Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-17 / 196. szám, csütörtök

A XI. kongresszus határozatai köteleznek 1 Képek a kassai kerüfe'hííl Kotay elvtárs, a kassai járási párt­bizottság vezető titkára, mint a XI. pártkongresszus küldöttje, nemrég nyilvános gyűlés keretében beszámolt a kongresszus lefolyásáról és a jelen­levőket megismertette a határozatok­kal. Mint már ilyenkor szokás, a legfon­tosabb kérdések az állattenyésztés kö­rül vetődtek fel. Valamennyien egyet­értettek abban, hogy az állattenyész­tés színvonalát magasabbra kell emelni, hogy 1960-ig teljesíthessük az ötéves tervben megállapított terme­lési színvonalat. A kassai járás az ál­lattenyésztési termékek beadásának első félévi feladatait elég jól teljesíti. Vágómarhahúsból 120,4 százalékos, sertéshúsból 89, tejből 98,4, tojásból pedig 77,8 százalékos teljesítményt mutat fel. A vágómarhahúsnál tapasz­talt túlteljesítés azzal magyarázható, hogy a szövetkezetek begyűjtési ter­vüket a növendékállatok eladásával igyekeznek teljesíteni, figyelmen kívül hagyva, hogy ezekből az állatokból a tovább tenyesztés során kiváló állo­mányra tehetnének '-.zert Éppen ezért helyes, ha korlátozzák a növendékál­latok eladását. Mint láttuk, a vágómarhahúsból já­rá«—ik több mint 213 ezer kg-al lépte tű) begyűjtési tervét, ugyanakkor a sertéshúsból csaknem 116 ezer kg-al adott be kevesebbet. Ez azt jelenti, hogy a sertésállomány tervét, bár da­rabszámra igen, de súlycsoportok szerint kevés szövetkezetünk telje­síti. Ez az oka annak, hogy a félévi tervet csak megközelítőleg teljesítet­tük. A növénytermesztés feladatait il­letően ugyancsak komoly feladatok várnak járásunk szövetkezeteire. Nagy általánosságban szövetkezeteink tavaly a gabonabegyűjtési tervet jóval túllépték, egyes szövetkezeteink viszont és főleg az egyéni gazdál­kodók hektárhozamai meg sem köze­lítik az előirányzatot. Nem árt tehát, ha mind a szövetkezetek, mind a nemzeti bizottságok komolyabban foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy járásunk a termelés növelésében való­ban megállja a helyét. Iván Sándor, Kassa Szépek a kapásnovények a rappi határban Aki bejárta a losonci határt, minden különösebb szakértelem nélkül észreveszi, hogy a kapásnö­vényeknél még nagy a lemaradás. Hiába, a májusi eső hiányát észre lehet venni a földeken. Annál szembetűnőbb azonban a rappi ha­tár, melynek Terbeléd és Kis­ujad felüli részén hatalmas kuko­ricatáblát ringat a szél. Szinte er­dőnek lehet nevezni ezt a hatalmas táblát, ahol a kukoricaszár már az embermagasságot is túlhaladta. — llven gyönyörű kukorica, azt hiszem nemcsak járásunkban, de a kerületünkben sincs — mondja Learatták és kicsépelték az őszi árpát A Bajcsi Állami Gazdaság haraszti részlegén a minap befejezték az őszi árpa betakarítását. A 65 hektáros te­rületből 36 hektárt Mihalek István és Orlík József kombájnvezetők arattak le, akik meghosszabbított műszakban dolgoztak. Az őszi árpán kívül még 10 hektár repcét és 27 hektár fűmagot is learattak. A cséplést villanyárammal hajtott cséplővel végezték és a megállapított napi 59 mázsa helyett közel 100 má­zsát csépeltek ki. Ami a hektárhoza­mot illeti, 22 mázsa átlagtermést mu­tathat ki a részleg hektáronként, ami a májusi szárazságra való tekintettel szép eredménynek számít. A gabona betakarításával kapcsola­tosan meg kell említenem, hogy a szakszervezet és a gazdaság vezető­sége nagy figyelmet szentel a szo­cialista munka verseny kibontakoztatá­sának, mind a kombájnvezetők, mind a traktorosok és a gazdaság összes dolgozói között. Ez a nemes versengés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az aratással egyidőben a tarlóhántást és a másodnövények vetését is elvégez­hetjük. Pšenák József, Bajcs büszke önérzettel Bolyós Béla, a szövetkezet elnöke. A tervezett 50 mázsás hektárhozamot biztosan túllépjük. Pedig milyen nagy volt a vita, amikor a tervet készítettük. A tagság sokallta az 50 mázsás hektárhozamot. Sólyom László Érdemes repcét terme ni Kicsiny az ipolybalogi szövetkezet, alig 134 hektár kiterjedésű. De a ki­tartó, szorgalmas munka évről évre szebb eredményekről beszél. A szövetkezet repcéje, mely már zsákokban van, igen jól sikerült, át­lag 25 mázsát termett hektáronként. A szövetkezet az aratás mellett a nö­vényápolással és a korai burgonya ki­szedésével foglalkozik. Ügy számítanak a szövetkezetesek, hogy burgonyabe­adási tervük 70 százalékát korai bur­gonyából teljesítik. Az előzetes számí­tások szerint 130—135 mázsára számí­tanak korai burgonyából hektáronként. Igen örvendetes, hogy a szövetkezet néhány nappal ezelőtt szénabegyűjtési tervét is teljesítette. Illés József Kaposvajkócon is aratnak A helyi állami gazdaság az ara­tásra alkalmas időjárást kihasználva megkezdte az őszi árpa betakarítását. 6 traktor segítségével elég gyorsan végeztünk az aratással s megkezdjük a cséplést. Az aratási munkákban Sza­lai János és Zselizky Zoltán csoportja tűnt ki. Ha munkájukkal továbbra is úgy haladnak, akkor az aratást igen rövid idő alatt befejezzük. Varjass; János, Kaposvajkóc A zétényi EFSZ életéből >V * ** "í^ü^w&.-sl iÉÜMW:. Hl. iL««Jt WBŠíM É& ÉWM-, . JČŠIM^ŠM \ A zétényi szövetkezet legjobb fejőstehenei Az etetők megelégedéssel szemlélgetik a jól hízó ser­tésállományt Lehetséges, hogy a krónikás nem jegyezte fel, azonban a tavalyi ősz végképpen eltűntette a széles zé­tényi határ mesgyéit, a szövetkezeti eszme egybetömörítette a kis- és középparasztokat. Az újdonsült szövetkezetesek nem jöttek üres kézzel, hanem mint a módos meny­asszony, gazdag hozományt, gaz­dasági felszerelést, állatokat, vető­magot hoztak a közösbe. Innen kezdődik a zétényi szövet­kezet sikert s gazdálkodásának el­indulása, mely most szorgalmas munkával eredményesen folytatódik tovább. Gazdag termést ígérnek a kalászosok, az EFSZ tagjai 25—30 mázsás hozamra számítanak hektá­ronként. A cukorrépa ugyancsak jó termést ígér, hiszen jó egy hónap­pal ezelőtt levelei már elborították a földet. Indokolt tehát, ha a szövetkezet terve 350 mázsás hek­tárhozamot irányozott elő. A szövetkezet tagjai ez idö sze­rint a takarmányok betakarításával foglalatoskodnak. Noha az első ka­szálásból várakozáson aluli termést gyűjtöttek be, a második kaszálás mindezt kétszeresen pótolta. A fa­lu mellett létesített szérűn a ta­karmánykazlak egész sora áll, mely­ből csak a lucerna termése mintegy 800 mázsára tehető. Ha hozzászá­mítjuk az egész évi takarmány mennyiséget, mely a másodnövé­nyek vetésével szintén bőséges ter­mést ígér, akkor valóban láthatjuk, hogy a szövetkezetben a takar­mányalap biztosításáról komolyan gondolkoztak. A szövetkezet állattenyésztéséről ugyancsak dicséröleg beszélhetünk. A tagoktól összpontosított állat­állomány mind a szarvasmarhákban, mind a sertéstenyésztésben sikere­sen gyümölcsözik. Igaz azonban az is, hogy a nagykaposi járásban a zétényi szövetkezet ezelőtt mindig az elsők között teljesítette begyűj­tési tervét. Most azonban mintha egy kis megtorpanás lenne az EFSZ házatáján. Ez idö szerint különös­képpen a vágómarhahús begyűjté­sében mutatkoznak hiányok; ezt egyrészt objektív okok, másrészt pedig az éberség hiányának elha­rapozódása idézte elő. Májusban ugyanis tűzvész ütött ki a szövet­kezet istállójában, melynek több te­hén és növendékállat esett áldoza­tul. Miután a szövetkezet az állo­mány tervét jól teljesíti, valószínű, hogy az első félévi mulasztását a második félévben pótolja majd. Ennek ellenére a tej félévi begyűj­tési tervét az EFSZ 91,86 száza­lékra telíesit. A tojásbeadásban vi­szont 115 százalékra tett eleget az állam iránti kötelezettségének. Mi­után bőséges takarmánnyal rendel­kezik, a tejhozam állandó emelke­dést mutat, ami kezességet nyújt ahhoz, hogy a tervet ebből a ter­mékből túlteljesíthetik. A zétényi határt ezelőtt a Lator­ca rakoncátlan vize minden esz­tendőben elárasztotta és sok kárt okozott. Most azonban valóra vál­nak a régi vágyak, hiszen a folyó balpartján napról napra hosszú ki­lométeres távolságban növekedik a védőgát, melyen igen sok ifjú­munkás jelentős értékű társadalmi munkát fejt ki, hogy megzabolázza a rakoncátlan Latorca vizét. Ez az építkezés egyebek között nagy hasznára válik nemcsak a zétényi, hanem a környékbeli szövetkeze­teknek is, melyek további 100 és 100 hektár eddig kihasználatlanul heverő földet tehetnek termöké­pessé. Azt tartja a közmondás, hogy végén csattan az ostor. Valóban, ha a vezetés és a munkaszervezés ed­dig tapasztalt színvonala megma­rad, komoly fejlődést érhet el a szövetkezet. A szövetkezet vezeté­sében kiuáló képességű és hozzáértő emberek irányítják a közös gazdál­kodást. Pokol elvtárs, az elnök és Plutko András, a könyvelő biztosan tartják kezüket a gazdaság szívve­résén. Hasonlóképpen vélekedhetünk a csoportvezetőkről és az állatte­nyésztés vezetőjéről, akik mindnyá­jan a közös érdekeket tartják szem előtt. Mindenesetre mit sem érne a vezetés és a készséges irányítás a szövetkezet áldozatkész tagjai nél­kül, akik mind az istállóban, mind a földeken derekas munkával har­colnak szövetkezetük megszilárdí­tásáért és a tagság jólétéért. Andrej Zábredský A közelmúltban zuhogó esőzések következtében megduzzadtak a folyók és mint képünk is mutatja, a Sajó is kilépett medréből. A víz csak a szalóci EFSZ-ben mintegy 200 hektár rétet árasztott el. A kassai és preiovi kerület szövetkezetei tapasztalatcserés tanulmány­út juk során megálltak a Buüovicei és a Toporci Állami Gazdaságon, ahol nagy érdeklődéssel megtekintették a közvetlen trágyázás módozatait, melyet mint képünk is ábrázolja, az állatoknak szabadban történő tenyésztésével végeznek. Szorgalmas munka nyomán a boldogabb élet felé Az apácaszakállasi EFSZ határában a kora reggeli óráktól kezdve messze elhallatszik a cséplőgép bugása. Min­den épkézláb ember szorgalmasan dolgozik a cséplőgépnél, siettetik a repce után az őszi árpa kicséplését. A munkák jelenleg annyira összetor­lódtak, hogy bizony derekasan kell dolgozni, mivel még a korai burgo­nya is betakarításra vár. Elmondhatom, hogy az aratás mel­lett a soronlevő többi munkák is jól folynak. Két kévekötő és négy kom­bájn már a búza aratását is meg­kezdte, 850 hektár gabonatermésünk elég jó hozamokat ígér s ez még lel­kesebb munkára serkent mindnyá­junkat. Ami a takarmány kaszálását illeti, a második kaszálás maaasan I túlszárnyalja az első kaszálásból szár- | mázó takarmánvmennyiséget s a ter­més bőven fogja fedezni az állomány takarmányszükségletét. Ha figyelemmel kísérjük állatállo­mányunk hasznosságát, megállapít­hatjuk, hogy az elmúlt évvel szemben igen szép eredménveket értünk el. Míg tavaly az egy tehénre eső fejési átlag alig közelítette meg a 6 li­tert, addig jelenleg már 8.6 literes át­laggal dicsekedhetünk. Ezt úgy ér­tük el, hogy állományunkat saját te­nyésztésű borjúkkal töltöttük fel és megfelelően takarmányoztuk. Ezek s sikereink egyébként azzal bíztatnak,, hogy az ötéves tervet né?y év alatt teljesítjük, melynek színvonalától már jelenleg sem állunk messzire. Zsemlye Gyula, Apácaszakállas. A vámosladányi EFSZ 26- tagú szénakaszáló brigádja Csehországban Az állatállomány átteleltetésének kérdése ez ideig csaknem minden év­ben komoly gondot okozott szövet­kezetünk vezetőségének. Most azon­ban tudatosítottuk, hogy ha több húst, több tejet és zsírt akarunk termel­ni, akkor az állatállomány szaporítása mellett a bőséges takarmányalap megteremtéséről is kell gondoskod­nunk. így alakult meg a szövetkezet tagjai­ból nemrég az a 26 tagból álló cso­port, mely Chládek zootechnikus ve­zetésével a szövetkezet teherautóján elindult Csehországba, ahol Šumavá­ban a prachaticei járás Želnava nevű telepén megkezdte a széna kaszálá­sát. A szövetkezet vezetősége ezenkívül elhatározta, hogy a napokban 60 darab növendékmarhát küld állandó legel­tetésre ugyancsak Zclnavára. Ez az állomány késő őszig marad majd Csehországban. Idehaza szintén ko­moly intézkedéseket foganatosított a vezetőség, hogy az állatállománynak jó minőségű bőséges takarmánykész­leteket teremtsen. így a learatott ga­bona helyébe nyomban tarlónövé­nyek kerülnek, sőt a késő őszi zöld­takarmány biztosítása céljából takar­mánykáposzta vetésére is sor kerül, így gondoskodik szövetkezetünk arról, hogy egész éven keresztül bő­séges takarmánnyal lássa el az álla­tokat. E munka eredménye a szövet­kezet további megszilárdulását és a tagok jólétét biztosítja. Burkö Irén, Vámosladány Növekedik a kendertermesztés K i ne ismerné egyik hasznos ipari növényünket — a ken­dert, melynek rostjából a falusi asszonyok még nem is olyan régen al­sóruhájuk nagy részét készítették. Az e növényből készített anyagok nagyrészét a házi használatból az ol­csó pénzért megvásárolható ipari anyagok ugyan kiszorították, ennek ellenére azonban a kender iparunknak igen fontos nyersanyagát képezi. A szövetkezetek megalakulása előtt a királyhelmeci járásban csak kicsi­ben, saját használatra termesztettek kendert. A szövetkezetek megalaku­lásával azonban valamennyi közös gazdaság rátért e fontos növény ter­mesztésére, melynek vetésterület.!? évről évre tovább bővül. Járásunk területén az elmúlt évben 300 hektáron, ez idén pedig már 400 hektár területen termelik ezt a fon­tos növényt. Pirigye Lajos, a lenfel­dolgozó üzem egyik referense arról tájékoztatott, hogy a kender ter­mesztése kifizetődik, hiszen a kisgé­resi, perbenyíki, valamint a bodrog­szentesi szövetkezet hektáronként 4800 korona jövedelemre tett szert a kendertermelésből. Ebben az évben a hezamok túlhaladják a számításo­kat. mivel szép termésre van kilátá;, mely egyik komoly jövedelmi for­rását képezi járásunk szövetkezetei­nek. Zelenák István, Perbete (JJ SZŐ 6 * 1958 július 12.

Next

/
Thumbnails
Contents