Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-21 / 231. szám, csütörtök

Chile Kommunista Pártját elismerté-? ;e*ális pártnak Buenos Aires (ČTK) — Amint már jelentettük, a chilei parlament és kor­mánya határozatával hatályon kívül helyezték a reakciós „demokrácia vé­delmi törvényt" és a kommunista pártnak elismerték legális létezési jo­gát. Most a chilei „Notlcias de Oltima Hora" című folyóirat hírt közölt arról, hogy a politikai pártok és választók regisztráló főintézőségének jelentése szerint Chile Kommunista Pártját is­mét bejegyezték és megkapta mind­azokat a polgári jogokat, amelyektől 1948 óta megfosztották. BONNI BEISMERÉS AGYRÉMEK VIGYÁZAT! Titokzatos hajó New York alatt! Ellenséges hajó támadást kísérel meg a katonai raktár ellen! Igen, a múlt héten New Yorkban az újságok különkiadásait szétkapkodták. Ez nem volt csoda. A vezérkar iro­dáiban nagy volt a sürgés-forgás. Lé­giriadót fújtak. Lökhajtásos repülőgé­pek és helikopterek szálltak fel. Vadá­szatuk azonban sokáig eredménytelen volt. Egyesek azt állították, hogy tenger­alattjáróról van szó, mások úgy vélték, hogy megfigyelő hajóról, a mely atom­ágyúval van felszerelve. A hajó azo­nosságát nem állapították meg. A fir­kászok és más urak izgatott agya azon­ban senkit sem hagyott kétségben afelől, — oroszok voltak. A támadásra hamarosan sor került volna. Aranyru­dak vándoroltak a földalatti biztonsá­gos rejtekbe. Míg ... Míg az egyik helikopter leleplezte az „agresszort". Valóban katonai objek­tumok körül cirkált. De csak egy el­tévedt halászcsónak volt. Bírságot fizet. Nem kellene azonban nagyon megbírságolni, mert megmu­tatta az amerikaiaknak, mily veszély fenyegetheti a békét az izgatott réme­ket látó agyak részéről, amelyeknek elegendő, hogy egy halászhajó elté­vessze az útat, s ők máris képesek fel­búgatni a riasztó szirénákat és meg­torló intézkedéseket elrendelni. (RP) Az elmúlt héten New-York­ban az ENSZ rendkívüli közgyűlésén már kitették az asztalra a kártyákat. Mindazonáltal még távolról sem lehet megmondani, milyen eredménnyel végződik az imperialista és az impe­rializmusellenes tömb összecsapása. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke szükségesnek tartotta, hogy a rendkívüli ülésszak megnyitásán ma­ga adja elő Amerika javaslatát a kö­zép-keleti válság megoldására. Gyors és személyes fellépése, valamint az amerikai javaslat tartalma világosan mutatják, mire törekszik a vezető imperialista állam, hogyan akarja „megoldani" — természetesen a ma­ga javára — a rendkívüli ülésszak tárgysorozatának egyetlen pontját. Eisenhower javaslata — terjedelmes mellébeszélés után hat pontba sűrűsödik, de annak lényegét is ki lehet fejezni egyetlen mondattal: meg akarja menteni a Közép-Keleten Irak­nak a bagdadi szerződésből való kivá­lása után keletkezett helyzetet a to­vábbi rosszabbodástól, vagy máskép­pen: tartani akarja ezen a területen az imperialista pozíciókat, amíg csak lehet. Eisenhowerék ezt a szándékukat elég ravasz formába öltöztették. A kö­zép-keleti országok gazdasági támo­gatásáról beszélnek, azzal a feltétel­lel, hogy a jelenlegi kormányokat semmiféle más rendszer nem vált­hatja fel, miután az arab népeknek az iraki nép megmozdulásához hason­ló akcióját eleve „közvetett agresz­sziónak, kommunista aknamunkának" minősítik. Kilátásba helyezik ugyan — és ez a fő csalétek a semlegesek felé — hogy későbbi időpontban eset­leg kivonják csapataikat Libanonból és Jordániából, amennyiben a fennálló „törvényes kormányok" védelmét az ENSZ megalakítandó fegyveres erői vennék át. Gyakorlatilag ez annyit jelentene, hogy az amerikai és az an­gol csapatok az ENSZ égisze alatt gondoskodnának a fennálló „törvé­nyes kormányok" (Husszein király!!) uralmának minden áron való fenntar­tásáról. Miután a Közép-Kelet fegyve­res lerohanása a Szovjetunió határo­zott állásfoglalása következtében nem sikerült, az imperialisták ezt a másik utat választották érdekeik védelmére. Mi ennek a lényege? Kétségkívül a Marshall-terv mintájára megcsillog­tatott gazdasági segély, amelyet Ame­rika mellett a többi imperialista ál­lam, sőt — a Szovjetunió nyújtana. A NYUGATI HATALMAK közép-keleti agressziójának előkészülete idején a vi­lágsajtó egyre több adatot szerzett be és közölt annak bizonyításául, hogy eb­ből a szennyes munkából a bonni kor­mány is kivette a részét. Az SPD ame­rikai sajtóiroda már május 17-én közöl­te amerikai hivatalnokok kijelentését, mely szerint „a libanoni beavatkozás esetén" „Nyugat-Németország területéről szállítanának fegyvereket és katonákat. Ezután megalakult a légihíd, Amerika, il­letve Anglia és Nyugat-Németország kö­zött, amelyeken a fegyvereket és a kato­nákat szállították. Május 24-én ezer ame­rikai ejtőernyős gyakorlatozott, Bajoror­szág területén. Két nap múlva már a nyugatnémet Luftwaffe is „munkába lépett" az amerikai hadsereg kisegítésé­re. Június 15-én Brentano, bonni kül­ügyminiszter kijelentette, hogy Nyugat­Németországnak kötelessége nyilvánosan, tüntetésszerűen támogatni az amerikai hadműveletet, s még aznap az amerikai hadsereg rendelkezésére bocsátották Frankfurt melletti Früchtenfeldbrücki, Nyugat-Németország legnagyobb polgári repülőterét. Július 18-án Str'auss hadügy­miniszter megszakította szabadságát, s hi­vatalba lépését azzal kezdte, iiogy pa­rancsot adott kl az USA egységei támo­gatására. Eckhardt, Adenauer sajtóirodá­jának vezetője, sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy a bonni kormánynak nem kel­lene tűrnie az amerikai repülök és kato­nák jelenlétét, a helyzetre való tekintettel azonban nem tartja szükségesnek, hogy fellépjen ellene. így sorolhatnánk még sok-sok adatot, amelyek félreérthetetlenül bizonyítják a bonni kormány teljes részvételét, a nyu­gati hatalmak közel-keleti agressziójában. Ennél nevetségesebbnek tűnik, hogy az agresszió utáni első bonni sajtóértekez­leten a kormány szóvivője kijelentette, hogy „a kormány semmit sem tudott az előkészületekről és megvan lepődve". A tényeket azonban nem lehet letagadni. A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya felismerve milyen veszély szár­mazhatik a bonni kormány eljárásából, július 21-én jegyzékben figyelmeztette, hagyjanak fel a veszélyes játékkal. Ez­Új kormány Laoszban Vientina (ČTK) — A laoszi nemzet­gyűlés augusztus 19-én jóváhagyta az új kormányt, amelynek élén Phoui Szanonikone áll. A kormányt csupán csekély többséggel hagyták jóvá és a képviselők jelentős része nagyon bí­rálóan nyilatkozott a kormányprog­ramról. Szanonikonen ugyanis prog­ramjába foglalta, hogy a kormány ugyan semlegességi politikát fog kö­vetni, egyúttal azonban a Nyugattal való együttműködésre támaszkodik. után július 26-án a Szovjetunió még erélyesebben tiltakozott a bonni kormány közreműködése ellen és tényeket sorolt fel, amelyek alapján a bonni kormány is az esetleges háború kirobbanása idején háborús bűnösnek számított volna Bonn mindkét jegyzéket válasz nélkül hagyta, és saját népe előtt a sértődöttet ját­szotta, akit ok nélkül meggyanúsítottak. Ebben a hangnemben beszélt a bonni kor­mány szóvivője az újságírókkal s ilyen értelemben működtette propaganda-ver­klijét a Szabad Európa is. A hazugságot azonban addig fújták, míg végül már maguk is elhitték. A bonni kormány a szovjet jegyzékre háromhetes késéssel írt vasárnapi válaszában hivatalosan elis­meri, hogy részt vesz a közel-keleti angol­amerikai agresszióban. A beismerésnek van ugyan egy kis mentegetődző íze is. Bonn ugyanis a Nyugatközel-keleti had­műveleteit nem ismeri el, „agressziónak" s ezek szerint — mondja — őt sem le­het az agresszió támogatójának tartani. Ez azonban csak felesleges játék a sza­vakkal, s egyébként is az ENSZ közgyű­lése Bonnál sokkal hivatottabb megállapí­tani a szavak tartalmát. Márpedig az ENSZ közgyűlése az angol-amerikai had­műveleteket agressziónak bélyegezte. Bonn tehát a szovjet jegyzékben fel­sorolt tények bizonyító terhe alatt a vi­lág előtt kénytelen volt hivatalosan be­ismerni részvételét a nyugati hatalmak szennyes közép-keleti politikai kalandjai­ban. Ha a nyugatnémet nép a világ köz­véleményének akarata szerint cselekedne, e beismerés után kellene, hogy e támo­gatást meg is szakítsa, és a népek érde­keit kifejező politikát folytasson. Az atemszakériők genfi értekezlete befejezés elélt Augusztus 19-én Genfben az atom­szakértők csaknem egy heti szünet után ismét együttes ülésre jöttek össze. Félórás ülés után közleményt adtak ki, amely szerint jóváhagyták az atomfegyverkísérletek beszünteté­sére vonatkozó esetleges egyezmény betartása ellenőrzési rendszeréről szóló határozatokat. Augusztus 20-án a küldöttségek ve­zetői nem hivatalos összejöveteleket tartottak, amelyeken kidolgozták az értekezlet zárójelentése részleteinek szövegezését. reláthatólag véget ér. A záró ülésen jóváhagyják a nyolc állam elé terjesz. tendő jelentést. Az atomszakértők megállapodtak a nemzetközi ellenőr­zési rendszer elveiben, amely rend­szert életbeléptethetik, mihelyt poli­tikai megegyezés jön létre az atom­fegyverkísérletek beszüntetéséről. Az atomszakértők keddi ülésének kezdetén dr. Yves André Rocard fran­technikai ' cia atomtudós az elhunyt Fréderic Jo­I liot-Curie életművéről emlékezett A Reuter tudósítójának közlése , meg. A küldöttek felállással adóztak a szerint az értekezlet csütörtökön elő- ! nagy tudós emlékének. A szocialista parlamenti csoport fenntartássá az új alkotmányjavasiatfal szemben Párizs (ČTK) — A de Gaulle-kormány által kidolgozott alkotmányjavaslat ellen­tétet váltott ki a Francia Szocialista Párt­ban. A szocialista parlamenti csoport augusztus 18-i ülésén ismét foglalkozott ezzel a kérdéssel. A párt parlamenti cso­portjának számos tagja az alkotmányja­vaslatot, amely az elnök'iek rendkívül széleskörű teljhatalmat ad, míg a par­Baráti országok: Románia A bukaresti Tudoré Vladimirescu-üzem új típusú gyárt. korszerű autóbuszokat lament jogait jelentős mértékben meg­nyirbálja, ismét élesen bírálta. Molletnek, a Szocialista Párt főtitká­rának egyes hívei, akik nem vettek részt a gyűlésen, mindenképpen igyekeznek meggyengíteni a parlamenti csoportnak az új alkotmányjavaslattal szemben el­foglalt elutasító álláspontját. Ennek el­lenére azonban egy/szocialista küldöttség, amelynek tagjai a robbi között J. Moch, P. Lamadier és Charlot képviselők, a parla­menti csoport határozatából felkeresték de Gaulle miniszterelnököt és megismer­tették őt a parlament szocialista tagjai­nak bíráló megjegyzéseivel. Ez az eljá­rás azonban nem hozott semmilyen konk­rét eredményt. Charlot képviselő a lá­togatás után kijelentette, hogy de Gaul­le ragaszkodott álláspontjához. A Francé Presse hírügynökség augusz­tus 19-én közölte, hogy de Gaulle mi­niszterelnököt, mialatt látogatást fog ten­ni a Fekete Afrikában és Madagaszkar szigetén, Párizsban Guy Mollet állam­miniszter, a Szocialista Párt főtitkára fog­ja helyettesíteni. Ebben kettős számítás lappang. Az egyik az, hogy — ugyancsak a Mar­shall-terv példájára - az amerikai adófizetők pénzét folyósítanák abból a célból, hogy az amerikai monopóliu­mok Közép-Keletről származó profit­ja csorbítatlanul megmaradjon. A má­sik gondolat: bevonni a Szovjetunió gazdasági hozzájárulását az imperia­lista érdekek fenntartásához! Taktikailag is ravaszkodnak az ENSZ-közgyűlésen az imperialisták. Az Eisenhower által előadott amerikai terv mellett strohmann-ként Norvé­gia Í6 benyújtott lényegében hasonló javaslatot. Hírlik, hogy néhány sem­leges állam, India vezetésével, szin­tén közvetítő javaslat előterjesztésé­re készül, amely legalább egy tekin­tetben gátat szabna az imperialista mesterkedéseknek. Az indiai javaslat ugyanis határidőt szabna az amerikai és angol csapatok kivonására Liba­nonból és Jordániából. Ezzel szemben áll a Szovjetunió el­ső perctől kezdve következetesen hangoztatott álláspontja. A közép-ke­leti válság idősorban politikai, sőt az imperialisták hibájából katonai válság. Ennek megfelelően a megöl dásnak is elsősorban politikainak és katonainak kell lennie. A Szovjetunió és a vele egyetértő, következetesen békepolitikát folytató államok azt kö­vetelik, hogy mindenekelőtt, haladék talanul és feltétlenül vonják ki a Közép-Keletre július hóban behatolt angolszász csapatokat, bízzák a szu­verén arab államokra, azok népére politikai kérdéseik megoldását és csak ezek után — amennyiben szük­séges — krressék ezen államok gaz­dasági támogatásának az útját. Tehát nem megvesztegetni és az arab álla­mok nyakára tartósan imperialista csendőrt ültetni, hanem fordítva, az arab államoknak - mint minden más államnak — megadni teljes bel- és külpolitikai cselekvési szabadságát és támogatni gazdaságuk megerősödé­sét. * « * A nukleáris fegyverkísérle­tek beszüntetéséért és általában az atom- és hidrogénfegyvergyártás be­HUSSZEIN JORDÁNIÁI KIRÁLY A NÉP KEDVENCE (A Neues Deutschland karikatúrája) tiltásáért folyó mozgalomnak nagy erő­sítést és lendületet jelent a Tokióban megtartott világértekezlet, amelyen a világ valamennyi részéből érkezett küldöttek nagy számban vettek részt. Ez az értekezlet, amely több mint egy hétig tárgyalt az atom- és hidrogén­fegyverek elleni harc legfőbb kérdé­seiről, ismét megmutatta az egész világnak, de főképp a háborús ter­veikről lemondani nem akaró impe­rialistáknak, hogy az emberiség túl­nyomó többsége minden erejét latba veti azért, hogy megszabaduljon a borzalmas atomháború veszélyétől, amely Damoklesz kardjaként függ a nemzetek feje felett. Valamennyi küldött nagy elismerés­sel adózott a Szovjetunió következe­tes békepolitikájának és annak a -nagy jelentőségű kezdeményezésnek, amellyel egyoldalúan beszüntetett minden nukleáris fegyverkísérletét. Most a többi atomfegyverrel rendel­kező nagyhatalmon van a sor, hogy kövessék a nemes példát. A világérte­kezlet ilyen értelmű felhívással for­dult az USA és Nagy-Britannia kor­mányaihoz, bár sajnos egyelőre kevés eredménnyel. Éppen azokban a napok­ban, amikor Tokióban egyértelműen felhangzott a nukleáris fegyverek eltiltásának követelése, Nagy-Britan­nia kormánya bejelentette, hogy foly­tatja nukleáris robbantási kísérleteit a csendes-óceáni Karácsony-szigete­ken. Hruscsov elvtárs levelében, amelyet az atom- és hidrogénfegyver ellenes tokiói nemzetközi értekezlet­hez intézett, rámutatott, hogy az Egyesült Államok és Anglia libanoni és jordániai fegyveres beavatkozása olyan helyzetet teremtett, amely az atomháború kitörésének veszélyét rejti magában. Ezért — hangsúlyozza Hruscsov elvtárs — kell, hogy min­denki, akinek kedves a béke és a biz­tonság, erejét az arab országok ellen irányuló amerikai és angol agresszió megszüntetése, a beavatkozók csapa­tainak haladéktalan kivonása és a há­borús katasztrófa megakadályozása érdekében fejtse ki. I Görögország e'uiasítia a ciprusi aaqol tervet Athén (ČTK) — Karamanlisz görög mi­niszterelnök Macmillan angol miniszter­elnökhöz intézett levelében, amelyet ked­den adtak át az athéni angol nagykövet­nek, kijelenti, hogy Görögország nem fo­gadhatja el a Ciprus kérdésének megol­dására vonatkozó legutóbbi angol javas­latokat. A tömegpusztító nukleáris fegyve­rek eltiltása annál is időszerűbb feladat, mert az amerikai és angol nukleáris fegyverkísérletek továbbra is veszélyeztetik az emberek életét és egészségét. Miután a Szovjetunió egyoldalúan megszüntet mindenféle atom- és hidrogénfegyverkísérletet, semmivel sem igazolható, ha más államok eluta­sítják az ilyen kísérletek beszünteté­sét. Az ellenőrzést sem lehet akadály­ként feltüntetni, mert hiszen jól ismeretes, hogy a Szovjetunió nem utasítja el az ellenőrzést, sőt ellen­kezőleg, kezdeményezést tett ebben az irányban is, amennyiben konkrét ja­vaslatot terjesztett elő a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetésé­nek ellenőrzési rendszerére. így hát a tokiói értekezlet azonkí­vül, hogy felszólítja az Egyesült Álla­mokat: kövesse a Szovjetunió példá­ját és feltétel nélkül szüntesse be az atomfegyverkísérleteket, határoza­tában felkéri az ENSZ-t, küldjön megfigyelő csoportot a Csendes-óceán térségében annak tanulmányozására, hogy milyen szenvedéseket okoznak a iakosságnak a nukleáris kísérletek. Ma fejeződik be az atom- és hidrogénfegyverek eltiltása szem­pontjából ugyancsak fontos genfi szakértői konferencia. A már kiadott közleményéből kitűnik, hogy egyez­mény jött létre az atomfegyverklsér­letek beszüntetésének ellenőrzéséről. Ezt a rendszert azonnal működésbe lehet léptetni, mihelyt politikai egyez­ményt érnek el az atomfegyverkísér­letek beszüntetéséről. Amint láthatjuk, megdőlt a nyugati köröknek az az érvelése Is. amelyre oly sokáig makacsul hivat­koztak indokolni akarva hajlandósá­guk hiányát az atomfegyverkísérletek beszüntetésére. Megdőlt az az érv. hogy a kísérleti robbantásokat nem lehet beszüntetni, mert e robbantások végrehajtása nem ellenőrizhető, tehát nincs gyakorlati haszna a kísérletek beszünetéséről szóló egyezménynek. Az első lépés tehát a szovjet kormány lankadatlan törekvései érdeméből megtörtént. Most a világ közvélemé­nyének, a békeszerető emberiségnek újabb erélyes küzdelme és erőfeszí­tése remélhetőleg meghozza a továb­bi sikert és rákényszeríti a nyugati hatalmak kormányait a Szovjetunió javaslatainak elfogadására és példá­jának követésére. P. J. ÜJ SZŐ 4 * 1958. augusztus 21.

Next

/
Thumbnails
Contents