Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-19 / 229. szám, kedd

Németország Kommunista Pártja él és harcol Berlin (ČTK) - Az ADN sajtóiro­da düsseldorfi jelentése szerint a Freies Volk, Németország Kommunis­ta Pártjának illegális lapja a párt betiltásának második évfordulóján „Németország Kommunista Pártja él és harcol" címen cikket közölt. Maga az élet igazolta — írja a lap >- hogy most ugyanúgy mint a fasisz­taellenes harc súlyos éveiben nem sikerült kizárni a kommunista pártot a politikai életből. Németország Kom­munista Pártja megszilárdult, és po­litikai tényező marad a Szövetségi Köztársaságban. A Freies Volk hangsúlyozza továb­bá, hogy Németország Kommunista Pártja az egyedüli nyugat-németor­szági párt, amely leleplezte az ameri­kai és nyugat-németországi imperia­listák céljait és tömegmozgalomra szólított fel, melynek célja a háborús uszítók meggátlása törekvéseik meg­valósításában. A lap felszólítja Nyugat-Németor­szág lakosságát, hogy az igazságos békeharcnak és a demokratikus rend­szerért folyó küzdelemnek érdekében követelje Németország Kommunista Pártja törvénytelen betiltásának visszavonását. Weimarban leleplezték Thälmann szobrát Berlin (ČTK) Weimarban augusz­tus 17-én ünnepélyesen leleplezték Ernst Thälmann-ňak, Németország Kommunista Pártja és a német mun­kásosztály kiváló vezetőjének szob­rát. Csou En-laj fogadást rendezett Norodom Szihanuk tisztelek're Peking (ČTK) — Az Üj Kína sajtóiroda közlése szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke augusztus 16-án fogadást rendezett No­rodom Szihanuk hercegnek, a kambodzsai királyság miniszterelnökének és a kam­bodzsai kormányküldöttség tagjainak tiszteletére. A fogadáson díszvendégként megjelent Norodom Szorija hercegnő, Szihanuk herceg leánya. A fogadáson szá­mos kínai államférfi és vezető egyéniségvolt jelen. Csou-En-laj és Norodom Szihanuk a fogadáson beszédet mondottak. Csou En-laj megállapította, hogy a Kí­na és Kambodzsa közötti diplomáciai kap­csolatok felvétele új korszakot nyitott a két ország közötti baráti kapcsolatok fejlesztésében. Ez a kínai és kambodzsai nép, a békés egymás mellett élés öt el­vének, és Bandung szellemének győzelme. Nemzeti függetlenségük megőrzéséért a gyarmatosítás ellen küzdő nemzetek és a szocialista országok támogatásával már hatalmas imperialista-ellenes mozga­lom bontakozott ki. Az imperialista kato­nai tömbök sorsa már eldőlt, — mondot­ta Csou-En-laj. — Az iraki forradalom győzelme szétzúzta a bagdadi paktumot. Japánban szétzavarták a tanítók tüntetését Tokio (ČTK) - A Kiodo japán hír­ügynökség jelentése szerint augusz­tus 16-án este Vakajama városban a japán tanítók országós szakszerve­zeti szövetségének mintegy ötszáz tagja — az országos kongresszus résztvevői — tüntetést rendezett a tanítók munkája értékelése demok­rataellenes rendszerének bevezetése ellen. Irfintegy száz rendőr megkísérelte a tüntetőket gumibotokkal szétzavar­ni. Ez a rendőrcsapat nem bizonyult elég erősnek, ezért további kétszáz­tagú rendőrosztagot vezényeltek ki. Az összetűzésnél 47 rendőr és 50 szakszervezeti tag megsebesült. Több tüntetőt letartóztattak. Mind világosabban nyilvánulnak meg a felbomlás jelei a NATO-ban is. i Kambodzsa, valamint a béke és sem­legesség politikáját megvalósító további országok fontos szerepet töltenek be a nemzetközi kapcsolatok terén. A háború ellen harcolnak és nem csatlakoznak semmiféle katonai tömbhöz. Szihanuk herceg válaszában megállapí­totta, hogy a Kambodzsa és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok rendszeresítése a két ország közötti barátság és azon kölcsönös törekvéseik természetes követ­kezménye, hogy minden erejüket latba­vessék a világbéke megszilárdításáért a békés egymás mellett élés öt elve alap­ján. Utalt arra, hogy Csou En-laj elnök kambodzsai látogatása az országra fer ledhetetlen benyomást tett. Mindenki előtt világos, hogy Kína testvéri érzelmeket táplál irántunk, tiszteletben tartja szo­kásainkat, intézményeinket, és segíteni akar előrehaladásunkban — mondotta Szihanuk. Niemöller lelkész nem léphet a szószékre Bonn (ČTK) — M. Niemöllernek, a hesseni evangelikus egyház elnö­kének megtiltották, hoqy Kreuth község templomában egyházi beszé­det mondjon. A tiltó rendelkezést Adenauer Keresztény Demokrata Uniójának kezdeményezésére adták ki. Oka az, hogy Niemöller lel­kész síkraszállt Nyugat-Németország atomfelfegyverzése ellen. Paul Robeson első hangversenye Moszkvában Moszkva (ČTK) — Paul Robeson tíz évi kényszerszünet után első íz­ben tartott nyilvános hangversenyt Moszkvában. Ez a hangverseny e szovjet népnek a világhírű amerikai énekes és békeharcos iránti forró szeretetének jegyében folyt. A hang­versenyt a 12 000 nézőt befogadó sportpalotában tartották. Paul Robeson a hangverseny kez­dete előtt orosz nyelven mondott beszédében hangsúlyozta, hogy min­diq a Szovjetunió jó barátja volt és az is marad. A legközelebbi napok­ban a világhírű néger énekes hat hangversenykörutat tesz a Szovjet­unióban. A Béke-Világtanács Joliot-Curie haláláról Bécs (ČTK) — Bécsben megjelent a Béke-Világtanács tájékoztatója, amely a többi között a következőket írja: A Béke-Világtanácsot súlyos csapás érte. A halál elragadta köréből Fré­déric Joliot-Curie professzort, a vi­lághírű tudóst, az eszes, bátor, ta­pasztalt és nagy gondolkodót. Joliot Curie tíz éven át vett részt a Béke-Világtanács tevékenységében. Egész életét a békéért és az em­beriség haladásáért folytatott harc­nak szentelte. Szelleme és eszméi ar pmberek szívében élnek. B U LG 4 RIA A haszkovl „Szvila" üzemben dolgozó Maria Ilrisztova a selyemhernyó gu­bák Iegombolyításánál rendszeresen túlteljesíti a tervét, s így az üzem egyik legjobb dolgozója. (Bulgár Sajtóiroda felvétele.) Uruguay Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa Montevideo (ČTK) — Montevideoban e napokban kezdődött meg Uruguay Kom­munista Pártjának XVII. kongresszusa a következő programmal: Jelentés a Köz­ponti Bizottság tevékenységéről, válasz­tási kampány, a munkásosztály szervezé­se megszilárdításáért és egységéért folyó harc, az ellenőrző bizottság beszámolóia, jelentés a legközelebbi időszak akció­programjárói, beszámoló a párt alapsza­bályzatának módosításáról, a párt vezető szerveinek választása. A kongresszuson részt vesznek Európa és Latin-Amerika testvéri kommunista és munkáspártjainak képviselői. A kong­resszus megnyitása után Enrique Pósto­rino, Uruguay Kommunista Pártjának titkára felolvasta a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának üd­vözlő táviratát. Rodney Arismendi, Uruguay Kommu­nista Pártjának első titkára beszámolt a Központi Bizottság tevékenységéről. A be­számoló határozott tiltakozást fejez ki a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének revizionista nézetei ellen és hangsúlyoz­za Uruguay Kommunista Pártjának a pro­letár internacionalizmus elvei iránti tör­hetetlen hűségét. A szónok hangsúlyozta a békéért, a munkásosztály egységének megszilárdításáért, az amerikai imperia­lizmus ellen folytatott harc megszilár­dításának szükségességét. A kongresszuson felolvasták a Kínai Népköztársaság, Csehszlovákia, Német­ország, Lengyelország, Magyarország, Ro­mánia, Vietnam, Korea és Olaszország kommunista és munkáspártjaitól érkezett üdvözlő táviratokat. Indonézia kormánycsapatai elfoglalták a lázadók utolsó bástyáinak egyikét Dzsakarta (ČTK) - A dzsakartai rádió jelentése szerint augusztus 17-ém Indonézia kormánycsapatai el­foglalták Tomohont, a lázadó csapa­tok utolsó nagyobb bástyáinak egyi­két. Sok lázadó megadta magát. Dakarban tüntettek a gyarmatosítás ellen Párizs, (ČTK) — Augusztus 17-én Da­karban Francia-Nyugat-Afrika kikötővá­rosában a lakosság tüntetett a fügfietlen­ség mellett, a gyarmatosítás ellen. Több mint ezren gyülekeztek a temetőben a legutolsó háború áldozatainak sírjánál tartott emlékünnepélyen és azután a vá« ros utcáin vonultak fel. A tüntetők üte­mesen hangsúlyozták: „Függetlenséget követelünk!" „Le a gyarmatosítással!" Őrült szabadság ... NINCS OLYAN hét, hogy a világsajtó vala­melyik tekintélyes lap­jában hírt ne kapnánk az 1956-os októberi el­lenforradalom idején nyugatra bolondított magyar disszidensek tragikus sorsáról, kilá­tástalan jövőjéről. Egyik nap a kiszökött élvonal­beli sportolók apróhirde­tésben felajánlott szol­gálatairól olvasunk, más­kor az angol bányákból elbocsátottak botránya felett bosszankodó újsá­gok vagy az idegen lé­gióba kényszerített fia­talok, a prostitúcióba üldözött lányok sorsa rendíti meg az embert. Hol van már a tavalyi hó, hol van már a bur­zsoá sajtó csábító lelke­sedése, nagyhangú mell­döngetése?! Az ígéretek szappanbuborékjai szer­tefoszlottak, s a sze­rencsétlen disszidensek „szabad földön" örülhet­nek bele gondjaikba, menekülhetnek az ön­gyilkosságba. Ki a fe­lelős értük? A bujtoga­tok, a mézes madzagot mutogatok, a hazug pro­pagandát pénzelő kapi­talista világ, amely pil­lanatnyi politikai hasz­not remélve nem ret­tent vissza tízezrek sze­rencsétlenségétől sem. Három montreali or­vos a Ccmadian Uedical Services Journal című tekintélyes kanadai or­vosi szaklapban beszá­mol arról, hogy a ma­gyar disszidensek között egyre több a lelkibeteg, — 53 esettel találkoztak ők is. Pedig Kanada még nem a legrosszabb hely, hiszen Angliából, Olasz­országból is sok kiván­dorló itt próbál boldogu­lást találni. Az igazság­gal azonban nem mernek szembenézni a propa­ganda irányítói. És az AP hírügynökség az őrületbe kergető gondok okát abban látja, hogy a disszidensek nem ké­szültek fel a „szabad­ságra" és a rájuk szaka­dó „nagy szabadság" megbolondította őket. Az igazságot pedig ilyen virágnyelven fogalmaz­zák meg: „A szabad élet és a versengő társaságok világában — amelynek nyelvét és szokásait nem ismerik — ide jutot­tak". Ez magyarul annyit jelent, hogy a kapitaliz~ mus embertelen világá­hoz nem szokott embe­rek összeroppantak a mindennapos gondokban és kilátástalanságban. Tegyük hozzá, hogy ez nem vonatkozik min­denkire. Akadnak szép számmal, akiket kitarta­nak, pénzelnek a mono­póliumok és alkalomad­tán felhasználják szol­gálataikat. Mint ismere­tes, a szocialista orszá­gok elleni tüntetések­benélen járnak a felbé­relt magyar disszidensek. Ilyen bérencek intéztek fegyveres támadást a minap a berni magyar követség ellen is. Ezek száma azonban elenyészően kevés. A többség olyan ember, aki nehezen tudja elvi­selni a rája nehezedő „szabadságot" és egyre többet gondol hazájára, amelyet olyan könnyel­műen és meggondolat­lanul elhagyott. ******* **** *** ** ***** *r** *****AAAAAAAAAAA*A A* A ******* * **** * ** *** ********************* ******** ****** * ******** * ** ** *** A' ******************* Megjelent a magyar Fehér Könyv V. köt ete Nagy Iliire és bűntársai el lenforradalmi összeesküvése \S Nem régen jelent meg a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tá­B jékoztatási Hivatala által kibocsátott Fehér Könyv V. kötete. A doku­Üj mentumkötet kiadására a Nagy Imre és Társai ellen lefolytatott bírósági S eljárás nyomán került sor, miután fény derült a népköztársaság alkot­S mányos rendje ellen indított imperialista ellenforradalmi támadás belső g mozgató rugóira, s azokra a népellenes, hazaáruló, a népi demokratikus B állani törvényes rendjének felborítását célzó cselekményekre, amelyeket {§ az ellenforradalmat előkészítő hazai csoport tagjai követtek el. A megje­S lent Fehér Könyv részletesen ismerteti azokat a hiteles, bizonyító erejű Íj dokumentumokat, vallomásokat és tanúvallomásokat, amelyek a bűnvádi B eljárás során kerültek elö, illetve hangzottak el. A kötet első fejezete ismerteti azo­kat az igazságügyi eljárási szabályo­kat, törvényeket, amelyek alapján a népköztársaság legfőbb ügyésze vádat emelt Nagy Imre és társai bűnügyé­ben. A vádemelés és az ítélet nem új törvények alapján történt, hanem a még 1946-ban. az országgyűlés által alkotott, az államrend büntetőjogi vé­delméről szóló VII. törvény szerint. A bírósági eljárás során felmerült tények, adatok kétségtelenül igazol­ták. hogy már jóval az ellenforrada­lom kirobbantása előtt Nagy Imre ve­zetésével titkos, földalatti szervezke­dés folyt a fennálló népi demokrati­kus államrend megdöntésére. Ismer­tetésünk - éppen a kiadvány sokré­tűsége miatt - csupán erre szorít­kozik. A napvilágra került dokumentumok igazolták, hogy Nagy Imre és bűntár­sai már 1955-ben illegális, államelle­nes csoportot alkottak. A Fehér Könyv legújabb kötete bőségesen il­lusztrálja, hogyan készítették elő Nagy Imréék már illegális szervezke­désük idején a Magyar Népköztársa­ság megdöntésére irányuló akciókat s szövetségesként hogyan bátorítot­ták és hozták mozgásba a többi belső ellenséges erőt. A kötet bőséges anyagából mindenki előtt megvilágo­sodik, hogy azokat a népidemokrácia­ellenes akciókat, amelyekről annak­idején sokan azt vélték, hogy spontá­nul keletkeztek, valójában N'agy Im­réék szervezték. A Nagy Imre és társai bűnperéről szóló, a napilapokban megjelent igaz­ságügyi közelmény már említette, hogy Nagy Imre 1955-ben és 1956 legelején tanulmányokat írt, amelyek­ben írásba foglalta államellenes ter­veit, s amelyek az általa vezetett né­pidemokrácia-ellenes titkos szervez­kedés politikai programját alkották. A kötet bemutatja, hogyan tűzte ki célul Nagy Imre 1955 decemberében kelt Erkölcs és etika című írásában a népi demokratikus államrend meg­döntését, vagy ahogyan ő kifejezte, „szétzúzását". „Néhány időszerű kér­dés" című tanulmányában - amelyet 1956 januárjában készített — a népi demokráciával szembenálló erőkkel kötendő szövetséget, a tőkés restau­rációt szolgáló többpárt-rendszer visszaállítását: A nemzetközi kapcso­latok öt alapelve című írásában — egyebek mellett — Magyarországnak a varsói szerződésből való kilépését. Nagy számban idéz dokumentum­anyagot a Fehér Könyv legújabb kö­tete arról, hogy a politikai összeeskü- | vő csoport megszervezése során ho­gyan válogatta ki Nagy Imre azokat a személyeket, akikről tudta, hogy az övével azonos, vagy az övéhez hason­ló politikai felfogást vallanak, vagy akiket személyes sérelmek értek az előző esztendőkben s ezért feltéte­lezhette róluk, hogy szembeállítha­tók a népi demokratikus államrend­del, megnyerheti őket titkos tervei­nek és bevonhatja őket illegális cso­portjába. Jánosi Ferenc, Nagy Imre veje, ezt vallotta a bírósági tárgya­láson: „A csoport Nagy Imre körül alakult ki, ő volt a csoport politikai­lag legsúlyosabb képviselője. Irányadó Nagy Imre és Losonczy volt. Nagy Imre volt a csoport egyik kezdemé­nyezője és irányítója." Hasonlóképpen vallott erről Donáth Ferenc is. „Nagy Imre a csoport, illetve az ahhoz tar­tozó egyes személyek tevékenységét maga irányította. A Nagy Imre köré csoportosuló személyeknél elsősorban az volt az ismérv, hogy szemben áll­tak a párt politikájának egészével vagy annak egy részével." Haraszti Sándor újságíró, akit eb­ben a bűnperben tanúként hallgattak ki, vallomásában elmondta, hogy a Nagy Imre csoport 1955 őszén kristá­lyosodott ki határozott formában, Eb­ben az időben megbeszélték, hogyan, milyen formában szervezkedjenek. A csoport ugyanis kereste annak módját, hogyan tudna a leghatásosab­ban támadni. Újhelyi Szilárd tanúval­lomásában előadta: „Haraszti Sándor elmondta nekem, hogy Gímes Miklós javasolta Nagy Imrének, hozzanak létre féllegális vagy illegális szerve­zetet, melynek feladata lenne össze­fogni és irányítani azokat a szemé­lyeket, akik országszerte nyíltan fel­léptek íz akkori kormány- és párt­vezetés ellen." Gímes e javaslatát meg is valósították, mégpedig a Nagy Imre által kidolgozott célkitűzések, a proletárhatalom felszámolása jegyé­ben. Az illegális Nagy-csoport szervez­kedésében azt a célt tűzte ki, hogy minél szélesebb bázist hozzon létre, és alakuljanak más csoportosulások is, amelyeket azután nyílt fellépésre bírnak, szembe állítják őket az állami vezetéssel és ily módon „mozgásba hozzák" a belső ellenzéket, a hazai reakciót és a megtévesztett embere­ket. Ezt dokumentálja az a tény, hogy Nagy Imréék elsősorban burzsoá, pol­gári, kispolgári elemekre támaszkod­tak, s ezek révén próbáltak ideológiai és szervezeti bázist teremteni az ér­telmiség bizonyos köreiben. Szervez­kedésük kiszélesítésére több akciót hajtottak végre. Az első ilyen akció­juk volt az úgynevezett „írói memo­randum" szervezése. Annak idején a közlemény — de még a memorandum aláíróinak jelentős része — sem tud­ta, hogy ezt a memorandumot a Nagy Imre-csoport határozta' el, fo­galmazta meg és szervezte az aláíra­tását. A memorandum néhány kultu­rális vonatkozású kérdése csak ürügy volt a csoport számára, hogy politi­kailag fellépjen a kormány ellen. En­nek valóságát — egyebek mellett — tanúsítja Vásárhelyi Miklós vallomá­sa: „Az aláírások gyűjtését is java­részt mi — konkréten Haraszti Sán­dor, Losonczy Géza, Déry Tibor, Zelk Zoltán és én, valamint egy-két, a cso­porthoz nem tartozó személy — vé­geztük el." B. Szabó István _ a volt Független Kisgazdapárt jobbszárnyához tarto­zott és a kulákság jellegzetes képvi­selője volt, később a Nagy Imre-kor­mány államminisztere és a kabinet tagja lett. B. Szabó vallomásában el­ismerte, hogy a Független Kisgazda­párt jobboldali, reakciós vezetői már az ellenforradalmat jóval megelőzően, több alkalommal összeültek tanács­kozásra: „Erősen foglalkoztattak ben­nünket az országban zajló események. Figyelemmel kísértük a Petőfi Kör­ben elhangzott vitákat, a sajtóban megjelent cikkeket, azokat értékel­tük és következtetéseket vontunk le belőlük. Az volt a véleményünk, hogy Nagy Imre rövid időn belül hatalomra kerül és ez részünkre előnyt jelenthet. Bíztunk abban, hogyha Nagy Imre fogja az országot irányítani, akkor lehetővé válik az FKP újjáélesztése is. Helyeseltük az ö 1953-as fellépését , és arra gondoltunk, hogy azt most tovább fejleszti koalíciós alapon." A dokumentumok bizonyítják, hogy Haraszti Sándor és Losonczy Géza — Nagy Imre megbízásából — jóval az ellenforradalom előtt tárgyalást foly­tatott Kéthly Annával. Haraszti vallo­másában felidézte Kéthly Annával történt találkozásuk és megbeszélé­sük célját: megismerni Kéthly állás­pontját, s megtudakolni, hajlandó-e részt venni Nagy Imre eljövendő kormányában. A könyv vallomás és tanúvallomás fényében mutatja be a Nagy Imre­csoport részvételét az október 23-i tüntetés megszervezésében, szerepü­ket a tömegek félrevezetésében és a népi demokratikus hatalom elleni tá­madásban, a karhatalmi erők felbom­lasztásában, az áruló Kopácsi és a horthysta Király Béla, Maiéter Pál ve­zető posztra állításában, az államha­talom törvényes helyi szerveinek szétzüllesztésében. A Fehér Könyv V. kötete különös erővel dokumentálja a Nagy Imre-csoport búnös szerepét és tevékenységét 1956. október 25. és november 4. között, személyes fele­lősségüket és szerepüket a fehér-ter­ror fellángolásában, az országon túli fasiszta erők Magyarországra hato­Iásában. A bírósági tárgyalások során sok­tanúvallomás hangzott cl például ar­ra vonatkozóan, hogyan szorították ki október 23-a után Nagy Imréék a vezető posztokról a kommunistákat — semmibe véve az ország válasz­tott, alkotmányos irányító testüle­teit, az országgyűlést, az Elnöki Ta­nácsot és a kormányt: hogyan hoz­ták létre törvénytelen úton saját kormányzati szervüket, az úgyneve­zett „kabinetet". B. Szabó ' István vallomásában elmondta: „Esküt.,, sem én, sem a velem egyidőben a többi párt részéről jelölt új minisz­terek nem tettünk az Elnöki Tanács előtt. Meg kívánom jegyezni, hogy az Elnöki Tanácstól sem szóban, sem (Folytatás az 5. oldalon.) ÜJ SZÓ 4 * 1958. augusztus 13.

Next

/
Thumbnails
Contents