Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)
1958-07-16 / 195. szám, szerda
N. Sz. Hruscsov az NSZEP kongresszusán: A szocializmus egyre több történelmi győzelmet arat (Folytatás a 4. oldalról.) ,,nemzeti kommunizmus" megérdemli a különleges támogatást. Ehhez hozzá kell tennj, hogy Jugoszlávia a háború után négy évig nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól, utána pedig vz Egyesült Államoktól, Angliától, Franciaországtól és Nyugat-Németországtól. Ki beszélhet itt blokádról? Az utóbbi években, azt követően, hogy felszámoltuk a Jugoszláviával fennálló viszályt, s fejlődni kezdtek Jugoszlávia kapcsolatai a szocialista tábor országaival, egymás után következtek olyan események, mint a JKSZ antimarxista programjának megjelenése, a JKSZ VII. kongreszszusán a kommunista és munkáspártok ellen intézett rágalmazó kirohanások és így tovább. Az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: — Nem azzal a szándékkal történik-e ez, hogy újra megteremtsék az úgynevezett blokád helyzetét? Nem valamiféle sajátos vágyakozás-e ez ilyen helyzet után ? Jugoszláviában, úgy látszik, megtetszett egyeseknek ez a „blokád"^ Értesüléseink vannak róla, hogy az Amerikai Egyesült Államok máris újra „hozzájárul" a „jugoszláv szocialista építéshez". A jugoszláv vezetők azonban szégyenlősen hallgatnak erről az újabb adományról, mert a népek jól ismerik az amerikai bőkezűség árát. A kapitalisták semmit sem adnak ingyen s ha mégis adnak, csakis cserélje az adomány elfogadójának lelkéért. Segítségükért utólag nagy árat kell fizetnie. A jugoszláv funkcionáriusok azt állítják, hogy a tömbökön kívül állanak, elvetik a tömbök politikáját stb. Ez nem felel meg a valóságnak, mert Jugoszlávia Törökországgal és Görögországgal együtt a Balkáni Paktum tagja és az ezen tömbben helyet foglaló szövetségeseinek útján bizonyos mértékben bekapcsolódott a NATÖ-ba és a Bagdadi Paktumba is. Ami pedig a szocialista tábort illeti, amelyet a jugoszláv tényezők következetesen „a tömbbel" azonosítanak, ki kell jelentenem, hogy ez egyáltalán nem ilyen szövetkezés. Mellékesen megjegyzendő, nagyon jól tudják, hogy a szocialista országok egész sora nem tagja a NATOban tömörült imperialisták agresszív támadásai ellén ezen országok védelmére megkötött Varsói Szerződés katonai szervezetnek. „A blokkokon kívüli" politikáról szóló üres fecsegés a jugoszláv vezető tényezőknek arra szolgál, hogy megtévesszék a népet és elnyerjék beleegyezését a szocialista tábor mellőzésének politikájához, a semlegesség politikájához a szocialista erők küzdelmének kérdésében a világporondon. Mit jelent azonban ma, amikor kérlelhetetlen világméretű osztályharc folyik, a félreállás, a szocialista országok közösségének mellőzése? Az igazi kommunisták számára az éles osztályharcban való semleges állásfoglalás a munkásmozgalom, a szocializmus erőinek gyengítését, a munkásosztály ellenségeinek támogatását jelenti. A jugoszláv vezetők rekedtre kiabálják magukat, hogy valaki a függetlenségük ellen tör. De miféle függetlenségről van itt szó? Ügy látszik nehezükre esik, hogy hívek maradjanak a marxizmus-leninizmushoz. Meg akarnak szabadulni tőle. Akkor hát mondják meg ezt nyíltan. Akkor minden a maga helyére kerül, akkor minden világos lesz. A békeharc kérdéseiben készek vagyunk közös erőfeszítéseket tenni minden becsületes emberrel, legyen az labourista, liberális, reformista, vagy éppenséggel nacionalista. Ezen az alapon együttműködést alakítunk ki minden békeszerető erővel. Amikor azonban a jugoszláv politikusok azt mondják, hogy ők marxista-leninisták, a marxizmus-leninizmust csak takaróként használják arra, hogy félrevezessék a hiszékeny embereket és eltérítsék őket a forradalmi osztályharc Marx és Lenin által megjelölt útjáról, azután ki akarják csavarni a munkásosztály kezéből a legélesebb fegyvert, az osztályfegyvert. Akár akarják, akár nem, -s dolgozók osztályellenségét segítik, és ezért kölcsönöket kapnak. Az imperialisták dicsérik őket „független, tömbbön kívül álló" politikájukért, amelyet a reakciós erők arra használnak fel, hogy megkíséreljék aláásni a mi szocialista táborunkat. Mi azonban teljes határozottsággal és szilárdsággal kijelentjük: ez nem fog sikerülni, imperialista urak, erre önöknek nincs hatalmuk! Az imperialisták minden erővel Mrcolnak ellenünk, és ez nem meglepő. A kapitalizmus világa igyekszik megvédeni a régit, minden hozzáférhető eszközzel harcol ezért a régiért. Am de amikor emberek marxisták-leninistáknak nevezik magukat, de lényegében véve az imperialistákat segítik, akkor mi kötelességünknek tartjuk, hoqy határozottan leleplezzük ezeket az embereket. Az osztályharcban az imperialisták mindenképpen arra törekednek, hogy céljaikra a legkülönbözőbb opportunistákat és revizionistákat használják fel, hogy meggyengítsék a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak egységét. Ez nagyon veszedelmes jelenség, és engesztelhetetlenül küzdeni kell ellene, meg kell szilárdítani a marxista-leninista pártok sorainak sziklaszilárd egységét. Minél tömörültebb lesz mozgalmunk, annál nagyobb sikereket ér el minden párt, munkásosztály, valamennyi szocialista állam és az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Most egységesek vagyunk és ez az egység éppen azért leküzdhetetlen, mert a marxizmusleninizmus iránti törhetetlen hűségen alapul. A vezető jugoszláv tényezők azt hirdetik, hogy a Szovjetunió, a Szovjetunió Kommunista Pártja igényt formál különleges szerepre, hegemóniára, hogy parancsolni szeretne, amivel a jugoszlávok nem értenek egyet. Az ilyen kijelentések teljesen koholtak. Érthető lenne, hogyha erről az imperialista tábor propagátorai beszélnének, azonban hogyha erről az önmagukat kommunistáknak nevező emberek beszélnek ily módon, kénytelen-kelletlen felveAzért szeretnék erről említést tenni, mert az ellenség aljas céljaira gyakran alkalmazza „a szovjet hegemóniáról" szóló koholmányt, és a jugoszláv tényezők e kérdésben az ellenség malmára hajtják a vizet. Csapdát állítanak a tapasztalatlan emberek számára, üzérkednek a nemzeti büszkeséggel, hogy a népekbe azt az esztelen gondolatot oltsák, miszerint minden kommunista párt egy párt hatalma és gyámsága alá kerül. Ezekre a rágalmazó koholmányokra már rászoktunk, mert az ellenségtől semmi mást ftém várhatunk. Azonban ha erről magukat kommunistáknak valló emberek beszélnek, kénytelenek vagyunk állításaikkal szembehelyezkedni. A kommunisták lenini pártjának, a Szovjetunió nemzeteinek feladata a forradalmi mozgalomban abban nyilvánul meg, hogy Oroszország munkásosztálya és dolgozói a bolsevikok pártjának vezetésével elsőként zúzták szét osztályellenségüket, elsőként vívtak győzelmes forradalmi harcot 1917 októberében, és megteremtették a dolgozók államát. Leküzdve az éhséget és az egyenetlenkedéseket, súlyos csapást mértek az imperialista intervenciósokra és az ellenforradalmi erőkre, kiépítették a szocialista ipart, a gépesített mezőgazdaságinagyüzemi termelést, felépítették a szocializmust. A Szovjetunió népei viselték • állukon a háború legnagyobb terhét a hitleri fasizmus ellen és szétzúzták őt. E győzelemmel nyert az egész világ, nyertek sok ország nemzetei, amelyek előtt megnyílt a lehetőség a szocializmus építésére. E győzelemmel a többi között Jugoszlávia nemzetei is nyertek, amelyek hosszú időn át harcoltak, hogy országuknak biztosítsák a szocializmus építésének feltételeit. Hogyha mindez a mi „külön feladatunk", úgy ezt a feladatot a Szovjetunió munkásosztálya, nemzetei és kommunista pártunk teljesítette áldozataival, hatalmas alkotó munkájával, hősi harcával a kommunizmusért. Senkire sem kényszerítették ezt a külön feladatot, ezt elismerte az egész világ munkásosztálya, mert mindaz, amit a mi népünk tett, megfelelt nemcsak saját nemzeti érdekeinek, hanem egyúttal jelentős mértékben hozzájárult minden ország coletariátusának közös művéhez. Ma, amikor országunk nagy sikereket ért el gazdaságának fejlesztésében, a tudomány és a kultúra terén, a dolgozók életszínvonala folyamatos emelésében, miben rejlik feladata? Abban, hogy egyengeti a kommunizmus felé vezető utat. Abban, hogy a Szovjetunió, mint a legerősebb és gazdaságilag legfejlettebb állam más országoknak önzetlen segítséget nyújt, saját ügyének, saját sikerének tartja minden országban a szocializmus építését és a szocializmust építő valamennyi nemzet sikereit. Ma az imperialista vezetők már nem törekedhetnek a szocialista országok elszigetelésére, tődik a kérdés: hogyan történhetett, hogy ilyen aljas rágalomra vetemedtek? És ez nemcsak a Szovjetunió rágalmazása. Ezen hazug állítások szerzői arra törekszenek, hogy meggyalázzák forradalmi harcunk lényegét, beszennyezzék kommunista egységünket, szocialista társadalmunkat. Megmásítják minden ország munkásosztálya a dolgozók érdekében a tőkések járma ellen folytatott harcában kifejtett közös erőfeszítésének foqalmát. Az egyesülés nem jelenti a munkásosztály érdekeinek feladását, és más akarata alá vetését. Az egyik ország munkásosztálya összefog más országok munkásosztályával, mégpedig éppen azért, hogy véget vessen a kapitalizmusnak, amely a diktatúra, az elnyomás és a nemzeti elnyomatás politikáját szüli. A jugoszláv vezető tényezők támadásaik célpontjául a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselői tanácskozásán elfogadott Deklaráció azon tézisét választották, amely a Szovjetunió és Kommunista Pártja vezető szerepéről szól. A vezető jugoszláv tényezők azonban nagyon jól tudják, hogy a Deklaráció javaslatában, amelyet az értekezlet előtt kézhez kaptak, ez a pont nem szerepelt. A Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja szerepéről szóló póttételt nem a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hanem más testvéri pártok képivselői iktatták be és indokolták meg. és nem tehetik meg azt, hogy körülöttük gazdasági és politikai blokádot teremtsenek. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet nép munkájával jelentős mértékben járult hozzá a szocialista világtábor erőinek növeléséhez. A mi államunk segítséget nyújt más országoknak, mert mi kommunisták, marxisták-leninisták nem zárkózunk el országunkban. A szocializmus és kommunizmus építésének művét nagy nemzetközi műnek tekintjük. Nem véletlen, hogy az ellenség propagandájának keresztűzét a Szovjetunió ellen irányítja. Tudják, hogy minden ország dolgozói, az elnyomott nemzetek a Szovjetunió, kommunista pártunkat mindazon nagy átalakulással azonosítják, amelyet a munkásosztály hoz az emberiségnek. Hálásak vagyunk a testvéri kommunista és munkáspártoknak, hogy oly nagyra értékelték a Szovjetunió és kommunista pártunk feladatait és erőfeszítéseit. Ez a magas értékelés arra kötelezi a kommunistákat és minden szovjet embert, hogy még kitartóbban harcolion a kommunizmus építéséért, hogy valóra váltsa azokat a reményeket, amelyeket a testvéri pártok helyeztek pártunkba és a Szovjetunióba. A szocialista országokban élő barátainkat nemcsak tanáccsal és tapasztalattal segítjük, hanem anyagi támogatást is nyújtunk nekik a szocializmus építésében. Mindig azt hirdettük és azt hirdetjük: a kommunista pártokkal, a szocialista országokkal mindenben testvérileg osztozunk. Osztozunk örömeinkben, győzelmünkben, a közös nagy müvünkért folyó küzdelem terhében. Nagyon jól tudjuk, hogy a kommunizmus felé nem lehet egyedül, testvéreinktől, a szocialista országok nemzeteitől elszigetelve haladnunk. Kölcsönösen támogatunk kell egymást, hogy közös erőfeszítéssel az élenjárók szintjére felemeljük az elmaradókat. A kommunizmus felé széles fronton haladunk és érünk el. Utunk világos, fényt vet rá a marxizmus-leninizmus tanítása. Ez egyenes, széles út, amelyen a szabad nemzetek a kommunizmushoz érnek el. A szocialista országok példáját követő nem szocialista országok nemzetei országaikban szociális és politikai átalakításokat hajtanak végre, felszámolják azt a rendszert, amelyben az ember az embert kizsákmányolja és bekapcsolódnak a nemzetek boldog jövőjéhez vezető közös folyamatba. Most minden kommunista és munkáspárt szolidáris és egységes, jobban, mint valaha, nincs köztük eltérés a jobboldali opportunizmus, a revizionizmus értékelésében, — ezt az irányzatot a kommunista mozgalomban az imperialisták trójai falovának tartjuk, amelyre most legA kommunizmus ellenségei a nemzetközi munkásosztály erőit nemcsak szétforgácsolni akarják, hanem egyúttal az a szándékuk, hogy súlyos csapást mérjenek a forradalmi mozgalom szivére. És éppen ezért rágalmazzák a Szovjetuniót és dicsőítik az „úgynevezett nemzeti kommunizmust", amelyet az USA imperialistái gyakran „a jugoszláv kommunizmussal" azonosítanak. Hiszen napjainkban számukra nem veszélyes „a jugoszláv kommunizmus", hanem a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió sikerei, a szocialista tábor ereje, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és tömörültsége az, ami veszedelmet jelent számukra. Az imperialisták tudják, hogy a Szovjetunió fénylő fáklya, amely a világ dolgozóinak a boldog jövő felé vr -ető úton világít. Az imperialisták úgy vélik, ha sikerül nekik meggyengíteniök a Szovjetunió szerepét, egyúttal sikerül felbomlasztaniok a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalmat, és később egyáltalán aláásniok más országok munkásosztályának és kommunista pártjainak a Szovjetunió Kommunista Pártjába, mint a nemzetközi munkásmozgalom élcsapatába, mint a világbéke támaszába vetett bizalmát. Azután a kereszt-tüzet a többi kommunista pártra, elsősorban Kína Kommunista Pártjára öszpontosítanák. Amíg a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország erős lesz, amíg szilárd lesz egységük, az imperialisták anyagilag fognak támogatni a szocialista országok egysége ellen irányuló minden felforgató akciót. A testvéri kommunista pártoknak a Szovjetunió feladatáról szóló határozata visszatükrözi a szocializmus, a marxizmus-leninizmus eszméi győzelméről szóló világtörténelmi harc tárgyilagos lefolyását. Egyúttal minden ország szocialista pártjai egységének szemléltető tanúbizonysága. Fontos kérdésben üzentünk hadat a kommunizmus ellenségeinek és a rágalmazóknak és ezért jól emlékezetükbe kell vésniök, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom nem tűri a Szovjetunió bántalmazását, és minden kommunistaellenes rágalmazó kampányra a forradalmi erők még nagyobb összefogásával válaszol. A szocialista országok táborában, a nemzetközi kommunista mozgalomban szó sem lehet parancsolgatásról, egyes pártok és országok alárendeltségéről. Erre nincs is szükség, mert nincs is olyan szerv, amely parancsolgatna. főképp számítanak. Meg kell azonban jegyezni, elvtársak, hogy ezt az ügyet így látjuk: — Bár a trójai faló ma is veszélyes még, de még veszélyesebb volt Trója számára. Homérosz idején az ostromlott emberek erődbe zárkóztak. Korunkban nincs szükség ilyen erődre, és ezért a trójai ló most valószínűleg nem tölthet be olyan szerepet, mint amilyet egykor betöltött. Mind többen állnak a marxizmusleninizmus zászlaja alá és már látjuk a látóhatáron végső célunkat, a munkásosztály világméretű győzelmét, a kommunizmus eszméinek győzelmét. A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is határozottan szembehelyezkedik az opportunisták és revizionisták akcióival. Nem fogunk beavatkozni más pártok belügyeibe. A forradalmi világmozgalom és a marxista-leninista pártok elvtársilag fognak befolyást gyakorolni azokra a helytelen álláspontokra, amelyek ebben vagy amabban a pártban felmerülhetnek. Nem vagyunk hívei egyes pártok más pártok belügyeibe való avatkozásának, annál kevésbé egyes államok más államok belügyeibe való avatkozásának, állást foglalunk az elvtársi bírálat mellett, amely egyúttal azok elvtársi támogatása. akik hibát követnek el, de akik tudatában vannak hibáiknak, megértik, hová vezethetnek azok és akik még képesek a hibákat helyrehozni. Ami pedig egyik vagy másik párt vagy ország vezetését illeti, mindez a másik párt vagy kormány és nép hatáskörébe tartozik. Nem hagyhatjuk válasz nélkül azokat a feliépéseket, amelyek célja pártunk eszmei alapjának, a marxizmus-leninizmus elméletének revíziója, a kommunista pártok eoységének aláásása. A vezető jugoszláv tényezők beszédeikben és hivatalos okmányaikban a marxizmus-leninizmus forradalmi lényegével ellenkező, nyíltan revizionista nézeteket fejtettek ki. Természetesen az a tény, hogy az egyik kommunista párt vezetőségében revizionista nézetek kerekedtek felül — negatív jelenség. De mint a közmondás mondja: „Minden rosszban van valami jó is." A Juaoszláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusán a JKSZ vezetői lényegében leleplezték önmagukat. Az egész nemzetközi kommunista mozgalom felismerte igazi arculatukat, amelyet gondosan lepleznek a marxizmus-leninizmushoz való hűségről hangoztatott rikító, demagóg szóvirágokkal. Míg korábban egyes elvtársak azt gondolhatták, hogy nem történt meg minden a szocialista országok és Jugoszlávia viszonyának megjavításért, azért, hogy Jugoszlávia együtt haladjon az összes szocialista orszánokkal, úgy a JKSZ VII. kongresszusa megmutatta, hogy itt nem a viszony megjavításáról volt szó, hanem arról, hogy a JKSZ vezetői elvileg helytelen, a marxizmusleninizmustól idegen vonalat követnek. A JKSZ Bernstein és Kautsky útján A jugoszláv vezetőség programja lényegében a jobboldali szociáldemokraták egész sor revizionista platformájának rossz változata. Következésképpen a jugoszláv vezetők nem a forradalmi marxista-leninista tanítás útján haladnak: arra az útra léptek, amelyet a második Internacionálé revizionistái és opportunisták Bernstein, Kautsky és a többi renegát taposott ki. Most ténylegesen felzárkóztak Kari Kautsky sarjadéka, fia, Benedikt mellé, aki az osztrák szocialisták jobboldali opportunista programjának egyik szerzője. De míg Kautsky nyíltan kijelenti, hogy a marxizmus elavult, addig a jugoszláv revizionisták ezzel ellentétben igyekeznek szóban a marxizmus-leninizmus zászlajával leplezni rothadt álláspontjukat. A kommunisták nem ismertek és nem ismernek megalkuvást a marxizmusleninizmus eltorzítása ellen, a n.arxistaleninista zászló tisztaságáért vívott harcban, és nem engedik meg, hogy a revizionisták és a forradalmi elemek eláruló! a marxizmus-leninizmus zászlajával leplezzék magukat. Számunkra és a nemzetközi kommunista mozgalom számára nem újak a jugoszláv revizionisták eszméi. A történelem folyamán hasonló törekvések már több ízben megnyilvánultak. Valamennyit leleplezték és a történelem mindannyit elvetette. A vezető jugoszláv tényezők csupán a régit, az elavultat és eldobottat ismételgetik. A közös kommunista ügyért vívott harcunkban nem szabad nagyobb figyelmet fordítani a jugoszláv revizionistákra, mint amennyit a valóságban megérdemelnek. Minél nagyobb figyelmet fordítunk rájuk, annál inkább azt fogják hinpi, hogy valamiféle nagy szerepet betöltő erőt jelentenek. Azt akarják, hogy felverjük az árukat, hogy mások azt higgyék, a jugoszláv revizionisták valamiféle oszlopot jelentenek. Mint a közelmúltban, úgy most is valószínűleg ily módon szeretnének újabb alamizsnát kapni az imperialistáktól. Nekünk, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségében az a véleményünk, hogy nem kell elősegítenünk a jugoszláv vezeték szándékait, amelyekkel fel akarják fújni jelenlegi viszályunkat. Nem fogjuk elősegíteni a szenvedélyek felszítását, a kapcsolatok kiélezését. Még a JKSZ-hez fűződő kapcsolataink jelenlegi állásában is, amikor a barátságtalan vita már a végsőkig elmérgesedett] hasznos lesz megőriznünk a remény valamely szikráját, keresni bizonyos kérdésekben az érintkezés elfogadható formáit. Egyáltalán nem igaz, ránk szőrt rágalom az az állítás, hogy mi elvetünk minden pozitívumot a JKSZ munkájában és valamiféle nyomást gyakorolunk a jugoszláv államra. Országaink népei, pártjaink mélységesen tisztelik Jugoszlávia szabadságszerető népeit, értékelik azt, hogy a jugoszláv kommunisták hozzájárultak a fasizmus elleni közös harchoz. Nekünk és nekik közös az ellenségünk és hisszük, hogy a viszályok ellenére a jövőben is közösen fogunk harcolni ez ellen az ellenség ellen, együtt fogjuk védeni a békét és a szocializmus ügyét. Általában, elvtársak, meg kell mondanom, hogy bármennyire is kellemetlenek a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői által hirdetett revizionista rögeszmék következményei, ez mégsem földrengés, amely megingathatná szocialista építésünket. Ellenkezőleg. A legutóbbi időben közös erőfeszítésekkel még jobban megerősítettük a szocializmus ügyét. Már létrejött a kommunizmus építésének megingathatatlan alapja. Szilárdan haladunk és iogunk haladni utunkon, és aki nem halad velünk ezen az úton, nem halad a kommunista és munkáspártokkal, amelyek a marxizmus-leninizmus álláspontját követik s amelyek nem kímélik erőiket a kommunizmus diadaláért vívott ^ harcban, azok keressenek maguknak más szövetségeseket — mondotta a többi között Hruscsov elvtárs. Miként vélekedünk mi, a Szovjetunió kommunistái e kérdésről Kölcsönösen támogatni fogjuk egymást ÚJ SZÓ 5 * 1958. íálius