Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-03 / 213. szám, vasárnap

f) •y (IX. folytatás) Drake melléjük ült és alig üdvö.zölték egymást, máris a tárgyra tért. Beszélgetésüket a pincér zavarta meg. Drake furcsa vágást fedezett fel az állán. Anyj:i valamikor váltig mondogatta: „Ne higyj a vágott állú embereknek". De elmerülve komoly beszélgetésükbe, ügyet sem vetett rá. Ittak találkozójukra és ügyük sikerére. A szomszéd asztalnál ülő három férfi fizetett a pincérnek és felkelt. Az asztaluk • 3llett haladtak el, amikor Drake szemeláttára megragadták társa kezét. Meg sem moccanhatott: csak egy röpke pillanatig volt szabad a balkeze, de a vágott állú pincér acélmarkával nyomban lecsapott rá. „Elbuktunk" — villant fel Drake ágyában. Látta, hogy Kravec nyugodtan ül és senki sem érdeklődik iránta. — Eladtad magad! Gazember! — ordította Drake. Kravec, az exkém elmosolyodott... A világ színe előtt Kora tavasz volt. Berlin utcáin zöldtlt a fű. Két medve — a berliniek kedvence napsütötte ketrecében hancúrozott. Madárdaltól voltak Jiangcsak a parkok. Kravec a város(Igaz történet) Fordította: Lőrincz László ban járkált, magába szívta a tavasz illatát. Gyönyörködött az új házakban, figyelte a járókelőket, az üzletek kirakatait. A kitűzött időpontban bement egy újságírókkal zsúfolásig megtelt óriási terembe. Köröskörül film- és televíziós felvevőgépek állványai. Felvillantak a fotoriporterek fényképező gépeinek magnéziumlámpái. Zümmögő méhrajhoz hasonlított az újságírók soknyelvű moraljó tömege. Megkezdődött a sajtóértekezlet. Kravec hallotta a felvevőgépek berregését, látta a jegyzetfüzeteken sebesen sikló ceruzákat. Most rajta a sor. Felllépett a szónoki emelvényre. Izgult, de első szavai után, amikor hallotta, milyen magabiztosan és közvetlenül hangzik beszéde, megnyugodott. — Egyike vagyok azoknak az elhurcolt fiatal szovjet állampolgároknak, akiket az amerikai hírszerzőszolgálat a Szovjetunió elleni kémkedés és felforgatás útjára hajszolt. Ma azonban feltételezem, hogy kitörölt kémeinek névjegyzékéről, mint olyan ügynököt, aki nem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. — Mindent elmondott, ami a lelkét nyomta. Az egész világhoz szólt ós hangja egyre magabiztosabban csengett... — Önök megértik, hogy a minden hájjal megkent kémek könynyen be tudtak hálózni... — Felszólalásának befejezése után kijelentette: — Egy alkalommal, miután leadtam a szabadjára engedett képzelet alapján összeállított „katonai" tájékoztatásomat, az amerikaiak közölték velem, . hogy kitüntetnek a hírekért. Remélem, az amerikai hírszerző szolgálathoz tairtozó egykori főnökeimnek „kitüntetése" sem marad el azért, hogy olyan kémet neveltek, mint én. Kravec ezután válaszolt a feltett kérdésekre és egészen elfelejtette, mennyire izgult, amikor ide belépett. Gyárudvaron járunk. Itt dolgozik Vlagyimir Kravec. Esténként t%nuJ, főiskolára készül. A befejezett műszak után hazatérő munkásokkal találkoztunk. — v- itt Kravec — mondta az üzemi bizottsáq képviselője és be mutatott néki. Beszélgetésbe elegyedtünk. — Vologya, ne maradj soká! kiáltotta valaki a mellettünk elhaladó fiatalok csoportjából. Neked is vettem jegyet a félhatos mozielőadásra. Nehogy elkéss! Betértünk Kraveccel az olvasóte rembe. Leültünk az egyik kényelmes sarokba és ő elmesélte nekem nehéz élete történetét. Vége Buiiafán győzött az egészséges kezdeményezés A Dunaszerdahely melletti Budafán jól tudják, micsoda izgalmas jegyzék váltás folyik ma világszerte a csúcsértekezlet megtartása körül. Tudják, hogy a Szovjetunió fáradhatatlanul harcol a béke megőrzéséért, ugyanakkor tisztában vannak a nyugati hatalmak halogató politikájával, látják, hogy az Egyesült Államoknak és Angliának eayetlen gondja az, hogy minél több katonát és fegyvert szállítson Libanonba és Jordániába, de mindez nem gátolja meg Budafa dolgozóit, hogy szívből örüljenek az óvoda, iskola és kultúrház felépítésének. A délelőtti órákban a kisközség utcái teljesen néptelenek, mindenki ott verejtékezik a határban a kenyér körül. A nap bőségesen önti mindenüvé arany sugarait és úgy tűnik, mintha a cséplőgéptől búgó határ a béke dalát zengené. Tömény illata van itt a békének, gyökerei oly szilárdak és erősek, akár ama hatalmas tölgyfának, amely 300 esztendő óta némán figyeli e község lakosságának a mindennapi kenyérért folyó küzdelmét. Budafa lakossága évszázadokon át cselédekből, napszámosokból tevődött össze. Amint azt a községházán Vermes Bélánétól, a helyi nemzeti bizottság könyvelönőjétől megtudjuk, a községben a felszabadulás előtt csak a 'helybeli földbirtokosnak volt földje és p-z harmadban adta ki megművelni a község lakosságának. Persze, itt is összeköttetés kellett, a földbirtokos rrem adta bérbe akárkinek. Azok tehát, akik nem. jutottak bérelt földhöz, elmentek a sárosfai földbirtokoshoz dolgvzni. Ha ott sem jutottak alkalmaztatáshoz, természetesen elmentek a távolabbi földbirtokosokhoz munkát keresni. Nem volt tehát könnyű életük. E/röl beszél Boros József, a HNB titkára, aki egyben a szövetkezet kertésze, Hamar István, a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Valószínű, hogy a kisközség valamennyi dolgozója igen jéi emlékszik azokra a sanyarú napokra, amikor a munkáért is koldulni kellett. Budafa kis község, mindössze 82 lakóháza és 320 lakosa van. Szövetkezett 52 tagot számlál és 392 hektár földön gazdálkodik, amelyből 282 hektár szántóföld. Gazdálkodásukról nem lehet azt állítani, hogy kiváló, de két ét óín határozottan meg lehet állapítani, hogy a szövetkezet komoly fejlődésnek indult. Ennek igazolására Mészáros Sándor, a szövetkezet elnöke a következő adatokat közli: — Míg 1956-ban a szövetkezet csak a KNB segítségével tiríott a tagságnak öt koronát kifizetni. egy ledolgozott munkaegységért, addig 1957-ben a szövetkezet 11 koronát fizetett és emellett visszafizette a KNB-nek az 56-os tartozását is. Most pedig, 1958-ban a 9 koronás előlegen kívül kilátás van 6—7 korona osztalékra egy-egy ledolgozott munkaegység után. Fzt az eredményt persze a budafaiak csak szorgalmas munkával érték el, mégpedig oly módon, hogy az asszonyuk is bekapcsolódtak a közös gazdálkodásba. Az asszonyok segítsége pedig sürgősen szükségessé tette egy | óvoda létesítését. Gondolt egyet a heI lyi nemzeti bizottság vezetősége és \ összehívta a község lakosságát, hajlan! dó lenne-e brigádmunkával az óvodát felépíteni? Nem kellett sokat magyarázni, a lakosság egy emberként megszavazta az óvodát és 1957-ben néhány hónap leforgása alatt Budafa dolgozói közös összefogással a régi düledező istállóból egy szép, napfényes óvodát építettek. A berendezést persze a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság szállította a budafaiaknak. Ily módon több mint 40 gyerek jutott napközi otthonhoz, ahol Kovács Mária és Veres Mária tanítják az apróságokat versed szavalására és dalok éneklésére Nyilván a daloló apróságok hívták fel a felnőttek figyelmét a község kultúréletének hiányosságaira, mert most már a helyi nemzeti bizottság titkára sorra bombázni kezdte az iskolaügyi hivatalokat, hogy Budafa nem lehet többé iskola nélkül és tűrhetetlen, hogy gyermekeiket a közel 3 km-re fekvő gellei iskolába küldjék, ami télen igen nagy akadályokba ütközik. Egyik kérvényében a titkár felvetette azt a kérdést, ha a lakosság brigádmunkával felépíti az iskolát, kapnak-e berendezést és kineveznek-e tanítót? A kérdésre az iskolaügy azonnal igennel válaszolt. Ettől aztán a budafaiaknak megjött az étvágya. Azt mondták, ha már van óvodájuk és saját iskolájuk lesz az apróságoknak, akkor a felnőttek kultúréletéről is megfelelően gondoskodni kell. A helyi nemzeti bizottság erre minden halogatás nélkül tavaly kezdte szervezni az iskola és a kultúrház brigádmunkával való építését. Egy év leforgása alatt a CSISZ, a Csemadok, és a szövetkezet összefogásával egy elhagyatott, dűlőfélben lévő házból felépítették a közel 30 méter hosszú és 7 m széles kultúrházat, amelyhez színpad, öltöző és büfé is tartozik. Ennek szomszédságában pedig egy 10 X 7 méteres iskolát építettek, amelyben az első, második és harmadik osztály növendékei fognak tanulni. Az építés munkálatai — amelyek tavaly májusban kezdődtek meg — a befejezés felé közelednek. A kultúrházat most parkettírózzák és padlót raknak le az iskolában. A járás már 36 padot és egy nagy Klub-kályhát küldött az új iskola számára. Augusztus 17-én az aratóünnep keretében nyitják meg a kultúrházat. A budafaiak teljesítményükre nagyon büszkék és mi tagadás, büszkék is lehetnek. Boros elvtárs, a HNB titkára kijelenti, egyetlen olyan ház nincs Budafán, mely ne nyújtott volna komoly segítséget az építkezések megvalósításában. Ejjei-nappal dolgozlak, hogy a szomszédos Gelléböl öt gyerek i jár a budafai óvodába. Az emberben felmerül a kérdés, ha a kis Budafa meg tudta teremteni az előfeltételeket egy óvoda létesítéséhez, akkor az 1200 lakosú Gelle ezt nem tudja megteremteni? Reméljük, a gelleiek rövidesen méltó választ adnak majd erre a kérdésre. Reméljük továbbá azt is. hogy a budafai kultúrházban valóban a szocialista kultúrát fogják ápolni. Érdeklődéssel várjuk az új kultúrház megnyitását. SZABÓ BÉLA Még az etetők is — esti munkájuk után — segíteni jöttek a kultúrház és az iskola építéséhez. — A község lakossága 4800 brigádórát dolgozott le egy év alatt — mondja Vermesné, a IINB könyvelönöje. — Fiatal és felnőtt, férfi és asszony egyaránt dolgozott, hogy a mű létrejöjjön — nevet Boros elvtárs, a titkár. — így is 104 000 koronába került — folytatja Vermesné. — Bizony - mondja derűsen Hamar elvtárs, a Csemadok elnöke —, a járási párttitkárság és a járási nemzeti bizottság segítsége nélkül nehezen tudtuk volna mindezt megvalósítani. — Ez igaz — teszi hozzá a titkár —, a járás mindenben támogatott bennünket. Nekem az a nézetem, ha a község becsületes dolgozói összefognak a szocialista életünk fejlesztése érdekében, akkor szerveink részéről minden segítséget megkapnak. Természetesen a jó szándékot be kell bizonyítani. Mi ezt bebizonyítottuk! A szép budafai példának van azonban egy kis pikantériája. Az a helyzet, Párbaj (Súboj) Kuprinnak, a nagy orosz elbeszélőnek regényét filmesítette meg Vlagyimir Petrov rendező. A múlt század végén játszódik lo története. Az egymással szemben állló két Oroszországot mutatja be két katonatiszt egyéni viszályán keresztül. Rokonszenves főhőse Romasov alhadnagy. Jóérzésű, eszményeket kereső filozófus lélek. Számára idegen a katonaélet durvasága, az elnyomás, a korrupció, a kíméletlen egzisztenciaharc. De egyedül áll nézeteivel. Tiszttársanak, Nyikolajev főhadnagynak kacér feleségéhez, Surocskához fűződő érzelmi viszonya sok pletykához ad tápot, inzultusra kerül sor a két tiszt között. A tiszti bíróság döntése alapján párba"

t kell vívniuk. A férjét nem szerető, de benne a jövendő vezérkari tisztet látó nagyravágyó Surocska a párbaj előestéjén felkeresi Rcmasovot és A folyó áramlatában (V prúdoch) A csehszlovák-francia koprodukciójú filmhez fűzött kezdeti remények eloszlottak. Mozilátogatónkban kiábrándulást váltott ki A folyó áramlatában című fim, mivel a koDrodukció nagy lehetőségekkel kecsegtetett s ez a tény múltán jogos reményeket keltett a közönségben. Ha a film sikertelenségéről beszélünk, elsősorban nug kelil jegyeznünk, hogy a szövegkönyvben rei'ik a h ba. amiért Vladimír Vlőek, államdíjas rendező és a francia Henry Risner nem tudott többet kihozni a különben hálás témából. Története helyenként homályos, pontatlanul kidolgozott, egyes helyeken bizonytalanságban hagyja a nézőt. Egy prágai nemzetközi kéri, ne sebezze halálra a férjét, csak látszatra vívjanak párbajt. Romasov szavát adja es hisz az asszonynak. Akkor döbben rá az aszszony lelketlenségére és saját rászedettségére, amikor Nyikolajev főhadnagv pisztolygolyója halálra sebzi őt. Élete utolsó perceiben összeomlik lelkében illúzióinak világa. A romantikus színezetű realista tartalmú alkotás főbb mondanivalója abban van, hogy az egyén, aki elszigetelve veszi fel a harcot a társadalom sötét erőivel, tehetetlen egymagában. A film ezenkívül híven visszaadja a századforduló Oroszországénak fojtó, nyomasztó társadalmi légkörét, a Nazanszkijhoz és Romasovhoz hasonló önmarcangoló, tépelődő, a társadalmi bajokba belebetegedő, de, kispolgári individualizmusukban tehetetlen, elszigeteltségükben el-, eső hősöket. Romasov rokonszenves alakját J. Puzirjev, Surocskáét pedig az Othelló, című nagy sikert aratott film Desdemona szerepéből ismert bájos Irina Szkobceva alakította. Mélyen átélt szerepalakításuk hozzájárult a fiiLm sikeréhez, csónakversenyen részt vevő francia evezőscsapat s hazai evezőseink táborozásának éis a kollektíva egyes tagjai között kialakult kapcsolatoknak történetét beilleszti a hazai folklór keretébe, ám ezt sem adja vissza híven, Hiába dicsérjük a Marina V!adv (Eva) és partnere, Róbert Hossein (Jean), valam nt a csehszlovák Jirí Némeček (Karel) alakit'sát, a film sikerét ők sem tudják biztosítani. (L) Tavaly, amikor Csernön, hazánk legkeletibb határállomásán a kultúra iránt érdeklődtem, a kérdezett elvtársak csak kézlegyintéssel válaszoltak. Ugyan kérem, nálunk kultúra? Messze vagyunk mi attól. Van egy rossz* mozink, az is olyan barakk helyiségben van elhelyezve, ahol nyáron tűrhetetlen a forróság, ' télen pedig a hideg. Ez nálunk az egész kultúra. Ilyen volt a helvzet tavaly. Azóta sok minden megváltozott Csernőn és az addig annyira elhanyagolt kulturális munka végre meleg otthonra talált. Az egykori étterem és konyha helyiségeit kisebb adaptálással művelődés házává, azaz üzemi klubbá alakították át, ahol ez év áprilisától rendszeresen dolgozik a színjátszó csoport, az ifjúsági dalegyüttes és fúvószenekar. Az üzemi klub létezésének mindjárt első hónapjaiban bebizonyult, hogy nem a munkások közönbösek a kultúra iránt, hanem hogy az egykori vezelőség nem gondoskodott megfelelő helyiségekről az üzemi klub számára. Dicséretre méltó tevékenységet fejtett ki több hónapon keresztül Milana Fuchsová elvtársnő, akit a Vasúti Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének Központi Bizottsága külJO A KEZDET, i OIV ÍAÍMI KELI dött ki egyéves brigádra Csernőre, hogy gazdag tapasztalatával segítsen a kulturális munka magszervezésében. Semmiből kellett kezdeni, olyan emberekből állítani össze a színjátszó csoportot és dalegyüttest, akik ezelőtt ilyen munkáról csak az újságból olvastak. Az üzemi klubban minden tevékenység pontosan megfontolt terv szerint történt és Fuchsová elvtársnő következetesen végezte feladatát. így a siker nem is váratott magára. Az üzemi klub keretén belül ma már 22 tagú fúvószenekar működik, amely ünnepnapok alkalmából nagy sikerrel lép fel a közönség előtt. Jól indult az ifjúsági dalegyüttes működése is, azonban a járási ifjúsági népművészeti verseny után, a rossz kiértékelés miatt az utóbbi időben hanyatlott. A fiatal da'együttes tagjait az első sikertelenség elkedvetlenítette a további munkától, ami az ifjúság körében végzett gyenge nevelő munkára vall. Ez a dalegyüttes már többször fellépett a környék falvainak szövetkezeteiben s kultúrműsorával, méghozzá nagy sikerrel. Az üzemi klub más téren is aktív munkát végez Csernőn. Például már több egészségügyi előadást rendeztek az aszszonyok számára, rendszeres propagandát fejtenek ki az alkoholfogyasztás ellen és műszaki termelési propagációval küzdenek a jobb munkaeredményekért és a balesetek ellen. Az üzemi klub munkájában azonban e téren még kevés siker mutatható t'el. Habár az üzemi klub könyvtárának több mint három és félezer szépirodalmi és műszaki könyve van, mégis nagyon kisszámú olvasó jár rendszeresen a könyvtárba könyvvekért. Nem csodálkozunk, ha az üzemi klub létezésének első hónapjaiban a kulturális rendezvényeken kevesen vettek részt. Ez azzal magyarázható, hogy Csernő dolgozói között ezelőtt éveken keresztül szünetelt . a kulturális munka. De az már mégiscsak szégyen Csernő fiatalságára, hogy a Csehországból jött kultúrcsoport vendégfellépésén színielőadás közben türelmetlenül fütyülgettek, kiabáltak, mert egyesek táncolni akartak, nem pedig művelődni. Az ilyen viselkedés nemcsak szégyent hoz Csernő fiataljaira, hanem a többi látogatót is nyugtalanítja, idegesíti. JK szülők kérelmére ez idén 43 gyermek tanult rendszeresen zongoraórákon szakoktatás mellett, és szó van arr5l, hogy a jövőben balett-tanfolyam is nyílik. Mindehhez azonban sok nevelőmunka és szeretet ksll. Ez meg ;.s van az üzemi klub dolgozóiban. Másvalami hiányzik méq a jobb tevékenységhez. Ez a helyiségkérdés. A művelődési otthon emeletén lévő helyiségeket még ma is lakásnak használják és így a fényképészeti körnek, a sakkörnek nincs semmilyen helyisége. Lassan halad az üzemi klub mozitermének építése is, mert a kassai Magasépítészeti Vállalat dolgozói hol anyaghiánynyal, hol munkaerőhiánynyal magyarázzák az építkezés lassúságát, lemaradását. A kulturális élet mí>g nagyobb eredményt kell hozzon Csernőn is, ahol többszáz munkás szívesen venne részt kulturális rendezvényeken. Ezért szükséges, hogy a CSISZszervezet aktívabban dolaozzon és a tanítók ;s részt vegyenek ebben a munkában. Horváth Sándor UJ SZO 5 * 1958. auflusztus 3.