Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-24 / 203. szám, csütörtök

A nyugati nagyhatalmak halogató válasza N. Sz. Hruscsov üzenetére • • • | • • A három nyugati nagyhatalom kormányfői július 22-én átadták vála­szaikat N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének jú­lius 19-i üzenetére. Ez az üzenet azt javasolta, hogy július 22-én üljön össze a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és India leg­főbb képviseletének értekezlete és tárgyalja meg a békének azt a ko­moly veszélyeztetését, amely az Egyesült Államok és Nagy-Britannia agresszív akciói következtében a Közép-Keleten állott elő. A válaszokat a nyugati hatalmak kölcsönös tanácskozásai után dolgozták ki. A nyugati válaszok közül egy sem tartalmaz konkrét javaslatot a kon­ferencia időpontjára. Nyilvánvaló, hogy a nyugati nagyhatalmak egyenes és konkrét válasz helyett mesterke­déshez folyamodtak, hogy időt nyerje­nek. Igyekeznek egyidejűleg lekicsi­nyelni a jelenlegi veszélyt és ezáltal a legmagasabb színtű azonnali tárgya­lások sürgősségét is, jóllehet tovább tart a feszültség a Közép-Keleten, sőt még jobban fokozódik az imperialista csapatok és atomfegyverek szüntelen további szállítása következtében. DE GAULLE francia miniszterelnök mégis szükségesnek tartja hangsúlyoz­ni, hogy kedvezően fogadja a Közép­Keletről tartandó konferencia „elvét". Beismeri ugyan a jelenlegi helyzet ko­molyságát, egyidejűleg azonban köze­lebbről meg nem határozott kikötést tesz, azt, hogy a csúcsértekezletnek jelenleg csak „akkor lesz reménye si­kerre, ha objektív és világos lesz." De Gaulle végül azt a nézetét fejezi ki, hogy „egyelőre a legjobb" folytat­ni a tárgyalásokat az ENSZ-ben és csak a későbbi szakaszban kellene mérlegelni a csúcsértekezlet egybehí­vását. Akkor azután a francia kormány hajlandó lesz tárgyalni először a ta­lálkozó összetételéről, időpontjáról és helyéről. MACMILLAN brit miniszterelnök is kénytelen válaszában egyetérteni azzal, hogy „hasznos volna, ha a kormányfők hamarosan alkalmat találnának a talál­kozásra és a Közép-Keletről tartandó vitára". Azt javasolja azonban, hogy a kormányfők találkozását a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésével helyette­sítsék. A brit kormány ^Jláspontját a konferencia egybehívásával kapcsolat­ban már kifejtette Lloyd külügymi­niszter a képviselőház tegnapi ülésén. A keletkezett helyzet megtárgyalá­sára még csekélyebb hajlandóságot árul el EISENHOWER elnök válasza. Azt az arcátlan vádat emeli, hogy a szovjet javaslat „gyengíteni igyekszik az ENSZ tekintélyét és autoritását" és azt jelenti, hogy „öt állam az ENSZ engedélyeiI) nélkül és ellentét­ben az ENSZ alapokmányával!) javas­latban egyezett meg a közép-keleti helyzettel kapcsolatban. E logika sze­rint tehát a nagyhatalmak legtöbb képviselőinek tárgyalása a béke bizto­sításáról „ellenkezik az ENSZ alapok­mányával", míg e békének az ameri­kai és brit csapatok által való veszé­lyeztetése állítólag „összhangban állott az ENSZ alapokmányával". Érthetetlen okokból Eisenhower fel­A Biztonsági Tanács tárgyalásai eddig eredménytelenek New York (ČTK) — Kedden kezdődött a Biztonsági Tanács ülése a libano­ni és jordániai helyzetről. Az iilés kezdetén a libanoni küldött kijelentette, hogy a tárgyaláson szereplő japán határozati javaslat elfogadható kormánya számára. Egyben hangsúlyozta, hogy a libanoni kormány fenntartja a jogot, hogy döntsön abban, vajon a javasolt intézkedések élegendök-e arra, hogy a libanoni kormány beleegyezzék az amerikai csapatok távozására Libanon területéről. hívja a Szovjetuniót, hogy teijessze az ügyet a Biztonsági Tanács elé, ha valóban úgy véli, „hogy közvetlenül veszélyeztetve van a világbéke". Isme­retes, hogy ezt a Szovjetunió azonnal megtette a libanoni agresszió után, de éppen a nyugati hatalmak voltak azok az USÁ-val az élükön, akik a Bizton­sági Tanácsnak lehetetlenné tették, hogy hatékony intézkedéseket hozzon. Hasonlóképpen mint Macmillan, Ei­senhower is javasolja „a tárgyalások terjedelmének kibővítését a Biztonsági Tanácsban", vagyis azt, hogy a kor­mányfők részt vegyenek a Biztonsági Tanács tárgyalásain. Hozzáteszi, hogy „természetesen ez nem zárja ki az ENSZ keretén kívüli vitát", de csak olyan problémákról, amelyek „közvet­lenül nem veszélyeztetik a világbé­két". Az amerikai és a brit levél azt az ismételt állítást tartalmazza, hogy az USA és Nagy-Britannia közép-keleti akciói nem jelentik a világbéke veszé­lyeztetését. Megismétlődik bennük a szokásos amerikai és brit propaganda, amely szerint az agresszorok Libanon és Jordánia „függetlenségét" védel­mezni mentek Ezután A. A. Szoboljev, a Szovjet­unió képviselője kifejtette, hogy a szovjet küldöttség miért nem támo­gathatja e javaslatot. A határozati ja­vaslat nemcsak, hogy nem ítéli el az USA' és Nagy-Britannia közel- és kö­zép-keleti egresszív akcióit, hanem gyakorlatilag egyetért azzal, hogy amerikai és brit csapatok érkeznek Libanonba és Jordániába. Az ilyen ha­tározat elfogadása a Biztonsági Ta­nácsban, mint amilyet a japán kül­döttség javasol, a nyugati hatalmak­nak lehetővé tenné, hogy elnyerjék a Biztonsági Tanács és az ENSZ bele­egyezését Libanon és Jordánia meg­szállásába és egyúttal feltételeket ké­szítene elő más arab országok, főleg Irak megszállására. Nem nézhetik ölhetett kézzel Peking (ČTK) - A lengyel állam­ünnep alkalmából július 22-én Pe­kingben tartott fogadáson Csen Ji, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának elnökhelyettese, külügymi­niszter, újból figyelmeztette v az VSA-t és Nagy-Britanniát a közép­keleti agresszió esetleges következ­ményeire. Csen Ji kijelentette, hogy a hatszázmilliós kínai nép és vele együtt világszerte az egész béke­szerető nép nem fogja ölhetett ke­zekkel nézni, ha az amerikai és brit agresszorok nem szüntetik be táma­dó tevékenységüket a Közép-Keleten. Jugoszlávia diplomáciai kapcsolatokat teremt az Iraki Köztársasággal Bagdad (CTK) - Bagdadi hivata­los nyilatkozat szerint a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság diplomá­ciai kapcsolatokat vesz fel az Iraki Köztársasággal. A burmai kormány követeli a külföldi csapatok visszahívását a Közép-Keletről Randung (ČTK) — A burmai kor­mány július 23-án hivatalos nyilatko­zatot tett közzé, amelyben követeli a külföldi csapatok kivonását a Kö­zép-Keletről. A Burmai Szövetség kor­mánya komolyan figyelmeztet arra, hogy „e kritikus pillanatban minden hibás lépés világkonfliktust idézhet elő". Felhívja az ENSZ-t, fokozza tö­rekvéseit a közép-keleti helyzet meg­szilárdítására. A szovjet küldöttség módosító ja­vaslatot nyújtott be. Ajánlotta az eredeti japán határozati javaslat első pontjának módosítását, valamint azt, hogy a japán határozati javaslatba új pontot foglaljanak bele: „Megállapít­juk, hogy az amerikai csapatok part­raszállása Libanonban beavatkozás az ország belügyeibe s ez ellenkezik az ENSZ céljaival és alapelveivel s ezért az USA kormányát felhívjuk, hogy azonnal vonja ki csapatait Libanon­ból." A Biztonsági Tanács esti ülésén a szokásos nyugati szavazattöbséggel elutasították a fontos szovjet kiegé­szítő javaslatot. A japán határozat eredeti formá­járól megtartott szavazásnál a szovjet küldött, mint a tanács egyik állandó tagja, élt vétójogával és a határoza­tot elutasította. Az elnök ezután javasolta a tárgya­lások bizonytalan időre való elnapo­lását, „míg ki nem tisztázódik a hely­zet Hruscsovnak a csúcsértekezletre tett javaslata kérdésében". Általános sztrájk AMMANBAN Aniraan (ČTIÍ) — Az Iraki Köztársaság rádiója július 22-ére virradó éjszaka je­lentette, hogy Jordánia fővárosában, Am­manban általános sztrájk tört ki. A Jordán nyugati partján a legtöbb helyen tünte­tések folynak. Az iraki rádió továbbá jelentette, hogy Husszein palotája és a kormány szék­helye körül cirkáló fegyveres őrjáratokat brit megszálló erők váltották fel. A bagdadi rádió hírei szerint az or­szágban kitört nyugtalanság nyilvánvaló oka Jordánia angol megszállása. Husszein és kormánya parancsot adott ki, hogy a fővárosba vezető valamennyi uton és* az Ammanba vezető országutak valamennyi keres.ztező pontján, tankok őrködjenek, hogy elnyomhassák az im­perializmus és jordániai ügynökei elleni növekvő arab mozgalmat. Bagdadi hírek szerint két minisztérium épülete előtt bombák robbantak. Husz­szein király július 22-én rendeletet adott ki, amely szerint bármilyen merényletet, amely az ő élete ellen irányul vagy a kor­mány megdöntését célozza halálbüntetés­sel sújtják. Török csapatösszevonások délen Isztambul (ČTK) — A „Yeni Ga­zette" c. isztambuli lap július 22-én jelentette,' hogy Törökország déli határain erős katonai egységeket vonnak össze. A Cümhüriyet c. lap hírt közöl arról, hoay az ankarai re­nülőtéren rendszeresen amerikai szál­lító repülőgépek szállnak le, amelvek katonai egységeket szállítanak kele­ti irányban. li \ % SAMUN: - SEGÍTSÉG! (A Trybuna Ludu karikatúrája) A libanoni elnökválasztások elhalasztásának háttere M4 JÚLIUS 24-én kellett volna Li­banonban megtartani az elnökválasz­tást. A libanoni kormány ezt a határ­időt - két hónappal Samun elnöki megbízatásának lejárta előtt — nyil­vánvalóan azért választotta, hogy elég ideje legyen a mesterkedésekre, ha ilőszörre nem sikerülne megválasztat­ni jelöltjét. Eredetileg ez a jelölt Sa­mun lett volna. A libanoni amerikai invázió azonban Samunt teljesen lehetetlenné tette és ezáltal újra jelölését is. A libanoni közvélemény amerikaellenes hangula­ta hallatlan méreteket öltött. Az ame­rikai megszállást, mint ismeretes, elítélték a libanoni közélet összes kormányon kívüli jelentős személyi­ségei, mégpedig az úgynevezett loja­listák is - azaz Libanonnak a Nyu­gattal való korlátozottabb együttmű­ködése híveinek körében is. Ezt beis­merte még a nyugati sajtó is, beleszá­mítva Amerika Hangját, amely július 22-én arra panaszkodott, hogy „Liba­nonban az amerikai csapatok elleni hangulat napról napra ellenségesebb". Az USA kormánya, amelynek rend­kívüli érdeke, hogy a jövő libanoni elnök a „Nyugat embere legyen" mint Samun, a bejrúti kormány segítségére küldte egyik legtapasztaltabb diplo­matáját, Murphy követet. Az volt a feladata, hogy a libanoniakat meg­győzze az „amerikai jóindulat" elő­nyösségéről, amit Washington tízmil­lió dolláros ajándékkal támasztott alá, amivel a libanoni kormánynak az ame­rikai inváziót kell megfizetnie. Ezzel természetesen az amerikai ajándéko­zók nem dicsekednek. A nyugati sajtó szerint Murphynak „kompromisszumot kellett elérnie a kormány és a felke­lők között" és megnyerni az elnöki hivatal jelöltjéül olyan „megfelelő személyt", aki megbecsülésnek örvend a libanoni közvéleményben és élvezi a monopólisták bizalmát és hajlandó átvenni Samun örökét. A kedd esti lakonikus közlemény, amely bejelentette az elnökválasztás jövő hét kezdetére való elhalasztását, arról tanúskodik azonban, hogy Mur­phy nem nyerte meg a parlamenti el­lenzéket arra. hogy részt vegyenek az amerikai szuronyok védelme alatt tartandó választásokon éppúgy, mint ahogy nem talált senkit, aki a libanoni nép előtt vállalni merészelné az elnöki hivatal átvételét az amerikai megszál­lók kezéből. (a-v —) UJABB FELHÍVÁS Stockholmból S tockholmban véget ért a leszerelési és békés együttműködési kongresz­szus. Az egész világ kormányai­hoz és közvéleményéhez fordult, hogv a kritikus pillanatban tegyenek meg min­dent, ami erejükben áll, a fenyegető há­borús konfliktus elhárítására és az atom­háború veszélyének kiküszöbölésére. Rendkívül különleges helyzetben folyt le ez a kongresszus. Míg Stockholmban az egész világ békeszerető emberei száz­millióinak képviselői arról tárgyaltak, mivel járuljanak hozzá a leszerelés és békés együttműködés eléréséhez, a lapok tele voltak hírekkel a nyugati nagyhatal­mak közép-keleti agresszív akcióiról, ame­lyek új háborús világkonfliktus kirobban­ásával fenyegetnek. És a kongresszus e rendkívül komoly események hatása alatt folytatta tárgyalásait, arra töreke­dett, hogy áthidalja a béke világfrontjá­nak egyes szakaszai közötti különbségét és minden békés erőt közös erőfeszítésre egyesítsen. Igaz, e kongresszuson jelentós nézet­eltérések mutatkoztak egyei részletkér­désekben. Ez nem is csoda. Hisz * kong­resszus sokkal szélesebb alapokon folyt, mint az előző békekongresszusok, számos olvan személyiség részvételével, akik a békevilág front azon részét képviselik, amelyek nézeteikben eleg messze álla­nak a Béke-Világtanács által szervezett békemozgalomtól. Azonban a kongresszus valamennyi résztvevője érezte, hogy a / ily komoly helyzetben mellőzni kell mind­azt, ami széthúzást okozna a békemoz­galomban és minden erőfeszítést közös akciókra kell egyesíteni a közép-keleti intervenció megállítására és megszünteté­sére, a hidegháború felszámolására, « leszerelésre irányuló konkrét lépesek megvalósításához kedvező légkör meg­teremtésére és a nemzetek békés együtt­működésére. És így a stockholmi kong­resszus örvendetes egyetértésben folyt le. A közös békevilágfront kiszélesítése főleg abban nyilvánult meg, hogy nagv számban részt vettek rajta az ázsiai, afri­kai és dél-amerikai országok békemoz­galmának képviselői, akik a kongresszus résztvevőinek csaknem felét képezték. Nagyméretű részvételük szemléltetően megmutatta, hogy a békéért és az atom­háború elhárításáért vívott harc súly­pontja Európából ezekre a területekre to­lódik át, ahol a békéért vívott harc egy­bekapcsolódik a nemzeti függetlenségért folytatott harccal. Ezért az Iraki Köztár­saság megalakulását a kongresszuson forrón üdvözölték és a stockholmi kong­resszus a jelenlegi feszült helyzetben tolmácsolta azt az aggodalmat és ellen­állást, amelyet a világ közvéleményében az arab félszigeten végrehajtott imperia­lista agresszió keltett. A kongresszus mát az agresszió első napjaiban azzal a fel­hívással fordult az ENSZ-hez, hogy azon­nal vonják ki az intervenciós csapatokat a Közép-Keletről és állást foglalt az öt kormányfő találkozója mellett. És tárgya­lásai végén a kongresszus az egész világ nemzeteihez felhívást intézett, hogy fo­kozzák tiltakozó akciókat ezen imperia­lista agresszió ellen és kényszerítsék rá a nyugati hatalmakat csapataik visszavo­násara. A leszerelési és békés_ együttmű­ködési kongresszus a/.onnali akcióra tett felhívást az új háborús konfliktus veszé­lyének elhárítása végett es már ebből látható e kongresszus nagy jelentősége De nemcsak ebből áll rendkívüli jelen­tősége. A stockholmi kongresszus ugyan­is tó feladatául túzte ki azon eszközök megkeresését, amelyekkel a közvélemény hatékonyabban érvényesülne és a kor­mányokat arra késztetné, hogy végre hall­gassak meg a nep kívánságát az atoinle­szerelést illetőleg. A kongresszus egy­hangúlag állást foglalt a leszerelési vi­lágkonferencia megrendezése mellett és felhívta a világ valamennyi országának közvéleményét, hogy harcoljanak érte és kényszerítsék ki a csúcsértekezlet meg­valósítását. És az a felhívása, hogy há­rítsanak el minden akadályt, amely a vi­lág békés erőinek e követelmények meg­valósítására irányuló közös akciónak út­jában áll, nem marad csupán puszta fel­hívás, inert a békés törekvések egyesíté­sére irányuló konkrét javaslatok soka­sága támasztja alá. A stockholmi kongresszus így a konk­rét békés akciók egész sorának kez­deményezőjévé vált. Az ilyen békekong­rcsfc/us első ízben foglalkozott részlete­sen a leszerelés és békés együttműködés gazdasági szentpontjaival és hozzájárult konkrét javaslatokkal olyan konferencia megrendezéséhez, amely megoldaná a há­borús termelésről a békés termelésre va­ló áttérés problémáit és egyidejűleg konk­rét javaslatokkal járult hozzá a nem­zetek kölcsönös közeledését és a béke támogatását szolgáló kulturális együtt­működés bővítéséhez, számos jelentós po­litikai akciót kezdeményezett az atom­háború veszélye elleni, a leszerelésért vívott harccal, a hidegháború felszámo­lásával és a nemzetek békés együttmű­ködésének kivívásával kapcsolatban. És így a leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszus résztvevői azzal a tudattal búcsúztak Stockholmtól, hogv e kongresszus eredményei vissza­tükröződnek a kisebb-nagyobb akciók egész sorában, amelyek a béke gondo­latát szolgálják és gyakran tartós jel­legűek. Visszatértek hazájukba, hogv ott tettre váltsák a kongresszus gondolatait, hogy a kongresszus felhívásának és Ja­vaslatainak szellemében hazájuk közvé­leményét harcra mozgósítsák az akut háborús veszély ellen, az atomháború ve­szélye ellen és a nem/etek széleskorú békés együttműködéséért. K. D. MEGALAKULT AZ ÚJ BÉKE-VILÁGTANÁCS Stockholm (ČTK) — A leszerelési és nemzetközi együttműködési kong­resszus befejezése után kedden Stockholmban ülést tartottak a Béke Világtanáccsal együttműködő békeszervezetek képviselői. Ezen az ülésen megalakult az új Béke-Világtanács, amelynek most több mint 500 tagja van. Közöttük van többek közt Ilja Erenburg és Nyikolaj melropolita (Szovjetunió), Kuo Mo-zso (Kina), Szahib Szing Sok­hev (India), Kamel el Bindari (EAK), Frederic Joliot Curie (Frranciaország, John D. Bernal (Nagy-Britannia). Az új Béke-Világtanács tagjai között vannak a következő cseltszlovák képviselők: Jan Mukaŕovský akadémi­kus, dr. J. L. Hromádka professzor, a prágai Komenský Egyetem evangé­likus teológiai fakultásának dékánja, dr. h. c. Alexander Horák megbí­zott. dr. Josef Lukáš, HZ egészségügyi miniszter helyettese és dr. Ľud­mila Pajdušáková-Mrkošová, a Lomn ici-csúcson levő csillagvizsgáló tudó­sa. Az új Béke-Világtanácsban ugyancsak képviselve vannak a Szakszer­vezeti Világszövetség, a Nemzetközi Nőszövetség, a Fasisztaellenes Har­cosok Nemzetközi Szövetségének és más szervezeteknek képviselői. Haladéktalanul ki kell üríteni a marokkói támaszpontokat New York (ČTK) — Ahmed Balaí­redzs marokkói miniszterelnök és külügyminiszter a New York Times rabati tudósítójának adott interjújá­ban kijelentette: — Haladéktalanul szükséges, hogy kiürítsék az összes Marokkóban levő külföldi támasz­pontokat, tehát az amerikaiakat is. Tekintettel a közép-keleti esemé­nyere, ez a kiürítés nem szenvedhet halasztást. Balafredzs továbbá em­lékeztetett arra, hogy az amerikai támaszpontok ideiglenes statútumá­ról folytatott tárgyalások olyannyira elhúzódnak, hogy már semmi értel­mük sincs. A marokkó' miniszterelnök kije­lentette, hogv Marokkó kormányt) nem ért egyet azzal, hogv az Egyer sült* Államok és Nagy-Britannia be­avatkoznak Jordánia és Libanon bel­ünyeibe és kifejezte azon reményét, hogy a közép-keleti helyzetet az EŇŠZ útján oldják meg. A VIETNAMI TÄJÉKOZATAÓ Sajtóiroda jelentése szerint az utolsó két hét alatt a demilitarizált övezet déli részébe mint­egy 70 rendőrségi és „honvédelmi" ala­kulatot küldtek, amelyek géppuskákkal "i működő pisztolyokkal és gránotokkal vannak felszerelve és megtorló intézke­déseket hajtanak végre az ellenállási mozgalom volt résztvevői és azon sze­mélyek ellen, akiknek rokonai az ország északi részében élnek. (ČTK) Gromiko fogadta Mendes-Francet Gromiko szovjet külügyminiszter, aki szabadságon van, július 22-én fogadta Mendés-France jelentős fran­cia politikust és baráti beszélgetést folytatott, vele. Mendés-France a Kí­nai Népköztársaságban vivő útja so­rán állott meg Moszkvában. Francia részről a fogadáson jelen volt M. Dejean francia nagykövet, szovjet részről A. A. Arutyunan, a szovjet külü.qym.nisztérium I. európai osztá­lyának vezetője. Az indonéz felkelők egyezkednek az amerikaiakkal Delhi HČTK) - A Times of Ind-a c. lap dzsakartai kűlöntudósítója je­lenti: — Az amerikaiak barátainkká válnak — jelentette ki az idcxiéz felkelők képviselője, aki részt vett uz amerikai hadsereg magasrangú tisztjeivel az egyik füiöpszigeti ame­rikai katonai táborban nemrégen tar­tott tárgyalásokon. A tárgyalások során az amerikai tisztek biztosítot­ták az indonéz felkelőket arról, hogy az az ígéret, amely szerint amerikai fegyvereket szállítanak az indonéz kormánynak, „jelképes jellegű" es nem ielenti, azt hogv az USA hozzá akar járulni a felkelők leveréséhe/. ÜJ SZÖ 3 * 1958-. július 21 ä

Next

/
Thumbnails
Contents