Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-17 / 196. szám, csütörtök

Győzelemre kell vinni a szocialista társadalmi rendszert Befejeződött az NSZEP V. kongresszusa Berlin (ČTK) — Jűlius 15-én véget ért az NSZEP V. kongresszusának vitája. A délelőtti vita folyamán P. Werner, sz NSZEP KB titkára, F. Salbman ki nem elégítő önblrálatáról beszélt, aki tá­mogatta* Schirdewand és Bolweber elv­társak frakciős tevékenységét. O. Winzer, a külügyminiszter helyette­se, az NDK dolgozói és a kongresszus résztvevői nevében szolidaritását fejezte ki az iraki néppel. M. Tschesno-Hell író vitafelszólalásában köszönetet mondott a pártnak azért a segítségéért, amelyet az íróknak nyújt az NDK szocialista épí­tésére való tájékoztatásban. Peter Florin, az NSZEP KB tagja, aki a kongresszus utolsó, 74. szónokaként szólalt fel. Né­metország Szocialista Egységpártjának a világ többi kommunista- és munkáspárt­jaival fennálló szoros kapcsolatairól be­szélt. A délutáni ülésen W. Ulbricht, az NSZEP KB első titkára a vita végső ér­tékelésével foglalkozott. Kijelentette, hogy a vita megmutatta, hogy a kongresszus egyhangúlag elfogadta a kitűzött felada­tokat. fii kongresszus megmutatta, ho-, gyan kell az új Németországnak kiala­kulnia. Több éves céltudatos munkára van szükség, hogy bebizonyosodjék a szo­cialista rendszer túlsúlya a nyugat-né­metországi kapitalista rendszer felett. W. Ulbricht utalt az NDK-nak a német kérdés, elsősorban a két német állam szövetsége megteremtésének kérdése békés megoldására irányuló javaslataira. Megjegyezte, hogy Né­metország egyesítését nem mozdít­hatja elő a négy nagyhatalom képvi­selőiből alakított bizottság létrehozá­sa, mint ahogyan azt az Adenauer kormány a közelmúltban javasolta. Ezt a célt a legjobban az segítené elő, ha végre találkoznának a két német állam képviselői. Ulbricht elvtárs záróbeszédének je­lentés részében az Észak-Rajnavidék — Westfáliai választások eredményei­vel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a' választások másképpen vég­ződhettek volna, ha a szociáldemok­raták következetesen leleplezték vol­na a nemzetellenes, militarista Aden­auer-politikát. W. Ulbricht ezután egyes vitahozzászólásokkal foglalko­zott, amelyek a kongresszus által ki­tűzött gazdasági feladatokra vonat­koztak. A keddi ülés befejező részében egy­- hangúlag jóváhagyták a Németország Szocialista Egységpártja V. kongresz­szusának határozatát, amely a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói előtt áll?) feladatokkal foglalkozik. Az NSZEP V. kongresszusának hatá­rozatábó l ­Németország Szocialista Egység­pártja állást foglal a Német Demok­ratikus Köztársaság olyan külpoliti­kája mellett, amely betartja a szocia­lista internacionalizmus elveit, meg­erősíti a szocialista világrendszert és támogatja a békés egymás mellett élést valamennyi nemzettel. Csupán Németország keleti részé­ben merítettek tanulságot a két vi­lágháborúból, itt valósították meg a munkásosztály akciós-szövetségét és egységét, a gazdasági és politikai reakciót megfosztották hatalmi állá­sától. A határozat hangsúlyozza, hogy a szocialista építést a Német Demokra­tikus Köztársaságban olyan sikerek felé kell vezetni, amely a nyugatné­met munkásosztálynak és a dolgozók többségének még meggyőzőbben bi­zonyítja be a szocialista társadalmi rendszer előnyeit és haladó jellegét. Hogy azonban biztosítsák a népi de­mokratikus rendszer továbbfejleszté­sét és a szocialista vívmányok érint­hetetlenségét, fokozni kell a védelmi képességet az imperializmus agresz­szív erőinek ármánykodása ellen, meg kell hiúsítani minden olyan kísérletet, amely Nyugat-Németországból vagy Nyugat-Berlinből a szocializmus fej­lődésének feltartóztatására vagy meg­bontására irányul. Napjainkban az NDK fő feladata a szocialista demokrácia fejlesztése és a szocializmus építése, főképpen pe­dig az, hogy győzelemre vigye a szo­cialista társadalmi rendszert. A szocializmus felé vezető úton felmerülő gazdasági feladatok meg­oldása megkívánja az egész munkás­osztály általános kulturális, technikai szintjének emelését, magas munka­erkölcsöt, szigorú munkafegyelmet és a tervezés minőségének fokozását. Németország Szocialista Egység­pártjának V. kongresszusa kedden egyhangúlag elhatározta, hogy meg­bízza a Központi Bizottságot, amelyet újra választanak, nevezzen ki bizott­ságot, amely az NSZEP VI. kongresz­szusán előterjeszti az NSZEP prog­ramjavaslatát. Kedden este a küldöttek zárt ülésen vettek részt. Németország Szocialista Egység­pártja V. kongresszusának küldöttei július 16-án reggel záróülésre jöttek össze. Az ülés kezdetén meghallgat­ták sok külföldi küldöttség üdvözlő beszédét. A berlini Marx-Engels téren a vá­ros lakossága délután nagy manifesz­tációt tartott az NSZEP V. kongresz­szusának tiszteletére, amelyen fel­szólaltak a nemzetközi munkásmoz­galom kimagasló képviselői. A küldöt­tek este nagy népmulatság keretébgn búcsúztak Berlin városától. Csaknem ötmillió szovjet iskolásgyermek tölti ez évi szünidejét a nyári pionírtáborokban. A Moszkva melletti Junoszty Moszkvorocsija táborban mintegy 300 gyermek tartózkodik. Estefelé a gyermekek egy csoportja ukrán táncot jár. A SZOVJET TUDÓS OK óva intenek a rádioaktív sugárzástól A Szovjetunió Tudományos Akadé­miája rádióbiológiai bizottságának bő­vített ülésén július 11-én beszédet mondott Andrej Lebegyinszkij pro­fesszor az ENSZ rádióaktív sugárzás hatását tanulmányozó tudományos bi­zottságának tevékenységéről. Ha nem szüntetik be világszerte az atom- és hidrogénbomba kísérleteket — mon­dotta — 2000-ig a rádióaktív izotó­pok az emberek környezetében annyira megnövekednek, hogy sor kerül az örökletes betegségek és káros daga­natok számának növekedésére, még­pedig minden nemzedéknél többmilliós arányban. Ezt megerősíti az ENSZ bi­zottságának az ENSZ közgyűlés XIII. ülésszaka számára készítatt jelenté­se. E jelentés arra is rámutat, hogy a stroncium és más elemek rádióaktív izotópjai, amelyek a természetben az atomkísérletek előtt nem léteztek, be­kapcsolódtak abba a biológiai lánco­latba, amelynek végső láncszeme az ember. Világszerte felfedezték ezeket az izotópokat a talajban, a növényekben, a tejes táplálékokban, a halakban és húsban. Japánban a rizsnek egyes faj­tái mindmáig óriási adag stroncium 90-et tartalmaznak, amelyek elérik a 260 stroncium egységét. A stroncium 90 az ember szervezetében, a cson­tokban összpontosul és elősegítheti káros csontdaganatok és fehérvérűség (leukémia) keletkezését. Az ENSZ tudományos bizottsága a rádióaktív sugárzás hatásának vizsgá­latánál azt az egyértelmű nézetét nyilvánította, hogy a világon poten­ciális veszély áll fenn, amely a kör­nyezetben levő atomsugárzás szintjé­nek emelkedéséből ered. India javasolja az ENSZ-ben Kína képviseletének elintézését New York (ČTK) - Dal, India ENSZ-beli állandó küldöttje az ENSZ főtitkárához levelet intézett, amelyben arra kéri, hogy tűzze az ENSZ XIII. közgyűlésének napi­rendjére Kína ENSZ-beli képvise­letének kérdését. Felújítják a kínai-amerikai nagykövetek tárgyalásait Peking (ČTK) - A Kínai Népköz­társaság külügyminisztériumának megbízottja az Oj Kína sajtóiroda tu­dósítójával július 15-én folytatott be­szélgetésében kommentálta azt a washingtoni hírt, amely szerint az USA nem hajlandó felújítani 15 napon belül a kínai-amerikai nagykövetek tárgyalásait, hanem e határidő letelte után nevezi ki képviselőjét nagykö­veti rangban és egyúttal új helyet ja­vasol, ahol a felújított tárgyalásokat folytatni fogják. A Kínai Népköztársaság külügymi­nisztériumának képviselője hangsú­lyozta, hogy az USA meg akarja őriz­ni tekintélyét, nem akarja betartani a Kínai Népköztársaság kormányának június 30-i nyilatkozatában foglalt 15 napi határidőt. A megbízott kijelen­tette továbbá, hogy a 15 napos határ­idő kijelölésének célja áz volt, hogy rávegye az USÁ-t az egyezmény be­tartására és a tárgyalások felvételére. Néhány napos halasztás ezért nem határoz, amennyiben az USA készsé­gét nyilvánítja, hogy a kínai-amerikai nagykövetek tanácskozását mielőbb felújítja. Egyre jobban a nemzetközi esemé­nyek előterébe kerül a szocialista ál­lamok, valamint a tőkés államok kö­zötti nemzetközi kapcsolatok egymás­tól szögesen eltérő fejlődése. A szo­cialista államok minden egyes meg­nyilatkozásában első tekintetre lát­ható nemzetközi kapcsolataik békés alapelve, az a törekvésük, hogy jó kapcsolatokat tartsanak fenn vala­mennyi állammal. Mindenben az a mély, megbonthatatlan baráti szövet­ség'látható, amely a szocialista tábor tagjait egybefűzi. Antonín Novotnýnak, a CSKP KB első titkárának, a Csehszlovák Köztár­saság elnökének mint népünk legfel­sőbb képviselőjének és kíséretének látogatása a szovjet országban, a szovjet nép körében ismét egyértelmű bizonyítékát adta országaink kormá­nyai és népe mélységes .testvéri szö­vetségének, amelyet — mint Novotný elvtárs hangsúlyozta — semmilyen erő a földön nem képes megbontani. Né­pünk képviselőivel együtt hazánk dol­gozói, akik élénk figyelemmel kisér­ték e nagy jelentőségű baráti látogatás lefolyását, nagy örömmel nyugtázták a szovjet nép őszinte és szívélyes ba­rátságának megnyilvánulásait, a test­véri, önzetlen baráti segítséget, amely­ben népünket nagy feladatának, a szocializmus építése sikeres befeje­zésének teljesítésében részesíti. E na­pokban újból láthattuk és meggyőződ­hettünk róla, mily mély gyökereket eresztett nálunk leghatalmasabb és leghűbb barátunk, a szovjet nép iránti testvéri szeretet és szövetség gondolata. A szocialista tábor országai­nak megbonthatatlan egységét ma­nifesztálta a szomszédos Német De­mokratikus Köztársaságban folyó nagy jelentőségű esemény, az NSZEP V. kongresszusa. Ez a kongresszus azért is rendkívüli jelentőségű, mert az NDK a szocialista tábor legelőre­tóltabb frontján, közvetlenül a két világrendszer közötti vonalon fekszik. A kongresszus kitűzte az NDK fő gazdasági feladatát: 1961-ig utóiérni és túlszárnyalni az egy lakosra eső fontos élelmiszer és közszükségleti árucikkek fogyasztásában Nyugat-Né­metországot. Hogy az NDK dolgozói e nagy feladatot teljesíthessék, moz­gósítani kell az összes belföldi tar­talékokat. Természetesen nem nélkü­lözheti a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok önzetlen segít­ségét sem. Hruscsov elvtárs, aki jelen volt az NSZEP V. kongresszusának pénteki ülésén és nagy jelentőségű fel­szólalásában több időszerű kérdéssel foglalkozott, a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság viszo­nyával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a két országot széttéphetetlen barátság fűzi össze. Majd közölte a szovjet kormánynak azt a határoza­tát, hogy 1959. január 1-től lemond azokról az összegekről, amelyeket az ország a Szovjetuniónak az NDK te­rületén ideiglenesen állomásozó szov­jet csapatok állomásozási költségei­hez való hozzájárulásképpen fizet. A Szovjetuniónak ez a nagyvonalú gesztusa nem csekély mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a német dolgozók sikeresen teljesíthessék a pártjuk kongresszusán kitűzött nagy felada­tukat. Különböző társadalmi rend­szerű államok kapcsolatainak nor­malizálását a békés egymás mellett élés lenini elvei alapján szolgálja ha­zánk miniszterelnökének, Široký elv­társnak Adenauer nyugatnémet szö­vetségi kancellárhoz intézett levele is. Široký elvtárs e levelében rámutat ar­ra a tényre, hogy 13 évvel a második világháború után még műidig nem állanak fenn normális kapcsolatok a Csehszlovák Köztársaság és az NSZK között. Široký elvtárs, rámutatva az Európában keletkezett nyugtalanító helyzetre és az NSZK veszélyes fejlő­désére, ezen állapot megjavítása cél­jából azt javasolja, hogy a két szom­szédos állam diplomáciai kapcsola­tokat vegyen fel egymással. Ezzel a lépéssel hazánk kormánya újból megmutatja, mennyire szívén fekszik a nemzetközi feszültség enyhí­tése és mily következetesen törekszik békés politikájával hozzájárulni azon légkör megteremtéséhez, amelyben az állaftiok kölcsönös kapcsolatai a biza­lom alapján rendeződnek és így lehe­tővé teszik az aktív együttműködést gazdasági, kulturális és egyéb terü­leteken, amely bizonyára valamennyi nép javát szolgálja. A világbéke megőrzése szem­pontjából nagy jelentőségű esemény kezdődött tegnap Stockholmban is A svéd fővárosba csaknem 1500 kül­dött részvételével szerdán délelőtt több napos tanácskozásra összeült a leszerelési és nemzetközi együttmű­ködési kongresszus. A kongresszus tárgyalásainak fő pontját a leszerelés kérdése, a nemzetek közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműkö­dés, a világ összes békés erői együtt­működésének egyesítése képezi. E kongresszus munkája, amelyben a legkülönbözőbb nemzetek tagjai, kü­lönféle arcbőrű, politikai és vallásos meggyőződésű emberek vesznek részt, annál is fontosabb, mert a békeszerető kormányok és a világ közvélemény® már évek óta harcol azért, hogy ha­tározott lépések történjenek a lesza­relés ügyében. E nagy jelentőségű tárgyalásokon hazánk küldöttei is részt vesznek és remélhető, hogy Stockholm újabb ha­tárkövet jelent majd a világ tartós békéjének kivívásához vezető úton. Az iraki események meglepe­tésként hatottak a nyugati világban. Pedig annak, ami a hétfőre virradó éjszaka Irakban bekövetkezett, már számos előjele volt. Az imperialisták azonban vakon megbíztak néhány jól fizetett bérencükben, elsősorban Nuri Saidban,, a tizennégyszeres iraki mi­niszterelnökben és az ottani feudális köröknek az imperialistákkal való ér­dekközösségében, akik trónjuk és ha­talmuk fenntartása fejében potom áron elvesztegették az ország ter­mészeti kincseit, elárulták népük és hazájuk érdekeit. Még ha meg is értjük a bel- és külföldi reakciós köröknek nagy bizal­mát a bagdadi támadó tömb legszi­lárdabbnak látszó pontja, az iraki ki­rályság iránt, mégis érthetetlen, hogy távolabbi történelmi szempontból nem látták, mennyire halálra van ítélve a természetes társadalmi fejlődéssel homlokegyenesen szembenálló politi­kai rendszerük. Mint ahogy a múlt század folyamán a Szentszövetség, az akkori világ reakciós világkoalíciója és az angol világbirodalom minden hatalma nem volt képes megakadá­lyozni a nemzeti szabadságért, egy ál­lamban való egyesülésért folyó törek­véseket mondjuk az olasz, vagy a né­met nép körében és legfeljebb csak késleltetni tudták a kis'ebb népeknek, mint például a magyaroknak, vagy a cseheknek természetes nemzeti köve­teléseik érvényesülését, éppen úgy — és ezt Washingtonban, Londonban, Pá­rizsban, sőt Tel-Avívban is tudni kel­lene — lehetetlen a XX. század má­sodik felében, szocialista világrend­szer fennálása idején tartósan meg­akadályozni a 80 milliós arab nép szabadságra, nemzeti egyesülésre, az imperialista kizsákmányolás és elnyo­más megszüntetésére irányuló törek­vését. Ez az iraki, a libanoni, a két év előtti szuezi és az 1954. októbere óta folyó északafrikai események ter­mészetes és így megváltoztathatatlan történelmi távlata. Az Új helyzet, amely hétfőn reggel elsősorban Irakban, de általában az egész arab Közel- és Közép-Keleten kialakult, az imperialistákat rendkívül súlyos di­lemma elé állította. Az egyik lehetőség az volt, hogy unos-untalan hangoztatott „elveikkel" összhangban elismerik az iraki népnek azt a jogát, miszerint bel­ügye saját sorsának, kormányzási for­májának, külpolitikai kapcsolatainak meg­határozása és intézése. Az egyetlen, leg­alább a látszatot védeni igyekvő dön­tés tehát csak az lehetett volna, hogy beletörődnek a feltartóztathatatlanba és megváltoztathatatlanba, elismerik az arab népek önrendelkezési jogát, azt az alap­elvet, amelyet például — immár csak írott malasztként — még mindég oly büszkén rögzít le az 1776. évi amerikai alkotmány. Ez a természetes megoldás azonban vaskövetkezetességgel az imperializmus világrendszerének további és azonnali sú­lyos megrendelüséhez vezetett volna: Irak az imperializmus három nagy tá­madó rendszerének, a NATO-nak, a Bag­dadi Szövetségnek és a SEATO-nak — amelyekben maga a bagdadi szövetség is központi, összekapcsoló szerepet tölt be — szintén éppen a közepén fekszik és kapcsolatot teremt, mint egyetlen arab állam ebben a szövetségben, Törökország valamint Perzsia és Pakisztán között. Ugyanakkor Irak fő támaszpontja az im­perialistákkal szükségszerűen együttmű­ködő arab feudális erőknek, kikristályó­sodási helye a haladó, nemzeti egységre törő arab népi erők ellenpólusának. Amíg az imperialisták Bagdadot magukénak tudták és ki tudták játszani Kairó ellen, addig jogosan hihették, hogy ha megállí­tani nem is, de feltartóztatni és késlel­tetni tudják az imperializmus-ellenes arab egység megszületését. Végül de korántsem utolsó sorban mérhetetlenül fontos Irak és vele együtt az egész Közép-Kelet gazdasági szem­pontból, mint a föld jelenleg ismert leg­nagyobb, legdúsabb kőolaj lelőhelye. A föld jelenleg ismert kőolajtartalékal­nak közel kétharmada van ezen a terü­leten. Maga Irak — a mosszuli kőolaj­források révén, amely a legrégibb is­mert kőolajtelep Közép-Keleten — évi 30 millió tonna kőolajtermelésével a ha­todik helyet foglalja el a világon és ez a termelés még bőségesen tovább fo­kozható. Ehhez járul, hogy éppen a mosszuli kő­olajforrások azok, amelyek — az iráni kőolajtelepeknek négy évvel ezelőtt tör­tént elvesztése után — Anglia utolsó je­lentős bázisa ebben a nélkülözhetetlen gazdasági és stratégiai nyersanyagban Ugyanakkor — nehéz szatírát nem írni — egyben az utolsó nagy, a tőkés világban lévő kőolaj lelőhely, amelyben az Egye­sült Államok mammut-olajvállalatai még nem szorították ki az angolokat. Ilyen körülmények között, és ismerve az imperializmus mozgástörvényeit, nem volt nehéz kitalálni, hogy a világimpe­rializmus, legalább is annak legmohóbb része, az Amerikai Egyesült Államok kormánya, minden „elvét", nemzetközi szerződését, minden emberi és morális jogot felrúgva az ország határaitól 6000 kilométerre mondvacsinált ürügyek alatt partraszállítja csapatait és az imperializ­mus gaztettekben annyira gazdag törté­nelmében is pártját ritkító merényletre határozza el magát. ürügyei errea tegnapelőtt bekövet­kezett fegyveres beavatkozásra Libanon belső harcai, az ottani, már jóformán senkit sem képviselő „kormány" se­gítséghívása szolgált. Bár Libanon fontos felvonulási terület, a cél további és mesz­szebbmenő: az amerikai támadás Jordá­nián keresztül Irak felé mutat. A hű angol szövetséges megdöbbenve nézi ezt az amerikai sakkhúzást, amelynek egyik nem is nagyon rejtett célja az angol ér­dekeltségek kiebrudalása Közép-Kelet olaj- és csatamezőiről. Az arab népek szívós ellenállásán, az egész világ ténylegesen békeszerető né­peinek következetes politikáján múlik, hogy csírájában elfojtsa ezt a gyalázatos imperialista támadást és annak kiváltóit visszaszorítsa oda, ahova tartoznak: sa­ját határaik közé. —cs —n. ÜJ SZŐ 4 * 1958. július 17. 1

Next

/
Thumbnails
Contents