Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-26 / 205. szám, szombat

Eijy füleki munkáscsalád mai élete Az emberi butaság és gonoszság a felfedezők és feltalálók ellen — Mit hozzak neked, kisfiam? — kérdezte Jakab György gyári munkás Laci fiát, régen, amikor vásárra készült a szomszédos városba. — Kis biciklit, kis autót, meg egy sípot, édesapám — válaszolta kérőn a kis Laci. — lói van,. fiam, mindent veszek neked, — mondta szomorúan az apa, közben pedig azon gondolkozott, hogy telik-e; erszényéből egy, pár cipőre fiának és gyermekkelengyére várandós feleségének. Hej, átok volt akoriban a gyerek, nem öröm. Jakabékat pedig nagy ' családdal „áldotta meg" az isten. Első volt Laci, utána Pista, Gyuri, Anni, Sanyi és Kati következett. Ennyi éhes szájat etetni, ennyi gyereket öltöztetni, nem kis dolog volt. Nem is jutott Jakabéknak abban az időben csekély fizetésükből jóformán kosztra sem. Az apa vett ugyan magának abban az időben ötvenkoronás havi törlesztésre egy biciklit, hogy ne kelljen gyalog járnia a munkába, de ezt is a család sínylette meg, mert a gyerekektől vonták meg a betevő falatot. Az árát nem tudták határidőre kifizetni, ezért a cég elvette tőlük ezt az egyetlen jármiívet. Nagyon nehéz volt akkor az élet, de a fiatal gyári munkás előtt kirajzolódott a szebb jövő, a boldogabb élet távlata, melyért 1932-től ő is bátran küzdött a kommunista párt soraiban. Nemegyszer menetelt feleségével együtt a sztrájkolok, tüntetők között, akik „Kenyeret, munkát, békét!" jelszóval sorakoztak fel a kizsákmányoló rendszer urai ellen. Több mint egy* évtized múlt el azóta, a ma is füleki munkás, a lelkes bolsevik Jakab György mester újra Laci fiához fordul: — Milyen autót akartok, fiam? Azért kérdi Lacit, a legidősebbet, mert neki már van egy 250-es Jawa motorkerékpárja és a „gyerekek" közül ö ismeri legjobban a motorokat, autókat. — Spartakot vagy Wartburgot — mondja Laci határozottan. — Jól van, fiú. Ügy látom, már anyátokkal is összesúgtatok az autóvétellel kapcsolatban. Ha Gyuri felszabadul, úgy havi 300-zal ö is járuljon hozzá s akkor hamarabb kocsikázhattok majd — egyezik bele az apa. A gyerekek boldogan számlálják a napokat, hónapokat, hogy mikorra gyűlik össze az autó vételára. Laci, a legidősebb most 19 éves. Technikai ellenőr- az új zománcozó-mühelyben, ahol hegesztőnek tanult s ahol szülei is dolgoznak. Az apjára hasonlító fiatal, magas fiút a múlt hónapban vették fel a párt soraiba, mint kiváló munkást és CSISZ-funkcionáriust. A gyűlésen egyhangú volt a szavazás, mert hisz az egész műhely jól ismeri a szorgalmas fiatal munkást és szüleit. Mikor az elnök közölte a taggyűlés határozatát, Laci így köszönte meg a bizalmat: „Ha bevonulok ígérem, hogy megszerzem a Példás Katona címet s addig is még jobban kiveszem részemet az üzemi CSISZ-szervezet munkájából." Büszkén hallgatta akkor apja legidősebb fia öntudatos szavait. De a többi gyerek sem marad el az első mögött. Pista és Gyuri is ott dolgozik már a gyárban, a füleki Kovosmaltban, ahol apjuk 30 évvel ezelőtt vette kezébe a kalapácsot. Az egyik géplakatos, a másik esztergályos. Gyuri, aki épp most szabadul fel, közülük a legfiatalabb munkás, s első fizetéséből szintén hozzá akar járulni az autó vételárához. — Hej, gyerekek, nehéz volt valamikor az életünk. Nem volt akkor se motorbiciklink, se mosógépünk, se fényképezőgépünk, rádiónk, vagy gramofonunk, porszívónk és még más egyéb, mint most, mert akkor még ruhára sem tellett a kis fizetésből — mondogatja el sorsát gyermekeinek esténként Jakabné, amikor asztalhoz ül a nagy család. De örül is most, hogy hat gyermeket nevelt, akik közül hárman már keresnek. A kis 12 éves Sanyi meg Anni szintén csakhamar odakerül majd a gyárba a többiek közé. Örül nekik azért is, mert mindnyájan szófogadó gyerekek, akik nemcsak szüleiket, de hazájukat és gyárukat is szeretik. A szülők kommunista nevelése minden tekintetben megmutatkozik viselkedésükben. A legidősebb fiú Laci, ünnepnapokon gyakran viszi el motorkerékpárján testvéreit kirándulásra a Tátrába és máshová. Ha majd meglesz az autó, egynéhány hónap múlva, családostól látogatnak el hazánk legszebb tájaira, kirándulóhelyeire. A 45 éves munkáscsaládfö ma is oly szívvel-lélekkel teljesíti kötelességét a pártban, mint 1932-ben, amikor a kommunisták soraiba lépett. Az utolsó években minden nyáron kijár egy-két hónapra (i falvakba agitálni, hogy élőszóval, jó példával küzdjön a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előrehaladásáért. Tavaly Egyházasbáston, Tajtiban, ez idén pedig Öbáston és Ajnácskön segítette elő a szövetkezet megalakítását és megerősítését. Kiváló agitátor lett belőle, aki mindig következetesen és becsülettel végzi a reá bízott pártfeladatokat. Mikor meglátogattam a gyárban, a fiatal külsejű mester, a savazó-műhely egyik legjobb dolgozója, lelkesen beszélt a kommunisták feladatairól, a kötelezettségvállalásról, a munkaversenyröl. Elmondta, hogy műhelyükben ~ fél százalékkal csökkentik a selejtet és tervüket 100,5 százalékra akarják teljesíteni. Beszélgetésünk közben rátért a XI. pártkongresszus határozataira. — Tudja, elvtárs — mondotta — nagy munka vár ránk, kommunistákra, a kongresszus határozatának valóra váltásában. Gondolja el, hogy a személyi fogyasztás 1965-ig még további 45 százalékkal emelkedik. Mit jelent ez? Újabb autókat, motorbicikliket, több élelmiszert, ruhaanyagot, a mi gyárunkból pedig szebb, jobb és olcsóbb edényt a vásárlóknak. Beszél, magyaráz munkatársainak is, mert hisz ez az ö ügye és munkatársaié, mert tőlük is nagyban függ az, hogy mielőbb valóra váljon a bátor célkitűzés, hogy családja még jobban éljen, mint ma. S a gyárban, a füleki Kovosmaltban megelégedve dolgozik ma az öt Jakab, mert munkájuk gyümölcse nem a kapitalisták zsebébe vándorol, hanem saját családjuk jólétét növeli. Horváth Sándor kárba veszhet a bányászok minden igyekezete. A másik probléma, a bányavezető jogkörének kérdése is elintézésre vár. Tisztázni kell végre, hogy a vezetőségből kinek milyen intézkedések kiadására van joga, hogy bármely probléma megoldása miatt ne kelljen néha napokig állnia az üzemnek. Ha a bSnyászok maguk között olyan munkacsoportokat tudtak alakítani, mint a Špringo és a Dulaj-brigádok, lehetetlen, hogy jóakarattal ne találnák meg az utat a bánya valamennyi dolgozója jó összmunkájának eléréséhez. K. T. M. Belkereskedelmi ^m

m híradó A KIRAKATBAN LEVŐ ÄRU ELADÓ A vásárlóközönség táborából gyakran az a panasz merül tel, hogy egyes üzletekben a kirakatban levő árut nem akarják eladni. Az eladók azzal érvelnek, hogy az áru nincs raktáron és azt rendezési okokból nem lehet a kirakatból kivenni. Ez az érv nem fogadható el, mert a Belkereskedelmi Minisztérium utasította az üzletvezetőket, hogy a kirakatba csakis olyan árut szabad tenni, amelyből az üzletben raktáron van. Az eladó ezért köteles a vevő kívánságára a kirakatban kiállított árut kivenni, ha abból az üzlet raktárában nincs. K. P. AUTÓALKATRÉSZEK AZ ÜZEMANYAG-ÁLLOMÁSOKON Jobban kiszolgálni a nagyközönséget! Ezt a törekvést a hazai gépjárműforgalom terén is észlelhetjük. A Benzina és a Mototechna"nemzeti vállalatok most megállapodást kötöttek, hogy a nagyobb szlovákiai üzemanyag-állomásokon benzinen, olajon és petróleumon kívül kisebb autóalkatrészeket is fognak árulni pl. gyújtógyertyákat, autórúaókat, autólámpákat, szigetelőket, drótokat, csavarokat, szögeket, ragasztószert autógumljavítás céljára, stb. E szolgálat bevezetésének a gépjárművezetők bizonyára örülni fognak. Mely városokban lesznek tankállomások autóalkatrész-cikkekkel? Bratislavában, Piešťanyban. Istebníken, Nyitrán, Bánovcén. Érsekújváron, Párkányban, Komá; romban. Partizánskén, Prievidzán. Banskí Bystricán. Kriváňban. Breznon, Žilinán, Ružomberokon, Martinban, Kassán, Kežmarokon, Po, radon, Svitben, Prešovon és Michalovcén. I. A nagy felfedezéseket és találmányokat nem mindig fogadta örömrivalgással a világ; az emberek nagy része maradi hajlandóságú és nehezen szokik hozzá az új dolgokhoz. Azt, hogy a föld forog a saját tengelye körül, már harmadfél ezer évvel ezelőtt tanította Pithagoras iskolája. De Arisztotelész, a görögök legnagyobb túdósa, Plátő, a nagy filozófus, Ptolemeusz, a világ első nagy geográfusa ezt nem hitték el. Galileit a Föld forgásának hirdetéséért csaknem megégették. Mikor Lavoisier felfedezte, hogy a levegő nem elem, hanem két gázból — oxigénből és nitrogénből áll — az egész „tudós" világ valósággal felháborodott ellene. • Viszont Lavoisier nem hitt a meteorokban. A francia Akadémiának tudományos jelentést írt arról, hogy kövek az égből nem hullhatnak a Földre. , A nagyrészt idegen befolyás és vezetés alatt álló cári Orosz Tudományos Akadémia minden erejével arra törekedett, hogy az orosz tudósokat tudományos munkájában akadályozza. Megkeserítette az életét még az olyan szellemóriásoknak is, mint amilyen a halhatatlan Lomonoszov volt, akinek az emberiség az anyag összetételéről szóló első helyes tanítást köszönheti. Lomonoszov geniális gondolatait és találmányait csak a XIX. században kezdték értékelni. Harweyt, a vérkeringés feltalálóját kigúnyolták a korabeli tudósok. Semmelweiss Ignác, a budapesti orvostanár fedezte fel a gyermekágyi láz fertőző voltát és az antiszepsist. Bár korának ez volt legnagyobb orvosi felefdezése, Szemmelweisz leghíresebb kartársainál'is nagy ellenzésre talált. Koch orvost, aki felfedezte a tüdőbaj kórokozó bacilusát, Virchov egyetemi tanár kinevette és azt a kijelentést tette róla, hogy az emberi testet állatkertté avatja. Végül mégis csak kénytelen volt elismerni Koch igazát. Joffroy 1816-ban szabadalmat kért egy gőzhajóra: a párizsi szabadalmi hivatal azonban elutasította, mert „a gőzhajónak" — szólt a végzés — ha ilyesmit sikerülne is létrehozni, nem volna semmi gyakorlati értéke. Lebon 1797-ben feltalálta a gázlámpát. A tudósok azonban kinevették és bolondnak nyilvánítottak mindenkit, aki azt állította, hogy olyan lámpa is éghet, amelynek nincsen bele. Ivan Ivanovics Polazunov orosz feltalálónak. Ipari célokra szánt saját találmányú gőzgépéről 1765-ben készült rajzát a leningrádi központi állami történelmi múzeum őrzi. Találmányát annak idején, a feudális jobbágyrendszer viszonyai között sem a kormány, sem a Tudományos Aka? démia nem karolta fel. Az első vasúti mozdonyon már dolgoztak a lakatosok, amikor tudós mérnökök kiszámították, hogy a mozdonynak lehetetlen lesz elindulnia, mert a kerekek örökké egy helyben forognának. A bajor királyi orvosi kollégium kijelentette, hogy a vasút valóságos merénylet a közegészségügy ellen, mert a vonat gyors járása miatt az utasok egy része elszédülne, más része pedig agyrázkódtatást szenvedne. De ha mégis építenének vasutakat — mondotta a tudóskollégium — a sínek mellett kétfelől a vasúti kocsikkal egyenlő magasságú kerítést kell húzni, hogy az utasok a kerítésen kívül ne lássanak mást, mert így legalább nem fognak szédülni. A bajor királyság legfőbb építészeti hatósága sokáig lehetetlenné tette a vasútépítést, mert nem akarta megengedni, hogy a vonatok töltéseken járjanak; a bajor mérnökök meg voltak róla győződve, hogy a töltést a vonat súlya szétnyomja és azt követelték, hogy kő- vagy téglafalból készüljön a vonat alapépítménye. Ohmot, „az elektrotechnika atyját", világéletében bolondnak tartották. Tyrentyij Ivanovics Voloszkov Rzsev középorosz városban született. Vegyész és mechanikus volt, a karminvörös és a „bakan" színű festék előállítója. Messzelátókat és különös szerkezetű órákat gyártott. Nem ismerték el és különcnek tartották. Ivan Petrovics Kulibin Nyizsnyij Novgorod-i születésű tudományos műszerkészítőnek a cári udvar kívánságára játékautomatákat kellett készítenie, ahelyett, hogy rendkívül nagy tehetségét hasznos tudományos munkálkodásra használta volna. Drága idejének legnagyobb részét hiábavalóságokra kellett elfecsérelnie. Szomorú sorsa volt. Ártatlanul börtönbe vetették — leleplezett egy kereskedőt, aki megkárosította az államkincstárt, de akinek hatalmas pártfogói voltak. Találmányát felhasználták ugyan, de a feltalálót börtönben hagyták sínylődni. Sranklin Angliában felolvasást tartott a villámhárítóról. Mikor arról kezdett beszélni, hogy a légkör villamosságát le lehet vezetni egy vasrúd és egy vasdrót segítségével, a hallgatóság annyira nevetett, hogy Franklin nem fejezhette be a felolvasását. A müncheni egyetem egyik teológiai tanára még 1908-ban is azt hirdette, hogy a koszén úgy keletkezett, hogy az isten a sötétséget a Kőidre száműzte, s ahol ez a szénné tömörült sötétség a napvilágra került, ott bűnös élvezeteknek hódol az emberiség. Jelen összefoglalóból, több példából is (Gelileo Galailei, a müncheni egyetem teológia tanárának véleménye stb.) kitűnik, hogy az egyházak, főképp a magas hierarchia szembehelyezkedett a legtöbb találmánnyal, főképp azokkal, amelyek nem egyeztek az egyház tanításával. Tekintettel arra, hogy a középkorban és az újkor kezdetén — évszázadokon át — az egyház irányította a tudományt, nagymértékben volt keréktörője az előrehaladásnak. Érdekes, hogy Kopernikusz rendszerét még olyan nagy csilagász sem akarta elfogadni, mint arhilyen Tycho de Brache volt. Tycho nem hitte, hogy a Föld kering a Nap körül, mert ez szerinte ellenkezett a bibliával, Józsua könyvének 10. és 12. versével. Mikor Newton 1687-ben kiadta híres munkáját, a Philosophia Naturális Principia Mathematicá-t, amelyben az általa felfedezett gravitációs törvényt előadta (hogy minden test vonzza egymást és hogy e vonzás egyenes arányban van a testek tömegével és fordított arányban távolságuk négyzetével), az egész tudós világ ellene fordult. Amikor Ampere az elektrodinamikára és az elektromagnetizmusra vonatkozó elméletét megállapította, Biot, korának egyik nagy „tudósa" így írt róla: „Remélem, nekem örök dicsőségem lesz, hogy én ezeket a hipotéziseket már mindjárt kezdetben visszautasítottam". Ha Biot ma élne és látná a villamosmotorokat és villamoskocsikat, alighanem maga is megtagadná azt a dicsőséget, amelyét az utókortól remélt. Said Carnot, Faraday, Enler, Frauenhofer és Fressnel nagy természettudományi felfedezéseit kartársaik évekig még csak figyelemre sem méltatták. Davy 1812-ben megszerkesztette az első villanylvlámpát, amelynek fényénél a platinát, a meszet és a kvarcot is meg tudta olvasztani. Találmányával nem keltett figyelmet, sőt a tudósok elméleti értekezéseket írtak ellene. Csaknem egy évszázadnak kellett elmúlnia, míg találmány* érvényesülhetett. Amikor Thomas Gray a sajtóban felszólította az angol népet, hogy gőzgép alkalmazásával építsenek vasutakat, az Edinburgh Reviev c. lap egész komolyan felszólította a hatóságokat, hogy Grayt öltöztessék kényszerzubbonyba. Stephenson Liverpool-Manchester-i vasútépítési tervét az angol mérnökegyesület szélhámosságnak nyilvánította, mert meg volt győződve arról, hogy a Stephenson által ígért óránkénti 26 kilométeres sebességet elérni technikai lehetetlenség. Ez a mérnöktestüle't még a XIX. százéi elején fantasztikus ábrándnak nyilvánította azt a gondolatot, hogy valaha gőzhajó szeli át az Atlanti-óceánt. A frorosz kormány 1872-ben bizottságai alakított az aviatika kérdéseinek tanulmányozására. E bizottságban Helmholtz, az elméleti fizika nagy tekintélye bizonyítgatta, hogy az ember soha semmiféle mechanizmus segítségével sem fogja tudni saját súlyát a levegőbe emelni, azaz, hogy soha senki sem tud használható repülőgépet szerkeszteni. Elképzelhető, hogy a nagy tudósok e tévedése mily bénítólag hatott évtizedeken át az aviatika fejlődésére. A nép ajkán legenda él Cyprián barátról, aki a Dunajec áttörésénél fekvő volt pálos „Vörös Kolostorban" lakott és a közeli vidéken végezte repülési kísérleteit. Cyprián barát, akit a maradi egyház hatóságok azzal vádoltak, hogy az ördöggel cimborál püspöki parancsra kénytelen volt önalkotta repülőgépét nyilvánosan elégetni. Ján Purkyňe, cseh tudós, a sejtelmélet megalkotója sokáig nem talált hazájában megértésre. Csak külföldi sikerei után ismerték el a találmány nagy jelentőségét. Amikor Lombroso felfedezte, hogy a pellagrát a romlott kukorica élvezete okozza, az olasz orvosi lapok évekig valóságos dühhel harcoltak ellene. Schleicb ellen, aki a befecskendezéssel való érzéstelenítést feltalálta, évekig küzdött az orvosi kritika. , Dr. Jonas Salk amerikai orvos, a gyermekbénulás elleni oltóanyagot 1953 március 11-én saját három gyermekén próbálta ki, miután az állatokon végzett kísérletek eredményeseknek bizonyultak A szérumot ezután nagyban gyártották és alkalmazták. 1955 májusában bombaként csapott le a hír: a Salkvakcinával beoltott gyermekek egy része gyermekbénulásban megbetegedett. Az oltásokat beszüntették, az egész országban óriási volt az Izgalom. Salk ellen támadó hadjárat indult. Hamarosan kiderült, hogy csak azok betegedtek meg, akiket a Cutter-gyárban készült anyaggal oltottak be. A vlzsqálat bebizonyította, hogy a gyárban gondatlanság történt. Á Salk vakcinával beoltottak körében sokkal kisebb a megbetegedési százalék és ha a betegséget mégis megkapják, az enyhe lefolyású. SVASZTÁ LAJOS (Folytatás következik.) cAki sókat maľkúl, kmeiet (ú-cp rn A közmondás nagyon ráillik a ™ Kékkői Szénbányák egyik üzemW

1 részlegére, a Bukovec bányára, ^ mert ők egy időben valóban nagyon keveset fogtak, éppen akkor, mikor azt gondolták — jó szándékukban persze senki ^ sem kételkedik, —, hogy re^ kordteljesítményt érnek el. A dolog így történt: Jó anyagból készült az a szállítószalag, amit a Bukovec bánya az év elején kapott. A bányászoknak is nagy volt az örömük, hiszen ők tudják, mit jelent egy ilyen pompás gép segítségével dolgozni. Az új bányagép hónapokon keresztül működött, mint valami finomművű óraszerkezet. A bányászok nem győztek annyi szenet fejteni, amit ez el ne szállított volna, pedig jónéhányszor próbára akarták tenni a gép képességeit. A karbantartó csoport tagjai annyira bíztak a szállító finoman csengő acélalkatrészeiben, hogy egyszerűen elfelejtették gondozni, ellenőrizni a kopásnak legjobban kitett alkatrészeket. Hogy még az ilyen kitűnő gép sem tart örökké, mi több, az előírt időnél hamarább tönkremegy, ha nem gondozzák, csak akkor vették észre a Bukovec bányában, mikor egy szép napon, nevezetesei* éppen akkor, amikor a bánya valamennyi dolgozója nekigyűrkőzött a régebbi elmaradásuk behozásának, a szállító láncszerkezete egyszerűen felmondta a szolgálatot. A bánya karbantartó részlegének dolgozói észrevették az üzemzavar után mindjárt — kár, hogy előbb nem •—, hogy a bányagép kezdettől fogva homokos környezetben 'dolgozott és a homok megette a csapágyakat. Miért akartak a bukoveciek sokat markolni? Kik hibásak a mulasztásért? Ezek olyan kérdések, amelyek eső utáni köpönyegre emlékeztetnék az olvasót. Az eset elriasztó például szolgálhat nemcsak a bányaüzemekben,' hanem valamennyi üzem részére, ahol a gépekről való gondoskodást másodrendű feladatnak tekintik. Mert vegyük csak sorra az első kérdést, amelynek megvilágításával a másik is feleletet kap. A karbantartók szerint — a gépek tökéletes ellenőrzéséhez az egyes műszakok között nincs idő, mert a bányászok ezt nem engedik. Ők — és egyrészt igazuk van — keresni akarnak. A szállítógépet addig terhelik, hajtják, nem engedik meg a kellő ápolást, amíg az bírja. Ilymódon gyakran azok a hibák, amelyeket rendes ellenőrzéssel, napi karbantartással egy óra alatt el lehetne távolítani, három-négy műszakos kieséseket okoznak. Érthető a bányászok igyekezete, de lássák be, hogy az ilyen igyekezet több kárt okoz, mint hasznot. Hiszen a június 27-i üzemzavar is több mint három műszakra megbénította a termelést. Mindennek könnyen elejét lehetett volna venni, ha az üzem technikusai megmagyarázták volna a bányászoknak, hogy a pillanatnyi, rövid ideig tartó munkasikerekkel nem érjük el célunkat: a folyamatos tervteljesítést. Az alkatrészellátásban és a hatáskör kérdésében nincs minden a legnagyobb rendben. A bánya vezetőjének napokon keresztül kellett vitatkozni a vállalat igazgatóságával, kaphatnak-e új láncszerkezetet, vagy javítsák meg a régit. Az igazgatóság a második lehetőség mellett döntött, a bánya vezetője viszont látva, mi a helyzet, új alkatrészt igényelt. Több mint tízórai töprengés után látták csak be, hogy a helyi viszonyokat jobban ismerő bányavezetőnek van igaza és végül az igazgatóság beleegyezését adta az új szerkezet felszereléséhez. , Mindezek a hibák, ahogy látjuk, nem olyanok, hogy azokat egy kis jóakarattal ne lehetne eltávolítani. bányászok és a technikusok, különösen a karbantartók munkájának összehangolására azonban feltétlenül szükség van, hogy a nagyobb elméleti tudással rendelkező műszakiak meg tudják értetni az egyszerű bányásszal, hogy miként az embernek szüksége van pihenésre, úgy a bányagép is megkívánja a karbantartást, mert különben, ahogy a példa is igazolta, ÚJ SZÖ 5 * 1958. július 27.