Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-14 / 193. szám, hétfő

N. SZ. HRUSCSOV BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról.) tővé teszi az amerikai monopolistáknak, hogy szövetségeseiket politikailag és gazdaságilag alárendeljék, kizsákmányolják óket és előnytelen szerződéseket s egyezményeket kényszerítsenek rájuk. Az USA monopolistái korlátozzák a világkereskedelmet és akadályozzák szövetségeseiket a szocialista országokkal ápolt kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében, s ezzel fenntartják alárendeltségüket, lehetetlenné teszik az Egyesült Államok iparával versengő saját iparuk fejlesztését. És látják, ennek ellenére, valamint a nemzetközi feszültség enyhítését megnehezítő más tények ellenére is hisszük, hogy a csúcsértekezlet előbbutóbb összeül, a szocialista és a tőkés tábor kapcsolataiban enyhülés következik be s győzedelmeskedik a békés egymás mellett élés elve. (Taps.) Ha az imperialista országok mai urai kitérnek az egyezmények elől, az óket leváltó új emberek kénytelenek lesznek beleegyezni a nemzetközi feszültség enyhítésébe és elismerni a két különböző rendszer békés egymás mellett élésének elvét. (Taps.) Ama meggyőződésünk, hogy a nyugati hatalmak kormánykörei előbbutóbb kénytelenek lesznek erre az útra térni, abból a tudatból ered, hogy az erőpolitika csődött mondott, ahogy ez mindenki előtt világos. A népek tartós békére és biztos jövőre vágynak, ezért nyomást gyakorolnak és fognak gyakorolni a jövőben is a nyugati hatalmak kormányaira és a nemzetközi feszültség enyhülését előmozdító reális tetteket követelnek tőlük. Most nyilvánvalóan a brit kormány van kitéve a nagy nyilvánosság legnagyobbfokú nyomásának. A brit munkáspártiak között nem egy tényező akad, akik bírálják a brit kormány politikáját, helyesen értelmezik a Szovjetunió külpolitikájának békeszerető jellegét. Egyébként a konzervatív párt hívei körében is növekszik azok száma, akik elégedetlenek a brit külpolitika jelenlegi irányával. A békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó küzdelem a nyugati tömb valamennyi országában, az északi Norvégiától a déli Olasz- és Görögországig mindenütt kibontakozódik. Különben az USA-ban is egyre gyakrabban hallatszanak olyan hangok, melyek rámutatnak Dulles úr jelenlegi külpolitikai irányvonalának csődjére és a nemzetközi politika más, reálisabb útjainak keresésére szólítanak fel. A lefegyverzés kérdése az egyik legfontosabb kérdés, melyre most a világ közvéleményének figyelme összpontosul. A Szovjetunió állandóan, következetesen folytatja harcát a lefegyverzés terén foganatosítandó radikális intézkedések megtételéért. Ám sajnálattal kell megállapítanunk, — hogy —, amint tudják —, törekvé,sünk eddig még nem járt a kívánt eredményekkel. A nyugati tömb országainak képviselői különféle szemfényvesztésekhez folyamodnak, hogy fékezzék, zsákutcába tereljék és meghiúsítsák a lefegyverzést. Legszívesebben az ellenőrzésről beszélnek. A lefegyverzésről folytatandó tárgyalást az ellenőrzésről hangoztatott szólamokkal igyekezve pótolni azt állítják, hogy a lefegyverzést az ellenőrzésnek kell megelőznie, tehát előbb ellenőrzés, azután lefegyverzés Előbb ellenőrzés és azután a nemzetközi feszültség enyhítése. Előbb ellenőrzés és azután a kölcsönös bi zalom. Ez lényegében az ő taktikájuk. De ez esztelen értelmezése a kérdésnek, mivel a kölcsönös ellenőrzés nagy bizalom ügye. Mit jelent az ellenőrzés? Azt, hogy az egyik államnak megengedik, hogy általános ellenőrzést gyakoroljon más állam területe fölött: azt jelenti, hogy minden ajtót kinyitnak egy másjk ország előtt, beengedik felügyelőit és ellenőreit azokra a helyekre, melyeket az adott ország nemzetei a legszentebbeknek tartanak. Minden ternplomban, de határozottan a görögkeleti templomban van olyan hely az oltár mellett, ahová csak a pap léphet. Másoknak, még a hívőknek sem szabad oda lépniök. így minden országnak megvan a maga szentélye, megvannak a maga szent helyei, ahová még valamennyi barátját sem engedheti be és ha beenged valakit, akkor csak az erre a bizalomra érdemes legközelebbi barátait engedi be. Szándékosan használok itt vallásos kifejezést, mert nyugati partnereink szívesen hivatkoznak a bibliára és takaróznak az evangéliummal. (Taps, derültség.) Világosnak kellene lennie, hogy először legalábbis minimális bizalmat kell teremteni és csak később, fokozatosan fejleszteni az ellenőrzést és a felügyeletet. Ez a kérdés logikus felfogása, de partnereink e kérdést fejtetőre állítják. Azt mondják, először engedjetek bennünket kommunista szentélyetekbe és azután határozzuk el, higyjünk-e nektek, vagy sem, alkalmas-e csökkenteni a fegyverkezést, vagy nem. Vajon lehet-e most komolyan beszélni arról, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor a minimális bizalom sem állana fenn, megtörténjék az első lépés azáltal, hogy bevezetik az általános ellenőrzést és felügyeletet? Azok, akik a kérdést így fogalmazzák meg. csak saját magukat leplezik le és megmutatják, hogy nem szándékoznak komolyan beszélni sem a leszerelésről, sem a bizalomról, sem az ellenőrzésről. (Taps). Ha az ellenőrzést bizalom nélkül vezetnék be, akkor már nem ellenőrzésről volna szó, hanem kémkedésről, az ellenfél sebezhető pontjainak megállapításáról támadás megvalósítása céljából. Mivel mi agresszióra nem gondolunk, nincs szükségünk az ilyen ellenőrzésre sem. (Taps). Sohasem mondunk le arról a jogunkról, ho™ biztosítsuk biztonságunkat és elismerjük másoknak is ezt az oszthatatlan jogát. És ezért azt mondjuk: Ne kezdjük azzal, hogy bevezetjük az ellenőrzést, ne tolakodjatok más állam szentélyébe, hanem előbb bizonyítsátok be, hogy bízhatunk bennetek, hogy e szentélyt nem mocskoljátok be, hogy nem kísérlitek meg megsérteni azon ország rendszerét, amelyben felügyeletet akartok végezni. Amikor az USA számos politikusa nyíltan beszél a Szovjetunió elleni háborúról, gyülöletteljes beszédek hangzanak el államunkkal szemben, ás egyúttal felügyeletet javasolnak a Szovjetunió területe fölött, ez valóban ellentmondóan hangzik. TJjból kijelentjük, hogy a Szovjetunió óhajtja az ellenőrzést és felügyeletet, ismeretesek az ellenőrző állomások létesítésére tett javaslataink váratlan támadás elhárítására, elsősorban a vasúti csomópontokon, az országutakon és a kikötőkben. Ezenkívül javaslatot tettünk légi ellenőrzés létesítésére nyolcszáz kilométer mélységben mindkét oldalon azon vonaltól, amely a mi csapatainkat a nyugati hatalmaknak németországi csapataitól elválasztja, valamint a szovjet terület egy része felett a Távol-Keleten és az USA területének megfelelő részén. A szovjet kormány javasolta az USA kormányának, hogy szakértőket bízzanak meg gyakorlati intézkedések előkészítésével a váratlan támadás lehetőségének elhárítására. Ahogy az államok között kialakul a bizalom, készek leszünk beleegyezni további ellenőrző intézkedésekbe is és ha közöttünk, valamint a nyugati hatalmak között teljes bizalom jön létre, ha azt látjuk, hogy országunk és az egész világ békéje ellen semmi rosszat sem terveznek, akkor készek leszünk kapuinkat kitárni és megmutatni mindazt, amink van. De míg ezek a feltételek nincsenek meg, nem vagyunk biztosak és nincs jogunk a szocialista államok biztonságát kockáztatni. (Viharos taps). Ez a mi álláspontunk a leszerelés és az ellenőrzés kérdéseiben. Elvtársak! A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság s az egész szocialista tábor a világbéke megszilárdításáért, az egymás mellett élésért vívott harcának oszthatatlan részét a valamennyi országgal fenntartott gazdasági kapcsolatainak békés fejlesztése képezi. Engedjék meg, hogy röviden jellemezzem azt a felfogást, hogyan értelmezzük mi az államok közötti gazdasági kapcsolatokat. A gazdasági kapcsolatok, elsősorban az árucsere, a nemzetek közötti kapcsolatok szilárd alapja. Az árucsere az ókor óta olyan kitaposott út, amelyen valamennyi nemzet halad. Mi a legszélesebbkörü, kölcsönösen előnyös kereskedelem mellett vagyunk mindazokkal, akik érdeklődnek áruink iránt, vagy áruik számára piacunk iránt. A Szovjetuniónak más országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatai különféleképpen alakulnak, annak alapján, hogy az adott ország milyen politikát folytat irányunkban; azokkal az országokkal, amelyek politikája irántunk és a szocialista tábor iránt nem baráti, de mégis hasznosnak tartják, hogy velünk kereskedelmi kapcsolatokat ápoljanak, azt az irányvonalat követjük, hogy kapcsolataink a kölcsönösen előnyös kereskedelmi műveletek alapján alakuljanak. Ebben az esetben mindkét fél a kereskedelmi egyezmény megkötéséhez a kommerciális előnyök szempontjából közeledik. Ha ez számukra előnyös, akkor az egyezményt aláírják, készpénzben vagy áruban fizetnek s azután ismét elválnak egymástól. Ez a kapcsolatok egyik formája. A másik forma a szocialista országok kapcsolatai a gazdasági segélyre szoruló kevéssé fejlett országokkal. Az imperialisták évszázados gyarmati politikája következtében számos afrikai és ázsiai ország gazdaságának fejlődése, amelyek nemrégen vívták ki függetlenségüket, jelentős késedelmet szenvedett. A Szovjetunió és a szocialista tábor más országai kötelességüknek tartják, hogy segítsék őket, minden téren bővítsék a velük folytatott kereskedelmet és a gazdasági kapcsolatok egyéb formáit. Nem mondhatjuk természetesen, hogy ebben az esetben gazdasági kapcsolataink a kölcsönös előnyökön alapulnak. Kereskedelmi szempontból a kevéssé fejlett országoknak nyújtott gazdasági és műszaki segítségünk néha kifejezetten előnytelen számunkra, de a kevéssé fejlett országoknak nyújtott segítséget szükségesnek tartjuk az emberiesség, az egyetemes emberi szolidaritás szempontjából. (Taps.) De nemcsak ezt tesszük. Minél jobban gyarapszik gazdasági erőnk, annál jobban fogjuk évről évre segíteni a kevéssé fejlett országok nemzeteit. Ha felkérnek rá, hitelt nyújtunk nekik, e hitelek keretében berendezéseket szállítunk, tudósokat, mérnököket, agronómusokat, orvosokat, stb. küldünk nekik. Mindezt azért teszszük, hogy segítsük a kevéssé fejlett országok nemzeteit abban, hogy megvessék saját gazdaságuk szilárd alapjait, fejlesszék nemzeti tudományukat és kultúrájukat. Ezt önzetlen segítségnek nevezzük, s valóban ebből nincs semmi nyereségünk. (Taps.) És mégis valamilyen idézőjel között értelmezett nyereségünk van belőle. Azért mondom, hogy idézőjelben — mert egyáltalán nem anyagi nyereségre, kizsákmányolásra, nyerészkedésre gondolok. A mi „nyereségünk" abban rejlik, hogy ha gazdasági, műszaki és konstrukciós segítséget nyújtunk, ezáltal ezeknek az országoknak olyan feltételeket teremtünk, hogy a gyarmati rabszolgaságból való felszabadulásuk után ne kelljen uzsoraegyezményeket kötniök a gyarmatosítókkal, ne kelljen megalázkodniok előttük, ne kelljen alárendelniük gazdaságukat és így megakadályozzák azt a lehetőséget, hogy az imperialisták újból megkíséreljék rájuk kényszeríteni a gyarmati kapcsolatokat, esetleg más formában. Azzal, hogy ezen országoknak segítséget nyújtunk iparuk felépítésében, gazdaságuk fejlesztésében, nemzeteik életszínvonalának emelésében, segítjük az imperialista gyarmatosítókkal vívott harcban elnyert függetlenségük megszilárdítását. Indiában, Afganisztánban, Burmában az Egyesült Arab Köztársaságban és számos más országban szovjet hitelek, berendezések szállítása, műszaki tanácsadás stb. segítségével épülnek iparvállalatok, kikötők, csatornák, i utak. Mindez meggyorsítja ezen országok gazdasági fejlődését, kedvező hatással van lakosságuk anyagi és kulturális színvonalára. A nemzetek, amelyek segítséget kapnak a szocialista országoktól, megértik ezen orgok őszinte indítékát. Mindez természetesen bosszantja az imperialistákat. A tőkés országok szintén segítséget nyújtanak a kevéssé fejlett országoknak, de olyan adagokban, és olyan feltételekkel, hogy az az ország, amely a segítséget kapja, ne építhesse fel saját iparát és ne fejleszthesse gazdaságát, hogy politikailag és gazdaságilag szüntelenül ilyen vagy amolyan tőkés országtól függjön, leggyakrabban egyszerre több tőkés országtól. Ezenkívül ezt a segítséget főként katonai támaszpontok építésére, fegyveres erőik növelésére nyújtják. A Szovjetunió és más szocialista országok által a kevéssé fejlett afrikai és ázsiai országoknak nyújtott gazdasági segítség napról napra nagyobb nyugtalanságot kelt a gyarmatosítók táborában, akik most ezekben az országokban riadót fújnak és a gyenge idegzetű embereket különféle mesékkel rémítgetik arról, milyen veszélyes a mi segítségünk. Ebben most mindenféleképpen segítséget nyújtanak nekik a jugoszláv vezetők, akik megkísérlik, hogy kétséget támasszanak aziránt, vajon a Szovjetunió teljesíti-e a gazdasági segélynyújtási egyezményekből származó kötelezettségeit. Az utóbbi időben a jugoszláv tényezők főképp a Jugoszláviának nyújtott szovjet hitelek kérdése miatt izgulnak. A szovjet kormány megmagyarázta álláspontját és e kérdésben tett konkrét javaslatait a szovjet sajtóban közzétett dokumentumokban. A jugoszláv vezetők javaslatainkat a maguk módján magyarázzák; kijelentik, hogy mi állítólag egyenjogú szerződést szegünk meg. Ha azonban a felek egyike felül akar vizsgálni egy szerződést, ez azt jelenti, hogy e szerződés e félnek nem felel meg. Ha a körülmények megváltoztak, mindegyik félnek joga van az egyes szerződések felülvizsgálását mérlegelni. Azt akarjuk, hogy a Jugoszláviával kötött szerződéseink megfeleljenek az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök kapcsolatainak, vagyis, hogy megfeleljenek és ne ellenkezzenek azzal a meghatározással, amelyet Tito elvtárs a Jugosláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusán tartott beszédében kifejezett. Azt akarjuk, hogy a gazdasági kapcsolatok feltételei valóban mindkét fél számára előnyösek legyenek. Ki, mondana le azután az ilyen feltételekről? Az előnyökről senki sem fog lemondani. Most a jugoszláv vezetők megkísérlik, hogy nyomást gyakoroljanak ránk: sürgetik, hogy előnyös hiteleket nyújsunk nekik, sőt e kérdésben a nyugati országok közvéleményéhez fellebeznek. A jugoszláv fél jól tudja, hogy azok a feltételek, amelyekkel hitelt kapott a Szovjetuniótól, nagyon előnyösek az ö számára, de nem előnyösek a mi számunkra. Ezért ne kíséreljék meg, hogy nyomást gyakeroljanak ránk, ez hiábavaló fáradság volna, mert mi nem akarunk olyan egyezményeket, amelyeknek feltételei megkárosítanák szocialista gazdaságunkat és csupán a másik fél számára volnának előnyösek. Tőlünk azonban azt követelik, hogy gazdaságunk forrásait pazaroljuk, s ezáltal korlátozzuk saját gazdaságunk fejlesztésének lehetőségét, hogy gazdaságunkat megkárosítsuk a másik fél érdekei miatt. Hol van itt a kétoldalú előny? Hajlandók vagyunk kereskedni és kereskedni fogunk kölcsönösen előnyös alapokon. A jugoszláv tényezők azonban nyilvánvalóan nem kölcsönös előnyekön , alapuló kapcsolatokat óhajtanának, hanem úgy szeretnék, ha egyszerűen csak kapnának s ezért maguknak semmit sem kellene adniok. De mi azt a nézetet valljuk, hogy a szocialista országok közötti kapcsolatoknak a kölcsönös segítség elvein kell alapulniok. Ök azt szeretnék, ha a szocialista országok nekik mindent megadnának, amire szükségük van, s azután még eldicsekednének vele, hogy gazdaságuk megelőzi más országok gazdaságát és ezt a szocializmus fejlesztése úgynevezett külön jugoszláv útja eredményekent tüntetnék fel. (Taps.) A jugoszláv tényezők s maga Tito elvtárs is nemrégen Labinban mondott beszédében megkíséreli bizonygatni. hogy ellentmondásokba keveredünk, különféleképp értékeljük a kapitalista országok hiteleinek felhasználását. Nézzétek csak — mondják, — Moszkvában a jugoszlávokat azért bírálják, hogy amerikai hitelt vesznek igénybe és ök maguk nem haboznak hiteleket venni fel nyugati országoktól és nemrégen Hruscsov e kérdésben Eisenhowerhez fordult. Biztosítom önt, Tito elvtárs, hogy Hruscsov nem kért alamizsnát, hanem mint egyenlő az egyenlőhöz fordult hozzá és kölcsönösen előnyös feltételeket javasolt. Mi senkitől sem koldulunk alamizsnát. Nincs rá szükségünk, nem fogadunk el szeretetadományokat. (Taps.) Mi saját erőnkkel teremtjük meg országunk hatalmát és biztosítjuk sikeres jövő fejlődésének feltételeit. Azért fordultunk az USA kormányához, mert normalizálni és fejleszteni akartuk az országaink közötti gazdasági kapcsolatokat. Eladhatjuk nyersanyagainkat és termékeinket, vásárolhatunk bármelyik országtól árut. Amerika, Franciaország, Anglia, Nyugat-Németország, Olaszország nemzeteinek előnyére válik a Szovjetunióval való kereskedelem fejlesztése. Valamennyi nemzet számára előnyös a kereskedelem fejlesztése, és minél szélesebb mértékben fog az fejlődni, annál jobban elhárítjuk a nemzetektől a katonai összeütközést. (Taps.) Amerikai politikusok gyakran krokodilkönnyeket hullattak afelett, hogy a Szovjetunió kormánya állítólag kevés figyelmet szentel mindazon iparágazatok fejlesztésének, amelyek a nép közvetlen szükségleteit elégítik ki. Ezért elhatároztuk, hogy állásfoglalásukat tények alapján félülvizsgáljuk, megmutatjuk, hogy a valóságban mi fontos az amerikai imperialistáknak: vajon a Szovjetunió népeinek előnye és az, hogy nagyobb legyen fogyasztása, vagy pedig az a fontos számukra, hogy aláássák hazánk gazdasági potenciálját, képtelenné tegyék a védekezésre, és ezáltal lehetőséget nyerjenek a hidegháborús politika további folytatására, feltételeiknek az erő helyzetéből való diktálására. Vajon akarják-e az USA kereskedelmi körei a keresetet, vajon elfogadják-e javaslatainkat és nyereségeik lesznek megrendeléseinkből, ez az ő dolguk. Hazánk ilyen vagy amolyan módon valóban független állam volt és marad, fejleszteni fogja gazdaságát és a saját útján halad. (Taps.) Ha ezt nem érti meg az USA és ha nem akar velünk kereskedelmi kapcsolatokat ápolni, mi nélkülük is megtesszük mindazt, ami szándékunkban áll, mert népgazdaságunk fejlesztésének programja minden külföldi segítségtől függetlenül van kidolgozva, a tőkés országok bárminemű részvétele nélkül. A jugoszláv vezetőknél a tőkés országokhoz fűződő kapcsolatok egészen másképp épültek fel. Ezt egyébként érezték és érzik közülük azok, akik még megőrizték proletár lelkiismeretük maradványait. A jugoszláv tényezők beszédeikben tanácstalanok. Bizonyítékok helyett frázisokat haszálnak. Semmivel sem tudják megmagyarázni, hogy az imperialista államok, amelyek gyűlölik a szocializmust és mindent megtesznek a forradalmi mozgalom elfojtására, ily bőkezű segítséget és hiteleket nyújtanak az egyik szocialista országnak. Ez nagyon egyszerűen magyarázható és világos mindenkinek, még annak is, aki nem jártas az elméletben, de van osztályérzése. Az imperialisták természetesen nem azért nyújtanak Jugoszláviának segítséget, hogy megerősítsék a szocialista rendszert, hogy támogassál: a kommunista mozgalmat, hanem azért, hogy azokat az erőket, ápolják és megvesztegessék, amelyek marxistánakleninistának nevezik magukat, de készek harcolni a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió ellen. Ez a segítség a szocializmuson belül l'olvtatott széthúzó politikáért adott fizetség, amit nem titkolnak maguk az amerikai szenátorok sem. íme, itt a különbség a hitel kérdésében, Tito elvtárs, ezt természetesen. ön is megérti. Visszaemlékszem itt Tito elvtárssal Bukarestben, Jugoszláviában és a Kremlben folytatott beszélgetésekre, ahol egyáltalán nem vadászattal voltunk elfoglalva, ahogy akkor jelentették, hanem politikai megbeszéléseket folytattunk, valami más vadat akartunk ejteni. (Taps.). Vadászatról azért volt szó, hogy valakit ott Nyugaton megnyugtassunk. Miután nem nekünk volt e nyugtatásra szükségünk, hanem a másik félnek, beleegyeztünk, hogy vadászni fogunk és azt mondottuk, hogy nem fogjuk ellenezni azt sem, ha ezt megírják, amennyiben ez előnyös lesz és segíti barátságunkat. Tito elvtárs akkor azt mondotta, hogy hamarosan mentesül attól a szükségtől, hogy gazdasági segítséget kapjon a nyugati országoktól, hogy a szükségtől már is mentesül és hogy mi állítólag ezt nem értjük meg. Mint személyes nézetemet és a többi szovjet elvtársak nézetét is azt mondottam neki, hogy ha a kapitalista országok hitelt nyújtanak egy szocialista államnak és az az állam, amely a hitelt kapja, lépést tart valamennyi szocialista országgal, ebben semmi rosszat nem látunk. Elvben semmi kifogásunk sincs e hitelek ellen, a fontos az, milyen feltételekkel, milyen célokkal nyújtják e hiteleket. A kapitalisták azért segítik Jugoszláviát és azért nyújtanak neki hiteleket, mert általa akarják bevinni táborunkba a széthúzás bacilusát, hogy szakadást idézzenek elő a szocialista országok és a kommunista pártok között. Ellenezzük a hiteleknek ilyen feltételekkel való igénybe vételét és elítéljük azokat, akik egy tál lencséért hajlandók lemondani forradalmi elveikről. (Taps.) Jól megértjük, hogy minél erősebb lesz szocialista táborunk, minél öszszetartóbban dolgozunk mindnyájan közösen, közös ügyünk győzelméért, annál nehezebb lesz a béke ellenségei számára a háborús kaland kirobbantása. Nagyon jól mondta Novotný elvtárs a CSKP XI. kongresszusán tartott beszámolójában: Célunkat csupán akkor érjük el, ha minden pillanatban nemcsak saját köztársaságunk előnyét, hanem valamennyi testvérország és a szocializmus előnyét tartjuk szem előtt az egész világon, ha az egész szocialista tábor növekvő erejében látjuk mindig saját erőinket is és kölcsönösen sokoldalú és önzetlen segítséget nyújtunk egymásnak. (Taps.) Csupán így, szoros internacionális együttműködésben érték el a szocializmus összes történelmi győzelmeit, egyedül így érjük el a győzelmeket a jövőben is. (Taps.). Nagyon örülünk az önök látogatásának, drága csehszlovák barátaink, testvéreink, mert ez a látogatás még jobban hozzájárul testvéri szövetségünk megszilárdításához, együttműködésünk sokoldalú bővítéséhez és egész szocialista táborunk erőinek további tömörüléséhez. Büszkén jelenthetjük ki, hogy nemzeteink testvéri kapcsolatai az új szocialista kölcsönös kapcsolatok példaképéül szolgálhatnak. Soha semmilyen erő nem bonthatja meg nemzeteink testvéri szövetségét. (Taps.) Éljenek és viruljanak a szocialista Csehszlovák Köztársaság népei! (Taps.) Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, Csehszlovákia népei győzelmeinek szervezője és ihletője. (Viharos taps.) Éljen a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió népei megbonthatatlan és örök testvérisége, a szocialista tábor valamennyi nemzetének testvérisége! (Viharos taps.) Éljen a béke az egész világon.' (Hosszan tartó, viharos taps.) ÚJ SZÖ 4 * 1958. július 14. i