Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-26 / 205. szám, szombat

Komját Aladár összegyiijlöll müvei A

budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó régi adósságot törlesztve nemrégen megjelentette Komját Aladár összegyűjtött műveit. A magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harcos kommunista költőjének nemcsak müveiről, de hosszú időn keresztül életéről is keveset tudtunk. A burzsoá rendszer uralkodó körei mindent megtettek, hogy a "hosszú éveken keresztül emigrációban élt és ott elhunyt költőnek az emlékét is kiradírozzák a köztudatból. Sajnos, Komját esetében a felszabadulást követő évek sem hoztak jelentős változást. Ha írtak is róla, ha közöltek is müveiből szemelvényeket, a forradalmi munkásmozgalom jelentős kommunista költője csak most került az őt megillető helyre. Mivel Komját Aladár munkásságát, de különösen életét illetően a mi ismereteinkben is sivatagi foltok vannak, nem lesz talán fölösleges, ha összegyűjtött műveiről szólva előbb néhány életrajzi adatáról teszünk említést. Kassán született 1891. február 11én, szegény kishivatalnoki családban. Az apát gyakran helyezték egyik városból a másikba. Kassáról Edelénybe, innen Gölnicbányára, majd Letenyére kerültek. Ebben a dunántúli községben is csak egypár évet töltöttek. Az adóhivatalnok apa útja tovább vitt Fiúméba, majd Budapestre. Komját Aladár 16 éves, mikor a fővárosba kerül. Tele van az gyszág különféle helyein szerzett élményekkel. Különösen mély nyomokat hagyott lelkében a csendőrszuronyokkal dacoló lázadó szegény parasztok élete és a grófi kastély, amelyekkel már Letenye községben megismerkedett. Ezek, valamint a családi viszonyok hatása alatt kezd verselni. Gyermekkorának komor emlékeit idézi, s korai versei — az 1913-ban keletkezett A Dózsa-vér című vers kivételével — búskomor, kétségbeesett hangulatot tükröztek. Első forradalmi versében, a Dózsavérben azonban már így ír: Ma még a gátak állva állnak. Kivénhedt zsellérföldeken görbedve markol az alázat. De holnap már ordít az ár az átkozott romok fölött és minden, minden vérbe fúl: a Dózsa-vér az úr, az úr! E verset, amely különös, értékes darabja a forradalmi-szellemű Dózsa irodalomnak, 21 éves korában írja és a Népszavában jelenteti meg. A lapot a vers miatt nyomban elkobozzák. Komjátnak azonban ez mindennél jobb belépőlevél a haladó szellemű irodalomba. I

skolái elvégzése után az első világháború idején hivatalnokoskodik. Szembekerül az imperialista háborúval s a népeket gyilkoltató burzsoázia elleni gyűlölete a Kassák Lajos munkásköltő körül csoportosult haladó írók és művészek táborába viszi. Kassák ekkor a Tett, majd betiltása után a Ma című lapot szerkeszti. Ezekben *az újságokban jelent meg Komját legtöbb verse. Az 1917-es oroszországi forradalom és a magyarországi események: a növekvő politikai feszültség és az élesedő osztályellentétek azonban vitákat váltottak ki a Kassák-kör egyre jobban szétváló csoportja között. Kassák mellett azok voltak, akik vonakodtak a háború elleni forradalmi harctól, Komját mellett pedig azok, akik úgy érezték, hogy éppen a háború elleni forradalom az író egyik és fontos hivatása. A heves viták után sor került Kassák és Komját közötti szakadásra. Komjáttal egyidőben többen kiváltak a Kassák-körből, akik később Komját vezetésével a Kilencszáztizenhét című lap megjelentetését tervezték. A címként használt orosz forradalom történelmi dátuma azonban már magában is elég volt ahhoz, hogy a lap megjelenését a hadicenzúra megakadályozza. A Kilencszáztizenhét így csak terv maradt, az őszirózsás forradalom után azonban sor kerülhetett az Internacionálé című lap megjelenésére, amelynek programja Komjátban már régen érlelődött. Az Internacionálé első számának megjelenése egybeesett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapításával. A párt alapításában Komját is részt vett és lapjával, mely később a párt első elméleti folyóirata lett, a párt építését igyekezett szolgálni. Komját Aladár a Tanácsköztársaság hónapjaiban is az Internacionálét szerkesztette és a Tanácsköztársaság irodalmi életének egyik legkiemelkedőbb alakja lett. A Tanácsköztársaság bukása után azonban menekülnie kellett az országból. Először Ausztriában, majd Olaszországban élt. Olaszországban tevékenyen részt vett a bolognai pártszervezet munkájában, amiért 1920-ban letartóztatták. Az olasz proletariátus erélyes tiltakozására azonban hamarosan szabadlábra helyezték. Később Bécsben, Berlinben, végül Franciaországban küzdött a békéért, a szocializmusért, a proletariátus nemzetközi győzelméért. Többször járt a Szovjetunióban is, ahol 1930-ban részt vett a harkovi írókongresszuson. Hazájától távol, Franciaországban halt meg 1937-ben. Aránylag rövid életét a küzdelmes politikai harcok töltötték ki. Ezt életműve bizonyltja legjobban. Költeményei nagyrészt a kommunista mozgalom kiemelkedő eseményeihez kapcsolódnak. Lelkesen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, szenvedélyes erővel tett hitet a Magyar Tanácsköztársaság mellett, s annak bukása után rendületlenül hitte: „Másodszorra jobban csináljuk." K

omját költészetében a munkásmozgalom más nagy eseményei is tükröződnek. Verset ír a kínai forradalmi megmozdulásról (A sárga csőcselék felállt) és a spanyol szabadságharcról. (Aszturiai paraszt nótája, A nemzetközi brigád indulója). Az utóbbi nemcsak keletkezésének idején, de ma is sokakat lelkesít, mikor halljuk a refrént: Rajta, csak rajta, törhetetlen fajta: gáton, tűzcsobolyán, halálárkon át! Rajta, rajta, rajta: végső diadalra, rajta, ezernyelvű, egyszívű brigád! Költészetére nagy hatással volt a szocializmus országának eredménye, amelynek követésére Proletár Magyarország című versciklusával lelkesített: Itt éhség — ott jóbér, Itt ínség — ott bőség, Itt kórság — ott épség. Itt halál - ott élet, Itt kapitalizmus — ott szocializmus. Proletár, válassz! A ž új Internacionálé sorai a következetesen forradalmár harcos hitéről bizonykodnak: Halálig osztályharc, Forradalom! Kommunizmus! Három legjobb szavunk: S a leggyülültebb: Burzsoá! A Békét című versben: Kúnyhónak békét! Hadat a palotának! Gondolatai és érzései kifejezésére gyakran használta a szabadverset s az eléggé mesterkélt és erőltetett expresszionista formanyelvtől csak nehezen tudott szabadulni. Ez magyarázza, hogy néhányszor az érthetetlenségig jutva hágta át a magyar nyelv és verselés szabályait. Ebben természetesen nagy szerepe volt az akkoriban általánosan elterjedt művészetfilozófiai eszmék hatásának, amelyek sajátos eszközökkel akarták megteremteni a forradalmi művészetet. E félreértett „forradalmiság" Komját költészetére is rányomta bélyegét. Fejlődése folyamán azonban egyre jobban eloszlottak költészetének ködfoltjai. Közvetlenebb, egyszerűbb, hatásosabb lett. A

forradalmi munkásmozgalom tette költővé, ez tanította meg . később arra is, hogy világosan írjon és hogy költészetével egyszerűen az értelemhez és a szívhez szólva tudja nevelni és erősíteni a tömegeket. Fejlődése során ezt elérte. Költői erejét azok a versei mutatják legjobban, amelyek a forradalmi tartalmat tisztább, csiszoltabb költői nyelven fejezik ki. Ezekkel a verseivel közvetlenül a proletár tömegekhez szólt s ezeknek volt a legnagyofcj) állásfoglalásra késztető hatásuk. Kár, hogy a túlzott tömörség s a jelzők használatának gyakori mellőzése, amely stílusának jelentős sajátossága, sokszor versei költőiségének rovására megy és csökkenti azok művészi értékét. Komját Aladár összegyűjtött műveiben a verseket cikkek, tanulmányok és levelek egészítik ki. E prózai rész a jeles gondolkodóról, a helyzetet reálisan felmérő, előrelátó, egyre következetesebb marxistapolitikusról vall. Az 1930-as harkovi írókongresszuson tartott felszólalásában például ezeket mondta: „Az osztályfront körvonalai mind élesebben bontakoznak ki. Most mindenkinek, a kispolgári intellektuelnek is döntenie kell, hogy mit választ: a forradalmat, vagy az ellenforradalmat, a Szovjetunió és minden ország munkásosztályát, amely a felemelkedő osztály történelmi optimizmusával halad előre a maga forradalmi útján, vagy pedig a hanyatló világburzsoáziát. Harmadik út nincs!" Az összegyűjtött műveit tartalmazó vaskos kötetnek mind a költői, mind a prózai része a mának is szól. Érdemes ezért fiataloknak, időseknek egyaránt olvasni és tanulni belőle. BALÁZS BÉLA Látogatás a bratislavai Hűmmel múzeumban A Kalapos és Orsolya utca sarkút képező házon dombormű hirdeti, hogy itt született Johann Nepomuk Hűmmel zeneszerző és előadóművész. Röviddel ezelőtt fehér zománcozott tábla jelent meg az épület falán, melynek szövege szerint a Hummelmúzeum naponta megtekinthető. Nézzük meg tehát! A nagyvárosi bérház bejáratán keresztül a Hűmmel márványemléktábla mellett elhaladva, zegzugos mellékudvarlan kicsi házra bukkantam. Egész valószínűiétlenül, kissé meseszerűen hat kedves oszlopos feljáratával, vasveretes ajtóival, fő falának szép magas relief díszével. A kőszentek plasztikus csoportja fölött eleven galambfiökák nyújtogatják kíváncsi fejüket. A halkan búgó fehérszárnyú anyamadár olyan, mint a béke, amit valamenytiyien áhítunk, s (tmi ennek' a miniatűr múzeumnak muzsikáló légkörében honol. A 18. században kerti ház volt, amikor a pozsonyi színház karmestere, a művész apja, mint fiatal házas leieköltözött. Itt született 1778. október 14-én a kis Nepomuk, aki örökölte a család zenei érzékét. Már három éves korában megszólal vonója alatt első hegedűje. Színházi előadásra induló apját esténként a kapuig kíséri a kisfiú, hol maga rendezi meg első hangversenyeit a szomszéd gyerekhad örömére. Egy alkalommal hangszerén kívül vajaskenyerét is ma, gával hozza és ezt egyik hallgatója elcseni. Erre olyan indulat fogja el. hogy kedves hegedűjét megtáncoltatja ellenfele hátán s a nótafa darabokra törik. Nagy az idegesség, de Hűmmel papa nem bünteti meg csemetéjét, sőt örül bátor viselkedésének és új hegedűvél lepi meg, amely nem szerepel az itt megőrzött hangszerek között. Viszont itt láthatjuk a későbbi Mozart tanítvány és zongoravirtuóz kecses spinétjét, amivel a nagy mester tüntette ki. Itt foglalja el a korabeli kedves biedermeyer bútorok között a díszhelyet, a hatalmas színes kazmírtakarójú Erard koncenrtzongora, a híres párizsi hangszergyáros hódoló és egyben propagandát szolgáló ajándéka. A nyitott hangjegyfüzetek mintha arra várnának, hogy félcsendüljenek a szonáták, balettek, pantomimek, operák, amelyeket eleinte mozarti hatás alatt, később egyéni formában komponált Hűmmel mester. A sötét diófairóasztalon empire rézgyertyatartó s üvegbúrás, mozdulatlan mutatójú óra, jelzi: mennyi idő múlt el azóta, hogy a fiatal, majd javakoraleli Hűmmel végig járta Közép- és Nyugat-Európa meg Oroszország nagy hangversenytermeit, ahol a kitűnő komponista, a szines fantáziájú improvizátor- és előadó-művész magával ragadta közönségét, s a nagytudású közkedvelt karmester Kismarton, Stuttgart, Weimar zenekarait vezénife-'te. Arcképei .komoly, kedves, közvetlen, ió ember vonásait vetítik elénk, akit környezete, tanítványai megérdemelt szeretete vett körül. Nagy kortársai: Haydn, Beethoven, Liszt, Goethe barátságával büszkélkedhetett. Tragi kusan hat a rajz, mely súlyos bete gen mutatja meg és halotti maszk — 1837-ben, Weimarban fejezte be életét, 50 évvel később állítják 'fel szobrát, Tügner művét, a mai Hviezdoslav téren. A Hummel-enúékeket őrző múzeum a városi múzeum kötelékébe tartozik. Ma, amikor annyi súlyt fektet államunk ezekre a kulturális intézményekre, úgy látszik a Kalapos utcai kis múzeumot is feléleszti, amit többek között városunk fokozódó idegenforgalma is indokolttá tesz. Bárkány J e nő n é Comenius-emlékünnepség Sárospatakon. A Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Béketanács, a Művelődésügyi Minisztérium Pedagógiai Tudományos Intézete és a Pedagógus Szakszervezet rendezésében, az 1957/1958. évi nemzetközi Comenius-ünnepségek sorában Sárospatakon július 17—18— 19-én ünnepségen emlékeztek meg a híres pedagógusról. A háromnapos' ünnepség főelőadását Kardos Tibor akadémiai levelezőtag tartotta meg. A sárospataki évek jelentősége Comenius humanista pedagógiájában címmel. Több előadásban foglalkoztak Comenius magyarországi hatásával, valamint Magyarországon készült fő müveinek elemzésével. A sárospataki kollégium könyvtárának rendezésében emlékkiállítás nyílik. Az ünnepségre több külföldi Comeniuskutatót is meghívtak. mii Úí filmek A NAGY BUNPER i (PROCES) Az ún. tiszaeszlári vérvád a nemzetközi reakció és az ébredő antiszemita mozgalom nagy támadása volt a múlt század 80-as éveiben. A sötét középkor szelleme éledt újra: ártatlan emberek ellen emelt váddal próbálta a feltörő tőkés polgárság és a fényevesztett nemesi rend maradványa a tudatlan, sötét babonákkal terhelt tömegek figyelmét elterelni az elmérgesedő és az adott társadalomban megoldatlan problémákról. A tiszaeszlári vérvád a történelem során a maga nemében nem volt az első. Jellemző azonban, hogy e nemzetközi méretben előkészített koholt vád egy igaz férfiúnak, Eötvös Károlynak, a nagynevű politikusnak és szónoknak, a függetlenségi párt vezérének bátor és érvekkel meggyőző fellépése folytán dugába dőlt. A Szálasi-érában ugyan nyilas kommentárral ellátva kiadták dr. Ba- ry Józsefnek, a tiszaeszlári ügy vizsgálóbírójának emlékiratait, ám a XX. század embere számára ez csupán a sötét középkor kései utőrezgése maradt. G. W. Pabst,, A nagy bűnper című osztrák film rendezője Eötvös Károly emlékiratai alapján rekonstruálja a 80-as években nagy port felverő tiszaeszlári vérvádat. A történet egyszerű. A kegyetlenül kizsákmányolt Solymosi Eszter hazaszökik a kulák aszszonytól, akinél szolgált. Anyjánál nem maradhat, mert nagy a szegénység és nincs kettő számára betevő falat. Anyja visszaküldi Esztert, de a Bátorynénál összetört tükör miatt fél visszamenni a cselédsorsba. A téboly jelei mutatkoznak a lányon, szerencsétlen lelki vívódásában. Útközben behívja őt Scharf Móric, az izraelita egyházközség templomszolgája, hogy távolítsa el az asztalról a gyertyatartót, mivel húsvét szombatja lévén, hitük ezt tiltja. A !ány megteszi, k'isisza a felkínált tejet és hirtelen kirohan. Az agyonhajszolt cseléd sorsa a Tiszához vezet ... A reakciónak és a falut birtokóló önódi báró konzervatív politikusnak kapóra jött Eszter eltűnése, hogy a sötét középkor szellemétől sugalt vérvádat emeljék a falubeli zsidók ellen. Hogy mi volt buzgó „fajvédelmük" 'háttere? Marxista szemmel csak ez lehet a válasz: A konzervatív nemesség letűnő maradványai a zsidó tőkésektől vett kölcsönökkel fényesítették ki kopott nemesi címerüket, mert képtelenek voltak beleilleszkedni a tőkés termelésbe, viszont életmódjuk túlhaladta anyagi lehetőségeiket. Ez a helyzet féltékenységet, ellenszenvet, gyűlöletet szült bennük a gyarapodó zsidó tőkésekkel szemben, s antiszemitizmushoz vezetett. Zsidógyülöletükben szövetségesei voltak ellenfelüknek, a fejlődő és egyre inkább feltörő tőkésosztálynak, mely komoly riválist látott a zsidó tőkésekben, s hogy szabaduljon tőlük, az egyre élesebben kibontakozódó szociális és osztályellentétek forrásának a zsidóságot, azaz az ország területén élő zsidó vallású és fajú állampolgárokat nevezte meg és ezzel a babonás hitben tartott s könnyen felingerelhető, nyomorba döntött tömegek haragját állandóan a zsidóság ellen szította, hop-- elterelje a szegények és kizsákmányoltak figyelmét saját kizsákmányoló szerepéről. Míg az egyik oldalon Önódy bárót, a sötét erők kíméletet nem ismerő barbár képviselőjét látjuk, a másik oldalon a vele szemben álló' Eötvös Károlyban megismerjük az Embert, a jog és az igazság védelmére kelt prókátort és politikust, egy új, haladóbb nemzedék képviselőjét. Pabst rendezése igazolja, hogy az anyag tüzetes tanulmányozása alapján fogott alkotó munkájához. Néhány jelenettől eltekintve a századvégi magyarországi viszonyok hiteles történelmi ábrázolásával találkozunk. Erős hatású és lélektanilag ügyesen felépített jelenetekben mutatja b« a reakció és a haladás erőinek összecsapásét, majd Eötvös erkölcsi nagyságát. A rendezés kooperációja is Eötvös objektivitását fejezi ki. Dr. Eötvös rokonszenves alakját Ewald Balser kiválóan személyesítette meg. —KÖNYVRE MESTERHÁZI LAJOS: PÁR LÉPÉS A HATÁR 1920-ban a váci fegyházból megszökik két halálra ítélt kommunista. Arra számítanak, hogy még aznap — előre megbeszélt és biztosított útvonalon — sikerül elérniök a csehszlovák határt, de el kell térniök a kitervezett útiránytól és városról városra menekülnek. Életük többször is kockán forog. Sopronnál végül sikerül átjutniok a határon. Az izgalmas szökés történetét első személyben mondja el az egyik főszereplő. Az író a munkásmozgalom egyik veteránjától szerezte értesüléseit, s igaz történetet mesél el regényes formában. PAUL ROBESON: ITT ÁLLOK ... A világhírű néger művész emelkedett hangú, nemes veretű írása a világ közvéleménye elé tárja az amerikai négermozgalom jelenlegi állását. Robeson egész művészi és közéleti tevékenységével a nép teljes egyenjogúságáért folyó harc szolgálatában áll. írásából megismerjük családja egész történetét, amely szorosan öszszefonódott az amerikai függetlenségi háború szabadságharcainak legszebb hagyományaival. A család története, a gyermekkor szép emlékei, az apa, a testvérek jellemformáló nagyszerű példáinak hatása a kis Paulra gazdagon motiválja Paul Robeson 1957-ben vallott álláspontját népe ügyében, amelyet írásműve címében ezzel a Luther-idézettel fejez ki: „Itt állók... nem tehetek másként..." KULTURÁLIS HÍREK A Haladó Könyv Barátai kiadták Párizsban Vietor Hugó: „Egy bűntény története" című művét, amelyet a nagy francia író brüsszeli száműzetésében Irt III. Napoleon államcsínyjéről. A könyv előszavát Roger Garaudy Irta. Á ĽHumanité a könyvet „égetően aktuálisnak" tartja. Moszkvában véget ért a Szovjetunióban első ízben megrendezett Összszövetségi Filfnfesztivál. Első díjat kapott a „Csendes Don" című játékfilm, valamint a „Mirnij tüzei" című dokumentumfilm, a „Kárhozottak életéért" című népszerű tudományos film és a „Világszépe" című színes rajzfilm. A filmművészek közül kitüntetésben részesült Sz. Giacintova, Marija Alekszandra alakjának filmreviteléI ért az „Uljanov-család" című filmben, " P. Glebov Grigorij Meljehov alakításáért a „Csendes Don" című filmben. A rendezők közül első díjjal tüntették ki Sz. Geraszimovot a „Csendes Don" rendezéséért. Egyre súlyosabb a helyzete a London Magaziné című egyetlen angol szépirodalmi folyóiratnak, John Lehmann, a szerkesztő bejelentette, hogy a legközelebbi szám lesz az utolsó, ha nem kap anyagi segítséget. Amerikában megfilmesítették Csehov „Ványa bácsi" című művét. A csehovdarabnak az amerikai színházakban is nagy sikere volt. a film hetek óta táblás házak előtt fut a legnagyobb New York-i és San Franciscó-i mozikban. ÜJ SZÖ 7 * 1S5

8- július 26.. t