Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-19 / 198. szám, szombat

A filmművészetnek e nep érdekeit kell szolgálnia (Kiküldött munkatársunk jelentése) A fesztivál eseménydús forgatagában alig vettük észre, hogy lassan már a verseny második hetébe lépünk. Ügy hiszem, mégis helyesebb lesz, ha összefoglalót csupán a filmfesztivál befejezése után írok, amikor teljes képet adhatok. Egyelőre tehát folytatom beszámolómat. Csütörtökön délelőtt folytatódott a vita a nyílt fórumon Eredetileg ez lett voina az utolsó összejövetel, de a nagy érdeklődésre való tekintettel szombaton még egyszer találkoznak a résztvevők. A vita során először a lengyel Jerzy Toeplitz beszélt. A szocialista államok filmgyártásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a mi életünkben is vannak súlyos, sőt tragikus körülmények, amelyeket a filmeseknek nem szabad kikerülniük. A művészi alkotás a kritikával is segíthet. Igen furcsa indoklással vette védelmébe a „Csatorna" és az „Eroica" című kimondottan pesszimista és kiúttalan filmeket s a vita eddigi folyamán helytelen eszmei állásfoglalásáért elsősorban az olasz filmdolgozők által bírált Fellini rendezőt. Felszólalására részletes okfejtéssel válaszolt Giuseppe ele Santis, aki hangsúlyozta, hogy a szocialista országok filmdolgozóinak természetesen művészi bátorsággal kell alkotniok, de mindig szem előtt tartva, vajon ez a bátorság hozzájárul-e a szocializmus építéséhez, vagy rombolólag hat-e. Nézetem szerint — mondotta Toeplitz címére — a Csatorna és az Eroica semmiképpen sem járul hozzá a szocializmus építéséhez. Lehetnek és szükségesek a pesszimista beállítású filmek is, de csak olyanok, amelyek a fejlődést segítik s nem tagadják. Giuseppe de Santis ezután mélyrehatóan beszélt a szocialista országok sikereiről az élet minden területén és kiemelte, hogy äz ilyen eredmények láttán nem lehet a szocialista művész nézőpontja borúlátó. Tegnap — mondotta — bíráltam a szocialista országokban létrejött egyes sematikus, az életet leegyszerűsítő filmeket. De meg kel! mondanom, hogy ennek ellenére minket, haladó nyugati embereket még az ilyen alkotások is az ember iránti tiszteletre tanítanak. Ez pedig nagy erénye és értéke e filmeknek, még ha meg iá vannak a már említett hibáik. A sematizmus ellen harcolva ügyelni kell arra, nehogy a szerinyes vízzel együtt kiöntsük a gyeteket is. Beszéljünk a művekben az ember lelkivilágának defektusairól is, de e részproblémák mellett ne feledkezzünk meg a lényegről. De Santis azután a lengyel filmesztéta címére Fellini munkásságával kapcsolatban azt mondotta, hogy nem lehet egyoldalúan csupán Fellininek mindenki által elismert nagy tehetségéről, művészi felkészültségéről és a múltban elért nagy, világraszóló sikereiről beszélni, hanem látni kell azt is, hogy ma helytelen világnézeti alapon áll. Értékes felszólalásét ezekkel a szavakkal fejezte be: Ogy hiszem, az, aká nem érti meg kora nagy eseményeit — nem lehet nagy művész. Ha a művész munkásságával saját népe javát szolgálja, az egész világ népének is dolgozik. St. Zvoniček, a Rudé právo szerkesztője és A. Thorndike német rendező felszólalásukban azt a gondolatot feszegették, hogy a szocialista filmművészetnek a korszerű témák mögötti elmaradását nem lehet csupán azzal az objektív körülménnyel magyarázni, miszerint országainkban sokkal gyorsabb iramú a fejlődés, mint a kapitalista államokban. Az ok a szubjektív tényezőkben is keresendő. Például abban, hogy egyes alkotók művészileg nem mernek újszerűen dolgozni, nem vállalják a kockázatbt a mai témák feldolgozásában, pedig a mai témát a közönség jobban megítélheti, mint a történelmit s végezetül nem ismerik eléggé éppen a legfontosabb szakaszon az életet, így például a munkásosztály mai helyzetét, és nincs elegendő élményanyagjuk. A vitában felszólalt még Boucek mérnök, aki a filmtechnika kérdéseiről beszélt és Ugo Casiraghi olasz újságíró. Az utóbbi újra a neorealista művészek nehéz munkakörülményeit, a rendkívül szigorú cenzúrát ecsetelte és szintén vitába szállt J. Toeplitznek Fellenivel kapcsolatos szavaival. Láthatjuk tehát, hogy a nyílt fórumon nagyon érdekes, konkrét vita alakult ki és bizonyos, hogy a szombati nap is igen érdekes lesz. A bemutatott filmekről is szeretnék röviden beszámolni. Az Idegen gyermekek című dán film kedves gyermektörténetet dolgoz fel igénytelen formában. Sorra került a mi első filmünk is, A fekete zászlóalj. Ezt a müvet olvasóink mozijaink vásznáról és a lapunkban megjelent ismertetésből jól ismerik, úgyhogy margójára elég ha ennyit mondunk: Jó alkotás, amely híven tükrözi a fesztiváli jelsiót. Figyelemreméltó szovjet filmet is láttunk. Címe: Elbeszélések í-eninrőí. Két novellát dolgoz fél Sz. Jutkevics rendező. Nem életrajzi film ez tehát, hanem arra törekszik, hogy a proletariátus halhatatlan nagy vezérének alakját emberi közelségbe hozza. Leninről sok film készült eddig is, de ebből a szempontból talán ez mondja a legtöbbet. Kár, hogy alkotói nem vágtak ki a filmszalagból néhány, a történést retardáló, feleslegesen magyarázó jelenetet. Különben még nagyobb lehetett volna a film művészi értéke. Csütörtökön rövidfilmeket láttunk, köztük a József Attila verse alapján készült, A város peremén című, szépen sikerült, megrázó erejű dokumentum filmet. Az Idegen című, egész estét betöltő finn film története a falun játszódik le, eléggé érdekes alkotás, de az átlag színvonalat nem igen haladja túl. A Benkei nem tér vissza című japán film szerepelt műsoron este a szabadtéri moziban, mivel szélesvásznú alkotásról van szó. Az igazat megvallva, szinte minden társadalmi mondanivalót nélkülöz ez a film, amely így csak színészeinek és fényképezésének tökéletességével köti le a figyelmet. Ezzel szemben az Egy ég van felettünk című szovjet dokumentáris színes film a moszkvai VIT-ről a legjobb hasonló zsánerű művek közé tartozik. Pénteken délután csoportos kirándulás szerepelt műsoron. Fekerestük Marianské Láznet és környékén a szabadban néhány jó megérdemelt, pihenésnek, sportnak, táncnak, no meg a tábortűz mellett bárányhús sütésnek szentelt órát töltöttek a filmfesztivál résztvevői, a küldöttek és a vendégek. Ez a kirándulás is hozzájárult ahhoz, hogy megszilárduljanak a világ minden tájáról érkezett résztvevők közötti kapcsolatok szálai. GÄLY IVÁN K. SZIMONOVOI a Szovjet írószövetség elnöksége saját kérelmére felmentette a Novij Mir irodalmi folyóirat főszerkesztői tiszte alól és a lap vezetéséve! A. Tvardovszkij költőt bízta meg. A MOSZKVAI NAGYSZÍNHÁZ baletttársulata — többhónapos nyugat-európai turnéjának befejezése után — rövidesen Lengyelországba látogat. HALDOR LAXNESS, az ismert haladó szellemű izlandi író új regényen dolgozik. Könyvének cselekménye Ázsiában játszódik le és a nagy szocialista országok sikereivel és eredményeive] foglalkozik. ALBÁNIÁBAN az elmúlt esztendőben több könyv jelent meg, mint a Zogu-rerrdszer 14 éve alatt. 1954-ben 145 könyvet adtak ki 1400 000 példányban, 1957-ben pedig 316 " könyv jelent meg 2 400 000 példányban. A füleki HNB tagjai faarcba szállnak a kulturális forradalom ujabb sikereiért A Füleki Helyi Nemzeti Bizottság dolgozói a jogkörük kiszélesítéséről szóló határozatok mellett alaposan megvitatták a XI. pártkongresszus többi határozatát is. Nem utolsósorban tágyalták azokat az irányelveket, amelyeket a pártkongresszus a kulturális forradalom mielőbbi sikeres befejezése érdekében tűzött ki. E határozatok tárgyalásakor felvetődött a kérdés: mi a teendő, hogy és menynyiben segíthetik a kulturális forradalom mielőbbi győzelmét? A választ maga a határozat és a helyi viszonyok adták meg. így — sok más mellett — a Füleki Helyi Nemzeti Bizottság dolgozóinak nem volt nehéz arra vonatkozólag is munkatervet készíteniök, hogy kulturális vonalon hogyan fogják teljesíteni a kongresszus megszabta határozatokat. Ottjártunkkor ezekről a tervekről beszélgettünk Bobál Jánossal, a helyi nemzeti bizottság titkárával és Szőke Antallal, a helyi nemzeti bizottság alelnökével. — Terveinkben — mondotta Bobál János —, első helyen egy korszerű kultúrház építése szerepel. Az építkezést mintegy 4 millió korona költséggel már jövőre megkezdjük s előreláthatólag 1960-ban fejezzük bé. Jelenleg is van kultúrházunk, ez azonban a régi Fülekhez méretezett. A város dolgozói ma nemcsak számbelileg gyarapodnak, egyre nagyobbak a kulturális igények is. fgy a régi kultúrház semmiképpen sem teljesítheti a megnövekedett kulturális feladatokat. — A kulturális forradalom győzelméhez kívánunk hozzájárulni a város lakáskultúrájának a megoldásában is. Az idén eddig már 32 lakásegységet építettünk, s az elkövetkező rövid időn belül további 78 lakásegységet építünk. A városnak különösen a cigány lakossága é! nagyon rossz lakásviszonyok között A helyi nemzeti bizottság ezért feladatának tartja, hogy ezen mielőbb változtasson és a cigány polgárokat — elsősorban lakáshelyzetük megjavításával — a kulturális élet színvonalára emelje. — Mind a kultúrház, mind pedig a lakás- és a többi építkezések, valamint . a kulturális berendezések anyagi költségeinek megteremtésénél — vette át a szót Szőke Antal, a helyi nemzeti bizottság alelnöke, — az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítunk a helyi forrásokra, a lakosság önsegélyezésére, s a dolgozók kezdeményezésének minden téren való felhasználására. Azt akarjuk, hogy városunkban a kulturális forradalmat minél nagyobb tömegek segítségével vigyük győzelemre. A kulturális forradalom lenini elmélete két fő feladatot különböztet meg, amelyek egymássá! szorosan összefüggnek. Az első feladat: közel vinni a kultúrát a néphez, a dolgozók legszélesebb rétegei számára biztosítani a művelődést és tág teret nyitni számukra a kultúrához. A második feladat: legyőzni a burzsoá és kispolgári .ideológiák maradványait, a kulturális és nevelőtevékenység valamennyi formájában kiharcolni és kibővíteni a proletariátus és a kommunista eszmék befolyását. Amint a beszélgetésből megtudtuk, a Füleki Helyi Nemzeti Bizottság dolgozói a párt és kormány eddigi intézkedéseável a kulturális forradalom első feladatát jelentős mértékben teljesítették. Jelenleg tovább folytatják a kulturális forradalom továbbfejlesztéséhez szükséges anyagi és politikai feltételek megteremtését s a kulturális forradalom második feladatának teljesítésére törekszenek. Hogy ezzel kapcsolatban mik a terveik, ismét Bobál János titkártól kaptuk meg a választ: — A helyi nemzeti bizottság mellett működő iskola- és kulturálisügyi bizottság munkájába minden egyes tagunk bekapcsolódik s a legnagyobb súlyt arra helyezzük, hogy mind a népművelést mind a különféle müked-' velői együttesék müsorpolitikáját helyes irányba tereljük. Ha nem is általánosan. a mi együtteseink között is előfordult, hogy olyan darabokat tűztek vagy akartak műsorra tűzni, amelyeknek sem nevelőhatásuk, sem ' művészi értékük nincsen A jövőben az ilyesmire különösen nagy gondot fordítunk és csak azokat a műsorokat fogjuk támogatni, amelyek a mának szólnak és valóban a proletariátus és a kommunista eszmék befolyását segítik elő. Természetesen becsüljük a múlt minden demokratikus kulturális örökségét. Ma azonban a múltnak elsősorban azokat az eszmei forrásait akarjuk felhasználni, amelyek aktívan segítenek a kulturális forradalom jelenlegi teljesítésében. — Amennyire erőnk és lehetőségeink megengedik, a jövőben hozzájárulunk azoknak az anyagi, szervezeti, káder- és politikai feltételeknek megteremtéséhez is, amelyeket az ifjúság teljes középiskolai végzettségével való áttérés követel meg. Helyi nemzeti bizerttságunk tagjai munkájukkal az egész kultúrfronton a CSKP politikájához igazodnak s a CSKP kongresszusának határozatait kívánják megvalósítani. Szépek a Füleki Helyi Nemzeti Bizottság dolgozóinak a tervei s e tervek bizonyára nem maradnak csak tervek. A városban a Művelődési Otthon és a Kovosmalt üzemi klubjának keretein belül hat jelentősebb műkedvelői csoport működik. Ezek — hogy betölthessék hivatásukat és a kulturális forradalom második feladatát — sok segítséget várnak a helyi nemzeti bizottság tagjaitól. És a helyi nemzeti bizottság dolgozóinak messzemenő segítségére számítanak a város iskolái és a többi kulturális intézmények is. Azt szeretnék, ha körültekintő eszmei irányítást kapnának és a felmerült problémákat, közösen, egymást támogatva oldanák meg. A CSKP XI. kongresszusa határozatainak teljesítése és a szocializmus, valamint a kulturális forradalom győzelmes befejezése nagy feladatok elvégzésére szólít mindenkit. A Füleki Helyi Nemzeti Bizottság dolgozói e feladatok sikeres teljesítéséért szálltak harcba. Balázs Béla Az utolsó taps (Posledný potlesk) Az aréna világa gyakori filmtéma. Előszeretettel örökíti meg a szovjet filmgyártás is. A szovjet cirkuszfilmek jellemző vonása, hogy történetük rendszerint nem kimondottan szórakoztató hatásra épül, neiil rózsaszínű, ideális környezetet varázsol a néző elé (mint például a német Tűzijáték), hanem komoly eszmei mondanivalót és népi gyökerekből eredő gondolatokat fejez ki. V. Geraszimov Az utolsó taps című filmje, mely D. V. Grigorovics szovjet író A gummigyerek című elbeszélés alapján készült, történetében a cirkusz régi világát és az artisták elviselhetetlen életkörülményeit ábrázolja. Az egyik oldalon a cirkuszvállalat tulajdonosa zsákmányolja ki őket Kasszafúrók (Kasári) Pavel Blumenfeld fiatal cseh rendező, az Aranypók című kevésbé sikerült film rendezője, új filmjével, a Kasszafúrókkal sem tudta elérni az átlagszínvonalat. Egy detektívfilm forgatása hálás, de páratlan logikát és ötletességet igénylő vállalkozás. Márpedig ez hiányzik a filmből. Egy üzemigazgatóságon történt rablássá! Fialát, a hajdani kaszsz«fúrót, jelenleg becsületes életet élő családapát, autószerelőt hozzák kapcsolatba, miután előzőleg megbízásból ki

r nyitott egy páncélszekrényt, mely a minisztérium által kért fontos tervéket őrzött, s melynek kulcsait elvesztették. Az első logikátlanság már abban van, hogy miért kellett Fiaiának szívfájdalom nélkül, másrészt a cári rendszer „támaszai" tesznek lakatot szájukra. Petyának, az árva gyermekből nevelt akrobatának rövid életpályája megható és kissé poétikus ízű történet. Az érvényesülés előtt álló fiatal akrobatát halálba hajszolja edzőjének kíméletlen és esztelen dresszúrája. A német származású, öntelt és kíméletlen Beckerrel elleptétes artistatípusokban (Edvvards bohóc) az orosz nép becsületes fiaira ismerünk. A film elsősorban az ifjúság számára készült és az ifjúság körében arat leginkább sikert. A színészi teljesítmények központja a három főszereplő: Sz. Popov (Petya), M. Nazvanov (Becker) és A. Gribov (Edwards); alakítása. éjjel kinyitnia a páncélszekrényt, holott hivatalos megbízásból és egy biztonsági közeg tudtával és közvetítésével cselekedte és az iroda valamennyi alkalmazottja tudott róla. így tovább minden jelenetben rámutathatnánk az egyáltalán nem meggyőző erejű meseszövésre. Ha a nézőnek tetszik valami a filmben, akkor az Fiala csupaszív alakja Ladislav Pešek megszemélyesítésében; különben a jellemalakításokról sem mondhatunk jó véleményt (Rudolf Hrušinský, a kitűnő komikus, például, lehetetlen a detektív szarepében). , Az a benyomásunk,, hogy a kalandos és detektív történeteket tárgyaló filmek terén hazai filmgyártásunk még mindig erősen érezhető válsággal küszködik. ŰJ KÖNYVEK Az utóbbi napokban ismét számos új könyv érkezett a könyvesboltokba. Az alábbiakban röviden ezek közül ismertettünk egypárat: ERDŐS LÁSZLÖ: LEVELEK BÉCSBE Bécsben, él Schulz Egon mérnök, régi orvoscsalád sarja, szemlélődő, humanista intellektuel. A munkásmozgalom nagy kohójában találkozik egy magyar kommunistával. Barátságot kötnek, de kapcsolatukat megszakítja a náci megszállás, a második világháború. Schulz az 1956 őszén bekövetkezett tragikus események után meg akar ismerkedni a magyarországi viszonyokkal, látogatásra készül. Útbaigazításért régi barátjához fordul. A barát három levelet ír Bécsbe. Magyarországról szóló levelek — ez Erdős László új könyve. ANNA FRANK: HÁTSÖ LÉPCSŐ Ma már az egész világot bejárta a tragikus sorsú Anna Frank története. Tizenkét éves korában naplót kezdett írni, mint oly sok más serdülő lány, beleírta minden bánatát, örömét, apró kis gyermekéletének minden „nagy" eseményét. Nem a nyilvánosságnak szánta naplóját, nem is sejtette, hogy a fasiszta embertelenség, s az emberi szenvedés egyik legmegrázóbb dokumentuma lesz. Emigrációban, évekig tartó elzártságban sem vesztette el az emberekbe vetett hitét, azt a biztos tudatát, hogy egyszer véget ér a megaláztatások ideje. ILLÉS BÉLA: VÁLASZÚTON Illés Béla új novellakötete négy hosszabb lélegzetű elbeszélést tartal- ' maz. A kötet talán legjobb írása a Szása című elbeszélés, mely Fagyejev emlékét idézi. Illés Béla 1956 nyarán írta ezt az elbeszélést és mintha a jövőbe látott volna, megírta benne a proletárhatalom ellen lázadó kronstadti ellenforradalom történetét és leverésének szükségszerűségéi. Ezeknek a novelláknak is, mint Illés Béla min» den írásának, a legvonzóbb sajátossága az az áradó mesélőkedv és közvetlen természetesség, amely felejthetetlen olvasmánnyá teszi Illés Bél* minden művét, MÓRICZ ZSIGMOND VERSEI A nagy regényíró versei mind ej ideig kiadatlanok voltak, vagy csak a Nyugat egyes számaiban lelhetők fel. Ez a 40 vers az író — a gyötrődő ember — lelkivilágát tárja fel. A gyermekei halálát sirató apa, a szerelmet már nem váró, gyászoló, majd újjáéledő férfi és nem utolsósorban az első világháború ellen szenvedélyesen tiltakozó költő, a háború következményeinek szenvedő szívú krónikása szólal meg a versekben. Az irodalom búvárai számára értékes dokumentum, a szép versek kedvelőinek kedves olvasmánya lesz ez a kis kötet, amelyhez Gellért Oszkár írt bevezető tanulmányt. KASSÁK LAJOS: ANGYALFÖLD A regény az angyalföldi munkások küzdelmes sorsát mutatja be az első világháború előtti években. A fojtogató nyomor, a rendőri brutalitás, az elzüllés veszedelmei közepette vívják nehéz harcukat a könyv hősei a szebb, jobb életért, s különböző utakon eljutnak a szocialista mozgalom igazságainak felismeréséhez. Különös emberi sorsok, tragikus és boldog szerelmek tárulnak az olvasó elé, szinte teljes keresztmetszetét adva a kor munkáséletének. A kötet Varsányi Pál művészi fametszeteivel jelent meg. STENDHAL: PÄRMAI KOLOSTOR Egy kis itáliai hercegség színes leírásának keretébe agyazva írta meg a nagy francia író Fabrizio del Dongo és Clélia Condi végzetes szerelmének történetét. A magyar nyelven már több ízben megjelent remekmű nemrégen filmen is nagy sikert aratott. <JJ SZÓ 7 * 1958. július 25.