Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-28 / 207. szám, hétfő

JĹ ÚJ szó Űj szak a Karvai Mezőgazdasági Mesteriskolán /r/tdie/ tfwAw Á Karvai Mezőgazdasági Mesteris­kolán az 1958/59-es iskolai tanévben új szakosított iskola nyílik szőlé­szeti-növénytermesztési szak elneve­zéssel. Ismereteink elmélyítése, valamint további ismeretek szerzése a mai időkben annál inkább fontos, mivel célunk a hektárhozamok növelése és az állatállomány hasznosságának fo­kozása. A kitűzött cél és feladat si­keres megoldása nem kis mértékben függ attól is, hogy milyen képesség­gel rendelkezünk azok megoldására. Á Karvai Mezőgazdasági Mesteriskola igazgatósága ezúttal is felhívja a me­zőgazdasági dolgozók figyelmét, hogy saját érdekükben, valamint társadal­munk érdekében minél nagyobb szám­ban jelentkezzenek erre az iskolázta­tásra'. Az iskola kétévals. A hallgatók a z iskolázás ideje alatt ingyenes lar­kást kapnak. Anyagi támogatásukról Nem félnek A MUNKÁTÓL A tornaijai járásban egyre jobban dolgoznak a CSISZ-szervezetek. Az év elejétől több mint 10 ezer bri­gádórát dolgoztak le. Legtevékenyeb­bek a bejei, orávkai, lenkei és az egyes iskolák CSISZ-szervezetei. Az említett munka legnagyobb része a mezőgazdaságra esik. A rétek és le­gelők javítását összesen 1620 hektá­ron végezték el, A mezőgazdaságban jelenleg állan­dóan 556 fiatal dolgozik. A legtöbben a hanvai szövetkezetben, több mint negyvenen. Az iskolák CSISZ-szervezeteinek minden tagja egyhónapos brigád­munkán vesz részt. Százan a Túróc szabályozásánál, negyvenen a méhi szövetkezet földjén az alagcsövezési munkáknál és sokan a tornaijai tég­lagyárban. Az első napokban bizony mindnyájuknak nehéz volt a munka. Az akarat azonban nagy volt bennük és most már dalolva dolgoznak. Németh János, Tornaija is gondoskodva van. Tájékoztatásul közlöm, hogy az AG-k, a GTÁ-k nös küldöttei minden hónaiban 500 koronát kapnak, ha feleségük nem dolgozhat, további minden kiskorú Š gyermekre száz koronát havonta és ^ ugyancsak száz koronát minden hó- § napban mint zsebpénzt, ami egyéb- § ként a hallgatók előmenetelétől függ, ^ valamint egyszeri illetéket, 600 koro- § Virradt. A három férfi köveket gör­nát mint ruhakoptatási pótlékot, i getett el a szakadék mélyén. Alóluk A nőtlenek havonta száz korona zseb- g poshadt meleg víz buggyant ki pénzt kapnak szintén az előmenetel­tői függően és 600 korona ruhakop­tatási díjat. Az AG-k és GTÁ-k kül­c . , ^ . , . ... döttei ingyenes ellátásban részesülnek. § vigyázott. A kém á mai akkor 1 S nyug­miq az EFSZ-ek küldöttel az ellátó | talano k- h a "uldíoldjén pihen, ért az érvényes rendelkezések értei- 5 Kravec egészen leugrasáig nem is n ében napi 10 koronát fizetnek. Az § hitte volna, hogy félelem költözött iskolára jelentkezhet minden férfi és § lelkébe. Megértette, hogy itteni életét nő, aki 'betöltötte 17. és még nem § várható veszélyek és mindenféle kel­haladta túl 40 életévét § lemetlensiégek zaklatottá teszik, de Dudok Mihály, tanító, Karva J ^ £ é!f" , • Lehetséges volna-e, § hogy csak bebeszéli maganak a félel­l"l Ä "i I L ^met? Nem. Társai viselkedését figyel­(III. folytatás) Találkozás az élettel ! Kivilágosodott. Fáradtan ledőltek és | aludtak. Míg ketten aludtak, egyikük Néma film Örsújfaluban ^ ve észrevette, alighogy földet értek, ^ ugyanaz a félelemérzet fogta el őket Néhány nappal ezelőtt Őrsújfalun -j is. A félelem hajtja őket, készteti jártam. Délutánom szabad volt, haza fc óvatos mozgásra, állandó fürkészésre m-'g nem akartam memni, elhatároz- S« és űzi őket egyik helyről a másikra. hogy megnézem az Ul- $ Megint egész éjjel vándoroltak. tam tehát, janov-család cimu szovjet filmet. | A Iegkisebb S Usogásra nyomban fé­Megvaltottam a jegyet és nyolc óra- | Iénken földhöz lapulta k. Kravec ha j. kor mar a helyemen ültem. i naIban m eg fjg y eite Nyikolajt, amint a Elsötétült a terem, a vetítőfülké- S falevelek harmatát nyaldosta. <n PolTi'iriAft o nnr\ o»nIt mnn o nn_ ť ..... ben felzúgott a gép, amit még a né- $ Áh — kezdték gúnyolni, ugy zőtéren is jól lehetett hallani és per- S Iátszik ez most ne m olyan, mint ami­núŕt a film Pni-nott a fitvY-i Hci l-iot-in ŕ . .... . .. . . j! kai villa. $ A terepet először tüzetesen átta­kötelezettség teljesítése (Folytatás az 1. oldalról) A szenei tanítók sem nézték karba­tett kézzel, hogy a szövetkezeti ta­gok mily kemény harcot vívnak a termés gyors betakarításáért, hanem úgy a szlovák, mint a magyar tan­nyelvű iskola tanítói a szövetkezet -segítségére siettek. Egy nap alatt több mint 3 vagon gabonát tisztítot­tak meg. AZ UTOLSÓ ÓRÁK Július 21-én este a szövetkezet raktárosa kijelentette, már csak 6,5 vagon hiányzik a beadási terv telje­sítéséhez. Ezen az estén maga a szö­vetkezet elnöke és felesége is — aki egyébként a járási pártbizottságon dolgozik - segítettek tisztítani a gabonát, amikor újabb segítség ér­kezett a közbiztonsági szervek sze­mélyében. Szorgalmasan folyt a mun­ka egész éjjel és reggel hat órakor felhangzott az^ örömujjongás. Futó­tűzként terjedt el a hír: - A szenei szövetkezet július 22-én reggel 6 Órakor teljesítette gabonabeadási kö­telezettségét. hektár helyett már 200 HEKTÁRT VETETTEK BE mint egy cséplőgép í , , , , . . e t\ tCi-trytíL cjiwa^u i tu/.tae&Ľii atuď - így van ez mar három honapja! $ n ui mányoz ták. Csak nagyritkán tekin - Kaptam meg a teivil&gositast. s tette k az iránytű világító hegyére és Nem tudom, kinek róható fel a § tovább mentek. Megették a Görögor­néima filmvetítés, de mindenesetre i szágban vásárolt szalámi és kenyér nem szép, hogy a HNB hónapokon b utolsó maradványait. De félelmük keresztül orvosolatlanul hagyta az $ mégsem oszlott el, korbácsként űzte ügyet. ^ őket. Tovább, csak minél messzebbre Higgyék el, a XX. század közepén, | innen, a technika fénykorában, u szputnyi- i A Bezumnaja hegység bércein már kok időszakában sehogy sem korsze- i beköszöntött a kikelet. A kémek el­rű a néma filmszínház, még falun S ásták felszerelésüket, a röpiratok ké­sem' Kovács Miklós, Komárom. § szítésére szolgáló kliséket, a rádió és OO^«S»»N ^ irányító berendezést, mely az őket kö­- ChííCÍm* • ^ vető további ügynökök iedobásánál a ^ repülőgépek tájékoztatására szolgált. Mindennél elsőbb az állam iránti Ľ?. 12I e nÄrÄ § A kémek megborotválkoztak, megtisz­§ tították ruházatukat és a városba ké­§ szültek. . u j* • , k., Š ... kora • reggel, amikor a munká­A beadási kötelezettség teljesítése | sok a cem entgyárba siettek, három mellett a tarlóhántással és a tarló-§ nem mindenn a$ öltözetű férfi tünt keverékek vetésevei is jól ha adnak. | f , k örnyéken Szemlélődve tekinget­Ä ZLtT-i? ľ^ 01 6l t® ri e,n I tek körül, olvasgatták a falragaszokat meg is toldottak. A tervezett 150 | és észre sem v y ték időnkén t y a jár ó. k kelők kíváncsi tekintetét, i Kravec elhatározta, hogy bőröndöt ^ vásárol, hadd nézzen ki utazónak, tarlótakarmánnyal. Ez a cselekedetük ^ Tágranyílt szemmel figyelte a polco­összefüggésben áll azon elhatározá- ^ kon heverő árukat, szenvedélyesen sukkal, hogy a tejhozamot az év vé- ^ szívta magába anyanyelvének — a déli géig legalább napi 7 literre emelik, i nyelvjárásnak füléhez eljutó minden Ehhez pedig sok és jó takarmány kell. > foszlányát. Egyetlen üzletet sem ha­A tarlőtakarmányok vetése pedig b gyott ki, mindenütt az árak iránt nagy segítséget jelent a bőséges ta- § érdeklődött karmányalap megteremtése terén. | _ „ Valam i nem egyezik a kapott A szenei szövetkezet nagyszerű i tájékoztatással, — gondolta magában, eredményei megcáfolhatatlanul iga- fc Aligha az én kedvemért tettek ki ahy. zolják, hogy ha a kommunisták szívű- ^ nyi árut a polcokra." kön viselik a közös gazdálkodás ^ Este mind a hárman találkoztak, ügyét, a pillanatnyilag gyengén gaz- ^ Viktor és Nyikolaj kicserélték benyo­dálkodó szövetkezetek is az élvonal- ^ másaikat. Azután elváltak. Kravec és ba juthatnak. Igazolja a . XI. párt- § Viktor megbeszélték találkozásuk he­kongresszusnak azt a megállapítását: § 'y ét é s időpontját. A párt - a szocialista építés befe- $ Egy vonattal távoztak Novorosz­jezésének záloga. S szijszkból, de ha találkoztak is a vo­Szarka István $ natban, nem ismerte egyik a másikat, ^ egyikük sem tudta a másikról, hogy ===== | hová megy. $ Kravec lefeküdt az egyik felső pad­^ r a.. Nem messze Viktor aludt és Kra­^ vec látta, hogy zsebe, melyben piszto. A : JĹ ,mi I HI,mh ! m IaLaI ImhÍAo..! S lyát tartotta, feltűnően kidudorodik. jo munkán is lenet javítani - n é ne ? - ^ a z * ^ uta s°k egyike egy töpörödött Mostanában sok szép szó hangzik el sen a vonatra igyekvő utasok vamtuic ^ anyókától. a vasutasok munkájáról — és jogosan, bajban, mert 'félnek a lemaradástól. § — Messze, lelkem! Novoszibirszkbe. De ez még nem jelenti azt, hogy mun­kájukon már nincs mit javítani. Az érsekújvári állomáson az utasok már megszokták, hogy a csúcsforgalom ide­jén esetenként csak a szerelvényeken átkúszva, tülekedve szállhatnak a vo­natra, vagy fordítva. Ez azonban nem mindig a vasút dolgozóinak a hibája, mert ember legyen a talpán, aki úgy elrendezi a vonatokat a mai megnöve­kedett forgalom számára szűkre sza­bott helyen, hogy mindenütt szabad legyen az út. Nagyobb baj, hogy gyak­ran olyankor is előfordul torlódás, ami­kor erre semmi ok sincs. Az érsekújvári állomáson a Magyar­ország felé tartó déli nemzetközi gyorsvonatot rendszerint a párkányi személyvonat mellett állítják le s a két szerelvény közé beékelődik kocsi­jaival a posta s eltorlaszolja az amúgy is szűk folyosót. A ki- és beszálló utasok azután összetorlódnak. Különö­ÜJ SZO 2 * 1958. július 28. MEGJEGYZÉS mi járatban van olyan párkányi szerelvény mozdonyának ke- Š ""—"Hát a fiam ott dolgozik. Mér­Koljuska. Szerjozsenyka meg Atábah van. , * Talán Alma-Atában ? — igazította nik, ha a gyorsvonatot egy kocsihosz- ^ k l- szomszédja szal tovább állítják meg. Ennek nincs $ _ ott-ott, mindegy, csak nagy ott is semmi akadálya, mert míg a tor- § a forróság! Isten őrizzen tőle! Szer­lasznál csaknem „felbillen" az állomás \ jozsenyka laboratóriumot vezet, akár­az utasoktol, elol rendszerint teljesen ^ csak a gőzkemencében, olyan nagy ná. szabad a terep. ^ luk a hőség. Mondogatom is 'neki, Mindez azt mutatja, hogy kis körül- ^ gye re onnan el, fiam, mert még meg­tekintéssel, csipetnyi jóakarattal sok ^ sülsz. bosszúságtól, idegességtől lehet meg- ^ — Ügy, hát a fiai után szokott já­menteni az utasokat. Az érsekújvári $ rogatni ? — kérdezősködött tovább a állomás dolgozói jó munkájukkal eddig $ szomszéd. — Hát elég gondja van is nagymértékben hozzájárultak a § or e9 s®S^' <r vasút feladatainak teljesítéséhez, ez nem mentesíti őket attól, hogy a 5 ^és' aV"éľeľemľ*Njí!gdíjás" vagyok latszólag kisebb jelentőségű dolgokkal J — úttörő a nyugdíjasok között — ne­ne törődjenek. $ — Sebaj, még az unokáimat is sorra $ fogom látogatni. Mi bajom lenne! Pi­^ nyugdíjasok -ma- " vetett az öregasszony. (Igaz történet) Fordította: Lőrincz László — S mi volt a foglalkozása? — Mosónő voltam, fiam, mosónő — válaszolta lelki nyugalommal az öreg néni. Éjjel a vonaton Az amerikai repülőgép, noha szov­jet megkülönböztető fényjelzéseket adott le, nem jutott át észrevétlenül a határon. Hisz ez természetes is volt. Működésbe léptek a jelzőkészülékek és távbeszélők, közölték a koordinátá­kat. A moszkvai ügyeletes szobában ber_ regett a telefon. Az ügyeletes felvet­te a jelentést és közölte a történte­ket a tábornokkal. A tábornok nyomban megtette a szükséges intézkedéseket. Megindult a kutatás ... Kravec a felső padon fekve hall­gatta a töpörödött, ráncos kezű anyó­ka beszélgetését. Apjára gondolt: ki­hez fordul majd ő? Ki ád néki nyug­- díjat ? — Mit lógatod oly búsan a fejedet? — kérdezte egy fiatal legény, aki vele szemben a szomszédos padon feküdt. — Talán kettesben egy kicsit... — társaságban mindig vidámabb a han­gulat ... Sose búsulj, légy a vendé­gem ... No, jössz ? — Nem szoktam inni — válaszolta Kravec. — Én sem gyakran. Csak most, hogy könnyeb legyen a lelkem. — Mi történt veled? — Összevesztem a babámmal. Aztán szakítottam. Megyek Rosztovba. — Na és munkád? Hol fogsz most/ elhelyezkedni ? — Haha — legyintett gúnyosan a legény, — munkát találok bárhol, az nem okoz gondot! Bármelyik város­ban egy-kettő elhelyezkedem. — Igen? — szólt Kravec önkényte­lenül, mintha csak maga magának is­mételte volna el a hallottakat. — Nahát, megyünk? Éppen egy ál­lomáshoz közeledünk. — Nem, köszönöm — válaszolta Kravec a fiúnak. Kravec nyitott szemmel feküdt a kocsi félhomályában. Hallgatta az alvó utasok egyenletes szuszogását. A ke­rekek zakatolása megrezgette Kravec füle mellet az ablak üvegét. Hány év telt is el azóta, amikor egy másmi­lyen kocsiban apjával együtt osztrák falvakon keresztül hurcolták. ... Kravec életében először Grác­ban került táborba. Fabarakkok, emele­tes priccsek. Nagy volt az éhség: ha ült, még csak hagyján, de ha felállt, mindjárt karikákat látott a szeme előtt az éhségtől. APja egyszer valamit átadott az őröknek. Az ifjú Kravec és Perepe­licin csakhamar éhes szemmel fi­gyelte, amint egy nagy konzervdoboz felnyitásával bajlódik. — Meg kell erősödnöm, hát vettem. Valami furcsa ismeretlen dolgot tartalmazott a doboz. — Osztrigák — magyarázták a szomszédok. „Kiel" — olvasta Kravec a teher­kocsi feliratát, amikor marhakocsik­ba terelték őket. Ismét szétbombá­zott városok, farmok, házikók mellett suhantak el. A marhakocsiban csend volt. Néha néha egy-egy mély sóhajtás hallat­szott. Perepelicin már rég abbahagy­ta Európát illető nézeteinek hangos kifejtését, csak éppen éktelenül ká­romkodott és egyes állomásokon gyorsan belefetyelte a néha-néha ki­osztott levest. A kiéli tábor hasonlított a grácihoz, azzal a különbséggel, hogy itt elkülö­nítették a nőket a férfiaktól, s a házastársakat is elválasztották egy­mástól A férfiakat munkacsoportokba osz­tották. „Luftpolizisták" lettek - a bombázások után romokat takarítot­tak el, holttesteket ráncigáltak elő, utcát söpörtek. A hitleristák a „vég­ső győzelemre" készültek. Kravec többedmagával bunkerokat épített a németeknek. Apja régi szokásához híven hall­gatásba burkolódzott. Perepelicin zöld munkaruhában járt, a kikötő tűzoltó osztagában szolgált. Egyszer a raktárból ellopott új ruhában jelent meg. Zsebéből szeszes üveg kandikált elő. — Bizony Vologya - mondta itas­ságában könnyeit morzsolgatva ­vége mindennek, kapituláció. Most már aztán még úgy sem érvényesül­hetünk. — Mihoz fogunk, Kolja - fordult Kravec apjához? Most légy okos! Apja hallgatott. — Ha gyűjtőtáborba kerülsz, meg­kérdezik, mi voltál a németeknél. De ha azt is mondod, hogy a luftpo­llzistáknál szolgáltál, a vörösök akko] is elhurcolnak. Szibériába Kolima, ha­hahaha! A kérdés eldöntetlen maradt, mi­vel Per^pelicinnek sürgős dolgí akadt. Valahol heringraktárat rabol­tak ki. — S ha szerzünk, olyan tanúsít­ványt, hogy ostarbeiterek voltunk' — kérdezte Kravec apjától. — Mi a különbség ... lesz, ahogj lesz. Miután hamis igazolást kaptak ar­ról, hogy a Krupp hajógyárban dol­goznak, a Kravec család átköltözöti a „haza nem térők" óriási táborába Munka nincs, de valamit mégis kí­nálnak. i — Akarsz menni Amerikába? '­kérdezik az ifjú Kravecet. — No és haza nem mehetnék? — Nincs eszed! Ott téged... piff paff!... Vagy talán inkább Angliá­ba, Kanadába, Franciaországba? — No és haza? — Belgiumi bányákba is me­hetsz... Csodálatosan szép vidék! — Mi lenne, ha mégis búcsút mon­danék ennek a világnak, és odébl állnék Amerikába, vagy mondjul Ausztráliába? — töprengett éjjelen­te Kravec. — Világot látnék. Ügy, ahogy i tankönyvekben és a fényképeken van Vagy például elmennék Alzslrba ...?' Á környéken egymás közvetler közelében sűrűn létesültek toborzí táborok. Az ember elmegy, beiratko­zik. mehet Franciaországba, kissť odább Amerikába toboroznak. A ba­rakkban esténként tanakodtak, mité­vők legyenek. Ügy tűnt fel, hogy a: egész világ az övék, rendelkezhetne! vele. Bal szomszédja Argentínábó készült a „szabad földekre", „gaz­dag" akart lenni. Jobb szomszédje Kanadába készülődött. Nagyon az emlékezetébe vésődött az a reggel, amikor a tábor étter­mének dobogóján hosszú asztalokat helyeztek el, melyek mögött angol és szovjet tisztek ültek. „A haza nem térők" csoportosan jöttek, leültek és kitöltötték a kér­dőíveket. A kérdések lényegében há­ború előtti tartózkodási helyükre vonatkoztak. Azok, akik 1939-ben nem éltek a Szovjetunió területén, nem voltak kötelesek hazatérni. De Kravec... — írd! Nyugat-Ukrajnában lak­tam ... - súgta a fülébe egyike azoknak a jellegzetes alakoknak, akik szép számban mászkáltak az aszta­lok között. — De én ... ha ... — hebegett Vlagyimir. — írd, amit mondanak neked ... Kravec szeretett volna utat törni a dobogóhoz, ahol a szovjet tisztek ültek. Egyikük még nyájasan mo­solygott is. Eléjük áll és kész. Mi lenne, ha most hirtelen?... De ráordítottak: — Add ide a kérdőívet!... Menj ki! „Azt mondják, Angliából oda mehet az ember, ahová jól ésik" - tűnő­dött kínzó gondolatokba merülve a barakkhoz vezető úton Kravec. Vlagyimir rengeteg nyugati szennylapot összeolvasott, melyek rágalmazták a szovjet valóságot, el­riasztották, megfélemlítették az em­bereket — s a méreg most kezdett hatni. Kravec Angliába ment. A ködön keresztül szemlélgette Hull kikötő emelődaruit. Érthető volt érdeklődése, hisz a szétvert Németország ellentétjét látta, de mégis olyan idegen volt minden. S bármennyire akarják is az embe­rek önmagukkal elhitetni, hogy má­sodik szülőföldükké válhat — soha sem lesz azzá. A házak elmaradoztak, őket pedig — mint ahogy rendszerint a hontalanokkal történik — táborokba vitték. A különbség csak az volt, hogy a barakkok nem fából, hanem préselt vaslemezekből épültek. Nyáron úgy fulladozott bennük az ember a hőség­től, mintha konzervdobozba Zárták válna, télen .neg fagyoskodott, mint a jégveremben. Aszfaitpadlók, matrac nélküli vaságyak, sehol egy éjjeli szekrény, sehol egy ruhaakasztó. Is­ten hozott benneteket „szabad világ" polgárai! Zabpehelykása, falatnyi ser­téshús —, vékony szelet, átlátszó, mint a celofán. De a munkából jócs­kán kijut... Cement- és téglagyárak. Szénbá­nyák. Farmerekhez is keresnek nap­számos cselédet. Mit, hogy textilipar­ban? Van ott elég angol. — És ha kiderülne, hogy mérnök vagyok? — kérdezte egy mellette ál­ló férfi. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents