Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-17 / 196. szám, csütörtök

* A nyári szünet és a gyermek * Bezárultak az iskolák kapui. Reggelenként nem tódul vidám gyermeksereg az iskolába. Az iskola környéke is csendes, elhagyatott. Otthon vannak a gyermekek. Két hónap gondtalan pihenés, játék, ezernyi szórakozás váltja fel az élet megszokott rendjét. Ilyenkor önkéntelenül felvetődik a kérdés: — Hogyan asszuk be a gyermek szabad idejét i nyári szünidőben ? Van-e szükség ä szünidő alatt napirendre, szervesett szórakozásra, gondosan előkészített programra? Mielőtt megadnánk rá a választ, vizsgáljuk meg 3 kérdést. A tanév folyamán a tanulás, az iskolai élet, a pontosan meghatározott napirend bizonyos rendszert, programot szabtak a gyermeknek. Az iskolai év befejeztével e napirend nagy része megszűnt. Az iskolábajárás és a tanulás idejét mással kell kitölteni. Ezért kell idejében gondoskodni arról, hogy új napirendet állítsunk íjssze. A napirend összállításánál számításba kell venni, hogy a tízhónapos munka komoly szellemi és fizikai srőkifejtést követelt a gyermektől. A nyári szünidő célja, hogy a gyermek testileg-lelkileg pihenjen, erőt gyűjtsön a következő esztendő munkájához. A szülők véleménye, állásfoglalása nem egységes ebben a kérdésben. Vannak, akik ezt mondják ilyenkor: Milyen jó, hogy vége a tanévnek. Ogy vártam már, jobban, mint a gyermekeimi Végre nekem is könnyebb lesz. — Ez a könnyebbség azt jelenti, hogy a praktikus mama — szükségből vagy kényelemszeretetből — gondoskodik arról, hogy gyermeke minél kevésbé élvezhesse a szabadságot. Ha nagyobbacska a gyermek, nem tartja vissza attól sem, hogy munkát vállaljon. Hiszen a legtöbb gyermek anyagi érdekből szívesen válla! hozzáillő fizikai munkát, akár az egész nyárra. Néha még büszke is rá a gondos mama. Lám, az én fiam, az én kislányom már keres! Ilyenkor nem gondol arra, hogy gyermeke, akinek pihenésre lenne szüksége, a munka után fáradtan tér haza, csak majszolja az ételt, sápadtabb, mint télen, korán fekszik s reggel szeretne még egy kicsit {ovább aludni, csupán a kötelességtudat ugrasztja ki őt az ágyból. A gyermek, akinek tíz hónapi komoly munka után Dihenésre lenne szüksége, újra dolgozik. Kis felnőtté lesz. Még ennél is többé, hiszen a felnőttnek törvényben megszabott szabadság jár, amit tőle senki el nem vehet, még gyermeke sem. Helyes. h» a gyermeket életkora és a-, -körülmények figyelembe vételévef munkával bízzuk meg. De megterhelnünk. kihasználnunk semmi esetre sem szabad. Hiszen a túlhajtott munkatempó nem jelent részére egyebet, mint nyűgös robotot, aminek végzésébe előbb-utóbb belefárad. Mi azt mondjuk: a munka becsület és tisztesség dolqa. S azt szeretnénk, ha azzá is válna gyermekeink szemében. Ezért kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy az alkotó munka vonzóvá, tisztesség, becsület dolgává váljék gyermekeink felfogásában. A szülőnek ezért mindig tudnia kell, hogy mit és menynyit követeljen gyermekétől. Néhány családban bizony szükség van a gyermek segítségére, hiszen a nagyobb gyermek ügyel a kisbabára, üzletbe jár, segít a házi munkában. Mindaddig, amíg ezek a megbízatások nincsenek a tanulás, illetve a gyermek szabadságának terhére, mindez rendben is van. Azon túl azonban károsan hatnak a gyermek szellemi és testi fejlődésére. Egynémely szülőnek az a véleménye, hogy „eleget tanult egész évben, hadd élvezze a nyarat"! S ezzel a magasztos gesztussal magára hagyja a gyermeket. Tegyen, amit akar. Ezek a szülők úgy értelmezik a nyári szabadságot, hogy az egyenlő a semmittevéssel. Ebből az következik, hogy a gyermek maga kénytelen gondoskodni szórakozásáról. Oj élményt keres magának, új kielégülést játékos hajlamainak. Ha nem akad új szórakozási lehetőség, hát unatkozni kezd, vagy ahogy mondani szokták, „nem tudja mivel agyonütni az időt". Valamit viszont mégis tenni kell. Tesz is. Ha mást nem, hát rosszat. Csínytevésre vetemedik. S mi a szülő válasza erre? Megállapítja, hogy gyermeke az utóbbi időben feltűnően rossz, amin végtelenül csodálkozik, mondván, hogy ez érthetetlen, hiszen mindent megenged neki, azt tehet, amit akar s nem gondol arra, hogy talán éppen az a baj! Sőt, tovább megy, mondván: — Hát igen, ezek a mai gyerekek, bezzeg az én koromban ... Sőt, uram bocsá: — Ezt tanultad az iskolában? Pedig csak azt kellene tennie, hogy egyszerűen jobban gondoskodjék gyermekéről. A felnőttek tudják a legjobban, hogy hosszabb ideig tartó megerőltető munka után mennyire szükséges a pihenés! Ilyenkor a legtöbbször, ha tehetjük, üdülni, szórakozni megyünk. Nemsokára érezzük, hogy valóban jót tett a pihenés: hasznos'dolog a kikapcsolódás. Ilyen kikapcsolódásra van szüksége a gyermeknek is. A legjobb, ha változtatunk azokon a feltételeken, melyekhez hozzászokott a gyermek. Még célszerűbb, ha környezetváltozásra is lehetőség van. Különösen a városi gyermeknek van erre nagy szüksége. Egy-kéthetes vLdéki nyaralás a nagymamánál

1 vagý vidéki ismerősöknél nemcsak megadja a kívánt felüdülést a gyermeknek, hanem örökre emlékezetes élményanyagot is jelent, amire mindig szívesen gondol vissza, még felnőtt korában is. De csak akkor, ha a gyermek beleilleszkedik a vidéki élet megszokott rendjébe. Éli a falusi gyermekek vidám, gondtalan életét: korán kel, dúsan táplálkozik (sok zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt), segít a háztáji gazdaság munkájában, részt vesz a vidéki úttörők tűzoltószolgálatában a termés védelmében, egyszóval úgy él, ahogy minden más falusi gyermek. Ha módunk van rá, a falusi gyermeket küldjük a városba. Neki is szüksége van a környezetváltozásra, új élményekre, pihenésre. Reá is vonatkoznak azok az elvek, amelyekről fentebb szóltunk. Nehéz lenne pontos tanácsot adni, hiszen ahány gyermek, annyi érdeklődési kör, annyi hajlam, annyi szükséglet, következésképp annyi módszer a nevelésben. Mégis vannak olyan általános elvek, amelyekhez helyes igazodni. Eddig néhány szülő álláspontjáról hallottunk. Természetesen a gyermekeknek is megvan a maguk álláspontja a nyári szünetet illetőleg. Itt is különböző felfogásokkal találkozunk. Vannak, akik gondosan ügyelnek arra, nehogy akár egy sort is el kelljen olvasniok, mások viszont egész nap a hűs szobában ülnek s nekifeszülnek az olvasásnak. Melyik véglet a helyes? Egyik sem, hiszen mindkettő szélsőséges, következésképp a középút a helyes. Leghelyesebb, ha a játék, a komoly szórakozás és a munka egyaránt szerepel a gyermek nyári programjában. Mindegyikre szüksége van a gyermeknek. A szülő feladata, hogy józan ítéletével, helyes meglátásával gondoskodjék gyermeke szükségleleiről. Ha arra van szükség, hogy többet olvasson s láthatólag idegenkedik a könyvtől, úgy egy beszélgetés alkalmával felhívjuk a figyelmét egy-egy jó könyvre, esetleg tartalmilag is ismertetünk néhány érdekes olvasmányt. Ha viszont túl sokat olvas és kivonja magát a játékból, magába zárkózik, otthonülő lesz, vigyük ki a szabadba, töltsük vele a hétvéget, menjünk közös kirándulásra. Hasznos ez úgy a gyermek, mint a szülő szempontjából. Sokan a nyár folyamán pionírtáborba mennek. Nekik két-három hét gondtalan szórakozás, egészséges életrend, vidám tábori élet jut osztályrészül. A szülő is pihen, nem kell gondoskodnia gyermekéről. Csak a postást lesi naponta türelmetlenül s csak akkor lélegzik fel nyugodtan, ha az átadja neki a képeslapot, melyen gyermeke gondos írással közli, hogy jól van és kitűnő az étvágya. Mégis, mikor visszafelé hozza őt a vonat, mama, papa ott várja őt az állomáson, és a viszontlátás boldog perceiben — két könnycsepp között — ismét egy sóhaj hagyja el anyuka ajkát, végre itthon vagy! S kezdődnek ismét a dolgos hétköznapok. Összefoglalva tehát az elmondottakat, m e íj'íl lapíthatjuk, hogy a nyári szünet nemcsak a pihenés, a nemes szórakozás, a tanulás, hanem a gondosan megválasztott munka ideje is. Bőven van idő arra, hogy gyermekünk mindegyikből kivegye a részét. Es ez elsősorban rajtunk, szülőkön múlik. Böszörményi János Szlovák népművészet Prágában Amikor másfél évvel ezelőtt megnyílt a prágai Vencel téren a szlovák népművészet remekműveivel ízlésesen berendezett bolt, nagy feltűnést keltett városszerte. Kirakatai előtt a kíváncsiak tömege tolongott, kilincse kézről-kézre járt, hogy a közönség közelről is megtekinthesse a ritka látványosságokat, melyek gyors ütemben cseréltek gazdát. Érthető is, hiszen Prágában még nem volt ehhez hasonló üzlet és elérkezett az ideje annak, hogy az életszínvonal emelkedésével az egyre növekvő igények ebben az irányban is kielégítést nyerjenek. Most azután megtalálja számítását mindenki, akinek érzéke van a népművészet iránt, aki szereti és értékelj a kézimunkát, hímzéseket, házi szőttest, nemzeti viseletek tartozékait, csipkét, művészien faragott fabábúkat és fémtárgyakat, szalmából és kukoricarostból fonott kosarakat, kalapokat, papucsokat, bőrárut és kerámiai használati tárgyakat, melyek mind-mind a szlovák nép egyszerű gyermekeinek veleszületett tehetségét, szorgalmát, ízlését és ügyességét dicsérik. Nem is maradt el a látogatók részéről az elismerés; a díszkötéses emlékkönyvben cseppet sem fukarkodnak csodálatuk és dicséretük kifejezésével. Az emlékkönyvet Jan Drda, a nagy cseh író és Dana Zátopková, az ismert gerelyvetőnő nyitotta meg azzaľ a rövid, de igaz megállapítással, hogy ez a Szlovákiának díszére váló művészi központ r agyban hozzájárul Prága értékeihez És így is van! Ma már mintha hazaiaménak az üzletbe a vevők, akik nem csupán prágaiakból, csehekből és a szűkebb hazájukkal büszkélkedő Szlovákiáikból, hanem, amint az emlékkönyvből, de különösen az üzlet vezetője, Míčková elvtársnő készséges és részletes felvilágosításából kitűnik, a világ minden részéből érkezett küldöttségekből és az egyéni látogatók százaiból tevődik. A kanadai Marié Halburn például azon kívánságának ad kifejezést a könyvben, bárcsak náluk is volna hasonló népművészeti kultusz. Egy rejkjaviki látogató szeretné megismerni e művészi tárgyak hazáját, melyek mély benyomást keltettek benne és amelyeken keresztül a szlovák nép jellemére is következtet. Egy francia vendég a tiszta emberi szív megnyilvánulását látja a készítményekben, melyek, mintha maguk is — a napsugarakhoz hasonlóan — melegítenének. Tudvalévő, hogy a népművészet nagy tisztelői közé tartoznak a nyugati államok is, melyek nagyszámú megrendeléseikkel gazdagítják kapcsolatainkat. Szlovákia különböző vidékein sok hagyományos népművészeti központ van, melyeknek alkotói, ha nevük többnyire nem is szerepel, vérbeli művészek, népművészek. Messze kiemelkedő vérbeli művész volt az 1951ben, 73 éves korában elhunyt államdíjas Ferdiš Kôstka nemzeti művész, akinek ötletes kerámiai plasztikáját, szobrait, szoborcsoportjait, ízléses vázáit és népregékből vett alakzatait a Vencel téri bolt látogatóinak ez év júniusában volt alkalma megcsodálni. Ferdiš Kôstka régi stupavai népművész-családból származik, mely népi kerámiájával már a XVIII. században ismert volt. Korsóikat, tálaikat, domborműveiket, tányérjaikat szabad kézzel rájuk festett népmotívumokkal, képekkel, virágokkal díszítették. Művészetük apáról fiúra szállt, úgyhogy Ferdiš Kôstka is a családi műhelyben tette meg első lépéseit. Művészete már többirányú. A formátlan agyagból szebbnél szebb figurákat, alakokat, csoportos domborműveket varázsolt elő, melyeket a szlovák népművészet kimeríthetetlenül gazdag színforrásaival és rajzmotívumaival ékesített. Kostka továbbfejlesztette a'hagyományos mintákat, miközben a mai élet követelményeinek megfelelően, élethűen és realisztikusan alkotta meg őket. Ferdiš Kostka tehetségét a kötelező családi hagyomány alapján lánya, Magda Kostková is örökölte, aki különösen a gyermekek és a dolgozó parasztok megmintázásával foglalkozik. Arnošt fia témakörét főleg szülőfalujából — Záhorieből meríti. Kostka egész életműve nemcsak azt igazolja, hogy nagy, sőt halhatatlan művész volt, hanem a nép iránti szeretetét, együttérzését, megértését is kiérezzük alkotásaiból. Utat mutat a szlovák keramika további fejlődése számára, mely Kostka nyomán már ma a megjelölt irányban halad a tartós és megérdemelt továbbr sikerek felé. Igen sokoldalú a szlovák népművészet és hogy a közönség részletesebben is megismerhesse annak egyes ágait és alkotóit, a Vencel téri bolt évente többször rendez kiállításokat. A Kostka kiállítás előtt például különféle hangszereket mutattak be népművészeti kivitelezésben, őszre kézimunka-kiállítást terveznek, keresztöltéses hímzésekkel, mely iránt már most igen nagy az érdeklődés. Ezt mutatja az ajtó nyílásakor halkan megszólaló kolomp kellemes hangja, mely, mintha befelé szólítgatná, magához terelné a kedves látogatókat: „Kerüljetek beljebb, hazajöttök, jól fogjátok itt magatokat érezni!" És valóban — otthon voltunk! Kardos Márta SZÍNHÁZI LEVEL KASSÁRÓL A kassai Állami Színház drámai együttesének idényzáró bemutatója (Schiller: Don Carlos) méltó befejezése volt a sikerekben oly gazdag évadnak. Ez az év jelentős szakasza volt a színház életének: munkásságában szembetűnő fejlődést tapasztalhattunk — mind a darabok kiválasztásában, mind azok tolmácsolásában. Különösen szemléltető volt ez a fejlődés az évad második felében. Az ebben az időben bemutatott darabok mindegyike közönségsikert aratott. Az idény nyolc bemutatója közül ki kell emelnünk Shaw: Az ördög cimborájának magas színvonalú előadását és Kohout Ilyen nagy szerelem című társadalmi drámájának színrevitelét. A Don Carlos bemutatóját is joggal sorolhatjuk a színház sikerültebb bemutatói közé. etikettel körülbástyázott trón magasságában. Ezt bizonyítja az a rövid életű őszinteség-szomja is, melyet Posa márki ébresztett fel benne. Nem is a címszereplő a dráma központi alakja, hanem Fülöp és Posa márki. Posa márki az ideális forradalmárt . személyesíti meg, „azoknak a századoknak a polgára, amelyek majd jönni fognak". Posa a dráma legjobban felépített és körülhatárolt figurája, látszik rajta, hogy Schiller saját gondolatainak, lázadásának adott hangot benne. Don Carlos alakja rettentően sokrétű: forradalmár, de hiányzik belőle Posa márki céltudatossága. trónörökös, de idealizmusa képtelenné teszi arra, hogy apja véres örökébe lépjen. Ziláltabbá teszi a helyzetet még mostohaanyja iránt érzett szerelme is. Jelenet a Don Carlos kassai előadásából (Foto: M. Litavská) A • Don Carlos (1787) határkő Schiller munkásságában. Határkő a minden visszásság ellen lázadó fiatal és az előkelő társadalmi pozícióba emelt reformista férfi közt. A fiatal Schiller — mint 22 éves ezredorvps — a Haramiák című zseniális drámájával kezdte irodalmi pályafutását. S bár munkásságának későbbi szakaszaiban *ő maga idegenkedett ettől a drámájától — sikerét már sohasem tudta túlszárnyalni. Schiller a dráma témáját hosszas történeti tanulmányok után a spanyol történelemből, II. Fülöpnek és fiának, Don Carlosnak konfliktusából merítette. II. Fülöp trónralépése is jellemző uralkodására: az ünnepségek fénypontja a nagy autodafé volt — több ezer embert égettek el elevenen. Méltó utóda apjának, V. Károlynak, „a hit legtöbb védőjének, az inkvizíció öklének": szűk látókörű, degenerált és az őrületig kegyetlen uralkodó volt. Első házasságából származó fiát, Don Carlost halálosan gyűlöli, börtönbe vetteti s a trónörökös ott is pusztul. Az igazság csak évtizedekkel a haláleset után került napfényre: II. Fülöp a saját fiát is lenyakaztatta! Schiller Don Carlosa a szabadság és a forradalom dicsőítése. De Schiller még^ a „felülről" vezetett forradalom híve. A tömeg még csak „statisztál", még csak játékszer a rebellis arisztokraták kezében. Schiller II. Fülöpje zsarnok, de nem teljesen negatív figura, hanem megrendítő, szerencsétlen, mindenben csalódott ember a szigorúan betartott A rendezéssel kapcsolatban meg kell említenünk a kassai és az ostravai színház gyümölcsöző együttműködését, mivel Don Carlost Stanislav Vyskočil, az ostravai színház tagja rendezte. A rendezés kitűnően emelte ki a Don Carlos alapgondolatát; a haladó erők és az inkvizíció összeütközését, a társadalmi fejlődés előharcosainak erkölcsi fölényét. A fiatal J. Rybárik (Don Carlos) ezúttal tehetségének sokoldalúságát bizonyította be: ugyanolyan átéléssel és sikerrel játszotta most a romantikus hőst, mint eddig a mai tárgyú darabok szerepeit. A legnehezebb feladatot kétségkívül Fr. Dobej kapta: Fülöp reális megformálása nehéz — de egyúttal szép színészi feladat. Fülöpje zsarnok, de hús-vér ember volt, távolról sem ptepír-figura. Erzsébet királynő szerepét J. Čunderliková és N. Kotršová alakítja felváltva. Kotršovának ez volt az első kassai szerepe, s az ebben nyújtott kiváló teljesítménye alapján nagyon sok szép alakítást várhatunk még tőle. Macko alakítása Posa márki szerepében színvonalas volt. Egy nehézséggel azonban nem tudott megbirkózni a színház, s ez nagyon sokat levont a jó rendezés, a jó színészi teljesítmények, a szép kosztümök (Radványi Magda) és díszletek (Šestina) hatásosságából. A húsz képre tagolt dráma a képek közti hosszú szünetek miatt vontatottá vált, a nézőket túlságosan kifárasztotta. Ezt elsősorban a színház technikai berendezésének rovására kell írnunk, azonban egy kis leleményességgel — legalább részben — ezen is lehetett volna segíteni. Kováts Miklós. -30CCAktok a Fiatalok Galériájában Az akt a képzőművészetben eredetileg a felöltözött vagy meztelen modellen végzett mozgás- és testtartás tanulmányozását jelentette, melynek célja az anatómiai és arányismeretek elsajátítása volt. A renaissance-tól kezdve az akadémiát előkészítő tanulmányhoz tartozott. Ennek a kornak haladó szelleme az embert helyezi érdeklődése középpontjába. A középkor testtagadó irányzatával szemben a meztelen embertest ábrázolása ismét előtérbe lép, akárcsak a klasszikus görög művészetben. Idővel az „akt" fogalmi jelentése kibővült. Ma ezen a néven nevezzük általában a meztelen emberi test minden megjelenítését. Minden kornak megvan a saját esztétikája. A történelem is igazolja, hogy a szépség fogalma a szellemi és technikai fejlődéssel megváltozott. Ami még néhány évtizeddel ezelőtt elragadóan bájos, vagy lelkesítően nagyszerű volt, azt most gyakran közönyösen fogadjuk. Viszont mai szemmel nézve E. Špitz itt kiállított monotípiája: a Fekvő vörös női akt szép, mert megfelel életérzésünknek, valamint Špitz másik műve: A Reggel, kék háttér, hűvösségéből a mahagóni meleg tónusában formált testek friss ritmusával. — Polakovič tusrajzában az előrehajló női alakot finom fekete vonal fogja körül, gyöngéd öleléssel. — Veiba, erős kék árnyékokkal állítja a tájba fehér testű asszonyát. — V'.achová olajfestménye nemcsak a fiatal lány tiszta idomait érzékelteti, de testtartásában, arcvonásaiban a lelkét is tükrözi. Színei még bátortalanok. Művészetének érlelődése bizonyára meghozza majd a funkciót jelző, kifejezést fokozó izzásukat. — Pataky Klára nagy fehér aktszobra könyökére támaszkodó, térdben felhúzott lábú leány, - magára vonja a néző figyelmét. Nem szokványos a fogalmazása. Alkotója logikusan és érzőn számolt a térrel és anyaggal. A mozdulat, a nyílt kerekded arc kifejezése a lényegre szorítkozik, ennélfogva sokat mond — Cutek szintétikus előadásban mutat be egy gyakran ismétlődő motívumot: A Reggel-t. Plasztikája mégsem banális, mert egyéni hangon jó érzékkel szólal meg. Staník síkokra bontott egyenes élű, kubizáló figura, formában újat akarnak adni. A sztratoszféra-repülős, távolbalátós mában ez nem is meglepő. Ha mérlegeljük ennek » figurális ' kis tárlatnak az eredményét, leszűrhetjük, hogy fiataljaink keresése — törekvése nem hiábavaló és többnyire biztató jellegű. Bárkány Jenőné ÜJ SZÖ 7 * 19P8. július 17,