Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-30 / 240. szám, szombat

A Szovjetunió iskolareformot készít elö Az iskolák három típusa, amelyek a tanítást a termelő tevékenységgel kötik össze Moszkva (CXK) — N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára néhány nappá ezelőtt Szmolenszkben bejelentette, hogy az SZKP KB most tár gyalja a szovjet iskolaügy reformját. Szükséges, hogy a középiskola jobban előkészítse az ifjúságot az életre és a munkára, hogy a főiskolákon azok tanuljanak, akik a termelésben dolgoznak, vagy akik már bizonyos időt dolgoztak a termelésben, elsajá­tították a termelési folyamatokat és bizonyos szakképzettségre tettek szert. A szovjet tudomány, és technika fe az egész népgazdaság eddig nem Ismert ütemben fejlődik. Az egyes munkaszakaszokon egyre nagyobbak az igények és teljes mértékben kezd megnyilvánulni annak a szükségessé­ge, hogy a társadalom minden egyes tagja középiskolai végzettséggel ren­delkezzék. Az eddigi középiskolákat azonban meg kell reformálni. A szovjet iskolaügy terén előké­szített változásokról Hruscsov elv­társ első ízben a Komszomol XIII. kongresszusán beszélt. Most a szov­jet sajtóban széleskörű vita indult meg e kérdésről. Megállapították, hogy a reformot nem lehet keresz­tülvezetni az eddigi struktúrában, mert a mostani középiskola ellentét­be került az új követelményekkel. A középiskola fő feladata, hogy elő­készítsen a főiskolai tanulmányokra. Az új középiskolának azonban a gya­korlati életre is elő kell készítenie a tanulóifjúságot. Az Orosz SZSZSZK isk laügyi mi­nisztériuma és az Orosz SZSZSZK Tudományos Akadémiája az iskolák három típusának javaslatait dolgoz­ták ki, amelyek megfelelnek azon új követelményednek, hogy az oktatást a termelő tevékenységgel kössék össze. Az első típus a dolgozó ifjúság is­kolája lenne. Ezt az iskolát azok az ifjak és lányok látogatnák, akik a nyolcéves iskola, valamint az egy­kétéves szakoktatás befejezése után a népgazdaság különféle ágazataiban állnak munkába. A második típusú iskola négyéves lenne és a nyolcéves iskola végzett növendékei ebben az iskolában bi­zonyos foglalkozási ágra vonatkozó szikoktatással együtt középiskolai képzettségre tennének szert. Ebből az iskolából szakképzett szerelők, alapos képzettségű gépesítök stb., kerülnének ki. A harmadik típusú iskola ugyan­csak középiskolai képzettséget nyúj­tana és ezenkívül jól képzett mun­kásokat, földműveseket," építkezési dolgozókat stb., készítene elő a gya­korlati életre. Szerelt vasbetonból építenek vízigátakat A Szovjetunióban eddig a vízierő­müvek valamennyi gátját egy egé­szet képező vasbetonból építették. Ma már egyre inkább szerelt vasbe­tonból építenek vízigátakat. Egy 7000 kW-os kapacitású ígv épített villanyerőmű modellje a brüsszeli vi­lágkiállításon elnyerte a nagydíjat. A fajvédő garázdálkodások „tanévnyitója" Gyermekeink a szünidő alatt kiját­szották magukat, megpihentek s most friss erővel és boldog izgalommal vár­ják a tanévnyitó napját. Így van ez sok-sok más országban is a világ min­den táján. Csupán az amerikai néger gyermekek tekintenek szorongó féle­lemmel a tanévnyitó elébe. S nem is csoda. Olvasóink emlékezhetnek rá, a múlt év folyamán csaknem napirenden kö­zölt a sajtó híreket az amerikai fehér­bőrű „fajvédők" garázdálkodásairól. Az Arkansas állambeli Little Rock egyenest a fajgyűlölet szimbólumává vállott. Mindez abból indult ki, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb bíró­sága törvényt hozott a kétféle iskolák megszüntetéséről, ezt azonban az egyes államok lakossága, de kormá­nyai sem akarták megvalósítani. A törvény azóta is csak papíron sze­repel s végrehajtása egyrészt a köz­ponti végrehajtószervek közömbössége, másrészt a lakosság ingerültsége miatt nem valósult meg. Most, hogy köze­ledik a tanévnyitó, e kérdés Amerika­szerte újra felmerült. A Wall Street Journal szerint „az Egyesült Államok déli vidékén olyan ellenállás érezhető, amely ez évben valószínűleg megaka­dályozza a kétféle iskola beszünteté­Az Alabama, Florida, Eladatlan szénhegyek Nyugat-Európában Eddig jobbára csak az Egyesült A valóság persze egészen más. Államok, gazdasági életének válságje- Éles fényt vet a tényleges nyugat­lenségei voltak ismeretesek, a nyu­gat-európai tőkés államok konjunk­túráját — legalábbis saját propa­gandájuk szerint — eddig ellenállónak hirdették a kapitalizmus legfőbb rák­fenéje ellen. európai gazdasági helyzetre az a je­lentés — a tőkések saját jelentése —, hogy ez év július végén Nyugat­Európában 78,7 millió tonna koszén és koksz feküdt a hányókon és a rak­tárakban. A részletes statisztika ezt mondia: Anglia, Nyugat-Németország, a többi nyugat-európai ország. Készlet a bányákban " a fogyasztóknál " a bányákban a fogyasztóknál a bányákban a fogyasztóknál 12,2 millió tonna, 17.6 millió tonna, 9,1 millió tonna, 11,1 millió tonna, 15.7 millió tonna, 15,0 millió tonna, összesen 78,7 millió tonna. E mennyiség érzékeltetésére ele­gendő azt mondani, hoay az kb. négyszerese Csehszlovákia — e jelen­tős széntermelő állam — évi kőszén­jövesztésének. gyan elégítsük ki a gazdaság egyre növekvő szénszükségletét, Nyugat-Eu­rópában nőnek a szénhegyek. Aki pél­dául járt az idei brüsszeli világkiál­lításon, láthatta a kiállítás és a ki­Bulgáriai képeslap sok kilométer hosszú, szinte vége­láthatatlan szénhegyeit, ízelítőt kapott a tőkés válság mibenlétéről. Pedig Ismeretes, hogy két-három évvel rályi park mellett húzódó szénkikötő ezelőtt Nyugat-Európa tőkés gazda­sága krónikus szénhiánnval küzdött, amely a szuezi kaland idején érte el tetőfokát. A helyzetet maradék nélkül kihasználta a legnagyobb moloch, az Egyesült Államok szénmonopóliumai. Miután Amerikában a válságjelenségek kezdete vagv másfél évvel megelőzte az európait, ott már 1957 elején je­lentős szénmennyiségek váltak sza­baddá — az Egyesült Államokban el­adhatatlanokká. Ehhez járult, hogy 1957 elején összeomlott a Szuezi vál­ság idején soha nem látott jó napo­kat élő teherhajó-konjunktúra, a szál­lítási díjtételek néhány hónap alatt a felére estek. így az Egyesült Álla­mok szénbáróinak 1957-ben sikerült 30 millió tonna kőszenet rásózniok Nyugat-Európára. Sőt, nagy okosan azt is elérték megszorult európai ve­vőiknél, hogy azok több évre előre kötelezték magukat amerikai szén vá­sárlására. így jár az, aki beugrik saját konjunktúra-propagandájának. Mig nálunk és a többi népi demok­ratikus országokban állandó gond. ho­hol vannak ezek a brüsszeli szén­készletek a Ruhr-vidék és az angliai szénbánya-körzetek hiába kitermelt szénhegyei mögött... Sz. L. A Fekete tenger bulgáriai gyöngye Várna. Ott, ahol a pravoszláv pópák évszázadokon keresztül ígérték az el nyomott és kizsákmányolt bolgár népnek a földöntúli paradicsomot, ott, ahol még ma is láthatók az V. század­beli kolostor maradványai és a még jókarban lévő középkori kis templom, azon a helyen építette fel magának a dolgos és ma már szabad bolgár nép valóságos földi paradicsomát. A festői környékű Várna a tenger­parton mintegy tizenöt kilométer hosszúságban húzódik és három rész­ből áll: a tulajdonképpeni kikötővá­rosból, a vele$ sűrű autóbusz-össze­köttetésben lévő fürdőhelyből és Zlat­nité Piassatsi-böl, melynek neve is elárulja, hogy aranysárga, süppedő finom homokja az itt üdülők nagy gyönyörűségére szolgál. Az itteni modern, remek üdülők, szállodák, vendéglök építkezési anya­gát a közeli környéken termelik. Ér­dekesek az építkezések homlokzatát, teraszait, lépcsőit borító kőlapok, me­lyek különlegesen tetszetős külsőt köl­csönöznek az épületeknek. Ezekben a kőlapokban millió évekkel ezelőtt meg­kövesedett kisebb-nagyobb tengeri állatok, főleg kagylók, csigák látha­tók nagy számban. A kőlapokat a kö­zeli kőbányában fejtik, ahol jól meg­figyelhetők a tenger fenekének egykori iszap, illetve homok megkövesedett rétegződései, melyekben valamikor a tengeri állatok éltek. A Föld kérgének sokezer év előtti tektonikus eltolódásai következtében a tenger visszahúzódott és az egykori tengerfenék szárazjöld­dé vált. A kőzetek ilyenfajta kelet­kezését mindenütt megfigyelhetjük a partvidék festői alakulatain. Nemrégen még Várna környékét ős­erdők borították. Maradványaik sok helyen ma is láthatók és a szőlőhe­gyekkel együtt elképzelést nyújtanak a vidék vadregényességéröl a közel­múltban. Az őserdőket autóutak, sétányok, parkok, virágágyak cserélték fel, hogy az itt gyógyulok és üdülők egészsé­ges és kellemes környezetben tölt­hessék szabad idejüket. Ha azt hinné valaki, hogy nem ismervén a bolgár nyelvet, meg kell némulnia, vagy nehézségei támadnának a bennszülöttekkel való érintkezésben, az alaposan téved. Eltekintve attól, hogy a kiszolgáló személyzet túlnyomó többségben bírja az orosz nyelvet, so­kan törik a csehet, szlovákot, sőt a magyart is. Ez azzal magyarázható, hogy a bolgár kertészek Középeurópá­ban mindenütt megfordultak és gyer­mekeik elsajátították a különféle nem­zetek nyelvét. Várnában és környékén annyira fel­készültek a külföldi, főleg a csehszlo­vákiai látogatókra, hogy az egyes tudnivalókat hirdető feliratok a bolgá­ron kívül cseh, vagy szlovák nyelvűek is. Indokolt ez a figyelmesség, mert bizony hazánk dolgozói oly nagy számban keresik fel az itteni tenger­partot, hogy gyakran kétségeim me­rültek fel, hol vagyok: Bulgáriában­vagy talán Csehszlovákiában? Csehszlovákiának nincs tengere ezért népünk tömegesen keresi fel baráti Bjulgária üdülőit, ahol vendé< szerető 'fogadtatásban részesül és ot hon érzi magát. A cári uralom idejében Bulgária m zőgazdasági állam volt. A felszabadi lásnak köszönhető, hogy ma m fejlődő ipara van, mely az itteni b< séges nyersanyagok feldolgozását foglalkozik. Különösen vonatkozik textiliparára: hazai termésű pamut­gyapjúfeldolgozására, valamint sző meiparára. Bulgária nehézipara bár nagy iran ban fejlődik, mégis új, fiatal. A szi autóutakon kizárólag külföldi gyár mányú gépkocsikat látunk. Örömm üdvözöljük nagyszámú Skoda-gyár mányú autóbuszainkat, személyautóit kat, valamint Jawa motorkerékpá jainkat, sőt Čezeta márkájú szku tereinket is. Rajtuk kívül főleg szovjet gyártmányú gépek segít megrövidíteni a nagy távolságokat. A bolgár piac sürgését-forgást öröm nézni. A földön guggoló elárus tók a bolgárokon kívül örmények, si törökök is, akiknek különös öltözeti — a nők nadrágszoknyáját — mindé kiiföldi megcsodálja. Mit árulnak? Mindent, amit szerr, száj megkíván. Érhető, hiszen Bulgár a zöldségfélék és gyümölcs gazda kertje. A leggyönyörűbb őszibaracko szőlőt, dinnyét nem kell külön be mutatnunk, nálunk is árusítják, hisze nagy mennyiségben importáljuk ha zánkba. A mandula, mogyoró, dú „amerikai" mogyoró, pattogatott ku korica is nagy cikk a piacon, fillére kért vehetsz belőlük, amennyit gyomrod elbír. * * * Az üzeletek itt is, mint nálunk nemzeti, vagy szövetkezeti vállalatok Számunkra különösen érdekesek szőrmekereskedések és illat szertárak Ezeket látogatják leginkább a külföl diek, azok között is főleg a nők Hogyisne, hiszen a bolgár szőrme szer te a világon jól ismert és kereset cikk, a bolgár rózsaolaj pedig a külön féle illatszerek elengedhetetlen kelléke Ez a nyersanyag a Kazanlik és Sztárt Zágora környékén lévő rózsafölde) terméke és belőle készítik a legjobl parfümöket és kölnivizeket. A bolgár nép szorgalmáról feleslegei írni. A nálunk is jól ismert és kedveh bolgár kertészek méltó képviselői en­nek az erénynek és semmiképpen sen hoznak szégyent népükre. Tanulé­konysága, vele született intelligenciájc. és vendégszeretete további jellemzi tulajdonságai e gazdag és nagyjövöjí népnek, mellyel célunk közös: a béke megőrzése és a szocializmus felépí­tése. Kardos Mártó sét az USA-ban Georgia, Louisj.ana, Dél-Karolina, Vir- M H M • M M ••••••• 4 M M ••••••••••••••••••••••• M •••••• M M M M M M • M ••• M ••• M ••• M M M • M H * M M >«•»•••••••••••• H ginia államokban az iskolák átszerve- •; zését még meg sem kezdték s néhány • • 13 A f ci tu dnci tnnh í vín » államban, ahol megkezdték, a fnjnyíí- O^CSl LUUUÜILUJIK ITJU. lölet hullámának felcsapódásával abba- •; i r t t r i • hagyták. A hírhedt Little Rock-i isko­-• /iy f\Ol\Y1U ITIIIF1 K QCft M H Cit" h dl* f* íl I laügyi tanács e hét keddjén kérvény-V. i\L UOC.ll d VY 111U11 f\CIO U T\ UGI IICíl U dl nyel fordult az Egyesült Államok;; legfelsőbb bíróságához, hogy halassza í A KORMÁNYKÖRÖK politikusai, a el a kétféle iskola megszüntetéséről'. polgári és a jobboldali szocialista saj­szóló rendelet életbeléptetésének ide- ; ;tó még mindig azt akarja az osztrák jét, legalább két és fél évvel. Faubus,--néppel elhitetni, hogy mily boldog az arkanzasi kormányzó szabad kezet kér! élete, mily nagy a jólét az országban, e rendelet „megvalósítására" abban az;;De ez a „boldogság" eléggé kétséges. esetben, ha a legfelsőbb bíróság nem--Miben is áll ez tulajdonképpen? „Az hallgatná meg a Little Rock-i kő-'. lállítólagos teljes foglalkoztatottság­vetelést. De maga Eisenhower is azon;;ban?", Vagy az úgynevezett „jólét a nézeten van, „jobb lenne a néger • -államában" ? A konjunktúrában? Ab­és fehérbőrű gyermekek közös okta-'.'.ban, hogy a bérek és az árak „egyen­tásáról szóló törvény bevezetését el- \ ;súlyban" vannak? Hogy a munkások ­halasztani" • 'nak és alkalmazottaknak semmiről Ismeretes, hogy fejétől bűzlik a hal.'.'sem kell gondolkoskodniok, mert hisz S ha az Egyesüli Államok legfőbb po-;;a „felső helyek" gondoskodnak róluk? litikai tekintélyei is szítják a fajgyű-;; Ahány állítás — annyi valótlanság! löletet, természetes, hogy a kapitaliz- ^Hogyan fest a valóság ? , A konjunk­mus vad viszonyai között élő lakosság ;!túra különféle „gyenge pontokat" mu. könnyen kapható rá. Dr. Simons, Jef-; ; ta t _ kénytelen beismerni a hivata­ferson Comtyi iskolaigazgató nézete-.\ o s gazdaságkutató intézet egyik je­szerint „a fehérek az eddiginél még ; Mentése. A jelentésből megtudjuk, elveteműltebben és határozottabban; ;hogy Ausztria exportja ez év első akarják védelmezni a kétféle oktatás •• három hónapjában 5 százalékkal ala­megmaradásáť'. -csonyabb volt mint tavaly. Ez a kü­S a néger nép üldözése nem áll; ;iönbség hónapról hónapra nagyobbo­egyedül az amerikai fajgyűlölők rová- • -dik. sán. Az Egyesült Államokban körül- Y. A világUonjunktűr a bizonytalansá­belül egymillió Porto Rico-i munkás y " » J okául íav ne­lakik s közülük 100 ezer ember New-^ k t hozzak tel ennek okául, így ne York legnyomorúságosabb negyedében;;vezve szemermesen az USA es mas él. Ök is ki vannak téve a faji elnyo-"országok gazdasági válságának Auszt­más és lenézés átkának. Mindez lelep-•• riára gyakorolt hatását. A gazdaság­lezi az amerikai demokrácia arcát s'. ^kutató intézet jelentése azt is elis­megmutatja: hogy a demokrácia jel-]]meri, hogy „nagy eladhatatlan áru­szava mögött Amerikában őrjöng a fa- • készletek halmozódnak fel." A mun­siszta fajgyűlölet. —trik— Jkahivatalokban nyilvántartott osztrAfe h ÜJ SZÖ 4 * 1958- augusztus 30. munkanélküliek száma április végéig 124 200 volt, vagyis 17 ezerrel több mint tavaly és ez a szám azóta még jobban növekedett. Már most sok szó esik „a konjunk­túra-csökkenés okozta elbocsátások­ról". Ezek az elbocsátások egyáltalán nem oly kis mértékűek, mint ahogy a hivatalos körök bizonygatni igye­keznek, annál is inkább, mert nagy vállalatokat is érintenek. így röviddel ezelőtt a Böhler acélgyár (Kapfenberg) 330 munkást bocsátott el „a megren­delések csökkenése" miatt. A MUNKÁSELBOCSÁTÁSOK egyéb­ként egyáltalán nem jelentik azt, hogy a nagy tőkés vállalatok profitja csök­kenni fog, sőt ellenkezőleg. Itt van például a Vöslauer Kammgarn Fabrik, Ausztria egyik legnagyobb textilüzeme. Az év elején egy fél­ezer munkást elbocsátottak, de a részvényesek osztalékai állandóan emelkednek. (1948 és 1953 között 16 százalékra, 1954—1956-ig 24,5 száza­lékról 42 százalékra emelkedtek, vagy­is ezer csilling névértékű részvény osztalékai 1956-ban 420 schilinnget tet­tek ki.) A bécsi Ausztria-Email-Wer­ke-bep a múlt évhez viszonyítva az osztalékok 35 százalékról 40 százalék­ra növekedtek, de az év kezdete óta nem kevesebb, mint 700 munkást bo­csátottak el. K vs^on a munkások nem védekez­nek az ellen? Dehogynem, az üzemek­ben a munkások újra meg újra köve­telik a bérek felemelését, különös­képp tekintettel az árak szüntelen drágulására és a teljesítmények erős fokozására. De az osztrák szakszerve­zeteknek jobboldali szocialista vezé­rei nagyon megnehezítik a harcot az­zal, hogy szorosan együttműködnek a vállalkozókkal és úgynevezett „szo­ciál-partnerség" politikáját folytat­ják. S azután itt vannak az úgyne­vezett „paritás"-bizottságok, ame­lyekben egyforma számban vannak képviselve a vállalkozók és a szak­szervezetek (a jobboldali szocialisták). A bizottságnak az a feladata, hogy „jogosulatlan" áremeléseket ne enge­délyezzen, de ugyanakkor a bérköve­telésekről is a szakszervezet és a vál­lalkozók szervezete csak akkor tár­gyalhat, ha a bizottság megengedi. Ez a paritás-bizottság nagyon alkalmas eszköznek mutatkozott a munkások érdekei ellen. És elsősorban az a cél­ja, hogy a munkásokat megakadályoz­za a szakszervezeti harc-formák al­kalmazásában. Már maga a paritás fo. galma is hamisan van alkalmazva, hisz e bizottságban a kétmillió mun­kásnak és alkalmazottnak ugyanany­nyi képviselője van, mint a maroknyi monopol-tőkéseknek. Az árakat a kapitalista Ausztriában a nagyvállalkozók és nagykereskedők kartelljei és monopóliumai szabják meg. (Még az olyan mezőgazdasági termények árait is mint a saláta, uborka, paradicsom és inkább hagyják terségesen felhajtsák). Az állami bi­zottság befolyása az árakra már eb­ből az okból is nagyon korlátozott. A NEMRÉG LEZAJLOTT parlamenti vitában a polgári képviselők soraiban dühödt kifakadásokat váltott ki az, amikor a kommunisták szóvivője, Franz Honner elvtárs kipellengérezte a paritás-bizottság „áldásdús tevé­kenységét", amennyiben megállapítot­ta, hogy a bizottság mindmáig vona­kodik közölni, hogy milyen áremelé­seket engedélyezett és hogy mil 'en árakat emeltek engedélye nélkül, sőt mely árakat és tarifákat emeltek a bizottság határozataival ellentétben. (Természetesen egy ilyen esetben sem léptek közbe a hatóságok a népet ki­zsákmányoló profit-hajhászok ellen). És a paritás-bizottságban levő urak azt is nagyon jól tudják, miért vo­nakodnak közölni azt, hogy hány mun­kást és alkalmazottat érint a bizott­ság által engedélyezett bérkövetelés, és hogy az esetleges béremelések az illető gazdasági ágazatban az egész bérösszegnek hány százalékát teszik ki. Ez ugyanis megmutatná, hogy a bérek még a felemelt árakkal sem. tartottak lépést, és hogy az osztrák munkásság és az alkalmazottak jelen­tékeny része 1957-ben semmilyen béremelésben nem részesült, tehát még az áremelkedéseket sem egyen­lítették ki. Nemrég az „Industrie" című folyóirat, a vállalkozók lapja is dicsérte a paritás-bizottság műkö­dését, mivel az ő jóvoltából a vállal­kozók profitja sokkal nagyobb arány­elrothadni, semhogy a piacra dobnák, !j an émelkedet, mint a bérek, csakhogy ezen az úton az árakat mes- I Franz Kunért

Next

/
Thumbnails
Contents