Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-17 / 196. szám, csütörtök

EZ IS ELUREGYARTOTT ELEM? Paláston a szövetkezeti építkezésen dolgozók betonozás közben mondották: — Ügy gondoljuk, az előregyártóit elemet utólag mi csináljuk meg, ahopy tudjuk, a mi módunkon. Szövetkezeti istálló alkatrészeiről van szó, s — bocsánat a kifejezésért, — a szövetkezetetek birkatürelemmel várják ezeket az „elemeket", közben nyugtázzák a sok-sok ígérgetést. A Priemstav — Bratislavából — még május 5-re ígérte, hogy a helyszínen, már mint Paláston, az Ipolysági járásban, a szövetkezeti építkezésen ott lesz az anyag, s ők is hozzálátnak a szereléshez. Azóta már sok-sok minden történt széles e nagy világban, de a szövetkezeti építkezést valahogy a „lassan járj, — tovább *rsz" (hová?—) mondás kerekére szerelték. Kovács János, az elnök dühösködik, • az emberek szájából a káromkodás hol csendesebben, hol hangosabban csúszik ki. Kár, hogy nem jut el a gyártók fülébe, nem hallhatják. Ki kellene számítani az időveszteség értékét, azt, mit tudott volna azóta elvégezni a 12 tagú kőművescsoport, meg az ácsok, akikből más, maszek-munkára is küldött az elnök. — Mit csináljak, ha nem dolgozhatnak. Huszadikáig nem nézhetik tétlenül a napot. Mert huszadikára ígérték, ki tudja, hányadszor már, hogy lejönnek szerelni, akkorára itt lesz az anyag, az az előregyártott, hogyis mondják csak? — Elem. — Az az. S közben az emberekre mutat. — Ök még hamarább készen lesznek vele, az az érzésem. Tétlenül nem várhattak a szövetkezetesek, s hozzáláttak egy istállót felépíteni, alapot ásattak, betonoztak, száznyolc állatnak lesz heilye, nem lesz szabad ég alatt. Mert most úgy van, ha nem is egészen, nyári karámokban. De nyár után — ki tehet róla — ősz, meg tél is szokott lenni, s olyan idők is, hogy a kutyát sem érdemes kihajtani, de érdemes lenno felelősségre vonni egyeseket a felelőtlen ígérgetés miatt. — ősszel kétszáztizenklt állatot összpontosítunk. De ha így megy, — nem tudom tni lesz. Nehezen hiszem, hogy huszadikára is itt lesznek, — egészíti ki az elnök. Anton Samec, az építkezési csoportvezető, —* úgylátszik ő nem valami .jókedvű — nagyokat hallgat, csak a lapátot ütögeti a földhöz. Közben páran dolgoznak, betonoznak, itt-ott közbeszólnak. — Nem rajtunk múlik — így a fiatalok egyike. — Látja, dolgozunk. — Látom. Csak az nem látja, akinek kellene. Ők is, én is szívesebben néztük volna már a kész istállót, vagy legalábbis a nyolc vagon anyagot, amit még május 5-re le kellett volna szállítani. Nem tehetek róla, ilyenkor a száz százalékon felülj jelentések a termelés egyes szakaszairól hitelüket vesztik a szememben, s papírhalmazt képzelek magam elé, a bürokrácia pókhálójával be'onva, ég meg föld között lebegve. Az elnök cipője orrával vonalat húz a felhányt földbe, mintha játszogatna, pedig látom az arcán, erősen gondolkodik. Valami még kikívánkozik. — Nem akarok panaszkodni, siránkozni sem szeretek, de nem tudom, honnan lesz tető erre az istállóira is, amit mi csinálunk. Nem akartam panaszos riportot írni, ha azonban nemcsak a valóságot látom, hanem az igaziságot is akarom, nem hagyhattam figyelmen kívül Kovács János e'nök szavait. Nem engedhettem el a fülem mellett, hogy csaknem hatszáz jószágnak a mai napig valójában egy istállója sincs. Ebből a hatszázból több mint kétszáz ősszel került a közösbe. És hogy ennek milyen a jelentősége egy f.luban, egy szövetkezetben, azt az illetékes panelgyártó üzem vezető tényezői, e szállítók vezető tényezői aligha tudják elképzelni. A járáson már inkább, csak hát a jelentés, míg kezeken keresztül megy vasalódik. Lehet, hogy meg is szépül?! És ez a sokszor használt kontaktus olyan érzelmeket válthat ki egy-egy emberbei, mint Pató Pálban az ő házteteje. Az előregyártó és más illetékesek fő-fői időt is gyárthatnának előre, tartalékba. hogy n kéthónapos késéseket abból pótolják, s egy kicsit a saját zs-'bükből is. (-d.) A Csehszlovák Televízió ötéves jubileuma A Szovjetunió és az USA után Csehszlovákiának van a legtöbb televíziós készüléke A Csehszlovák Televízió ez évben Ünnepli ötéves jubileumát. Jóllehett öt év rövid idő, mégis rá kell mutatni erre a jubileumra, mert a televízió nálunk hihetetlen mértékben, számszerűleg emelkedett. Ezt a legjobban az bizonyítja, hogy a Szovjetunió és az USA után Csehszlovákiának van a legnagyobb számú televíziós készüléke. Az első televíziós készüléket a 4500 számú típust, a strašnici Teslagyár gyártotta, amelynek 25 cm nagyságú képe van. A típus, habár ma már nem gyártják, még ma is nagy számban van forgalomban. Míg az első évben, vagyis 1953-ban összesen csak 355 televíziós készüléket adtak el a csehszlovák piacon, addig a rákövetkező évek már óriási fellendülést mutatnak. A statisztika itt többet mond nekünk. 1954-ben 12 879 darab került a hazai piacra, 1955-ben 29 143, 1956-ban 47 888 és 1957-ben 121 631 darab. Ezek a számok mindennél jobban igazolják, hogy Csehszlovákia, e téren vezet. Eddig a következő típusú hazai televíziós készülékek kerültek forgalomba: 1001, 4200, 25 cm képpel. Manes 36 cm, Akvarell 36 cm és Athos 43 cm képpel. Csehszlovákiában 1957 végéig összesen 211 897 készüléket adtak el, ebből 88 800 darab a szovjet gyártmányú Record, Temp és Rubint. 1958-ban a mérleg még kedvezőbb, mivel az első negyedévben már 52 604 készüléket adtak el. Ez az eredmény is dolgozóink magas életszínvonalát igazolja, mert nálunk napról napra jelentékenyen emelkedik a televíziós készülék tulajdonosainak száma. Nem érdektelen itt a szomszéd milliós lakosú Bécsre rámutatni, ahol hozzánk viszonyítva még a lakosság tizedrésze sem rendelkezik televíziós készülékkel. K. P. 7

ornalján többé-kevésbbé mindenki ismeri Szabony Jánost, a traktorállomás kapuörét. Nem is a tornaijaiak kedvéért próbálom néhány tollvonással megrajzolni öt, hanem azért mert másutt is kíváncsiak lehetnek egy kapuörre, különösen akkor, ha arról az újság is ír. Azt hiszem, ha egy kicsit megsarkantyúzzuk képzeletünket, magunk elé is tudjuk vetíteni. Próbáljuk meg hát. Az órbódé előtt köszöntök rá. Tömzsi alakján sötétszürke posztóruha feszül. Olyan, mint amilyet a legtöbb üzemi őr visel. Ugyanolyan színű anyagból készült sapkája alól őszes hajtincsek kandikálnak elő. A deresedő hajszálak szinte ellentétben állnak fiatalosan piros telt arcával és mosolygósan csillogó szemével. Ki hinné, hogy már 55 éves? Magam se, amíg saját szájából nem hallottam. A fogadtatás olyan volt, mint általában lenni szokott, csak amíg a látogatók nevével telefirkált füzettel bíbelődünk, kezdünk ismerkedni. Közben idáig hallatszik a helyi híradó hangja, amelyen keresztül a helyi nemzeti bizottság a kormány aratási felhívását tolmácsolja a lakosságnak. — Az újságban is ez áll — szab irányt Szabony János a beszélgetésnek. Biz isten, kell ám ilyenkor a munkáskéz. Hirtelen árnyék vetődik az „örbódé" falára. Nyurga, 35—40 év körüli férfi az ajtófélfának támaszkodva bekukkant. — A tanuló — bök felé Szabony János. Telt piros arcán egy izom sem rándul, csak mosolygós tekintete néz rám fürkészve, mintha kérdezné: — „Nos, megértetted?" Őszintén szólva hirtelen nem tudtam mit jelentsen ebben az értelemben a „tanuló" szó. Alaposan rá is csodálkozfit a has A Szombathelyi Gépgyár technikai kollektívája egy hússzövögépet szerkesztett, amely újdonság a maga nemében. A gép elvégzi, Illetve helyettesíti egyrészt a? úgynevezett húsklopfolást, másrészt a rántott szeleteknek fe! nem használható különféle a beépített késsorozatok húsdarabokat segítségével összeszövi, összevarja rántani való szeletté. A húst porhanyóvá teszi, az emésztést megkönnyíti, a sütési időt lerövidíti. A gép óránkénti teljesítménye 25 kg hús. A gép két kivezető tengelyvége lehetővé teszi különféle műveletű konyhai segédgépek használatát is. így a gép több célra is alkalmas. Kétségtelen, hogy a gép nagy jelentőséggel bír a vendéglátóüzemek és üzemi konyhák részére, amelyek gyakran azért nem tudnak rántott szeleteket az étkezőknek elkészíteni, mert nem mindenkor kapható szeletekre alkalmas hús. (K.) hattam, mert nyomban értelmet adott a szónak. — Holnap levetem a mundért és Varga Márton lép a helyembe ... ez a fiaiul ember, aki most itt áll előttünk. Ma jött ide először. Mindjárt nem hagyhatom magára ... Ezt a mesterséget is meg kell ám tanulni... No, azt hiszem, most már érti, miért nevezem „tanulónak"? Szóból ért az ember, de most meg már azon nem tudok eligazodni, miért akarja otthagyni az állását. Szóvá is tettem a dolgot. — Nem örökre — mosolyogja —, csak úgy három-négy hétre ... amíg a cséplés tart... — Csépelni akar? — — Persze hogy csépelni, még minden évben voltam, hát most miért ne mennék. Nem hallotta a helyi rádiót? Az újság is megírta ... Igen, megírta az újság és a helyi híradón is, a rádión keresztül is, mindenkihez szólt a kormány, hogy minél gyorsabban és a lehető legkevesebb szemveszteséggel kerüljön fedél alá az árpa, a búza, a kenyér. Az ötvenötéves kapuőr meghallotta a kormány felhívását. Meghallotta és megy. A cséplés idejére búcsút mond a bűvös örszobának, hogy cséplőgépet kezeljen, búzát csépeljen a tornaijai szövetkezetben. Amikor azt fejtegetem, hogy hát mégis már nem a legfiatalabb, az egészségi állapotával is baj van, ha jól tudom, és mégis a kényelmesebb munkahelyet otthagyja a kényelmetlenebbért — így válaszol: — Szakember vagyok és ... kommunista. A nép, az ország érdikéről van szó... az én mostani helyemen más is megfelel, az utánam következő épp olyan éberen fog őrködni az állam vagyona felett, mint ahogyan én őrködtem, de a cséplőgép mellé biz ám szakember kell... C zabony elvtársnak nem mondunk ^ köszönetet az elhatározásért, úgyis visszautasítaná, mert a párt katonája, azé a párté, amely mindig és mindenkor a dolgozók érdekében, a dolgozók javára fordítja erejét, de sohasem vár érte hálálkodást. Sz. I. Az értelmiség szerepe a szocialista társadalomban ü ártunk XI. kongresszusa nemrégen nemzetközi jelentőségű, korszakalkotó feladatokat tűzött ki, melyek teljesítésével befejez-ük köztársaságunkban a szocializmus építését. A gazdasági feladatokkal párhuzamosan kultúrforradalmunkat is be kell tetőznünk, ami annyit jelent: a tudományos szocialista világnézet, a marxi-lenini ideológia, a gyökerével a népből sarjadó új, szocialista kultúra teljes győzelmet arasson és formálja át társadalmunk tagjainak gondolkodásmódját, eszmevilágát, nevelje ki a szocialista erkölcsöt és az új ember nemes tulajdonságait népünkben. Ebben a nagy történelmi folyamatban a néptömegeken kívül óriási szerep hárul értelmiségünkre, mind a tudományos, mind a műszaki értelmiségre. A szocialista építés befejezésének feladatait ugyanis nem oldhatjuk meg anélkül, hogy tudósaink, műszaki értelmis-qi dolgozóink ne tökéletesítenék munkájukat és újabb felfedezésekkel és eredményekkel gazdagítanák társadalmunkat. Hisz a gazdasági építés óriási feladatainak megvalósítása elképzelhetetlen a gépesítés továibbi nagyvonalú tökéletesítése, a komplex technika meghonosítása, a teljes automatizálás, kemizálás, stb. nélkül. Mindez a termelőerők óriási arányú fejlődését jelenti. Ugyanakkor éppen olyan nagy jelentőséggel kell előtérbe lépnie a közeljövő állandó feladatának: a szocialista ideológia győzelme kivívásának, a kultúrforradalom befejezése feladatának. * * * Az imént felvázolt folyamatban hatalmas szocialista osztályátalakulások következnek be, amelyek még a munkásosztályt is érintik. Annál behatóbb átalakuláson mennek keresztül a nem proletár osztályok és rétegek is, köztük elsősorban a dolgozó parasztság és az értelmiség. Mi a szerepe az értelmiségnek a társadalom életében és milyenek szocialista átformálódásának távlatai? Nézzük történelmi szempontból a dolgokat. Tudjuk, hogy a marxi-lenini ideológiának az osztályokról szóló tanítása nem tekinti osztálynak az értelmiséget, hanem csak olyan rétegnek, melyben képviselve vannak az adott társadalom összes osztályainak, elsősorban az uralkodó osztálynak tagjai. Ez adja meg az értelmiség sokrétűségét. A kapitalizmus teljesen a maga szolgálatába kényszerítette a tudóst, az orvost, a mérnököt, stb. Mivel a nép egészségügyi, szociális és művelődési igényeinek kielégítéséről a kapitalizmusban alig gondoskodtak, csak az anyagilag erösebbek folytathattak megfelelő fő- és középiskolai tanulmányokat és léphettek értelmiségi pályára. Ha egy paraszt-', vagy munkásfiú tehetségével és szívós akaratával felküzdötte magát az egyetemre, vagy ha a tőkés (Bata) felfedezve tehetségét támogatásban részesítette azért, h~" majd az ő érdekeit szolgálja, igyekezett, — s a legtöbb esetben nem sikertelenül — kiölni osztályöntudatukat, a tőkés rendszer engedelmes szolgáivá tette őket, gyakran saját testvéreik ellen használta ki őket. Az értelmiség tehát,réteg. A termelési eszközökhöz vftló viszonyát illetően egyrészt szellemi proletariátus, mert éppúgy nem birtokosa a termelési eszközöknek, mint a gyári munkás vagy a bányász. Egyedüli kincse a tudása, ezzel különbözik a proletártól. Viszont az értelmiség sokrétűségénél fogva nem mindegyik tagjára illik a szellemi proletár megnevezés, mivel osztályszármazás és egyéb körülmények bizonyos rétegeződést idéztek elő az értelmiségben. (Például egy szanatórijmtulajdonos, számottevő' személyzetet foglalkoztató orvosprofesszor nem vehető egy kalap alá egy vidéki körorvossal stb. Az első nyilvánvalóan tőkés, kizsákmányoló.) Tekintetbe kell vennünk ugyanakkor azt is, hiogy a tőkések éppen az értelmiségiek képességeinek kiaknázása miatt bizonyos kiváltságban részesítették őket, aminek nyomai felfedezhetők a kispolgári értelmiség mentalitásában, lelkivilágában, gondolkodásmódjában. Lenin ezt így jellemezte: „A művelt emberek rétege, általában az „értelmiség", szükségképpen szembefordul a gondolatot és tudást üldöző önkényuralom részéről megnyilvánuló vad rendőri elnyomással, de az anyagi érdekek ezt az értelmiséget az önkényuralomhoz, a burzsoáziához tűzik, arra késztetik, hogy ne legyen következetes, hogy kompromisszumokat kössön, hogy állami fizetés vagy profitban és az osz. talékokban való részesedés ellenében lemondjon az ellenzéki és forradalmi fellépésről." A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme egészen más feltételeket teremtett az értelmiség tehetségének és képességeinek kibontakozódására — a történelemben első ízben a nép érdekében. A nagy országépítés művében nélkülözhetetlen az értelmiség segítsége. Ugyanakkor azonban meg kell változnia az értelmiség nép iránti viszonyának, társadalmi nézeteinek, életfeifogásának és gyökeresen meg kell változnia egész lényegének. A régi értelmiség átnevelése a Szovjetunióban vajúdással teli folyamat volt. Nem kevésbé vonatkozik ez a műszaki értelmiségre is. Feltételeink, melyekkel 1945-ben a felszabadulás után megkezdtük a szocialista építés müvét, lényegesen eltértek a Szovjetunió viszonyaitól. A kapitalizmustól fejlett, magas színvonalú értelmiséget vettünk át. Túlnyomó többsége, főként a hazafias érzelmű s ezért rendszerünkkel rokonszenvező értelmiség, bekapcsolódott a szocialista építőmunkába, és szívvellélekkel szolgálja a szocializmus ügyét. Pártunk, a kispolgári értelmiség irányában azt a lenini politikát foiytatta hogy: a proletár államhatalomnak fel kell használnia a burzsoá szakembereket arra, hogy velük a talajt úgy f-^lszántassa, hogy abban a talajban aztán semmiféle burzsoázia meg ne teremhessen... A tudomány, a technika, a tapasztalat különböző ágaiban jártas szakemberek vezetése nélkül lehetetlen az átmenet a szocializmusba ..." Értelmiségünk jelentős része a socialista építőmunka eddigi folyamatában bizonyos mértékben már átnevelődött. Sokan magukévá tették a tudományos marxista világnézetet és tagjai lettek pártunknak, amely soraiban így közvetlen befolyást gyakorol rájuk. Probléma azonban a termelés és a tudományos műszaki kutató- és alkotómunka kapcsolna. Tudósaink és műszaki dolgozóink még nem élik egészen népünk életét. Ma, a szocialista építés befejezése érdekében sürgős feladatunk, hogy képletes kifejezéssel élve —, a tudományos munkahelyek közelebb kerüljenek a gyakorlati munka -termelőhelyeihez. Rendszerünk korlátlan lehetőséget nyújt a tudományos munka sikereinek eléréséhez. Nincs még egy olyan rendszer, mely annyira támogatná a tjdományos és műszaki kutatómunkát, mint a szocialista rendszer. A nép érdekeiért való felelősség tudatában törekedjenek azért értelmiségi dolgozóink, tudósaink tudásuk fejlesztésére és életünk gazdagítására. Ma azonban a szocialista társadalom kialakítása érdekében épp olyan fontos, hogy mindenben egyek legyenek a néppel, azaz, hQfly értelmiségünk szocialista módon átalakuljon. Milyen feladatok megvalósításáról van tehát szó ezzel az átalakulással kapcsolatban? Itt azonos szempontok érvényesülnek, mint a szovjet szocialista értelmiség nevelésében. Elsősorban az értelmiségnek el kell sajátítania a proletárpártnak, a marxi-lenini elveket valló kommunista pártnak tudományos, materialista világnézetét, ideológiáját. Lehetetlen a szocializmus céljai felé közelednünk akkor, ha egyes tudósok, értelmiségiek, szakemberek idealista filozófiai, politikai és egyéb nézetek befolyása képezte akadály miatt nem tudnak előre törni a célhoz vezető úton, nem tudnak alkotó módon gondolkodni és mélyebbrehatóan a társadalom és a természet fejlődésének törvényeibe hatolni. Másodszor: fontos, hogy értelmiségünk magáénak vallja a munkásosztály politikáját és mindent a munkásosztály pozíciójából, szempontjából ítéljen meg. Csak egy célja lehet társadalmunk vezető osztályával — a szocializmus felépítése. Minden más irányzat népellenes lenne és hazaárulásra vezetne. Harmadszor: I értelmiségünk kötelessége, mindenütt: a tudományos munkahelyekeri, iskolákban, gyárakban, hivatalokban, kutatóintézetekben stb. szem előtt tartani és védelmezni a nép érdekeit. Ez a követelmény népünk szilárd erkőlcsi-politikai egységének a szerves t része. Végül értelmiségünk, főként a régi iskolából kikerült értelmiség kötelessége új szocialista értelmiséget nevelni a munkás- és parasztfiatalokból és ily módon biztosítani a munkásosztály befolyását az értelmiségi munka szakaszain. E téren nag • feladat hárul a XI. kongresszus útmutatásai szerint módosuló iskolarendszerünkre is. hogy egyaránt jól teljesítse nevelő- és oktatómunkáját, szerettesse meg a termelőmunkát ifjúságunkkal és helyes viszonyra nevelje a társadalom iránt. Megemlítendő még szocialista irodalmunk nagv szerepe. Az írók, főként az új, szocialista emberért folytatott küzdelemben tölthetnek be magasztos küldetést. E téren pártunk fő feladata a liberalizáló irányzatok szigoró kiküszöbölése és a következetes harcos marxista szellem érvényre juttatása irodalmunkban. Pártunk a kultúrforradalom befejezésének nevelő feladatain kívül természetesen a szocialista állam elnyomó szerepét is következetesen érvényesíteni fogja a szocialista építés befejezésének időszakában ott, alioi ellenséges magatartással találkozik A Szovjetunióban sokkal komolyabb volt ez a kérdés, s a párt érvényt tudott szerezni politikájának, mert híven követte Lenin útmutatását, hogy a szocialista állam „ ... félresöpri útjából a javíthatatlan burzsoá intellektuelleket, átgyúrja, átneveli, befolyási körébe vonja az ingadozókat és fokozatosan mind nagyobb részüket állítja a maga oldalára." Nagy és dicső feladatok várnak értelmiségünkre a szocializmus építésének befejezésében. A marxista elmélet tüzetes tanulmányozásával és elsajátításával, szakismeretének 11landó gazdagításával, a szovjet és más népek tapasztalatainak alkotó módon történő átvételével rója le kötelességét a nép állama iránt. A nép elvárja az értelmiségiektől, hogy teljesíteni fogják magasztos küldetésüket. A nép tiszteletben és megbecsülésben részesíti a szocialista építés érdemes értelmiségi dolgozóit, s az őket megillető helyre állítja a szocializmushoz közeledő társadalmunkban. L. L. (ÜJ SZÖ 5 * 1958. július 16.