Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-17 / 227. szám, vasárnap

Engedjék meg, hogy azt a szilárd hitet fejezzem ki: a jövő évi vasutasnapon a szocialista munka újabb bátor újítóit üdvözölhetjük, akik emelni fogják vasúti forgalmunk színvonalát, technikáját és szervezettségét, s gazdaságosságát. Viliam Široký miniszterelnöknek az augusztus 14-én tartott vasutasnapi ünnepi iilésen mondott beszédéből. Csaknem hétmillió korona értékű felajánlást teljesítettek Teljesített felajánlásokkal köszöntik a vasutasnapot A kassai vasútvonal vasutasai csaknem hétmillió korona értékű teljesített felaján­lással üdvözlik ünnepnapukat — a vas­utasnapot. Ezen eredmények és megtakarítások nagy részét a CSKP KB-nak a vasúti szállításról szóló januári határozata tel­jesítésének, valamint a szovjet munka­módszerek érvényesítésének köszönhetik, melyek segítettek a vonatszállítás grafi­konjának megjavításában, a mozdony és -vagonparkkal szemben való nagyobb Igé­nyek kielégítésében és a tüzelőanyag meg­takarításában. A kassai vasútvonal vas­utasai például a gépek lunylnl módszerű karbantartásával csak a második negyed­BEFEJEZÉS ELŐTT évben csaknem 13 ezer Javítási munka­órát takarítottak meg és 2 százalékkal csökkentették a javítási százalékot. A vagonok forgalmának meggyorsításában a túlsúlyos mozgalom figyelemreméltó eredményeket biztosított. A második ne­gyedévbon 1894 túlsúlyos vonaton 496 526 tonnát szállítottak normán felül. A kassai vasutasok múlt évhez viszonyítva ezer túlsúlyos vonattal többet Indítottak és 31C ezer tonnával többet szállítottak normán felül. Ezzel számos vonatot sza­hadítottak fel gyorsabb áruszállításra és 2230 tonna tüzelőanyagot takartíottak meg. Más szovjet módszerek alkalmazásával is sikereket értek el. az zvolení új pályaudvar építése Ha Bratislava felől valaki Zvolenba utazik, biztosan feltűnik neki, hogy a vonat már két kilométerre a régi állo­más előtt lassít. Pálya­munkások állanak a sí­nek között, nézik a to­vaguruló gyorsat. A vá­gányok melletti terüle­ten még csak a félig kész épületek sejtetik az utassal, hogy itt is egy pályaudvar készül. Jozef Hrutšek, az épülő pályaudvar főmér­nöke hamarjában azt sem tudja, hol kezdje a magyarázatot, annyi adatot tudna mondani az új állomásról. Kevés vasúti csomópont büsz­kélkedhet majd olyan korszerű berendezéssel, mint a zvolení. Többek között négy aluljáró szolgája majd a bizton­ságot, ami óriási hala­dást jelent a régi állo­mással szemben, mert itt régebben bizony az utasoknak némelyik vo­nathoz 8—10 sínpáron is keresztül kellett buk­dácsolniok. Az aluljárók a vasutasoknak is' nagy megnyugvást jelentenek, hiszen ők is felelősséget éreznek az utasok biz­tonságáért. Eddig is csak a legnagyobb erő­feszítések árán tudták a lehető legkisebbre csökkenteni a balesetek számát. Nehezebb fel­adat lenne ez néhány év múlva, mikor majd át­lag 15—16 ezer utas fordul meg naponta az állomáson. A jelzőberendezés ls párját ritkítja majd. Az építéssel egyidőben a jelzőberendezéshez szükséges elektromos kábelokat is fektetik már a földbe, mert va­lamennyi biztonsági be­rendezést egy központ­ból távirányítással ke­zelik majd. Ezzel az in­tézkedéssel egész vona­tokról gondoskodnak majd így. Az előre nem látott nehézségek egész sorát kellett leküzdeniök a vasútépítőknek, de ma már világosan látszik, hogy 1959 végére elké­szül az állomás. A föld mélyén csörgedező, még a legjobb betont is szét­mállasztó aktív ásvány­víz, a gyakori munka­erőhiány, az építőanya­gért folyó küzdelem mind hátráltatták az ál­lomás építőit, de ők va­lamennyi ütközetből győztesként kerültek ki. Mi több, az ásványvizet fel is használják a kör­nyezet szépítésére: szö­kőkutat építenek az ál­lomás elé. Az új állo­más is egyik láncszeme lesz a közlekedésünk korszerűsítéséért folyó küzdelemnek. (T) A Klement Goítzvald Érdemrend birtokosai A Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme Vrútkyban a vasúti kocsik és moz­donyok javításában elért kiváló eredményeiért magas kitüntetésben része­sült ebben az évben: a koftársasägi elnök az üzem kollektívájának ado­mányozta a Klement Gottwald Érdemrendet. A dolgozók most ünneplik először az érdemrend birtokosaiként a vasutasnapot. A kitüntetéshez mél­tóan értékes felajánlásokat tettek ünnepük köszöntésére. Többek között elhatározták, hogy a mozdonykazánök generáljavításáná! 30 kazánnál a mi­minőség megjavításával egyidőben 5,5 tonna acélt és 1,6 torma szürke öntvényt takarítanak meg módosított technológiai folyamat alkalmazásával. Képünkön a kazánjavító részleg egyik dolgozóját láthatjuk hegesztés köz­ben. F. Kocian (ČTK) felvétele. Munkasikerekkel ünnepelnek Vasutaink dolgozói az értékes fel­ajánlások ezreinek teljesítésével kö­szöntik az idei vasutasnapot. Az egyébként igen jól dolgozó bratislavai vasúti szakaszon is nagy mozgalom indult a vasutasnap tiszteletére. A dol­gozók kezdeményezése az eddig elért jő eredmények megtartására, a vas­úti kocsik forgalmának meggyorsítá­sára, a tehervonatok súlyának növe­lésére irányul. A vasúti szakaszon a munkaversenyt arra is irányítják, hogy csökkenjen a tranzitkocsik és a helyi kocsik veszteglési ideje és' csökkenjen a nem produktív munkafolyamatok mennyisége. A bratislavai vasúti szakasz moz­donycsarnokában, a keleti pályaudva­ron szintén értékes kötelezettségvál­lalásokat teljesítenek a dolgozók. A mozdonyok karbantartásának meg­javításával, a rendszeres ellenőrzéssel sokat javítanak a kazánok hőtechni­kai állapotán, úgyhogy az év végéig csak ezzel a módszerrel 800 tonna litkán lát az ember Érsekújvár felett azúrkék égboltot. A vá­IOS környéke úgy fest, mintha mindig esni készülne. Nyugalmas délutáni al­vóhelyet is aligha találna itt valaki, mert szinte percenként hasít bele a levegőbe egy-egy harsány mozdony­fütty. Szuszognak a hatalmas vasko­losszusok, rekedt hangjukon trombi­tálnak az újabb fajta motoros moz­donyok, melyek piros háta még csak itt-ott bukkan fel a füstölgő őriások között. Az utas mindezt a látszólagos „összevisszaságot" egyszerűen csak így tartja számon emlékezetében: Ér­sekújvár - vasútállomás. Aztán a vasutasok közül is csak azokat ismeri, akikkel mindennap találkozik: a kala­uzt, a pirossapkás forgalmi tisztet, a jegykiadót, meg a mozdonyvezetőt. Ezekkel az emberekkel, gondolja az utas, akár a világ végéig is lehetne utazni. Ez igaz, de csak részben, mert vannak a vasútnak olyan és nem is a legkevésbé fontos dolgozói is, aki­ket a közönséges utas sohasem lát, mert ők a műhelyek mélyén eszter­gályozzák az új tengelyeket, kereke­ket, szerelik az új alkatrészeket, ja­vítják a mozdonyokat, ők rakják a mozdonyokba naponta a sok ezer ton­n,-». szenet, a rengeteg vizet, egyszó­val ők, — a fűtőház munkásai terem­tik meg először az előfeltételeket ah­hoz, hogy a forgalmista felemelhesse a jelző tárcsát, hogy „indulhat a vo­nnt". MÚLT ÉS JELEN A fűtőház már sok évvel a század­forduló előtt is állt, hiszen a legöre­gebb törzsmozdonyát 65 évvel ezelőtt mondották újnak. Az öreg masina ma is ott tüsszög néha, ha befűtik, de már mind ritkábban kerül rá sor, mert helyét felváltották a méretre, erőre, gr.zdaságosságra nézve sokkal meg­felelőbb gépek. A két vén — maholnap immár centenáriumot ünneplő-moz­dony aligha éri meg ezt a nevezetes Vasutasok, akiket az utazó nem lát évfordulót, mert az őcskavasasok mind gyakrabban kacsingatnak felé. Érdekesebb látvány az 1956-ban ké­szült 475-ös és az 556-os mozdony­széria. A mozdonyfordító építője bi­zonyára nem gondolt arra, hogy a csehszlovák ipar valamikor majd ek­kora gépeket gyárt. Mert mikor a mozdonyt először rátolatták a fordí­tóra, akárhogy is próbálták, egyik vége mindig lelógott róla. A mozdo­nyok immár kinőtték a fűtőház mére­téit. Persze, amíg a 313-asoktől eljutot­tak a ma mozdonyáig, a fűtőház is sok mindenen ment keresztül, többek között két világháború nyomait is magán viseli. Az első — a „szelídebb" megkímélte a pusztulástól, annál na­gyobbak voltak azonban sebei a má­sodik világégés után. — Égbenyúló felkiáltójelként görbültek magasba a bombaszaggatta sínek — mondja Cha­ban Vladimír mérnök, aki 1945. május 15-én már itt dolgozott az újjáépíté­sen. A fűtőház területét 328 darab 16 — 18 méteres átmérőjű és gyakran 20 méter mély bombakráter csúfítot­ta. Az állomáson csak 2600 szétbom­bázott tehervagont és egy-két össze­vissza görbült mozdonyt találtak a felszabadítás után. A vasutasok közül sokan azt gondolták, hogy ha Érsek­újvárban lesz is valaha még vasútál­lomás, azt majd biztosan valahová másohvá tervezik, hiszen talán nem is lehet eltávolítani azt a rengeteg ron­csot. És még a felszabadulás napján megérkeztek Érsekújvárba a szovjet vasútépítők, akik másként vélekedtek. Megmutatták, mire képes az emberi akarat. Ideiglenes mozdonyjavítókat hoztak magukkal és néhány napon belül az állomásról útnak indították az első szerelvényt. A régi vasutasok közül még mindenki emlékszik Abra­menko mérnökre, a szovjet emberre, aki, hogy lelket öntsön az elcsüggedt vasutasokba, megmutatta az elpusz­tult szovjet állomások fényképeit meg azokat az állomásokat is meg­mutatta, melyeket azóta már újjépí­tett. Nem véletlen tehát, hogy ez a mindennél szemléltetőbb agitáció meghozta gyümölcsét: 1945 óta a vas­utasok közül a kommunisták egész serege nevelkedett fel az érsekújvári fűtőházban. A FŰTŐHÁZ JÖVŐJE ­A GŐZMOZDONYOK ALKONYA Mikor a fűtőház főmérnökénél táv­lati terveikről érdeklődtem, egy szó nélkül rámutatott az udvaron húzódó szénhegyekre, aztán ennyit mondott: — Van olyan hónap, hogy Érsekúj­várban minden nap 60 vagon szenet rakunk ki mozdonyaink számára. E 60 vagon szén energiájának gőzmozdo­nyaink mindössze 10 százalékát hasz­nálják ki hasznos munkára. Vagyis a többi 54 vagon szén melege elmegy a levegőbe anélkül, hogy valami hasz­not hajtana. Aztán rámutatott egy korszerű villanymozdony fényképére, mondván: — Ez a gép a szén ener­giáját 80 százalékra használja ki. Te­hát amíg 100 vagon szénből a gőz­mozdony 10 vagonnyit értékesít, ad­dig ugyanebből a szénmennyiségből a villanymozdonyok 80 vagonnyit használnak fel hasznos munkára. Úgy hiszem — fejezte be magyarázatát - több kommentár nem szükséges, hogy miért villamosítjuk az elkövet­kező 12 évben köztársaságunk vala­mennyi vasútvonalát. Persze, ez sem szenet takarítanak meg. Emellett nö­velik a mozdonyok napi futási telje­sítményét, mégpedig 2 kilométerrek Nagy figyelmet szentelnek a túlsú­lyos mozgalomnak is. A köteleí»ettsé ,a»­vállaJások szerint az év régéig leg­alább 5 százalékkal növelik a szerel­vények megterhelését. A mozdony­csarnok mozdonyvezetői közül a túl­súlyos mozgalomban á legjobb ered­ményeket Ján Roháčik érte el, aki egfy hónap alatt 1 millió 283 055 Ujonakilo'­méter rakományt szállított terven fe­lül. A felajánlások teljesítésével a Bratislava-Kelet mozdonycsarnok dol­gozói a szállítási kőlt&'égeket 200 000 koronával csökkentik. A Bratislava-Kelet állomás dolgozói nem feledkeznek meg legfontosabb feladatukról sem. Kötelezettségválla­lást tettek arra, hogy a vasutasnapig 30 000 vasúti kocsit tolatnak szét Bal­eset és üzemzavar nélkül, s emellett betartják a kocsik veszteglési idegé­nek lerövidítését célzó grafikont. » ->O<>ch><»O<>O<><^<>O-<>O<><><>c mehet egyik napról a másikra, mert a terv megvalósításáig fontos felada­tunk lesz: a minél nagyobb méretű motorizálás. Mert a dieselmozdonyok gazdaságosság tekintetében a gőz- és villanymozdonyok között állnak — 30 százalékra használják ki az elége­tett tüzelőanyagot. Addig is, amíg a gőzmozdonyoké marad a döntő szó, rengeteg megva­lósítani való akad a fűtőházban, ame­lyek sokszorosan kifizetődnek a leg­közelebbi 4 — 5 év alatt. Sok gondot okozott eddig az állomáson a szén tá­rolása, kirakása, mert nagyon ala­csony színvonalú volt a gépesítés. A közeljövőben megkezdik a föld alatti szénraktárak építését, hogy így ki lehessen majd használni a billen­tős szerkezetű vagonokat. Építenek ezenkívül egy 90 tonnás szenezőt, melyben majd önműködő variátorok végzik a szén keverését. Tudni kell ugyanis, hogy minden fajta mozdony más-más kalóriatartalmú szénnel mű­ködik. Érsekújvárban hétféle szénke­veréket használunk a mozdonyok ré­szére. A szénellátás gépesítésének minden mozzanata két nagy célt szolgál majd: a fűtőházakba befutó szenesva­gonok forgalmi idejének 60 százalé­kos csökkentését és természetesen az itt dolgozó emberek munkájának megkönnyítését. A PÁRT INTŐ SZAVÁRA Érzékenyen érintette őket a párt­nak és a kormánynak a vasúti forga­lom megjavítására vonatkozó intéze­dése. Belátták, hogy sokan közülük valóban maradian gondolkodnak. Jól jött a kormányhatározat, mondják sokan a fűtőházban, hiszen régebben Csáki szalmájaként bántak néhányan például a szénnel. Akkoriban 1446 tonna szénnel többet fogyasztottak el, mint szabad lett volna. Újra szer­vezték a régebben nem létező, vagy csak formálisan működő kötelezett­VZISUTAS­ARCOk Az új mérnök Harmincnyolc éves. Ott legalul kezdte a vasutasszakmát valami 24 évvel ezelőtt. Tavaly lett belőle mérnök. A fűtőházban mindenki ismeri ót, hiszen még negyvenötben idejött dolgozni, mikor az érsekúj­vári vasutasoknak volt a legnehe­zebb dolguk. Ügy mondja, hogy a könyveket mindig nagyon szerette, így hát természetesnek vette, hogy mikor a felszabadulás után alkalom kínálkozott a továbbtanu­lásra, megragadta ezt az alkalmat. Először elvégezte az ipariskolát, utána csak úgy éjbe nitlló estén­ként, munkája mellett még a mű­egyetemre is beiratkozott s azt el is végezte. Oda is a fütóháziak küldték, így mást nem is diktálha­tott az esze, lelkiismerete, mint hogy mérnökként is az övéi közé jöjjön vissza. Azt mondják róla, hogy néha, még mint a fűtőház főmérnöke is kedvet kap egy-egy mozdony kijavítására — úgy va­lódi vasutasmódra. Hiába, munkás­vér csörgedezik az ereiben.., A mozdonyvezető 1 Azt mondták a kollégái, hogy vi­| gyázzak, rte mondjak esetleg valami 1 becsmérlőt ar gőzmozdonyokra, kü­[ lônäsen az Övért ne, mert rosz­szul járhatok vele. Igazuk volt az embereknek. Imrich Simko mélyen meg oan győződve róla, hogy az övénél jobb mozdony még nem futott a Földön. Mialatt beszélge­tünk, ő kezében a tőrtőronggyal csinosítja a füstPs jószágot, köz­ben beszél a gépről, élményeiről. Egy-egy íttrjáról úgy beszél, mint vadászok az élményeikről Hogy már tizenk&t éve jár vele, de cserben még sohasem hagyta öt. Mert ez az ő élve: — Jq, kérem, a gőz azétt dSöfc rfoí, biztos erő. Nem martdóm Imre bácsira — ahogy itt hívják hogy konzer­vatív, Aat mondom, hogy szereti a hivatását. \ A műhelyvezető Jozef Podvorečny műszak előtt' mindig odaáll kis Aero-kocsijával a , szénhegyek közé, munkábaállás' előtt még egyszer „leápolja" a! motort, mert a gépek szeretete a< vérében van. Ügy ismeri a f ütő- • házhoz tnrtcnő minden mozdonyt, i mint a tenyerét, egy-egy újtibt)\ javításnál jfy emlékszik még, hogy, az előző javításnál melyik mozdony \ mire „sántított", így legelső dol­ga kipróbálni a masinát. Néha egy­egy javítás után kedve kerekedik egy kis utazásra. Ilyenkor mint mozdonyvezető elkíséri a megjaví­tott gépet. Mert Ô ehhez is ért. Minden létező mozdonyra megvan a vezetői vizsgája. De van neki még egy nagy szenvedélye: a repülés. Ersekújvárott ugyanis nagy múltja van ennek a sportnak, a repülő­klubban Podvečerný elvtárs a leg­tapasztaltabb pilóták közé tartozik. Mesterien tud bánni a repülőgéppel, úgy a vitorlázókkal, mint a moto­rosokkal. — A szaktársak csak azon csodálkoznak — mondja — honnét telik nekem mindenre időm. Mikor az életkörülményeiről érdeklődöm, [ így válaszol: Van feleségem, három • gyerekünk, háromszobás lakásunk, \ televíziónk, autónk. Jól élünk. i T. jfj ségvállalási mozgalmat s az ered­mény nem is maradt el: a rnúlt va­sárnapig takarékoskodással kiegyen­lítették a majdnem másfélezer tonná­nyi hiányt és még további 200 tonna szenet takarítottak meg. Még egy dologban országszerte hí­resek az érsekttjváriak: némely he­lyeken a félévenkénti mozdonyjavítás átlagosan hét-nyolc napig tart, néhol 12 napig is. Náluk ezt a javítást 2,8 nap alatt végzik el, ebben a tekin­tetben ők a legjobbak az egész or­szágban. Tehát mégiscsak segített a kormányhatározat, mondják vala­mennyien, mert azelőtt bizony nálunk sem ment minden a legjobban. íme, néhány mondat egy fűtőház életéből. Minden szó, minden adat mögött egy kékruhás vasutas áll, aki­ről álpátosz nélkül mondhatjuk: az egész országot szolgálja. Köszöntjük őket! K. Tóth Mihály UJ SZO 5 * 1958. auflusztus 17. A VASUTASOK TÍZEZRES HADSEREG E TELJESÍTENI FOGJA a CSKP XI. kongresszusán kitűzött nagy feladatokat

Next

/
Thumbnails
Contents