Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-21 / 231. szám, csütörtök

KÖRÜNK LÄKÄSKULTÍIHÄJÄ A magyar-csehszlovák barátság megnyilvánulása A magyar-csehszlo- keztek V. Nezval és J. a magyar-csehszlovák vák barátság őszinte Wolker költeményeiből, barátság ünnepségéhez, megnyilvánulása az a részleteket olvastak fel Irena Ružičková, szlokét előadás is, amelyet K. Capektól (Archime- vák írónő Csipkerózsika a közelmúltban Szege- des halála), I. Olbracht- c. színművét játszották den, Dél-Magyarország tói (Nikola Šuhaj), Ha- R. Jánoska Flóra fordíegyetemi városában šek Svjekjéből pedig tásában. rendeztek. dramatizáltak egy A nagy kultúrhagyoHárom kultúrintéz- részt. Az előadók kivá- mányokkal rendelkező mény, a Szegedi Xudo- ló színművészek voltak, város őszinte érdeklőmányegyetem, a Cseh- az ottani Nemzeti Szín- déssel fogadta az iroszlovák Kultúra és a ház tagjai. A műsor ze- dalmi estet, valamint a Hazafias Népfront Bi- nei részét L. Janáček, színielőadást is. Tetzottsága közösen ren- A. Dvoŕák, J. Benda, G. szésnyilvánításukkal dezte meg a Szegedi Dusík szerzeményeiből tüntettek a két nép Egyetem aulájában a állították össze, a gya- szoros barátsága és köcsehszlovák irodalmi korló leánygimnázium zös békés törekvései estet, amelyen cseh és énekkara pedig nagy mellett, szlovák szerzők művei- sikerrel adott elő szlo- A magyar sajtó a két bői adtak elő. A mai vák népdalokat. kulturális esemény nem irodalomról dr. Dobos- A szegedi pedagógiai mindennapi sikerét sy László egyetemi do- intézet növendékei nagy elismeréssel cens tartott előadást, nagysikerű színielő- nyugtázta. Majd szavalatok követ- adásssal járultak hozzá R — J. Megjelent a Korunk legújabb száma A Korunk legújabb száma közli a Scinteia című román lap 4218. számában megjelent cikk teljes szövegét A Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének program-tervezetéről, valamint a többek között Csehi Gyula: Egy műfaj lehetőségei és határai és Forbáth Imre: Egon Erwin Kisch, a riporter, a művész, a jóbarát című cikkét. A Tények és érvek című rovatban Huszár Anton: A társadalmi tulajdon gazdaságfejlesztő ereje, Szenkovits Sándor: A könnyűipar az államosítás után és Berchtold Sinnreich: A Roinán Népköztársaság vegyiiparának fejlődése című cikkek találhatók. A Korunk legújabb számában gazdag anyagot tartalmaznak még a Krónika, a Szemle és Bírálat, valamint a Disputa című rovatok. (b) Este a Dunánál (Hasko Pavol felvétele) II. rész. A lakáskultúra problémájával szorosan összefügg a berendezés kérdése. A bútorok kiegészítik, lakhatóvá teszik a körülépített teret. Igen fontos, hogy a bútorok méretei és formái funkciójuk és anyaguk szerint alakuljanak, és hogy összefüggésben legyenek a lakás építészeti részével. Ezen a téren sok az ellentmondás, a A TQ2B típuslakás hálószobája hagyományos berendezéssel (A szoba csak alvásra használható) meg nem oldott kérdés. A bútorgyártás csak nehézkesen kullog a szükségletek után, nem tart igényt szerepre a lakáskultúra fejlesztésében. A kommercionális szempontok túlértékelése következtében megelégszik a konvenciók által károsan befolyásolt közízlés kielégítésével, ahelyett, hogy ennek fejlesztésére törekednék. A bútorgyártás másik nagy hibája, hogy úgyszólván figyelembe sem veszi a tipizálás adta lehetőségeket. Az eddigi gyakorlat arra mutat, hogy a bútoroknál nem hogy ki lettek volna használva az egyesített méretek, de olyan berendezések kerültek piacra, melyeket nem lehetett a típuslakásokban elhelyezni. A berendezés, a bútorok kiképzése szintén alá van vetve a kor, az életmód követelményeinek. Mégis ezen a téren kísért leginkább a múlt szelleme. A ma is előszeretettel előállított — úgynevezett — komplett szobaberendezések lényegükben a múlt században fejlődtek ki. Hivatásuk áz volt, hogy részben az akkori polgári lakások meglehetősen nagy helységeit kitöltsék, részben pedig az, hogy tulajdonosuk anyagi helyzetét illusztrálják. Ezeknek a bútoroknak a készítésénél a fő hangsúly, a kiképzésre, a minél gazdagabb külsőre volt fektetve, a célszerűség hátrányára. A ma is árusított bútorok legnagyobb részét még mindig komplett lakó- és hálószobák teszik ki. Az egyes darabok ugyan valamivel célszerűbbek, a formák egyszerűbbek, mint az a régi bútoroknál volt, mégis megmaradtak a komplett berendezéssel járó hátrányok. A vevő kénytelen olyan darabot is megvásárolni, amire nincs szüksége, - a berendezést nem alkalmazhatja lakásához. (A legtöbb esetben a komplett szobabútorral berendezett lakások túlzsúfoltak, raktárra és nem élettérre emlékeztetnek.) A komplett szobabútor nem teszi lehetővé a lakás fokozatos berendezését, az egyes bútordarabok anyaga, alakja, kidolgozása össze van hangolva, — minek következtében nehézzé válik a szoba utólagos kiegészítése újabb darabokkal. (Ezek úgy hatnának, mint kopott ruhán az új és más színű folt.) Az előbb leírt hátrányokat kiküszöböli az úgynevezett szektorbútor, melynek gyártása most kezd ismételten elterjedni. A szektorbútor előnye abban mutatkozik, hogy a lakást darabonként lehet berendezni összeállítható, könnyű és célszerű bútorrészekkel. Mivel összeállításról van szó, mindig új és új változatokat lehet létrehozni a lakó egyéni követelménye és ízlése szerint. Az egyes darabok méretei bizonyos moduloknak felelnek meg, melyek összhangban vannak az épület méretegységeivel. A kidolgozás, a formák egyszerűek, megfelelnek a kívánt funkcióknak, úgy, hogy a lakás további kiegészítése, évek múltán is, minden nehézség nélkül lehetséges. (A formai és anyagi kapocs itt nem olyan szoros, mint a komplettbútornál.) A lakáskultúra fejlődése odavezet, hogy a lakóterületről (szobákból) fokozatosan kiszorulnak a nagyméretű, raktározásra szolgáló bútordarabok, — elsősorban a szekrények, — és csak a kényelmet szolgáló bútorok akárcsak a konyhaberendezés. Az egyénileg berendezendő lakóterület megmaradt bútorai a székek, az asztalok (evésre szolgáló, munkaasztal, társalgóasztal stb.) a fekvésre szolgáló bútorok, a rádió, televízió, gramofon, könyvek elhelyezésére szolgáló bútordarabok, kisebb szekrények és polcok, lennének. A jövő bútorait elsősorban a könnyedség, az elegáns forma, a műanyagok és a különféle fémek kihasználása fogja jellemezeni, Különcsen nagy gondot fordítanak a pihenésre szolgáló bútorok kiképzésére, ahol az a legfontosabb szempont, hogy formájuk megfeleljen a test anatómiájának. A kisebb lakások berendezésével kapcsolatban még egy észrevételt szeretnék megjegyezni. Általános szokás, hogy kétszobás lakásoknál is az egyik helyiség tradicionális komplett hálószobabútorral van berendezve, amely kettős „ág.y-katafalkbói", ruhás- és fehérneműs szekrényből, pipareasztalkából és gyermekágyból áll. Ezek a bútorok mibenlétük és méreteik következtében napközben használhatatlanná teszik az egyik szobát, ami az adott esetben a lakóterület majd ötven százalékos veszteségét jelenti. Kisebb lakások esetében helyesebb az j úgynevezett lakóháló használata kerevetekkel. (6. 7. kép) A hálószobát helyettesítheti a hálósarok, amelyet függönnyel lehet elválasztani a lakóhelyiségtől. A falra akasztható polcok, szekrények alkalmazása további helymegtakarítást jelenthet kislakások esetében. A T02B típuslakás hálószobája lakóhálóként berendezve. (A szoba nappali tartózkodásra is alkalmas.) maradnak meg. A ruhák, fehérnemű és egyéb tárgyak raktározását meg lehet oldani a mellékhelyiségekben beépített szekrények segítségével. A különálló szekrények ugyanis a legalkalmatlanabb bútordarabok, túl nagy helyet foglalnak el, árnyékot vetnek, külsejük mindig kifogásolható, és a költözködésnél ezek szállítása okozza a legnagyobb gondot. A raktározó bútorok nincsenek alávetve az egyéni követelményeknek, így tehát nyugodtan lehetnek minden lakás állandó szilárdan beépített tartozékai, A bútorpályázat egyik terve (A T02B típus „félszobája") A bútorpályázat egyik terve (A T02B típus lakószobája) A bútorgyártásjelenlegi helyzetének megjavításaérdekében, már a múlt évben megtették az első lépéseket. A legfontosabb kérdés megoldását - a lakástípusok és a berendezés összehangolása terén — az Állami Építészeti Tanács kezdeményezte, amikor a múlt év júliusában pályázatot írt ki az új lakásoknak megfelelő variábilis berendezési darabok megtervezére. A pályázat sok új ötletet hozott, melyek realizálásával korszerűsödni és gazdagodni fog a bútoripar. (8.9. kép) Jankovich Imre ANYA HIT December végén beköszöntött a hídig. A mezőt vastag hótakaró borította. Karácsony este az ég hirtelen beborult s mind sűrűbben hullott a hó. Ebéd után Rinka néni felhúzta bocskorát és megint útra készült. — Nedához megyek. Azt álmodtam az éjjel, hogy Borko hazajött. Nedáék faluján kell keresztülmennie... Lehet, hogy őt előzőleg értesítette jöveteléről... Én mondom nektek, jön ... Lozan, a nagyobbik fia, mindjárt dühbe gurult és haragosan rámordult az anyjára: — Anyám, elég legyen! Az emberek éppen eleget nevettek eddig is rajtunk! Sehova nem megy. Borko írt! Irt a fenéket! Eszem ágában sincs, hogy karácsony este elengedjem, még felfalják a farkasok s a hóban kaparászhatom Össze megmaradt öreg csontjait. Rinka néni megfordult, leült a banyakemence mellé, tenyerébe temette arcát és meredten üldögélt. > Nemsokára megtelt az udvar szomszédokkal, az emberek körülvették a levágott disznót. Mindjárt feltűnt nekik Rinka néni távolléte és csodálkoztak, hogy a házbeliek mégcsak nem is emlegetik. Csak akkor jutott eszükbe, hogy megkeressék. Az öregasszonynak azonban már csak hűlt helyét találták. Talán átment valamelyik szomszédhoz? Egy óra keresés után hallották, valaki látta, amikor bekanyarodott a mokrenói országúton. Lozan, nagyobbik fia kifakadt: — Nem megyek utána. Menjen, isten hírével, ha már elindult. Akaratos, nem fél az semmitót, majd csak odaérkezik egyedül is. Nejko fia azonban gyengédebb volt bátyjánál. — Bátya, nem úgy van az. Látom, milyen cudar az időjárás — fúj a szél, hóvihar tombol. Valahol elakad a hóban és elalszik az úton. Ti csak maradjatok én utána megyek. Felöltözött, magához vette anyja meleg ruháit, meggyújtotta a viharlámpát és elindult a mokrenói országúton. Rinka néni valóban a lányához igyekezett. Sokáig egymagában ült a banyakemence mellett, s amikor látta, hogy rajta kívül senki sincs a lakásban, sietve magára kapta ruháit, kiosont a kapun s észrevétlenül eltűnt a mokrenói országút irányában. A falu alatt rákanyarodott az országútra s amikor elérte a Öűlőutat, azon folytatta útját. Egész nap tűzifát szállító kocsik jártak arra és a hóban még jól látszottak a keréknyomok. Mokreno falu kicsiny emelkedés mögött feküdt. Jó időbe telt, amíg feljutott a halom tetejére. A hótakaró egyre magasabb lett. Sötétedett és a domtetön viharba került, mely minden oldalról arcába verte a havat. Az asszony fáradtan megállt, megigazította a ruháját, végignézett a hóval befújt úton és megindult. De alig ment húsz lépést, amikor újból meg kellett állnia, mert a hó egészen betemette az utat. Köiös-körül csupasz, behavazott bokrot látott s előtte és mögötte kutyaugatás hallatszott. Ösztönösen elindult, de lába csakhamar felmondta a szolgálatot. Ügy rémlett neki, hogy jobbról-balról, elölről-hátulról ugatnak a kutyák, a falut azonban eltakarta a sűrű hóesés. — Ott lehet! — döntötte él magában és a képzelt irány felé tartott. A hulló hó azonnal betemette lába nyomát és néha térdig gázolt a friss hóban. Megállt, hogy megpihenjen és erőt gyűjtsön. Lassan-lassan rájött arra, hogy eltévedt. Lelki szemeivél meglátta Nedát, övéit. Beszélt hozzájuk, figyelmesen hallgatták és válaszolgattak neki. A legvilágosabban azonban Borko alakja rajzolódott ki előtte. Az anya hosszasan elnézte, fagyos ajkán enyhe mosoly futbtt végig. — Borko ... Borko... — mormogta magában. — Te vagy fiacskám? Jössz-e? ... Gyere már... gyere, anyád drága fiacskája ... Ismét elindult, de merev lábai nem engedelmeskedtek. — Még egy kicsit pihenek — dünynyögte magában. — Ha leülök összeszedem magam, erőt gyűjt ö}c. Ügy rémlett neki, egész csapat férfi vonul fel előtte. De hogy jobban szemügyre akarta venni őket — hirtelen eltűntek. Mindössze egy férfi maradt vissza — messziről, nagyon messziről közeledett, a havat taposta és egyenesen feléje tartott. Szíve élénkebben vert, a határtalan öröm dobogtatta. — Ö az! ö az! — kiáltott fel ujjongva. Az ismeretlen férfi pedig egyre jobban közeledett hozzá, már csak néhány lépésre volt t öle. S mire hozzáérkezett, alakja egészen megnőtt, szinte hegyként állott előtte. — Borko! Drága gyermekem! — kiáltott fel s újból hallotta fia kedves, rég nem hallott hangját. — Mama... Mamám ... Te vagy az, édesanyám ? Az öregasszony kinyújtotta dermedt karját s érezte amint két erős kéz megragadja s a magasba lendíti. Kezével gyengéden megsimogatta a fiú arcát. Ujjaival kitapogatta a jégcsapos szakállát. — Borko, fiacskám, milyen hosszú szakállad nőtt... — Anyám, nagy utat tettem meg hazáig ... Hosszú volt nagyon. Külföldön jártam, anyám, hegyeken, erdőkön keresztül vezetett az utam ... Tengereken, vizeken át... — Istenem, s lám, nem hittek nekem, gyermekem ... — Kicsoda, édesanyám? — Lozan ... Nejko ... Mindannyian, ahányan csak vannak ... Egyre azt hajtogatták, hogy elestél, meghaltál. — Ügy, meghaltam? Hát akkor fel is támadtam. Most itt vagyok, a hazámban, melletted, édesanyám. S veled találkoztam először, te drága, jó lélek. — Borko, én és Neda ... — Kicsoda? — Milyen Neda? Ja, igen, tudom már, tudom. Láttam. Állj meg — kiáltott rám —, aludj nálam — ajánlotta — s majd reggel örvendeztesd meg anyánkat... Kérlelt, aludjak, pihenjek meg nála, várjalak meg, de te anyám... Az öregasszony ezt már alig hallotta... Az édes szavak elringatták, csodálatosan szép álomba bűvölték. Hatalmas kezek között pihent, olyan jól eU ringatták s egyre az volt a kívánsága, hogy vigyék magukkal a világ végére... Késő éjszaka Lozanovék házában felugatott a kutya, de utána nyomban el is hallgatott. — Valaki hazajött. Nézzétek meg, hogy nem anyátokat hozzák-e? Kinyitották az ajtót és kinéztek. Egy magas szakállas férfi lépett be a kapun. Fején idegen sapka volt. — Kellemes karácsonyi ünnepeket! — köszöntötte a házbelieket s behozta a meleg szobába összefagyott édesanyját. Georgi Rajcsev a bolgár falu életét örökíti meg műveiben. Maga is paraszti származású. Az irodalomban verseivel tűnt fel, később számos novelláskötete és regénye jelent meg. ÜJ SZÖ 5 <t 1958. augusztus 22.