Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-14 / 193. szám, hétfő

Tanácskozik a világ dolgozó ifjúsága Nagy a világ, két táborra oszlik, de a népek fiai a világnézeti ellentétek ellenére is megtalálják annak módját, hogy a „kerek" asztalhoz üljenek s az egész emberiséget érdeklő életfontosságú kérdésekről tárgyaljanak, egyesítsék erejüket a békés és szebb jövendő kiépítése érdekében. Július 16-án kezdődik Stockholmban a világ népeinek nagy békekongresszusa. Ezt megelőzve hazánk fővárosa is nagyjelentőségű nemzetközi tanácskozás színhelye lesz. Mától, július 14-től 20-ig rendezik meg Prágában a dolgozó ifjúság első szakszervezeti világértekezletét. Az értekezleten a világ minden tájának, csaknem száz országnak félezernél több fiatal küldöttje hallatja szavát, mondja el gondját és örömét, sorsuk rendezésével a szebb és elégedettebb életért folytatott harcukkal összefüggő terveket, melyeket csak közös erővel, a dolgozók nemzetközi szolidaritásával válthatnak valóra. A világ két táborra oszlik, két életet is él. A szocialista tábor országaiban, ahol a dolgozók levetették magukról a kizsákmányolás jármát és maguk lettek az ország urai, magas fokra emelték az emberről, így a dolgozó ifjúságról való gondoskodást is. A szocialista országok vezető erői, a kommunista és a munkáspártok, az egységes szakszervezetek s az egész társadalom a legmesszebbmenően gondoskodik a fiatal dolgozókról, munkafeltételeinek állandó javításáról, szakképzettségük növeléséről, iskoláztatásukról, kulturális igényeik kielégítéséről stb. S ez a nagyarányú gondoskodás, mely csak ott lehetséges, ahol a dolgozó nép maga irányítja sorsát, meg is hozza gyümölcsét: az erős, egészséges fiatal nemzedék a hőstettekben gazdag szovjet komszomolistákat követve hazánkban s a többi szocialista államban a szocializmus bátor s mindig tettrekész építőjévé vélt. A kapitalista országokban viszont más az ifjúság helyzete. Előttünk, idősebbek előtt nem ismeretlen az ő sorsuk. Mi is, akik éltünk a kizsákmányolás éveiben, tudjuk, mennyi keservvel, nélkülözéssel, megaláztatással jár az élet ott, ahol a dolgozók ki vannak téve a kapitalista vállalkozók kénye-kedvének, a gazdasági élet, a válság hullámai veszélyének s különösen az emberi jogok tiprásának. E két ellentétes életkörülmények között élő fiatalok kezdik meg ma prágai értekezletüket. Jó és nagyon hasznos is, hogy a szocialista tábor egyik országában, hazánkban tartják tanácskozásukat. Hadd lássák a világ fiataljai, hogy abban az országban, ahol azelőtt szintén embertelenül kizsákmányolták a dolgozókat, a felszabadulás óta eltelt rövid idő alatt milyen nagyszerű eredményeket ért el az egységbe tömörült, egy célért küzdő dolgozó nép s annak nagy műveket alkotó, tudásukat és javukat gyarapító fiatalsága. A történelemben először fordul elő, hogy a világ fiatal dolgozói tanácskozásra jönnek össze és közösen tárgyalnak legégetőbb kérdéseikről. Ez az értekezlet is hozzájárul ahhoz, hogy leleplezze a világ színe, a jövőt képviselő ifjú nemzedék előtt a szocialista tábor ellen rágalomhadjáratot intéző imperialistákat s meggyőzze a világ minden tájáról hazánk fővárosába sereglett küldötteket, hogy a dolgozók élete, így a fiataloké is, csak akkor lehet emberséges, munkájuk gyümölcsét csak akkor élvezhetik igazán, ha független, szabad államban élnek, ahol megszűnt az elnyomatás, a kizsákmányolás s a dolgozók maguk irányítják sorsukat. Ez már nem álom, még ha a kapitalista országokban éiő egyes emberek szemében annak is tűnik. A szocialista tábor léte tanúskodik erről. A szocialista országoknak a prágai értekezleten résztvevő küldöttei tisztában is vannak küldetésük fontosságával, tudják, mennyire fontos a kapitalista világ fiataljainak erkölcsi segítséget nyújtani, elmondani nekik tapasztalataikat, hogy hitükben megerősödve térhessenek vissza hazájukba s ne lankadjanak a fiatal dolgozók szakszervezeti egysége megteremtéséért folytatott küzdelmükben. A világ dolgozó ifjúsága ma nagy harc előtt áll. Látja, hogy a kapitalista országokban a tőkések pártjai s azok érdekeit szolgáló szakadár szakszervezetek nem képviselik a dolgozók érdekeit s azon mesterkednek, hogy ne jöhessen létre a dolgozók egysége, ami veszélyt jelentene számukra. De a dolgozók széles tömegei, így a fiatalok is, a haladó szakszervezetek segítségével vállvetve küzdenek az életszínvonal emeléséért, a demokratikus jogokért. Az egyre mélyülő válság tünetei a legsúlyosabban a fiatal dolgozókat érintik. Ezért elsősorban a bérek leszállítása, az elbocsátások ellen, a fiatal dolgozóknak a munkában való egyenjogúságáért küzdenek. Norvégiában, Dániában, Dél-Amerikában és másutt azért is harcolnak, hogy a fiataloknak lehetőségük nyíljék a szakképzettség növeléssé re, tanulásra. Hollandiában, ahol négy szakszervezet működik, melyek szétforgácsolják a munkásosztály erejét, a fiatal dolgozók az egységes szakszervezet megteremtését tűzték ki céljukul s a prágai értekezletre azzal a szándékkal jöttek, hogy megtalálják annak módját, miként bírhatnák rá a hivatalokat, hogy törődjenek a fiatal dolgozók szakiskoláztatásával, sportnevelésével stb. Dél-Afrikában még súlyosabb a fiatal dolgozók helyzete, ahol újabban a faji megkülönböztetés a legsötétebb erővel ütötte fel fejét. A munkaügyi miniszter rendelete értelmében a faji hovatartozás szerint osztják be a dolgozókat a különböző munkakategóriába. Eszerint a „fehér" dolgozók kapják a jobban fizetett munkát, a színesbőrűek pedig csak alamizsnához juthatnak. Az utóbbi időben a dolgozók létjogaiért, a bérek emeléséért folytatott küzdelemben, pl. Argentínában, Urniguayban, Angliában, Dániában mind több és több fiatal dolgozó vesz részt a sztrájkokban. De a fiatalok nemcsak a dolgozók jogaiért, hanem az egész emberiséget érintő kérdésekben, a békéért, az atomfegyverek betiltásáért folytatott harcban is egymásra találtak és több országban e küzdelem élén a fiatalság áll. Japánban a fiatal dolgozók tevékenyen harcolnak az atomfegyverkísérletek beszüntetésére tett szovjet javaslat elfogadásáért, a nukleáris fegyverek gyártásának beszüntetéséért. Az angol ifjúság részt vett a britt atom-kutató intézet központjába irányított nagy békemenetelésben. A norvég ifjúság élesen tiltakozik a nyugatnémet hadseregnek atomfegyverekkel való felszerelése ellen. E kérdésekről fog tárgyalni a dolgozó ifjúság prágai világértekezlete. Elsősorban az ifjúság szociális és gazdasági kérdéseiről, a békéért folyó harc s az ifjúságnak az atomháború veszélye elhárításában való részvételéről s arról, hogyan dolgozzanak a szakszervezetben s a szakszervezeteknek miképpen kellene törődnie a fiatal dolgozókkal. Desmond Crips ausztráliai küldött, aki a sydneyi vasúti műhely karbantartója, megérkezése után kijelentette, hogy üzemében a szakszervezetbe akarja tömöríteni a munkásifjúságot s ha ez sikerül, akkor a gépiparban dolgozó fiatalok szervezésére kerül sor. — Az az álmom, — mondotta, — hogy kiépítsük egész Ausztráliában a munkásifjak egységes szakszervezetét. Igen, ez a cél, létrehozni a világ munkásifjúságának harci egységét, érdekeiket védő és jogaikért küzdő szakszervezetbe tömöríteni őket, hogy együttes erővel harcolhassanak a kizsákmányolás ellen, létjogaik biztosításáért, — ebben rejlik a munkásifjúság prágai világértekezletének egyik legfőbb jelentősége. A szocialista tábor dolgozó ifjúságának tapasztalatai hasznos útmutatással szolgálnak számukra. Petröci Bálint ********

,Ht****

**

** ************** * ľ + * k « * * f « * •X itjiíiuuukM •• // <

e"f 14-3 1958. július 14e ma iródik a dolgozó ifjúság s az egész világifjúság mozgalma történelmének lapjaira. Fővárosunk ma ezt a napot ünnepli. Öt világrészből, száz országból sereglettek ma össze Prágában a dolgozó ifjúság képviselői első világkonferenciájukra A küldöttségek száma meghaladja az ötszázat, s képviselnek minden foglalkozási ágat és a világ legnagyobb szakszervezeteit. Mi a célja ennek az egyhetes találkozónak? Szükségességét maga az élet diktálja, napirendjét a világ dolgozó ifjúságának helyzete az alkotó ember mindennapja: élet- és értékféltése, békeóhaja szabta meg. A találkozón három beszámoló hangzik majd el. Az első az ifjúság gazdasági és szociális helyzetét elemzi. A második beszámoló az ifjúság atomhalálelleni mozgalmával és a békeharccal foglalkozik, — s ezt a beszámolót a leghivatottabbra, egy japán fiatalra bízták. Végül Pena elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség titkára tart előadást a szakszervezetek és az ifjúság viszonyáról s közös kérdéseiről. Ezek a tárgykörök felölelnek minden életbevágó kérdést a világ ifjúságának mai helyzetéből. A találkozón azonban a legnagyobb jelentősége a vitának lesz, amelyen egy-egy küldöttség majd az általános kérdések hazai megnyilvánulásai-1 rol fog beszélni. Ez azért fontos, mert általa megismerkednek a fiatalok agymás életével, küzdelmeivel. Az ismerkedés pedig az első lépés az együttműködés felé, a közös problémák egységes megoldásához. Éppen ennek szükségességét érezte az egész világ dolgozó ifjúsága, amikor már hónapokkal ezelőtt készülni kezdett a prágai nagy találkozóra. Á Dolgozó Fiatalok Szakszervezeti Világkongreszszusának különösen fontos feladata, hogy összehozza a szocialista világ és a kapitalista tábor fiataljait. A tőkés országok sajátossága, hogy a munkásifjúság kérdéseit mostohán kezeli. Ma, a kapitalista gazdasági válságtünetek idején, ez kétszeresen érvényes. Náluk az ifjúságot munkanélküliséggel és kizsákmányolással nehezített munkássorsában még alacsonyabb bérrel, jogi korlátozásokkal is sújtja a rendszer. A nyugati országok munkásifjúságának küldöttei nemcsak, hogy meghallgatják a szocialista országok fiataljainak beszámolóit, de egy hét folyamán saját szemükkel is meggyőződhetnek a szocialista építés sikereiről, a munkásifjúság helyzetéről. Üdvözöljük fővárosunkban a világ dolgozó ifjúságának képviselőit. Tudjuk, a barátkozás, az együttműködés óhaja hozta őket közénk. Hiszen ók azok, akik az értekeket alkotják, s éppen azért meg is tudják becsülni azokat. Csak természetes tehát, hogy nem kívánják a pusztító háborút, s a nehéz munka gyümölcseit élvezni szeretnék. Ez a világ legtöbb emberének a vágya, s ezért övék a jövő. M ooioiová mmmmtt A vi ág ifjúságának péliMépe A SZOVJET munkásfiatalság küldöttségének részvétele a prágai találkozón szinte természetes. Hogyisne, hiszen minden nemzetközi rendezvény, mozgalom, amely a békét, barátságot tűzte zászlajára, a Szovjenunióban méltó visszhangra és támogatásra talált. A kapitalista államok hamisan tájékoztatott ifjúsága a szovjet fiataloktól szerzett ismeretek alapján fogja majd lemérni a szocialista rendszer előnyeit az ifjúságra nézve. A szovjet dolgozó ifjúság tudatában van ennek és a prágai találkozóra gondosan készülődik. A szovjet ifjúsági és a szakszervezeti sajtó, a rádió sokat foglalkozott a találkozó gondolatával. Ebben az időszakban ismertető cikkeket közöltek különféle országok fiataljainak életéről. 15 szovjet városban ifjúsági konferenciát rendeztek, amelyek fő napirendjeként a prágai találkozó szerepelt. Ezeken választották meg a munkásfiatalok prágai képviselőiket. A szocializmus nagy hazájának minden tájáról érkezik majd Prágába egy-egy fiatal. Itt lesz pl. Ogyesszából L. Szamanszkij szerelő, az ivanovi textilgyárból M. Kazakinová, a moszkvai építkezési üzemek fiataljait V. Zátvornyickij képviseli. Itt lesznek még sokan mások, akik sok millió szovjet fiatal öröméről, köznapjairól, munkájáról, életéről tájékoztatják az egész világ dolgozó ifjúságát. Hogyan él a görög dolgozó ifjúság Görögország azok közé a „szerencsés" országok közé tartozik, amelyeket szárnyai alá vett Amerika. Görögországban a munkás nehéz körülmények között lenlegi kétszázezer görög munkanélküliaz ifjúságnak nem rózsás az élete. A jelenlegi kétszázezer görög munkanélkülinek 30 százaléka ifjúmunkás. Azonban az alkalmazottaknak is kijut az ország amerikabarátságának áldatlan következményeiből. Görögországban törvény szabja meg, hogy a fiatalok bére nem lehet több, mint a felnőttek fizetésének 60—70 százaléka. Nincs azonban egyetlen üzem, gyár, munkahely, ahol a fiatalok még annyi fizetést is kapnának, habár teljesítményük ugyanolyan, mint az idősebbeké. A dohánygyárakban például, ahol különösen sok fiatalt alkalmaznak, a 14—20 éves fiúk és lánvok fizetése egy napra 20 drachcien (12 Kčs). Különösen nehéz Görögországban a tanoncok élete. A tanoncidöt semmilyen törvény vagy kormányrendelet sem szabja meg s csunán a vállalattól függ, milyen hosszúnak kívánja. Az első években a görög tanoncok nem kapnak fizetést, söt sok esetben nekik kell fizetniök „inaspénzt". Csupán a második-harmadik évben kapnak zsebpénzt, amely azonban alig elég villamosra, autóbuszra. Ez az éhbér a harmadik, esetleg negyedik(l) év

T ben megkétszereződik. A törvény ugyan megszabja, hogy a fiatalok napi keresete nem lehet alacsonyabb, mint 16 drachcien, e szabály betartásával azonban senki sem törődik s a vállalatok nem tartják be. Görögországban az alkalmazott nők 70 százalékának életkora 16—26 év, idősebbeket nem szívesen alkalmaznak, mivel teljesítményük állítólag nem kielégítő. Sok görög fiatal dolgozik az építkezéseken mint kőműves, kellő szaktudás nélkül. A vállalkozóknak ez megfelel, mert ennek alapján jogot formálnak az alacsonyabb bérre. A nehéz életkörülmények természetesen kihatással vannak az ifjúmunkások egészségi állapotára is. A Tapasztratosz-dohánygyárban, ahol sok a fiatal munkás, pl. megállapították, hogy a 14—26 éves alkalmazottak 50 százaléka tüdőbajos. Ezek után érthető, hogy a görög ifjúság ellenszenvvel viseltetik a rendszer iránt és részt vesz minden munkásmegmozdulásában. Athénben, Szalonikiben, az ország legnagyobb iparvárosaiban egy-egy sztrájk idején gyakran festi az utca kövezetét munkásfiatalok vére is. Az ilyen tapasztalatok alapján nő és erősödik a görög ifjúság egysége. Szervezetten lépett fel pl. a ciprusi zavargások idején, követelve Ciprus önállóságát és tüntetően ellenszegül a rakétítámaszpontok építésének is. Ifjúmunkások Nyugat-Németországban Szinte megdöbbentő, milyen kegyetlenül zsákmányolják ki a munkásifjúságot Nyugat-Németországban. Például a pékés húsiparban alkalmazott fiatalokból nyolcvanezer azok száma, akiket nem véd az állami biztosítás. Az orvosi vizsgálatokon megállapították, hogy az összes fiatal 30 százaléka sürgősen gyógyfürdőkezelésre szorul. A bonni kormány nem tesz különbséget fiúk és lányok között. Tizenhárom, tizennégy éves lányok hetenként 56 órát dolgoznak kocsmákban, hét és fél márkáért. Egy hentesüzletben a fiatal elárusítónők négy órakor lépnek munkába s hetenként 70—75 órát dolgoznak. Hessenben a pékinasok 25 százaléka, a hentesinasok egyharmada hetenként több mint 50 órát dolgozik. Küldöttség az ezer tó országából Finnország munkásifjúságának küldöttsége a prágai találkozón az ifjúság munkanélküliségéről, a szakképzésről, a fizetésekről, az ifjúság szociális jogairól akar beszélni s tagjait mások beszámolóiból ezek a problémák fogják érdekelni a legjobban. Ez érthető, hiszen életünkben az ezekből eredő nehézségekkel találkoznak nap-nap után. Finnországban a fiatalokat - akárcsak más kapitalista országokban nem munkateljesítményük szerint fizetik, a bérösszeg megállapításánál az életkort, a munkaszakot, az alkalmaztatás idejét, és végül a képzettséget tartják szem előtt. Az ifjúmunkások elégedetlenek a szakmaképzés további lehetőségeivel, is, mivel a meglevő szakiskolák a jelentkezőknek csupán 40 százalékát veszik fel. Finnországban jelenleg rendkívül időszerű a munkanélküliség kérdése. Ez év tavaszán 25 'ezer fiatal (16 — 26 éves) lánynak és fiúnak nem volt munkája. Megélhetésüket még nehezebbé teszi az a körülmény, hogy az állam még segélyben sem részesíti őket. A finn dolgozó fiatalság aktívan harcol a munkanélküliség és más nehézségek ellen. Kikövetelte például műszaki tanfolyamok rendezését a munkanélküliek számára, akik ez idő alatt állami juttatásban részesülnek. Persze, ez nem minden. A fiataloknak Finnországban a munkán, és kereseten kívül — más igényei is vannak. Ismeretes, hogy a finn ifjúság szereti a sportot. A munkások szakszervezeti sportszövetsége bizony nagy anyagi nehézségekkel küzd s nem tudja beszerezni a szükséges felszereléseket. Az ifjúmunkások kultúrális tevékenységük során még nagyobb nehézségekbe ütköznek. A prágai konferencián tíz fiatal képviseli Finnország dolgozó ifjúságát. Ezek tolmácsolják majd társaik nehézségeit, problémáit. 3958. július 14. ÚJ SZÖ 2 *