Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-16 / 225. szám, szombat

*********************** ** ********** ** ** ****** ** *** AAAA****AAAAAA**AAAA*****A*********AAAAA*** *** A******************* *** ***************i A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN mintegy háromezer mezőgazdasági szövetkezet van; ezek 400 000 föld­művescsaládot ölelnek fel és csak­nem kétmillió hektárnyi földet mű­velnek. A szocialista szövetkezeti szektor aa alacsonyabb típusú me­zőgazdasági szövetkezeti üzemekkel együtt az ország földműveseinek csaknem a felét jelenti és a szövet­kezetesítésre szánt földnek mintegy 40%-át műveli meg. Ezek a szá­mok visszatükrö­zik a parasztok srős szövetkezeti mozgalmát, amely a szocialista ön­tudatnak, a föld­művestömegek a munkásosztály pártja politikájába Vetett bizalmának a következménye. Az egyéni gazdál­kodás alól felsza­badult román pa­raszt, akit soha senki sem támo­gatott,, most érzi, hogy szabadon, emberileg élhet. Tudatára ébredt annak, hogy ezt csupán a közös gazdálkodással ér­heti el. A Román Mun­káspárt II. kong­resszusa óta el­telt két és fél év ilatt annyi család tért át a közös gazdálkodásra, mint azelőtt hét éven keresztül. Egyúttal megkétszereződött e gazdaságok földterjedelme. Annak ellenére, hogy a kollektív gazdaságok nagyobb részét nemré­gen létesítették, máris megmutatko­zott, hogy a nagyüzemi gazdálkodás­nak sok előnye van az egyéni gaz­dálkodás fölött. így például az 1957­es mezőgazdasági évben a kollek­A román szövetkezetek a jó élet útján Az Oj Szó számára írta Gh. Bratescu Románia ma már kiváió traktorokat gyárt. Képűnkön az Oraszul Stálini traktorgyárban készült KDS-35-ös trak­torok sorakoznak az üzem udvarán. tív gazdaságok búzából és kukoricá­ból több mint 300 kg-mal nagyobb hektárhozamot értek el országos méretben. Sok kollektív gazdaság 500, sőt ezer kg-mal nagyobb hek­tárhozamot mutatott ki, mint az or­szágos átlag. 1957-ben a gabonater­melés 91,12%-kai volt nagyobb mint 1956-ban. Nyilvánvaló, hogy ezeket a sikere­ket nem lehetett volna elérni a párt és a kormány anyagi, technikai és szervezési segítsége nélkül. Elsősor­ban biztosították a mezőgazdasági munkák gépesítésének erős műszaki alapját, kedvező feltételekkel hitelt nyújtottak a mezőgazdaságnak. Sok figyelmet szentelnek a technikai ká­derek kiküldésének a termelés szer­vezésére, a nemes vetőmag beszerzé­sére, a vetés és az állatnevelés szer­vezésére. Ugyanazok a parasztok, akik néhány évvel ezelőtt a kukorica vetésénél ósdi módszert alkalmaztak, ma tanult emberekként beszélnek a mezőgazdaság problémáiról, ma-a ta­nulnivágyás fűti őket: egyik kezük­ben a könyvet, másik kezükben a gé­pet kívánják tartani. A kollektív gazdaságok, amelyek a gép- és trak­torállomások gépeit alkalmazzák, a vetés 90 százalékát, a gabonaaratás 60 százalékát és a vetés 40 százalé­kát végzik gépek segítségével. Ehhez hozzá kell számítani az egymilliárd lejt túlhaladó hiteleket, amelyeket az állam az 1948 —1958-as években nyújtott a beruházásokra, a terme­lésre, az épületekre, az eszközökre és termőföldre, amelyet a gazdaságok saját tulajdonukba vettek. A legutób­bi három évben a kollektív gazda­ságok az államtól egymillió gyü­mölcsfát és mintegy hatmillió szőlő­tőkét, több mint 40 000 fajtiszta állatot, 210 000 baromfit és 4000 méhészetet kaptak. A több mint 500 hektárnyi termőföldet művelő gaz­daságokhoz a mérnökök, techniku­sok, agronómusok és zootechniku­sok ezreit osztották be, akik ott állandóan dolgoznak és tudományos alapon szervezik a munkát. A közös gazdaságok vagyona az 1956. év 973 milliójáról 1957-'ben 1424 millióra emelkedett. A hektárhoza­mok növekedésének és az állatte­nyésztés növekedésének következté­ben sok közös gazdaság 3-millió lej évi jövedelmet is elért. A javak és közös alapok növekedése erősen megnyilvánul a szövetkezeti tagok életszínvonalának javulásában is. A 4 — 5 tagú szövetkezeti családok egyes esetekben 10 ezer kilogramm gabonát is kapnak más javadalmazá­son és a pénzjutalmon kívül. A szö­vetkezeti falvak képe is megválto­zik. A konstancai kerületben, amely már befejezte a szövetkezetesítést, 1938-ban mindössze egy községben volt villanyvilágítás. A villanyvilágí­tással rendelkező falvak száma most már csaknem eléri a százat. Több mint 6500 szövetkezeti család saját házat épített, 5 ezer család rádiót vásárolt. Eltűnt a malária, a tífusz, a pellagra, amelyek valaha a kerüle­tet sújtották, az írástudatlanságot, mint tömegjelenséget teljesen fel­számolták. Azokban a falvakban, ahol ezelőtt egyetlen nyilvános könyvtár sem volt, ma már 365 olvasókör éš könyvtár van. Ezenkívül megalakult á kollektív gazdálkodás 127 vörös kö^ re. A szövetkezeti tagok munkaegysé­gének pénzértéke 1957-ben az Í956. évhez viszonyítva 70%-kal és az 1954. évhez viszonyítva száz száza­lékkal emelkedett. Az utolsó négy év során 40 ezer szövetkezeti tag saját fejőstehenet vásárolt. További ötezer házat épített, bútort, rádiót, motor­kerékpárt, televizort vett. A közös gazdaságokban virágzik a kultúra és a sport, mindenütt klubok, színját­szó-együttesek, dal- és táncegyütte­sek és sportkörök alakultak. Á szö­vetkezeti tagok több mint 17 ezer gyermekéről bölcsődékben és óvo­dákban gondoskodnak. A szövetke­zeti tagok hozzátartozói, az öregek, az aggok, a munkaképtelenek se­gélyben részesülnek. Űj házak, mo­zik, ropogós kenyér jegyében írják a szövetkezeti falu új történetét a haladás útján: **** ** * ******* * ** ** *** A FOtyÓtl Ä A KUJBISEVI V. I. LENIN VlZIERÖMÜ LÁTKÉPE. A TÖRTÉNELEM ÓRÁJÁNAK mutatói 1946 dec. 19. napján állnak. Európa még háborús sebeiből vérzik — amikor Tá­vol-Keleten már egy bátor nép szabadsá­gáért fegyvert ragad ... Még nem történt semmi különösebb, vagy nyugtalanító, csupán a francia Indo­kínai férfilakossága eltűnt. Mint egy va­rázsigére, sok tízezer, sőt százezer harc­képes férfi hagyta el otthonát és csa­ládját. Délkelet-Ázsia sűrű, végtelen dzsungele nyelte el őket, senki sem tud­ta, vagy inkább nem akarta tudni, hová lettek. . így. vette kezdetét az a szabadságharc, mely nyolc év után az utolsó francia hadsereg Dien-Bien-Phu-erödben való megsemmisítésében érte el tetőfokát. A genfi értekezlet 1954 júliusában kény­telen volt elismerni a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság Ho Shi Minh vezette harcának győzelmét. De a 17. szélességi fokon létesített demarkációs vonal még mindig két részre osztja az egész or­szágot. 4 Alig két évvel a háború befejezése után már mindenütt mutatkoztak az új­jáépítés nyomai: a földreform befejező­dött, a legfontosabb vasútvonalak hely­reállítása szintén és megkezdődött az ország kincseinek tervszerű kiaknázása és értékesítése. Hanoiból, a hatalmas Vörös Folyó — nevét már évszázadok előtt a vöröses színű iszaptót kapta, melyet hordalékként nagy mennyiségekben hoz magával a hegyekből — partján elterülő fővárosból, irányítják az ország politikai, kulturális és gazda­sági életét. DÜBÖRÖGVE HALAD végig a vasút — Peking, tehát észak felöl jövet — a folyót átívelő hatalmas hídon, mielőtt percnyi pontossággal befejezné 3000 km hosszú útját. A ' folyó két part közötti távol­sága megközelíti a 2 km-t, vagyis a Duna szélességének több mint 6-szorosát. Hanoi szép és színes város, tükör­képe az egész országnak. A régi, zsúfolt kínai negyed szűk és szögletes utcács­káival a város magvát képezi. Ez a ke­reskedelem központja. A különféle iparo­sok külön-külön utcákban laknak: az aranyművesek utcájában, a fűszer-, a se­lyem- és a bronz-utcában ma is apáról fiúra száll a mesterség. Az itt lakók zöme északról bevándorolt kínai és noha a vietnami nyelvet az általunk is ismerj latin betűkkel írják, tele van a belváros élénkszínű kínai feliratokkal: Nagyon kes­keny, néha csak 2—3 m széles házak ké^ pezik az utcafrontot. Az üzlethelyiség el­foglalja a ház teljes homlokzatát, míg a családjuk az udvar felőli oldalon húzódik meg. A rengeteg gyermek — gyakoriak a 9—11 főből álló családok — zaja és kacagása élénkké és színessé teszi az utca képét. Ezt a festői, jellegzetesen kínai város-r részt veszi körül a modern, tágas vil­lanegyed. Meglepően széles, egyenes, ár» nyékos utcák kötik össze az egyetemi ne­gyedet a diplomata negyeddel és a város melletti Nagy Tavat az új lakónegyeddel. Nagy kiterjedésű, ápolt parkok pihenést és szórakozást biztosítanak a főváros la­kóinak. A „VÁROS A FOLYÓN TÚL" — ezt je­lenti a szó Hanoi — már nem korlá­tozódik a Vörös Folyó déli partjára: új városrész — Gia-Lam — épül a folyó északi partján elterülő repülőtér körül. Rendkívül élénk a város forgalma. A fo­lyón sampánok és dzsonkák bonyolítják le a rizs, szén, banán, rrjanióka, bételdió és a gyógyfüvek szálítását. Világossárga bambusztutajok lassan úsznak a folyó lomha hullámain. A víznél nehezebb, rend­kívül értékes vas-, trak- és limfát könnyű bambuszkötegek közé kötve vízi űtorí szállítják. Az utcákban elegáns szovjet és lengyel személygépkocsik mellett meg­ingathatatlan nyugalommal lépked a szür­ke bivaly a kétkerekű szekér előtt é$ sárga-pirosra festett, „TIep-Khac" (Cseh­szlovákia) feliratú 5-tonnás tehergépko­csik között szerény öszvérfogatok kere­sik útjukat. A napernyő alatt álló rendőr nagy ügyességgel irányítja e járműveket, beleértve a számtalan kerékpárt — gyak­ran hátul keresztbeülő pótutassal — és a kerékpárral hajtott riksát is. A gyalog­járóknak is ügyelniük kell, hogy időbem térjenek ki a bambuszrudon lógó terhet cipelő asszonyoknak. Lengő,- furcsa, rit­mikus járásuk, a nagy kúpos kalap és bő fekete nadrágjuk szerves része Hanoö utcflképénGk KEVÉS EURÓPAI ISMERI Hanoit — hi­szen a távolság és a háború ennek ko­moly akadályai voltak — de aki ott járt megszerette, mert bája és varázsa egye­dülálló .. -. REIMANN PÁL A „Selyem utca" Hanoiban, a Vietnami Demokratikus Köztársaság főváro­sában. (A szerző felvételé} kaerő-megtakarítást jelent a mű auto­matizált korszerű berendezése. Hason­ló teljesítményű hőerőműnek 30 ezer ember kellene, hogy bányássza és szállítsa a szenet. Néhány ezerre rúg­na a fűtők és más nehéz testi mun­kát végző munkások száma, s ezekhez aztán hozzá kellene még számítani a nagyszámú műszaki személyzetet, ha ez a hőerőmű régi építkezési elvek alapján épült volna. A Szovjetunióban 25 évvel ez­előtt köznyelven forgott, hogy a Dnyeprogresz, az első szovjet vízi­erőmü felépítése mintegy főiskola volt a szovjet mérnökök, építészek és szakemberek számára a tapasztalatok szerzésére. A volgai V. I. Lenin Vízi­erőmü felépítését ilyen értelemben a legmagasabb akadémiának nevezhet­nénk. S ezt az akadémiát nem csu­pán az építők szakmai tudásának gya­rapítására kell érteni. Ezen az épít­kezésen részt vett több mint 5 ezer szakember és dolgozó, idősebbek és fiatalok. Közülük sokan dolgoztak már más vízierőművek építésén is és je­lentős kitüntetéseket értek el, 25-en pedig a Szocialista munka hőse ki­tüntetés tulajdonosai. Azok a fiatal komszomolisták, akik ilyen elvtársak között éltek, ilyen környezetben fér­fiasodtak, nemcsak szakmai, hanem erkölcsi és eszmei oktatásban is ré­szesültek. Most, hogy az építők a nagy mü­vet átadták küldetésének, tovább ván­dorolnak új építkezésekre. Lenül ha­zájában a vízierőmű-építőkre újabb és újabb feladatok várnak. Két év múlva fejezői be a Sztálingrádi vízierőművet. Ennek 2 millió 310 ezer kilowatt, az Angarán építendő erőmű­nek pedig 3 millió 600 ezer kilowatt lesz a teljesítménye. S ez még nem a legmagasabb teljesítmény a tervbe vett szovjet vízerőműveknél. A múlt­ban hozzáférhetetlennek mondott Je­niszej folyón eddig 4 millió és egy 6 millió kilowatt teljesítményű vízierő­mű építése szerepel a lenini elvek alapján készített szovjet villamosítás tervében. így válik a nagy Lenin gondolata valósággá, hasznossá az egész szov­jet nép számára. új szovjet elsőbbséget jelent: telje­sítménye 126 ezer kilowattal haladja meg a híres amerikai, Washington államban, a Kolumbia folyón épült Grand Coulee erőműjét. Az óriási szovjet erőműhöz hatalmas méretű és műszakilag kivá­ló berendezésekre, gépekre volt szük­ség. Felépítése tehát különféle ipari és tudományágak fejlettségét, magas színvonalú felkészültségét is jelenti. Ezek közül oroszlánrésze volt ebben a leningrádi kohászati üzemnek és az Elektroszilának, amelyben az erőmű 20 darab agregátját gyártották. Ezek teljesítménye egyenként 105 ezer ki­lowatott ér el, tehát 1,8-szer na­gyobbat, mint az egész volhovi erő­műé, amely egyike volt az első vízi­erőműveknek a Szovjetunióban. De nemcsak a leningrádi üzemek vizs­gáztak ez alkalommal, hiszen a volgai V. I. Lenin erőmű építéséhez 547 gyár, üzem, vállalat szállított külön­féle gépeket, alkatrészeket, berendezé­seket. A nyolc éven át tartó hatalmas munka nem volt hiábavaló. Az új vízi­erőmű két hónap alatt annyi olcsó villanyenergiát ad, mint amennyit az egész forradalom előtti Oroszország összes villanyerőműve gyártott 1913­ban. Szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy ebben a gigászi üzemben mindössze 470 ember dolgozik. Itt meg kell je­gyezni, hogy „a dolgozik" is nem va­lami nehéz testi munkát jelent, az ő munkájukat össze sem lehet mérni az elavult erőművek munkásaiéval. Ér­dekes megfigyelni, milyen óriási mun­Ahhoz, hogy valaki fülének is­merősnek hangozzék Kujbisev neve, nem is fontos, hogy rendszeres újság­olvasó, vagy rádióhallgató legyen. Hi­szen nyolc éven át kísérte figyelem­mel a sajtó a szovjet nép hatalmas művének, a kujbisevi vízierőműnek építését. Ez az óriási energia-forrrás e hó elején elkészült, augusztus 10­től pedig rendszeresen szolgáltatja az olcsó villanyerőt az üzemeknek, gyá­raknak és falvaknak. A szovjet nép és a világ előtt idő­sebbek és fiatalok szeme láttára így ölt testet, így valósul meg Lenin té­tele: hogy a szocializmus = Szovjet­tek + villamosítás. Lenin még 1919­ben elküldte Krzsizsanovszkij mérnö­köt Szamarába, hogy kutassa fel, hol lehetne építeni a Volgán vízierőművet. A fiatal tudós a Szovjetek VIII. össz­oroszországi kongresszusán már a Szovjetunió európai részének térké­pén mutogatva világította meg a résztvevőknek a Szovjetunió villamo­sításának lenini tervét. Most ugyanaz a Krzsizsanovszkij ősz akadémikus szemtanúja a nagy terv egyik jelentős láncszeme, a kujbisevi Vlagyimir Iljics Lenin Vízierőmü üzembehelyezésének. Ez a jelentős lépés a szovjet iparban a Dnyeprogresz felépítése, a mezőgaz­daság sikeres szocializálása, a szűz­földek megművelése — hogy ne is beszéljünk a mesterséges holdak­ról és a világ első atomerőművéről — újabb arculcsapás azoknak, akik negyven éven át a szovjet rendszer tarthatatlanságáról, életképtelenségé­ről beszéltek. Hiszen a volgai V. I. Lenin Vízierőmű világviszonylatban ÜJ SZŐ 5 * 1958. augusztus 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents