Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-14 / 163. szám, szombat

Libanon és az arab szövetség közötti egyezmény! készítenek elő Ä harcok tovább folynak © Dulles terve a Bagdadi Paktum kihasználására ® Irak provokációi Szíria ellen A libanoni helyzet a Biztonsági Tanácsnak az ENSZ megfigyelői kikül­déséről szóló határozata után egyáltalán nem változott. Mialatt Bejrutban gyülekeznek a megfigyelők csoportjai, az ország területén tovább folynak a harcok. A libanoni sajtó közlése szerint a libanoni kormány repülőgépei ejtőer­nyők segítségével nagy mennyiségű fegyvert dobtak le az észak-libanoni Kubbajat faluba, *>hol a fasiszta nem­zeti szocialista párt ceiapatát népi egy­ségek fogták körül. Június 11-én lemondott Asrad al­Asrad, a libanoni tájékoztatásügyi mi­nisztérium főtitkára. Lemondásával akarta nyilvánítani szolidaritását a népmozgalommal. Néhány nappal ez­előtt ugyanezt cselekedte Munil Tad­zsolin, a nemzetvédelmi minisztérium, valamint Abdul Azis Sehab, a bel­ügyminisztérium főtitkára. Washingtonban egyidejűleg Malik libanoni miniszter és Irak képviselő­jének részvételével diplomáciai tár­gyalások folynak. Mivel az angol nyo­más ellenére is az USA vonakodik egyelőre az amerikai egységeket köz­vetlenül hadba vetni. Dulles a liba­noni népfelkelés elnyomására a Bag­dadi Paktum országainak egységeit akarja felhasználni. Áz Egyesült Arab Köztársaságnak Libanon belügyeibe való koholt „be­avatkozása" ellen „védelmi" intézke­dések köpönyege alatt az imperialista ügynökségek mozgósítanak az arab országokban ás előkészítik Libanonnak a Bagdadi Paktumba való bevonását. Nem is régen, az USA sok zajt csa­pott azon álcázott szándékával, hogy a kaDcsolatok javítására törekszik az Egyesült Arab Köztársasággal. A va­lóságban azonban az EAK elleni el­lenséges állásfoglalásában . még alja­sabb módszerekhez folyamodik, mint azelőtt: az arab nemzeti erők elleni frontális támadása alapjának kibőví­tésére törekszik. Az arab nemzeti erők fő támasza az EAK. „Az amerikaiaknak különleges lo­gikájuk van — írja a Al-Gumhurija egyiptomi lap — nem ismerik el a hatszázmillió lakosú népi Kínát és azt állítják, hogy Kínát az ötmillió la­kosú Tajvan képviseli. Elismerik Iz­raelt, mint hatalmat, de nem akarják tudomásul venni a százmillió arab jelenlétét. Az USA a szabad világ védelmezőjének szerepében tetszeleg, azonban az igazi szabadságot minde­nütt elnyomja. Támogatja Samunt a libanoni nép ellen és az Eisenhower­doktrinát a felszabadító mozgalom el­nvorrására alkalmazza. Emellett azt állítja, hogy ez a doktrína a kommu­nista veszedelem ellen irányul. "Ä. V. „Ötletes" álláskeresők Mr. Cottnak, az egyik nagy New York-i rádió- és televíziós társaság igazgatójá­nak egv nap különös csomagot hoztak: egy kalitkát. A kalitkában egy riadt pos­tagalamb nézett pislogva a mindenható igazgatóra. Vajon mi keresnivalója van egy postaqalambnak ott. ahol a hírköz­lés céljaira a technika legújabb vívmá­nyait alkalmazzák? A rejtély akkor ol­dódott meg, amikor megtalálták a galamb lábán levő tartóban elhelyezett cédulát: egy állástalan fiatalember levelét. Ebben azt kérte, írja rá az igazgató a cédulára, hogy mikor hajlandó őt fogadni állás­ügyben, s azután engedje szabadon a galambot. Ez a kis példa csak egy a sok ezer közül, amely azt bizonyítja, hogy az ame­rikai munkanélküliek százezrei már a legképtelenebb ötletekhez folyamodnak egy-egy állás elnyeréséért. Azokat a va­lamikor nagyon elterjedt állástkereső le­veleket, amelyek úgy kezdődnek, hogy ,,Én vagyok az Ön embere, siessen és alkalmazzon" ma már olvasatlanul dob­ják papírkosárba a nagy cégek személy­zeti osztályai, amelyeknek fő feladata — mint azt az Esquire c. chikagöi lap meg­állapítja — az álláskeresők légiójának elhárítása. Oj ötletek kellenek, s akadnak is szép számmal. Egy Ctifton Fadirnan nevű mun­kanélküli úgy jutott álláshoz, hogy el­gázoltatta magát egy biztosító társaság elnökével és közölte vele, hogy választ­hat a kártérítési per és az alkalmaztatás között. Jerry MonettI jógyomrú állástalan pedig nem kásahegyen, hanem szendvics­hegyen rágta át magát, hogy munkához jusson. Odaállt a Coney Islandi híres Nathan's büfé elé s addig falta órákon át az utolsó pénzén vett szendvicseket — nyilván nagyon éhes lehetett —, amíg a tulajdonos meghatódott ennyi lelkese­dés láttán és alkalmazta őt. Az amerikai munkanélküliek ma még egy helyen viszonylag könnyen juthatnak alkalmazáshoz: a hadseregnél. Ez után azonban nem nagyon törik magukat.—re A belpolitikai helyze t Burmában U Nu új kormánya bizalmat kapott A burmai szövetségi parlament bi­zalmat szavazott az új U Nu kor­mánynak. A fasisztaellenes Népi Szabadságliga két szárnya közötti harc az U Nu kormány bizalmi sza­vazásával érte el tetőfokát a burmai parlamentben. A fasisztaellenes Népi Szabadság­párt mindeddig a legfontosabb po­litikai szervezet volt, amely több pártot és szervezetet foglalt magá­ban. Ezek között vezető szerepet töltött be a szocialista párt. A szo­cialista párt vezetői U Tjo-Neim és U Ba Schwein voltak. A fasisztael­lenes Népi Szabadságliga elnöke és egyúttal a miniszterelnök U Nu volt, aki mint független politikus szere­pelt. A liga ez év januári III. kongresz­szusán ellentétek nyilvánultak meg főképp abban a kérdésben, milyen módon lehetne elérni az ország bel­ső békéjét. A két ellentétes szárny nem tudott megegyezni a liga fő­titkárának személyében sem. U Nu május 6-án rádióbeszédében a ligában uralkodó ellentétekkel fog­lalkozott. Kijelentette, hogy a frak­ciók a ligát már hosszú idő óta ket­téosztják. Utalt arra, hogy 1956 jú­niusában lemondott miniszterelnöki tisztségéről, hogy a ligát megtisz­títsa a „tisztátalan elemektől". Május felében U Ba Schwein U Nu-t lemondásra szólította fel. A miniszterelnök nem volt hajlandó eleget tenni a felszólításnak. A vita a ligából a parlamentbe jutott, ame­lyet június 5-re összehívtak. A kép­viselőket a liga mindkét szárnya igyekezett megnyerni a maga javára. Á Nemzeti Egységfront ebben az időben nyilatkozatot adott ki, amely­ben kijelenti, hogy a két szárny harcában U Nu-t fogja támogatni mind a parlamentben, mind pedig a parlamenten kívül. A nyilatkozat összehasonlította a két párt politi­káját és az összehasonlítás U Nu javára dőlt el. A nyilatkozat hangsúlyozta továb­bá, hogy U Nu a bandungi értekez­let kezdeményezőinek egyike és az a vezér, aki képes megőrizni a békét. Ezzel szemben a Nemzeti Egység­front úgy véli, hogy U Tjo Neim csoportja nem képes betartani és érvényesíteni a békés egymás mel­lett élés elveit. Június 4-én a parlament ülése előtt U Tjo Neim csoportja vissza­hívta minisztereit a kormányból, és a parlament ülésén U Ba Schwein javaslatot tett arra, hogy U Nu kormányától vonják meg a bizalmat. U Ba Schwein javaslatát június 9-én 127 szavazattal 119 ellenében elvetették. Burma parlamentje bi­zalmat szavazott U Nu kormányának és U Nu-t megerősítette miniszter­elnökségi tisztségében. Huszonöt éves a moszkvai melro ÍBEÍBBBBBIERBBRBBRBSIHRBBBBBBBBSBBBBBÜBlSSffiBSSnSSBKBSIS Moszkvai tartózkodásom egyik leg­nagyobb élménye a metró volt. Sokat hallottam róla már azelőtt is, gyak­ran foglalkoztatta képzeletemet, de bevallom, sohasem sikerült olyan cso­dásnak, lenyűgözőnek elképzelnem, mint amilyen a valóságban. Érthető tehát türelmetlenségem, mellyel Moszkvába érkezésem után első dol­gom volt" a metró megtekintése. Az eredmény az volt, hogy órákig utaz­gattam rajta, majdnem valamennyi állomáson kiszálltam, hogy apróléko­san tanulmányozzam épületeit, állo­másait, ezen építészeti csodákat, szob­rokat és mindegyiken újabb és újabb látványosságot, különlegességet fedez­zek fel. Az átszállási lehetőségeket is könnyűszerrel megtamdtam és mond­hatom, magam is csodálkoztam, mily gyorsan sajátítottam el a tájékozódás művészetét az első pillanatokban ide­gennek tetsző nagyvárosban. De Moszkváról minden inkább állitható, mint az, hogy idegen. Lépten-nyomon meggyőződhetik erről az, aki széles, végeláthatatlan utcáit járja, aki la­kosaival beszélgetésbe elegyedik, ha­talmas áruházainak pultjai között for­golódik. A hatmillió lakosú Moszkva forgal­ma olyan óriási, hogy elképzelhetetlen volna a forgalom akadálymentes le­bonyolítása a földalatti vasút — a metró nélkül. A metró 50—70 méter mélységbe nyúlik a föld alatt, ahon­nan lehetetlen megítélned, milyen fent az időjárás, fagy van-e, vagy kánikula, tél, vagy nyár. Ha a metró épületében rálépsz a szalagrendszerű, állandóan mozgó gu­milépcső első fokára, arcodat máris kellemes, friss levegő csapja meg. A föld gyomrába érve az egyes eme­leteken különböző irányba kínálkoznak az átszállási lehetőségek. A térképek és feliratok tanulmányozása közben, a jól megvilágított állomások falairól, mennyezeteiről, pilléreiről freskók, mo­zaikok, építészeti stukatúrok, mell­szobrok és életnagyságúnál is na­gyobb szobrok köszöntenek. Nekem a legjobban a Kijevi körút állomása tet­szett, melyen a hófehér árkádokat elefántcsontszínű szegély övezi. Más­nak a tetszését talán egy másik állo­más ragadta magával, de annyi bizo­nyos, hogy a moszkvai metrónak nincs vetélytársa. A moszkvai metró a legszebb és legnagyobb a világon! Nemcsak építkezési stílusáért, hanem pontosságáért és az ott uralkodó tisztaságért is csodálják a külföl­diek. Sehol egy eldobott, vagy ottfe­lejtett papírszelet, epetleg szemét, vagy hulladék! Ez a példás rend és tisztaság azonban nemcsak a moszk­vai földalatti szorgalmas személyze­tének köszönhető, hanem az utasok­nak is. Az emberek vérében van a rend! Senkinek sem jutna eszébe eldobálni, szétszórni a számára feles­legessé vált holmit. Arra vannak a szemétládák, melyeket a lakosság nagy gonddal tart számon. A moszkvai metró egyes állomásain óránként mintegy 36 szerelvény halad keresztül. A vonatok naponta körül­belül két és félmillió utast szállíta­nak rendeltetési helyükre, de a ki­és beszállás ennek ellenére is példás fegyelmezettséggel történik, úgy hogy a kocsik az állomásokon egy teljes percet sem állnak. A moszkvai metró építéséhez 1933 májusában — huszonöt évvel ezelőtt — kezdtek a Komszomol tagjai. Tíz­ezer fiatal ember tettrekész, kitartó munkás keze fogott a Komszomol téri alagút áttöréséhez, hogy hazájának és fővárosának lehetővé tegye a modern technika vívmányának az élvezet**. 1935 májusában, két évvel később munkájuk jutalmaként megindult a metró első vonalán a forgalom. 1938 májusában már négy vonal volt üzemben és így ment ez tovább, az évek során újabb és újabb állomások és vonalak születtek a föld mélyé­ben. Az állomások karbantartásának, gon­dozásának köszönhető, hogy mind­egyik, még a legrégibbek is, olyanok, mintha csak tegnap adták volna át " forgalomnak. Márványdíszítményeik fényesek, mint a tükör, megláthatod bennük magad és a folyosók útvesz­tőinek átszállóin a világoszöld és vilá­goskék vonatok hatvan kilométeres sebességgel futnak be. Nemrégen a metró újabb vonallal, a Scserbakovval gazdagodott, mely Moszkva szívéből az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításhoz vezet. De a metró idei fejlődése ezzel nem ért véget. Ez évben még egy új vonalat hoznak a moszkvaiak forgalomba, mely a Lenin-hegyen levő Lomonoszov Egyetemhez visz majd. E vonal kü­lönlegessége az lesz, hogy a Központi Sportstadion állomása után a pálya elhagyja rejtekét és felbukkan a fel­színen, áthalad a Moszkva folyón ke­resztül vezető hídon, hogy ismét el­tűnjék a mélységben. A moszkvai metrónak egyelőre nincs vetélytársa. Hogy mit hoz a jövő, ki tudja? Annyi bizonyos, hogy a lenin­grádiak és a kijeviek már követik példaképüket és nyomdokába léptek. A hárommillió lakosú Leningrád föld­alatti vasútjának első része már for­galomban van és Kijev egymillió lako­sával nemrég fogott hozzá metrója építéséhez. E két világváros rövidesen metrójával is méltó társává válik Moszkvának. Kardos Márta A munkások helyzete Nyugat-Németországban Nyugat-Németországban a gazdaság megélénkülését,' amit a háború utáni és a fegyverkezési konjunktúra idé­zett elő, gyakran hangzatosan „gaz­dasági csodának" nevezték. Az utób­bi időben azonban a „gazdasági cso­da" körül feltűnő csend lett, főképp azután, hogy az amerikai depresszió árnyéka ránehezedik Nyugat-Németor­szág gazdaságára. A bonni köztársaság egyike azoknak a kapitalista államoknak, amelyeken szemléltetően megmutatkozik a ka­pitalizmuson belüli ellentét. A fékte­len, csupán a profit diktálta terme­lés, valamint az, hogy ezzel a terv­szerűtlen, ösztönös termeléssel a tö­megek vásárlóereje nem tud lépést tartani. Ez az ellentét, a kapitaliz­mus szükségszerűen bekövetkező túl­termelésből eredő válságának oka egyre jobban sújtja a munkásosztályt. A kapitalisták a válság következmé­nyeit mindig megkísérlik a dolgozók­ra hárítani. Ez ellen a munkásosztály csak egységes fellépéssel tud véde­kezni. Az utóbbi időben a nyugatnémet munkásság számos hatalmas sztrájk­harcot vívott s bizonyos ered­ményeket ért el. Ezek az eredmé­nyek azonban jelentősebbek lehet­nének, ha a reformista szociá'demok­raták és szakszervezeti dolgozók munkásegységet megbontó befolyása nem éreztette volna hatását és nem fosztotta volna meg a dolgozókat har­caik teljes sikerétől. Egyre mélyebbé válik azonban az a szakadék, amely a munkásság széles tömegeit az op­portunista vezetőktől elválasztja. Egy­re hatalmasabb erővel hat a dolgo­zókra a Szovjetunió és a népi de­mokratikus államok nagy példaképe, amelyek békében akarják országukat építeni és a világbékét veszélyeztető minden atomfegyver alkalmazását be akarják szüntetni. A fenyegető atomhalál ellen a bonni köztársaság atomfelfegyverzését elítélő tömegtün­tetések és felvonulások, amelyeken a munkásság május 1-én s azóta is tiltakozik, mindezt tanúsítják. A gazdasági hanyatlás a legsúlyo­sabban a bányászokat sújtja. Az UP amerikai hírügynökség adatai szerint csupán április folyamán 135 700 nyu­gatnémet bányásznak kellett csök­kentett műszakszámban dolgoznia. Ezt a vállalkozók a szűnni nem akaró eladási nehézségekkel indokolták. A termelési kiesés 187 ezer tonnát tesz ki. A nyugatnémet kőszénbányák hányóin több mint hatmillió tonna szén és koksz hever. Mit jelent a ki­hagyott műszak a bányász és családja számára? Több mint húsz márkával kevesebb bért, s ez sokat jelent a háztartásban egy olyan országban, ahol a bérszint az egész kapitalista Európában egyike á legalacsonyabbak­nak. (összehasonlítás kedvéért meg­jegyezzük, hogy a francia bányászok reálbére kb. 30 százalékkal magasabb, mint a nyugat-németországiaké. De Franciaországban nem reformista, ha­nem kommunista a bányászok több­sége!) Ezzel egyidejűleg számos üzemben elbocsátásokra került sor, s elsősorban az idősebb bányászokat bocsátják el. A többi bányásznak fo­koznia kell a munka ütemét egészen a teljes fizikai kimerültség határáig. Az egy főre eső müszakteljesítmé­nyeket szüntelenül emelik. Míg ja­nuárban 1605 kg-ot tett ki, február­ban már 1620 kg-ot, márciusban 1623 kg-ot. A salzgitteri iparvidéken a leg­nagyobb vállaltat teljesen beszüntet­te az új dolgozók felvételét. Az öt­ven éven felüli bányászokat mind elküldték. A goslari Rammelsberg Ércbánya r. t. bányászainak munka­védő ruháikat, beleértve a gumicsiz­mát és szerszámaik javítási költségeit is, maguknak kell fizetniök. Az acélipar a legutóbbi hivatalos hírek szerint kapacitásának csak 80— 85 százalékával dolgozik. Számos nagyolvasztóban tüzelnek ugyan, hogy tartsák a hőfokot, de nem töltik meg érccel. A helyzet döntő megjavulásá­nak kilátásai nagyon csekélyek, mi­vel a megrendelések erősen csökken­nek. Az új rendelések mindössze 2—3 hónap termelését jelentik, az előző év kétszer annyi megrendelésével szem­ben. Az építőiparban, főleg a textilipar­ban is csökkennek a megrendelések. Például ez év januárjában a múlt év ugyanezen hónapjával szemben a bel­földi megrendelések a ruházati ipar­ban 6,5 százalékkal, a cipőgyártásban 32 százalékkal, sőt a textiliparban 33 százalékkal csökkentek. Ez a textil­ipar egyes ágaiban, mint pl. a kötött­áruiparban oly katasztrofális követ­kezményekkel jár, hogy a 71 ilyen üzem közül 35-öt teljesen le kellett állítani. Az alkalmaztatottságnak ehhez a csökkenéséhez hozzájárul a közszük­ségleti cikkek és a legfontosabb élelmiszerek árainak szüntelen emel­kedése. Erhard nyugatnémet gazda­sági miniszter azon állítására, hogy az árak 1958-ban szilárdak marad­nak, a Fuldauer Zeitung azt vála­szolja, hogy „tulajdonképpen nem lett volna szabad megfeledkeznie arról, hogy ez év első négy hónapjában többek között a következő áremelke­désekre került sor: a liszt és kenyér ára négy pfenniggel, a fagyasztott hús ára 10 százalékkal, a hal, a bajor sör, a belföldi dohányáruk 20—30 száza­lékkal, a barnaszénbrikett tonnája három márkával, az acéllemezé 4 százalékkal, a különleges nyersvasé 3,6 százalékkal, a nitrogéntartalmú műtrágyáé 5 százalékkal, a vasúti díj­szabás és belföldi hajóteherszállítás illetékei 10—20 százalékkal emelked­tek ..." Az újság még több példát hoz fel, amelyek alapján rámutat a különbö­ző szolgáltatások áremelkedésére így pl. növekedtek a kórházi kezel­tetés költségei is. Cikkét azzal a meg­állapítással fejezi be, hogy ez a fel­sorolás semmiképpen sem teljes. A wiesbadeni tartományi statisztikai hivatal április havi jelentése teljes mértékben megerősíti a Fuldauer Zei­tung adatait, sőt kimutatja azt is, hogy a burgonya ára 5,1 százalékkal, a tojásé 5,7 százalékkal, a húsé 3,6 százalékkal emelkedett. Mindez termé­szetesen növeli a kereslet és kíná­lat közötti ellentétet, így tehát fo­kozza a válságot és a munkások szá­mára a reálbérek csökkentését jelen­ti. Emellet a nyugatnémet munkáso­kat különféle intézkedésekkel, pl. rafinált bérezési rendszerrel, a fu­tószalag meggyorsításával, kimondott hajcsármódszerekkel egyre nagyobb munkaintenzitásra kényszerítik. Nagy­részt ez a magyarázata a termelés azon emelkedésének, amelyet a sta­tisztikai hivatal 1957-ben 7,5 száza­lékban állapít meg. Ez az emelkedés egyes iparágakban még ennél is na­gyobb és a vegyiiparban, a bőrmeg­munkáló iparban, a fafeldolgozó és műanyaggyártó iparban, valamint a nyomdaiparban munkaóránként 10— 20 százalék közöt mozog. Ha a munkabérek hányada a nem­zeti jövedelemben csökken, akkor a monopoltőke részesedése szükségsze­rűen növekedik. Erről azonban hall­gatnak a polgári statisztikák. A nye­reségek emelkedéséről csak részleges képet ad az osztalékok emelkedése, amelyek csupán 1957-ben 22 száza­lékkal növekedtek. A berlini Német Gazdasági Intézet összehasonlította a Dortmund-Hörder Hütten Union kon­szernben a bérek és a tőkés profitok fejlődésének ütemét: Átlagbérek Nyereség - és fizetések 1953/1954 100 100 1956/1957 137 279 A tőkések profitja tehát ötszörte ovorsabban növekedett, mint a no­minális bérek, a reálbérekről nem is beszélve. V. Spitz Nem egyedüli eset E napokban Ulmban a rendőrség „szán­dékos hamis tanúvallomás" cimén letar­tóztatott egy Adolf Glowenka nevű nyu­gat-berlini kereskedőt. Ez ennyiben rend­ben is volna, mert ugyebár hazudozni nem szabad. Ám a dolognak komolyabb háttere van s nem az ártatlan mellébe­szélés miatt, hanem elsősorban e „hát­tér" miatt kellene az illetőt bíróság ' elé állítani. Adolf Glowenka, a hitleri Sicherheits­dienst egyik alakulatának volt parancsno­ka. Legényei Tylzsben embertelen módon tömegesen kínozták és mészárolták a gyüjtőtábor áldozatait. A háború után az alakulat tagjait bíróság elé állították: a volt parancsnok ügyes húzással megját­szotta, hogy e perben tanúként szerepelt volt legényei ellen. A játszmába azonban valahogy hiba csúszott be és a ,,Herr Oberscharführer" véletlenül szembekerült volt sofőrjével, aki kivallotta, hogy a parancsnok az egyes „akciókon" szemé­lyesen részt szokott venni és szemtanúja legényei rémtetteinek. A tekintetes bíró­ság közömbösen hallgatta végig a lelep­lező vallomást, azután, hogy a dolog mégse legyen annyira szembeötlő, Glo­wenkát letartóztatták. S itt a dolog fo­nákja: nem azért — amiért pár éves fegyházat érdemelne —, hogy e gyilkos alakulatnak volt parancsnoka, vezetője, irányítója, hanem azért, mert állítólag hazudott, azt állítva, hogy a per előtt nem beszélt össze egyetlen tanúval sem. Az ulmi törvényszéknek ez az eljárása felháborító,, de sajnos nem egyedüli a hitleri szellemi örökséget felújító Nyu­gat-Németorszáqban: Április elején pél­dául Offenbachban egy Zind nevű volt gyilkost, egyébként oktatási tanácsost, aki gyilkos múltjával hencegett, azért ítéltek el, mert ,,sértegette a halottak emlékét". De felsorolhatnánk még jóné­hány embert, pl., akik annak idején or­vosi képességeiket a fasizmus szolgála­tába állítva „kísérleti operációkat" vé­geztek a koncentrációs táborok áldoza­tain, s habár a nürnbergi perbén ítéle­tet mondtak ki felettük, a bonni kor­mány jóvoltából szabadlábon járnak. Ger­ta Oberhauser fasiszta orvosnő, aki a „kísérleti nyulak" orvosi ellenőre volt, még kártérítést (s kapott dolgozószobája berendezéséért, s a nyugatnémet szövet­ségi orvosi kamara pedig megengedte ne­ki, hogy dolgozzon. S ha még tovább folytathatnám a felsorolást kormányta­nácsos, sőt miniszter tisztséget betöltő emberekről, kiderülne, hogy a bonni kor­mány elismerését Hitlernél szerzett érde­meikért kapták. Csak természetes, hogy mindez mélységesen felháborítja a világ, s különösen Európa népeit, akik saját bőrükön tapasztalták a német fasizmus kegyetlenségét. — trik — ÜJ SZŐ 4 * 1958. június 14.

Next

/
Thumbnails
Contents