Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-06 / 185. szám, vasárnap

jh Pénteken és szombaton az* ifjúsági aJkotóverseny központi fordu- M Jl" lója a végéhez közeledett. Nagyjelentőségű esztrádműsorra került sor Sj w, a Vár szabadtéri színpadán, melyet a testnevelési ünnepségek részt­j f vevőinek tiszteletére rendeztek. Az esztrádműsoron jelen voltak: flj • í Jozef Való, az SZLKP KB irodájának tagja, Milan Rázus, a SZLKP })• KB irodájának póttagja, Ján Štencl, a Megbízottak Testületének al­W elnöke és politikai, kulturális életünk további képviselői. A Kultúra M és Pihenés Parkjában nagyméretű ifjúsági mulatság zárta be a kul­}' turális rendezvények sorozatát. ij' Ma hatalmas manifesztációval fejeződik be az ifjúság dunai talál­ja kozója. Fiataljaink zárt sorokban kifejezésre juttatják elszánt béke­Sí harcukat. A boldogság, szépség és erő seregszemléje befejeződik s fia­taljaink visszatérnek munkahelyeikre, hogy minden erejüket latba­vessék a pártunk XI. kongresszusa által kitűzött feladatok teljesítése j érdekében. Minden erejüket, tudásukat a szocializmus építése befeje­zésének szolqálatába állítják. Ez fiataljaink legnagyobb feladata. SL - &- , t vaJS = Az ökonómus -A brnói „Jánošík" együttes brati­sHvai fellépésével feledhetetlen per­cejcet szerzett a találkozó résztvevői­nek. Az együttes tagjai táncukkal né­pvínk évszázados szabadságért folyó harcát szimbolizálják. O is fiatal Az emberek valahogy nehezen tö­rődnek bele a megváltoztathatatlanba, az idő megállíthatatlanságába. Hiszen olyan rövid az ember élete! Például én is csak akkor vettem észre, hogy öregszem, mikor nemrég az unokám, ahogy játszom vele, azt kérdezte: „Nagyapó, a te fejed tetején miért olyan ritka a haj?" Aztán megnéztem magam a tükörben, elgondolkoztam, körülbelül milyen is voltam harminc évvel ezelőtt. Chovanec Miroslavnak, a rybárpolei Liptov Ifjúsági Népi Együttes tagjá­nsk a szavai ezek. így válaszolt a kíváncsiskodóknak ,mert hiszen egy kicsit furcsa is: az ifjúsági találkozón deresedő fejű emberekkel is talál­kozunk, akik versenyt énekelnek, tán­céinak a fiatalokkal. Gondolkoztam, ugyan mi késztethet­te ezeket az embereket arra, hogy s?aoad idejüket iskoláslányok, tanon­cok. falusi fiatalok között töltsék. A velük töltött óra után most már tudom, mi hozta őt, meg többi kor­társát Bratislavába. Mert a „Liptov" együttesben rajta kívül több az éle­te dele i'elé közeledő férfi is van. — A szlovák népben, tudja, benne vi>n a dal, a tánc, a szép szeretete. Valamikor régen, mikor akkorára csc­rerDsdtem, hogy lakatosinasnak mehet­tem, naponta kétszer volt időm dalol­ni: reggel, mikor hét kilométert gya­logoltam a munkába, meg este, mikor hazamentem. Es most, öreg fejjel, mi­kor láttam, hogy a gyár fiatalsága megalakította az együttest, megkér­drztem tőlük, nem vennének-e be en­gem is. Némelyik talán nevetett is rajtam, biztosan azt gondolta: mit akflr ez a vén csont közöttünk? Na­gyin jól tudom, miért mentem kö­zéjük. Kárpótolni akartam azt, amit fiatal koromban elszalasztottam, ami­rő? akkor nem is álmodhattam. — Nézze, — mutat a fiataloknak egy a dunaparton távozó csoportjára, — ezek is tanoncok, olyanok, mint /ér voltam valamikor régen, de azért mégis mások ők. .Hej, de nagyot kellett változnia a világ folyásának, hogy ilyen fiatalo­kat láthasson az ember! K. Tóth Mihály A Mladá Boleslav-i já­rási CSISZ-énekkara az Ifjú Dal nevet viseli. Már egy hete tartózkodnak Bra­tislavában az együttes tag­jai, mindennap fellépnek egy-egy rendezvényen. Fá­radtak is már. Délután lepi­hennek egy kicsit — akkor zavarom meg őket. Nem ve­szik zokon, szívesen beszél­nek együttesükről, munkájuk­ról. A Szovjet Hadsereg utcai 11 éves iskola egyik tábori ágyakkal berendezett tanter­mében ülünk. Itt van Povolný Stanislav, a mezőgazdasági gépipari iskola tanulója, a karosszéria-gyártás titkait tanuló Karel Záveta, Miros­lav Urban, aki a Mladá Bo­leslav-i Škoda-autógyár szá­mára új termelőrészlegek építésén dolgozik, Jirí Zita, a fejlesztési osztály eszter­gályosa és az énnekkar egyik leány-tagja, a fiatalka Jirina Nováková, aki egyébként az autógyár gépszámozójában dolgozik. Mi"i-V;qvik''ikről külön kel­lene írni, hiszen amikor Autógyári fiatalok visszagondolok beszélgeté­sünkre, mindnyájuk sorsa igen fontosnak tűnik előttem és úgy gondolom, fontos len­ne mindenkivel megismertet­ni ezeket a lelkes fiatalokat, mert aki megismeri, meg is szereti őket. Azért is jöttek — ismerkedni, még jobban megkedvelni egymást. Azok­nak, akik csak fellépésükről, dalaikról ismerik őket, egy másik oldalról szeretném bemutatni ezeket a fiatal autógyáriakat. Karel Záveta. Kettes elő­menetelével nincs nagyon megelégedve. Ő is tudja, hogy olyan híres autógyár karosz­szériáit tervezni, gyártani bizony szakképzett emberek­nek kell. Jirí Zita, az eszter­gályos büszke arra, hogy az új 1100-as Škoda verseny­kocsi a Mladá Boleslav-i versenyen minden konkorru­rencia nélkül fölényesen győzött. Hogyisne lenne büszke, az ő munkája iü benne van ebben a kocsiban. És micsoda egy kocsi ez! Máris magyarázza: ezerszá­zas, de ezerötszázasokkal is versenyzett. Úgy ,,ül" a ka­nyarban, hogy az verseny­autónál is ritka. Csak most készült el, de ha — reméljük rövidesen — nemzetközi erőpróbán mutathatja meg, mit „tud", akkor a Škoda teljesen verhetetlen lesz a nemzetközi versenyben. Ezer­százas létére a gép a próbán 210 kilométert futott órán­ként, ami sokkal nagyobb köbtartalmú gépeknél is rit­ka. Ez a kocsi ... .. . Szóval van mivel di­csekedni. Ha visszaemléke­zünk az Ifjú Dal-együttes magas, szemüveges, gitárt pengető tagjára, akkor gon­doljunk arra, hogy ő eszer­aálvozta ennek a versenyko­csinak egyik motor-alkatré­szét. — A bratislavai panelháza­kat szeretném megnézni, azt mondják, kitűnő módszerrel épülnek — mondja Miroslav Urban, a Prűmstav vállalat kőművese. 18 és fél éves, vöröses szőke haját simítja és szintén belekezd a magya­rázatba. Nem, ne higgyék, hogý a kőművesmunkáról folytatja. Dehogy, ó is — mint úgy látszik minden Mla- dé Boleslav-i — a Sparta­koknál lyukad ki. 150 Spar­takot akarunk gyártani na­ponta. Ehhez új nikkelező, öntöde és még másfajta épületek kellenek. Ezek épí­tésén dolgozik ő. Igaza van. Ez is autógyártás, Autógyári fiatalok ... Egy valami hiányzik csak még nekik, s ezt — mivel ne­künk e rövidke cikkben nem sikerülhetett — B. Trefil ze­neszerző, az együttes mű­vészeti vezetője címére mondjuk: egy dal az autó­gyári fiatalokról. Megérde­melnék, hogy írjon számuk­ra egyet. Vilcsek Géza, BRATISLAVÄBAN a Dana utcai pedagógiai gimnázium fizikai szertá­rában pénteken találkoztam vele. ökonóm, vagyis közgazdász. Igaz is, most végezte el Prágában a közgaz­dasági egyetemet. Hogy került Brati­slavába? Ő is eljött a dunai ifjúsági találkozóra a Prágai Közgazdasági Egyetem 45 tagú tánc- és dalegyüt­tesével. Szemtől-szembe ülünk az említett iskola fizikai szertárában. A szertár­ban most nem ingákat, elektromágne­seket találtam, hanem táncoló, dalo­ló, nevető fiatalokat. A Prágai Köz­gazdasági Egyetem tánc-és dalegyüt­tesét, amelynek Leoš Ferenc is tagja. Ahogyan ő is mondja, ez az utolsó fellépése az együttes keretén belül, mert elvégezte tanulmányait és kilép az életbe. Az együttes éppen pihenőt tart, i^eos Ferenc együttesükről beszél: r J Jártunk már Olaszországban, Franciaországban. Sikereink voltak itt is, ott is. De különösen a szicíliai szereplésünkre gondolunk sokat. Az ottani fiatalok is szeretnének úgy élni. mint mi. Ezt ők maguk mond­ták. Franciaországi szereplésünkről is szép emlékeink vannak. Találkoztunk ott magyar együttesekkel is Debre­cenből voltak. Nagyon jó barátok let­tünk ... AMlG LEOŠ FERENC az emlékeinek tárában keresgél, a táncosok közül valaki kiválik és hozzálép. Egy leány volt. Egy fiatal szép leány. — A feleségem — mutatja be a fiatal ökonómus. Két éve vagyunk házasok. A mi esküvőnk volt az első az együttes keretén belül. A fiatal asszonyka arcán halvány mosoly fut végig, amikor az együttes mostani szereplése iránt érdeklődöm. — Ma a Nová scénában lépünk fel először a dunai ifjúsági találkozó ke­retén belül, régi cseh táncokkal és dalokkal. Bemutatunk egy régi szláv esküvőt is. — Csak most nem mi leszünk a vőlegény és menyasszony — mosolyo­dik el a férj. — Emlékszel még ... ? Csak két évvel ezelőtt történt... ! MlfilNKA, a fiatalasszony még em­lékszik. Hogyne emlékezne, amikor az együttes tagjai egészen a város­házáig kísérték őket. Amikor a régi cseh népi szokások szerint betanult lakodalmat nemcsak a színpadon, de a valóságban is eljátszották. Mirinka volt a menyaszony, Leoš a vőlegény. Az együttes tagjai pedig a násznép. Most, hog\r megemlítjük a fiatalsag szép emlékeit meghatódva néznek egymásra. — Szép a mai fiatalok élet r — Szép! — Nagyon szép! — Apáink vére folyt érte. — De a helyükbe lépünk! Nemcsak dalolni, táncolni tadunk, hanem dol­gozni is! — Igazad van Leoš. Te már az élet­be lépsz. Az iskola ódon fizikai szertárában elül a zaj. Az együttes tagjai némán állják körül Leošt, aki most lép fel utoljára velük. A PÁRTNAK, a szabadságnak kö­szönhetik a mát. — Hálások lesznek i.ijndenért. Te is, Miŕinka, igaz? A fiatalasszony néma bólintása minden szónál többet mond. Ez a bó­lintás ígéret... Több mint ígéret: Tornaiján a tizenegyéves iskolában jól működő népművészeti együttest alakított az iskolai CSISZ-szervezet. Az együttes tagjai nagy sikert arattak Gömcri lakodalmasukkal, fellépésüket a közönség hosszan tartó tapssal ju­talmazta. Hr p t O S Z O R U A legegyszerűbb virágokból fü­** z ött koszorú is megragadja az embert, tarka, élénk színei a leg­mélyebb emberi érzést váltják és fe­jezik ki. Mégis úgy érzem, van a vi­rágkoszorúnál szebb: az, amelyet pén­teken este láttam a Kultúra és Pihenés Parkjának csarnokában. Pirospozsgás, csupa élet fiúk és lányok fonták ­önmagukból. Talán a Kassa vidéki fiúké volt az ötlet, talán az Ostí nad Labem-i ének­kar lányainak jutott az eszébe, nem tudom. Csak összefogózkodtak, válta­kozva fiúk és lányok, s dalolva el­kezdtek körbe forogni. Egy fiú a kör közepére állt, zsebkendő lobogott a kezében. Amikor a versszak végére értek, a középen álló ifjú leterítette a zsebkendőt, erre térdelt rá ö és a vele szemben álló lány (a lány mindig fiút, a fiú mindig lányt „kért meg"), s összecsókolództak. Ezt persze a töb­biek kacagása és megjegyzései kísér­ték. Utána ,,a kiválasztott" fiatal állt eskü. Eskü a pártnak, a mának, hogy a körbe s tovább folyt a játék. Egyre amit a néptől kaptak, azt most a gya­korlati életben a népnek hálálják meg. Szarka István többen csatlakoztak az ifjak élő ko­szorújához, amelyben már szinte csak­nem az ország minden részéből tün­döklött egy-egy fiú- vagy leányvirág. DCechm omdkjek. Az ifjúság dunai találkozójára megér­kezett a szovjet had­Sereg és haditenge­részet együttese. (V kedves vendége­det a főpályaudvaron több száz fiatal lel­kesen fogadta. Az ünnepélyes fogadta­tás után az Üstí nad Labem-i énekegyüt­tes a vendégek tisz­teletére több dalt énekelt. A szovjet tgyüttes sem maradt adós, s elénekelte a Leningrád című dalt. Ezt követően a ven­dégek barátságosan elbeszélgettek a fia­talokkal. Tegnap a délelőtti órákban a szovjet vendégek ellátogattak a Slavínra, ahol megkoszorúzták a hazánk felszabadítá­sáért elesett szovjet katonák sírjait. (ks) C közben kialakult egy másik ^ koszorú is, azokból, akik kö­rülállva nézték ezt a kedves népi já­tékot. Voltak köztük idősebbek, fia­talok, Tátra környékiek és prágaiak. De a mosoly közös volt arcukon, eggyé tette őket. S hozzájuk hason­lított mosolyával az ifjúság dunai ta­lálkozójának ceyloni vendége is, Tissa Vitarana, a kolombói egyetem orvos­tanhallgatója. Az ő hazája is ilyen gazdag népi szokásokban, táncokban, sőt ehhez hasonló játék is van náluk — Kan diennek nevezik. Az állam azonban nem sokat törődik N vele, s a fiataloknak sem ad alkalmat arra, hogy a népművészetet műveljék s országos rendezvényeken találkozzanak s meg­ismerkedhessenek egymással. De ez nem szomorítja el s az ifjúsági moz­galom/^aktiv résztvevője szólal viétf"" benne. 1 — Lesz majd egyszer nálunk is — montijtf, és megcsillan hófehér fó'^­t' {i sora. A koszorút övező embergyűrűben megpillantottam két vöröskeresztes lányt, Marhut Gizellát és Rehovics Máriát. Ők is fiatalok és szívesen táncolnának, szórakoznának, de most szolgálatot kell teljesíteniök. Ha kell is figyelni jobbra-balra, azért szívben a többi fiatallal mulatoznak. rJ alán nem is illó, de „lehallgat­tam" két fiú, két látiy beszél­getését. Mind a négyen az Agroprojekt dolgozói. A lányok Brnóban, a fiúk Rraiislavában. Á bratislavaiak elen­gedhetetlen kötelességüknek érezték, hogy vendégül fogadják a brnói test­vérüzem fiataljait. Amint a külső ko­szorúkon álltak, arról beszélgettek, mi is a különbség a szlovák és a cseh nyelv között. A lányoknak szokatlan volt a szlovák kettős magánhangzók kiejtése. A fiúknak viszont sehogysem ment a cseh „ŕ". Végül az egyik lány, hogy eloszlassa vendéglátói zavartsá­gát, megszólalt: — Sebaj, hiszen úgyis megértjük egymást. Erre mind a négyen összenéztek s csaknem egyszerre mondták: — Gyerünk mi is be a koszorúba. S az élő koszorú barátságot jelké­pezve forgott, forgott... Petrik József A dunai találkozó első napjaiban gyermekkacajtól volt hangos a város. Hazánk minden kerületének gyermekei ezrével keresték fel Bratislavát, hogy hosszú időkre Szóló élményekkel meggazdagodva térjenek haza. Ké­pünk a zacharovcei pioníregyüttes tagjait ábrázolja tánc közben. ÜJ SZÓ 5 * 1958. július 20, Boldogság, szépség és erő seregszemléje

Next

/
Thumbnails
Contents