Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-14 / 193. szám, hétfő

Büszkék vagyunk Csehszlovákia népeihez fűződő barátságunkra N. Sz. Hruscsov beszéde Drága Novotný elvtárs, drága cseh­szlovák vendégeink, drága elvtár­saim! Moszkvának, hazánk fővárosának dolgozói ma összegyűltek itt, hogy a testvéri szeretet érzésével szívélyesen üdvözöljék drága vendégeinket, An­tonín Novotný elvtársat, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkárát, a Csehszlo­vák Köztársaság elnökét, és a Cseh­szlovák Köztársaság vezető ténye­zőit, s akik vele együtt jöttek, Václav Kopecký elvtársat, Rudolf Barák elv­társat, jirí Hendrych elvtársat, Rudolf Strechaj elvtársat, Václav Dávid elv­társat és a többi elvtársakat. (Taps.) Üdvözöljük a dicső kommunista pártot és Csehszlovákia valamennyi dolgozóját. (Taps.) Drága elvtársak! Engedjék meg. hogy ünnepi gyű­lésünkön, amelyen drága csehszlovák vendégeinket üdvözöljük, Németor­szág Szocialista Egységpártja V. kongresszusának megbízásából szívé­lyes testvéri üdvözleteket tolmácsol­jak a Szovjetunió Kommunista Párt­jának és az egész szovjet népnek, Németország Szocialista Egységpárt­ja V. kongresszusának küldötteitől. (Hatalmas taps.) Drága barátaink szovjetunióbeli lá­togatása nagy sajnálatunkra a végé­hez közeledik. Ha az elvtársak meghosszabbíthat­ják látogatásukat, további itt-tartóz­kodásuknak nagyon fogunk örülni. (Hatalmas taps.) Novotný elvtársnak és a többi csehszlovák elvtársaknak hazánkban tett útja a Szovjetunió és a Csehszlo­vák Köztársaság nemzetei megbont­hatatlan barátságának manifesztáció­jává vált. Novotný elvtárs jelentőség­teljes beszédeit a leningrádi, tbiliszi, kijevi, sztálingrádi baráti gyűléseken nagy figyelemmel hallgatták a szov­jet emberek milliói. A szovjet embe­rek sohasem feledkeznek meg a Cseh­szlovákia testvérnemzatei képviselői­vel való lelkes szívélyes találkozások­ról. (Táps.) Az a lelkesedés, amellyel a szovjet emberek lépten-nyomon üdvözölték a szocialista Csehszlovákia vezetőit, kifejezi a Szovjetunió nemzetei és a Csehszlovák Köztársaság nemzetei kölcsönös őszinte rokonszenvét és megbonthatatlan barátságát, kifejezi a szocialista országépítésben elért figyelemre méltó sikerei felett érzett örömet és büszkeséget. A szovjet emberek nagy örömmel üdvözölték Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusának történelmi követ­keztetését arról, hogy Csehszlovákiá­ban lényegében már felépültek a szo­cialista társadalom alapjai és most a szocializmus építése befejezésének óriási feladatait oldják meg. (Taps.) A Szovjetunió és a többi szocialista ország népei nagyra becsülik cseh­szlovák testvéreink kiváló munkagyő­zelmét, azt az óriási hozzájárulást, amellyel a Csehszlovák Köztársaság elősegíti az egész világ békeharcát. Mindenütt, hazánk legtávolabbi ré­szeiben is Csehszlovákiát olyan or­szágnak ismerik, amely egyike a hoz­zánk legközelebbállóknak és legba­rátiabbaknak, olyan országnak, amely szilárd láncszeme a szocialista tábor­nak. (Taps.) Mi, szovjet emberek büszkék va­gyunk a Csehszlovákia nemzeteivel való barátságunkra, őszintén megbe­csüljük e barátságot és mindig, mindent megteszünk további elmélyí­tésére és fejlesztésére. (Taps.) A szovjet emberek a testvérorszá­gok szocialista építésében elért si­kereket közös ügyünk sikereinek tartják. A szocialista országok kölcsö­nös segítsége és támogatása a szo­cializmushoz való sikeres előrehala­dásunk egyik döntő feltétele. Az új társadalom építői szellemi arculatá­nak legsajátabb vonása a nemzetközi proletár szolidaritáshoz való hűség. A szocialista nemzetköziség állami politikánk alapja lett a szocializmus tábora országai közötti külpolitikai kapcsolatokban. (Taps.) A szocializmusban, a szocialista rendszerben nemzeteink barátsága valóban valamennyi dolgozó ügyévé vált. A testvéri barátság, a kölcsönös segítség és támogatás határozza meg a szocialista államok közötti kölcsönös kapcsolatok minden oldalát. Nincs nemzeteink életének olyan része vagy területe, ahol ne nyilvánulna meg jótékonyan a szociailsta. orszá­gok barátságának és együttműködé­sének, kölcsönös segítségüknek és támogatásuknak hatása. (Taps.) A szocialista országok egybetömö­rülése, testvéri együttműködésük, az államok egyenjogúsága létszük­séglet. A nemzetek egyesült erővel törekszenek egymás kölcsönös meg­segítésére, támogatják egymást az új világ építésében, a szocializmus vív­mányainak megvédésében, az impe­rialisták mesterkedéseivel szemben. Teljesen érthető, hogy az ilyen szö­vetségnek. amely a szocialista orszá­gok azonos szociális, gazdasági és politikai rendszere alapján, azonos marxista-leninista ideológiájuk és a szocializmus, valamint a béke győ­zelméért vívott harcuk egységes cél­ján alapul, semmi köze sincs a nem­zetek szabadsága és függetlensége, a béke és a szocializmus ellen irányuló agresszív imperialista tömbökhöz. A történelmi tapasztalatok megmu­tatták, hogy a szocialista tábor or­szágainak politikai együttműködése megbízhatóan biztosítja nemzeti füg­getlenségüket és állami szuverenitá­sukat. megteremti minden egyes or­szág békés szocialista építése tervei sikeres megvalósításának nélkülözhe­tetlen feltételeit. Az élet megmutatta azt Is, hogy ezen országoknak a teljes egyenjo­gúság és a kölcsönös segítség elvein alapuló gazdasági együttműködése mindegyiküknek lehetővé teszi ter­mészeti forrásai legésszerűbb és leg­teljesebb kiaknázását, termelőerőik fejlesztését és mindannyioknak együttesen lehetővé teszi, hogy ere­jüket egybehangolják és egyesítsék mmdannyiok javára, minden téren felhasználják a szocialista világrend­szer óriási előnyeit az egész szocialis­ta tábor gazdasági hatalmának meg­szilárdítására. A szocialista országok kulturális együttműködése kölcsönösen gazda­gítja mindegyik ország nemzeteinek szellemi életét, mérhetetlenül segíti a nemzeti kultúra, a tudomány és technika gyors és sokoldalú kibonta­koztatását. Mindez együtt meggyőzően mutatja azokat az óriási előnyöket, amelyeket minden egyes szocialista országnak megad a szocialista tábor összés töb­bi országaival való szoros együttmű­ködése és egysége. Vajon,nem vilá­gos-e, hogy a szocialista tábornak egy országa sincs, amely ha csupán a saját ertjére támaszkodna, a test­véri segítség és kölcsönös támogatás nélkül, rövid történelmi idő alatt nem érhetne el oly pompás sikereket, mint amilyenekkel ma büszkélkedhet. Csupán az egység, az egybetömörülés és a sokoldalú együttműködés alap­ján érhetik el a szocialista tábor or­szágai a szocializmus és kommuniz­mus teljes győzelmét. Aki ezt nem tudja vagy nem akarja megérteni, aki másként jár el, az árt saját népe lét­érdekeinek, a szocializmus érdekei­nek. A szocialista tábor összes orszá­gainak népei szent kötelességüknek tartják táboruk hatalmának megszi­lárdítását, amelynek közös érdekeit minden egyes szocialista állam egy­ben saját érdekeinek tartja. (Taps.) A Szovjetunió mindent megtesz a szocializmus táborának megszilárdí­tása érdekében. Szüntelenül önzetlen segítséget és támogatást nyújtott és nyújt valamennyi szocialista ország­nak. Népünk mélységes tudatában van, hogy amikor saját országát erő­síti, amikor népgazdaságát, a tudo­mányt és a technikát fejleszti, nem­csak saját hazája érdekében, hanem a szocialista tábor valamennyi nem­zetének érdekében jár el. Minél job­ban növekszik a Szovjetunió hatalma, minél sikeresebben halad a'komrau­nizmus vágyva vágyott célja felé, annál meggyőzőbben hatnak a szocia­lizmus eszméi a tőkés világ dolgo­zóira. (Taps.) Vegyünk például tényeket magá­ból az életből: A szovjet mestersé­ges holdak felbocsátása az emberek további tízmillióinak megmutatta, milyen a dolog igazi állása a Szov­jetunióban és a szocializmus egész tál órában. Ez az esemény még job­ban emelte a Szovjetunió, az egész szocialista tábor nemzetközi tekin­télyét. A Szovjetunió Kommunista Pártja az utóbbi években sokat tett az ipar legfontosabb ágai megszilár­dítására és fejlesztésére, a mező­gazdaság lényeges fellendítésére, a dolgozók anyagi és kulturális szín­vonalának további emeléséire. Vajon mindez csupán a szovjet nép belső ügye? Természetesen nem! Ezek az intézkedések jelentőségük­nél fogva messze túlhaladják orszá­gunk határait, mert mérhetetlenül elősegítik az egész szocialista tá­bor erejének és nemzetközi tekin­télyének megszilárdítását, a szocia­lizmus és béke erőinek megszilárdí­tását az egész világon. (Taps). N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió miniszter­tanácsának elnöke a moszkvai nagy Sportpalotában tartott csehszlo­vák-szovjet barátság manifesztá­cióján július 12-én beszédet mondott. Engedjék meg, elvtársak, hogy megállják a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány kérdésénél, valamint pártunk és a szovjet kormány kül­politikájának egyes kérdéseinél. A fő kérdés, amely az emberek milliói­nak gondolatát és szívét foglalkoz­tatja, tekintet nélkül politikai néze­tükre, szociális helyzetükre, vallá­sukra, arcbőrük színére, ez a béke kérdése: az a kérdés, milyen irány­ban halad majd a nemzetközi ese­mények fejlődése. És e kérdés mér­hetetlenül fontos számunkra, szovjet emberek számára is. Mi ezt a kér­dést Leninnek a békés együttélésről szóló tanítása szempontjából ítéljük meg. Már több mint negyven éve áll fenn a szocialista és kapitalista rendszer. E két rendszer között ter­m szetesen mérhetetlen politikai és ideológiai ellentétek voltak és lesz­nek és ezen az alapon bizony harc folyt és fog folyni közöttünk to­vábbra is. De egyáltalán nem elke­rülhetetlen, hegy ez a harc nyílt konfliktusokban nyilvánuljon meg. Az államok közötti vitás kérdéseket meq lehet és meg kell oldani békés úton, tárgyalások és kölcsönös egyez­mények megkötése által, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Mit jelent a szocialista és a tőkés államok békés együttélése? Ez a te­rületi sérthetetlenség és szuvereni­tás kölcsönös tiszteletbentartását, a meg nem támadást, az egymás bel­ügyeibe való kölcsönös be nem avat­kozást, sem qazdasági, politikai, sem pedig ideológiai okokból történő be nem avatkozást jelent, egyenlőséget és kölcsönös előnyöket jelent. A bé­kés egymás mellett élés elvei már szélei ncmf.etkitei elismerésre tet­tek szert. Az imperialista hatalmak uralkodó körei a békés egymás mellett élés ellen irányuló politikát folytatnak. De mit jelent a békés egymás mel­lett élés elutasítása? A tőkés álla­mokban vanflak tényezők, akik nyíl­tan beszélnek erről! Ez háborút je­lent! Hisz akkor más kiút nincs. Nekünk háborúra nincs szüksé­günk. A szocialista államok növekvő, rohamosan fejlődő szervezete fiatal, egészséges és szilárd, s mindig a fiatalé és növekedőé a jövő. Nekünk békére van szükségünk, hogy új tár­sadalmat építsünk, ezért országaink­nak mindenük megvan, amire szük­ségük van. Nagyon találóan fejezték ezt ki kínai barátaink: — A szocia­lizmus a keleten felkelő hajnali nap­sugár! A kapitalizmus a lenyugvó Nap, amelynek fénye nyugaton ki­huny. (Viharos taps). Mint a súlyosan beteg ember, aki hajlandó bármilyen eszközt használni, csakhogy életét meghosszabbítsa, olyan a kapitalizmus is, amelynek szervezetét gyógyíthatatlan kór emészti, görcsösen ragaszkodik az olyan eszközökhöz, mint a lázas fegyverkezés, háborús előkészületek, hidrogénbombák, katonai tömbök, hogy fékezze a szocializmus fejlődé­sét és elhalasszí saját pusztulását. Meg vagyunk győződve a szocializ­mus győzelméről, meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a szocializmusé a jövő s ezért erélyesen harcolunk, erélyesen szembeszállunk, a „hideg­háború" ellen. A szocializmust nem kell megszilárdítani sem atom — sem hidrogénbombákkal. Mint a ter­mőföldbe vetett egészséges mag, a szocializmus gazdag termést hoz. S ennek az emberek milliói örülnek az egész világon (Taps). A szovjet kormány abból a létfon­tosságú szükségszerűségből kiindul­va, hogy egészségesebb helyzetet kell teremteni a világon, már a múlt év decemberében javasolta a nyugati hatalmak kormányainak a kormány­fők értekezletének egybehívását, hogy közös erővel véget vessenek a hidegháborúnak és biztosítsák az or­szágok békés együttélésének felté­teleit. Javasoltuk továbbá konkrét kérdések besorolását az értekezlet tárgysorozatába. Ezek olyan kérdé­seik, amelyeket véleményünk sze­rint már régen meg kellett volna ol­dani. Ha ezen kérdések bármelyikére vonatkozólag, akár az atom- és hid­rogénfegyverekkel végzett kísérletek haladéktalan megszüntetéséről, e fegyverek használásának betiltásáról, a NATO és a Varsói Szerződés tagál­lamai közötti megnemtámadási szer­ződés megkötéséről, avagy más ja­vaslatainkról rendeznének népszava­zást, javaslatainkat az abszolút több­ség támogatná. Ehhez nem fér két­ség, mert e kérdések megoldása megnyitná a tartós békéhez, a „hi­degháború" megszüntetéséhez, az összes országok ar.yagi gazdagságának, racionálisabb kiaknázásához és a nemzetek életszínvonalának emelésé­hez vezető utat. (Taps). A nyugati országok kormányai kénytelenek voltak kijelenteni, hogy állást foglalnak a kormányfők érte­kezletének eovbehívása mellett. Ja­vasolták azonban, hogy ezt az érte­kedetet diplomáciai úton készítsék elő. Már elejétől fogva tudatában voltunk annak, hogy ezt a javasla­tot azért tették, hogy dipiomáciai dzsungelbe és tévutakba fojtsák a csúcsértekezlet kérdését. A fejle­mények igazolták aggodalmainkat. Míg az értekezlet diplomáciai elő­készítése holtpontra jutott, a nyugati országokban koholmányokat terjesz­tenek arról, hogy a Szovjetunió nem hajlandó engedményekre, merev és hogy diktált feltételek alapján akar tárgyalni, stb. A legutóbbi időben különös csökönyöséggel azt ismétel­getik, hogy egyáltalában nem érdek­lődünk az értekezlet iránt. Ez ízlés­telen fecsegés. A Szovjetunió nem szűnt meg és nem is szűnhet meg érdeklődni a csúcsértekezlet iránt. A csúcsértekezlet nem magában véve érdekli, de ezt a csúcsértekezletet lépcsőnek tartja a nemzetközi fe­szültség enyhítése felé vezető úton. Mil>en keresendők a nyugati ha­talmakkal való tárgyalásaink iránti érdeklődésünk okai? Ezeket az oko­kat hiába keresnők a szocialista tá­borban fennálló helyzetben. A mi tá­borunk egységes és sokkal nagyobb egyetértés uralkodik benne, í.iint j bármikor azelőtt. A szocialista tábor belügyi kérdéseit akár egy egyetértő családban tárgyaljuk meg minden külső részvétel nélkül. E kérdések­ben olyan megoldásokat tudunk ta­lálni, melyek hozzájárulnak a szocia­lista tábor még nagyobb egybefor­rottságához, gazdasága és kultúrája kibontakoztatásához. E téren nem ütközünk semmilyen nehézségbe és nem is tartunk semmilyen nehézség­től. (Taps). A nyugati hatalmakkal való tár­gyalás iránti érdeklődésünk okát hiá­ba keresné bárki is a Szovjetunió kebelén belül fennálló helyzetben. Az ilyen állítások bárdolatlanul hang­zanak. Nemzetközi helyzetünk szi­lárdsága nemzeteink szoros egybe­forrottságén, gazdaságunk, tudomá­nyunk, technikánk és kultúránk za­vartalan kibontakozásán alapszik. (Taps.) A Földnek a Szovjetunióban fellőtt három mesterséges holdja hazánk nemzetközi súlyát is jelké­pezi. (Japs). De ez még mindennek csupán a kezdete. A Szovjet Herku­les. mely égitestünk közü l kering, csak egy pionír, mely utat tör a szovjet tudomány és technika még nagyobb sikerei felé. (Taps). Annak oka, hogy a Szovjetuniónak érdekében áll a nyugati hatalmakkal való tárgyalás, nem keresendő sem az ország belpolitikai, sem hazánk nemzetközi helyzetében, hanem humá­nus és az egész emberiség szempont­jából fontos indítóokok vezetnek ben­nünket arra, hogy szilárdan arra az álláspontra helyezkedjünk, hogy a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békésen éljenek együtt. Ezt azért tesszük, hogy véget vessünk az irtóháború veszélyének s a nemzeteket megszabadítsuk az új há­borús összetűzéstől való állandó féle­lemtől és békés, megelégedett életet biztosítsunk az embereknek. (Taps). Az Amerikai Egyesült Államok és partnereik szintén felvetettek bizo­nyos kérdéseket s azok besorolását kí­vánják a csúcsértekezlet tárgysoroza­tába. De lássuk csak elvtársaim, hogy tulajdonképpen milyen kérdésekről van szó! Azt javasolják például, hogy a csúcsértekezlet tárgyalja meg az európai népi demokratikus országok­ban fennálló helyzet úgynevezett kér­dését. Mindenki, még a politikailag tapasztalatlan ember is megérti, hogy az ilyen kérdéseknek a kormányfők értekezlete tárgysorozatába való ja­vaslása azt jelenti, hogy ezek a kér­dések az értekezlet szétverésére irá­nyulnak. Az uraknak tudatában kell lenníök, hogy tulajdonképpen kivel akarnak helyet foglalni az értekezlet asztalánál! Hogyan is lehet olyan gon­dolatot felvetni, hogy mi kommunis­ták beleegyezzünk abba, hogy a kapi­talista országok képviselőivel arról a kérdésről tárgyaljunk, hogyan kell fel­számolni egyik vagy másik országban a szocialista rendszert. (Taps). Kinek is tartanak bennünket? És micsoda emberek ők, hogy így állít­ják fel a kérdést? (Taps).' Egyébként kérdezzük meg az itt jelenlevő csehszlovákiai barátainkat, mit szólnak Csehszlovákia nemzetei az ilyen javaslatokhoz? A csehszlovák kormány ugyanúgy, mint a többi európai szocialista országok kormá­nyai, nemzetei nevében már megadta az imperialista uraknak az egyöntetű választ erre a — bocsánat — ja­vaslatukra. A válasz körülbelül a kö­vetkező: Ne dugják az orrukat abba, ami számunkra törvény! (Taps). Ha hasonló javaslatok megtárgyalá­sának feltételéhez kötik a csúcsérte­kezlet megtartását, akkor a legjobb lesz, ha egyáltalában nem jövünk ösz­sze. mert állásfoglalásunk a szóban­«or>jó kérdéseket illetőleg ismeretes RS megváltoztathatatlan. (Taps). Az imperialisták a legutóbbi időben — arra törekedve, hogy az embereket felingereljék és meghiúsítsák a csúcs­értekezlet megtartását — megkísérlik, hogy visszaéljenek azzal az igazságos ítélettel, melyet a magyar nép ho­zott maroknyi áruló felett. Mindenki számára világosnak kellene lennie, hogy Nagy Imre és társainak elítélése kizárólag a magyar nép belügye, A Magyar Népköztársaságnak, mint minden más államnak joga van arra, hogy harcoljon népe ellenségei ellen. Miért nem hangzott el a nyugati hatalmak tiltakozása akkor, amikor az ellenforradalmárok Budapesten és más magyarországi városokban száz és száz embert meggyilkoltak, kommunistá­kat és nem kommunistákat lámpava­sakra akasztották? Az imperialis­ták akkor ujjongtak, mert első­sorban kommunistákat és hala­dó szellemű embereket kínoz­tak meg s gyilkoltak le Magyarorszá­gon, s mert a Nagy Imre és társai által sugalmazott fékeveszett mozga­lom a szocialista rendszer ellen irá­nyult. Amikor pedig a népi rendszer Magyarországon a törvényes bírásko­dásnak és nem az utcai csőcselék lincs-bíráskodásának útját választotta, hogy megvédje jogait a magyar dol­gozók ellenségeivel szemben, az impe­rialisták hisztérikus lármát csaptak. Ebből látható, milyen az imperia­listák erkölcse! Vizet akarnak zavar­ni és meg akarják téveszteni a köz­véleményt. Miért nem hajlandók az imperialista körök arra, hogy tárgyaljanak s meg­egyezzenek velünk? Attól tartanak, hogy a megegyezés a Szovjetunióval és a szocialista tábor más országaival aláásná az imperialista propaganda alapjait. Az imperialista propaganda azt ál­lítja, hogy a Szovjetunió s a szocia­lista tábor országai fegyverrel akar­ják meghódítani az egész világot. Hisx ha beismerné, hogy az úgynevezett kommunista veszély nem létezik, ak­kor el kellene ismernie a két rend­szer békés egymás mellett élésének elvét, bele kellene nyugodnia a szo­cialista államok létezésébe. Ekkor majd bomladozni kezd az összes NATO-k SEATO-k, Bagdadi Egyezmé­nyek, az imperialisták által létesített agresszív egyezmények rendszere. A kommunizmus veszélyéről hangozta­tott dajkamesék a katonai egyezmé­nyek említett rendszerét összekötő vezérfonalat képezik. Ez képletesen szólva fonadékhoz hasonlít: ha ki­húzunk belőle egy szálat, az egész szétfejtődik és cérnaszálak összega­balyodott tömkelegévé válik. (Taps). A Szovjetunióval kötendő egyez­mény azért sem előnyös a monopolis­ták számára, mert a lázas fegyver­kezés csökkentése érinti zsebeiket. A monopolisták nem átallanak pusztí­tó eszközöket, hidrogénbombákat, re­pülőgépeket, rakétákat, szóval mind­azt gyártani, amiben az adott pilla­natban kereslet mutatkozik. Ha tovább folyik a hidegháború, ha a nemzet­közi feszültség eléri a forrpontot, nagy a kereslet a fegyverek iránt. A nem­zetközi helyzet enyhülése viszont az emberírtó eszközök iránti kereslet csökkentését, tehát a fegyvergyártás­ból eredő nyereség csökkenését is je­lenti. Ezenkívül a hidegháború lehe­(Folytatás a 4. oldalon.) ÜJ SZÖ 3 * 1838. iúlius 14. í

Next

/
Thumbnails
Contents