Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-27 / 206. szám, vasárnap

A NYUGATI HATALMAK VALASZA: HALOGATÁS, GÁNCSOSKOD Miért mesterkedik a Nyugat • Előkészítés helyett megtorpedózhatja-e a nyugati többségű Biztonsági Tanács a csúcsértekezletet? • Két hét késéssel számolnak • A résztvevőket a Biztonsági Tanács határozza meg A NYUGATI sajtóban gyúrják a közvéleményt, egymást érik az erőszakosan kiagyalt indokok, hogy miért nem illhet össze holnap a csúcsértekezlet a Biztonsági Tanács fórumán. Nem kétséges, hogy a sajtóhadjáratot a Fehér Házban rendelték meg, ahol most összedugják fejüket az okosok, hogy kisüssenek valamit, hogy kimásszanak a kásából, amelyet a libanoni intervencióval főztek maguknak. Persze ez nem megy olyan könnyen. A világ közvéleménye, amelynek a Szovjetunió ad hangot, sarokba szorította az agresszorokat, akik olyan arcot vágtak, mikor beleegyeztek a csúcsértekezletbe, mintha savanyú uborkába haraptak volna. Washingtonbari érzik, jól tudják, hogy az USA a csúcsértekezleten a vádlottak padján ülne és ezért mindent elkövetnek, hogy halogassák és gáncsolják a találkozó gyors összehívását. Az Egyesült Államok az utóbbi években már jónéhányszor csak addig tartott ki javaslatai mellett, míg azt el nem fogadta a Szovjetunió, utána különféle indokokkal hátat fordított nekik. Mintha most is hasonló dologban sántikálna az USA. Hiszen az ENSZ szervei kijelentették, hogy a technikai előkészületek nem jelenthetnek akadályt. A Nyugat mégis technikai és ügyviteli nehézségekkel érvel. Eisenhower a Biztonsági Tanács tagjainak ülésére bízza az időpont meghatározását és azt, hogy kit hívjanak meg. Érthető, hiszen az Amerikát kiszolgáló többség igyekszik majd Washingtonnak kedvébe járni. Egyes hírügynökségek szerint Anglia Libanont és Jordániát fogja javasolni az arab országok képviselőjéül és ha a Szovjetunió kitart az Egyesült Arab Köztársaság mellett talán még Izrael is számításba jöhet. Meg aztán azt sem kell elfelejteni, hogy a Biztonsági Tanácsban ül Csang Kai-sek, az imperialisták „nagyágyúja", aki vétójogával akár meg is akadályozhatja a csúcsértekezletet. Az USÄ-n azonban ez sem segítene sokat, mert a világ közvéleménye tisztán látja, hogy a béke megőrzésére következetesen és őszintén a Szovjetunió törekszik és a Nyugat az, amely a háború szakadékának szélére taszítja az emberiséget és mindenféle ürügyet, mesterkedést felhasznál arra, hogy megakadályozza a megegyezést és a feszültség csökkentését. Diplomáciai körökben e gáncsoskodások ellenére is arra számítanak, hogy két héten belül mégis összeül a kormányfők értekezlete a Biztonsági Tanácsban, ha már Dulleséknak fontosabb a közép-keleti agresszió további lépéseiről tanácskozni Londonban a Bagdadi Paktum országaival, mint annak felszámolásáról tárgyalni, zöld asztalhoz ülni. A New York-i csúcsértekezlet — ha sor kerül rá — újra sok mindent bebizonyít a világnak arról, amiről olyan nem szívesen hallanak az erőpolltlka, a háborús előkészületek hívei. Eisenhower váEasza N. Sz. Hruscsovnak Eisenhower, az USA elnöke július 25-én válaszolt N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének azon javaslatára, hogy július 28-án üljön össze a Biztonsági Tanács a Szovjetunió, az USA, NagyBritannia, Franciaország, India és az érdekelt arab államok kormányfői részvételével a béke " azon komoly veszélyeztetésének megtárgyalására, amely az USA és Nagy-Britannia agresszív akcióival a Közép-Keleten bekövetkezett. Eisenhower elnök a július 28-át túl korainak tartja és nem hajlandó elvileg egyetérteni azzal az eljárással sem, amelyet eredetileg Macmillan angol miniszterelnök javasolt és amit N. Sz. Hruscsov elfogadott, hogy az illető kormányfők nem hivatalos megbeszélésekre üljenek össze és a tanács elé azokat a határozati javaslatokat terjesszék, amelyekre nézve megegyeztek. Eisenhower elnök egyelőre nem akarja magát semmire sem kötelezni és azt javasolja, hogy előbb csupán az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagállamainak állandó küldöttei találkozzanak és „állapítsák meg, hogy vajon a javasolt összejövetel általánosan elfogadható-e és amennyiben elfogadható, egyezzenek meg a valamennyiek számára elfogadható időpontban. Eisenhower elnök mostani levelének tagadó hangnemét a július 22-i leveléhez viszonyítva, amelyet általában a kormányfők értekezletével való egyetértésként fogadtak el, azzal magyarázza, hogy nézeteit „nyilvánvalóan félreértették". „Kijelentettem írja, hogy az Amerikai Egyesült Államok ilyen értekezleten részt vesz, ha általánosan kívánni fogják. Nem vagyok még teljesen bizonyos abban, — teszi hozzá — vajon ezt mindannyian kívánják-e." A nyugati rádióállomások bár kommentárjaikban a kormányfők összejövetelét (természetesen mintegy 14 napos késéssel) valószínűnek tartják, felhívják a figyelmet arra, hogy az USA főképpen a csangkajsekiek útján biztosítja azt a lehetőséget, hogy az értekezletet bármikor is meghiúsíthassa. Erősen idézik az UPI amerikai ügynökség azon hírét, hogy „az amerikai diplomaták Tajpehben túlórában is dolgoznak, hogy megnyerjék a nemzeti Kína (a csangkajsek-klikk amerikai megjelölése) támogatását a közép-keleti amerikai politika számára a csúcsértekezlet ülésének előestéjén. „A nemzeti Kínának állandó helye van a Biztonsági Tanácsban — teszi hozzá az UPI — és ezért vétójogával kerékkötője lehet a Közép-Keletre vonatkozó bármiféle megegyezésnek. Irak népe és kormánya Kína-barát Peking (ČTK) — A pekingi lapok július 26-án közölték az Oj Kína sajtóiroda iraki kUlöntudósítójának cikkét. A tudósító hangsúlyozza, hogy az új iraki kormány képviselői és az iraki nép Kína nemzetei iránt baráti és forró érzelmeket táplálnak. Aki Irakot először keresi fel — írja a tudósító — azt a benyomást szerzi, hogy ez az ország „békeszerető, azonban el van szánva arra, hogy kivívott függetlenségét harc árán is megvédelmezLetartóztatások Jordániában Damaszkusz (ČTK) — „A Szabad Nép Hangja" leadóállomás jelenti, hogy a jordániai hatóságok jú'lus 17-itől július 25-ig a jordánáiai hadsereg további 15 tisztjét, 80 tartalékos tisztjét és katonáját letartóztatták. A hamburgi és klell főiskolai hallgatók és az ott tanuló arab diákok tüntető felvonulást rendeztek, amellyel kifejezték ellenszenvüket a közép-keleti amerikaiangol katonai beavatkozással szemben. Képünkön a következő jelszavakat tartalmazó transzparensekkel látjuk a diákokat: „El a kezekkel a Közép-Kelettől!", „Függetlenséget, békét, csúcsértekezletet követelünk!" (Zentrabild felvétel) IIIIIIIIIIIIMIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A román és a magyar kormány őrömmé! fogadja a szovjet javaslatot Bukarest (ČTK) — Az Agerpress román sajtóiroda jelentése szerint a Román Népköztársaság kormánya áttanulmányozta a Szovjetunió kormányának az európai államok barátsági és együttműr ködési szerződésére vonatkozó július 11-i javaslatát. A román kormány meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió új kezdeményezése, amely összhangban áll az ENSZ alapokmányainak elveivel, teljes mértékben megfelel a román nép és a világ valamennyi nemzetei és a béke érdekének. * * * Budapest (ČTK) — A Magyar Népköztársaság kormánya nyilatkozatot szavazott meg azzal a szovjet jegyzékkel kapcsolatban, amelyben a Szovjetunió kormánya javasolja az európai államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötését. A nyilatkozat többek között hangsúlyozza: A magyar kormány teljes mértékben osztozik a szovjet kormány azon nézetében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésének és az új l-'ború veszedelme kiküszöbölésének érdekében elsősorban a nemzetközi bizalom fokozására kell intézkedéseket foganatosítani. A magyar Marokkó elismerte az Iraki Köztársaságot Rabat (ČTK) - AFP hírügynökség rabati tudósítójának jelentése szerint a marokkói kormány július 25-én megbízta Ahmed Balafredzs miniszterelnököt, közölje az iraki kormánynyai, hogy a marokkói kormány hivatalosan elismeri az Iraki Köztársaságot. kormány úgy véli, hogy a nemzetközi bizalom fokozására irányuló legjobb intézkedés volna, ha a szovjet kormány javaslata szerint megkötné az európai államok baráti és együttműködési szerződését. Ehhez a szerződéshez a magyar kormány kész hozzájárulni. A szovjet hadsereg utolsó csapatai távoznak Romániából. Bukarest (ČTK) — A Román Népköztársaságból e napokban távoznak a szovjet hadsreg utolsó csapatai, amelyek a Varsó Szerződés értelmében állomásoztak Romániában és amelyeket a Szovjetunió kormánya most visszahív. A libanoni ellenzék nem akar a szuronyok árnyékában elnököt választani Beirut (ČTK) - Szaeb Szalan, a libanoni ellenzék képviselője július 25-én nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy Libanon népi ellenzéki erői nem engedik meg, hogy az elnökválasztást a külföldi katonai szuronyok árnyékában és külföldi fegyveres erők nyomása alatt tartsák meg. Az ellenzék álláspontja szerint az elnökválasztást csak azután lehet megtartani, ha lemond Samun, a mostani elnök. A Perzsa-öböltől az Atlantióceán partjáig húzódó, vagy 8000 km hosszú és különböző szélességű területsávon lakó 80 millió arab két vonalon került be a világpolitika középpontjába. Az egyik a keleti, általában Közép-Keletnek nevezett térségben elterülő arab államok harca az imperialista elnyomás, az olajmonopóliumok határtalan kizsákmányolása ellen a nemzeti felszabadulásért, s ennek eszközét jelentő nemzeti egyesülésért. Ennek a mozgalomnak az olajon kívül az a tény ad különleges jelentőséget, hogy a keleti arab államok a Szovjetunió elleni legfontosabb felvonulási területen fekszenek. A másik probléma a nyugati, Afrika északi partján fekvő négy arab államnak, Líbiának, Tunisznak, Algériának és Marokkónak a fejlődés különböző szakaszaiban levő nemzeti felszabadító harca, amely azért nő túl a helyi jelentőségen, mert az észak-afrikai független arab államok imperialistaellenes magatartása nemcsak veszélyezteti, de egyenesen az összeomlás szélére viszi nemcsak Franciaországnak, de a többi Afrikában gyarmattal bíró imperialista hatalomnak az uralmát. Az alábbiakban megvizsgáljuk a közép-keleti térben levő arab államok gazdasági helyzetét, és ennek alapján azt a szerepet, amelyet az arab népek nemzeti felszabadító harcában játszanak. GAZDASAG! ERDEKEK A KOZEP-KELETI VÁLSÁG HÁTTERÉBEN EGYIPTOM Az arab világ szívében, a három régi földrész: Európa, Ázsia, Afrika érintkezési vonalán fekvő Egyiptom földrajzi helyzetén kívül lakosságának száma alapján is a legfontosabb arab álíam. Itt él ugyanis az arab népnek teljes egy negyede. Egyiptom, bár az ország területe közel egymillió négyzetkilométer, húsz millió főt meghaladó lakosságát hűbéri-tőkés viszonyok között rendkívül nehezen tartotta el. Az ország területének ugyanis alig-3,5 százaléka termőföld. Igaz, hogy ez a terület a Nílus áradásai következtében még a rendkívül elmaradt mezőgazdasági módszerek mellett is igen termékeny. Mindent egybevetve azonban, az 1952. évi forradalom után végrehajtott földbirtokreform ellenére sem tudják ellátni a lakosságot és az ország igen költséges öntöző-berendezések építésére vagy iparosítására, illetőleg — helyesen — mindkettőre kényszerül. Az egy főre eső nemzeti jövedelem igen alacsony, éppencsak Indiáét haladja meg, de csak feleakkora, mint mondjuk az Egyesült Arab Köztársaság másik tagállamában, Szíriában. A mezőgazdaságban és az iparban foganatosítandó beruházásokat a fennálló tőkés jövedelemelosztási és adóztatási rendszer mellett lényegében az ország három forrásból fedezi. Egyrészt a jelentős mezőgazdasági, elsősorban gyapotkivitelből, amely az utóbbi években a szocialista államok felé irányul és lehetővé teszi a beruházási eszközök jutányos beszerzését ezekből az országokból. A második ilyen jövedelemforrás az államosított Szuezi-csatorna díjbevételeinek feleslege, míg a harmadik a negyedmilliárd dollár összegű szovjet és százmillió dollár összegű nyugatnémet beruházási kölcsön. Ennek ellenére azonban a fennálló társadalmi rendszer mellett Egyiptom még hosszú ideig jelentős gazdasági és politikai nehézségekkel fog küzdeni, hogy gyorsan szaporodó és alacsony átlagos jövedelemmel bíró lakosságának életszínvonalát kellőképpen felemelje. SZÍRIA Szíriának, az Egyesült Arab Köztársaság másik tagállamának a lakossága alig egyötöde Egyiptom lakosságának, mégis valamivel több termőföldje van, mint Egyiptomnak. Ez már önmagában is megmagyarázza az ország lakosságának magasabb életszínvonalát. Évi kétmillió tonnát meghaladó gabonatermése és egyéb mezőgazdasági termékeinek (dohány, gyapot, stb.) kivitele lehetővé teszi nemcsak az ország folyó behozatalának fedezését, hanem bizonyos iparosítási terv végrehajtását is. Ismeretes, hogy ebben — több más szocialista állam mellett — Csehszlovákia is igen tevékenyen és hathatósan részt vesz. Az ország másik, mondhatnánk „munkanélküli" jövedelemforrása az Irakból a Földközi tengeri kikötőkbe vezető olajvezetékek használatáért fizetett díjak összege. Ezek, a. Szíria területén át vezető és bármikor megszakítható olajvezetékek képezték a fő okát annak a már évek óta tartó imperialista fenyegetésnek, amely a múlt év végén török csapatok összevonásával, az amerikai hajóhadnak a szíriai partok előtti tüntető felvonulásával csúcsosodott ki, de amelyet a Szovjetunió erélyes fellépése meghiúsított. Az imperialisták számára ugyanis rendkívül fontos volt, hogy ne csak az olajforrások Irakban, hanem az olajvezetékek és kikötők Szíriában is az ő kezükben legyenek. Abban aztán már a történelmi fejlődés kérlelhetetlen logikája érvényesül, hogy az imperialisták nemcsak hogy nem szerezték meg Szíriát, de időközben Irakot is elvesztették, úgyhogy most mind a kőolajlelőhelyek, mind pedig a vezetékek és a kikötők egy l«ézen, az egyesülésre törekvő arab nép kezén vannak. IRAK Hogy az iraki forradalom a kapitalista világban olyan nagy földindulást keltett, annak természetesen elsősorban gazdasági okai vannak. Ha a Perzsaöböl menti, alig néhány százezer lakosú, de kőolajban gazdag arab fejedelemségektől és a kizárólag csak kőolajjal rendelkező, de különben terméketlen Szaúd-Arábiától eltekintünk, Irak az arab világ gazdaságilag legkiegyensúlyozottabb, leggazdagabb állama. A kőolajat Közép-Keleten éppen Irak északi részén, Moszul környékén fedezték fel. A kőolaj imperialista kiaknázása tehát ezen a területen tekinthet vissza legnagyobb múltra. Jelenleg évi 35 millió tonna — a Szovjetunió kőolajtermelésének kb. egyharmada — bugyog a moszuli mezőkön és az országnak még a rabló felesfeles jövedelemelosztási arány mellett is évi negyedmilliárd dollár bevételt ad. A kőolajtermelés emellett Irakban még tovább fokozható, az ország területén fel lehet építeni a megfelelő kőolajfinomítókat és így nyersanyag helyett a lényegesen magasabb hasznot nyújtó késztermékeket lehetne kivinni. Természetesen a bőségesen előforduló kőolaj számos csatlakozó, főleg vegyiipari műnek építését teszi lehetővé. Irak egyben mezőgazdaságilag is igen értékes területekkel rendelkezik. Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz közében részben már öntözött, részben pedig aránylag csekély befektetésekkel öntözhetővé tehető hatalmas területei vannak, amelyek azonban 1958. július 14-ig, az emlékezetes forradalmi éjszakáig alig egynéhány, mérhetetlen földbirtokkal rendelkező feudális főúr kezén voltak, akik földjeiken külteljes rablógazdálkodást folytattak, vagy uzsorabérekért kiadták a százezernyi földnélküli parasztságnak. A királyság, Nuri-es-Said rendszere éppen ezekre a hűbéri nagybirtokosokra támaszkodott. Megdöntésük szabaddá tette az utat megfelelő földreform végrehajtására legalább olyan mértékben, mint Egyiptomban. Ily módon aránylag rövid idő alatt felvirágozhat Mezopotámia mezőgazdasága is és Irak a legfejlettebb, leggazdagabb arab országgá válhat. JORDÁNIA A mesterségesen, angol gyarmati politikai érdekből 1946-ban megteremtett Jordánia gazdaságilag igen elmaradt terület. Az ország bajait tetézi az, hogy erre a terméketlen pusztaságra 1948-ban az izraeli csapatok közel egymillió arabot űztek ki. Ez a talajtalan lakosság a félmillió főt számláló bennszülött, de az oázisok között nomád életet élő beduinnal együtt természetesen nem tudja fenntartani a drága elnyomó államapparátust és külföldi segítségre szorúl. Ezt — természetesen nem ingyen — 1956ig az angolok adták, de a kölcsönök folyósítását az arab légió angol tisztjeinek kiűzése után az amerikaiak vették át. Az Egyesült Arab Köztársaság ellen megteremtett Arab Unió, vagyis Iraknak és Jordániának ez év márciusában létesített szövetsége lényegében Irak nyakába varrta a feudális rendszer eltartásának költségeit. Július 14-e ennek is véget vetett és így újra Amerika volt kénytelen beugrani a sürgős kölcsönnel az orszíg legszükségesebb katonai kiadásainak fedezésére. Mindez azonban sem az egymillió palesztinai menekült, sempedig a félmillió kóborló beduin legelemibb gazdasági követeléseit meg nem oldja s az országban a visszatért angol katonaság ellenére, vagy éppen azok miatt szüntelenül folyó tüntetések világosan bizonyítják, hogy Jordánia arab népe is lerázza a közeljövőben az imperialista igát és visszatér az arab népek közösségébe. Sz. L. ÜJ SZÖ 3 * 1958 július 27.