Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)
1958-07-24 / 203. szám, csütörtök
Mée; egyszer: HOGY IS VOLT RÉGEN? Az újságíró boldog, hogy nem hiába tanulmányozta a húszas és harmincas évek csehszlovákiai magyar sajtótermékeit. A SÜKET FALVAK címen újra közölt írás oly élénk visszhangra talált öntudatos olvasóink táborában, mint az lapunk július 5-i számából kitűnik. Az új kultúra folyóiratának nevezte Barta Lajos a szerkesztésében azokban az években megjelent Oj Szót. Szlovákia új kultúrfronton című mélyreható elemzésében így írt a lap 1932-ben, több mint egynegyed évszázada: „Már ma sikereket mutat fel az a kultúrpolitikai tendencia, hogy nem a munkásokról írnak, hanem a munkásokat szólaltatják meg. Egy év alatt megszületett a szlovákiai magyar munkásirodalom: a kifutófiú kis regénye, a Gumon-gyári munkás levele, a csallóközi fuvaros vallomása a szegényparasztról, az ifjúmunkások szavalókórusa a Grüneberg-kefegyár leálltáról, a szenei földmunkás dokumentumírása, naplórészlet az elbocsátott tölténygyári géplakatostól s a vidék mélyéről felszínre hozott, kicsiszolt és tovább adott parasztproletár kultúrtermékek: a bösi Major-ballada, a nemeskosúti véres pünkösd nótája s az osztályharcos tartalommal megtöltődő régi jobbágy- és katonadalok. Kezdetek kezdete ez, de a harcos proletárkultúra nyitja megvan: nem spontán terjedésről van itt szó, hanem tudatos kultúrpolitikai kísérletezésről." Ügy gondoljuk, hogy a szenei földmunkás idézett dokumentumírásának egy megrázó részét, amellyel kendőzés nélkül rámutat az akkori nyomorúságos, ma már régen és szívesen elfelejtett viszonyokra, érdemes napjainkban, a szocializmus befejezésének napjaiban tanulságból, emlékezés végett, újból megjelentetni. íme: az írás: MUNKA (Egy földmunkás írásaiból) Szemben a katolikus temetővel van a munkások éjszakai tanyája, az úgynevezett salanda. Most kezdődik az őszi munka az uradalomban. Több faluból hozattak munkásokat a burgonya- és répaszedésre. Mikor mi odaértünk, már sokan voltak a salandában, nagy zsivaj, lárma hallatszott minden oldalról. Minket egy nagyhasú gazda fogadott, nagy bajusszal, véraláfutásos szemekkel. Látszott rajta, hogy több szeszt iszik, mint vizet. Most is be volt csípve, csak úgy áradt az italszag a szájából. Mi a könyvet addig nem adtuk át, míg egynéhány dolgot meg nem kérdeztünk. A gazda mindenféle ostobaságokat összebeszélt, teliszájjal beszélte, hogy a koszt elsőrangú, az algazdát dicsérte, akiről később megtudtuk, hogy eléggé becsületes ember. Miután a könyveket átvették, az alvóhely után kellett nézni. Elküldtek szalmáért a pajtába, ami a salanda mögött volt, hogy valamelyik kocsin van szalma. De mire odaértünk, már a marhák alá almoztak s így az első éjjel puszta deszkán feküdtünk. Az algazda sokat kiabált az este, mert nem akartak elhallgatni, hol itt, hol ott hallatszott egy-egy kiáltás, beszélgetés, de végre mégis elaludtunk. Másnap reggel hagytak aludni majd tíz óráig, mert a föld puha, szívós volt. Tíz óra tájban kivonultunk s nekiláttunk a krumpliszedésnek, mennél gyorsabban, mert akkordban volt. Kaptunk két hétre egynegyed kg szalonnát reggelire kenyér mellé, amit megettünk két nap alatt, azt is csak a második héten kaptuk meg. Kaptunk hatan egy kenyeret mindennap, amelynek a súlyát biztosan nem tudom, körülbelül 5 kiló lehetett, ami elég lett volna, ha lett volna mellévaló, de puszta kenyérből sokat kíván a nehéz munkát végző ember. Az ebéd legtöbbször főzelék volt, amitől az ember fél óra múlva olyan éhes, hogy a szeget is megette volna. A főzelékhez hús természetesen nem volt. A vacsora vagy kása, vagy szintén főzelék. Este vacsora után elénekeltünk egy pár prolidalt, amiért is az intéző szigorúan megtiltotta a dalolást, tehát ezentúl csak csendben beszéltünk a szocializmusról. Másnap még sötét volt, amikor fölzavart bennünket a gazda. Álmosan dörgöltük a szemünket, de a gyomrunk gyors fölkelésre ösztökélt, mert a kenyeret reggel „faszoltuk". Még mosakodni sem volt idő, már hajszoltak ki bennünket. Azért hajszoltak már sötétben, mivel az uradalomnak haszna volt, ha minél előbb elvégezzük a munkát, kevesebb ideig kellett bennünket etetni. Ezen a napon az intéző is kikocsizott. Össze-vissza járkált a krumpliszedők után. Itt is, ott is talált, valami hibát, s ha valakinél hibát talált, egykettő lefogott neki 5—10 koronát, amiért két-három napig kellett dolgozni akkordban. Amikor dühbe jött ami sokszor megtörtént vele, elkezdett rettenetes hangon kiabálni, szinte visítva. Egyik napon az egyik csoport nál valami hibát talált, ledisznózta, lelumpozta őket s lefogott mindegyiknek 5—5 koronát. A munkások megharagudtak, hogy így is majdnem in gyen dolgoznak s még azt a keveset is levonják, abbahagyták a munkát s követelték, hogy fizessék ki őket amit az intéző megtagadott, egy vasat se akart nekik adni. Regeitől délig jártak az intéző lakására, amíg végre mindegyiknek adott húsz koronát, amivel hazautazhattak, mivel messziről valók voltak, a többit bennfogta a munka végéig. A napok lassan teltek, mivel jobbá ra koplaltunk. Voltak sokan, akik a fizetést előre kiszedték, hogy valami élelmiszert vegyenek. Szerencsére az időjárás kedvezett a krumpliszedésnél, csak a répaszedéskor esett az eső állandóan s mivel a birtokos félt, hogy a répa földben marad, vagy ha befagy, többet kell fizetni a kiszedésért, de legjobban ezért, hogy tovább kellett volna a kosztot adni, sürgette akármilyen időben. Az eső egész nap esett, de mégis kihajtott bennünket a lelketlen intéző, bőrig áztunk, dideregve szedtük a répát. A lábunk tér dig, a kezünk könyökig sáros volt. Ha egyet léptünk, a lábunk lesüllyedt úgy a sárba, hogy alig tudtuk kihúzni. Az ilyen munka mellett nem lehet sietni és a gyalázatosan csekély bér mellett alig tudtunk egypár koronát hetenként keresni. Másnap megint esett az eső hóval keverve, nem akartunk kimenni, a gazda és az intéző kiabált és azzal fenyegetődzött, hogy lefog a kosztra egy napra öt koronát, noha az a koszt még ennyit se ért, de mégis muszáj volt kimennünk, mert az eddig megkeresett pénzt is lefogták volna. Többen megbetegedtünk, mivel az eső mellett még hideg is volt. Öt hétig dolgoztunk akkordban ezen a sovány koszton. Mire elvégeztük, olyan soványak voltunk, hogy alig ismertek ránk, de a gyűlöletünk egy fokkal növekedett a kizsákmányolók ellen. KROTlK LAJOS (SZENC) Reméljük, hogy Krotík Lajos megrázó sorai szintén nem maradnak visszhang nélkül. (szíly) Egy nagy múltú város újraéled Karlovy Vary környéke rohamosan fejlődik, hogy mielőbb köztársaságunk legelső kerületei közé tartozzék. Hazánk büszkeségei közé tartoznak a sokolovi és ostrovi bányák, a Karlovy Vary környéki porcelángyárak, a kraslicei és lubyi hangszergyárak, a chebi ESKA kerékpárgyár, az aši és kraslicei textilgyárak, a nyugat-csehországi fürdőhelyek, az olbvoi és dvoryi üveggyár, a podboranyi komló, mélyek a távol idegenben is dicsőséget szereznek és hozzájárulnak életszínvonalunk emeléséhez, valamennyiünk örömtelibb jövőjének biztosításához. Aki Chebbe látogat, lehetetlen, hogy észre ne vegye a város történelmi részének gigantikus méreteket öltő tatarozását. Az egész Európában egyetlen megmaradt középkori városmag megőrzéséről az utókor számára az 1956-ban kiadott kormányrendelet gondoskodik. A helyrehozási munkálatokra az állam több mint 200 millió koronát irányzott elő s ezzel a nagyvonalú intézkedésével is igazolta, mily nagy gondot fordít az idők fogát magukon viselő történelmi emlékek megmentésére. Ennek köszönhető, hogy Cheben ma mindenütt serény építkezés folyik. Néhány esztendő leforgása alatt 41 épülettömb és 530 ház tatarozása készül el. A város történelmi értékeinek megőrzésén kívül Cheb tatarozásának további célja komfortos, a modern és kényelmes élet követelményeinek megfelelő lakások biztosítása. Ledöntik az épülettoldalékokat, a háztömbök belső tartozékait, eltakarítják az udvarokon éktelenkedő hozzáépítményeket, hiszen ma már amúgy sem lakik bennük senki, metf nem felelnek meg lakáskultúránk követelményeinek. Az üresen maradt területéket befpsítják, füves parkokat, játszótereket létesítenek rajtuk, hogy levegősebb, higiénikusabb, egészségesebb életmódot biztosítsunk a lakosságnak. Persze, az utcák történelmi jellegén nem esik csorba, a házak alaprajzai és művészi értékű homlokzatai megmaradnak és ezért a munkálatokat kizárólag nagytudású szakemberek vezetik. Visszaadják a még nemrégen kihalt várost az életnek. Cheb a Karlovy Vary-i kerület második legnagyobb városa. Az Ohŕe folyo itt nyugatról Csehország szíve felé veszi útját. Kanyarulatában — amint azt a mai vár és környéke táján talált leletek igazolják — már az őskorban voltak települések. A településéket alakították át később szláv erődítményekké. A XI. század végén megindul a német gyarmatosítás, mely tetőfokát a XII. század közepén éri el. Rőt szakállú Frigyes császár ebben az időben csatolta Cheb környékét erőszakkal a német birodalomhoz. Hatalmának megszilárdítása érdekében az újonnan szerzett területen kőeródöt építtetett, melynek maradványai — mint Csehszlovákia egyik legrégibb váráé — ma is itt láthatók. A város további történelmét főleg a kereskedelem jellemzi, ami a patríciuscsaládok számának növekedésével magyarázható. Chebnek különösen a huszita-időkben volt fontos szerepe. Innen indultak harcba a keresztes csapatok és törtek az ország belsejébe, minden alkalommal döntő vereséget szenvedve a huszita-hadaktól. Ekkoriban érlelődött a városi és vidéki lakosság első éles tiltakozása a feudális kizsákmányolók ellen, hogy forradalmi mozgalom formájában törjön ki. A cseh történélem ezen dicső korszakával a Chebi Honismereti Múzeumban ismerkedünk meg. A múzeum egyik fő érdekessége a „Valdstejn-terem". Itt, ebben a teremben gyilkolták meg 1634. február 25-én áz osztrák csapatok legfőbb parancsnokát, Albrecht Valdstejnt, aki a történelem egyik legnagyobb és leggazdagabb kalandora, hadivállalkozója és feudális kizsákmányolója volt. Cheb jelentősége később csökken és a XIX. század második felétől a munkásmozgalom megindulásával a város történelmi hagyományát a német soviniszták arra használják fel, hogy megbolygassák a csehek és németek békés együttélését. Ez az állapot egyre rosszabbodik. *Ne csodálkozzunk hát, hogy a szudéta-németek henleini nácizmusa éppen Chebben született meg és itt nyilvánult meg a legszembeötlőbben. A talajt a nácimegszálláshoz a prágai burzsoá kormány hallgatólagos hozzájárulásával Henlein hívei készítették elő, akik a chebi „Barna ház"ban székeltek. A múzeum hitéles fényképei rámutatnak a fanatikus nacionalisták tobzódására, mint távolították el a határköveket, mint tartóztatták le és végezték ki a Cheb melletti Nébanicén az antifasiszta munkásokat. Henlein követőinek örömrivalgása közepette üdvözölték 1938-ban Cheben Hitlert, aki a főtéren levő „Spalícek" erkélyéről tartott híveihez beszédet. 1945, a felszabadulás esztendeje! Az üresen maradt határvidéki területekre megérkeznek az új lakók. Bányászok, üveg- és textilmunkások, hangszerkészítő-mesterek, dolgozók érkeznek, akik a formátlan kaolint gyönyörű, értékes porcelánná varázsolják. Földművesek, műszaki dolgozók és tudósok érkeznek, hogy együttes munkájukkal gyermekeik számára szebb életet biztosítsanak, mint amilyenben nekik volt részük. Százával özönlik ide az ifjúság és brigádmunkájával segíti építeni szocializmusunkat. A letelepülők tízezrei érkeznék, hogy új, szép, biztonságos ot'thont találjanak itt maguknak és gyermekeiknek. És ha csak átmeneti időtartamra is, felkeresik ezt a vidéket azok is, akik a természet gazdag ajándékainak jóvoltából itt kapják vissza elvesztett egészségüket, vagy új erőt kívánnak gyűjteni további munkájukhoz. Mert a dolgozóké mindaz, ami még nem is oly régen csak a kiváltságosoké, a gazdagoké volt. Keressük fel minél többen Karlovy Vary természeti szépségekben bővelkedő környékét, látogassunk el Chebbe is, melynek érdekes múzeumában megismerkedhetünk a cseh nép történelmével és mai életévél. Határvidékünk kulturális gazdagsága, céltudatos építése mindenkit magával ragad! Kardos Márta Hegyi ember és Csallóhös Hegyeim elbocsájtottak, nagyon messze vitt a vágy, tegnap a hegyek ölelgettek ma a csallóközi némaság. Egyengetem az út ösvényét, emberi vágyak bennem élnek, a Duna csitítja vad örvényét s a hegyekben is zsong az élet. A lapályon fürjek csipognak, a füzesek összesúgnak nem engedik forró szívemet Magamba szívom szép Csallóköz fürjjél-teli jó humuszát s a hegyi embert magammal hívom az embertmaró zordon búnak, s szépítgetem a mosolyát. FECSÓ PÁL II IMI III MIM IMII MMIiniMMMMIMMIMIMMHIMM IMII MMIIIMMMMMMIMMMMMMMMMMMM A vak és a hegyek (Irta: Francisc Munteanu) Ősszel, amikor hullanak a levelek, szeretek a parkban kószálni. Különösen este, mert akkorra az emberek lecsillapodnak és megértőbbek lesznek. Ilyenkor, valahol a forgalomtól távol, magányos padot keresek, amelyet beleptek a hulló levelek, és nézelődöm, nézem az embereket, a kopasz fákat. Ha költő volnék, még hozzátenném: hallgatom a csendet. Csodálatos melódiája van a csendnek ilyenkor a parkban: fémes remegéssel pitinkéinek a levelek, a szellő hozzásúrlódik a fák kérges oldalához, a magasban, amikor átrepülnek a fák fölött, a madarak is olyan különösen suhognak, és még a kései sétálók lépteinek koppanása is a csendet teszi teljessé. Nincs ebben semmi paradox: ahogyan a szivárvány színeinek összességéből a fehér szín keletkezik, úgy olvadnak bele a természet halk neszei a tökéletes csendbe. De nem írok tovább a magam kedvteléseiről. Egyik este a parkban egy padon ültem. Szemben velem egy ember ült, akinek gondolatban többször is megköszöntem, hogy olyan csendes ámulattal szemléli a széltépte parkot. Jóval elmúlt éjfél. Éppen távozni akartam, amikor társam felém fordult. — Késő van, uram? — Igen, késő van. — Holdvilágos az éjszaka vagy sötét? Lámcsak, milyen tréfás szomszédom van — állapítom meg rosszmäjúan, s ágy is felelek. — Magának mi az érzése, milyen az idő? — Azt hiszem, holdvilágos. Különben miért ülne ön ilyen későig itt és pont ezen az eldugott padon. No, meg aztán a szél sem fúj. Valószínű, felhők sincsenek. Jobban szemügyre veszem a szomszédot: idős ember, arca hosszú, gyér szürke szakáll övezi az állát. Két térde között fehérre 'festett sétabotot tart. Feleszmélek. Vak. — Bocsásson meg a feleletemért... Nem tudtam, hogy... — Vak — teszi hozzá. — Semmi baj, fiatalember. Ez lát. Honnan tudná különben, hogy fiatal vagyok. Megkérdezem: — Honnan tudja, hogy fiatal vagyok? — A hangjáról. A hangjáról, no meg arról, hogy olyan szaporán beszél. Az idősebb ember sokkal higgadtabb. — Igen, persze — helyeselek, és nem tudok mit mondani. Ha nyomorékkal állok szemben, mindig kisebbrendűségi érzésem van. Pár percnyi szünet után a vak újra hozzámfordult: — Maga volt vagy egyszer Predealon? — Igen uram, voltam. — Most nagyon szép lehet a táj arrafelé. % — Honnan tudja, hogy milyen a táj? Vagy talán nemrégen vesztette el a látását? — Nem tudom, mikor vesztettem el; így születtem. Borzalmas lehet: nem lát soha semmit. Pár percnyi habozás után újra megszólítom. — De hát akkor honnan tudja, hogy milyen Predeal? — Mondják az emberek. Beszéltek nekem a hegyekről. Annyit beszélték, hogy éjjel-nappal ezen gondolkozom: próbálom elképzelni, milyenek is a kegyek. Es sehogy sem sikerül. Minden egyéb dologról van fogalmam. Még olyasmiről is, amit nem tudok megtapogatni. Mint például a holdról. Csak a hegy éket nem tudom elképzelni. Pedig voltam a Pred.ealon, felmentem egy hegyre ... hiába. — Elmagyarázom én magának — feleltem, s örültem, hogy valamivel a segítségére lehetek. — A hegy az olyan, mint egy ... — Sokan leírták nekem a hegyeket eddig, de hasztalan. Megtapogattam a vakondtúrásokat, a halmocskákat, és tudom elképzelni, mi lehet benne szép. Kell legyen valami benne, amit én nem tudok felfogni. Es ez rosszul esik. Higgye él, fiatalember, rosszul esik. Nem hagytam magam. Meghívtam a lakásomra, ígérvén, hogy ott megértetem vele a hegyek szépségét. Bíztam benne, hogy hazáig kitalálok valamit. Nem találtam ki semmit. Otthon, hogy időt nyerjek, borral kínáltam, s megkérdeztem, szereti-e a zenét? — Nagyon szeretem — felelte a vak. Magnetofon-szalagon megvolt nekem Beethoven V. szimfóniája. Kérdeztem, ismeri-e. Nem ismerte. Az első akkordok után a vak mindjobban figyelt, és erősen szorította a bot fogantyúját. — Íme, barátom, ilyenek a hegyek. A vak nem válaszolt, csak jóval később, amikor véget ért a zene. — Igazuk van az embereknek. Nagyon szépek a hegyek. E történet óta sok idő múlt el. A vak ma is barátom. Gyakran látogat el hozzám, és sokszor kéri, hogy mutassam meg neki a hegyeket. (Huszár Sándor fordítása) KULTURÁLIS HÍREK MAO CE-TUNG 18 klasszikus költeményét Bisim Dej, a híres bengáliai költő lefordította bengál nyelvre. Néhány indiai lapban megjelent Mao Ce-tung néhány angol nyelvre lefordított költeménye. —re. HUHEHOTBAN, Belső-Mongólia fővárosában bemutatták az első ott gyártott filmhíradót. Belső-Mongólia ma 22 mozival rendelkezik, míg 10 évvel azelőtt csak egy mozija volt. • —re. A CSEMADOK LOSONCI JÁRÁSI VEZETŐSÉGE három kultúrbrigádot szervezett, melyek a nyár folyamán a járás szövetkezeteinek tagságát látogatják. (s. 1.) AZ ARATÁSI MUNKÁK gyors és sikeres elvégzését a losonci járási Csemadok-bizottság úgy kívánja elősegíteni, hogy a helyi hangos híradókon keresztül népnevelő-előadásokat tart. Az előadásokat Jelsőcön, Panyidarócon, Miksiben, Rappon, Pincén és Vílkén kezdték meg. (s. 1.) Solohov: A pásztor c. elbeszélését filmreviszik a Szovjetunióban. A két főszerepet Sorina és Dvoreckij játszsza. Július Fučík befejezetlen önéletrajzi regényét rendezik sajtó alá Prágában. A könyv — Fučík néhány monográfiájával együtt — még az idén megjelenik. Önkéntesek címmel új filmet forgatnak a Szovjetunióban. A film Dolmatovszkij hasonló című regénye alapján készül. Az idegen nyelvből fordított szépirodalmi művek kiadásában a Szovjetunió első helyen áll a világon. Háromszor annyi fordítás jelenik meg, mint Franciaországban, ötször annyi, mint az Egyesült Államokban. Az elmúlt évben 47 ország 388 írójának műveit adták ki. Olaszország legnagyobb mozitulajdonosa — a Vatikán. A 17 000 olasz mozi közül 7000 az egyház kezelésében van. A kis mozitulajdonosokat súlyosan érinti a Vatikán ACEC nevű filmvállalatának konkurrenciája. Az egyházi filmszínházak a rendes évi 25 000—150 000 líra adó helyett mindössze 1000 líra összegű szimbolikus adót fizetnek. Mjpdez természetesen befolyásolja a filmgyártást is, hiszen a vatikáni bírálóbizottság minden filmről megállapítja, hogy az ..ajánlható", „közömbös", vagy pedig „tiltott" szórakozás ... UJ SZŐ 6 * 195 8- 3 úlius 2 4|
