Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-29 / 208. szám, kedd

v A tapasztalatokért nem kell messze menni E

gyes ipari ágazataink szakemberei, így építészetünk szakemberei is, gyakran látogatnak el külföldre tapasztalatcserére, megnézni, mi újság a szakmában, hogyan lehet még jobban építeni. Ennek ellenére is gyakran hallani szakkörökben, hogy azért jó lenne kibővíteni ezeket a kapcsolatokat, sokat tanulhat „kint" az ember. Ez valóban igaz. Csakhogy idehaza is van még igen sok olyan lehetőség, amelyet nem használtunk ki, sok olyan újítás, új munkaforma, amely nem terjedt el az üzemekben, az építkezéseken, pedig jó eredményeket lehet vele elérni. Amikor nemrég meglátogattam néhány csehországi építkezést, láttam, hpgy a tapasztalatokért nem is kell igen messze menni. A szakembernek nem jelent újdonságot, amit az alábbiakban ismertetünk. Ismert dolgok ezek, amiket az építkezéseken láttam. De nem is készült ez az írás ismeretterjesztő cikknek. Arról van csupán szó, hogy a jó módszereket mindenütt, ne csak néhány helyen alkalmazzuk. II. I. Prágában Vršovicén egy új lakónegyed épül. A 600 lakás az ismert módszerrel, előregyártott téglatömbökből épül. Nem is ez az érdekes. Az építkezés folyamán kitűnt, hogy nagy időveszteséget okoz a válaszfalak felhúzása és, hogy éppen itt sok időt lehetne megtakarítani. A válaszfalakat az építkezés színhelyén előre gyártják. Hárommilliós beruházással egy paneleket gyártó telepet hoztak létre a vršovicei lakótelepen, amely már ezen az építkezésen — éppen a nagy időmegtakarítás folytán — megtéríti a befektetést. Nem beszélve arról, hogy az egész panelkészítő szétszedhető és más építkezésen újra üzembehelyezhető. A munka itt igen egyszerű. Az előre kidolgozott pontos technológiai folyamat szerint minden szakképzettség nélküli segédmunkaerőkkel is kiváló eredményeket érnek el. Az acéllemezekből készített formákat az éppen szükséges válaszfal nagyságára álltják be — akár tizet egymás mellé — habarccsal, szigetelőanyaggal, s a technológiai menet előírta további anyagokkal kitöltik, megszárítják, emelődaruval kiemelik a formából és a kész fal máris szerelhető. A munka gyorsaságára jellemző, hogy panelekből mindig felesleg van az építkezésen és a falakon dolgozók előtt a panelrészleg mindig néhánynapos előnyben van. A fent említett részleg megtekintése után már nem csodálkoztam azon, hogy az építkezésen igen sok a nő, sokkal több, mint á nők alkalmaztatottságának országos átlaga az építészetben. Sok nagy lakótelep épül Szlovákiában is. Érdemes megfontolni, nem lenne-e kifizetődő a válaszfalak előre gyártása másutt is. A fent említett építkezésnél nem csodálkoztam azon, hogy betonlapokból készített, felszedhető utak vezetnek az építkezés színhelyére. Ez természetes, hiszen nagy építkezésről van szó, bizonyára már jóelőre, még az alapok ásása előtt készen álltak ezek a provizórikus, de igen nagy szolgálatot nyújtó autóutak. A meglepetés az volt, hogv az utak előre való építését mindenütt természetes dolognak tartják és hozzá sem kezdenek az építkezéshez, amíg az alapok helyéhez nem vezet a betonlapokból épült autóút. Még a kicsiny, kevésbé fontos építkezéseken is így van. Nagyon kifizetődő és igen egyszerű dolog előre megépíteni az utat. Gondoljunk csak azokra a Tatra 111-esekre és sofőrjeikre, akik a kotrógéptől szállítják a földet egy-egy alapásásnál. Tengelvig sárban, a motor legnagyobb megerőltetésével (és gyors kopásával), a volán mögött ülő tudományának és erejének teljes latbavetésével naponta húszszorharmincszor, teszi meg azt az embert fárasztó, gépet rongáló „utat". Az eredmény: a kerékvágások méq mélyebbek lesznek, s amikor a téglák lerakására kerül sor — hogy azok ne vesszenek el a nagy sárban és ne legyenek útban — a téglákat jó messzire kell lerakni. Még a falazás megkezdésekor is a segédmunkások egész sora mással nem foglalkozhat,' mint a téglák átrakásával. Természetesen a szlovákiai építkezéseken is láttam betonlapokból készült utakat. Amint mondottam azonban, a lényeg az, hogy az építkezéseknek utak építésével való megkezdése természetessé, általánossá váljék, m i nd e n építkezésen. * * * Nincs a fentiekben korszakalkotó újdoniság, ismerős dolgok ezek már. Csak azt akarja ez a néhány sor bizonyítani, hogy a jó munkamódszereknek nemcsak felfedezése, hanem elsősorban elteriedése a fontos. És azt, hogy a tapasztalatokért nem is kell olyan messzire mennünk. Vilcsek Géza. Teljesítik a pártkongresszus határozatait 0 0 Bányászok, szövetkezeti parasztok, gyári munkások leveleit hozza naponta a posta. Valamennyi levél arról tanúskodik, hogy a pártunk XI. kongresszusa előtti munkalendület kérdése nem veszített időszerűségéből, hanem dolgozóink állandó problémájává tna vált. A termelés további foxJ kozása, minden tonna terven ffi felül kibányászott szén azt 'rta mutatja, hogy dolgozóink szint

e törvénynek tekintik a kongtf resszus határozatának minden 0' sorát. Az alábbiakban munkáslevelezőink tudósításaiból közlünk néhányat. BÁNYÁSZNAPRA KÉSZÜLNEK A Handlovái Nagybánya dolgozói méltóan akarják megünnepelni a bányásznapot. Hogy a lehető legjobb eredményeket érhessék el, két hónappal az ünnep előtt áfgondolták, mivel ajándékozhatnák meg dolgozó népünket. Elhatározták, hogv júliusban 2115 tonna szenet termelnek terven felül és 105 méternyi új vágatot adnak át, augusztusi tervüket pedig 2450 tonna szén kibányászásával toldják meg. Kötelezettségvállalásuk eredményeként harmadik negyedévi tervüket 7060 tonna szén kibányászásával és 285 m folyosó elkészítésével teljesítik túl. A jó munkaszervezéssel elérik, hogy minden tonna szénnél 20 fillérrel csökkentik az önköltséget. Tóth János, Handlová. ÜJ UTAKON A KŐBÁNYÁSZAT A Szlovákiai Bazaltkőbányák sátorosi üzemében e hó 27.-én jelentős kísérletet készülnek végrehajtani. Az új rendszerű, úgynevezett kombináltkamarás robbantásnak az a lényege, hogy a kőbányában az egyes robbantásokat összekapcsolják, hogy a robbantások összerejét jobban ki tudják használni. Az útépítés szempontjából rendkívül jelentős, az üzem dolgozói eddig is figyelemre méltó eredményeket értek el. Vígh Sándor például egy hónap alatt több mint 26 ezer kőkockát készített el, amiért oklevelet és 500 korona pénzjutalmat kapott. Az üzem dolgozói áttanulmányozták a párt XI. kongresszusának határozatát. Mindent megtesznek annak valóra váltásáért. ENERGETIKUSAINK TELJESÍTIK FELADATAIKAT Az Érsekújvári Energia-elosztóüzemeknek az év első felében kitűnőek a munkaeredményei. Nyerstermelési tervüket 111,4 százalékra, vonalépítési tervüket 100 százalékra, a belső szerelések tervét pedig 173 százalékra teljesítik. Ezeket az eredményeket főleo a jó szakmunkásképzésnek -köszönhetik, de nagyon jó a dolgozók munkaf'.gyelme is, mert sokszor magukat nem kímélve vesznek részt a viharok okozta károk e'távclításán. Szabó István. (IV. folytatás) I — Nagyon jó. Annál szakszerűbben i tartja majd kezében a fejt<|kalapá; csot a szénbányában. ! Az irodában eleinte mindennap felj írták egy táblára, hová és milyen ! munkára kellenek oroszok. De a ki! függesztett táblák fokozatosan eltűni tek, az írást lemosta az eső. ; Senki sem kényszerítette erőszakkal | munkára az oroszokat. Egész egysze! rüen rosszul, vagy rosszabbul s még ! rosszabbul kezdték őket táplálni. » Apja ugyanabban a táborban sze! métkihordó lett. Fia meg nem tudta, ! hová menjen. De a leves egyre hígabb ! és hígabb lett. ! Egyesek már munkába álltak az ide_ • gen angol föld mélyén. Kravecet egy ! Woolverhampton melletti táborba ve> zényelték. A környékbeli földbirtokoj sok nem szalasztották el az alkalmat ! olcsó munkaerő szerzésére. ! Haijíor kelni, autóbuszra várni. Az S út fél óráig tart a munkahelyre. Burä gonyaszedés, káposztabegyűjtés. Elől | traktor megy. Ez a maga része, innen | az egyik cövektől a másikig. Gyor§ sabban ásson! A traktor sebessége § egyre fokozódik. Gyorsabban kérem, ! gyorsabban! Hogy nedves a föld? Hij ďeg a föld ? Ki tehet róla, ilyen az ä éghajlat. Örömest cserélnék, de ez az S isten akarata. Gyorsabban kérem, | gyorsabban! Ha nem tudja elvégezni j normáját, nem éri el az autóbuszt, ä Hideg van. A reggeli harmattól sí! kosak a káposztalevelek. A hideg vö! rösre marja dermedt kezét. ! — Tessék, itt a hetibére, — két ! font 8 shilling. Mi, hogy kevés? De ! hisz ön még kiskorú. Ha betöltötte > volna 21-ik évét, akkor más volna a j helyzet. Négy és fél fontot kapna, (de így... ! Űjra a tábor, de most már York j mellett. Talán még rámosolyog a szeírencse? De mégis, kell, hogy az em! bert valamilyen más kilátás kecseg! tesse, minthogy egész életén keresz! tül burgonyát ásson?! Apja elégedett > tisztségével, hajlandó akár élete vé! géig takarítani a tábor barakkját, de ! Kravec — fiatal legény, „érvényesülnie ! kell", mint Perepelicin mondogatta. | Soavel „leckét" ad ! ... a kocsiban mindenki aludt. ! Csak Kravec feküdt nyitott szemmel i azok mellett, akik ugyanannak a föld! nek szülöttei voltak, mint ő. ! „Az anyóka, meg az a legény bizí tosan nem agitátorok — gondolta. — ! Amit mondtak, nyilvánvalóan színi tiszta igazság. De mennyire nem I egyezik azzal, amit az amerikaiak ! meséltek ..." ; Kravec elhatározta, hogy nem fog ; sietni. Hiteles okmányokat kell sze• reznie, le kell telepednie és aztán i kezdődhet a „munka". Ideális dolog i lenne, ha beiratkozna valamelyik is! kólába és tanulna. Nagyon vágyott | tanulni, hisz amióta a hitleristák beI zárták a pervomajszki iskolát, nem ! látta viszont az iskola padjait. • Az alatt a néhány nap alatt, amit • szovjet földön töltött, rájött arra, : hogy az a „filozófia", melyet a hlri szerző iskolában fejébe tömtek, nem S más, mint adatok és számok kisza> kított s még hozzá lelkiismeretlenül ! össz^álogatott foszlányai. .. Rosztovban Viktor alig észrevei hető fejbólintással búcsúzott tőle elj lenőrző találkozásukig. ! Néhány nap telt el. Visszatért féi lelme arra késztette Kravecet, hogy ! egyik városból a másikba vándorol! jon. Éjjeli vonatokat szemelt ki. De S itt sem tudott aludni. Féltette pénzét j rejtő irattáskáját, melyet éjjelre pár! nája alá dugott. Ha pénz nélkül mai radna — egyenlő lenne a halállal. | Hogy megnyugtassa magát, összes ; zsebeit telegyömöszölte pénzzel, j ... Folyt a kémek kutatása. Az or! szág bármelyik részében észlelt legi kisebb gyanús jelenséget is megfij gyelték és tüzetesen megvizsgálták. ! Baklanov őrnagy Moszkvából Novo! rosszijszkba repült és az operatív ! csoporttal együtt tüzetesen átkutatta ; a környéket, ahol elképzelésük szei rint a kémek földet értek. Csak egy ! selyemfoszlány került a kezükbe a í borókafán fennakadt ejtőernyőből, i Baklanov őrnagy telefonjelentést ; adott le Moszkvába a nyomozás állá: sáról s érezve, milyen hangnemben I kíván neki sikert a tábornok, nehéz i szívvel akasztotta helyére a telefon; kagylót. ; Az ügy anyagára felfektetett dosz; sziéban csak az ejtőernyő selymének • rongydarabja feküdt. Ügy látszott, nyomra akadtak. Pedig ez nem nyom, (Igaz történet) Fordította: Lörincz László hanem vékony fonál volt, de belékapaszkodva, ha csak el nem szakad, segítségével tovább juthatnak s valami lényegesebb tényt deríthetnek fel. Baklanov nemsokára jelentette a tábornoknak, hogy több embert dobtak le, s véleménye szerint a kémek mindent elkövettek, hogy nagy városokba távozzanak ledobásuk övezetétől. Lehet, hogy Tbiliszibe, Rosztovba, Sztavroopolba, Krasznodarba mentek. — Mit szándékozik tenni ? — kérdezte a tábornok. — Szizov kapitány itt marad, én Tbiliszibe indulok. Ruszanov kapitányt Rosztovba akarom küldeni. — ön menjen Rosztovba, méghozzá minél előbb — felelte a tábornok. — bizonyos .szórványadatokat kaptunk onnan. Tbilisziba Ruszanov menjen. Más városokba már adtunk utasításokat. ... A kocsiban Kravec magába mélyedve, mélázva tekintett az ablaküvegen fehér mozaikkövekből kirakott jelszavakra: „Üdv az SZKP-nek", „Üdv a szovjet népnek", és akaratlanul arra gondolt, mennyire felültették őt az amerikai instruktorok. Azt mondogatták, hogy minden szovjet polgár a kapitalizmus helyreállításáról álmodozik. „Hol a látszata ennek?" — tette fel a kérdést önmagának. Sokat látott ez alatt az idő alatt, sok emberrel volt dolga, elbeszélgetett velük — őszintén beszéltek vele. Visszagondolt arra a sok badarságra, amiket Zamjatyin „Mi" című regényében és George Orwedl Jószágudvar című füzetében olvasott. Egészen mást látott, mint ahogyan a dolgokat ecsetelték... Kravec gondolatai ismét szárnyra kaptak, külföldre kalandoztak és lépésről lépésre felidézték emlékezetében az átélteket. Emlékezetében egy angliai tábor elevenedett meg, s visszagondolt egy emberre, akivel ott ismerkedett meg. A tábor neve „Fulston" volt. Ugyanolyan volt, mint a többi. Ugyanazok a priccsek, hullámvas barakkfalak. Egyszer a priccsen heverészve elszunnyadt. Félálomban hallotta szomszédjának csoszogó lépteit, de nem nyitotta ki a szemét. Pedig régóta izgatta a kíváncsiságát, hogyan került ide ez az éltes, görnyedt ember, aki régi politikai emigránsnak adta ki magát. De Soavel, — így szólították szomszédját — nem igen szeretett beszélni a múltjáról. Soavel művelt embernek látszott és sok érdekes dolgot mesélt Kravecnek; ez vonzotta őt Soavelhez. Kravec félig kinyitotta a szemét és Soavel finom arcélét fürkészte. — Áh, barátom! — szólalt meg Soavel. — Már azt hittem, hogy álomországba távozott. Jó estét, vagy nyugodalmas jó éjszakát kívánhatok? — öh nem. Csak úgy szenderegtem. Szüntelenül tűnődöm — válaszolta Kravec. A szomszéd levetette zsíros fekete kabátját, kioldotta nyakkendőjét — mindez arra vallott, hogy a városból tért haza. Levetette magát az ágyra és valamit rágcsálni kezdett. Morzsák hullottak piszkos mellényére, de ez őt egyáltalán nem izgatta. — Egyre csak tűnődöm — ismételte Kravec, hogy felvegye a beszélgetés fonalát — milyen is lesz további életem? Hová menjek? Néha azelőtt is elbeszélgetett Soavellel s Kravecnek az volt róla a benyomása, hogy nagyon okos dolgokat tud mondani. Nagyon tetszett Vlagyimirnak, hogy a szomszédja változatlanul magázza őt. Kravec néhányszor azon töprengett, ki a bűnös abban, hogy kiűzetett szülőföldjéről. Soavel figyelmesen meghallgatta és helyeslően bólogatott. Kravec Soaveltől könyveket is kapott, néhányat már elolvasott és természetesen együtt meg is vitatták az olvasottakat. Ha a fiú valamiben nem értett egyet védnökével, akkor türelmesen kifejtette neki nézeteit. Kravec bőröndjében fokozatosan gyűltek a Soaveltől ajánlott mindenféle könyvecskék. — Hogy éljen az ember? — tette fel ismételten a kérdést Kravec. — Látja, ifjú barátom, én nemegyszer mondtam, az élet olyan bonyolult képlet, hogy az ember nem mindig tudja megoldani. Bocsássák meg tudatlanságomat a matematikusok! — igyekezett őt meggyőzni Soavel, majd mellé ülve leseperte mellényéről a morzsákat és folytatta: az életben néhányszor nagy lába vágtam a fejszémet. Bizony... Higgye el, nem kis tétekben játszottam . .. Ám ... — a szomszéd egy percre elhallgatott. - Itt kötöttem ki. Semmi mást nem akarok, mint egy kis pénzt összekuporgatni és távozni... Elmenni valamilyen távoli országba, akár a vademberek közé. Csak minél messzebbre ettől a feje tetejére állított világtól, hogy nyugodtan élhessem éveim utolsó tizedét. De magának, fiatalember, küzdenie, hódítania kell... — Itt? Idegen országban? — kérdezte félénken Kravec. — Nem ... az orosz ember Oroszországban éljen. Nemde? De nem olyan Oroszországban, mint amilyen a mostani. — Másik pedig nincs. — Majd lesz. Ilyen rendszer nem tud sokáig fennmaradni. Igen, az eszmék ... — Talán a marxizmus ? .. w — Mit, a marxizmus? Látszik, nem jól tanulmányozta pionér csoportjában (Soavel pionért mondott pionír helyett). Ez nem elmélet, annál kevésbé tudomány. — Adok egy kis füzetet. Meglátja, vannak még itt olyanok, akik gondolnak drága hazánk sorsára és jólétére. Soavel bemászott a priccs alá, ahol két bőröndjében mindenféle újságokat és füzeteket őrzött. — Ez magának való — mondta és átnyújtott Kravecnek egy könyvecskét — művelődjék. Sok minden világos lesz maga előtt. Kravecnak végre sikerült zsákhordó munkához jutnia egy kisebb gyárban. Nyolc órán át cipelt Üjzélandből és Ausztráliából küldött piszkos gyapjúval teli zsákokat. A gyapjú a mosodába került. Kimondhatatlan bűz terjengett az üzemrészlegekben. — Ha már egyszer itt kötöttél ki, hát jól van — mondta neki egy öreg munkás. — Nézd, jön a tulajdonos. Hajolj meg előtte... Mit állsz úgy? Kinek Imponál a büszkeséged, hajolj meg, ha mondják neked! Fiatal vagy még, nem ismered az életet. Ha. jolj meg, köszönj .., *,. Kravec visszaemlékezett, hogy egyszer egy nehéz nap után összetörten hazatámolygott. Alkonyodott és az

A egyik közeli bárból becsípett fiatalemberek és lányok társasága tántorgott ki. Az egyik lány elbotlott és Kravecbe kapaszkodott, nehogy elessék. — Fúj, milyen bűzt áraszt! — sipítozott, amikor Kravec felől megcsapta őt a báránygyapjú orrfacsaró szaga. — Te orosz vagy, mi? Miért is hozták ide őket? Britannia bolhák nélkül is meglehet. A társaság nevetésbe tört ki. Kravec tovavánSeorgott. Az éjjel sokáig nem tudott aludni. Vékony válaszfal mögött a házigazda fetrengett é$ nyögött. Izületi bajok gyötörték éjjelente. Amikor meg felébredt álmából, bezárta maga mögött a kaput és Kravec példáját követve eltűnt a hajnali ködben... A sejt összejövetelén Kravec és rajta kívül még négyen újságot olvastak és „elméleti" oktatásban részesültek. A végső cél — az oroszországi kommunista rendszer megdöntése, világos volt előttük. — Értem, hogy a magántulajdont meg kell hagyni a jövő Oroszországban. Az üzletek legyenek magánkézben. De miként legyen a földtulajdonnal? — szólalt fel Kravec. — Az is magántulajdon lesz — mondta az ottlevök egyike. — Nem. A kolhozoknak fenn kell maradniok. Hát ilyen földdarabkákat műveljenek meg, mint amilyeneket itt látok? — heveskedett Kravec. Foglalkozás után Kravec együtt ment haza az egyik fiúval, akiről azonkívül, hogy nagyon szeret rajzolni, semmi egyebet nem tudott. — Szóltál az üzletekről — kezdte a fiú. — Az itteni életben fényes kirakatok tűnnek elénk, de mondd, néztél már mélyebbre is mögéjük? — folytatta talányokban beszélve. — Nem egészen értem, de úgy gondolom — igazam van. — Csak a kolhozokat illetően van igazad — mondta társa és tekintete álmatagon elmerengett az utca ködös messzeségében. — S miért hallgattál erről az öszszejövetelen ? — Neked sem tanácsolom, hogy beszélj róla — válaszolta a fiú. Rájössz, hogy jól teszed, ha az én példámat követed. Társa ezzel befordult egy sikátorba. (Folytatása következik) ÚJ SZÓ S * 1958. július 29.