Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-19 / 229. szám, kedd

Kép a Szovjetunióból Dulles a Japán iavasia! sugalmazója A moldaval SZSZIwan üy :'*SJn fejlődik a cukoripar. A dondjusanszkí új cukorpvár, melynek építését rö­videsen befejezik, naponta 15 ezer métermázsa cukorrépát dolgoz fel. Képünkön a dondjusanszki cukorgyár répafőző részlegét látjuk. (TASZSZ felvétele) Az angolok az Arab­félsziget déli részén Összpontosítják haderőiket Kairó (ČTK) - Az Arab-félsziget déli részén folytatják az angol fegy­veres erők összpontosítását. Omán kairói képviseleti hivatalának jelen­tése beszámol arról, hogy az Al-Adida repülőtérre állandóan érkeznek angol katonai repülőgépek. Maszkat kikötő­jében nagyszámú brit fegyvert tettek partra, és a Perzsa-öbölben összpon­tosítják a brit haditengerészet hajóit. Tokio (ČTK) - A Kjodo japán hír­ügynökség jelentése szerint Kisi ja­pán miniszterelnök e napokban tele­fonbeszélgetést folytatott Fudzsijama japán külügyminiszterrel, aki részt vesz az ENSZ közgyűlésének rendkí­vüli ülésén. Kisi utasította Fudzsija­mát, dolgozza kl a japán javaslatot. Kisi Fudzsijamának ezt az utasítást ugyanaznap adta, amikor Fudzsijamá­tól jelentést kapott Dullessel, az USA államtitkárával folytatott tárgyalásá­ról. A „japán javaslatnak" az a célja, hogy az erős ellenállásba ütköző Eisenhower-tervet japán címkével lássa el. Az amerikaiak berendezkednek Libanonban Damaszkusz, (ČTK) Az An-Nur szíriai lap tudósítójának közlése szerint az amerikai haderők Libanonban nagy kato­nai erődítményeket építenek. Nehéz tü­zérséget helyeznek el főképpen Libanon hegyvidékén és megerősített hadálláso­kat létesítenek. Az amerikai parancsnokság, amely ki­sebb libanoni egységek távozását jelen­tette, Libanon partjainál hadihajókat összpontosít, amelyek fedélzetén újabb katonai csapatok tartózkodnak, hogy bármikor partra szállhassanak. A Liba­nonban állomásozó amerikai katonák szá­ma 23 ezerre rúg. A japán javaslat az ENSZ közép-ke­leti fegyveres erőire és „gazdasági" támogatására vonatkoznék, amint azt Eisenhower javasolta beszédében. Dulles Fudzsijamával folytatott tárgyalásai során azt ajánlotta, hogy Japán játssza a főszerepet azon ja­vaslat kidolgozásában, amelyet támo­gatna az ENSZ tagállamainak több­sége. Fudzsijama erre állítólag azt válaszolta, hogy az ENSZ közgyűlése elé javaslatot akar terjeszteni, amely „megteremtené" az amerikai és an­gol haderők kivonásának „feltéte­leit". Figyelemre méltó volt Fudzsijama tevékenysége az ENSZ-ben a leg­utóbbi két nap során. Tárgyalt Dul­lessel, a jugoszláv külügyminiszter­rel, Haszunnal, az Arab Országok Li­gájának főtitkárával és Hammarsk­jölddel, az ENSZ főtitkárával. Ham­marskjölddel folytatott beszélgetése folyamán Fudzsijama tájékozódni akart Hammarskjöld nézetéről „a kompromisszumos megoldást" illető­leg. Ez a kompromisszumos megoldás lényegében azonos Eisenhower ter­vével. Célja a libanoni amerikai és a jordániai angol agresszió legalizálása azzal, hogy a két állam függetlensé­géért a felelősséget az ENSZ-re há­rítják. A libanoni eŠSenzék vezére követeli az £NSZ megfigyelőinek távozását Bejrut (CTK) — Szaem Szalam, a li­banoni ellenzéki erők képviselője au­gusztus 17-én az ENSZ megfigyelőit fel­szólította, hagyják el Libanon terliíetét. A libanoni ENSZ megfigyelő csoport har­madik jelentése ugyanis ismét »zt bizo­nyítja, — hangsúlyozta Szaem Szalam — hogy az ENSZ megfigyelői Libanonban feleslegesek. „Értékeljük erőfeszítésü­ket, azonban libanoni jelenlétük nem szolgálhat semmilyen hasznos célt" — mondotta Szalam. Az ellenzéki vezér egyúttal rámutatott az ENSZ libanoni megfigyelőinek eddigi három jelentésére és megállapította, hogy e jelentések csupán Libanon ellenzékének azon kijelentését erősítik meg, amelyek szerint szó sem lehet arról, hogy Liba­nonba a határon át fegyvereket vagy embereket csempésztek be. Kiemelte, hogy a libanoni ellenzék annak Idején örömmel fogadta íz ENSZ megfigyelői­nek megérkezésit, mert semmi titkolni valója sem volt. Új imperialista paktum a láthatáron A japán-dél-koreai tárgyalások Bűnper az iraki árulók ellen Bagdad (CTK) — Augusztus 16-án Bagdadban megkezdte működését iz a kato­nai különblróság, amely a Jövő hetekben megtárgyalja az Iraki hadsereg 30 volt magasrangú katonatisztjének és a régi rendszer 78 polgári tisztviselőjének bűn­perét. Az első vádlott Nagl Dagesztani tábor­nok, az iraki hadsereg volt vezérkari főnökhelyettese, akit Szíria függetlensége elleni bomlasztó tevékenységgel vádolnak. Dagesztani tábornok a forradalom előtt a 3. hadosztály parancsnoka volt. A for­radalom napján két alárendelt dandárpa­rancsnoka: Kaszlm tábornok, a jelenlegi miniszterelnök és Arif ezredes, a mi­niszterelnök helyettese tartóztatták le, akik a forradalom élére állottak. Madzsíd Mohammed Emin vezérkari al­ezredes, katonai ügyész vádbeszédében hangsúlyozta, hogy a katonai különblró­ság előtt folyó per egyúttal a volt rend­szer vádolása, amely aljas gaztettek se­Anglia új ciprusi terve - a polgárháború terve CIPRUS NÉPÉNEK függetlenségi harca már a múlt évben is magára vonta a figyelmet s az utána követ­kező néhány hónapos látszólagos csend után most ez a kérdés ismét felme­rül. Megmutatkozott, hogy a ciprusi kérdés egyetlen lehető megoldása csak­is a sziget lakossága követelésének tel­jesítése: függetlenségének elismeré­se. Angliának a sziget eddigi urának azonban ez a megoldás nincs ínyére. Ragaszkodik Ciprushoz, mivel ez a sziget az angol imperializmus közép­keleti rablópolltikájának utolsó táma­sza, amelyről még ellenőrizheti az arab Keletre vezető utakat s támadó terveinek ugródeszkájául is szolgál­hat. Ez meg is történt már: az an­gol ejtőernyősök Ciprusról indultak Port Said fölé, innen indultak az an­gol csapatok a szuezi agresszióra is, s Jordánia megszállásakor Ciprus — Jordánia volt a légiút utolsó szaka­sza. Érthető tehát, hogy az angol kormány nagy jelentőséget tulajdonít Ciprus megtartásának s mikor az el­lentétek annyira kiéleződtek a két lakosság között, hogy polgárháború fenyegetett, Macmillan maga vette kezébe az ügy „orvoslását". Az angol miniszterelnök szeretett volna az ENSZ közgyűlése előtt a cyprusi béke angyalaként tetszelegni. A múlt héten először Athénben, aztán Ankarában tárgyalt s igyekezett elfogadtatni a török és a görög kormánnyal a cip­rusi kérdés megoldásának londoni ter­vét, mely szerint a sziget továbbra is angol fennhatóság alatt maradna, azonban hétéves mandátummal par­lament alakulhatna majd a sziget gö­rög és török lakosainak képviselőiből. Ezzel a tervvel azonban Macmillan hiába pályázott „a ciprusi békean­gyal" szerepére. Mind a görög, mind a török kormány elutasította a lon­doni tervet, látván, hogy ez először is hétéves angol fennhatóságot biztosít, s a ciprusi nép követeléseit nem tart­ja szem előtt. Macmillan hiába ér­velt a NATO-beli szolidaritás jelsza­vával, mind Athén, mind Ankara hajt­hatatlan maradt. A görög sajtó az an­gol miniszterelnök látogatása után azt írta,' az athéni kormány ragasz­kodik a sziget Görögországhoz való csatolásához. Sőt amint a görög kül­ügyminiszter bejelentette, utasították Görögország ENSZ-beli képviselőjét, javasolja a ciprusi kérdést az ENSZ közgyűlése napirendjére. A török kor­mány az angol terv elutasításában nem volt ilyen következetes, mivel a terv nem zárja ki a szigetnek tö­rökök által is elfogadhatónak tartott felosztását. Egyes hírek szerint a tö­rök kormány szándéka, hogy csapa­tokat küld Ciprusra, akik védelmez­nék a sziget török lakosságot. A kérdés azonban nem azon dől el, mi elfogadható Ankarának, mi tetszik Londonnak, hanem azon, mit kíván a kérdés megoldására leghivatottabb ciprusi nép. Ciprus lakosságának füg­getlenségi követelményeivel egyetért a világ közvéleménye s maga az an­gol haladó közvélemény is. A tegnapi londoni lapok az angol tervnek bal­sikert jósolnak. „Alkotmányt erősza­kolni Ciprusra (amit a gyarmatosítók szövegeztek meg — szerk.) újabb vé­rengzést jelent" — írja a Daily He­rald. „Amit e szigetre akarunk rá­erőszakolni, az polgárháború terve" — írja a Daily Worker és megállapítja, hogy Macmillan és Foot (a ciprusi helytartó) terve gyűlöli a szabadságot és a békét. Sőt még a konzervatív Daily Telegraph and Morning Post is úgy véli, „e terv megvalósítása elé mér a fogadtatása is komoly akadá­lyokat gördít". Makariosz érsek, a ciprusi függet­lenségi harc egyik bajnoka kijelen­tette, hc^jy a „ciprusi nép elutasítja Anglia erőszakos egyoldalú határoza­tét és kész az eddiginél még oda­adóbban védelmezni függetlenségi jo­gát egész a teljes szabadságig". Az angol haladó közvélemény is a Ciprusi lakosság oldalán áll. „Elsőrendű köte­lességünk rábírni kormányunkat arra, hogy békepolitikát folytasson Ciprus­sal szemben" — hangoztatja az angol Békevédők Végrehajtó Tanácsának ha­tározata. A ciprusi kérdés békés meg­oldását kívánja az egész világ köz­véleménye és bízik benne, hogy Cip­rus népe hosszú, nehéz küzdelmei után az imperialsta intrikák ellenére is eléri függetlenségét. gíts égével tartotta fenn uralmát. Ez a rendszer teljesen elidegenedett a nép­től, üldözte a hazafiakat, sohasem tar­totta szem előtt a nemzet érdekelt, ha­nem az imperialisták és az uralmon levő klikk malmára hajtotta a vizet. Ez a klikk az arab egység megdöntésére törekedett és hazaáruló politikát folytatott az impe­rialisták kívánsága szerint. Azt hitte, ha müvét befejezi, elnyeri méltó jutalmát. E szörnyű rendszernek azonban egyszer s mindenkorra véget vetett július Í4-én az iraki nemzeti forradalom. Most az Igazság jutott szóhoz és a gaztettet meg kell torolni. A főügyész ezután Dagesztani búnte­vékenységét elemezte. A nála talált ok­mányok azt bizonyítják, hogy felelős volt a Szíria arab testvérállam elleni fegyveres agresszió előkészítéséért és a Szíriában kifejtett felforgató tevékenység megvalósításáért. Azzal az ürüggyel, hogy Jordániát Izrael részéről veszély fenye­geti, iraki fegyveres egységeket helyez­tek át Jordániába, ahonnan az iraki terü­letről előretörő egységekkel Szíriába kel­lett volna benyomulníok. A vádlott azon katonai vezetők egyike, akik részt vettek ezen akció előkészíté­sében és a felforgató tevékenységet irá­nyították Szíria ellen. Dagesztáni tábor­nok a szíriai reakciós nacionalista párt­nak és az összeesküvőknek fegyvert és pénzt juttatott és támadó csapatokat összpontosított Szíria határain. Dagesztánínak és kenyéradóínak az volt a célja, hogy a Szíriában kibontakozó de­mokráciát szétzúzzák, és Szíria népének felszabadító mozgalmát vérbe fojtsák. Az USA és más imperialista hatalmak szolgálatában Dagesztáni a legaljasabb gaztetteket készítette elő. A főügyész beszédének befejezd részé­ben kérte, hogy Dagesztáni tábornokot szigorú büntetéssel sújtsák. A vádlott, valamint a magasrangú ka­tonatisztek soraiból kikerülő tanuk az aljas intrikákért a felelősséget és minden vétket Nuri Szaid volt miniszterelnökre igyekeztek hárítani, akit a forradalomban megöltek. Rafik Arif tábornok, volt vezérkari fő­nök, a további tanú megerősítette, hogy az USA elsősorban arra törekedett, hogy az iraki hadsereget Szíria ellen használja fel. Fadil Dzsamali volt miniszterelnök és külügyminiszter tanúkihallgatása után a tárgyalást elnapolták. AUGUSZTUS 20-AN Japán és Dél­Korea felújítják a tárgyalásokat a két állam közötti megoldatlan kérdések­ről. A tárgyalásokat a háború befe­jezése őta már több ízben félbeszakí­tották, anélkül, hogy a tárgyaló fe­leknek sikerült volna dűlőre jutniok. Szöül és Tokió között ellentétek merültek fel részint azért, mert Ja­pán Korea negyvenéves megszállása címén jogosulatlan tulajdonjogokkal lépett fel és részint azért, mert Li Szin Man sutbavetve a nemzetközi jogi normákat, önkényesen kibővítette Dél-Korea partmenti vizeinek öveze­tét, és elzárta a japán halászok elől. Az úgynevezett Li Szin Man-vonal egyes helyeken több mint 100 km­nyire hatol a dél-koreai partoktól. Áz övezetet megsértő japán halászo­kat a dél-koreai rendőrség letartóz­tatta és börtönbe vetette. A japánok a Japánban élő koreaiak üldözésével válaszoltak. Világos, hogy a dél-koreai Japán­ellenes kampány Li Szin Mant — an­nak ellenére, hogy a megszállás alatt a japánokkal együttműködött - a nép szemében „nemzeti vezérként és ha­zafiként" tüntette fel. Ezzel kapcso­latban azonban a japán kormánynak nem volt joga megtorló intézkedése­ket foganatosítani a Japánban élő ko­realak ellen, mert ezzel megszegte a nagyszámú kisebbség jogait, (Japán­ban mintegy 600 000 koreai él), elte­kintve attól, hogy a Japánban élő ko­reaiak többségének semmi köze sincs Li Szin Manhoz, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság híve és ben­ne látja hazáját, képviselőjét. Ezt a helyzetet a koreai háború befejezése óta nyugtalan szemmel nézték az imperialista paktumok washingtoni stratégái és „alkotói". Már akkor és főképpen az 1954. évi szeptemberi manilal szerződés aláírá­sa után előtérbe jutottak a távol-ke­leti katonai tömbök létezésére irá­nyuló tervek, amelyekben természe­tesen az USA játszotta volna a fő szerepet. E tömb tagjaiként Japánt, Dél-Koreát és a tajvani csangkajsekl rendszert szemelték ki. Az USA toklói és szöüli nagykövetei és más magasrangú amerikai katonai és polgári személyiségek rendszere­sen arra törekszenek, hogy egyenges­sék a kapcsolatokat Japán és Dél­Korea között, hogy megvalósíthassák az északkelet-ázsiai agresszív paktum megalakítására irányuló tervüket. Az Akahata japáň lap tudósítása szerint világosan erre mutat Szawa­dának, a japán-liszinmani megbeszé­léseken részt vevő japán küldöttség vezetőjének nyilatkozata. Ezzel természetesen Ázsia e részé­ben a fejlemények nagyon veszedel­mes útra jutnának. A paktum meg­kötése kétségkívül megnyitná a japán militarizmus teljes visszaállításának útját, s azon nagy igyekezet mellett, amellyel az USA el akarja helyezni atomfegyvereit az imperialista töm­bökbe sodort országok területén, két­ségkívül felmerülne az a veszély, hogy ebben az esetben is sor kerülne erre, mégpedig sokkal nagyobb mér­tékben, mint ahogy ez mér napjaink­ban fennáll. A NEATO (északkelet-ázsiai ag­resszív paktum) fokozná a feszültsé­get e területen, veszélyeztetné a ko­reai fegyverszünetet, amely a dél-ko­reai háborús uszítók kormányának folytán amúgy sem szilárd, és meg­erősítené a tajvani kalandorok pro­vokatív harci vágyát, akik itt ideig­lenesen az amerikai hetedik flottilla árnyékában basáskodnak. Az ázsiai országok békés egymás mellett élése kívülről jövő megbon­tás! kísérletének visszavetésére Ázsia békeszerető közvéleményének határo­zottan síkra kell szállania. — ma — Fejszál miniszterelnök és Nasszer elnök tárgyalásai Kairó (ČTK) — Kairóban véget ér­tek a tárgyalások Fajszal emir, Szaúd­Arábia trónörököse, miniszterelnöke, valamint Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke között, Fajszal emir a közel-keleti helyzet­tel kapcsolatban kifejezte azt a meg­győződését, hogy az ENSZ közgyűlé­sének jelenlegi ülése sikeresen meg­oldja a helyzetet. A tárgyalásokról hivatalos közle­ményt nem adtak ki. + Szaúd-Arábia miniszterelnöke au­gusztus 17-én az egyiptomi újság­írók előtt kijelentette, hogy Nasszer elnökkel valamennyi fontos kérdésről eszmecserét folytatott. A közép-keleti helyzetet illetőleg hangsúlyozta, hogy az angol és ame­rikai haderőknek feltétlenül ki kell vonulniok Libanonból és Jordániából. „Mindenkor az intervenció ellen vol­tunk és álláspontunk mindenki előtt jól ismert" — mondotta Fajszal emir. A trónörökös megerősítette, hogy Szaúd-Arábia és az EAK közötti kap­csolatok rendkívül jók. A nyugat-német kormány válasza a szovjet jegyzékre Bonn (ČTK) — Bonnban augusztus 17­én hozták nyilvánosságra annak a jegy­zéknek a szövegét, amelyet a szövetségi kormány augusztus 15-én küldött vá­laszként a Szovjetunió kormányának jegyzékére, A szovjet jegyzék felszólí­totta a szövetségi kormányt, szüntesse be a Libanonban agressziót elkövető ame­rikaiak támogatását. A szövetségi kormány válaszában az USA libanoni agresszióját „olyan or­szágok megsegítésének minősíti, amelyek függetlensége komoly veszélyben forgott. Az a támogatás, amelyet a szövetségi kormány nyújt az amerikai agressziónak, állítólag „hozzájárul a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez és a béke megszi­lárdításához az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének szellemében." A NÉMET DE­MOKRATIKUS Köztársaságnak teagere van, s tud­valevő, ez a ke­reskedelemre néz­ve rendkívül elő ­nyös. A Rostock-War­neműnde-i Warno­werft hajógyár dolgozói nyolc ­tízezer tonnás ten­gerjáró hajót épí­tettek fel jó­val a tervezeti idő előtt. (Zentrabild felvétele.) Fajszal emir augusztus 17-én este fogadta Ali Abdel Karim lahedzsi szultánt, akit az angolok törvényelle­nesen megfosztottak hatalmától. Ali Abdel Karim szultán augusztus 17-én találkozott Mohammed al-Anití jemeni külügyminiszterhelyettessel és más Kairóban tartózkodó hivatalos je­meni képviselőkkel. Ezen az ülésen az Arab-félsziget déli részén élő nem­zeteket nyugtalanító problémákról, főképp Jemen déli területének angol megszállásáról tárgyaltak. Provokációs támadás a herni snaiyar követség ellen Bern (ČTK) - Augusztus 16-án a délelőtti órákban Bernben provo­kációs támadás történt a magyar kö­vetség ellen. Két magyar disszidens, Nagy Sándor és Papp Endre beha­tolt a követség épületébe és elbari­kádozták magukat az egyik irodahe­lyiségben. A követség alkalmazottai és a betolakodók között lövöldözés­re került sor. A magyar követség a rendőrséget hívta segítségül. A rend­őrség felhívására a disszidensek meg­adták magukat. Kórházba szállították őket, mivel a lövöldözés következ­tében könnyebben megsebesültek. A magyar kormány e provokációs támadás ellen jegyzékben tiltakozott a svájci kormánynál. Jegyzékében rá­mutat, hogy e támadás a svájci sem­legességgel való visszaélés, valamint azon provokációs kampány következ­ménye, amelyet a svájci sajtónak egy része a magyar kormány és állam­rendszer ellen folytat. A libanoni ellenzék képviselője az EtlSZ közgyűlésén Bejrut (ČTK) — A libanoni ellenzék megbízottja augusztus 17-én Bejrutban közölte, hogy Nasim Madzsaleni a liba­noni szocialista haladó párt vezetője New Yorkba utazott. Naszim Madzsalani a libanoni ellen­zéki erőket fogja képviselni az ENSZ közgylésének a közép-keleti helyzetről tárgyaló rendkívüli ülésén. A libanoni ellenzéki erők hangsúlyozzék, hogy Charles Malik, Libanon külügyminisztere az ENSZ-ben csupán Samun elnök nyu­gat-barát kormányát képviseli és nincs joga az egész Libanon nevében beszélni. AZ AMERIKAI haditengerészet parapcs­noksága jelentette, hogy az USA hadiha­jólt a szingapúri angol tengerészeti tá­maszpontra helyezték át. Az amerikai j hajók állítólag itt mindaddig rendelke­zésre fognak állani, amíg „valamely ba­I ráti államnak szüksége lesz rájuk a kö­I zép-keleti válsággal kapcsolatban". A ha­t dihajók számét nem közölték. (ČTK) ÚJ SZÓ 3 * 1958. augusztus 18,

Next

/
Thumbnails
Contents