Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-21 / 200. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüijeit 1 UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. július 21. hétfő 30 fillér XI. évfolyam, 200. szám. Csehszlovákia népe elítéli a jordániai beavatkozást Á Csehszlovák Köztársaság kormányának nyilatkozata Nagy-Britannia kormányának agresszív lépéséről • Ha a Biztonsági Tanács nem oldja meg a kérdést, hívják össze az ENSZ közgyűlését (ClK) A csehszlolvák kormány 1958. július 17-én nyilatkozatot adott ki, melyben elítéli az Amerikai Egyesült Államok libanoni fegyveres beavat­kozását. Csehszlovákia népe teljes megértéssel és egyetértéssel fogadta a csehszlovák kormány nyilatkozatát, mely a világbéke megőrzésének célját követi és a leghatározottabban elítéli az amerikai kormány gya­lázatos agresszív eljárását. A Csehszlovák Köztársaság dolgozói táviratok és határozatok tömkelegével fejezik ki rokonszenvüket az arab országok nemzeti felszabadító küzdelme iránt és elítélik a nemzetek brutális el­nyomásának imperialista hatalmak által alkalmazott gyarmati módszereit. Az Amerikai Egyesült Államoknak Libanonnal szemben tett agresszív lépését követően nyomban híre jött annak, hogy a Közel- és Közép-Kelet térségében további agresszív lépés történt: Nagy-Britannia beavatko­zott egy más állam - Jordánia — ügyeibe és 1958. július 17-én brit légi ejtőernyős egységek szálltak ott partra. Macmillan brit miniszterelnök ezt a Jordánia belügyeibe történt nyílt katonai beavatkozást azzal az állítással próbálta igazolni az alsóházban, hogy a beavatkozás célja állítólag segítségnyújtás volt a jordán kor­mánynak „agresszió elhárítására". Általánosan ismert tény azonban, hogy az arab országok részéről egyáltalán nem fenyegette és nem fenyegeti agresszió Jordániát. A közvetlen cél, melyet Husszejn király megrendelt kérelmével sikerült elkendőzni, valamint a segélynyújtás nem más, mint Nagy-Britannia kormányának ama törekvése, hogy teljesen visszaszerezze gyarmati pozícióit, melyeket a demokratikus erőknek az Í956. évi jor­dániai választások során aratott győzelme után kénytelen volt feladni. Jordánia brit csapatokkal történt megszállásának, valamint a libanoni amerikai intervenciónak további célja a békeszerető Iraki Köztársaság ellen irányuló fegyveres támadást szolgáló támaszpontok létesítésének előkészítése. A libanoni, jordániai fegyveres beavatkozás és az Iraki Köz­társaság agresszív veszélyeztetése a legdurvább beavatkozás az említett országok népének belügyeibe. Összeesküvés az arab országok független­sége ellen és összpontosított akció, mely a közel- és közép-keleti térség nemzeti felszabadító mozgalmának felszámolására irányul. Az imperialista hatalmak semmibe sem veszik a közel- és közép-keleti térség történelmi fejlődése törvényszerűségeit. Márpedig ez a fejlődés odavezet, hogy az arab nemzetek felszabadulnak a gyarmati uralom alól. Az imperialista hatalmak makacsul, az egész világot lángba borítható háború kirobbantásának veszélye árán is olyan erőket akarnak hatalmon tartani Libanonban és Jordániában, melyek az arab nép érdekeivel szem­ben csak az idegen imperialistákat szolgálnák. A fegyveres beavatkozások útja, melyet az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia saját imperialista céljainak elérésére választott, nemcsak a Közel- és Közép­Kelet, hanem az egész világ békéjét is a legsúlyosabb következményekkel veszélyezteti. A háború kirobbanásának veszélyéért a felelősség teljes mértékben az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányára hárul. Fontos, hogy ezek a kormányok végre tudatára ébredjenek annak, hogy az arab országok népe elhatározta, örökre végez az imperialista ura­lom csökevényeivel és nem fogja tétlenül szemlélni az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia agresszív köreinek az arab országok gyarmati igája visszaállítására irányuló kísérleteit. A múltban elnyomott gyarmati nemzetek százmilliói harcának feltartóztatására irányuló kísérletek eleve kudarcra ítéltettek. Az arab nép maga fog dönteni az arab országok sor­sáról. A világ békeszerető erői szilárdan kiállanak az arab népek mellett. A Csehszlovák Köztársaság kormánya a leghatározottabban elítéli Nagy­Britannia kormányának Jordánia ellen indított agresszióját, amely ismét komolyan veszélyezteti a világbékét. A Csehszlovák Köztársaság kormá­nya követeli, hogy Nagy-Britannia kormánya azonnal szüntesse be a Jor­dánia belügyeibe való fegyveres beavatkozást, továbbá az Amerikai Egye­sült Államok kormánya hagyjon fel a Libanon belügyeibe való beavatko­zással. A Csehszlovák Köztársaság kormánya nyomatékosan kéri az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányát, hogy a világbéke meg­őrzése érdekében vonják ki katonai egységeiket Libanon és Jordánia te­rületéről, és haladéktalanul vessenek véget az Irak ellen irányuló agresz­szió kihívó jellegű előkészületeknek. A Csehszlovák Köztársaság kormánya kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogv teljesítse az ENSZ alapokmányában megjelölt kötelességeit és ves­sen véget ennek a fegyveres beavatkozásnak. Ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa rövid időn belül nem tud eleget tenni kötelességének, a cseh­szlovák kormány szorgalmazza az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésszaká­nak összehívását, melyen majd döntenek e gyalázatos beavatkozás beszün­tetésére és a háború veszélyének elhárítására teendő hatékony lépésekről. Prága, 1958, július 19. A Szovjetunió a kormányfék értekezletének azonnali összehívását javasolja A Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és India dolgozzanak ki ja­vaslatot a közel- és közép-,keleti háborús viszály elhárítására • Már holnap össze­ülhetnének a kormányfők Genfben • N. Sz. Hruscsov nagy békekezdeményezése A sajtóügynökségek szombat esti moszkvai híradásukban beszámol­tak egy újabb nagy szovjet békekezdeményezésről. N. Sz. Hruscsov elvtárs a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország és India kormányfői értekezletének azonnali összehívását ja­vasolja. Javaslata szerint az értekezlet már folyó hó 22-én össze­ülhetne Genfben, vagy ha ez a nyugati hatalmaknak nem felel meg, Washingtonban vagy más városban. Az értekezlet célja: a Közel- és Közép-Keleten kialakuló háborús viszály felszámolása. Ezt a kezdemé­nyezést foglalja magában N. Sz. Hruscsovnak tegnap Eisenhowerhoí, Mac Millanhoz, De Gaulle-hoz és Nehruhoz intézett különüzenete. A javaslat értelmében Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára is részt venne az értekezleten. N. Sz. Hruscsov üzenete D. Eisenhowerhez ELNÖK ÜR! Az utóbbi idők eseményeinek alaku­lása azt bizonyítja, hogy a történelem egyik legkomolyabb pillanatát éljük, amikor a világ egy katasztrófa szé­lére jutott. A világ minden részének emberisége háborog, népi tömegek mozdultak meg, mert tudják, hogy bárhol is tör ki a háborús tűzvész, az egész világon elharapódzhat. Mint a múlt csaták szövetségesei, ha nem is egyenlő mértékben, meg­ismertük a múlt világháborúban ki­ontott vér, a háború okozta üszkök képét. Tudjuk, milyen borzalmakat hozhat az emberiségnek egy új há­ború kirobbanása s nincs erkölcsi jo­gunk tűzzel játszadozni abban a lő­porraktárban, amellyé a lázas fegy­verkezés változtatta a világot. E körülmények közepette az USA­nak libanoni, majd Nagy-Britanniának jordániai fegyveres beavatkozása, az Irakot és az arab világ többi államait fenyegető beavatkozás veszélye rend­kívül veszedelmes és előre nem lát­ható következményeket okozhat, meg­állíthatatlan reakció láncsorozatát idézheti elő. Nem a megfélemlítéstől, hanem az észtől vezérelve fordulunk önhöz. S ha már a megfélemlítésről beszélünk, ak­kor elmondhatjuk, hogy az USA fele­lőtlen magasrangú katonai tényezői, mint például a 6. amerikai flottilla parancsnoka ma lázas igyekezetet fejt ki e téren. Elragadtatja magát és meggondolatlan, kihívó jellegű kijelen­téseket tesz, melyekért, ha egy olyan országnak .állampolgára lenne, mely­ben tilos a háborús propaganda, vagy a törvény sújtaná, vagy orvosi vizs­gálat után elmegyógyintézetbe zárnák. Ilyen kijelentést ugyanis csak gonosz­tevő, vagy elmebeteg tehet. A tenge­részet parancsnokának babérai miatt még a hadügyminiszter sem tud nyu­godtan aludni. Tudjuk, hogy az USA atom- és hid­rogénbombával rendelkezik, tudjuk, hogy Önök légierőkkel és haditenge­részettel rendelkeznek. Am önök is jól tudják, hogy a Szovjetuniónak is van atom- és hidrogénbombája, légi­ereje és haditengerészete, sőt mi több, minden fajta ballisztikus lövedéke, közte interkontinentális lövedékei is. Ügy véljük azonban, hogy e felelős­ségteljes időben ésszerűbb, ha nem hozzuk forrásba ezt a fojtott légkört, mely gyúlékony elemekkel amúgy is eléggé telítve van. Az államok vezető tényezői a megoldás keresésében ne a háborús szenvedélyek felszítására, hanem az észre és a higgadtságra tá­maszkodjanak, hogy kizárják a hábo­rút és biztosítsák a világbékét. Mire törekszik az USA és Nagy­Britannia csapatainak libanoni és jor­dániai partraszállásával? A libanoni katonai beavatkozást Sa­mun elnöknek agresszió elleni támo­gatásáért folyamodó kérelmével ma­gyarázzák. Libanonban azonban belső harc folyik és az amerikai csapatok partra szállása előtt az országban lezajlott eseményeket nem minősít­hetjük más államok sem közvetlen, sem közvetett agressziójának, amit az ENSZ megfigyelői és főtitkára i? megerősítettek. Belső küzdelemről van itt szó, amit Önök is igazoltak. A nemzetközi jog általánosan elis­mert formája az az alapelv, hogy más államok nem avatkoznak egyik vagy másik állam belső küzdelmébe. Nem rám tartozik, hogy megmondjam Ön­nek, hogy annak idején az amerikai nép és kormánya is a leghatározot­tabban szembeszállt az USA polgár­háborújába, a Dél és Észak háború­jába való idegen beavatkozással. Arról aztán nem is beszélek, hogy Libanon esetében a libanoni köztár­sasági elnöknek az USA-hoz intézett kérelmét nem támogatta a libanoni parlament, sőt ellenkezőleg, a parla­ment elnöke határozottan tiltakozott az amerikai fegyveres beavatkozás \ ellen. A Samun elnöktől küldött „meg- i hívó" tehát nem alkotmányos érvé­nyű. Hasonló volt a helyzet Jordániában is, ahová nem a nép és az ország ér­dekeinek védelmére, hanem a királyi trón megmentésére küldtek ki brit csapatokat. Libanon és Jordánia urai, miután elvesztették országaik népé­nek támogatását és a népellenes rendszer támogatását megtagadó had­seregre sem támaszkodhatnak, elha­tározták, hogy a brit és amerikai lövegek árnyékába húzódnak, a be­avatkozók erőire támaszkodnak. A történelem azonban nem ismer olyan esetet, hogy szuronyok, külö­nösen idegen szuronyok tarthatnának fenn trónokat és' kormányokat. Ez irányban a XX. század is eloszlat minden illúziót. Az USA és Nagy-Britannia libanoni és jordániai katonai betörése a né­püktől nem támogatott és nemzeteik akarata ellenére cselekvő felelőtlen államfők kérelmére történik. Egy ilyen kérelem elég volt ahhoz, hogy amerikai és brit csapatokat küldjenek Libanonba és Jordániába. Mind ez az Egyesült Nemzetek Szervezetének há­ta mögött játszódik le, mivel az ENSZ-t nem tájékoztatták kellőkép­pen erről az agresszív akcióról". Híre járja, hogy az amerikai és brit csapatok állítólag azért törtek be Li­banonba és Jordániába, hogy védel­mezzék az amerikai és brit állampol­gárok életet és vagyonát. Ez a gyar­matosítók régi szemfényvesztő fogása. Annál kevésbé vezetheti félre az em­bereket, mivel mindenki tudja, hogy egyetlen idegent, sem amerikait, sem angolt nem ért kár s nem fenyegetett veszély Libanonban és Jordániában. Ön, elnök úr, a nyilvánosság előtt gyakran támogatja az ENSZ-t, ám az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányai libanoni és jordániai ak­cióikkal súlyos csapást mérnek erre a nemzetközi szervezetre. Az ameri­kai és brit-csapatok szuronyai a né­pek életének szempontjából fontos pillanatban a valóságban háttérbe szo­rítják az ENSZ-t. Az agresszorok most játszadoznak a tűzzel. Tüzet szítani mindig köny­nyebb, mint oltani. De ha már kigyul­ladt, jobb mindjárt kezdetben elolta­ni, mintsem akkor, amikor magasra csap és a szomszédos házak is lángba borulnak. A jelenlegi körülmények közepette az egyedüli helyes megol­dás az lenne, ha azonnal visszavon­nák a közel- és közép-keleti megszál­ló csapatokat és lehetővé tennék, (Folytatás a 3. oldalon) Damaszkuszban lelkesen üdvözölté k az Iraki Köztársaság küldöttségét Az Egyesült Arab Köztársaság és Irak kölcsönös védelmi szerződést kötöttek Az Iraki Köztársaság küldöttsé­ge Abdel Szalan Arif miniszterel­nökhelyettes vezetésével július 19­én Damaszkuszba érkezett. A kül­döttség tagjai között van Abdel Dzsabbar Dzsamer külügyminiszter, Mohammed Habib pénzügyminisz­ter és dr. Dzsaber Omar iskola­és tájékoztatásügyi miniszter. A köztársasági elnök palotája előtt a damaszkusziak tízezrei üdvözölték az új iraki kormány tagjait. A Kairói Rádió helyszíni közvetítést sugárzott nagyszabású manifesztációról. vendégeket Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke fogadta. „Boldogok vagyunk, hogy közénk jöt­tek az iraki nép hősei és vezérei" — jelentette ki az egybegyűltek lelkes ujjongása közepette. „Forradalmunk­hasonló volt az iraki forradalomhoz. Hiszünk a békében, a mi és az egész világ békéjében, de éppen ezért egyet­len országnak sem engedjük meg so­ha, hogy határainkra vagy bármelyik testvér arab ország határaira támad­jon". Nasszer elnök szilárd meggyő­ződését fejezte ki, hogy az arab or­szágok megvédelmezik szabadságukat és függetlenségüket. Ezután Arif, az iraki küldöttség ve­zetője emelkedett szólásra. Bejelen­tette, hogy az Egyesült Arab Köztár­saság és Irak kölcsönös védelmi szer­ződést kötöttek, mely szerint a két ország kötelezi magát, hogy katonai, kulturális és gazdasági téren azonnal felveszi az együttműködést. Abdel Sa­lam Arif ezután így folytatta: „Mint minden nép, Irak is szabadságra vá­gyik. Irak nagyon gazdag, és kincseit a nép érdekében akarja felhasználni. Együttműködni kíván minden néppel és így akarja támogatni a világbékét. Az északtól délig egységes Irak, a nagy arab haza elválaszthatatlan ré­sze. Egy ökölként, egy férfiként aka­runk egy zászló alatt küzdeni az im­perializmus és ügynökei ellen." Lelkes éljenzéssel többször félbe­szakított beszéde végén kijelentette: „Minden intézkedést megtettünk ha­zánk védelmére. Ha ránk támad az ellenség, egész népünk fegyvert fog, hogy hazája minden talpalatnyi föld­jét védelmezze. Készek vagyunk éle­tünket áldozni a haza szabadságáért." Az Iraki Köztársaság és az Egy­séges Arab Köztársaság között jú­lius 19-én Damaszkuszban aláírt szerződés szövege: „Az Egységes Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság küldöttségei megegyeztek: 1. Megerősítik a két ország között már fennálló szerződéseket és meakö­tött egyezményeket, elsősorban az Arab Liga alapokmányát és az arab országok kölcsönös védelmi egyezmé­nyét. 2. Megerősítik a két ország kormá­nyainak előbb tett nyilatkozatait és a közöttük megkötött, a nemzetközi helyzetre vonatkozó szilárd egyezmé­nyeket. Készek egy országként síkra­szállni védelmükben a két ország vagy közülük egyikük ellen irányuló min­denfajta agresszió ellen. Azonnal meg­felelő intézkedéseket tesznek e szer­>dés határozatainak életbe léptetésé­t 3. Nemzetközi fórumon szoros együttműködést folytat a két ország, hogy védjék mindkettőjük jogait, köl­csönös hatékony segítségben részesít­sék egymást, tiszteletben tartsák az ENSZ alapokmánpát és a Közép-Kelet és az egész világ békéjére törekedje­nek. 4. Gyors, hatékony intézkedéseket tesznek a két ország gazdasági és kul­turális együttműködésének fejlesztésé­re. 5. A két ország kijelenti, hogy foly­tatja a mindkettőjüket érdeklő kérdé­sekről folyó tárgyalást. Az Iraki Köztársaság kilépett a Bagdadi Paktumból £ A Bagdadi Rádió július 19-én es­$ te közölte, hogy az Iraki Köztársa­• ság kormánya hivatalosan kilépett J a Bagdadi Paktumból. A rádió be­4 jelentette, hogy az iraki külügy­• minisztérium tájékoztatta erről az J idegen országok bagdadi képvise­• tőit. ~

Next

/
Thumbnails
Contents