Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-18 / 197. szám, péntek

IIXI. KONGRESSZUS HMRIZATIINIX TELIESÍTESEERT A kommunisták nem ismernek akadályt Ha valaki mintegy öt évvel ezelőtt járta be a íürge Topfa-folyó völ­gyét, csupán a íestői tájban gyönyörködhetett, esetleg megcsodálhatta a hanušovcei viaduktok merész íveit. Most azonban ugyancsak dörzsöl­heti a szemeit, ha errefelé jár. Prešovtól—Humennéig a különféle üze­mek egész sora épült fel egyik évről a másikra. Hanusovcétől egy ugrásnyira, Bystré község mellett terpeszkedik az ország egyik legna­gyobb cementgyára, kissé tovább, Vranov alatt len- és kenderfeldolgozó üzem létesült, ugyancsak arrafelé van a hatalmas méretű hencovcei fafel­dolgozó kombinát, a strážkei Chemko vegyikombinát és egy házzal odébb, jHumennén már kibontakoznak a Kapron-gyár hatalmas méretei, hogy rövidesen új, nagyszerű fonalat adjon textiliparunknak. Nagyot változott tehát a világ a Topl'a völgyében. Az ipari üzemek mellett számos EFSZ is alakult, ame­lyek szemléltetően bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét az egyénivel szemben. Pártunk XI. kongresszusának idején egyre fokozódott az ipari dolgozók és a parasztok munkalendülete, kezde­ményezése. A párt vezetése alatt nap­ról napra új sikerek születtek a fiatal üzemekben s az egyre szaporodó, nö­vekvő szövetkezetekben, bizonyítva azt, hogy ez a nemrég még alaposan elmaradt országrész is tevékenyen veszi ki részét a szocializmus építése befejezésének munkájából. Időzzünk tehát egy kis ideig a fiatal üzemek egyikénél, a bystrei cementgyárban. A szocializmus építésének befeje­zésében nagy szerepet játszik az épí­tőipar, melynek a legfontosabb építő­anyagok egyikét a cementgyárak ad­ják. A XI. kongresszus komoly fel­adatot tűzött a cementgyárak elé. Alig hét év alatt 7 millió tonnára kell emelni a cementtermelést. Példás segítő készség Sok baj van a gyerekekkel, míg jár­ni tanulnak. Szükségük van segítségre. Az új üzemnél sincs ez másképp — mondják Bystrén. Amikor 1955-ben az üzem megkezdte működését, a leg­korszerűbb gépi berendezés ellenére a termelés mélyen a terv alatt maradt. Kevés volt a tapasztalat, kevés a szakember. A pártszervezet sokat fog­lalkozott a sokasodó hibákkal. Végre arra ösztönözte a gyár vezetőségét, hogy a többi cementgyárakhoz for­duljon segítségért. A testvérüzemek szívesen segítettek s hol innen, hol onnan küldték szakembereiket, akik türelmesen tanították, a gyár dolgo­zóit a cementgyártás mesterségére. Megtanították őket a zúzókkal bánni, az égetés fortélyaira és arra, hogy a munka mellett gondolkozni is kell. A példás segítőkészségnek — amely csakis a szocialista termelésben fej­lődhet a legmagasabb fokra — meg is lett az eredménye. A néhány hó­napos üzem lábra állt, sőt ígéretesen előre lendült Novemberben, decem­berben már teljesítette a tervet. Ahogy „öregedett" a gyár, úgy nőttek a feladatai is. A dolgozók 1956—57-ben mégis túlszárnyalták a tervet, ebben az évben pedig eddigi eredményeiket jóval megtetézték. A XI. kongresszus tiszteletére már június 24-én 10 órakor teljesítették a félévi tervet s azonkívül 500 tonna cement helyett 1500 tonna cementet adtak az új szövetkezetek számára. Ezt a mennyiséget a hó végéig to­vábbi 1000 tonna cementtel toldották meg. Emellett példásan tesznek ele­get a Szovjetunióba irányuló export­tervüknek is. A párt a sikerek biztosítéka Joggal kérdezhetné valaki — ho­gyan törtek annyira előre? Mi is erre kértünk magyarázatot Juraj Onofrei elvtárstól, az igazgató gaz­dasági helyettesétől és több dolgo­zótól. Sokat lehetne erről beszélni, de sűrítsük össze a mondani valót. Abban mindenki egyetért a gyárban, hogy a sikerek záloga a párt. Aho­gyan nő a párt befolyása az egyes munkaszakaszokon, úgy nőnek a si­kerek is. Nem véletlen, hogy tavaly mintegy másfél millió koronát taka­rított meg az üzem önköltségeken. Az üzemi pártszervezet arra nevelte a kommunistákat, hogy jó gazdái legye­nek üzemeiknek. De törődött azzal is, hogy a kommunisták a szakszer­vezetben, az ifjúsági szövetségben és mindenütt jó munkát végezzenek, sze­mélyes agitáció útján a legapróbb részletekig megismertessék a párton­kívüli dolgozókkal a feladatok telje­sítésének jelentőségét. Nem rejtik véka alá a tartalékokat Sajnos, még előfordulnak olyan ese­tek, hogy egyáfe üzemek, ha fel is tárnak bizonyos tartalékokat, nem ve­tik mindjárt a termelésbe, de azon spekulálnak, hogy a termelési terv emelése esetén rendelkezhessenek ve­lük. A bystrei kommunisták nem tűr­nék el az ilyesmit. Az üzem dolgozói nemcsak feltárják a tartalékokat, de be is állítják őket a termelés szol­gálatába. Amikor azt tapasztalták, hogy a zúzógép teljesítményét fo­kozni lehet, azonnal végrehajtották a szükséges intézkedést. Most pedig rájöttek arra, hogy a mostani gépi berendezés teljes kihasználása mellett egy kemence helyett két kemencét tudnának ellátni. Már meg is tették a javaslatot egy másik kemence épí­tésére. Az üzem dolgozói a gépek teljes ki­használását főképpen karbantartással érik el. Minden 10 napban alaposan átnézik a gépeket s ezzel elejét ve­szik az üzemzavaroknak. A gondos karbantartás tehát nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az egy ke­mencére tervezett gépi berendezés tulajdonképpen két kemencét képes üzemben tartani. Amint látni, a bystrei cementgyár dolgozói minden igyekezetükkel, tudá­sukkal, hozzá akarnak járulni a XI. kongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséhez. Ehhez, — mint mon­dottuk — olyan erő segíti őket, mint a párt. Ämde a gyár kommunistáinak a sikerek ellenére sem szállhat a fe­jükbe a dicsőség. Az üzem dolgozóira váró feladatok határozottan igényesek s megkövetelik, hogy minden munka­szakaszon jól folyjék a munka. A gyártól nem messze barátságos lakóházak emelkednek a szűkre sza­bott rónán. A gyár dolgozói tiszta, kényelmes lakásokban laknak, ame­lyek vízvezetékkel, fürdőszobákkal vannak ellátva. Az üzemi pártszerve­zet taggyűlésen foglalkozott a XI. kongresszus határozatával s különö­sen nagy súlyt helyezett arra, hogy a termelési feladatok teljesítése mel­lett teljes mértékben érvényre jusson a kongresszusnak az üzemi települé­sekkel kapcsolatos határozata. Javas­latára az igazgatóság kibővíti a tele­pülésen levő üzletek hálózatát, ha­marosan tető alá hozza a gyermek­bölcsődét, óvodát s egészségügyi köz­pontot létesít. Ezenkívül hamarosan szép kultúrház ékesíti majd a tele­pülés főterét. Nem csoda, hogy a gyár dolgozói­nak öröme telik a munkában, hisz amellett, hogy havonta csaknem fél­millió koronát kitevő kereset bizto­sítja számukra a színvonalas életet, egyre szépül a környezetük, kelleme­sebbé válik a holnapjuk. Miklya János * TOVÁBB FOLYIK A MUNKA * A Túróc folyócska sok kellemetlen­séget okozott már a tornaijai járás földműveseinek. Azt mondják róla, néha olyan szelíd, akár egy bárány, olyan szép, kedvesen folydogál med­rében, hogy az embernek egy böl­csőben fekvő újszülött jut eszébe, Olyan ember pedig, aki csak egyszet látta életében, épp akkor, amikor szelíden, komótosan nyaldossa a par­tot, ha véletlenül olyankor vetődne a közelébe, amikor megárad, rá. sem ismerne, mert ilyenkor olyan, mint láncát tépett őrült. Tajtékzik, zúg, kilép a medréből, hogy szabad fo­lyást keressen. Így volt ez még a közelmúltban is. Három évvel ez­előtt azonban megszületett a hatá­rozat, amely így szólt: Lráhyt kell szabni ennek a rakoncátlan folyónak. A határozat a járási pártkonferen­cián született meg. Helyesélték a ke­rületen is, csak arról volt szó, hogy az elhatározást ki hajtsa végre. Hosz­szabb megteszélés után került soi arra, hogy a Túróc menti szövetke­zetesek is részt vállaltak a nagy munkából. A fiatalság is ígéretet tett, hogy segít megzabolázni a folyót. Így kezdődött, s azóta a Túróc szabá'yozásának problémája már túl­lépte nemcsak a tornaijai járás, de méa a Banská Bystrica-i kerület ha­tárát is. A munkák most Beje és Méhi kö­zött folynak. Míg a környékbéli szö­vetkezeti tagok a termés betakarítá­sán fáradoznak, addig a fiatalok dol­goznak. Néhány híján száz fiatal dol­gozik ezen az öt kilométeres szaka­szon. Vannak közöttük tornaijai já­rásbeliek, de Rimaszombatból is, sőt a Kassán tanuló jövő orvosai is el­jöttek segíteni. Nagyszerű munkát végeznek ezek a lelkes fiatalok, mert a gát elkészítésével 400—500 hek­tár földet tesznek teljesen termővé. Ez a hatalmas terület a jövőben <w egész országnak és nekik is teremm fog. -30QC­Dicséretet érdemel a hidaskürti traktorosbrigád — Jóformán észre sem vettük az idén az aratást. Ezeket mondta Ku­bík István, a hldasküri szövetkezet agronómusa. Tulajdonképpen arról van itt szó, hogy a hidaskürti traktoros brigád tagjai alaposan felkészültek a nagy munkára. A múlt hét elején 5 gép­pel fogtak az aratáshoz s szombaton K i ne bosszankodna, amikor vo­nata késik? Rossz és káros ez a munkásvonatoknál s a tehervo­natoknál egyaránt. Fennakadást okoz, zavarja a termelést, az elveszett órák ezres, sőt százezres károkat jelente­nek havonta egy-egy üzem számára. A múlt évben, különösen az utolsó negyedben elég sok ilyen panasz volt. De a CSKP KB vasutasokhoz intézett januári dokumentuma óta gyökeresen megváltozott a vasúti személy- és teherszállító-forgalom, már alig halla­ni a vonatok késéséről, pontatlansá­gáról. A grafikon, illetve a menetrend minden vasutas számára szigorú tör­vénnyé vált. Sok-sok tény igazolja, hogy a forgalmi szolgálat csökkentette az állomási ácsorgások, és a bejárat­jelzőnél a megállítások számát. Biz­tosítják ,a zöld utat", a szabad utat. A kassai vasúti gócpont dolgpzói is becsülettel helytálltak. A múlt év első feléhez viszonyítva az idén jóval több árut szállítottak. A helytállás szám­talan nagyszerű példáját mutatták a kongresszusi versenyben. Nem akado­zott a Čierna nad Tisou-i rakodóállo­más ellátása vagonokkal és jól kar­bantartott mozdonyokkal. Eredménye­sen harcoltak minden perc előnyért, hogy megteremtsék a gyors kocsifor­dulókat és a jobb szállítási feltétele­ket. A gyors vonattovábbítás ugyanis a vasút átbocsátó képességét, a túl­súlyos vonatok továbbítása pedig a szállítás gazdaságosságát növeli. Jo­zef Sačura elvtárs, egyik legkiválóbb mozdonyvezető például 19 túlsúlyos szerelvényt 2259 tonna terven felüli megterheléssel vontatott az első fél­évben. — De a további eredmények kivívá­sához feltétlenül szükséges, hogy pár­tunk XI. kongresszusa határozatai nyomán alaposan elemezzük a párt­aíapszervezetek munkáját, ne féljünk szembenézni a még itt-ott felmerülő fogyatékosságokkal, mert csak így le­het levonni a jövőre vonatkozó tanul­ságokat - mondja Štefan Hancin elv­társ, a gócpont pártbizottságának el­nöke. VASUTAS BECSÜLET A párt- és szakszervezeti funkcio­náriusok mind megegyeznek abban, hogy az első féléves versenymozgalom továbbfejlesztése olyan tartalék, amelynek bevetésével sikeresen meg­oldhatják az őszi csúcsforgalom fel­adatait is. A csúcsidőszaktól körülbe­lül egy, másfél hónap választ el, ami nem sok idő, de elég ahhoz, hogy az állomás 29 pártalapszervezete alapo­san meghányja-vesse a rá háruló fel­adatokat, ahogy ezt az év elején tet­ték. A vasúti forgalom jobb megszer­vezése érdekében mindenhova, ahol nehezebb vagy bonyolultabb a mun­ka, kommunistákat osztottak be, hogy példamutatásukkal buzdítsák munka­társaikat a nagy feladatok valóra vál­tására. Persze, a példás munka csak akkor jár eredménnyel, ha lelkesítő felvilágosító agitációval párosul. Ezért a munkahelyeken megbeszélé­seket tartottak arról, milyen fontos a menetrend pontos betartása. A be­szélgetéseken csak úgy áradtak a szavak a vasutasokból. Helyeselték pártunk erőfeszítéseit, a pontos és kényelmesebb utazási feltételek meg­teremtését. De rámutattak arra is, hogy az igyekvő, szorgalmas dolgozók munkáját a fegyelmezetlenek akadá­lyozzák, hátráltatják. A gócpont pártszervezetei előtt jelenleg nagy feladatok álla­nak a folyamatban levő átszervezé­sek zökkenőmentes keresztülvitelével kapcsolatban is. A legfontosabb in­tézkedések egyike a forgalom irányí­tásának decentralizálása, ami a vasút­állomás főnöke és forgalmistája jog­körének kiszélesítésében nyilvánul majd meg. Augusztus 1-től ugyanis a vasútügyi osztályok megszüntetésével ők irányítják a forgalmat és a teher­szállító vagonok kiürítését és meg­rakását. A diszpécserszolgálat, amelj eddig a legtöbb esetben kilométeres távolságra volt az állomástól, most közvetlenül a munkahelyen, az állo­máson üti fel tanyáját, és az állomás főnökének felel munkájáért. Köztudomású, hogy a vasútnál igen sok a rakodási munka. Ezért már az év elején megkezdték a rakodás gé­pesítését. Villamos vagy benzinmoto­ros úgynevezett bakdaruk könnyítik meg a rakodómunkások dolgát. Ter­mészetesen a tővábbi gépesítésért, a daruk kihasználásáért a jövőben is az állomás főnökét teszik felelőssé. TJelyes, ha az állomás pártalap­-*••*• szervezete — ahogy ezt Né­meth elvtárs mondotta — a munka­fegyelem további megjavítását s nem utolsósorban a vasutasok segítségével a rejtett tartalékok további feltárását helyezi előtérbe. Különös nyoma­tékkal szeretném aláhúzni a munka­fegyelem megszilárdítását, ami a leg­fontosabb feltétele annak, hogy sike­resen tudják valóra váltani az átszer­vezéssel kapcsolatos intézkedéseket. Kár, hogy a pártszervezet kevés gon­dot fordított a párt vérkeringésének felfrissítésére. Az egész évben csak négy tagjelölttel erősödött. Pedig több mint háromszáznyolcvan párton­kívüli vett részt az idei pártoktatáson. Nagy tehát az érdeklődés pártunk politikája iránt. Az említettekből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a pártszervezetnek a párt növekedése és összetétele szabályozása kérdésé­ben nem szabad-mindennapi munkájá­tól és tervteljesítésének feladataitól elszigetelt ügyet látnia, hanem az új tagjelöltek felvételét eszköznek kell tekintenie arra, hogy kiterjessze és megerősítse a pártszervezet befolyá­sát, vezető szerepét és megteremtse a forgalmi feladatok teljesítésének legkedvezőbb feltételeit. A fűtőház pártalapszervezete a pártcsoportbizalmiak és propagandis­ták segítségével céltudatosan szabá­lyozza a párt növekedését. Nem bíz­zák a véletlenre, hanem a kulcsfon­tosságú szakaszokon, a mozdonyjavító műhelyben a lakatosok és mozdony­vezetők soraiból nevelnek tagjelölt­ségre érdemes embereket. Az ered­mény nem maradt el. Tíz felvételi ké­relmet már jóváhagyott a taggyűlés és öt kérelem, közöttük Szabó Gusz­táv esztergályosé, is elbírálás alatt van. A pártszervezet erősödésének kedvező kihatása van a mozdonyok jó minőségű javítására. — A vasúton dolgozó kommunis­ták sokoldalú tevékenységének ma legfontosabb és legfelel'ősségtelje­sebb feladata az ifjúság nevelése — mondotta Báthory Miklós elvtárs, a személy- és teherkocsijavító-műhely pártszervezetének legjobb propagan­distája. Nem volt könnyű feladat a faluról jött munkásfiatalokat nevelni. Felkelteni bennük a szeretetet hiva­tásuk iránt. De amikor Báthory elv­társ elmondta a fiataloknak saját emlékeit, hogyan kezdett dolgozni és milyen megaláztatásokat, sérelmeket kellett a tanoncoknak és segédeknek elszenvedniük, a fiatalokban érdeklő­dés ébredt a jó, felelősségteljes mun­ka iránt, s mindennap erősödik, acé­lpsodik a fiatalok és az idősebb szak­emberek barátsága. A sokoldalú poli­tikai nevelőmunka jelentős munka­eredményekhez segítette a fiatalokat. A legjobb dolgozók névsorát lapoz­gatva ott találtuk Hornyák Vince, Pásztor Mihály, Fanfara István laka­tosok és Anna Zirenková villanysze­relő CSISZ-fiatalok nevét is, akik igazi jó viszonyban vannak megtisz­telő és felelősségteljes munkájukkal. |\/T űhelyből műhelybe, irodából irodába járva meggyőződhet- \ Lünk róla, hogy a munkásöntudat, a dolgozók iránti felelősségérzet fűti a 1 kassai állomás vasutasait, hogy meg-| oldják további nagy feladataikat is, i meiyek pártunk XI. kongresszusának határozataiból hárulnak rájuk. \ Erdősi Ede délig le is vágták a szövetkezet 121 hektár búzáját. Jelenleg már javában folyik a cséplés, sőt pár napon belül már a gabonabeadási kötelezettségü­ket is teljesítik. Az aratási munkák­ban részt vesz a falu apraja-nagyja. Az aratógépek után úgyszólván a fia­talok rakták keresztekbe a termést. Nagy általánosságban talán elég is ennyi a hidaskürti szövetkezet ara­tásáról. Bővebben kell azonban fog­lalkozni a traktoros brigád tagjaival, akiknek szorgalmáról nemcsak az aqronómus, hanem a szövetkezet egész tagsága is elismerőleg beszél. Ha a traktoros brigád jó munkáját akarjuk bizonyítani, példáért nem kell visszaforgatni a kalendárium lapjait. Ezek a szorgalmas traktoro­sok lépten-nyomon bizonyságát ad­ják annak, hogy igazán szívükön vi­selik a szövetkezet sorsát. A szocia­lista mezőgazdaság építést iránt ér­zett ragaszkodásukat pár nappal ez­előtt, most az aratás idején is be­bizonyították. A dolog azzal kezdődött, hogy szombaton délben Hidaskürt határá­ban befejezték a búza aratását, az árpát pedig még nem lehetett vágni. Ha nem ismernénk már őket, köny­nyen rámondanánk: Nem volt köny­nyű a munkájuk, no de most aztán pihennek egy nagyot. Nem ez történt! Tudniillik a hidaskürti traktoros­brigád munkakörébe tartozik a feke­tenyéki szövetkezet is. Feketenyéken pedig kaszára várt a here. Mit tet­tek hát Modrovicky Imréék? Lekap­csolták az aratógépeket és a kaszá­lógépeket szerelték fel. Szombaton déltől vasárnap délig le is kaszálták a feketenyéki szövetkezetesek heré­jét. Vasárnap délben, amikor hazatér­tek Feketenyékről, Kubik István, a hidaskürti agronómus állt eléjük. — Fiúk, a szünetben a mi lucer­nánkat is le kéne vágni. A traktorosok összenéztek. Hétfőn már a kora hajnali órákban megkezdték a lucerna kaszálását. Ezen a napon még éjfélkor is zúgtak a gépek a lucernaföldön. Másnap reg­gel a felkelő nap már megint csak a határban találta őket s késő esté­re végeztek a lucerna kaszálásával is. Éppen jókor, mert másnapra az árpa is kasza alá érett. Az ilyen traktorosok tiszteletet és becsületet érdemelnek. (sz. t) (ÜJ SZÖ 4 * 1958. július 16. *

Next

/
Thumbnails
Contents