Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-16 / 195. szám, szerda

N. Sz. Hruscsov az NSZEP kongresszusán: A szocializmus egyre több történelmi győzelmet arat (Folytatás a 4. oldalról.) ,,nemzeti kommunizmus" megérdemli a különleges támogatást. Ehhez hozzá kell tennj, hogy Ju­goszlávia a háború után négy évig nagy segítséget kapott a Szovjetunió­tól, utána pedig vz Egyesült Álla­moktól, Angliától, Franciaországtól és Nyugat-Németországtól. Ki be­szélhet itt blokádról? Az utóbbi években, azt követően, hogy felszámoltuk a Jugoszláviával fennálló viszályt, s fejlődni kezdtek Jugoszlávia kapcsolatai a szocialista tábor országaival, egymás után kö­vetkeztek olyan események, mint a JKSZ antimarxista programjának megjelenése, a JKSZ VII. kongresz­szusán a kommunista és munkáspár­tok ellen intézett rágalmazó kiroha­nások és így tovább. Az ember ön­kéntelenül felteszi a kérdést: — Nem azzal a szándékkal történik-e ez, hogy újra megteremtsék az úgy­nevezett blokád helyzetét? Nem va­lamiféle sajátos vágyakozás-e ez ilyen helyzet után ? Jugoszláviában, úgy látszik, megtetszett egyeseknek ez a „blokád"^ Értesüléseink vannak róla, hogy az Amerikai Egyesült Államok máris új­ra „hozzájárul" a „jugoszláv szo­cialista építéshez". A jugoszláv ve­zetők azonban szégyenlősen hallgat­nak erről az újabb adományról, mert a népek jól ismerik az amerikai bő­kezűség árát. A kapitalisták sem­mit sem adnak ingyen s ha mégis adnak, csakis cserélje az adomány elfogadójának lelkéért. Segítségükért utólag nagy árat kell fizetnie. A jugoszláv funkcionáriusok azt állítják, hogy a tömbökön kívül álla­nak, elvetik a tömbök politikáját stb. Ez nem felel meg a valóságnak, mert Jugoszlávia Törökországgal és Görögországgal együtt a Balkáni Paktum tagja és az ezen tömbben helyet foglaló szövetségeseinek útján bizonyos mértékben bekapcsolódott a NATÖ-ba és a Bagdadi Paktumba is. Ami pedig a szocialista tábort il­leti, amelyet a jugoszláv tényezők következetesen „a tömbbel" azono­sítanak, ki kell jelentenem, hogy ez egyáltalán nem ilyen szövetkezés. Mellékesen megjegyzendő, nagyon jól tudják, hogy a szocialista orszá­gok egész sora nem tagja a NATO­ban tömörült imperialisták agresszív támadásai ellén ezen országok vé­delmére megkötött Varsói Szerződés katonai szervezetnek. „A blokkokon kívüli" politikáról szóló üres fecsegés a jugoszláv ve­zető tényezőknek arra szolgál, hogy megtévesszék a népet és elnyerjék beleegyezését a szocialista tábor mellőzésének politikájához, a semle­gesség politikájához a szocialista erők küzdelmének kérdésében a világpo­rondon. Mit jelent azonban ma, amikor kérlelhetetlen világméretű osztály­harc folyik, a félreállás, a szocialista országok közösségének mellőzése? Az igazi kommunisták számára az éles osztályharcban való semleges állásfoglalás a munkásmozgalom, a szocializmus erőinek gyengítését, a munkásosztály ellenségeinek támo­gatását jelenti. A jugoszláv vezetők rekedtre kia­bálják magukat, hogy valaki a füg­getlenségük ellen tör. De miféle füg­getlenségről van itt szó? Ügy lát­szik nehezükre esik, hogy hívek ma­radjanak a marxizmus-leninizmus­hoz. Meg akarnak szabadulni tőle. Akkor hát mondják meg ezt nyíltan. Akkor minden a maga helyére ke­rül, akkor minden világos lesz. A békeharc kérdéseiben készek va­gyunk közös erőfeszítéseket tenni minden becsületes emberrel, legyen az labourista, liberális, reformista, vagy éppenséggel nacionalista. Ezen az alapon együttműködést alakítunk ki minden békeszerető erővel. Amikor azonban a jugoszláv po­litikusok azt mondják, hogy ők mar­xista-leninisták, a marxizmus-leni­nizmust csak takaróként használják arra, hogy félrevezessék a hiszékeny embereket és eltérítsék őket a for­radalmi osztályharc Marx és Lenin által megjelölt útjáról, azután ki akarják csavarni a munkásosztály kezéből a legélesebb fegyvert, az osztályfegyvert. Akár akarják, akár nem, -s dolgozók osztályellenségét segítik, és ezért kölcsönöket kapnak. Az imperialisták dicsérik őket „füg­getlen, tömbbön kívül álló" politiká­jukért, amelyet a reakciós erők ar­ra használnak fel, hogy megkísérel­jék aláásni a mi szocialista táborun­kat. Mi azonban teljes határozott­sággal és szilárdsággal kijelentjük: ez nem fog sikerülni, imperialista urak, erre önöknek nincs hatalmuk! Az imperialisták minden erővel Mrcolnak ellenünk, és ez nem meg­lepő. A kapitalizmus világa igyekszik megvédeni a régit, minden hozzá­férhető eszközzel harcol ezért a ré­giért. Am de amikor emberek mar­xisták-leninistáknak nevezik magu­kat, de lényegében véve az impe­rialistákat segítik, akkor mi köteles­ségünknek tartjuk, hoqy határozot­tan leleplezzük ezeket az embereket. Az osztályharcban az imperialisták mindenképpen arra törekednek, hogy céljaikra a legkülönbözőbb opportu­nistákat és revizionistákat használ­ják fel, hogy meggyengítsék a nem­zetközi kommunista mozgalom so­rainak egységét. Ez nagyon vesze­delmes jelenség, és engesztelhetet­lenül küzdeni kell ellene, meg kell szilárdítani a marxista-leninista pár­tok sorainak sziklaszilárd egységét. Minél tömörültebb lesz mozgal­munk, annál nagyobb sikereket ér el minden párt, munkásosztály, va­lamennyi szocialista állam és az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Most egységesek vagyunk és ez az egység éppen azért leküzdhetetlen, mert a marxizmus­leninizmus iránti törhetetlen hűsé­gen alapul. A vezető jugoszláv tényezők azt hirdetik, hogy a Szovjetunió, a Szovjetunió Kommunista Pártja igényt formál különleges szerepre, hegemóniára, hogy parancsolni sze­retne, amivel a jugoszlávok nem ér­tenek egyet. Az ilyen kijelentések teljesen koholtak. Érthető lenne, hogyha erről az imperialista tábor propagátorai beszélnének, azonban hogyha erről az önmagukat kommu­nistáknak nevező emberek beszélnek ily módon, kénytelen-kelletlen felve­Azért szeretnék erről említést tenni, mert az ellenség aljas céljai­ra gyakran alkalmazza „a szovjet he­gemóniáról" szóló koholmányt, és a jugoszláv tényezők e kérdésben az ellenség malmára hajtják a vi­zet. Csapdát állítanak a tapaszta­latlan emberek számára, üzérkednek a nemzeti büszkeséggel, hogy a né­pekbe azt az esztelen gondolatot olt­sák, miszerint minden kommunista párt egy párt hatalma és gyámsága alá kerül. Ezekre a rágalmazó ko­holmányokra már rászoktunk, mert az ellenségtől semmi mást ftém vár­hatunk. Azonban ha erről magukat kommunistáknak valló emberek be­szélnek, kénytelenek vagyunk állí­tásaikkal szembehelyezkedni. A kommunisták lenini pártjának, a Szovjetunió nemzeteinek feladata a forradalmi mozgalomban abban nyil­vánul meg, hogy Oroszország mun­kásosztálya és dolgozói a bolsevi­kok pártjának vezetésével elsőként zúzták szét osztályellenségüket, el­sőként vívtak győzelmes forradalmi harcot 1917 októberében, és megte­remtették a dolgozók államát. Le­küzdve az éhséget és az egyenetlen­kedéseket, súlyos csapást mértek az imperialista intervenciósokra és az ellenforradalmi erőkre, kiépítették a szocialista ipart, a gépesített mező­gazdaságinagyüzemi termelést, felépí­tették a szocializmust. A Szovjetunió népei viselték • állukon a háború legna­gyobb terhét a hitleri fasizmus el­len és szétzúzták őt. E győzelem­mel nyert az egész világ, nyertek sok ország nemzetei, amelyek előtt meg­nyílt a lehetőség a szocializmus építésére. E győzelemmel a többi között Ju­goszlávia nemzetei is nyertek, ame­lyek hosszú időn át harcoltak, hogy országuknak biztosítsák a szocializ­mus építésének feltételeit. Hogyha mindez a mi „külön feladatunk", úgy ezt a feladatot a Szovjetunió munkásosztálya, nemzetei és kom­munista pártunk teljesítette áldo­zataival, hatalmas alkotó munkájával, hősi harcával a kommunizmusért. Senkire sem kényszerítették ezt a külön feladatot, ezt elismerte az egész világ munkásosztálya, mert mindaz, amit a mi népünk tett, meg­felelt nemcsak saját nemzeti érde­keinek, hanem egyúttal jelentős mér­tékben hozzájárult minden ország coletariátusának közös művéhez. Ma, amikor országunk nagy sike­reket ért el gazdaságának fejleszté­sében, a tudomány és a kultúra te­rén, a dolgozók életszínvonala fo­lyamatos emelésében, miben rejlik feladata? Abban, hogy egyengeti a kommunizmus felé vezető utat. Ab­ban, hogy a Szovjetunió, mint a legerősebb és gazdaságilag legfejlet­tebb állam más országoknak önzet­len segítséget nyújt, saját ügyének, saját sikerének tartja minden or­szágban a szocializmus építését és a szocializmust építő valamennyi nemzet sikereit. Ma az imperialista vezetők már nem törekedhetnek a szocialista országok elszigetelésére, tődik a kérdés: hogyan történhetett, hogy ilyen aljas rágalomra vetemed­tek? És ez nemcsak a Szovjetunió rágal­mazása. Ezen hazug állítások szer­zői arra törekszenek, hogy meggya­lázzák forradalmi harcunk lényegét, beszennyezzék kommunista egysé­günket, szocialista társadalmunkat. Megmásítják minden ország munkás­osztálya a dolgozók érdekében a tő­kések járma ellen folytatott harcá­ban kifejtett közös erőfeszítésének foqalmát. Az egyesülés nem jelenti a munkásosztály érdekeinek feladá­sát, és más akarata alá vetését. Az egyik ország munkásosztálya össze­fog más országok munkásosztályával, mégpedig éppen azért, hogy véget vessen a kapitalizmusnak, amely a diktatúra, az elnyomás és a nem­zeti elnyomatás politikáját szüli. A jugoszláv vezető tényezők tá­madásaik célpontjául a szocialista országok kommunista és munkás­pártjai képviselői tanácskozásán el­fogadott Deklaráció azon tézisét vá­lasztották, amely a Szovjetunió és Kommunista Pártja vezető szerepéről szól. A vezető jugoszláv tényezők azonban nagyon jól tudják, hogy a Deklaráció javaslatában, amelyet az értekezlet előtt kézhez kaptak, ez a pont nem szerepelt. A Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja szerepéről szóló póttételt nem a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hanem más testvéri pár­tok képivselői iktatták be és indo­kolták meg. és nem tehetik meg azt, hogy kö­rülöttük gazdasági és politikai blo­kádot teremtsenek. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet nép munkájával jelentős mértékben járult hozzá a szocialista világtábor erőinek növe­léséhez. A mi államunk segítséget nyújt más országoknak, mert mi kommu­nisták, marxisták-leninisták nem zárkózunk el országunkban. A szo­cializmus és kommunizmus építésé­nek művét nagy nemzetközi műnek tekintjük. Nem véletlen, hogy az ellenség propagandájának keresztűzét a Szov­jetunió ellen irányítja. Tudják, hogy minden ország dolgozói, az elnyomott nemzetek a Szovjetunió, kommu­nista pártunkat mindazon nagy át­alakulással azonosítják, amelyet a munkásosztály hoz az emberiségnek. Hálásak vagyunk a testvéri kom­munista és munkáspártoknak, hogy oly nagyra értékelték a Szovjetunió és kommunista pártunk feladatait és erőfeszítéseit. Ez a magas értékelés arra kötelezi a kommunistákat és minden szovjet embert, hogy még kitartóbban harcolion a kommuniz­mus építéséért, hogy valóra váltsa azokat a reményeket, amelyeket a testvéri pártok helyeztek pártunkba és a Szovjetunióba. A szocialista or­szágokban élő barátainkat nemcsak tanáccsal és tapasztalattal segítjük, hanem anyagi támogatást is nyúj­tunk nekik a szocializmus építésé­ben. Mindig azt hirdettük és azt hirdetjük: a kommunista pártokkal, a szocialista országokkal mindenben testvérileg osztozunk. Osztozunk örömeinkben, győzelmünkben, a kö­zös nagy müvünkért folyó küz­delem terhében. Nagyon jól tudjuk, hogy a kommunizmus felé nem le­het egyedül, testvéreinktől, a szo­cialista országok nemzeteitől elszige­telve haladnunk. Kölcsönösen támo­gatunk kell egymást, hogy közös erőfeszítéssel az élenjárók szintjé­re felemeljük az elmaradókat. A kommunizmus felé széles fronton haladunk és érünk el. Utunk vi­lágos, fényt vet rá a marxizmus-le­ninizmus tanítása. Ez egyenes, szé­les út, amelyen a szabad nemzetek a kommunizmushoz érnek el. A szo­cialista országok példáját követő nem szocialista országok nemzetei országaikban szociális és politikai átalakításokat hajtanak végre, fel­számolják azt a rendszert, amelyben az ember az embert kizsákmányolja és bekapcsolódnak a nemzetek boldog jövőjéhez vezető közös folyamatba. Most minden kommunista és mun­káspárt szolidáris és egységes, job­ban, mint valaha, nincs köztük elté­rés a jobboldali opportunizmus, a revizionizmus értékelésében, — ezt az irányzatot a kommunista moz­galomban az imperialisták trójai fa­lovának tartjuk, amelyre most leg­A kommunizmus ellenségei a nem­zetközi munkásosztály erőit nemcsak szétforgácsolni akarják, hanem egy­úttal az a szándékuk, hogy súlyos csapást mérjenek a forradalmi moz­galom szivére. És éppen ezért rágal­mazzák a Szovjetuniót és dicsőítik az „úgynevezett nemzeti kommu­nizmust", amelyet az USA imperia­listái gyakran „a jugoszláv kommu­nizmussal" azonosítanak. Hiszen napjainkban számukra nem veszélyes „a jugoszláv kommuniz­mus", hanem a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a Szovjetunió sikerei, a szocialista tábor ereje, a nemzet­közi kommunista mozgalom egysége és tömörültsége az, ami veszedelmet jelent számukra. Az imperialisták tudják, hogy a Szovjetunió fénylő fáklya, amely a világ dolgozóinak a boldog jövő felé vr -ető úton világít. Az imperialisták úgy vélik, ha si­kerül nekik meggyengíteniök a Szov­jetunió szerepét, egyúttal sikerül felbomlasztaniok a nemzetközi mun­kás- és kommunista mozgalmat, és később egyáltalán aláásniok más or­szágok munkásosztályának és kom­munista pártjainak a Szovjetunió Kommunista Pártjába, mint a nem­zetközi munkásmozgalom élcsapatá­ba, mint a világbéke támaszába ve­tett bizalmát. Azután a kereszt-tüzet a többi kommunista pártra, elsősor­ban Kína Kommunista Pártjára ösz­pontosítanák. Amíg a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szo­cialista ország erős lesz, amíg szilárd lesz egységük, az imperialisták anya­gilag fognak támogatni a szocialista országok egysége ellen irányuló min­den felforgató akciót. A testvéri kommunista pártoknak a Szovjetunió feladatáról szóló ha­tározata visszatükrözi a szocializ­mus, a marxizmus-leninizmus eszméi győzelméről szóló világtörténelmi harc tárgyilagos lefolyását. Egyúttal minden ország szocialista pártjai egységének szemléltető tanúbizony­sága. Fontos kérdésben üzentünk ha­dat a kommunizmus ellenségeinek és a rágalmazóknak és ezért jól emlé­kezetükbe kell vésniök, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom nem tűri a Szovjetunió bántalmazását, és minden kommunistaellenes rágal­mazó kampányra a forradalmi erők még nagyobb összefogásával vála­szol. A szocialista országok táborában, a nemzetközi kommunista mozgalom­ban szó sem lehet parancsolgatásról, egyes pártok és országok alárendelt­ségéről. Erre nincs is szükség, mert nincs is olyan szerv, amely pa­rancsolgatna. főképp számítanak. Meg kell azon­ban jegyezni, elvtársak, hogy ezt az ügyet így látjuk: — Bár a trójai faló ma is veszélyes még, de még veszélyesebb volt Trója számára. Homérosz idején az ostromlott em­berek erődbe zárkóztak. Korunkban nincs szükség ilyen erődre, és ezért a trójai ló most valószínűleg nem tölthet be olyan szerepet, mint ami­lyet egykor betöltött. Mind többen állnak a marxizmus­leninizmus zászlaja alá és már látjuk a látóhatáron végső célunkat, a munkásosztály világméretű győzel­mét, a kommunizmus eszméinek győ­zelmét. A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is határozottan szembe­helyezkedik az opportunisták és re­vizionisták akcióival. Nem fogunk beavatkozni más pártok belügyeibe. A forradalmi világmozgalom és a marxista-leninista pártok elvtársilag fognak befolyást gyakorolni azokra a helytelen álláspontokra, amelyek eb­ben vagy amabban a pártban fel­merülhetnek. Nem vagyunk hívei egyes pártok más pártok belügyeibe való avatkozásának, annál kevésbé egyes államok más államok belügyei­be való avatkozásának, állást fog­lalunk az elvtársi bírálat mellett, amely egyúttal azok elvtársi támo­gatása. akik hibát követnek el, de akik tudatában vannak hibáiknak, megértik, hová vezethetnek azok és akik még képesek a hibákat helyre­hozni. Ami pedig egyik vagy másik párt vagy ország vezetését illeti, mindez a másik párt vagy kormány és nép hatáskörébe tartozik. Nem hagyhatjuk válasz nélkül azo­kat a feliépéseket, amelyek célja pártunk eszmei alapjának, a marxiz­mus-leninizmus elméletének revízió­ja, a kommunista pártok eoységének aláásása. A vezető jugoszláv tényezők be­szédeikben és hivatalos okmányaik­ban a marxizmus-leninizmus forra­dalmi lényegével ellenkező, nyíltan revizionista nézeteket fejtettek ki. Természetesen az a tény, hogy az egyik kommunista párt vezetőségé­ben revizionista nézetek kerekedtek felül — negatív jelenség. De mint a közmondás mondja: „Minden rossz­ban van valami jó is." A Juaoszláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusán a JKSZ vezetői lé­nyegében leleplezték önmagukat. Az egész nemzetközi kommunista moz­galom felismerte igazi arculatukat, amelyet gondosan lepleznek a mar­xizmus-leninizmushoz való hűségről hangoztatott rikító, demagóg szóvi­rágokkal. Míg korábban egyes elv­társak azt gondolhatták, hogy nem történt meg minden a szocialista országok és Jugoszlávia viszonyának megjavításért, azért, hogy Jugoszlá­via együtt haladjon az összes szo­cialista orszánokkal, úgy a JKSZ VII. kongresszusa megmutatta, hogy itt nem a viszony megjavításáról volt szó, hanem arról, hogy a JKSZ ve­zetői elvileg helytelen, a marxizmus­leninizmustól idegen vonalat követ­nek. A JKSZ Bernstein és Kautsky útján A jugoszláv vezetőség programja lé­nyegében a jobboldali szociáldemokraták egész sor revizionista platformájának rossz változata. Következésképpen a ju­goszláv vezetők nem a forradalmi mar­xista-leninista tanítás útján haladnak: ar­ra az útra léptek, amelyet a második Internacionálé revizionistái és opportu­nisták Bernstein, Kautsky és a többi renegát taposott ki. Most ténylegesen felzárkóztak Kari Kautsky sarjadéka, fia, Benedikt mellé, aki az osztrák szocia­listák jobboldali opportunista program­jának egyik szerzője. De míg Kautsky nyíltan kijelenti, hogy a marxizmus elavult, addig a jugoszláv revizionisták ezzel ellentétben igyekeznek szóban a marxizmus-leninizmus zászla­jával leplezni rothadt álláspontjukat. A kommunisták nem ismertek és nem ismernek megalkuvást a marxizmus­leninizmus eltorzítása ellen, a n.arxista­leninista zászló tisztaságáért vívott harc­ban, és nem engedik meg, hogy a revi­zionisták és a forradalmi elemek eláruló! a marxizmus-leninizmus zászlajával lep­lezzék magukat. Számunkra és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom számára nem újak a ju­goszláv revizionisták eszméi. A törté­nelem folyamán hasonló törekvések már több ízben megnyilvánultak. Valamennyit leleplezték és a történelem mindannyit elvetette. A vezető jugoszláv tényezők csupán a régit, az elavultat és eldobottat ismételgetik. A közös kommunista ügyért vívott har­cunkban nem szabad nagyobb figyelmet fordítani a jugoszláv revizionistákra, mint amennyit a valóságban megérdemelnek. Minél nagyobb figyelmet fordítunk rájuk, annál inkább azt fogják hinpi, hogy va­lamiféle nagy szerepet betöltő erőt jelen­tenek. Azt akarják, hogy felverjük az árukat, hogy mások azt higgyék, a ju­goszláv revizionisták valamiféle oszlopot jelentenek. Mint a közelmúltban, úgy most is valószínűleg ily módon szeret­nének újabb alamizsnát kapni az im­perialistáktól. Nekünk, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségében az a véleményünk, hogy nem kell elősegítenünk a jugoszláv vezeték szándékait, amelyekkel fel akar­ják fújni jelenlegi viszályunkat. Nem fogjuk elősegíteni a szenvedélyek felszí­tását, a kapcsolatok kiélezését. Még a JKSZ-hez fűződő kapcsolataink jelenlegi állásában is, amikor a barátságtalan vita már a végsőkig elmérgesedett] hasznos lesz megőriznünk a remény valamely szikráját, keresni bizonyos kérdésekben az érintkezés elfogadható formáit. Egyáltalán nem igaz, ránk szőrt rá­galom az az állítás, hogy mi elvetünk minden pozitívumot a JKSZ munkájában és valamiféle nyomást gyakorolunk a jugoszláv államra. Országaink népei, pártjaink mélységesen tisztelik Jugo­szlávia szabadságszerető népeit, értékelik azt, hogy a jugoszláv kommunisták hoz­zájárultak a fasizmus elleni közös harc­hoz. Nekünk és nekik közös az ellensé­günk és hisszük, hogy a viszályok elle­nére a jövőben is közösen fogunk har­colni ez ellen az ellenség ellen, együtt fogjuk védeni a békét és a szocializmus ügyét. Általában, elvtársak, meg kell mon­danom, hogy bármennyire is kellemet­lenek a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének vezetői által hirdetett revizio­nista rögeszmék következményei, ez még­sem földrengés, amely megingathatná szocialista építésünket. Ellenkezőleg. A legutóbbi időben közös erőfeszítések­kel még jobban megerősítettük a szo­cializmus ügyét. Már létrejött a kom­munizmus építésének megingathatatlan alapja. Szilárdan haladunk és iogunk ha­ladni utunkon, és aki nem halad ve­lünk ezen az úton, nem halad a kom­munista és munkáspártokkal, amelyek a marxizmus-leninizmus álláspontját kö­vetik s amelyek nem kímélik erőiket a kommunizmus diadaláért vívott ^ harcban, azok keressenek maguknak más szövet­ségeseket — mondotta a többi között Hruscsov elvtárs. Miként vélekedünk mi, a Szovjetunió kommunistái e kérdésről Kölcsönösen támogatni fogjuk egymást ÚJ SZÓ 5 * 1958. íálius

Next

/
Thumbnails
Contents