Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-17 / 227. szám, vasárnap

A szomotori mezőgazdasági kísérleti állomás 5 Hogy nagyüzemi mezőgazda- ] - ságunk előtt milyen nagy távs: latok nyílnak meg, errő! szemS 1 élte tőén a szomotori mező£ gazdasági kísérleti állomáson E győződhetünk meg. — Ma még mindössze 13 hektárt te&z ki a kísérleti terület, de egy pár éven belül 300 hektáron válásul meg az öntözése - mondja Péter Milán mérnök, aki egyidejűleg tájékoztat a kísérleti állomás küldetéséről Megtudjuk, hogy a kelet-szlovákiai síkság öntözéssel való termékennyé tételének itt van a bölcsője. Az 1956-ban létesült kísérleti állomás — bár első látásra nem látni valami csodálatosan megkapó dolgokat — inen komoly eredményekre tekint vis-sza. A tálainedvesség tanulmányozásává: kapcsolatban amelyet a szükséglet szerint mesterséges útor állandóm pótolnak, igen figyelemre méltó eredményekről adnak számot. Az öntözőberendezés, amellyel különféle formában adják az egyes növények részére a vizet, igen korszerű látványt nyújt. Az egyforma parcellákon a különféle öntözésre szánt növények meolepő benyomást váltanak ki a szemlélőből. Egyede jűleo ugyanazt e növényt mesterséges öntözés nélkül is termesztik. Kísérleteznek cukorrépával, kenderrel, kukoricával, burgonyával, lucernával árpával és egyéb növényekkel. A kísérlett állomás 14 állandó dolgozóval, a nyári hónapokban szezonmunkásokkal biztosítja a kitűzött feladatok megvalósítását. Az alig kétéves kísérleti állomás teljesíti küldetését. Az elmondottakból és a látottakból még a hozzá nem értő előtt is világos Kelet Szlovákia síkságának nagy jövője a mezőgazdálkodás fejlesztésében. Tavaly mesterséges öntözés nélkül 350 mázsa cukorrépát termeltek egy hektáron, öntözéssel 420 mázsát értek el. Ez az eredmény — a további kísérletekkel és kutatásokkal állandóan gyarapodik. Ebben az évben már 600 mázsás 'Te'.'tárhozamra számítanak. Kenderből tavaly 150 mázsát termeltek egy hektáron szárított kévékből. A burgonyatermelés is komoly fejlődésen ment át. Míg a .természet adta feltételek mellett csak 90 mázsás hozamokat értek el, addig kísérleti öntözéssel 220 mázsát termeltek egy hektáron. Igen nagy jelentőségű kísérletet végeznek az évelő takarmányok termesztésével. Példiul - ahogy azt Péter Milán mérnök megjegyzi — nagy jövője van e vidéken a lucernatermesztésnek. melyet a talaj és az éghajlati viszonyok figyelembe vételével mint az állomás legfontosabb növényét kísérik fokozott figyelemmel. Az eredmény igen kielégítő. Ebben az évben kétszeri kaszálásból mintegy 80 mázsa száraz takarmányt nyertek 1 hektárról. Ugyanakkor öntözés nélküli területen csak 30 mázsát. Természetesen a kísérleti földeket az előre megállapított tápanyagok feltöltésével javítják, mind az öntözésre szánt területen, mind pedig ott, ahol csak a természetes nedvességet kapja meg a föld. Minden hektárra 4Ö0 q istállótrágyát és 10 mázsa műtrágyát. szórnak. Emellett a szükséges fejtrágyázásra és a kártevők elleni intézkedésekre is sor kerül. Ezekkel kapcsolatosan Péter Milán mémök elmondja, hogy — eddigi kl" sérleteikből kiindulva — igen ajánlatos volna a királl'yhelmecii járásban fokozottabb gondot fordítani a lucerna-természtésre. Ez azért előnyös, mert a lucerna jóval nagyobb hozamot ad be és tápértéke is sokkal gazdagabb, mint a többi takarmányféléké. Természetesen mindezt csakis előírásos falajeiőkészítéssel lehet elérni. Igen megragadó látványt nyújtott a kísérleti állomáson a kendertermesztés. A kender már iúftus első napjaiban elérte a 2,5 méteres magasságot. Kiszedésig előreláthatólag eléri a 3,5 métert. Ha a látottak után elemezzük a szomotori kísérleti állomás munkáját és eredményeit, azt kell mondanunk, hogy úgy a vezető, mint a többi dolgozók munkája nagy jelentőségű mezőgazdaságunk továbbfejlesztése szempontjából. Most már csak az a fontos, hogy a további sikeres kísérletekhez járásunk valamennyi dolgozója hozzájáruljon és a termelékenység fokozása érdekében mrdén adott lehetőséget kihasználjanak. -kiMosná Emília és Kovács Milán, a példás sertésetetők Nagy öröm az, ha ilyesmit hallhatunk: — Félév alatt átlagosan több mint 7 malacot neveltünk fel egy-egy kocától. S járásunkban ilyen szövetkezet több is akad. Sajnos, olyan szövetkezet is található, amelyben nagyon alacsony a malacok elválasztásának száma. S erről akarunk írni néhány sort. A körtvélyesi szövetkezet tagjai közismert sertéstenyésztők. Már 1956-ban 15-nél több malacot választottak el átlagosan egy-egy kocától. Ez valóban nagyon szép eredmény. Az idén sem akarnak lemaradni. — Hány malacot neveltek fel az első félévben? — Egy-egy kocától felneveltünk több mint 7 malacot — feleli Kovács Milán kocatenyésztő. El kell ismernünk, hogy Mosná Emilia, akit a „Legjobb dolgozó" jelvénnyel tüntettek ki és Kovács Milán joggal ege o z o — A negyvenharmadik szélességi és a huszonhetedik hosszúsági fokon vannak, Várnától délnyugatra, százhatvan kilométernyi távolságban. Folytassák útjukat a megadott irányban! — hangzik a navigátor telefonkagylójából a biztató felszólítás. — Minden rendben van — gondolom megkönnyebbülve — és még annyi időm is lesz a leszállásig, hogy egy kissé elmagyarázzák az elvtársak, mire szolgál az a rengeteg mérőeszköz, melyekhez hasonlót még sohasem láttam. Megilletődve állok előttük és némi sajnálkozással állapítom meg magamban, hogy e bonyolult szerkezetű műszerekhez semmit sem értek. Alig várom, hogy bevezessenek a modern \echnika számomra oly titokzatos útvesztőjébe, mely lehetővé tette, hogy reggel a Vltavát, délelőtt a Dunát, délben a Tiszát és a Marost, a kora délutáni órákban pedig már a tengert — a Fekete-tengert csodálhassam a fellegekből. Azt hiszem, már régen mindenki előtt ismeretes, tulajdonképpen, hol is vagyok. Nem másutt, mint az egyik Iljusin - repülőgépünk pilótakabinjában. Pontosabban a szovjet Iljusin személyszállítógépek tökéletes másának egyikén, amelyet a szovjet műszaki dokumentáció alapján ma már hazánkben sorozatban gyártanak. Gyönyörű ez a mindössze két hónapja forgalomban lévő harminckétüléses légi madár. Már a külsejéről is lerí a gondos kezek mindenre kiterjedő munkája, melyek rendben tartják, ellátják a gépet mindazzal, amire szüksége van ahhoz, hogy biztosítsa utasai biztonságát és kényelmét. Ezzel az érzéssel szálltam a prágai ruzyni repülőtéren a már várakozó gépbe, hogy yrrui •a^f^jtjtsf'j^ SŕÄŕ <*í„" a bulgáriai Várna fürdőhelyre röpítsen. ÉS valóban, érzésem nem csalt! Utunk érdekes és nyugodt volt. Gépünk háromszázötven kilométeres óránkénti átlagsebességgel szelte a levegőt, anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volt a szokatlan környezet. — Igaz, szép az idő, felhőkkel alig találkozunk — gondolom, jól látom madártávlatból az alattunk elterülő tájat, városokat, falvakat, folyókat, hegyeket, — Hegyeket? — hát ez meg micsoda? — figyelek fel a sűrű tejszerű gomolyfelhőkre, melyek percekre megfosztanak a kilátástól. Térképemen megállapítom, hogy máris Bulgária légi terében repülünk és a Balkán-hegység égbémeredő csúcsait borító felhők okozzák gépünk múló ingadozását és néhány kisgyermek könnyű, pillanatokig tartó rosszullétét. Ez a kis epizód késztet arra, hogy megkérjem a gép kapitányát, Gajdos elvtársat, mutassa meg nekem működésének színhelyét, hadd lássam meg végre, hogyan dolgoznak a pilóták. Gajdos elvtárs nem sokáig kéreti magát. A kelet -szlovákiai származású jónövésű, negyven év körüli, fekete hajú, szimpatikus pilóta készségesen tessékel be birodalmába. Ha eddig ülőhelyemről azt állíthattam, hogy jól látok, akkor most meg kell állapítanom, hogy a pilótakabinból túlságosan is jó számomra a kilátás. Figyelmemet semmi sem kerülheti el, csak az a baj, hogy ha lenézek, „kellemes" szédülést érzek. — Ezek a munkatársaim mutat a kapitány a kabinban foglalatoskodó három emberre. Az egyik — a másodpilóta — az autó kormánykerekéhez hasonló volánnál ül, tnost ő irányítja a gépét. A másik — a gép lelke — a mechanikus, d&iftek féládata, hogy a Vasutasaink között is éVrol évre jobban terjed az újítómozgalom. Egyik ilyen kiemelkedő üjíéónk Ilarasta Péter elvtárs, aki a magaszerkesztette kompresszor segítségevei Végri a mozdonyok jaVjtását. — Kéjnjftkön H'árásta elvtárs az újításával módosított kóir#re*sfcort próbálja büszkélkedhetnek az elért szép eredménnyel. Hat hónap alatt 7,2 drb. malacot neveltek fel egy-egy kocától átlagosan. — Gyönyörűek a malacok a körtvélyesi EFSZ-ben — jelenti ki Toncsko elvtárs a királyrévi EFSZ elnöke, aki a kocatenyésztőkkel és a többi állattenyésztőkkel együtt ellátogatott a körtvélyesi szövetkezetbe, ahol néhány héttel ezelőtt kölcsönösen kicserélték egymás tapasztalatait. Mosná Emília és Kovács Milán lelkiismeretesen ápolják a kocákat és malacokat. Dicséretet érdemelnek azért is, hogy a malacok elhullása nálunk a legalacsonyabb. Az első félévben csak 9 malac pusztult el ebben a szövetkezetben. 377 darabból csak kilenc. Ez nagyon szép eredmény ..., szép példa s járásunkban valamennyi sertéstenyésztő követhetné. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta legkisebb hibákat, rendellenességeket is azonnal észrevegyen és kijavítsa. Mesterségének legfőbb kelléke a szemfülesség, mert a legcsekélyebb mulasztás is végzetes lehet. A navigátor valamivel hátrább, egy elkülönített fülkeben ül, telefonkagylóval a fülén. Ö tartja fenn a goniométer segítségével az összeköttetést a repülőterekkel. Állandóan jegyez valamit, persze a legtöbb dolga mégis akkor van, amikor felhős, vagy ködös az idő. Ilyenkor az iránytűn kívül kizárólag a navigátortól kapott utasítások alapján irányítja a pilóta a gépet. — Ha szép az idő és szélmentes, nem is kell a volantnál ülnünk — magyarázza a másik pilóta — az önműködő automatikus pilóta mindent elvégéz helyettünk! — Anélkül, hogy bármilyen változást is éréznénk, bekapcsolja az önműködő szerkezetet és elhagyja ülőhelyét. — Hát ez a másik kormánykerék mire való? —Ez Gajdos elvtárs helye. A gépet felváltva iránt/ltjuk, hogy túlságosan ki ne fáradjunk. Csák a felszállást és leszállást végzi mindig Gajdos elvtárs. Érdeklődöm a kabin falaiba beépített, ébresztőórákra emlékeztető műszerek iránt is. Hamarjában meg sem tudnám azokat számlálni, annyi a sok mérőeszköz és fogantyú. Különféle iránytűk, magasság- és sebességmérők. Váratlanul felzúg valami. Szirénához hasonnló vészjelzésnek tűnik. Nyúlszívem — mondanom sem kell — rögtön működésbe lépett, annyira megijedtem. Nem vettem észre a pilóta gyors mozdulatát és ezért nem tudhattam, milyen cselhez folyabiodott. Uegnyorhta azt a gombot, mely autovfkttikusan működésbe lépteti a vészjelzőt, ha tűz üt ki a gép jobbszQrnr/űn. — Ha a balszárny van lángokbah, ez a stíerktzet Kezd működni — mutat rá egy másik műszerre,- majd hozzáteszi: — és ezzel a szerkezettel űan dolgom, ha a tüzet eloltöfn. — urimükoÜó fecSk'tfid'&rtk is van, no, de a'zébt ri&fy kéli megijetíni. Tizermyolcéves fért)j&e$té&ki során sohasem volt rá szükség is mondhatom, Jia újra kezdeném, Megint csak ezt a pályát választanám. A legszebb foglalkozás a világon, mert állandóan új környezettél, más videkJiél, más emberekkel vtífi atkfUmain. megismerkedni — mondja Gajdoš pilóta. Hát bizony, nekem is úgy tűnik, indokolt a géfiúezetö rajongása, annál is inkább, mert a repülőgép ma már épp oly bittonságos, rňiftt bármely más közlekedési eSzköz. KARDOS MÁRTA Két óra a párkányi vasútállomáson Amióta vasútvonalak száladnak várostól városig, állómástól állómásig, élő igazság, hogy a személyszállítás vonatból és utasokból áll. Ha a kettő közül valamelyik hiányzik, természetesen nem lehet szó utazásról. Hogy ez ne következzék be, percekre pontos időben megállapították a vonatok indulását s az utasnak ehhez kell igazodnia. Ebbe azonban, néha hol az egyik hol a másik fél részéről hiba csúszik be: vagy a vonat késik, vagy pedig az utas érkezik az állomásra úgy, hogy már csak az utolsó kocsit látja meg. S mit tegyen ilyenkor? Vár a következő vonatra, előbb azonban indulatosan szaporítja azoknak a kifakadásoknak, cifra megjegyzéseknek tömkelegét, amelyek összegyűjtve már egész könyvtárra rúgnának. Bevezetőül tatán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy az ember néha kénytelen várakozással teli órákat tölteni a vasútállomáson. Mint például én is a minap Párkányban. Várakozásom azonban korántsem volt kellemetlen, a percek nem tűntek hosszúknak, sőt éppen fordítva: kellemesen szórakozva vártam két órát a következő vonat indulásáig. Ugyanis bementem az állomás kulturális váróterniébe. ízlésesen berendezett, takaros szoba. A falon festmény reprodukciók, az egyik oldalon nyolc puha fotel kínálja magát, velük szemben virágállvány, csinos akvárium, tele aranyhalakkal. De ami leginkább kultúrszobává teszi: hatalmas lemezjátszó rádió, nagy könyvszekrény s vagy tíz asztál egészíti ki bútorzatát. S éz még'nem minden. Itt van még a berendezések gondozója, a szoba csendjének, rádió zenéjének kezelője, Bato Gyula. Szívesen fogadja a szoba látogatóit s már előre tudja, aki idejött, a várakozás óráit akarja kellemessé tenni. S ebbeji nem is csalódik senki. Bato elvtárs különféle tanfolyamokon vett részt, igazi pedagógus, s hamar rájön, kinek mit kell ajánlani: fiataloknak társasjátékot, ifjúsági könyvet, asszonyoknak képeslapot, férfiaknak hírlapot, a gyermekéket pedig odavezeti az akváriumhoz, mert tudja, milyen gyönyörűséggel tudják nézni a kis nebulók a zöld vízinövények közt úszkáló halacskákat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kultúrközpont létrehozása — jó ötlet volt. Pártunk ez egyszer is élőre tapintott, amikor 1954 májusában a vasúti forgalomnak és a munkások kulturális színvonalának emeléséről szóló határozatával sugalmazta az ilyen központok berendezését. A párkányi kultúrterem emlékkönyvében sok bejegyzés tanúskodik arról, hogy aki ott járt, jól érezte magát. Néhányan az akváriumot, mások a folyóiratokat, a könyvtárat, vagy a filmvetítést dicsérik. A bejegyzések nyelve sokféle, hiszen Párkány határállomás: orosz, kínai, román, angol stb. Érdekes egy magyarországi vasúti tisztviselő bejegyzése. „Igazán kellemes néhány órát töltöttem kultúrtermükben... Nálunk ilyesmi nincs, de ha hazatérek, javasolni fogom, mi is rendezzünk ilyesmit." Azt hiszem, minden további méltatásnál többet mond, ha leirom azt, amit indulásom előtt tettem. Egy cédulára a következőt jegyeztem fel, azzal a kéréssel, ragassza Bató elvtárs emlékkönyvükbe (az emlékkönyv ugyanis éppen foglalt volt, és siettem). „Néhány állomáson már meggyőződtem róla s most ez megerősödött bennem, hogy jó munkát végeznek az utazóközönség szórakoztatásának és kulturális fejlődésének szolgálatában. Köszönöm Bato elvtárs szíves készségét s további sok sikert kívánok. PETRIK JÓZSEF DOLGOS FIATALOK A bélyi fiatalok igen tevékenyen kiveszik részüket a szövetkezeti munkából. Bármerre járunk a határban, mindenhol találkozunk vidámkedvű fiatál dolgozókkal. A kertészetben például sok lány dolgozik. Kocsko Fétenc és Sztfvási Bertalan nagy megélég&dé&sel nyilatkoznak a lányok munkájáról. Ü>Zörgalmükat ríiii sem bizonyítja jobban, mint a jól ápolt zöldségfélék, amelyek gazdag termést adnak. Igen dicséretre méltó munkát végeznek: Király Ica, Holik Márta, Salamon Margit, Oltmann Margit, Brezo Teréz, Hoiub Etel, Kocsko Anna és a többiek. (Tudósítónktól) Hogyan keletkeznek a zivatarok A zivatarok kétségkívül azok közé a természeti jelenségek közé tartoznak, melyek a leginkább lékötik az emberek érdeklődését, de képzeletét is. Földrajzi szélességünkön a nyári félévben gyakrabban, míg télen ritkábban fordulnák elő zivatarok. Miért van ez így? És egyáltalában hogyan is keletkeznek a zivatarok? Honnét ered az a hatalmas energia, mely ilyen bonyolult természeti jelenséget elö tud idézni? Mindezekre a kérdésekre az alábbiakban adunk választ. A zivatarok keletkezését a levegő emelkedő irányú mozgása okozza. Ezekben a függőleges légáramlatokban nemcsak viharfelhők keletkeznek, melyekből hirtelen eső és néha jégeső hull a földre, hanem általuk villamos energia is keletkezik a levegőben, mely dörgéssel és villámlással kíséri a zivatarokat. A zivatarok nemcsak a legszebb, hanem a legnehezebben érthető légköri jelenség is, ezért már ősidők óta az emberek figyelmének középpontjában áll. Az emelkedő irányzatú légáramlások a föld felületének egyenlőtlen felmelegedése következtében keletkeznek. Képzeljünk el egymás mellett fekvő erdőt, homokos talajt és rétet. A homokos talaj felülete nyáron a legjobban és leggyorsabban melegszik fel s ezért e felület felett lesz legmelegebb a levegő. A homokos talaj felett felmelegedett levegő köhftyebb és ezért légbuborékhoz hasonlóan a magasba kezd' emelkedni. Az emelkedő levegő fokozatosan lehűl, minek következtében a benne lévő vízpára lassanként apró vlzcseppekké változik és fokozatosan így alakul belőle a felhő. A tovább emelkedő levegővel a felhő magassága növekszik és viharfelhővé változik. A viharfelhé magas hegyekhez, avagy várfalhoz hasonlít és néha 8—12 km-nýire nyúhk a magasságba. A viharfelhő alsó része vízcseppekből áll, melyeket az emelkedő légáramlat arra • szintre emel. ahol ifi«j forró nyári napokon is mélyen fagvpdtft alatti a levegő hőmérséklet*. Ézekífen a magassági rétegekben apró jégť&zwsfték keletkeznek, melyek tWjeaelhie a lefiOTott vízcsq&pekkel való érintkezők köywraztében egyre növekszik. Arflíkór ezef a szilárd részecskék már ólfSh na'gyQk. hogý az emelkedő IčJJtramlat sľmnjJi már nem tudja őljet a mWyiftfati refcvő levegőrétegekben ttfr&ni, a félhoktíŕn «kl&r süllyedni keztfepsk. E syliyeíWs sbrín jSgeső és Vízcseppek htilľďfifck a földfis. A jégeső szemcséi esés tfőzben plölVaunak a levegő alacsonytfbbáh felevő^ ntel|g rétegpiben, úgyftdpy vízcseppek fôrrtiäíffian hullnak a fcMre. Az e§ó első Remiéit továbbiak kdVötfk, melyek villá^s és menfjýaoígés kíséretében gyíkrin üfrfctarős záporesővé Válnak. Ifly íteletkezfrék azók a hélyi zivatarók, awlfelyéket a hőség következtében keletkejő živatarokíiak is' nevéftiék. Ezeket a zivétarókát azért nevežžôk í§y. mert keletkezésükhöz a tálájfnéjüi levegő erősebb felmelegedésére van šfcuk'séfl. Ezenkívül is szükséges., hogy az emelkedő légáramlat elegendő nedvességet tartalmazzon, ellenkező esetben ném kerül sor zivatarra és a viharfelhő már növekedése során kisebb felhőkre, esik szét. Ä2 időjárás a hőség kö- * vetkeztében keletkező zivatarok után általában nem szokott megváltozni. A zivatarok másik típusa a frontális zivatar. Az ilyen zivatar a leggyakrabban az úgynevezett hideg fronton, vagyis a meleg és a hideg levegő érintkezési határán keletkezik. Ez esetben az emelkedő légáramlatot rendszerint hideg levegő hozza mozgásba, amely súlyával a' konýnyebb meleg levegő alá nyomul és azt hirtelen a magasba emeli. Emellett ugyanaz játszódik le. mint a helyi zivatarok során, de azzal a különbséggel, hogy a frontális zivatarok jelentős hosSzúságű sávokban fordulnak elö és a fronttal (a hőhatárral) együtt haladnak. Frontális zivatarok után rendszerint megváltozik az időjárás, lehűl a levegő. • A felhőkben a vízcseppek egymáshoz dörzsölése és kölcsönös feloldása által villamos feszültség keletkezik. A viharfelhő a villamos feszültség pozitív és negatív centrumait tartalmazza. Ezek a centrumok ' bizonyos határt elérve, illetve túllépve, erős villamos kisüléseket okôznak a felhőkben, a felhők között, avagy a leggyakrabban a felhő és a föld felülete között * Mennydörgés kíséretében így keletkeznek a villámok. A villám tehát nagyméretű villamos szikra, mely a villamos feszültség pozitív és negatív centrumai között sül ki, magában a felhőben, avagy a felhő és a föld felülete, illetv'e az ázoft íerá ~ tárgyak, esetleg két felhő kozö'tt. A villámot, mint minden ei?ősftf)b viílaoios szikrát, bizonyos dörgés kíséri, dtojít mennyaôŕgésnek nevezünk. A, meniiydor- ' gés a Tévfcgö hiftelen ftifeszflígse és Ösl-. . SzSsZörulrsa következtében fceletkežlk. A íéWgö e hin¥fi& $if«zÜJéie és öJjszTszörülSsa e

rös rafreleued&j £s «zí kivető erös lehűlés köveseiében jön liftre. A hőséfr következtében keletkező ^i^atardk a déli és a dllüfáni örötílan. vy^yas a£l?<jr fordulnák elő, amikor a Itónagyöftb a föld felületérieK egyes heTjifí, límint a föfqftCifí lévő leyVöSréteg h'ômerségl^te ifcfcötTi ^lofcôsgk. ^rotllís^V. t'árpfe » ntip báQijíly s^UfSSáfean <m:t>TdüíiH|ink és iekkíi éajsslibek, mint a mJr íúfűCTcű ór$b»n előforduló iTíSülíuíK é'íkôť á legnagyíbb a levegő a hraeg és á melň? leWgo Mtárfft múfa-tttöáo Rulofíbözet. Dr. Peter Forgáč, a bŕátislavai Hydrometeorológia! iRté-zet dolgozója. ÜT $7Cl h -k i?58. auousstus 17.