Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-26 / 236. szám, kedd

Beruházási építkezés vagy qeneräliavítás? Több mint három évvel ezelőtt nagy örömhírt hozott a losonciaknak a posta. A központi és kerületi hivatalok elhatározásából t. i. Losoncon egy korszerű péküzem felépítése vált időszerűvé. A losonciak fáradságot és időt nem sajnálva szorgoskodtak akkor, hogy mielőbb megindulhasson az építkezés. Nincs is mit csodálkozni örömükön, mert ez lett volna a több mint 15 000 lelket számláló városkában a felszabadulás után az első nagyobbméretü ipari építkezés. A város fejlesztésével egybevágóan kijelölték tehát a helyet, megvásárolták a telket és meg is rajzolták a szép, korszerű péküzem távlati képét, terveit. A tervek kidolgozása 20 000 koronába került é» már-már meg is valósulhatott volna a régi vágy, ha hirtelen dugába nem dől a losonciak terve. Bizony füstbe ment a terv (a 20 000 korona is,) gaz nőtte be a kijelölt telket. De miért, hogyan? Ez úgy történt, hogy a katonák a város központjában lévő laktanyájukat átadták a városnak. Losonc fejlesztési tervében a város eme részét iskolák, óvódák, bölcsődék helyévé jelölték ki és a Jaktanya átadása után a terv megvalósításához mindjárt hozzá is láttak. Ma már tatarozzák a laktanya fő épületét, hogy az új tanév kezdetével új iskola tárhassa ki kapuját Losonc diákjai előtt. A laktanya átadásáról tudomást szerzett a Banská Bystrica-i péküzemek igazgatósága is. Tervezői helyszínen megszemlélték a laktanya istállóját, majd kimondták a végső döntésüket. „A péküzem számára ennél alkalmasabb hely Losoncon nem található". A város funkcionáriusai között nagy volt a felháborodás, amikor a tervről tudomást szereztek. A határozat ellen először dr. Tildy a város higiénikusa, tiltakozott. Majd a HNB iskolaügyi osztálya indokolta meg a határozat helytelenségét. A lóistállót kisebb átalakítás után t. i. az iskola műhelyének szánták. De ez sem volt elegendő érv. Erre Balázs Gyula elvtárs, a HNB építészeti osztályának vezetője, bebizonyította, hogy a lóistálló péküzemmé való átalakítása megbontaná a város fejlesztési tervét. X józan gondolkozású embert már ezeknek az érveknek is meg kellett volna győzniük a határozat helytelenségéről. De nem a Banská Bystrica-i péküzem igazgatóságát, amely terve megvalósításához az Élelmiszerügyi Megbízotti Hivatalt hívta segítségül. Védekezésből támadásba ment át, sőt céljuk elérésére cselhez folyamodtak. Az élelmiszerellátás szabotálóinak nevezték el a losonci HNB funkcionáriusait. Nos, ki vállalhatott oly nagy felelősséget a lakosság ellátása ügyében, amikor a KNB építészeti osztálya (Ing. Zráževsky) is áldását adta engedéllyel egybekötve a terv végrehajtására. Hosszú harc után, melyről kilónyi jegyzőkönyv, átirat levelezés tanúskodik, a losonciak végül is beadták derekukat. — „Legyen meg a ti akaratotok", egyeztek bele a Banská Bystrica-i péküzemek igazgatóságának javaslatába, miután ezek égre-földre bizonyítgatták mind Pal'us Pálnak, a HNB elnökének, mind többi társainak, hogy a lóistállót két-három hónap alatt kisebb javítások után üzembe helyezik. Csupán két-három évről van szó, amíg felépül az új, korszerű péküzem. — Alaposan becsaptak minket a Banská Bystrica-i péküzem igazgatósága és az Élelmiszerügyi Megbízotti Hivatal — mondta keserűen érdeklődésünkre Pal'us Pál HNB elnök. — Mivel csapták be? — Mert nem két hónap múlva, hanem csak jövőre készül el a péküzem és nem két-három évig, hanem ennél jóval hosszabb ideig fog működni. Trnka elvtárs, a járási pártbizottság titkára, is hasonló véleményen van. — Igaz, hogy a kenyérellátásról van szó — mondja —, mely nálunk nagy probléma, de az ideiglenes péküzem feállítása nem volt helyes megoldás. Ilyen egyöntetűek a vélemények Losoncon. A legfőbb indok azonban, mely gondolkodásra késztet mindenkit, az, hogy ez a „kisebb átalakítás" generáljavítás néven az államnak pontosan 800 000 koronájába fog kerülni, mely összegért egy korszerű új épületet is felépíthettek volna Losoncon. A losonci elvtársak beadványaikban ezt meg is indokolták, de eredménytelenül. , — Új üzem építésére nincs pénzünk —, válaszolták a kerületben, tehát valamilyen más megoldást kell találni. V. Beňa elvtárs az élelmiszerügyi megbízott helyettese meg is mutatta nekünk a beruházási tervet, amely szerint az 1959 és 1960-as években sem Losonc sem más város nem számíthat új péküzemre, mert nincs rá beruházási fedezet. Még az épülőfélben lévő beruházásokat is utólag csökkenteni kell. Ez azonban még nem ok arra, hogy generáljavítás néven egy ósdi istállót átépítsenek, amely csak ideiglenesen szolgálhat péküzemnek és hogy százezreket dobjanak ki e javaslat megvalósítására. Népgazdasági szempontból ilyen eljárás csak rögtönzött, elhamarkodott megoldást jelent. — Mennyibe kerülne a péküzem számára egy új komplett épület felállítása? — fordultam szakvéleményért Dzuroška elvtárshoz az építésügyi megbízott helyetteséhez. - Számításunk szerint nem kerülne többe, mint egy T 15-as lakóház, azaz egymillió kétszázezer korona körül. így gazdálkodnak tehát az állam pétizével a Banská Bystrica-i péküzemek igazgatósága, az Élelmiszerügyi Megbízotti Hivatal csendes jóváhagyásával. Megértjük jó szándékukat, hogy segíteni akarnak Losonc és környéke kenyérellátásán. Csakhogy a 800 000 koronás generáljavítást a kerület többi péküzemei sínylik majd meg. Mert ha egy helyre 800 000 koronát adnak generáljavításra, ami már inkább beruházásnak nevezhető, akkor más falvakba, városokba vajmi kevés pénz jut tényleges javításokra, ósdi felszerelések felújítására. Az istálló épülete, melynek mai értéke nem több 80 000 koronánál, péküzemmé való átalakítása után állandóan szálka lesz a losonciak szemében, amíg le nem bontják. Kéménye nem messze fog füstölni a kórház sebészeti osztályától, s az iskolás gyerekektől vonja majd el a gyakorlati, politechnikai nevelés lehetőségét. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk tehát, hogy amíg nem késő, tisztázzák a helyzetet. Mert feleslegesen kidobott pénz az ideiglenes péküzem létesítése, ha az elkövetkező 4—5 éven belül új, korszerű péküzem felépítését tervezik. Nemcsak az üzemekben, a munkapadokon kell száz százalékon érvényesülnie a hatékonyság elvének, hanem minden beruházásban, az élelmiszerüzemek építésében és javításában is. Márpedig az említett esetben ez a határozat a péküzemmel kapcsolatban a hatékonyság növelésének mellőzésével született meg. Horváth Sándor Starinai kép Múlt éü augusztusa óta, mikor a sninai járásbeli Starina községben megalakították az EFSZ-t, a falu egészen megfiatalodott és megváltozott. Gyakrabban jönnek tanácsadók, mezőgazdasági gépeket hoznak, stb. Az új élet mindenütt látható a jakiban. A földek Ideiglenes tagosítása után a 24 szövetkezsti család még össze! közösen vetette a búzát és n rozsot és tavasszal a tötbi terményeket. Márciusban és áprilisban, mikor a tavaszi vizek elárasztják a starinai hegyeket és friss zöld füvei borítják a a kővár területeket, 250 juh legel naponta a megművelésre kevésbé alkalmas területeken. Ettől az időtől fogva iár a nuái után Vasil Čukalovsky juhász. — Az évek múlnak és rövidesen elérem az ötvenet, de mégis fiatalnak érzem magama

í, — mondja és máris tovább hajtatja a nyájat Duncso kutyájával. Áttekintek a másik oldalrat,. ahol u Barankovec nevű hegy alatt a szövetkezeti tagok már közösen takarítják be a gabonatermést. — Idén már a szénát is közösen gyűjtöttük — mondja Ján Vasilöo el nök — jól lesz ez, ha befejezzük i tehenistálló építését, mert itt van már az ideje, hogy a szarvasmarha állományt is összpontosítsuk és kiegészítsük. A falu mögött emberi hangyaboly nyüzsög. A kev'erógép feldolgozza i kavicsot cementtel és vízzel, a gépállomás traktorosai telt pótkocsikkal hozzák az építőanyagot. Téglát tégla mellé raknak és nemsokára elkészül a 77-es típusú tehénistálló 96 állat számára. Tovább nézünk. Mária Smolaková, szövetkezeti tag éppen befordul az átépített baromfi-farm kapuján. Ott húsz kacsa vár rá, melyekel a szövetkezet e napokban vásárolt közös tenyésztésre. Á szövetkezeti juhász a hegyet járja juhaival, mások a gabonabegyűjtésnél és a többiek a szövetkezeti építkezéseken dolgoznak. Starinán új élet virágzik. O. Osifová, Prešov. Az igrami EFSZ életéből Ez a szövetkezet a szocialista ver • seny kiértékelésében kiváló helyet foglal el. Az EFSZ vezetősége gondosan f'gyeli a szövetkezet gazdálkodását és P. Fialka könyvelő már bejelentette nekünk, hogy a piaci tervet 2 ezer koronával túlszárnyalták az egy hektárra eső terménymennyiség értékesítésében.. A szövetkezetben keltetőgép van. Az őszi hizlalásra kb. 1800 csirkét keltettek ki. s ezekből a szomszédos EFSZ-eknek is eladnak. A baromfit legeltetési módszerrel nevelik. Önműködő ba tér iákat — kotlós ketreceket szerelnek a tojósok számára, ahol ezer tojós tyúkot helyeznek el. Ezeknél a tyúkoknál csak egy gondozó lesz, aki emellett még más munkát js végezhet. i Az lgrámi szövetkezeti sertésgondozók 50 dkg-os átlagos súlygyarapodást értek el a sertéseknél naponta darabonként, a 'süldőket is beleszámítva. Hogy a legelők kellő mennyiségű jóminőségü takarmányt adjanak, műtrágyával trágyázzák őket és öntözik. Örömmel jelenthetjük, hogy a! szövetkezeti tagok teljesítik a CSKP XI. kongresszusának határozatát L. Klctpuch, Seňec. (Jj szórógép a komló permetezésére A bányában is aikalmazható a por eltávolítására A sninai Vihorlat Üzem fejlesztési osztályán új, „Solgen 60" típusú permetezőgépet szerkesztettek, melyet hatásosan alkalmazhatnak a mezőgazdaságban a komló kártevőinek irtására. Ennek a gépnek az előnye abban van, hogy a permetező anyagot — melvet erős koncentrált állapotban is fel lehet használni — a levegőnyomás segítségével szétporlasztja és finom cseppekben kilüvelli. A „Solgen 60" nevű szórógép aránylag kis, 60 liter űrtartalmú tartályával hatalmas területeket lehet bepermetezni, amit a gépszerkesztők új típusú szórók felhasználásával tettek lehetővé. A képpel végzett első próbák - melyek ez idő szerint a Prága melletti Ruzinban folynak — komoly sikert arattak és ezért egyik üzemünkben a közeljövőben megkezdik folyamatos gyártását. A Szlovák Nemzeti Felkelés örökké éló üzenete Irta: MIROSLAV SULEK, az SZLKP KB osztályvezetője Minden nemzet történetében vannak olyan események, amelyekhez minduntalan visszatérünk, s amelyből a nép erőt, tanulságot merít a jelenben. Ilyen történelmi hagyomány a szlovák nemzet számára a Szlovák Nemzeti Felkelés. Ez idén van tizennégy éve annak, hogy a szlovák nép fegyvert ragadott és nyíltan harcba szállt szabadságáért, az új, szabad Szlovákiáért a Csehszlovák Köztársaságban. Az évek távlatából még jobban kiemelkedik a cselekedet nagysága és jelentősége. Mint ahogyan a cseh nemzet minduntalan visszatér huszita mozgalmának dicső történetéhez, amikor a rabságban sínylődő nép felkelt az elnyomás ellen, úgý a szlovák dolgozók is viszszaemlékeznek a Szlovák Nemzeti Felkelés üzenetére. 1944. augusztus 29-én a szlovák nép egységesen és nyíltan síkraszállt az úgynevezett szlovák .állam klerikális-fasiszta parancsuralma ellen. Szlovákia területe, csakúgy mint a cseh országrészek, mindenkor fontos stratégiai támaszpont volt a Kelet felé irányuló imperialista expanzió terveiben. Az imperialisták akkor tanúsítottak fokozott érdeklődést a Csehszlovák Köztársaság, de különösen Szlovákia iránt, amikor a német fasizmus támadásra készült a Szovjetunió ellen. Terveik megvalósításához Hitleréknek hatalmukba kellet keríteniök Szlovákiát. A nácik azt gondolták, hogy az elmaradott, nyomorba döntött Szlovákia jó eszköze lesz az ö leigázó terveiknek. Főleg azért, mert Szlovákiában már évtizedek óta működött és klérofasiszta politikát űzött Hlinka Szlovák Néppártja. Azt hitték, hogy az elmaradott szlovák falu és a gyenge ipar különösen alkalmasak egy olyan állam létrehozására, mely a fasiszta hatalmak és a Vatikán védnöksége alatt, mint egy újkori klérofasiszta állam, az ő engedelmes csatlósuk lesz. Hlinka Szlovák Néppártja visszaélt a szlovákok nemzeti öntudatával, demagógikus jelszavak hirdetése útján igyekezett minél nagyobb hatást gyakorolni a dolgozók széles tömegeire. Egyszersmind számolt a szlovák nemzetgazdaság elmaradott fejlődésével a cseh országrészekhez képest, a falu alacsony kulturális színvonalával, ahol a katolikus egyház erós befolyást gyakorolt a széles tömegek gondolkozására. Ez lehetővé tette Hlinka Szlovák Néppártjának, hogy kitűzze a középkori jelszót: „Istenért és nemzetért!" Hlinka Szlovák Néppártja a burzsoá Csehszlovák Köztársaság egész húsz éve alatt árulásra készülődött a saját nemzete ellen. Amikor München idején a cseh és a szlovák burzsoázia arcáról lehullott az álarc és eladták a Csehszlovák Köztársaságot Hitlernek, a szlovák fasiszták azt hitték, hogy eljött az ő idejük. Ők voltak azok, akik október 6-án Žilinában betetőzték a burzsoázia árulását — kihirdették az autonómiát. Árulásuk március 14-én érte el csúcspontját, amikor kihirdették az ún. szlovák államot és Hitler védelme alatt bevezették Szlovákiában a fasiszta rendszert. Ebben az időben az úgynevezett szlovák állam a Hlinka-párt kezdeményezésére összekötötte sorsát Hitler harmadik birodalmával. A jezuitizmus így egyesült a fajüldözéssel, a klerofasizmus a nácizmussal, s mindez csak azért történt, hogy még jobban megszilárduljon a kizsákmányolók hatalma. Szlovákiára ráborult a sötétség időszaka. Az úgynevezett szlovák állam sorsa tehát közvetlenül összefüggött Berlin és a Vatikán érdekeivel és ki volt szolgáltatva egyenes parancsuralmuknak. Szlovákiában a fasizmus uralkodott a főpapsággal karöltve. Az „Istenért és nemzetért" jelszó gyakorlati megvalósítására talált a fasiszta törvények egész sorában, melyek fizikailag és erkölcsileg leigázták a népet. Az ifjúság nevelése teljesen az egyház és a Hlinka Ifjúság nevű fasiszta szervezet kezébe került. Az ifjúság szellemi vezéreivé a legreakciósabb papok váltak, olyanok, mint Hedera, akinek „lelki pásztorkodása" közismert a Hlinka Gárda rohamosztagainak soraiból kikerült gyilkosok elleni perekből. A klérofasiszta politika reakciós jellegét és a Vatikántól való befolyásoltságát világosan bizonyítják a demokrácia-ellenes törvények és a nőkkel szembeni intézkedések is, melyekben teljes mértékben érvényesültek az egyházi jog elvei. A nőket például törvények is eltiltották a főiskolai tanulmányoktól. Továbbá abból indultak ki, hogy a nőknek csak a íőzókanálhoz van joguk, ezért elbocsátották az állami szolgálatból a férjes asszonyokat. Ügyszintén az összes bér- és fizetési díjszabások szerint is kevesebb bér járt a nőknek ugyanazért a munkáért, mint a férfiaknak. A törvényhozásban érvényre jutottak nemcsak a középkori egyházi, hanem a fasiszta törvények is, éspedig a legnagyobb összhangban. A nürnbergi törvények mintájára Szlovákiában is hasonló fajvédő törvényeket hoztak, és különféle intézkedéseket tettek a munkások szociális vívmányainak megszüntetésére, melyeket a munkásosztály súlyos osztályharcok árán vívott ki a München előtti köztársaságban. Andrej Hlinka „vezér" üzenete szerint a munkásnak így kellett felfognia helyzetét: „Te munkás dolgozz... ne lázongj, légy türelmes és imádkozzál. Az égi királyságban elnyered jutalmadat... urak voltak és lesznek." S így is volt. A cseh tőkések elmentek, de a nép verejtékes munkájából továbbra is ott élősködtek a szlovák, német és magyar tőkések meg földbirtokosok, s az ő érdekük megkövetelte, hogy Szlovákiában osztályszempontból semmi se változzon. A szlovák dolgozó nép nyomora még nagyobb lett. A fasiszta diktatúrának az volt az első dolga, hogy megszüntesse a nép összes demokratikus jogait, betiltsa a haladó szervezeteket, különösen a kommunista pártot. Az úgynevezett szlovák állam kormánya azzal dicsekedett, hogy Szlovákiában megszűnt a kivándorlás. Ugyan hová vándoroltak volna ki a szlovákok? Hiszen háború dühöngött, amelyben az ún. szlovák állam Hitler oldalán állt és nem akart mögötte lemaradni a hódító politikában. A szlovák fasiszták a maguk módján oldották meg a kivándorlás kérdését. 120 000 szlovák munkást Németországba küldtek rabmunkára. A 18— 25 éves ifjúságról, melynek nem tudtak munkát adni, úgy gondoskodtak, hogy beosztották a katonai parancsnokság alatt álló szlovák munkaszolgálatba. A szlovák hadseregbe bevonultatott fiatal férfiakat háborúba hajtották Lengyelország ellen, a szlovák hadosztályokat, több mint 50 000 embert, testvérgyilkos háborúba küldtek a Szovjetunió ellen. A nép lázongásainak elfojtására az ún. szlovák állam megfelelő hatalommal rendelkezett. A náci SA és SS osztagok mintájára létrehozták a Hlinka Gárdát. De végül már nem segített sem az „Istenért és nemzetért" fennkölt jelsző, sem a szociális demagógia, sem a Hlinka Gárda. A dolgozók széles tömegei megértették, hogy nem az istenről, vagy a nemzetről van szó, hanem a fasiszta és klerikális főemberek pénzes zsákjairól, akik saját jólétükért eladták és rabságba döntötték a népet. Szlovákiában sohasem sztint meg a szabadságharc. Sőt a fasiszta szlovák állam alatt még élesebb formákat öltött. A tüntető munkások ellen már nem volt elég szuronyos csendőröket küldeni, mint azt a cseh burzsoázia tette, hanem például a handlovai sztrájkolok ellen 1940 májusában katonaságot kellett kivezényelni páncélosokkal. De nemcsak a munkások meg a katonák juttatták kifejezésre elégedetlenségüket, hanem a parasztok is, akik csalódtak a hlinkásoknak a földreformról szóló, soha nem teljesített jelszavaiban. A ludákok azt ígérték nekik, hogyha hatalomra jutnak 1619 000 hektár földet osztanak szét a parasztok között. ígéretüket mindössze három százalékra teljesítették, 44 ?29 hektárt osztottak szét. De ennek a felét is a Hlinka Gárdához és a Hlinka-párthoz hü funkcionáriusok kapták. A fasiszta rendszer megmutatta igazi arcát. A parasztság el volt adósodva, adósságai 26 milliárd koronát tettek ki, vagyis összvagyonának 60 százalékát. Lázongtak a Lengyelország ellen háborúba küldött katonák is, például 1939-ben lázadás tört ki a ružomberki helyőrségen. Még gyakoribb lett a lázongás és zavargás a hadseregben, amikor a Szovjetunió ellen küldték hadba a szlovák katonákat. A háborúba vezélyelt 50 000 katonából a végén csak 16 000 maradt, a többi a szovjet harsereghez, illetve a partizánokhoz csatlakozott, vagy visszaszólították őket a frontról. A nép egyre jobban zúgolódott az úgynevezett szlovák állam kormánya ellen, úgyhogy végül kevésnek bizonyultak a régi Magyarországtól és a München előtti köztársaságtól örökölt fegyházak. A szlovák állam elkezdett új fogházakat építeni. Náci mintára koncentrációs tábort létesítettek Haván. Tuka Béla, az úgynevezett szlovák állam miniszterelnöke, így jellemezte Ilavát: „Ezt a helyet maga az isten is koncentrációs tábornak teremtette": Ilyen „távlatokat" nyújtott az ún. szlovák állam kormánya a szlovák népnek. A „szlovák állam" — mint ahogy másképp nem is lehetett — a kiengesztelhetetlen ellentétek és éles osztályharc állama volt. Szlovákia területén az osztályharc széleskörű össznemzeti illegális mozgalommá nöj vekedett, mely az ún. szlovák állam fasiszta lényege ellen irányult. E mozI galcm élén a tapasztalt kommunista I párt állt, amely moszkvai vezetőséj gének utasítása szerint irányította a szlovák nép szociális és nemzeti feli szabadulásért vívott céltudatos har[ cot. Küzdöttek az illegális pártszer! vezetek, a szakszervezeti csoportok j és a partizáncsapatok, melyeket tapasztalt szovjet partizánok segítettek megszervezni már 1942—1943ban. A harc egyre terjedt, míg végre j fellángolt a hatalmas Szlovák Nemzeti Felkelés. (Folytatás az 5. oldaloo^ Ü" "*> 4 * 1956. augusztus 26.