Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-31 / 210. szám, csütörtök

Marcelházi tudósítás Reggel hat órakor men­tem a traktorosbrigád ud­varára. A kombájnok mýr jelsorakozva álltak. Fel­felzúgott egy-egy motor, megzavarta a reggeli csen­det. Amint közelebb értem, Jalsovszki Béla hangos be­szédére lettem figyelmes, aki a szakaszmechanikus­sal a vágószerkezet elejét hegesztette. Szinte kihívóan szólt oda Gyűrüsi József­nek, aki éppen arra jött: — Józsi bácsi! Már száz hektárom van. Siessünk, hogy ma learassuk azt a negyvenhektáros táblát, hi­szen mind a nyolc kombáj­nunk üzemképes. Józsi bácsi erre ezt fe­lelte. — Te vagy, Béla, a leg­jobb kombájnos az egész járásban, hiszen 100 hek­tárt még nem aratott le senki. Azután arra vigyázz, Béla, hogy ma este ne te fizesd megint a sört. Megtudtam, hogy a kom­bájnosok kissé különös ver­senyben vannak egymás kö­zött. A versengés célja: — Ki hagy legkisebb tarlót? Este mindig átnézik a le­aratott táblákat, s aki a legnagyobb tarlót hagyta, az fizeti a sört. Józsi bá­csi még nem fizetett soha. Az EFSZ agronómusa azt mondta, hogy Józsi bácsitól minden kombáinos tanul­hat, hogyan kell jól aratni és kis tarlót hagyni. Aztán felzúgtak a gépek, a fiúk nyeregbe ültek s nagy porfelhót hagyva ma­guk után, kimentek a rin­gó búzatáblákra, hogy foly­tassák a csatát, ahol teg­nap abbahagyták. Gyakran felcsendült a dal: „Ha le­gény vagy, gyere velem kaszálni .. ." A kastély másik oldalán a magot tisztítják. Itt is szorgalmasan dolgoznak, nagyobbrészt fiatal fiúk és lányok. A legszebb ered­ményt Répás Zolt&n trak­toros érte el — 310 má­zsát tisztított naponta. A kastély udvarán meglát­tam Urbán elvtársat is. Megtudtam, hogy ó a leg­jobb traktoros, ö éri el a legjobb eredményeket lánc­talpas traktorán. Siet is, hogy ne sok tarló maradjon a kombájn után, de mi­előtt elindulna még meg­jegyzi: — Ha a kombájnosok nem döntik el este, hogy ki hagyott nagyobb tarlót, ki fizeti a sört? ... Másnap már hiába néznék a tarlót — lebuktatjuk. ÉDES ÄRON I Uétkäwšfuá läsei j Ä BEADÁS TELJESÍTÉSE elsőrendű hazafias kötelesség Nagymegyeri levelezőnk az ara­% tás lefolyásáról tudósít, majd eze­§ ket írja: 'Dúzából a járásnak már *-* majdnem mind a 31 fc EFSZ-e teljesítette kötelező be­S adását, de az állami felvásárlásra 5; tervezett búzamennyiséget csupán § Apácaszakállas teljesítette. Jel­$ lemző, hogy éppen a legnagyobb $ szövetkezetek késlekednek: A több ^ mint 2000 hektáros ekecsi, az ^ 1000 hektárnál jóval nagyobb ä nagymegyeri, alistáli és a nemes­> ócsai EFSZ-ek. Nagy és felelősségteljes feladat § vár a szövetkezetek funkcionáriu­^ saira, de nem kisebb mértékben a ^ helyi pártszervezetekre és a helyi ^ nemzeti bizottságok tanácsaira. Az ^ ő feladatuk meggyőzni az EFSZ-ek ^ tagjait, hogy a mintaalapszabály­í; zat értelmében minden EFSZ első ^ feladata az állam iránti kötelesség ^ teljesítése. Márpedig állami felvá­^ sárlásra beadni a búzát éppen i olyan kötelesség, mint a beszolgál­^ tatási terv teljesítése. Hiszen a fc két beadási módszer csak azért van bevezetve, hogy szövetkeze­teink termésük bizonyos mennyi­ségéért magasabb árakat kapjanak, vagyis hogy szövetkezeteink ilyen módon nagyobb jövedelemhez jus­sanak. Érthető, hogy a szövetkezeti tagság többségében még mindig ott él az önző, személyi érdek, a szűkkeblűség. De ez egyúttal rövidlátást is jelent. Mert minden józanul gondolkodó szövetkezeti gazdálkodóval meg kell értetni azt, hogy ha természetbeni járan­dósága munkaegységenként mond­juk 20—30 deka búzával kevesebb, ezzel családjának egész évi ke­nyérrel való ellátása még biztosít­va lesz. De megvan a remény arra is, hogy az évvégi részesedés 2—3 koronával nagyobb lehet, ha a szö­vetkezet teljesíti az állami beadás tervét. Viszont előállhat ennek az ellenkezője is, ha a tagság ragasz­kodik a tervezett mennyiségű bú­zajárandósághoz, az év végén a tervezett részesedés esetleg 2 — 3 koronával alacsonyabb lesz. Azt hiszem, ehhez részletesebb magyarázatra nincs szükség. ^ Egyébként még azt is meg kell ál- ^ lapítanunk, hogy a rendkívüli vi- ^ szonyok ellenére elég jól mentek ^ az aratási munkák. Nemcsak Apá- ^ caszakállason, Kolozsnémán, Csi- ^ csőn és lányon kapcsolódtak be ^ az asszonyok a munkába, hanem ^ másutt is. Nemcsak a padányi, ^ radványi ifjúság vette ki részét a ^ magtisztítási munkálatokból és a ^ kévekötésből, hanem a JNB dolgo- ^ zói, a nagymegyeri HNB tanácsá- ^ nak tagjai, a Jednota és a Helyi ^ Gazdálkodás Üzemének dolgozói is. ^ ¥/ özös erővel igyekezett min- i denki minél előbb betaka- ^ rítani a búzát és a rozsot. Most ^ már csak az a feladat hárul egysé- ^ ges földmüvesszövetkezeteinkre, ^ hogy a kötelező beadás teljesítése ^ után minél többet és minél elő'jb ^ adják be állami felvásárlásra a ^ gabona tervezett mennyiségit, ^ mert ez elsőrendű, hazafias köie- ^ lesség. KOPPER JÄNOS, Nagymegyer $ Kombájnokkal gyorsan folyik az aratás Ömlik a zsákokba az új kenyérnekvaló Tisztítják a gabonát. A lig két héttel ezelőtt még ar- j ról beszéltek Ja szőgyéni EFSZ tagjai, vajon mikor lesz learat­va a 900 hektárnyi gabona. Nem attól tartottak, hogy talán sok az aratni­való, hiszen sok a munkáskéz is. Az esetleges rossz időjárás miatt ag­gódtak, féltettek minden kalászt, hi­szen arcuk verítékéből sarjadt min­den búzaszem. Az esőtől, a szemvesz­teségtől féltek. Ma azonban már arról beszélnek, hogy ezen a héten befeje­zik az aratást és a cséplést is elvég­zik 80 százalékra. Kinek az érdeme ez, ki járult hozzá a munka és az emberi akarat nagyszerű győzelmé­hez? Csehországból, a bilinai gépállomás­ról 3 kombájn segített learatni a 400 hektárnyi búzát. Napi átlagos telje­sítményük 10—12 hektár volt és 200 mázsa gabonáit is kicsépeltek egyen­ként. Ä szőgyéni kombájnosok kö­zül — sőt az egész párkányi járásban — Dományi Mihály érte el a legjobb eredményt. Napi teljesítménye körül­belül 12' hektár. Összeteljesítménye több mint 100 hektár, 9 nap alatt. A most épített mezei szérűn serény munka folyik. A kombájnoktól szapo­rán térnek a traktorok, a pótkocsik színültig vannak aranyló kenyérrnag­gal. Telnek a zsákok a tiszta szemmel, izmos legények rakják a teherautókra éjs elindul a búza, meg az árpa a kö­bölkúti begyűjtési üzembe. Eddig már közel 22 vagon búzát és 15 vagon árpát szállítottak a begyüjtőhélyre. A tarlóhántás csaknem egyszerre folyik az aratásai. Két DT forgatja a tarlót éjjel-nappal. Most még csak 400 hektár van rendben, de a hét végére legalább kétszáz­zal szaporodik. Negyven hektár másod­növényt is vetettek, hiszen ebben az év­ben jelentősen bővül majd az állatál­lomány. Előrelátó, céltudatos munka ez, hiszen a ma elvégzett feladatok képezik a holnap szilárd alapjait. A négy mezei csoportvezető — Sárai Boldizsár, Énok István, Volter Ignác és Mányai Gyula — no meg az agronó­mus állandóan a határban tartózkod­nak. Szervezik, irányítják a munkát, hogy ne legyen semmiben fennakadás. Ha szükség van rá, éjszaka is tisz­títják a gabonát. Az éjjeli műszakból a helyi Sokol tagjai is kiveszik részü­ket. Ciling Miklós, Gábris János, Val­kó Béla, Simon Pál, Sárai Béla, Szabó József, Centár Béla és a többiek olyan adaadóan dolgoznak hogy becsületére válna még a legjobb szövetkazeti híg­nak is. A traktorosok, a kombájnosok, a kocsijsok, és a többi munkás, akik­nek szorgalmas munkája nyomán csak­nem egészen megtelt a szövetkezet 50 vagonos gabona raktára, ezek a nagy­szerű emberek a hétköznapok névte­len hősei, akiki a munka harcte­rén aratnak naponta újabb és újabb győzelmeket. D olgoznak, eleget tesznek pár­tunk, és kormányunk felhívá­sának, hogy mielőbb biztos helyen le­gyen a termés, az ország kenyere. Tamás Vince A bodrogszerdafoeSyi szövetkezetben is szépen folyik az aratás. Az aratási munkákban nagy segítséget nyújt a traktorällomás négy aratógépe és két kombájnja. Hathatós segítséget nyúj­tanak a kőbánya dolgozói is. A gép­állomás vezetősége messzemenő intéz­kedéseket tett a tarlóhántás meggyor­sítása érdekében. A helyi nemzeti bi­zottság és a helyi pártszervezet ügyel arra. hogy az aratás és a begyűjtés jól haladjon. Már megkezdődött a cséplés is. Jelszónk: — Egyetlen szem cjabona se vesszen kárba. Kucík Pál, Bodrogszerdahely A takarmányra is gondoltunk Az elmúlt napok során a doborgazi szövetkezet határában nagy iramban folytak az aratási munkálatok. Az ara­tógépek és kombájnok zajától volt hangos a vidék. A kombájnok után a szalma összehordása és a tarlóhántás egyidőben folyt. Ez a bácsfai trak­torállomás jó munkaszervezésének is köszönhető. A kombájnosok és a trak­torosok jó szakemberek, értenek a gépek kezeléséhez. Meg kell dicsérnünk a három Bajthényi fiút, akik mint diá­kok a többi aratóval együtt szorgal­masan bekapcsolódtak az aratási mun­kálatokba. A szövetkezet csoportve­zetőjéről, Csáder Béláról csak annyit, hogy mindig tudja, mikor, melyik munka az égetőbb: — Nemcsak az aratás volt sürgős, hanem a szálastakarmány gyojs be­gyűjtése is — mondja. A csépléssel szintén jól haladnak. A hektárhozamok olyan közepesek. Varga Nándor, Doborgaz KÉSZÍTIK A LOSONCI VÍZVEZETÉKET Régi vágyuk teljesül a losonciak­nak. Ez év végéig a járási székhely minden lakáséba bevezetik a vízveze­téket, s így megoldják a vízellátás oly régi problémáját. A vízvezeték építői szép munkateljesítményt ér­nek el, mert egy egész évvel lerövi­dítik az építés határidejét. Ján Bátovský A szocialista snunkaverseny eredmény® A MÜLT HÉTEN a füleki GTÄ ve­zetősége a brigádok vezetőinek jelen­létében értékelte a brigádok és a traktoristák közötti szocialista mun­kaverseny első félévj eredményeit. Az első helyen a buzitai traktoros­brigád végzett. Stechmüller brigád­vezető mind az üzemanyaggal való takarékoskodásban, mind a tarlóhán­tásban szép sikereket könyvelhet el traktoristái jó munkája révén. Má­sodik helyen a ragyolci, harmadikon pedig a galsai traktorosbrigád vég­zett Szelec, illetve Telek brigádve­zető elvtársak irányítása alatt. Egyúttal sor került a traktoristák között folyó szocialista munkaver­seny kiértékelésére is. Az aratásban a legjobb traktorista címet Dankó Pál viseli a galsai brigádból 58 hek­tár learatásával. Utána Nagy István és Fazekas László következik a nagy­daróci brigádból. Ezek a traktoristák jó munkájuk mellett kitűntek azzal is, hogy a legkevesebb üzemzavarral dolgoztak és megtakarítást értek el az üzemanyagból is. Értékelték a tarlóhántásban végzett munkát is. Eszerint a tarlóhántásti§n 44 hektárral Kalina Pál vezít Stech­müller és Berky traktoristák előtt. Ez a szám azonban napról napra emel­kedik. Örvendetes tényként könyvelhető el, hogy ez idén sokkal kevesebb az üzemzavar az aratás, illetve a szán­tás ideje alatt. A szövetkezetekből dicsérő hírek érkeznek a gépállomás ott dolgozó traktorosairól, így Aj­nácskőről, Ragyolc, Egyházbást­ról, stb., ahol a traktoristák meg­hosszabbított műszakban, éjjel dol­goznak. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT magától értetődik, hogy az aratás hatalmas tempóban halad. A járás szövetkezeteiben a GTÄ már az 1500 hektár körül áll a learatott gabona­neműekben. Ezzel a területtel azon­ban nem áll arányban a tarlóhántás, mert kb. 300 hektár szerepel a trak­toristák munkalistáján. Ennek egyik­oka az, hogy sok szövetkezetben nem teszik szabaddá a learatott területe­ket a tarlóhántás számára. Agócs Vilmos Krpálek tiszt egységének tagjai a CSKP XI. kongresz­szusa alkalmából kötelezettséget vál­laltak, hogy rendbe hozzák kaszárnyá­juk környékét. A katonák nagy oda­adással tesznek ele­get vállalásuknak és szorgalmas munká­juk révén már ott tartanak, hogy még néhány nap és az egész kaszárnya te­rületén, környékén elvégzik a „nagyta­karítást." Gottlieber Ferenc hadnagy. ÚJ SZÖ 6 * 1958. július 2*­á t

Next

/
Thumbnails
Contents