Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-04 / 183. szám, péntek

Ä Z! UROPAI BÉKÉÉRT (Folytatás az 1. oldalról) Ma a német imperializmus, melyet Nyugat-Németországban gazdaságilag és politikailag felélesztettek, gyors ütemben akarja kiépíteni katonai hatalmát. A német militarizmus ezzel saját terjeszkedési céljait követheti. A német militaristák Speidellel megkezdték a legmagasabb katonai parancsnoki funkciók betöltését a NATO-ban. A M^ntánunióban a Ruhrvidéki szén- és acélmonopóliumok évről évre fokozhatták túlsúlyukat. A nyugatnémet kapitalisták az árués tőkekivitel terjeszkedő politikájával Nyugat-Európa államait adósaikká teszik. A londoni és párizsi szerződésekben vállalt kötelezettségek aló! felmentve most az atom- és rakétafegyverek után nyúlnak. A Bonn, Párizs és Róma közötti fegyvergyártási egyezménnyel, valamint az Euratomra vonatkozó szerződéssel ki akarják sajátítani az eddigi kutatóés kísérleti munkálatok eredményeit, megkezdeni a rakéta- és atomfegyverek gyártását országukban és ezáltal technikai fegyverfölényre tenni szert Nyugat-Németországban. Azáltal, hogy az amerikaiak atomfegyvereket szállítanak a német imperialistáknak, illetve, hogy a németek a rakéta- és atomfegyverek gyártását megkezdték, a német imperialisták olyan eszközhöz jutnak, amellyel még kérlelhetetlenebbül fogják követni saját céljaikat és magukhoz ragadni a NATO európai államainak vezetését, hogy a német revansista politika kalandjaiban viszszaéljenek velük. Az atom- és rakétafegyverek a szövetségi köztársaság tulajdonában annál veszélyesebbek, mert ezeket a pusztító fegyvereket a régi hitleri tábornokok és SS-tisztek, az oraduri és lidicei gyilkosok, az oswiencsini és buchenwaldi tömegpusztítás specialistái kapják kezükbe. A Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei nem rejtik véka alá, hogy meg szeretnék szállni a Német Demokratikus Köztársaságot. Nyíltan területi követelésekkel állnak elő a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal és más országokkal szemben. A kormány korrupciós -alapjaiból pénzelt soviniszta propaganda ismét ,.a nagy német birodalomról" álmodozik, mely magában foglalná Ausztriát és Elszász-Lotharingiát is. A német- imperialisták uralmukat minden oldalra ki akarnák terjeszteni. Ez a kalandor politika a világ jelenlegi erőviszonyai mellett az imperialistákra csakis teljes kudarccal végződhet. Az imperialisták atomfegyverkezési versenye, amelyet a szövetségi köztársaság kiélez, az európai nemzetek vállaira súlyos terheket ró. A kapitalista államokban a monopóliumok a fegyverkezési kiadásokat és fokozott nyereségeiket a dolgozók fáradságának gyümölcséből préselik ki. Ennek következménye a munkások fokozott kizsákmányolása, a növekvő árak, a csökkenő reálbérek, a pénz inflációs elértéktelenedése, a mezőgazdák csökkenő jövedelme az ipari árucikkek drágulása miatt, az egyenes és egyéb adók emelése, a gazdasági életre nehezedő súlyos terhek és károk. Az imperialisták, hogy letörjék a néptömegek ellenállását, amely az agresszív imperialista politika ellen irányul, egyre jobban fokozzák az erőszakot saját népükkel szemben, A fasizálás és a katonai diktatúrák bevezetése az imperialisták Irányvonala. A német imperializmus ismét saját országa lakossága demokratikus jogainak ellenségeként és a reakciós irányzat hirdetőjeként lép fel. Megkísérli elnyomni a békemozgalmat; üldözi az atomhalál elleni bizottságokat és meggátolja az atomfegyverkezésrol szóló népszavazást, betiltja a demokratikus szervezeteket, bíróság elé hurcolja a munkások vezetőit és a békeharcosokat; egyre nyíltabban veszélyezteti a szakszervezeti és a szociáldemokrata szervezeteket. Főképpen Németország Kommunista Pártjának betiltása mutatja világosan, hogy a bonni kereszténydemokrata kormány Hitler nyomdokain akar haladni. A15 kommunista és munkáspárt képviselőinek értekezlete szabadságot követel Németország Kommunista Pártjának és testvéri szolidaritását nyilvánítja a nyugat-németországi kommunistákkal, akik az illegalitásból, ahová országuk reakciója taszította őket, becsületes és következetes harcot folytatnak a béke és szabadság győzelméért. Mint a múltban a hitleri fasiszták, úgy most a német revansista politikusok kommunistaellenes uszítással készítenek elő támadó háborút. Azonban az állítólagos Keletről jövő fenyegetést megdönti a Szovjetunió és a szocialista tábor valámehnýi "államának békepolitikája, amelyek a békés egymás mellett élés lenini elveitől vezérelve mindent elkövetnek a béke megőrzéséért. A Varsói Szerződés, a szocialista államok védelmi szövetsége, csak évekkel a NATO megalakítása után jött létre, válaszként a német revansislák újrafelfegyverzésére. E szerződés részvevői kijelentették, hogy hajlandók a NATO tagállamaival megnemtámadási szerződést kötni. • „A kommunizmus alól való felszabadulás", „a nyugati világ megmentése" jelszavakkal a Kereszténydemokrata Unió, a német imperialisták vezető pártja „az európai új rend" régi hitleri követelésével áll elő. A történelem kerekének visszafordítására irányuló ilyen reménytelen célból erednek azok a provokációs kísérletek, hogy beavatkozzanak a szocialista országok, főképpen a Magyar Népköztársaság belügyeibe. A német és amerikai imperialisták atomháborús politikája múlhatatlanul szükségessé teszi, hogy a tömegek tudatára ébredjenek e veszedelemnek és eredetének, hogy hatékony népi harc bontakozzék ki a háborús uszítók ellen. Küzdeni kell minden ellen, ami e harc kifejlődését meggátolja. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének revizionista politikája szépíti az amerikai és német imperializmus agresszív szerepét, ezzel megkönnyíti az imperialisták álcázó manőverezését, meggyengíti a munkásosztály és a tömegek öntudatának fejlődését s ártalmas a békeharcra. Csupán a nemzetek harca, a békés erők akciói és közös fellépése, amely ugyanazon célt szolgálja, hiúsítja meg az imperialisták terveit. A szocialista országok ismét magukhoz ragadták a kezdeményezést és javaslatokat terjesztettek elő, hogy megegyezésre jussanak a fegyverkezési verseny beszüntetésének és a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében. A Szovjetunió az igazi humanizmus szellemében, az emberiség érdekében beszüntette az atomfegyverkísérleteket és csúcsértekezlet összehívására törekszik, melynek célja egyebek között az atomfegyverek betiltása. A Lengyel Népköztársaság a Rapaczki tervben javasolta a középeurópai atomfegyvermentes övezet megteremtését,- arne4y Lengyelországot, a Csehszlovák Köztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaságot ás a Német Szövetségi Köztársaságot foglalná magában. Az NDK és Csehszlovákia e javaslatot magukévá tették. A Német Demokratikus Köztársaság kezdeményező lépést tett arra, hogy mindkét német állam mondjon le az atom- és rakétafegyverekről, szállítsák le és végül vonják ki Németország területéről a külföldi katonai egységeket. Ezek a javaslatok, amelyeket mindeddig elvetettek az imperialisták, megfelelnek a nemzetek érdekeinek és reményeinek, széleskörű visszhangra találnak a "néptömegek között, irányt és célt adnak közös harcuknak. Az összes országokban folyamatban levő különféle mozgalmakat és akciókat, melyek főképpen a szövetségi köztársaság atomfegyverkezése ellen irányulnak, bővíteni és fokozni kell. Nyugat-Németországban az atomhalál elleni hatalmas mozgalom összefogja a pártokat, a szakszervezeteket, a társadalom valamennyi rétegét, a férfiakat és nőket egyaránt, akik abban a tudatban, hogy a hazát és életüket védelmezik, a népszavazás alkalmával, / gyűléseken, demonstrációkon és politikai sztrájkokon manifesztálnak akaratuk mellett. Ez a mozgalom a legerősebb támogatásra a Német Demokratikus Köztársaságban, a német munkások és parasztok első államában talált, amely mindkét német állam békés erőinek szilárd bástyája és az európai béke jelentős tényezője. A Német Demokratikus Köztársaság határozott békepolitikájának megfelel a német kérdésben elfoglalt azon álláspontja, hogy az egyesítés maguknak a németeknek az ügye és hogy ezt a kérdést csupán a háború és atomfegyverkezés politikája elleni harcban lehet megoldani; az NDK javasolja a két német állam közti tárgyalások útját a szövetség megteremtésére. Az értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok örömmel fogadják és támogatják az egyes országokban kibontakozó azon mozgalmakat, — fakadjanak bármilyen politikai vagy világnézetből — amelyeket az a becsületes törekvés vezérel, hogy biztosítsák a békés egymás mellett élést, enyhítsék a nemzetközi feszültséget és tárgyalások útján hidalják át a fennálló ellentéteket. Nagyok és jelentőségteljesek a békeharc eredményei. A népmilliók minden világrészben megmozdulnak, hogy az emberiséget megmentsék az atomhalál veszedelmétől. Tekintettel arra az új veszedelemre. amelyet Európa részére a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzése jelent, szükséges, hogy a munkásosztály és a néptömegek fokozzák aktivitásukat és a békeharcot még hatékonyabbá tegyék. Ez sike-i rülni fog, ha a béke minden híve, minden jóakaratú ember közös, vagy azonos irányú, akciókban minden erőt kifejt annak érdekében, hogy meggátolja a szövetségi köztársaság atomháborús tűzfészekké alakítását. Minden állásfoglalás, minden akció, minden ellenállás és általában mindaz, ami a német imperializmus és milita. rizmus ellen irányul, hasznos és szükséges. Ehhez segítő kezet nyújtunk, tekintet nélkül a világnézetben és politikai szempontból mutatkozó különbségre és társadalmi osztályokra. Nem tehetjük meg, hogy ne fog? laljunk el kritikus álláspontot a jobb? oldali szocialista vezetők politikáját és állásfoglalását illetőleg, amely ellenkezik a nemzetek és a béke ér? dekeivel. Annál inkább örömmel vesz r szük, hogy több európai szocialista párt ülése és összejövetele, valamint a szocialista internacionále tanácsának legutóbbi ülése állást foglalt a béke érdekében, az atomháború veszedelme ellen, az európai atomfegyvermentes övezet és a leszerelés mellett. Ez a közös akció új lehető? ségeket nyújt. A munkásosztály akcióegységére, a •kommunista, szocialista^ és kérész? tény munkások közös fellépésére, e pártok és a szakszervezetek együttműködésére törekszünk a béke, 9 nemzeti függetlenség, a demokrácia és a szociális haladás érdekében. A munkásosztály akcióegysége egy? úttal hatékony fegyver a monopol? tőkének a munkások életszínvonala elleni támadásaival szemben. A munkásosztály együttműködése a széles néptömegekkel és minden olyan erővel, amely elutasítja az atomfegyverkezés irányvonalát, va? lamint az amerikai és német imperializmus kalandor politikáját, továb? bá az egész világot felölelő békemoz. galom, amely a szocialista tábor ha? talmas békeerejére támaszkodik, meg? nyitja az európai nemzetek anyagi és szellemi javai védelmének és a béke Diztosításának reális távlatait, Az emberiség békét óhajt. Az emberiségnek megvannak az eszközei és erői arra, hogy a békét megvédje, A béke győz a háború felett! BELGIUM* KOMMUNISTA PÁRTJA, CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRT. JA, DÄNIA KOMMUNISTA PARTJA, A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT, HOLLANDIA KOMMUNISTA PÁRTJA, AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT, LUXEMBURG KOMMUNISTA PÁRTJA. NÉMETORSZÁG SZOCIALISTA EGYSÉGPÁRTJA, NORVÉGIA KOMMUNISTA PÁRTJA, A LENGYEL EGYESÜLT MUNKÁSPÁRT, AUSZTRIA KOMMUNISTA PÁRTJA, SVÉDORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA, A SVÁJCI MUNKAPÁRT, NAGY-BRITANNIA KOMMUNISTA PÁRTJA. Az irányító munka magasabb színvonala — Új SIKEREK FORRÁSA Irta: Bruno Köhler, a CSKP KB titkára Pártunk XI. kongresszusa többek között szocialista államunk megszilárdításával, az állami és gazdasági szervek munkájának állandó javításával és tökéletesítésével is foglalkozott. Foglalkozott továbbá azzal, hogyan összpontosuljon e szervek tevékenysége a szocialista építés befejezésében felmerülő döntő jelentőségű feladatokra. Helyes ez az útmutatás. A szocializmust és kommunizmust építő összes testvérpártok is így cselekszenek. Csak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői vannak más véleményen. Kongresszusukon nemrégen elfogadott programjukban azt állítják, hogy „a munkásosztály és általában a dolgozók hatalmának megszilárdítása után a szocialista társadalmi rend alapvető és döntő fontosságú kérdéseként előtérbe lép az állam fokozatos elhalásának kérdése." ,,A munkásosztály és általában a dolgozók hatalmát" Csehszlovákiában alaposan megszilárdítottuk. A jugoszláv vezérek elmélete szerint ezért kongresszusunkon arról kellett volna tárgyalnunk, hogyan hagyjuk fokozatosan elhalni az államot, vagy más szavakkal, hogyan ássuk alá a munkásosztály alaposan megszilárdított hatalmát. Nyilvánvaló, hogy az ilyen „tanácsokat" határozottan elutasítjuk. Nagyon jól ismerjük Marxnak és Leninnek az államról szóló tanítását és ezért elutasítjuk annak minden ferdítését. Mi még csak befejezzük a szocializmus építését, á Szovjetunió pedig megkezdte a kommunizmus építését. Tőkés és imperialista államok vesznek körül bennünket és tudjuk, hogyan tekintenek ránk Politikai, gazdasági és kulturális téren óriási alkotó"feIadatok állanak előttünk. E feladatok teljesítésében éppen a szocialista állam képezi a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi eszközét, amint azt Marx és Lenin tanltja és saját tapasztalatainkból tudjuk. Aki ebben a helyzetben — méghozzá alapvető és döntő feladatként — az állam elhalását helyezi előtérbe, nem marxista, hanem revizionista és árt a szocializmus építésének. A jugoszláv „teoretikusok" buzgó „ideológiai" tevékenysége azt a benyomást kelti, hogy nem más, mint a marxizmusleninizmustól és a szocialista tábortól való elszakadásuk álcázása. A háború előtt pártunkban Guttman és társai is elméleti frázisokkal álcázták szakadárságukat. A különféle árnyalatú revizionisták ellen folytatott mai küzdelmünkben nem szabad megfeledkeznünk ezekről a régi tapasztalatokról. SZOCIALISTA ÁLLAMAPPARÁTUSUNK VAN Állam- és gazdasádgi apparátusunk politikai és szociális összetétele az utóbbi években lényegesen megjavult s a minősége is jobb. A párt tagjainak és funkcionáriusainak százezreit bízta meg az összes fokú állami és gazdasági szervekben végzett munkával. Népből származó és a néppel szoros kapcsolatban álló számos új értelmiségit neveltünk fel. A régi értelmiség túlnyomó része tevékenyen bekapcsolódott a szocializmus építésébe. Másrészt kiemeltük az állami és gazdasági szervekből az ellenséges és megbízhatatlan elemeket, akiknek ott semmi keresnivalójuk. Továbbra is rendszeresen leleplezzük és ártalmatlanná tesszük az álcázott vagy a fontos helyekre ismét belopakodó ellenséges elemeket. Beigazolódnak ezzel Gottwald elvtárs szavai, hogy előbb vagy utóbb minden bitangot elér a végzete. így lesz ez a jövőben is. A központi hivatalokban nemrégen végrehajtott felülvizsgálás nagy jelentőségű volt az állam és gazdasági apparátus továbi építése szempontjából. Hogy ez az intézkedés helyes volt, többek közöt az az óriási lárma is igazolta, melyet a tőkés sajtó és rádió bértollnokai, a nemzet emigrációban élő árulóit beleértve, csaptak. Az urak megérezték, hogy a felülvizsgálás veszélyezteti ügynökeiket és összeköttetéseiket, meghiúsítja a szerveink bomlasztására irányuló törekvésüket, amire különféle valutákban sok milliót fordítottak. Igen, a felülvizsgálás az ellenséges elemek egész sorát leplezte le és megszakította összeköttetéseiket. A felülvizsgálás ugyanakkor megmutatta, hogy a felforgató tevékenységre irányuló nagy erőfeszítés és a ráfordított eszközök lényegében hiábavalóak, mivel államés gazdasági apparátusunk általában egészséges, megbízható és megfelel államunk szocialista jellegének. A Központi Bizottság beszámolója a következő szavakkal ad utasítást az állam- és gazdasági apparátus építésére: „továbbra is következetesen törekedni fogunk arra, hogy az államés gazdasági apparátus olyan politikai és osztályarculattal bírjon, mely a párt és a nép akarata következetes megvalósításának biztosítékát adja." A SÚLYPONT — A GAZDASÁGI SZERVEZŐ- ÉS NEVELŐFUNKCIÖ Továbbra is éberen őrizni fogjuk államrendszerünket és nagy szocialista vívmányainkat az osztályellenség ármánykodásaival szemben, azonban az állami és gazdasági szervek tevékenységének súlypontja egyre inkább a gazdasági szervező- és nevelőmunkában lesz. Mivel a harc fő mezeje — melyen eldől hazánk szocialista építésének befejezése — a népgazdaság, növekedni fognak különösen az iparunkat, mezőgazdaságunkat, közlekedésünket, építészetünket és egész gazdaságunkat közvetlenül irányító szervek gazdasági szervező- és nevelőmunkájának fokozásával szemben támasztott igények —, mint arra a XI. pártkongresszus rámutatott. A megoldandó, egyre bonyolultabb feladatok és a népgazdaság irányítása gazdasági hatékonyságának fokozására tett intézkedések feltételezik és egyenesen kikényszerítik az összes fokú gazdasági szervek dolgozói gazdasági szervező- és nevelőmunkájának általános fejlesztését. Az iparnak az irányítás nagyobbfokú decentralizálására és az alsóbb fokú szervek bővült jogkörére épülő új megszervezése helyes és beválik, amint azt a termelés idei áprilisi és májusi fejlesztésének kedvező eredményei igazolják. Ugyanakkor világos, hogy nemcsak az új szervezeti forma, hanem a jobb politikai, gazdasági, és szervező tevékenység is jobb eredményeket hoz a termelés fejlesztésében. Hasonló lesz a gazdaság irányításában az új pénzellátási és szervezési módszerre való áttéréssel kapcsolatban most még jobban érvényesített gazdasági ösztönzőerők helyzete. Nagy jelentőségük van a gazdasági ösztönzőerőknek, de önmagukban még nem biztosítják a gazdaság kívánatos fejlődését. Fontos, hogy necsak a gazdasági ösztönzőerőket érvényesítsük helyesen, hanem a termelést, az ellátást, a dolgozók előkészítését stb. is rendesen és sokoldalúan szervezzük meg úgy, hogy egyáltalán hathassanak ezek a gazdasági ösztönzőerők. Természetesen nem találhatunk ki általános érvényű receptet a gazdasági szervező- és nevelőmunka megjavítására, azonban döntő mértékben fontos, hogy tovább fokozzuk , gazdasági dolgozóink szocialista öntudatosságát. Ez a fokozott öntudatosság elsősorban a feladatok teljesítésének politikai kezelésében és a mindennapi munka nagyobb fokú pártos szellemében, a rendelkezésünkre álló eszközök és erők teljes mérvű kihasználásában és a népgazdaság fejlesztését szolgáló új erőforrások képzésében, a dolgozók népgazdasági irányításban való lehető legnagyobb fokú részvételének biztosításában nyilvánuljon meg. A gazdasági dolgozóink tevékenységében megnyilvánuló szocialista öntudatosság fokozásának összes szempontjai kölcsönösen összefüggnek. A GAZDASÁGI FELADATOK POLITIKAI KEZELÉSE A gazdasági feladatok teljesítésének politikai kezelése természetesen nem azt jelenti, hogy a gazdasági problémák megoldását általános politikai szólamokkal pótoljuk. Márpedig szemtanúi vagyunk ilyen kísérleteknek! A feladatok politikai kezelése azt jelenti, hogy a gazdasági feladatok teljesítésében egész politikánkból, abból a törekvésből indulunk ki, hogy a lehető legjobban elősegítsük nagy politikai célkitűzéseink teljesítését. A gazdasági feladatok teljesítése politikai kezelésének ellentéte a reszortszellemű korlátozottság, a szűk szakosítás, a konzervativizmus, a dolgozóktól való elszakítottság, ami bürokratizmust szül a munka irányításában. A vasutaknak a Közlekedésügyi Minisztérium által való irányítása nemrégen még tipikus példája volt a gazdasági feladatok teljesítése nem politikai kezelésének. A minisztérium vezetősége és az egyes szakaszok felelős dolgozói szem elől tévesztették munkájukban a politikai látókört és távlatot, az egész népgazdaság szükségleteire és a gazdasági hatékanyságra való tekintet nélkül oldották meg a feladatokat a maguk hatáskörében. Önelégültség töltötte el őket, hogy tonnakilométerekben teljesítették a szállítási tervet, arra viszont nem tekintettek, hogy sok millió tonna különféle árut, nyersanyagot és anyagot nem szállítottak le és ezzel a vasutak fékezték az egész gazdaság fejlődését. A vonatok nagyfokú késése méltán felháborította a dolgozókat. A forgalom lebonyolítására felhasználták a gazdasági ösztönzőerőket — de hogyan? Egyre több túlórát fizettek, hogy a gép- és vonatkezelőcsoportokat embertelenül hosszú ideig — havonta esetleg 300 és még több órán át szolgálatban tartsák, ahelyett, hogy megszüntették volna a vonatok késésének okait. Az ellenkezőjét érték el: a vonatok kéÚJ SZÖ 5 '* 1958. július 5.