Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-19 / 229. szám, kedd

HEGYES TOLLAL.. Az idei aratás alatti rendkívüli időjárás sok helyen hátráltatta az aratási és cséplési munkálatokat. Ki kellett használni minden percet, valamennyi régi, kipróbált módszert, többek között az asztagolást is, hogy a gabonát minél kisebb szemveszteséggel gyűjthessük be magtárainkba. Képünk a Kličani Állami Gazdaságban végzett cséplési munkálatokat mutatja. Tapogatódzás 290000 korona körül Ha naplót vezetek Várgedén az ottlétemről, talán behatóbban tudom visszaadni a falu életét. így a benyomások, tapasztalatok halmazából igyekszem a lényegeset megmutatni. Mivel nem terv szerint jutottam a faluba, az előzményekről mit sem tudtam. Csak a helyi nemzeti bizottság épületében éppen ott-tartózkodó agitátoroktól hallottam a faluról jót is kevésbé jót is. Ez még sem tőled, sem hozzád, s valamin le kell mérni a helyzetet. Mivel előbb a lényegről beszéltünk, vegyük a szövetkezetet. Több oldalról hallottak alapján a járásban a legjobb szövetkezetek közé tartozik, húsz korona munkaegységenként a tavalyi eredEFSZ 183 58 Háztáji gazdaság 60 40 Ügy gondolom, nagy körülírás, magyarázat nem kell ehhez. A könnyebb érthetőség és szemléletesség kedvéért talán annyit, hogy nevekkel egészítjük ki a táblázatot. Csak egy két nevet az illendőség kedvéért a tömkelegből. Nagy Istvánnak 8 sertése van, Tučeknek ugyancsak nyolc; ebből kettő koca, van még két darab szarvasmarhája is. A rekordot J. Smutný tartja 12 sertéssel, meg két darab szarvasmarhával. J. Striežovský, az elnök is lépést tart vele, ami a sertéseket illeti. Mivel másra is kell a hely, több nevet nem is említek. A várgedei szővetkezetesek úgy is tudják. Az instruktorok, akik a járási nemzeti bizottságról járnak a szövetkezetbe, a helyi nemzeti bizottságra, vagy pártvonalon a helyi pártszervezetbe, annál kevésbé érdeklődnek a szövetkezet gazdasági fejlődése iránt. Csak csodálkozott az egyikük, mikor egy-két érdekesebb adatot mutattunk neki. Ügy látszik, mindez nem érdekli őket, vagy nem akarnak érteni hozzá? Nem feledkezve meg a fentebb említettekről, arról van szó, hogy a háztáji gazdaságban tartott nagyszámú állatállomány itt-ott enyhe nyomást , gyakorol a begyűjtésre is. Húzza visszafelé s személyileg azokat ösztökéli általában szólásra, akik leginkább érdekeltek. Külön kell szólni erről a pontról, mény. S egyúttal olyan példamutatónak számít a környékbeli szövetkezetek előtt. Mivel azonban nincs olyan rakott szekér, hogy egy villával még rá ne férne, a várgedei szövetkezetben is van még itt-ott tennivaló; ráfér hát a papírosra az a pár sor, amit erről mondani szeretnék. Előrebocsátom, nem megy a munkaerkölcs rovására, mint ahogy egyesek szeretnék azt beállítani. Arról lesz ugyanis szó, hogy a szövetkezetben egyszer már határozat nélkül is — erről az alapszabályzat is ír — rendezni kell a háztáji gazdálkodásban tartott marhaállományt. Sebtiben, de pontosan összeállított táblázat alapján a helyzet a következő: 230 32 184 28 de szoros összefüggésben az előbb említettekkel. Csak dicséretre méltó, hogy a várgedei szővetkezetesek száz százalékra helyt állnak, teljesítették az állami begyűjtést. Az előzmények azonban, amelyek egyrészt a tagsági gyűlésen, másrészt a másnap este megtartott gyűlésen zajlottak le, intőek. Ugyanis az, állami begyűjtés teljesítése körül éppen azok hangoskodtak a legjobban, akiknek tucatszámra van sertésük, hozzá szarvasmarhájuk párosával. Tuček és J. Smutný voltak a hangadók, habár ők jól tudják, hogy könnyebben élnek, mint Blahuta Gáspár elvtárs, akinek öt gyermeke van, és mégis, mint kommunista azon volt, hogy a begyűjtést teljesíteni kell. J. Smutnýnak két gyereke állami alkalmazásban van, onnan is pénz jön a házhoz, de azért megfúrta az értekezletet, s egyre másra elégedetlenkedett. A szövetkezetben dolgozó kommunisták, Blahuta Gáspár, Kékes- j sy András, Cetner András, Alex. Stríček elvtársak, az elnök meg a könyvelő azonban a sarkukon álltak s annyi bizalmuk van a tagság körében, hogy a határozat megszülethetett, amely szerint a várgedei szövetkezet Versenyre hívja ki a Banská Bystrica-i kerület valamennyi szövetkezetét a gabonabegyűjtés teljesítésére. Semmi kétség aziránt, hogy a várgedeiek beváltják szavukat. Erre mutattak rá a kommunisták a szövetkezetben. Egyúttal arra is, hogy az idei gyengébb termést nemcsak az időjárás rovására kell írni, de a traktorállomás számlájára is, amiért ősszel félszáz hektáron nem végezték el a mélyszántást. Még azt is hozzá kell tenni, a szövetkezetnek is van tíz pár lova, annak sem kell mindig a hídlást rúgnia. Címnek azt írtam: — Hegyes tollal. Okulásnak annyit: — A rend Várgedén sem lesz a jónak elrontója. (—d) Í

Vetik a repcé

t i A bratislavai ^erü'et j TELJESÍTETTE ai aratás tervét A bratislavai kerületben augusz-i tus 15-én teljesítették az aratasi l tervet. Ez annyit jelent, hogy le- • arattak 118 670 hektárt, kicsépeltekI 17 800 vagon gabonát. Néhány já- í fásban, pl. a trnavaiban, senicaiban J stb. most végzik azon területek

J learatását, amelyeket az esetleges 2 Fagyok, elemi csapások esetére l terven feliil vetettek. A kerület traktorosai eddig 1700 • hektár földet készítettek elő őszi repce alá. Az első repcét, összesen 11 hektáron a malacky-i és a petlnoki járásban már el Is vetették. Az ifiúság teljesiti feladatait (ČTK) — Szombaton, augusztus 16-án Zvolenská Slatinán munkaértekezletet tartottak a mezőgazdásági ifjúságnak a CSKP XI. kongresszusa utáni feladatairól. Az értekezleten egyúttal értékelték a párt XI. kongresszusának tiszteletére tett felajánlások teljesítését és a verseny eredményeit. A mezőgazdasági szakaszon dolgozó ifjúság kongresszus utáni feladatairól Augustin Major, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára beszélt. LJomályos ügy foglalkoztatja már •TI hónapok óta az érsekújvári építkezési vállalat vezetőit. Előre is bocsánatot kérek az olvasótól, hogy ezt a homályos ügyet nem vagyok képes teljes egészében megvilágítani, de szolgáljon mentségemül, hogy az építkezési vállalat főkönyvelőjének, igazgatójának — az egész vezetőségnek együttvéve sincs még tiszta látókörük ezen a téren. Tavaly nyáron a mostani építkezési vállalat elődje az akkori mezőgazdasági építőüzem szerződést kötött a palárikovót állami gazdasággal egy út megépítésére. Az építőanyag — a kő meg is érkezett a palárikovói állomásra. Ilyenkor a józan ész azt diktálná, hogy a követ traktorokkal, autókkal az építkezés színhelyére kellett volna szállítani. Másképp oldották meg ezt a problémát a vállalat vezetői. A követ ismeretlen okból lerakatták az állomáson, gondolva, hogy ha majd kell, elszállítják innen. Közben megjött a tél, az útépítés megállt, a régi üzemet likvidálták, vezető embereit áthelyezték különböző más munkahelyekre. Mikorra tavaszszal megkezdték az út továbbépítését és befejezték azt, a régi üzem likvidálása közben megtalálták a mintegy 290 000 koronát kitevő hiányt, amit sehová nem tudtak elkönyvelni. Nem, mert közben az útba már beépítették a követ, de a régi üzem likvidálását végző emberek — ki tudja milyen okokból — úgy tüntették fel az elhasznált követ, mint leltári tartalékot. Röviden megmondva, azóta az egész ügy függőben van, nem tudnak vele mit kezdeni. Komplikálja a helyzetet az is, hogy a régi vállalat felelős dolgozói az átszervezésnél szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Aki felelős mindezért, annak persze jól jött az ilyen zavarosban halászás. Most már csak az a kérdés, a vállalat dolgozói hogyan tesznek pontot a drága ügy végére. Mert különböző módon igyekeznek a dolgot rendezni. Az üzem főkönyvelője azt mondta: az ügy elintézése már a befejezéshez közeledik. Legutóbb Nyitrán már tárgyaltunk a dologról, azt ígérték, hogy majd jóvá írják a hiányzó összeget. Az igazat megvallva nekem — a könyvelésben laikusnak — sem tetszik az ügy ilyenformán való elintézése. Az nem tetszik benne, hogy bármennyire is jóváírják az ilyen — mértékletesen kifejezve — hibákat, bármilyen ügyes elintézést ls nyer az ügy papíron, az a párszázezer korona hiányozni fog a nép kasszájából. Ahelyett jobb lenne talán, ha így gondolkozna a vállalat vezetősége: A 290 000 koronából 6 családi házat lehetett volna' felépíteni, Ha ilyenformán gon~a. dolkodtak volna a régi vállalat vezető dolgozói, nem történhetett volna meg az összeg eltűnése, ha a nép vagyonának őrzésére nagyobb gondot fektetnének a mostani vállalat vezetői, jóváírások helyett más megoldásokat keresnének: felelősségre vonatnák a nép vagyonának elherdálóit. K. T. M. Szarvasmarha: Tehén: Sertés: Koca: (Folytatás a 4. oldalról.) írásban nem kaptunk értesítést miniszteri kinevezésünkről ..." Rendkívül meggyőző módon dokumentálja a kötet; hogyan züllesztették szét a Nagy-csoport tagjai a karhatalmi egységeket s hogyan fegyverezték fel az ellenforradalmárokát. Idézünk Balog József rendőrtiszt tanúvallomásából: „1956 október 23-án délelőtt többen tartózkodtunk Kopácsi szobájában... A tüntetés ideje alatt - körülbelül 16 óra tájt - a Budapesti Főosztályon Kopácsinál megjelent egy írókból álló csoport, közöttük Aczél Tamás, Gimes Miklós és Fazekas György, valamint mások, akiket név szerint nem ismerek. Kopácsi ezt a csoportot a titkárság vezetőjének szobájában helyezte el és ettől kezdve rendszeresen bejárt ebbe a szobába és tárgyalt a csoport tagjaival. Ez a csoport 23-át követően más személyekkel kibővült, így például Szilágyi Józseffel, Méray Tiborral és még másokkal. A csoport a Budapesti Főosztályról összeköttetést tartott fenn Nagy Imrével, az írószövetséggel és különböző más, az ellenforradalmi akciókban aktívan működő csoportokkal". Oláh Vilmos ellenforradalmár, aki részt vett a Rádió ostromában és más ellenforradalmi cselekményekben, ezeket vallotta: „Ügy hallottam, hogy Kopácsi Sándor, az ott levő írók — Fazekas György, Aczél Tamás — javaslatára az épületben letartóztatottakat (az elfogott ellenforradalmárokat — A szerk.) kiengedte, és utasítást adott az épületen levő vörös csillag levételére. Az Angyal, Szabó János és általam vezetett tüntetők elkezdték éltetni Kopácsit, és követelték, hogy Kopácsi legyen a belügyminiszter". Végh Tivadar rendőr-alezredes vallomása viszont már rámutat arra, hogy milyen tervszerűen fegyverezték le Nagy Imre emberei a kommunistákat. a karhatalmi erőket: „1956 októberében a VIII. kerületi kapitányság vezetője voltam. Október 25-én lehetett, hogy a kapitányság előtt gépkocsival ellenforradalmárok jelentek meg. A veszélyes helyzetre való tekintette! utasítást kértem a Főosztálytól. Kopácsitól azt a választ kaptam, hogy nem szabad a tömegre lőni, tárgyalni kell velük. A huligánok fegyvert követeltek tőlünk. A tárgyalások után a Főosztálytól azt az utasítást kaptuk, hogy a fegyvereket adjuk át, és vonuljunk be a Főosztályra." S mit mond erről Kopácsi? Igaz a vádiratnak az a része, hogy — lényegében ellenőrzés nélkül — huligánok, bűnöző elemek kezébe kerültek a fegyverek ... Ezeket (a felkelő alakulatokat. — A szerk.) elláttuk fegyverrel, lőszerrel. Becslésem szerint kb. 15 ezer, de lehet 20 ezer fegyvert adtunk ki". Tanúvallomások igazolják azt Is, hogyan szabotálták el Nagy Imréék a munkások felfegyverzését, s hogyan fegyverezték fel a népi hataiom fegyvereivel az ellenforradalmárokat, a tervszerűen szétbomlasztott rendőrség helyére lépő, zömükben huligánokból, bűnözőkből, ellenforradalmárokból álló nemzetőrséget, íme Kopácsi Sándor vallomásából egy részlet: „Október 29-én Nagy Imre telefonon a parlamentből azt az utasítást adta nekem, hogy szervezzem meg az új karhatalmat, amelynek tagjai sorába be kell vonni a felkelőket is, meg kell alakítani a nemzetőrség vezető szervét, a Forradalmi Karhatalmi Bizottságot. Utasított, hogy a Karhatalmi Bizottság élére egy régi, jó katonai tudással rendelkező, lehetőleg rehabilitált személyt keressünk. Én ezt tudomásul vettem. Ennek alapján értesítettük az egyes felkelő csoportok vezetőit, hogy vegyenek részt a Karhatalmi Bizottság előkészítő ülésén. Mivel a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakulása több napig tartott, a munkások felfegyverzése elmaradt... elsősorban a felkelőknek lettek kiosztva a fegyverek..." A „régi, kipróbált. katonai tudással rendelkező személy" az egykori horthysta vezérkari tiszt - aki 1944-ben Beregffy nyilas honvédelmi miniszter mellett bizalmas heosztásban működött, s akit a felszabadulás után kémkedésért ítéltek el - Király Béla volt. A kiadvány számos korabeli rádióközleményt, újságcikket, hivatalos kommünikét Idéz, amely mind bizonyítja, hogy Nagy Imre „mindenben egyetértve, a kívánságokat teljesítve, a követeléseket végrehajtva" maga szervezte a további „követeléseket", úgymond, az „alulról jövö nyomást". Jellemző — egyebek mellett - az alábbi eset: Október 27-én Nagy Imre fogadta az „angyalföldi munkásküldöttséget", s három óra hosszat tárgyalt velük. Ez megjelent akkor a lapokban is. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy ennek a küldöttségnek a tagjai nem angyalföldi munkások, hanem Gimes, Lövei, Aczél Tanács és még két fiatal fiú voltak. Ez utóbbiakat „úgy csípték fel" az utcán. Nagy Imre és csoportja számos intézkedést hozott a népi hatalom megtörésére, amelyek nyomán fellángolt a fehérterror. S ugyan mit szólt Nagy Imre ehhez? A kötet Idézi vallomását, amelyben tagadja, hogy tudott volna a vérengzésekről. S mit mond volt titkárnője, Balogh Józsefné? Idézünk vallomásából: „Szerdán láttam, hogy egyenruhásokat akasztottak fel, ekkor azt mondta Nagy Imre, hogy ne csináljak pánikot. A Köztársaság téri pártház megtámadása idején személyesen mondtam Nagy Imrének, hogy lövik a pártházat. Ekkor Is azt mondta, hogy ne csináljak pánikot." Az ügyész kérdésére a tanú elmondta: „Az egyik napon a pártból információs jelentést küldtek át (a parlamentbe - a szerk.). A jelentésben szörnyűségeket közöltek a kegyetlenkedésekről. Az információt bevittem Nagy Imrének, és kértem, hogy olvassa el Kétszeri kérésemre belenézett az anyagba és félretolta azzal, hogy „ezek túloznak". Azt mondta, hogy ezzel hagyjam őt, ezeket ne is adjam be. Attól kezdve ezeket a jelentéseket csak én olvastam el és eltettem a szekrénybe." A könyv részletesen leírja a november harmadiki, negyediki eseményeket. Idézünk a kötetből: „Nagy Imre áruló csoportja Maiéter Pált november 3-ról 4-re virradó éjjel „tárgyalni" küldte - az érvényben lévő varsói szerződésben foglalt kötelezettségek szerint Magyarországon tartózkodó - szovjet csapatok parancsnokságához. A szovjet katonai parancsnokság, amely csapataival együtt jogi státus szerint Magyarország területén csak a törvényes magyar kormány kívánságára és annak felelősségére léphet fel és lépett fel, Maléterrel semmiféle tárgyalást nem folytatott. Az ellenséges híresztelésekkel szemben, Maiéter ľált a magyar hatóságok és nem a szovjet katonai alakulatok tartóztatták le. Letartóztatását a forradalmi munkás-paraszt kormány nem azért rendelte el, mert Maiéter tárgyalni kívánt a szovjet katonai egységek parancsnokságával, hanem mert esküszegővé, árulóvá lett és fegyveres támadást vezetett a népi demokratikus állam rendje ellen. Ezt bizonyltja, hogy Erdei Ferenc ellen bár annak idején Maiéter Pállal együtt járt a szovjet katonai parancsnokságnál - semmiféle bírói eljárás nem Indult meg s ma fontos közéleti pozíciót tölt be: a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Nem indult bírói eljárás Szűcs Miklós ezredes ellen sem, aki Maiéter Pált kísérte". A Fehér Könyv új kiadványa szinte az első sortól az utolsóig dokumentálja azt a szervezettséget, politikai céltudatosságot, amellyel Nagy Imre és csoportja a népi hatalom ellen tört. Ezzel a szervezettséggel, céltudatossággal fordultak segélykérően az árulók a nyugati imperialistákhoz, nemcsak november 4-én hajnalban, hanem ezután, a forradalmi munkásparaszt kormány megalakulása után is. Mert a kötet — építve az igazságszolgáltatási eljárás során napvilágra került tényekre — teljes öszszefüggésében megmutatja azt is, hogyan és miért találtak Nagy Imréék támogatást népidemokrácia-ellenes aknamunkájukhoz november 4-e után is a budapesti jugoszláv nagykövetségen. Ezenkívül számos adat bizonyltja ellenforradalom alatti és utáni kapcsolataikat egyes nyugati hatalmakkal. A teljes tájékoztatás céljából a kiadvány megemlíti, hogy a magyar rendőri és igazságügyi szervek nem indítottak eljárást több olyan magyar álalmpolgár ellen, aki november 4-én Nagy Imrével és bűntársaival együtt a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült. „Semmiféle eljárás nem indult Lukács György, Rajk Lászlóné, Szántó Zoltán, Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán és mások ellen, noha köztük vannak olyanok, akik tevékenységükkel károkat okoztak a magyar népnek. De az említett személyek vagy nem voltak a titkos összeesküvés részesei és nem előre megfontolt szándék vezette őket káros tevékenységükben, vagy pedig - miután rádöbbentek addigi magatartásuk súlyosan ártalmas voltára — idejében szembefordultak Nagy Imrével és bűntársaival" - írja a Fehér Könyv V. kötete. A kiadvány terjedelménél fogva, a bizonyító anyagoknak és dokumentumoknak természetesen csak egy részét foglalhatja magában. De ez Is hozzájárul ahhoz, hogy Nagy Imre és csoportja népellenes tevékenysége valódi képétien álljon a közvélemény előtt. f A Népszabadság nyomán) ÚJ SZŐ 5 * 1958. augusztus 19.