Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-30 / 240. szám, szombat

Feladatok, tervek, emberek A kékkői bányák nevének hallatára önkéntelenül is nagyszerű bányászaink előző harcaira, győztes széncsatáira gondolunk. A vörös zászló birtokosairól, a kékkői bányászokról azonban most mégis azt kel! írnunk, hogy az első félévben lemararíak, nem teljesítették feladataikat, 8361 tonnás mankóról beszélnek. Naponta száz meg száz bányász teszi fel a kérdést és firtatja, kutatja, mi ennek az oka? Zsúfolt terefti, szép számú hozzászóló, élénk vita, sok értékes javaslat, bátor hangú bírálat jellemezte a bukoveci akna pártszervezetének minap megtartott taggyűlését is. - A múlt hónapban alkalmaztuk először azt a módszert — mondja Jozef Šlauka elvtárs, a gyűlés elnöke —, hogy a pártcsoportbizalmiak a csoportértekezleteken, a pártbizottság tagjai pedig különbeszélgetések során agitáció közben ismertették a kommunistákkal a taggyűlés napirendjét. A taggyűlés sikerült. Ugy gondolom, ez is hozzájárult, hogy e hó második dekádjának küszöbén megtörött a jég és azóta mindennap jóval 100 százalékon felül teljesítjük a szénfejtési tervet. A taggyűlés előkészítése arról tanúskodik, hogy a pártbizottság valóban alapos, lelkiismeretes munkát végzett. De a taggyűlésen elmondottak azt igazolják, hogy a legnagyobb mozgósító erő a pártcsoportok tevékenységében rejlik., A taggyűlést a határozatok teljesítésének ellenőrzésével kezdték. Slauka elvtárs — az előadó — felsorolta a valóra váltott határozatokat. Elmondta például, hogy Pavel Slanec, Ján Hladný és a többi pártcsoportbizalmiak rámutattak, hogy a pártcsoportok nem foglalkozhatnak komolyan a termelés problémáival, mert a csoport tagjainak alig fele dolgozik egy helyen. A hibát kijavították. Munkahelyek és műszakok szerint szervezték meg a pártcsoportokat. Vagy Dulaj elvtárs, a pártszervezet elnöke javasolta, tartsanak előadást a vallási kérdésről. Intézkedtek. Az előadás iránt nagy volt az érdeklődés. Továbbá felsorolta, hogyan foglalkoznak a szovjet PK 2-M vágathajtő kombájn még jobb kihasználásával. Ezt az elővájógépet, amelynek segítségével kiváló eredményeket értek el a csehországi bányászok, most alkalmazzák először a szlovákiai bányászok. Még alig ismerik a gépet és már háromszoros a teljesítmény. Nem beszélve arról, hogy az elővájás kézi munkával való elvégzése meglehetősen fáradságos és költséges volt. De nemcsak a spontán javaslatokra építenek. Eldöntésre váró kérdéseket visznek a párttaggyűlés elé. Vojtech Gürtler elvtárs mérnök, a bukoveci bánya vezetője beszámolt például arról, hogy megkezdték a kombájnnal való szénfejtést. Kérte a bányászok véleményét, bevált-e s milyen hiányosságokat tapasztalnak a munkahely előkészítésénél. Michal Dér elvtárs, vájár kérte, hogy jövőre még nagyobb gondot fordítsanak a szénfal előkészítésére. A fedőkőzet ugyanis olyan gyenge, hogy hol itt, hoi ott leválik, ami balesetnek, vagy a gép megrongálásának lehet okozója. Az emberek véleményének meghallgatása az ilyen és hasonló kérdésekben nagymértékben növeli a pártértekezletek vonzó erejét,' növeli a bányászok felelősségérzetét. A taggyűlés legjellemzőbb vonása volt: a dolgozók mint a bánya gazdái tanácskoztak. A beszámoló, majd a műszaki vezető elszámolása a vitában a bányászok elé tárta a gazdasági vezetés minden gondját és tervét. A termelési tervek ismertetése mellett tájékoztatták a bányászokat az .anyagbeszerzés problémáiról, a tervezés nehézségeiről stb. Olyan széleKözösben az egész falu Nagykapostól pár kilométerre van Dobóruszka. A falu ezelőtt három évvel indult el a haladás útján. Akkoriban még kevesen voltak a szövetkezetben. Az idő azonban változást hozott a faluban, az emberek élete és gondolkodása is megváltozott. A múlt év őszén a falu kommunistái, a helyi nemzeti bizottsági tagok megszervezték a szövetkezet kibővítését. Széleskörű felvilágosító munka folyt, s rövid időn belül a Kondás és a Jankovics család kivételével az egész falu dolgozó parasztja belépett a közösbe. Már ezertíz hektáron gazdálkodnak, ebből hatszáz hektár szántó. A munka ez idén ís jól haladt, az aratást és cséplést befejezték, a begyűjtést teljesítették. A hektárhozamok klelégítőek voltak, meghaladták a tizennyolc mázsát, sőt az árpa a húsz mázsás hozamot is. Varjassy János, Kaposvajkóc. sen, olyan őszintén tárták fel a helyzetet, hogy az emberek valóban úgy érezték, részesei az üzem veze-* tésének, joguk és lehetőségük van beleszólni az irányításba. Ilyen helyzetben, ilyen légkörben egész természetesnek hangzott, amikor egy-egy bányász bírálta, felelősségre vonta dolgozó társait, vagy egyik-másik műszaki vezetőt az általa észlelt hibákért. Vojtech Samoš vájár erősen kritizálta a karbantartókat, mert aznap nem működött a bánya szellőztetése, állt a ventillátor, márpedig mondani sem kell, hogy milyen nagy szükség van a friss levegőre a föld mélyén. Nem dolgozhatott a délelőtti, sem a délutáni műszak, ami jó néhány vagon lemaradást jelentett. Nagy kár tehát, hogy a júliusi taggyűlés ama határozatát nem váltották valóra, amely a termelési értekezletek fellendítéséről, színvonalasabbá tételéről szólott. A termelési értekezlet az a fórum, amely a leghivatottabb arra, hogy feltárja a hibákat, s a legigazságosabban megítélje, kit terhel a felelősség a mulasztásokért. Ott van a legnagyobb lehetőség, hogy -a kommunista és pártonkívüli bányászok tudásuk, tapasztalataik legjavával segítsék a gazdasági vezetőket a problémák megoldásában. Az említett kérdés nem új. Mégis szükséges ezen elgondolkozni. Pártunk XI. kongresszusa is felhívta erre a figyelmünket és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a termelési értekezleteket sokkal hatékonyabbá, a termelés irányításának egyik fontos fórumává kell tenni. — A dolgozók bevonásával a termelési problémák megoldásába, tehát a vezetésbe — mondta Dulaj András februárban, az üzemi pártkonferencián - rendbe lehet hozni a bukoveci bányát, biztosítani lehet a legfőbb feladatok teljesítését és elejét lehet venni minden bajnak. Ennek és sok hasonló felszólalásnak alapján határozat is született, amelyben leszögezték, hogy a kádermunka ne legyen egyének ügye, hanem az egész pártszervezeté. A káderek kiválasztásában és elhelyezésében figyelmesen hallgassák meg a dolgozók legszélesebb rétegeinek hangját és véleményét. De a taggyűlésen és az utána hallottak alapján nem állíthatjuk, hogy, ezt minden esetben betartják. Itt van például Szabó József elvtárs esete. Munkáját dicsérték, maga Strelník elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke is, - és mégis egy nem egészen tisztázott ügy miatt áttették a Háj-bányába. Ha igaz is lenne, hogy valamely gazdasági vezetőnek a tekintélyét csorbította, először is a taggyűlésnek, mint a pártszervezet legmagasabb fórumának felel hibájáért. Á taggyűlés feladata eljutni az ügy gyökerére. Ez az eljárás azért is fontos lett volna, mert a pártszervezet bizottságának tagjáról volt szó. Az ilyen és ehhez hasonló eseteket alaposan meg kell tárgyalni a tagsággal, hogy okuljon belőle. Tanulják meg, hogy a gazdasági vezetők tevékenységének ellenőrzése, hibáinak feltárása kötelességünk, de ugyanakkor feladatunk tekintélyének növeléséért is harcolni. A bírálat, a véleménynyilvánítás elnyomásáról szóló, eléggé elterjedt nézetek sok helyen akadályozzák a bányában a kezdeményezés teljes kibontakozását. Az üzemi pártbizottságnak fel kellene' figyelnie, segítséget kellene adni, hogy megcáfolja az ilyen mende-mondát s mindenütt megszilárdítsa a munkafegyelmet. Ez azt bizonyítja, hogy a bánya gazdasági vezetői és az üzem' pártbizottság itt-ott adminisztratív eszközökkel próbálja helyettesíteni a felvilágosító munkát. Mintha megfeledkeznének arról, hogy a termelési eredmények mindenekelőtt a meggyőző szó erejétől, hatásától függnek. Sokszor elmondtuk már, hogy mindenért, ami hazánkban történik, mi kommunisták vagyunk a felelősek. S ez vonatkozik a kékkői kommunista bányászokra is. A föld mélyén dolgozók szívében szép szándékok élnek. Mindenki emlékszik arra, hogy nemegyszer fellángolt már a lelkesedés, amikor arról volt szó, hogy össze kell szedni minden erőt, teljesíteni kell a tervet, mert a gyárak, a dolgozók, várják a szenet. Igaz, az utóbbi hetekben elevenebb lett a pártélet. De nem végezhet jó munkát a dolinái akna pártszervezete sem, ha nincsenek jól irányítva agitátorai, vagy ha vannak is, nem hallani hangjukat. Srnlk Július elvtárssal, az akna kovácsával jártuk végig a föld alatti folyosókat. Sok változásnak voltunk szemtanúi. Ott, ahol két évvel ezelőtt düledező és törött támfák között bokán felüli sárban, vízben, nehezen jutott előre az ember, most szépen kibetonozott, a Háj- és Bukovec-bányába vezető alagutakra találtunk. Az egyik kereszteződésnél Ján Znak mérnökkel, a bánya vezetőjével és Ján Fron főaknásszal találkoztunk, akik nem az íróasztaltól irányítják a munkát, hanem a föld gyomrában, közvetlen a munkahelyeken, a bányászokkal tanácskozva oldják meg a termelésben felmerülő problémákat. Znak elvtárs szerint nincs a bányában, aki normán alul teljesítené feladatát. Persze, ilyenkor elkerülhetetlenül elhangzik róluk a „rövid jellemzés", milyenek, hogyan dolgoznak. Kiderült, hogy Varga Károly elvtársnak és kollektívájának oroszlánrésze van az eredményekben. Ismeri a bányászat, a folyosók építésének minden csínját-binját s ami a legfontosabb, sok űj, szorgalmas bányászt nevelt. S éppen ezért foglalkozik a vállalat igazgatósága a Bukovecbányába való áthelyezésének gondolatával. De Varga elvtárs mégsem tekinti a megbecsülés jelének az áthelyezését. Ez azt mutatja, ott valami hiba van. Legalább is annyi, hogy nem győzték meg Varga elvtársat gazdag tapasztalatai átadásának szükségességéről és fontosságáról ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. Szívesen beszélnek az elvtársak a föld alatti összekötőutak építésében elért eredményekről, amire valóban büszkék lehetnek. De ahogyan a pártszervezet munkájára terelődött a szó, egyik is, másik is restelkedve mondotta: „Bizony, ha javult is, de nem megy úgy minden, ahogy kellene. Taggyűlések ugyan vannak, de hol az egyik, hol a másik pártcsoport hiányzik, mert három műszakban dolgozunk." Márpedig az, hogy a taggyűlés a kommunisták iskolája, — valóban igaz. És ennek hiánya érezhető az agitációs, a meggyőző munka hiányosságában. Nagyon jó lenne tehát, ha az üzemi Dártbizottság elősegítené a taggyűlések műszakok szerinti megszervezését, úgy, mint azt nagyobb üzemekben s a vasúton már régen bevezették. Csak így lesz igazán eredményesebb a pártalapszervezetek politikai nevelőmunkája, csak így érhetik el, hogy a küszöbönálló bányásznapig csökkentik adósságukat s az év végéig terven felüli szénnel büszkélkedhetnek majd. Erdősi Ede •••••••••••••••• TETTEKKÉ VÁLT A PÁRTNAK ADOTT SZÓ Kassától Szepsi jelé döcögött velem a vonat, amikor a következő párbeszédre lettem figyelmes. — Alaposan előretört az a szepsi járás — mondja egy nyurga legényke. — Szó se róla — bólint rá egy éltesebb szikár férfi. — Tavaly nem is hallottunk róluk. — Szerencséjük van! A párbeszéd érdekes volt, csak egy kis „helyreigazításra szorul. Igaza van a nyurga legénynek. A múlt évben- a szepsi járás eredményeiről szóló hírek alig jutottak túl a kassai kerület határán. Az idén azonban már országszerte tudnak róluk. Ismerik eredményeiket és az ország népe őszinte szeretettel kíván nekik még nagyobb sikereket a jövőre vonatkozólag. Hogy szerencséjük volt? Hát igen! Így is mondhatjuk, de hozzá kell fűzni azt is, hogy ezt a szerencsét maguk kovácsolták. Ahhoz, hogy a járásban a föld területének 97 százalékán nagyüzemi gazdálkodás folyik, nem volt elég csupán a „szerencse", hanem — mindenekelőtt fáradtságot nem ismerő munkát követelt a kommunistáktól. Vajon a véletlenre, vagy ha úgy tetszik: a szerencsére volt-e bízva az idei gabonabeadás hogyan és mikéntje? Tévesen látnánk a helyzetet, ha igent mondanánk. A szorgalomnak, a kitartó munkának az eredménye az, hogy a járás — a nyurga utas szavait idézve — előretört. Tisztelt ismeretlen útitársaim! Nagy dolgok azok, amik a szepsi járásban az idén történtek. Valóban előretörtek. Az idei év népiesen mondva pálfordulást jelent a járás életében. A két nagy esemény mellett, amelyről eddig már „disputáltunk", még egy harmadik is született. Ügy gondolom, hogy útitársaim, akik — mellékesen megjegyezve — Nagyidán szálltak le, még nemigen tudták' arról, hogy az idén a szepsi tráktorállomás is nagy munkát végzett. Hogy ez mennyire igaz, azt legjobban az bizonyítja, hogy a traktorállomás dolgozói a mai napon, augusztus 30-án veszik át a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági Alkalmazottak Központi Szakszervezetének vörös zászlaját. Vajon Fortuna asszonyság érdeme ez is? Szó sem eshet itt a szerencse istenasszonyának valamilyen „közbejárásáról". Azt, hogy ma a szepsi traktorállomás dolgozói örömünnepet ülhetnek, a határtalan szorgalom tette lehetővé, az, hogy szavukat adták a pártnak, miszerint az idén lényeges javulást eszközölnek munkájukban. Az adott szó ereje vörös fonalként húzódott végig a traktorállomás életében. Az igazgatótól a tanoncokig kiki a maga munkaszakaszán arra törekedett, hogy ígéretüket hiánytalanul teljesíthessék. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a szepsi traktorállomás már a múlt évben is jól teljesítette a termelési feladatokat, de baj volt a termelési költségekkel. Más szóval: a szövetkezetek iránti kötelezettségeiket teljesítették, de az élenjáró traktorállomásokhoz viszonyítva elég drágán. A felsőbb szervek ezért többször bírálták a traktorállomást, de kisebb javulásoktól eltekintve alig történt valami előrehaladás. A traktorállomás vezetősége hozott olyan határozatokat, amelyek már az üzemeltetés költségeinek csökkentésére irányultak, de nem sok eredménnyel, mivel azok a traktorosok és általában a traktorállomás azon dolgozói, akik hivatva vannak a nagy feladatok teljesítésére, nem látMI TETSZETT ZONC-TORONYON Hanyagságot, rendetlenséget több szövetkezet udvarában nem kell nagyítóval keresni. Ne értsük félre, a feldöntött szekerek, égnek álló kerekekkel, a törött, halomra hányt szerszám nem jó névjegy. Az idő vasfoga hozzá még könyörtelen, belemar sokmindenbe. Zonc-Toronyon kevés harapnivalója akad. A kézi szerszámokat a bejáratnál kis fészerbe raktározzák, onnan adják ki. Boldog-boldogtalan nem korzózhat a szövetkezet telepén, rendesen körülkerítették. Pár lépést teszel a kapun belül, ott a könyvelés „támogatója", a hídmérleg. Feltételezed, itt mérnek, biztosan számolnak is, azonfelül, hogy a tényeket lerögzítik. A kis irodahelyiségben Konček György könyvelő dolgozik. Mit csinálhat a könyvelő? Könyvel, számol, ahogy jön. Pár perccel előbb a biztosító embereivel volt elfoglalva. Feldöntötte a szél a pajtájukat. A napi feladatok mellett szó kerül a gazdálkodásra. Erős oldala a szövetkezetnek, hogy az állatállománya jól feljavult. A szárnyasjószág tenyésztésére is nagy gondot fordítanak. Többezer kacsájuk van. Mondhatná valaki, mindezt máshol is meg lehet találni. Äm ennél többet lehet mondani e szövetkezetről. Annyit, hogy ceruzával a kezükben, számolva gazdálkodnak. Amellett, hogy kitermelik, beadják az előírt termékeket, ki is számolják, valójában hogyan is gazdálkodnak, mennyiért termelik az egyes termékeket. A hizlalda az eíső negyedévben remekelt. A napi súlygyarapodást fél kilóra szabták. S az értékeléskor kiderült, kissé óvatos szűkmarkúság ilyen kerek számot beállítani; 68 dekát szedtek fel a hízók naponként. Ilyen és hasonló megállapítás már nem egyszer látott napvilágot a sajtóban. Kevesebbet beszéltünk a gazdaságos termelésről koronáI ban kifejezve. A szövetkezet ezt " is nyilvántartja. Ezt is?! Tegyük hozzá, végre ezt is! S közben nézzük a tényeket. Egy kiló növendékmarha-hús kitermelése 4,71 korona, egy liter tejé 1,10 korona, 1 kiló sertéshúsé 4,78 korona, 1 kiló süldőé 6,85 korona. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, hogy még a tojáskitermelést is számontartják, mégpedig koronákban. Pedig szükséges ez különösen ott, ahol nagyban megy a dolog. A szövetkezetben ezer-számra megy a termelés. Csak az első negyedévben 4182 tojással több volt a tervezettnél. Itt aztán igazán jó tudni, hogy egy tyúktojás 45 fillérbe kerül a szövetkezeti kitermelésben, a kacsatojás 77 fillérbe. Ez utóbbi lehetne olcsóbb is, mondjuk ötven fillér. Számítanak erre a szövetkezetben is. Figyelemreméltó dolgok ezek, s kiindulópontot jelentenek a további jó eredményekhez. (-d) ták tisztán a vezetőség által kitűzött feladatok teljesítésének nagy jelentőségét és igazi célját. A termelési költségek csökkentése terén lényeges változás csak azután következett be, hogy pártunk XI. kongresszusát megelőzően a dolgozókhoz fordult tanácsért, velük tárgyalta meg, hogyan s miképpen lehetne a munka termelékenységét még magasabb színvonalra emelni, hogyan lehetne hazánkban a szocializmus építését minél előbb befejezni. A párt levelének alapos megtárgyalása után született meg a határozat, illetve kötelezettségvállalás, hogy a traktorállomás a termelési költségeket már az első félévben 368 000 korinával csökkenti. Ez az elhatározás azonban lényegesen eltért minden eddigi döntéstől. A 368 000 koronás termelési költség csökkentését nem a traktorállomás vezetősége irányozta elő, hanem a traktorállomás összes dolgozói döntöttek így. A termelési költségek ily nagyméretű csökkentésére a traktorállomás dolgozói egy emberként adták szavukat s egy emberként alltak csatasorba annak hiánytalan megvalósításáért. A traktoros brigádok és különkülön az egyes traktorosok is szocialista versenyre hívták egymást, hogy amit ígértek, minél sikeresebben teljesíthessék. Az üzemi pártbizottság pedig feladatul adta az üzem vezetőségében és az üzemi szakszervezeti tanácsban dolgozó kommunistáknak, hogy a nagyszerű kezdeményezést tovább irányítsák, s rendszeresen értékeljék a szocialista versengés eredményeit. Az üzemi pártszervezet nagy súlyt helyezett a párt sorainak fiatal és kiváló traktorosokkal való kibővítésére is. A tagjelölteket konkrét feladatokkal bízta meg és ezen feladatok teljesítésén vagy nem teljesítésén keresztül mérték le, hogy az illetők megérdemlik-e a párttagságot. A szepsi traktorosok nagyszerű kezdeményezését eddig soha nem látott lelkes munka követte. Az ígéret, amelyet saját maguk elhatározásából tettek, valamennyiüket nagyobb szorgalomra, körültekintőbb munkára kötelezte. A szakszervezet vezetőségében dolgozó kommunisták pedig szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy a nemes versenyt havonként pontosan és becsületesen értékeljék. A traktorosok Áagyszerű vetélkedésének a szövetkezetek is hasznát látták. A időjárás következtében későre maradt vetést szinte egyik napról a másikra elvégezték. A növényápolási munkáknál is olyan jól dolgoztak, ahogy még soha. Azt is észrevették a szövetkezeti tagok, hogy az üzemanyaggal is gondos gazda módjára bántak. Abban pedig, hogy a szepsi járás az idén a kassai kerületben elsőnek teljesítette a gabonabeadást, döntő érdemük van a traktorállomás dolgozóinak. A félévi terv teljesítésének értékelése bebizonyította, hogy szavatartó emberek a szepsi tráktorállomás dolgozói. Bár az eredeti tervüktől eltérően, az új szövetkezetek alakulása és a régiek kibővülése következtében 5000 hektárral növekedett a megművelendő terület, munkatervüket mégis maradéktalanul teljesítették. Ez természetesen csak úgy vált lehetségessé, hogy sok olyan traktoros van a szepsi traktorállomáson, mint például Štefan Dedinský, aki első félévi munkatervét majdnem két és félszáz százalékra teljesítette. A megnövekedett feladatok mellett azonban továbbra is szem előtt tartották ígéretüket. S most, hogy számot vetettek az első félév eredményeivel, bátran leírhatjuk: a szepsi traktorosok szava, amelyet a pártnak adtak, valósággá vált, A megszabott 368 000 korona helyett 580 000 koronával tették gazdaságosabbá a traktorállomás munkáját. A traktorállomás dolgozói most az épülő új traktorállomás nagy javítócsarnokában ünneplik nagyszerű győzelmüket és mint a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági Alkalmazottak Központi Szakszervezete vörös zászlajának tulajdonosai, ígéretet tettek, továbbra is arra törekednek, hogy munkájuk termelékenysége még magasabb színvonalra emelkedjék. Lehet-e hát az ilyen nagyszerű eredményeket csupán szerencsének nevezni? Nem, nem lehet, ez sokkal több a puszta szerencsénél, ez a céltudatos, kitartó munkának az eredménye. Emberek munkájának az eredménye, olyan embereké, akik pártjuk vezetésével minden akadályt legyőznek és következetesen építik, kovácsolják a boldogabb holnapot, a szocializmust. Nagy ünnepük alkalmából fogadja őszinte elvtársi üdvözletünket a szepsi gépállomás valamennyi szorgos kezű dolgozója. SZARKA ISTVÁN ÜJ SZÖ 5 * 0£ snjzsnBne Qcgi