Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-18 / 197. szám, péntek

AZ ELSŐ NAGY SIKER A FILMFESZTIVÁLON Kedden este éltük meg az elsó nagy művészi élményl a Karlovy Vary-i filmfesztiválon. Annelie és Andrew Thorndike, a Német Demokratikus Köztársaság két kiváló filmdolgozója az egész világon nagy sikert aratott és nálunk is bemutatott egész estét betöltő ,,Te és annyi más bajtársad" című dokumentumfilm alkotói új művét, a Teuton-kardakciót mutatták be. Ez a háromnegyedórás film lebilincselő módon leleplező adatokat közöl Hans Speidel volt náci tábornok, a NATO mai magasrangú katonai képviselője piszkos karrierjéről. Speidel, mint a párizsi német nagykövetség katonai ügyvivőjének helyettese, 1934ben Göring irányelvei alapján megszervezte Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter elleni halálos kimenetelű marseillesi merényletet. Ütja elején politikai gyilkosságot szervez, később a hitleri kémszolgálat embere, majd Franciaország megszállása után élet és halál ura ebben az országban. 1942-ben a Szovjetunióban a felperzselt föld takt.kaját követi s csapatai útját rom, üszök és halál jelzi. S ma a NATO közép-európai hadserege, rakéta- és atomfegyverek fölött rendelkezik ez a hétpróbás gyilkos. A film eredeti dokumentáris anyag alapján készült, felhasználták benne például a náci propagandaminisztérium titkos filmarchívumának anyagát. Minden jelenete arra figyelmeztet, ne engedjük, hogy a Speidelhez hasonló gazemberek, — akiknek különben a nyugatnémet gépezetben ma működő galériáját szintén bemutatja ez a film — újra uralomra kerüljenek. Éjfél után tartott a filmről sajtóértekezletet a német filmküldöttség. A sikerre az is jellemző, hogy a résztvevők száma sokkal nagyobb volt, mint az összes eddigi sajtóértekezleten. A mintegy kétórás vita keretében érdekes tényeket hallhattunk a film létrejöttéről. Ez a dokumentum egy hosszabb, „Az archívumok beszélnek" című sorozat második filmje. Eddig hatmillió méternyi filmszalagot és más, főleg fénykép- és levéltári anyagot kellett átvizsgálni Berlinben, Varsóban, Prágában, Moszkvában, Párizsban, Londonban és másutt, hogy kiválasszák a legfontosabbakat. A dokumentum ennek ellenére hat hónap alatt elkészült. Különben Nyugat-Németországban is van érdekes anyag, de ennek megszerzése igen nehéz volt, mert a Thorndike-házaspár ellen ott elfogatóparancs van érvényben, Megtudtuk azt is, hogy a harmadik ilyen zsánerű film majd Kamhuberről, a nyugatnémet légierők jelenlegi parancsnokáról, volt náci tábornokról szól. A Teuton-kardakció című filmet a szocialista tábor országai mellett eddig huszonhét nyugati állam vette meg. Mi is örülünk annak, hogy mozijainkban nemsokára bemutatásra kerül ez a kiváló mű, a fesztivál eddigi legjobb alkotása. Ugyanaznap megtekintettük a „Hajnalig tartó hajsza" című NDK-filmet, amely egy német munkáscsalád ötven évvel ezelőtti nyomorúságos élete tükrét állítja a ma ifjúsága elé, hogy jobban megbecsülje azt, amit a szocializmusnak köszönhet. A jó gondolat a művészi feldolgozás hiánya következtében azonban nem érvényesül eléggé hatásosan, a film nem haladja túl az átlagszínvonalat. „Az atyáink földje" című egyiptomi film falusi szociális témakört dolgoz fel úgyszintén mérsékelt sikerrel. Két további sajtóértekezlet mellett, amelyet a jugoszláv és az angol filmesek rendeztek, szerdán délelőtt folytatódott a vita a nyílt fórum keretében. Guiseppe de Santis világhírű olasz rendező felszólalásában a többi között egy igen érdekes gondolatot vetett fel, mégpedig azt, hogy a szocialista országok filmművészetének sokkal nehezebb tükröznie a ma valóságát, korszerű műveket alkotnia, » mivel itt a fejlődés lényegesen gyorsabb, mint a kapitalista államokban. Ez magyarázza a korszerű témák feldolgozásában mutatkozó elmaradást. Rosztyiszlav Jurenyev ismert nevű szovjet filmújságíró helyeselte ezt a megállapítást, de hangsúlyozta, hogy a mi filmművészetünk ezt az elmaradást gyorsan leküzdheti, mivel kapcsolata a nép életével szorosabb és munkáját a párt segíti De Santis ezenkívül a neorealizmus válságával kapcsolatban kiemelte, hogy számos alkotó művész kénytelen műveit íróasztala fiókjában hevertetni. Ft. Jurenyev a szovjet filmművészet hibájául rótta fel, hogy habár az utóbbi években komoly fejlődésnek indult, az alkotók nagy része még mindig nem korszerű tematikát dolgoz fel. A neorealizmussal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy csupán a realizmus bázisát elhagyó művészek kerültek válságba, míg például de Santis, d« Sicca és Zavattini elkerülték azt. Georges Sadoul, a híres francia filmesztéta először is arról a nagy hatásról beszélt, amelyet rá a Thorndike-házaspár dokumentumfilmje gyakorolt. Ezután nagyon részletesen és szellemesen elemezte azt a gondolatot, hogy további művészi sikerek elérése feltétlenül megkívánja a haladó eszmei tartalom különféle változatos formákban való kifejezését. A vita folyamán még felszólalt Szavtschenko Modeszt finn újságíró, aki polemikus hangon beszélt arról, hogy a ma valóságát teljes összetettségében kell a filmnek tükröznie, valamint L. Linhart elvtárs, a prágai Filmművészeti Főiskola tanára. Csütörtökön és pénteken délelőtt utoljára gyűltek össze a nyílt fórum résztvevői. Szerdán különben Az idegen gyerekek c. dán. Mesék Leninről c. szovjet és a Fekete zászlóalj c. csehszlovák film került bemutatásra. GÄLY IVÄN A'LOSONCI „INDULÁS" Az átóbbi időben a művelődési otthonok és a Csemadok helyi szervezeteinek keretein belül több irodalmi kör alakult. Ezek közül a legjelentősebb vagy legalábbis a legtöbbet emlegetett a Csemadok losonci járási vezetősége mellett működő irodalmi kör. E kör tagjai már két ízben tartottak bemutatkozó irodalmi estét, és két ízben jelentették meg az Indulás című időszaki irodalmi lapot, amelyben saját irodalmi alkotásaik láttak szép papíron nyomtatásban napvilágot. A lassan egyéves múltra visszatekintő, 18-tagú irodalmi csoportban egyaránt vannak vers- és prózaírók, kritikusok és fordítók. Általában kéthetente tartanak összejövetelt, amelyen saját alkotásaikról, és különféle irodalmi kérdésekről tanácskoznak, vitatkoznak. Az időszaki irodalmi szemléjükben megjelenő írásokról egy öttagú bizottság dönt. Érdekes, ahogy e lelkes és irodalomszerető csoport megteremti az Indulás című lapnak nyomdai költségeit. Szoros kapcsolatban vannak a járási újsággal, amelynek egyik oldalát rendszeresen a csoport tagjai állítják öszsze. Az ezért járó 400 korona honoráriumot az Indulás nyomdai költségeire fordítják, amelynek szerkesztéséhez és előállításához viszont a járási újság kollektívája nyújt jelentős erkölcsi és anyagi segítséget a csoport tagjainak. A kölcsönös segítség, a biztosíték, hogy a losonci irodalmi kör nyomtatásban jelentetheti meg tagjainak irodalmi alkotásait. Szép és dicsérni való cselekedet ez. Az ilyen lapelőállítás csak azt juttatja eszünkbe, hogy a losonciak próbálkozásait az irodalom szeretete diktálja. Mindezt annak bizonyítására bocsátottuk előre, hogy a losonci irodalmárok jelentős csoport, amelynek útját és fejlődését nemcsak érdemes, de kell, hogy figyeljük. Szükség van munkájuk fokozott figyelemmel kísérésére azért is, hogy esetleges tévedéseikre idejében rámutathassunk és akkor és ott nyújtsunk segítséget, amikor és ahol erre a legnagyobb szükségük van. Itt most csupán a második irodalmi estjükkel és az Indulás második számával kívánunk röviden foglalkozni. Sem az Indulás első számát, sem első irodalmi estjüket nem láttuk, így nem tudjuk, hogy a két esemény közötti aránylag rövid idő alatt milyen utat tettek meg: a második lap és a második este mennyiben szín onalasabb az elsőnél. Mostani irooó .ni estjük és az Indulás másodil. -zárna azonban a fogyatékosságok mellett jelentős eredményt hozott, ezért elsősorban ezt kell értékelnünk és kiemelnünk, akár történt az előbbihez viszonyítva fejlődés, akár nem. a Az irodalmi estnél eredményként könyvelhető el a színes, aránylag jól összeállított műsor, amelybe eredményesen vonták bele a város iskoláinak növendékeit, akik zene- és táncszámokkal tarkították az irodalmi műsort. Nem lebecsülendő eredmény, hogy az esten több száz főnyi közönség vett részt. A 11 nevet nyomdaképes írásokkal felvonultató Indulás második számának legnagyobb értéke a vonzó külső és a változatos tartalom. A lapban az iránymutató bevezető és a különféle témakörű verseken és elbeszéléseken kívül karcolatot, mesét, fordítást, megemlékezést és vitacikket találunk. Noha ezen írások irodalmi értéke még sokban vitatható, kezdésnek jók és reményekre jogosítanak. Az eredmények mellett mind az irodalmi est, mind az Indulás második száma bőven hozott olyasmit is, amit kifogásolni kell. Jobban vigyázhattak volna például az Irodalmi est jellegének megőrzésére. Az egyes énekszámok semmi esetre sem illettek irodalmi összejövetelre. Ami az Indulással kapcsolatos kifogásunkat illeti, erről csak ennyit: amilyen helyes a lapban a Losonchoz fűződő régi írók emlékeinek a felidézése, olyan helytelen az olyan vitacikk, amely nyomtatásban meg nem jelent írás szerzőjével „vitatkozik". Az ilyesmi csak arra enged következtetni, hogy a losonci kezdő írók között egyesek nagyon érzékenyek és sértődékenyek. Ennek szellőztetésére meg semmi szükség nincsen, különösen kezdőknél. Távol áll tőlünk, hogy valakit is kioktassunk és az irodalmi körök működésének megszabjuk a hogyanját. A losonci irodalmi estén is megmutatkozott azonban egy „veszély", amely elég általános és amely egy csöppet sem lekicsinylendő. Ezért teszünk ezzel kapcsolatban is egy-két megjegyzést. Az irodalmi körök irodalmi estéket rendeznek s ezeken az összejöveteleken legtöbb esetben saját szerzeményeikkel látják el a közönséget. Mintha nem lenne sem klaszszikus, sem élő, már elismert irodalom ... Jó az irodalmi körök igyekezete. Helyes, hogy irodalmi estéket rendeznek. Ezeken az összejöveteleken azonban nem szabad sem kiszorítani, sem „megfeledkezni" a klasszikus és új, elsősorban hazai irodalomról. Nemcsak a városokban, de a legeldugottabb falvakon is találni titkos írókat és versfaragókat. Jó lenne, ha ők is irodalmi köröket alakítanának. De képzeljük el, ha ezek is a már meglevő körökéhez hasonló gyakorlattal működnének. Hova jutna az irodalom, az irodalmi ízlésnevelés és általában az irodalmi közvélemény? Véleményünk szerint az irodalmi köröknek — az olyanoknak is, mint a losonci, amely már saját lappal rendelkezik — az irodalmi alkotás mellett vállalnia kellene az irodalomismeretterjesztő szerepet is. Szervezni és irányítani az olvasókat, helyes irodalmi ízlésre nevelni. Elsősorban ez legyen a cél és feladat. Emellett a kör tagjai természetesen írhatnának, s mi csak örülnénk, ha minél többen válnának közülük országosan elismert írókká. Balázs Béla Tudományos együttműködés a szocialista táborban „Azt kívánjuk, hogy a mi csehszlovákiai tudományos dolgozóinknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudósaival való együttműködése elmélyüljön és hogy továbbra is a lehető legteljesebb mértékben fejlődjék". V. Kopecký elvtárs a CSKP XI. kongresszusán elmondott felszólalásából A szocialista tábor valamennyi országában a tud-imányos kutatás szüntelenül egyre nagyobb eredményeket ér el. Ez konrántsem véletlen, hanem szükségszerű következménye sok százmill'ó omber minden béklyótól felszabadult kezdeményezésének, akik a kapitalizmus igáját lerázták. Eredménye ez valamennyi kommunista és munkáspárt, valamennyi szocialista állam kormánya erőfeszítésének, amellyel a tudományos kutatást támogatják. Eredménye annak a lehetőségnek, hogy ezekben az országokban a legteljesebb mértékben alkalmazhatják a világ leghaladóbb tudományának, a szovjet tudományos katatásnak az eredményeit. A szocialista államok célkitűzésének azonos volta, kapcsolataik rendíthetetlen szüárdsága, szoros testvériessége — amelynek a i evizionisták ármánykodásai és merényletei sem árthatnak — természetszerűleg tudománvos téren is szoros együttműködésre vezetnek. Mindezen államokban a tudományos kutatás új célt nyer és „a műszaki, valamint kulturális haladás hatalmas és céltudatos eszközévé válik, azzá a mozgató erővé, amely elősegíti az új társadalmi rend felépítését" (Fr. Šorm akadémikus). A mi csehszlovákiai tudományunk feldolgozza az egész világ tudományos tevékenységének eredményeit, mindenekelőtt azonban a szovjet tudományét. E tekintetben a Csehszlovák Tudományos Akadémiának éj a Szlovák Tudományos Akadémiának az elmúlt esztendő végén a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával kötött megegyezése további jelentős haladást jelent. A jövőben egészen tervszerűen oldják meg konkrétan és közösen a tudományos problémákat. Ilyen probléma mindenekelőtt az új műanyagok terén, a szilikonok terén, ezen sziiicium tartalmú szerves vegyületek terén végzett kutatások. Ezek az anyagok a szilícium sajátságos tüzállóságát a plasztikus organikus anyagok előnyeivel egyesíti. A szilikon-kutatás terén az említett akadémiák intézetei a legszorosabban együttműködnek, hogy ezáltal elkerüiienek mindennemű idő-és költségfecsérlő kettősséget. Az elért eredményeket állandóan kicserélik és nem várnak azok általános közzétételére. Igen értékes eredményekkel jár a Csehszlovák Tudománvos Akadémia fizikai intézetének a Szovjetunió Tudományos Akadémiája félvezetőket kutató intézetével való együttműködése. Félvezetőknek olyan elektromos veze.őket nevezünk, amelyeknél az elektrónok alacsory hőmérsékleten még szilárdan kötve vannak és csak ener giahozzáadás (hőfokemelkedés, fényPonrepó mester mozgóképszínházában „A művészetek közül a legfontosabb számunkra a film" — mondotta 1919-ben V. I. Lenin. És hogy valóban így van, igazolja a Karlovy Varyban minden évben megtartott és már hagyományossá vált filmfesztivál, melyen versenyre kelnek egymással a világ legjobb és legújabb filmjei. A filmújdonságokkal ellentétben a práqai Hybernia hatalmas kiállítási csarnokában megismerkedhetünk a cseh és szlovák film őskorával és történetével. A hazai film — mint köztudomású — ez évben ünnepli születésének hatvanadik évfordulóját. ••A kiállított fényképekből és dokumentumokból sok mindent megtudunk a Lumiere testvérekről — a filmkamera feltalálóiról is, akik 1895-ben nemigen voltak tudatában találmányuk horderejének és ezért nem is tulajdonítottak neki naayobb fontosságot. Szerencsére tévedni emberi dolog és a Lumiere testvérek naiv tévedése csakhamar kiderült. Az első prágai mozi atyja Dismas Šlambor. Titokzatos neve is elárulja, hogy foglalkozására nézve csakis bűvész lehetett. Vállalkozó üzleti szelleménél fogva a városokat járta, hogy bűvészetét, akarom mondani művészetét bemutassa 'és hogy még jobban növelje amúgyis búsás jövedelmét, egyúttal vándormozival is megörvendeztette a szórakozni vágyó nagyszámú közönséget. De mert nem igazi bűvész, akinek nincs felvett művészneve, no, meg eredeti nevét sem tartotta .eléggé vonzónak és sokatmondónak, Ponrepó-nak keresztelte magát. A Ponrepó valószínűleg a francia „bon repos" — „jó pihenés" vulgáris változata és a műsorát betöltő kacagtató, mulatságos régi burleszkeket látván, meg kell állapítanom, hogy valóban találó. A kiállítás tartama alatt bemutatott rövidfilmek Šváb Malostranskýval — az első cseh filmszínésszel, Harold Lloyddal, Chaplinnel és több más kiváló filmszín'

asc-Äl a főszereDben igazi pihenést és kikapcsolódást jelentenek. A vándorcirkusz ponyvasátorára emlékeztető mozihelyiség, melynek agész berendezése a múltra, a hatvan évvel ezelőtti időkre, arra a korra emlékeztet, amikor még a film gyermekcipőkben topogott, szinte szüntelenül reng a nevetéstől. A legfurcsább helyzetkomikumokban, groteszk mozdulatokban, váratlan fordulatokban, primitív trükkökben annyi a humor ma is, hogy nehéz nevetés, sőt könnyhullatás nélkül megúszni az előadást. Hát még a kis csengettyű, mely az előadás kezdetét és a legnagyobb tapintatossággal a végét is jelzi — figyelmeztetni akarván a szerelmeseket a szomorú tényre, hogy rövidesen kigyúlnak a lámpák! A zongorista is ugyancsak kitesz magáért, a zörejeket, puffanásokat, vonat zakatolását és egyéb zajokat — nem valamivel később — hanem pontosan a látottakkal egyidőben érzékelteti. A frakkos, fehérkesztyűs bemondó Ponrepó mester képmásában, túlzott előzékenységével, minden áron mulattatni akaró, ma már nevetséges hanghordozásával és gesztusaival visszavezet a múltba és teljes illúziót kelt az akkori kor magánvállalkozóinak üzleti fogásairól, reklámés propagandamódszereiröl. Ezek után nem nehéz megértenünk az akkori csalogató reklám szövegének tendenciáját sem: A 185 cm hosszú hajjal rendelkező Csillag Anna hajnövesztő pomádéját. egy másik cég az uralkodó ház feje által használt bajuszpedrőt ajánlja. Egy másik moziba invitáló reklám a film kiváló minőségi tulajdonságain kívül azzal dicsekszik, hogy 1896. április 17-én Lumiere urak Kinematográfját legmagasabb látogatásával maga I. Ferenc József császári és királyi apostoli őfelsége is megtisztelte. Az első állandó prágai mozit, „az élő fényképek színházát" a vállalkozók több mozija követte. Akkoriban szükség volt az ügyes, üzleti trükkökre, hogy felkeltsék a közönség érdeklődését, főleg pedig, hogy a közönség pénze a vállalkozók zsebébe vándoroljon. Ma már más időket élünk, legalábbis a mi táborunkon belül a film küldetése eszmei nevelés, igaz tájékoztatás és a művészet terjesztése. Erről nem a magánvállalkozók, hanem állami filmgyártásunk gondoskodik és mint az legutóbb Brüsszelben is beigazolást nyert — sok sikerrel. Kardos Márta rávetődés stb.) esetén válnak szabadon mozgókká. Ezeket az anyagokat — szilícium, gerniánium, szélén és más, részben igen bonyolult vegyületeket — elektromos vezetőkkél szembeni igen nagy fokú, szigetelókkel szemben igen kismérvű ellenállás jellemzi. A félvezetőket az elektronikában és az elektrotechnikában, valamint számos más célra használják fel, de műszaki folyamatok automatizálásánál, igén bonyolult matematikai számolókészülékek készítésénél is fontos szerepet játszanak. Az 1956 évben alapított nemzetközi fehérjekutató bizottság, amelynek a Szovjetunió, valamint valamennyi népű demokratikus áilam kutatóintézetei is taűjai, Prágát választotta a fehérjeanyagok mikroszerkezete terén folyó kutatások központjává. Tzámos külföldi tjdős sajátította el a prágai központban alkalmazott legkorszerűbb kuta' ó eljárásokat. Különösképpen szórós az együttműködés a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának antibiotikumokat kutató intézetével, amelyek alapján olyan antibiotikumokat állítottak elő amelyek a tüdőgyulladást és vérhast előidéző mikróbák ellen ugyanúgy hatásosa!:, mint más mikróbák ellen, olyanok ellen is, amelyekkel szemben a penicilín és a sztreptomicin hatástalan. Amikor a szovjet tudományos kutatók a preparátumoknak tiszta tényészetben való előállítása folyamán nehézségekbe ütköztek, ezeket az akadályokat a mi tudósainkkal való együttműködésben sikerült megszüntetni. A munkamegosztás jelenleg abban áll, hogy a mi laboratóriumaink elsősorban az antibiotikumok vegyi szerkezetével, míg a szovjet tudományos intézetek azok klinikai alkalmazásával foglalkoznak. 0 Közismert az az önzetlen segítségnyújtás. amelyben bennünket a szovjet tudomány a magfizika terén részesít. Azt a támogatást, amelyben bennünket első atommáglyánk megépítésénél. a reaktor kezelőszemélyzetének tudmánvos és műszaki iskolázásánál, ciklotonunk és más hasonló műszerek megszerkesztésénél és a tudománvos kutatőkáderek neve'ésében a Szovjetunió részesített, nem lehet eléggé magasra értékelni. Ilyen és hasonló példát lehetne felsorolni a tudomány legkülönbözőbb ágazataiból. Helytelen volna azonban, ha valaki azt hinné, hogy mi egyszerűen csak a szovjet tudomány eredményeinek a gyakorlati alkalniazói vagyunk. A csehszlovák tudományos kutatás a maga részéről is testvériesen és önzetlenül hozzájárul a közös kutatás eredményességéhez. De a többi szocializmust építő ország tudósaival való együttműködésünk is hasznothajtó. így többek között a Német Demokratikus Köztársaság tudósaival a fizika, a kémia és a technika vagy neayven konkrét problémájának megoldásán dolgozunk együtt. Többek között a kristályok szerkezetének az elemzése, rádióa:ztronotmkus problémák, makromolekuläris anyagok összetételének vizsgá'ata és számos más* kérdés terén dolgoz jnk együtt. Hasonlóképpen szoros az együttműködés a népi demokratikus Románia tudósaival. A közös munka alapján megoldandó problémák tizennyolc munkahelyet foglalkoztatnak Romániában, míg huszonhat munkahelyet hazánkban. összesen harminchat olyan tudományos probléma van kitűzve a tudomány legkülönbözőbb ágazataiból, amelyeknek megoldását a csehsztovák-román tudományos együttműködéstől várjuk. Hasonlóképpen a többi r

4pi demokratikus állam tudománvos kutatóival való együttműködésünk is szoros és szívélyes. Természetesen lehetetlen egy rövid áttekintés keretében teljes képet adni a kölcsönös tudományos kapcsolatok sokoldalúságáról. Ezért még csak arra utalunk, hogy a tudományos envüttműködést nemcsak az egyes államok tudományos akadémiái ápolják és szervezik. Számos más tekintetbe jövő intézmény is részt vesz ebben a közös kutatásban. Ennek elllenére te g naqyobb tudományos intézeteinknek, a tudományos akadémiáknak a hányada a közös kutatásban hű képet ad arról a rohamos fejlődésről, amelyen a szocialista államok tudományos kutatása — nem utolsó sorban éppen a szoros együttműködés következtében — keresztül megy. V. Spítz ÜJ c7

<"> S * 1938. július 1*