Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-31 / 210. szám, csütörtök

A haladást pártoló filmekf seregszemléje Az idei Karlovy Vary-i nemzetközi ilmszemle jelentőségét méltatva lár elöljáróban említenünk kell azt tényt, hogy az utóbbi években el­zaporodott a fesztiválok száma. Cannes, Velence, Berlin, Edinburg, an Sebastian, Melbourne, — hogy sak a legfontosabbakat említsük — lind a világ kinematografiájának elyzetét tükröző egy-egy állomás, la még hozzátesszük, hogy ebben z évben a brüsszeli világkiállítás ereiében is rendeztek nemzetközi ilmfesztivált, akkor látjuk csak, mi­yen rendkívül nagy eredmény tavaly 2, az idén pedig 41 állam résztvé­ele a fesztiválon. Önmagában már z is a nemzetközi elismerést, a ki­ívott, s a tizenegy év folyamán legszilárdult tekintélyt jelenti. Kar­rvy Vary tehát a világ legnagyobb ilmfesztiválja. Ez azonban nem az egyedüli ténye­ö, amelyre büszkék lehetünk. Mi az ka annak, hogy annyi ország küldi 1 hozzánk évente filmjeit? E kér­és megválaszolásában rejlik fesz­iválunk jelentőségének lényege, i válasz egyszerű: Karlovy Vary az mberek közötti nemes kapcsolato­ért, a nemzetek közti tartós barát­ágért a művészet fegyverével har­oló filmek fesztiválja. Ebben a humanista célkitűzésben agy vonzóerő van. Hiszen a világ lüvészeinek zöme felismerte, hogy sak a társadalmi haladás pártján llva, csak a népre támaszkodva, an­ak életét tükrözve születhetnek agy alkotások. Ezt a tényt fejezik ;i tömören Cezare Zavattininek, a 6. folytatás ve a lengyel filmekről) hiszen a nem ^ hivatalos bemutatók során láttunk $ a versenyben szereplő filmtől jobbat § is. Kétségtelen, hogy a nyugati film- ^ gyártás bizonyos méretű pangása és ^ a szocialista kinematográfia erőteljes % fellendülése mai helyzetében legjobb § műveink felvonultatása fesztiválun- § kon kétségbevonhatatlanul bizonyít- ^ hatta volna a haladó, a szocialista ^ filmművészet fölényét. A helyzeten * Főiskolára megy tanulni és kohó­tehat változtatnunk kell s joyore ä mémö k i esz Csak a2t s ajnálja, hogy Karlovy Varyba kell kulden. a Ieg- ^ keü yálnia az üzemtő l. De nem jobb müveket. Ez azutan termesze- ^ so k^ mi ndössze öt évig, ez pedig tesen megkonny.t, majd a zsur. mun- ^ f i u korában nem számít hosszü id ő. fe7adat elo a« /..t a ZN^eiy e nes"ben I ne k' A 9 yárbal1 most olyan jó l™ 9 y telaaat előtt allt. NEM egy esetnen S mjnden Kár hogy ne m jött Kravec " m tf ( . t e.. egyenértékű f.lmek $ hozzájuk m i Xdennel ismertette kozott kellett döntenie, tobbkevesebb fc , , sikerrel, de egy-két túlértékeléstől Š T, ,„ _ ,,„,,„„,.„ _,-„ , .... . ... . . , , s Kravec figyelmesen hallgatta, meg­értékeléstől (A ^^Äľfíf ^ jegyezte. az^emrészlegek vezetőinek, japán film) eltekintve, lényegében he- | ^^ üzem^áépítésén dolgoztam. yese n' fc Még azután is valamelyest — szakí­A fesztivál alapján, minden hiá- i totta félbe a ]ányt i _ Persze nem nyossága ellenére is lemérhetjük, § sokáig hogy ma a világ filmgyártásának élén $ _ Pedi g. most rá se m i sme rnél az a szovjet s a japán filmművészet | üzemr e Nemrégen indították meg az . . , ., . . „ § új hengerművet — szólt felindulva az olasz es az indiai filmgyártás es ^ 0 1, g _ é s önkénytelenül — üzemi különösed az alkoto művészek uj ^ szokág szerin t _ tegezni kezdte. Régi áll, előkelő helyet foglal el a francia, § hengerművet az olasz és az indiai filmgyártás és ^ 0|j a é s önl különösed az alkotó művészek új ^ szokás szerint — gárdája révén mindjobban előtérbe $ mester ei felől kérdezősködött, kravec nyomul a játékfilmben is a csehszlo- S imme l. Smma l zavaros válaszokat adott vfik kinematografia. Ez yisszatukrozo- J mban észre vette, hogy a lány dott abban is, hogy mind a ket fii- | pillanatig minden szavát fe­münk, a Fekete zaszloalj es a Negy- | £ f. l t y e Lassan a testte l" _ vennegyen voltak, dijat nyert. i go ndolta magában és mindjárt más Az idei nemzetközi filmfesztivál § té má r a terelte beszélgetésüket, elválaszthatatlan és magával a ver- ^ — Es mihez kezd, ha nem teszi le sennyel legalábbis egyenrangú részét ^ a f ei vételi vizsgát — kérdezte s köz­képezte az ebben az évben először i ben arra go ndolt,- hogyan szedjen ki neorealizmus atyjának" szavai, hogy | megrendezett Nyílt fórum, amelynek S belöle ravasz ui közelebbi adatokat az filmművészet nem fejlődhet csupán keretében a szakemberek, művészek, § üj hengerműről sztetikai vonatkozásban, nem kerül- filmkritikusok, esztéták élénk és ér- ^ _ F(j gét az dekes vjtáka t folytattak a korszerű, ^ 0y a _ az estj isk oi aban csup a egye témák feldolgozásának fontos- ^ sejm voltak Minek néze l... ól a filmművészetben. Ezen ki- 5; Kraup f, ma í, áb a szívta a lánv selv esemeny, ^ csekistak ? Nyomon követnek és ját­szinesznok s s z­k a szerelmes pár t" _ v inant fel m az eiuuDiii, nem is be- > Gyorsan elfordult a lánytól, nyugat, filmfesztiválokról, i JJ* csodäl k y zva nézett rá és sz i* té n „ „ - kiáltott eti meg az etikai kérdéseket, s az gazi haladás csupán e két tényező gységében, kölcsönhatásában érhe­ő el. A film ugyanis — mondotta — lem jelent harmadik utat a világ két oncepciója között. A Karlovy Vary-i filmfesztivál sa­átos vonása tehát éppen nyílt poli­ikai jellege, kiállása a haladás, a bé­:e ügye mellett. Ebben a vonatko­ásban jelentősége nagyobb, mint 'ármely más fesztiválé. Ez olyan lapot jelent, amely lehetővé teszi emcsak a nagyszámú részvételt, ha­em magában hordja a további mi­öségi fejlődés minden adottságát is. A XI. Karlovy Vary-i filmfeszti­ál is megőrizte ezt a nemzetközi angot biztosító sajátos jelleget, i iilmek döntő többsége kifejezésre uttatta a népek közötti barátság, szráb&fl 'és független nemzeti fej­ődés, a nemes emberi kapcsolatok, a béke gondolatát. A tartalom mű­észi formában való tolmácsolása te­én azonban az idei fesztivál szín­onala nem érte el a tavalyiét, amint zt kiértékelő beszédében a verseny árónapján A. M. Brousil, a zsűri el­öke is hangsúlyozta. Véleményem j raszimov, zerint ez idén kevesebb volt nondottan gyenge film, mint tavaly le úl „ , edő, úgynevezett nagy filmről nehéz i nek örvendenek az egesz világon a ^ .. .., , 1 film berkeiben. Az első alkalom ez a $ eletüket! film történetében, hogy sor került $ - Elválaszthatatlanul . dünnyögött ilyen nyílt, nagyméretű és sikeres S Kravec. - És ha különféle ügyei, ba­véleménycserére. A Nyílt fórum Ieg- 5 ráta i akadályozzák, vagy ha menni nagyobb eredménye éppen abban | aka r valahová? Kötelezze le magát rejlett, hogy kifejezésre juttatta a ^ házassággal? Nyugat és a Kelet filmszakemberei- $ ~ M a9 a egy... maga egy közön­nek egyöntetű véleményét: A film- $ séges ... művészetnek aktív kapcsolatban kell $ 0 1i a nem talált megfelelő szavakat állnia az élettel, részt kell vállalnia i indulata kifejezesere, hirtelen meg­a békéért folytatott harcból. A vita ^ fordult és eltávozott. ľÓCTtvOVí'íi Ipnvpnphpn mpncnvp7!pk S ~ Ólja. nem értett mai ságáról a filmművészetben, üzen KI- ^ Kravec magába szívta a lány sely vül szóba kerültek más, nem keves- i mes szöke h ajának sza ppanillatát és bé jelentős kérdések is. A fesztivál s eszébe jutoU milyen rég en nem mo­túlzsúfolt programja mellett is min- 5 s.kodott, simogatta Ólja bársonyos dig telt ház volt a vitákon es az i kezét é s hallgatagon egymás szemébe erdeklodest bizonyítja, hogy a terve- i néztek Szeretett volna vaIami ke d. zett három összejövetel helyett otot ^ vese{ mondani a i anyna k. kellett megtartani, de meg így sem ^ Rravec hirtelen felfigy elt a szom­juthatott szóhoz minden vitaba je- ^ szédos don ölelkező párr a. Nagyon lentkezo. Míg az idei fesztiválon ke- | szerelmeskedtek. „Vajon nem vesebb volt a tarsadalmi ecompnv í .. _ .. . a különféle fogadás és a száma, mint az előbbin, nem szélve a ahol igen fontos kérdés az, hogy S f"^„^"""heWéről' hány filmcsillag jelenik meg milyen J e^ gz az áU o. toalettekben s hány pazar fogadást | 9 Elöttük egy pa r andalgott. ídén ™ e^<iváf^ sz^kemberek ^zinte Házasságkötésről beszélgettek és a tömeges megjelenése, a filmszemle ^ ' á ny szorgalmazta, hogy ne novem­munka-jellege jellemezte. Elég, ha | berbe n- * ane n} szeptemberben tartsák néhány nevet említek. A francia Ge- | m e9 esküvőjüket. orges Sadoul, Jean Effel és Francoise | ~ N l- mennyire a nyakaba akarja Rosay, az olasz Cezare Zavattini, | varr m ^ a9 á t ~ J e9yezte meg hanya­Giuseppe de Santis és Ugo Casiraghi, | v e^ en Krave c- ... u c az amerikai Paul Strand, a szovjet^ 01j. a szeme villámot lovelt bossíu­Rosztyíszlav Jurenyev, Szergej G ^ I m — Ä Grigorij Kozincev, a $ magatol Kravecet es raszoit. * — Hogy érti azt, hogy a nyakába varrni magát? Mi rossz van ha egy lány férjhez akar men­a férfihez, akit szeret. Hogy elválaszthatatlanul együtt éljék le ^llJK^i 1» | ' Ö « ' O n f a ki- lengyel Jerzv Toeplitz, a magyar Na- $ . tavaly, I dasdy Károly és a cseh A. M. Brou- ^ a« aH a az alkotások zöme nem haladta i síl - hogy csak a legismertebbeket * a° üd n­az átlagszintet és igazán kiemel- ! soroljuk fel, - mind nagy tekintély- $ íz ** e:i ííi . nplr nrvpnrlpnpk az pfiéfi? viláoon a ^ civdidäzLi ieszélnünk. Végeredményben ez ki ejezésre jutott abban is, hogy a lagydíjat két film kapta közösen, niközben legalább 5 — 4 alkotás szin­e egyenlő eséllyel versengett a leg­lagyobb kitüntetés eléréséért. Ettől Itekintve, a nemzetközi zsűri több :ategória díját nem ítélte oda, egy­észt tekintetbe véve a kellő szín­onalasság hiányát, másrészt pedig zigorú mércét alkalmazva. Mindez ükrözi azt a helyzetet, hogy ebben ,i. évben — amint már említettem — gen sok fesztivált rendeztek, s bár vente hozzávetőlegesen 2000 filmet orgatnak, kevés közöttük a kimagas­ó alkotás, amellyel az egyes államok néltóképpen képviseltethetnék ma­liikat ezeken a gyakori filmszemlé­ién. Annál is inkább így van ez, mi­rel jelenleg néhány nagy nemzeti ilmgyártás művészi válsága, illetve >gy helyben topogása időszakát éli. íásrészt fesztiválunk minőségi szín­onalát gyengítette az, hogy több írszág nem hozzánk küldte el Ieg­obb alkotását, hanem Cannesbe, irüsszelbe, vagy tartalékolta Velence ;zámára. Ha ez ellen szót akarunk •melni és ez feltétlenül szükséges s, akkor először a saját portánk ílőtt kell söpörnünk, mert az előbbi negállapításunk elsősorban a szo­:ialista filmgyártásra vonatkozik. Mi nagunk Brüsszelbe küldtük legjobb ilmünket, Zeman rendező nagydíjat íyert művét, az ,,Ördögi találmányt". i Szovjetunió Cannesban vitte el a , .„ . ^ .. , .álmát a Szállnak a darvak c. nagy- i az lde l filmfesztiválon meg egyes x Ebben látta az egyedüI i kfuut szoron izerű filmmel. Ezek világraszóló si- ! filmek nem testesítettek meg tokele- ^ g atott helyzetéből. Máskülönben ide­cerek, de ki tagadhatná, hogy itt í t es művészi formában alkotoik be- s g enben élhetett volna, — élete örökös cárt szenvedett ' a Karlovy Vary-i ! csületes törekvéseit, a haladast par- ^ burgonyaásással telt volna és min­ilmfesztivál, amely ilyen művek be- 1 to1 0 gondolataikat, nincs okunk a J dennap várhatta volna, mikor dobják nutatásával rendkívül megerősítette borúlátásra. Sot minden jel arra mu- ; kj a kapu n. tat, hogy jó úton járunk, s hova-to­vább több lesz a komoly művészi si­ker. Meggyőződésünk, hogy ez már XII. Karlovy Vary-i nemzetközi résztvevői lényegében megegyeztek $ Ólja, nem értett meg ... szólt abban a gondolatban, hogy ha közös $ utána halkan Kravec. De a lány gyor­erővel mindenütt megoldjuk a filmek $ s an eliramodott, ő meg töprengett, tartalmának kérdéseit, megoldódnak $ mit is mondott neki a lány és hová az esztétikai problémák is. Ezzel kap- S mehetett. csolatban Glauco Pellegrini olasz i Kravec érezte, hogy valaki a háta rendező a többi között ezt mondotta: > mögött áll. Megfordult. A közrend őre „Nehéz beszélnem esztétikai kérdések- $ volt. Kravec megtorpant, ről, hiszen a történelem komoly kor- ^ — Csak játszik magával! Leány a szakát éljük. Tudtam, hogy itt Kar- legénnyel! Mit álldogál. Fusson utána lovy Varyban sok barátot szerzek, § és érje utói! akikkel karöltve szilárdíthatjuk a bé- $ „Szép kis lányka — gondolta bosz­két. S ez a művész feladata. Mert ná- i szúsan Kravec — de hogyan gondol­lunk az égbolton katonai repülőgépek, i kodik . .. De miért is ne? Le a kalap­a tengeren hadihajók rajzanak. Vala- Š P a l előtte: üzem, főiskola, sportpálya, mennyi ország filmdolgozói a mű- $ Kohómérnök! Meg sem ismerné az vészét szaván" kell tiltakozzanak a $ ember a martinkemencénél." háború ellen. Hangunk erőteljes le- $ Belül, a lelke mélyén valami idegen gyen, hogy mindenki meghallja. így $ hang ezt súgta: ,,ö tanulni fog. De kell tennünk, mert mi szeretjük az ^ te?" életet, az embert, a haladás ügyét." ^ Tanulni! Ez volt a vágyálma! Hisz Ezekben a szavakban lényegében $ ezért is került ide. Majd ha teljesíti összefoglalható a Nyílt fórum nagy $ feladatait, pénzt kap, és feltétlenül jelentősége a filmművészet és a S tanulni fog. Ezért hagyta, hogy ki­... .. . , , .,,. , m^jí _ „„ í kepezzek a kemiskolában, ezert val­filmművészek tovább, fejlodese szem- ^ a kockázatot 6 egyezett bel e, pontjabol. Annak ellenere tehát, hogy , ledobják a Szovjetunió területén. : i f „óUn „,/,„ > • " d . J ŕolna nemzetközi tekintélyét, s ha jellegét tekintjük, ez egyáltalán nem ebecsülendő eredmény lett volna. Az :lmúlt évben nagy sikereket elért nagyar filmgyártás se küldte el leg- i filmfesztiválon kifejezésre jut. jobb filmjét hozzánk (nem is beszél- I GÄLY IVÁN Kravec észre sem vette, hogy ki­ért az állomásra. A vonat nemsokára indult. Távol a félhomályban megpil­lantotta a perronon áldogáló Ólját. Haja ezüstösen csillogott a lámpa­fényben. Törékeny alakja meggör­(Igaz történet) Fordította: Lörincz László nyedt a kezében tartott hatalmas fa­koffer súlya alatt. Kravec a poggyászmegőrzőbe ment bőröndjéért. Sorban állva figyelte, ahogy a fe­kete munkaköpenyes, törődött arcú asszonyság egykedvűen veszi át a nyugtát és személyazonossági igazol­ványt azoktól, akik holmijaikért jöt­tek. Kravecra került a sor. Az asz­szony elvette igazolványát, de ab­ban a pillanatban a szomszéd szobá­ban csengett a telefon. Kravec ve­szélyt szimatolt. Miért éppen az ő igazolványával tűnt el néhány perc­re az asszony? De csakhamar vissza­jött és kiadta Kravec bőröndjét, majd ugyanolyan egykedvűen igazol­ványát is visszaadta. „Hôľ istennek, ezen is túl vagyok" — könnyebbült meg Kravec. Nyomra akadtak — Boriszenko ezredes jelenti Sztá­linéból, — hangzott a telefonban. — Hallom, Boriszenko elvtôrs — válaszolta a tábornok. — Egy gyanús egyén tűnt fel ná­lunk. Személyazonossági igazolványá­nak felülvizsgálásánál kiderült, hogy hamis okmány. — Ne tévesszék szem elöl. Sürgő­sen küldje ide annak az egyénnek fényképét és igazolványát — rendel­kezett a tábornok. — Már két órával ezelőtt elküldtük önnek repülőgépen. — Rendben van — mondta a tá­bornok. — Majd később felhívom. Moszkva csakhamar jelentkezett. A tábornok a következőket közölte: — A férfi, akinek fényképét el­küldte, a rendelkezésünkre álló ada­tok szerint Kravec nevű amerikai kém. Lehet, hogy őt dobták le Novo­rosszijszk fölött. Elővigyázatosan cselekedjenek. Tudnunk kell, kivel találkozik, miért jár vidékeinken. ... Az az emlékezetes pervomajsz­ki almafa azóta terebélyes fává nőtt. A házak ablakaiban takaros függö­nyök, virágok. Gyerekfüttyszó ütötte meg Kravec fülét. Egy kis legény jött a folyó irányából, boglyas haja csu­rom víz volt. Egyik kezében horgász­botját szorongatta, a másikban meg edényben a kifogott halat vitte. Vizs­gálódó tekintettel végigmérte Kra­vecet, majd benyitott a kertajtón. Az ő házuk volt! A fiú megfordult, s még egyszer fürkésző pillantást vetett a jövevényre. Az udvarban mordult egyet a kutya. Kravec megfordult és tovább ment. „Mi lehet a pionírjel­vénnyel meg nyakkendővel az alma­fa alatt?" - gondolta az úton. Megint vonaton. Szomorú gondola­tai támadtak a kocsiban. Egyedül volt. Szocsiba éppen akkor futott be a vonat, amikor az üdülők reggeli után a tengerpartra igyekeznek. Kravec az ablaknál állva nézte a napbarní­tott testektől ellepett tengerpartot. Látott nevetgélő, fürdőző gyereke­ket, szenvedélyesen játszó kártyáso­kat, ugrándozó, „bakkecskéket" és gyomrukat örökösen tömő kövér nő­ket. Teste viszketett az út porától. Visszagondolt a görög tengerpartra, arra is, hogyan szeretett volna akkor fürödni, de az amerikai megtiltotta. — Mit állsz úgy, Szerjozska! Még kabátot is öltöttél - hallatszott há­tulról egy női hang. Ismeretlen kéz érintette meg azon a helyen, ahol pisztolyát hordta. A kém egy szem­pillantás alatt megfordult. Égy lány állt a háta mögött és nevetett. Isme­retlen arcot látva maga előtt, hirte­len elvörösödött. — Bocsásson meg! Kérem, bocsás­son meg! Összetévesztettem egy is­merősömmel. Fiatal fiúk és lányok társasága jó­ízűen nevetett. Kravec a tenaerpart mentén elte­rülő park felé tartott és azon töp­rengett, hogyan fürödhetne itt meg. Mégsem hagyhatja őrizet nélkül hol­miját a pénzzel, méreggel, rejtjel­kódexszel együtt! Rémület borzon­gatta, elképzelve, amint meztelenül, védtelenül lubickol a vízben, holmijá­nál pedig csekisták állnak nyugodtan és várják, hogy kiússzék. Kravec egy nagy szanatórium mel­lett telepedett le. Széles lépcsőkön törülközővel a vállán néhány férfi kecmergett lefelé. — Azt hiszi, Vaszilij Petrovics, — mondta egy éltes szélesvállú férfi, — azért, hogy én egyszerű vájár va­gyok, nem tudom kiszámítani, mibe kerül nekem ez a gyümölcs? Önnek, könyvelőnek, természetesen könnyeb­ben megy, de .,, — Félreértette — mentegetőzött a könyvelő. „Könyvelő, vájár — fürödni men­nek" — gondolta bosszúsan Kravec. A vonatban megint sokáig nem aludt. Egyre csak azon törte a fejét, mi az oka annak, hogy egyszeriben irigyelni kezdte ezeket a pihenő munkásokat, tanuló embereket. Potapov hadnagy elhamarkodta Viktor, a Szovjetunió területe fö­lött ledobott három kém egyike, Rosztovba érve, egy öregasszonynál szállt meg, aki hajdan sütödetulajdo­nos volt. Az öregasszony* már más­nap készült valamit mondani Viktor­nak, de mégsem szánta rá magát. Viktor érezte ezt. Végre az asszony megszólalt: — Tudod mit, fiam? A rend kedvé­ért mutasd csak meg nekem az iga­zolványodat. Mindjárt nyugodtabb lesz az ember. — Örömmel, öreganyám! Miért nem szólt mindjárt! - válaszolta szín­lelt vidámsággal Viktor és felmutat­ta az igazolványát szállásadójának. Az írástudatlan öregasszony csak forgatta kezében, majd kijelentette: — Nem adatott meg nekem az ! írás-olvasás tudománya — az úr aka­rata volt. Elviszem a szomszédba. ; Viktor éberen figyelt. Az ablakból látta, amint az öregasszony bement a s-orrszéd házba, majd pár perc múlva kijött egy Viktor korabéli fia­talember kíséretében. Hazatérve Vik­torhoz intett a fejével a kíséretében lévő fiatalembernek és mentegető­zésképpen így szólt: — Nincs otthon a szomszédasz­! szony, a férje is munkába ment. így hát ezt a fiatalembert kértem meg, hogy nézze meg az igazolványt. Ő is halászni jött ide a Don vidékére, mint te. Az öregasszony visszaadta Viktor személyazonossági igazolványát. — JVfondtam az öregasszonynak*^ hogy minden rendben van, de ö csak hívott, hogy jöjjek vele — mondta 1 az ismeretlen fiatalember. — Hát persze, a törvénynek eleget kell tenni, — szakította félbe az ; öregasszony. — Most, magad is tu­dod, ... — dünnyögött és kiment a i szobából. Viktornak tetszett társa nyílt te­kintete, A fiatalember búcsúzni akart. Már az ajtóban volt, amikor tétován megfordult és így szólt Vik­torhoz: — Ha érdekli a halászat, holnap együtt mehetünk! Tudok itt jó helye­ket. — Távozásakor a szomszéd barát­gosan mosolygott. — Köszönöm, este majd megbe­széljük. Viktor agyában hirtelen felötlött: „Holnap el kell mennem, az öregasz­szonynak meg azt mondtam, hogy halászni jöttem, márpedig sohasem voltam halászaton. Gyanússá válha­tok. Hiába, mégis el kell fogadnom ä fiú ajánlatát... Semmit sem vett észre, az igazolványon. Ügy látszik, már jól gyártják a hamis igazolvá­nyokat az amerikaiak." Elhagyta a házat és sokáig bolyon­gott a városban. Majd zsineget és horgokat vásárolt az egyik üzletben. Este felkereste a szomszéd fiatal­embert és megbeszélték, hogy más­nap reggel találkoznak. Viktor nyu­godtan aludt az éjjel. Hajnalban arra ébredt, hogy valaki rángatja a vál­lát. Felriadva már a vánkosa alá akart nyúlni, ahol pisztolya feküdt, de amikor látta, hogy az öregasszony áll előtte, megnyugodott. — Ideje, hogy felkelj - szólt rá. - Még elszalasztod a halakat. Sok szerencsét. Hozz egy hétre elegen­dőt — mondta nevetve az öregasz­szony. Viktor gyorsan felöltözködött, fogta elválaszthatatlan irattáskáját, — pénz és rejtjelkulcs volt benne -, és ki­lépett a házból. Szinte egyidőben nyílt a szomszéd ház kapuja. Kiértek a városból. Ütközber a szomszéd egyik fiatalember ismerősével találkoztak. Mítyának hívták. A szomszéd őt is hívta halászni. Mitya sehogy sem tet­szett Viktornak. — Miért olyan szegényes a fel­szerelése? — kérdezte Mitya? — A horgaimat egy tokban a vo­natbanfelejtettem - válaszolta Viktor. — Adok én horgot - mondta a szomszéd. — Nem hagyjuk cserben a társunkat. (Folytatása következik) ÜJ SZrt 7 * 1958. július 31.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents