Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-14 / 163. szám, szombat

Libanon és az arab szövetség közötti egyezmény! készítenek elő Ä harcok tovább folynak © Dulles terve a Bagdadi Paktum kihasználására ® Irak provokációi Szíria ellen A libanoni helyzet a Biztonsági Tanácsnak az ENSZ megfigyelői kiküldéséről szóló határozata után egyáltalán nem változott. Mialatt Bejrutban gyülekeznek a megfigyelők csoportjai, az ország területén tovább folynak a harcok. A libanoni sajtó közlése szerint a libanoni kormány repülőgépei ejtőernyők segítségével nagy mennyiségű fegyvert dobtak le az észak-libanoni Kubbajat faluba, *>hol a fasiszta nemzeti szocialista párt ceiapatát népi egységek fogták körül. Június 11-én lemondott Asrad alAsrad, a libanoni tájékoztatásügyi minisztérium főtitkára. Lemondásával akarta nyilvánítani szolidaritását a népmozgalommal. Néhány nappal ezelőtt ugyanezt cselekedte Munil Tadzsolin, a nemzetvédelmi minisztérium, valamint Abdul Azis Sehab, a belügyminisztérium főtitkára. Washingtonban egyidejűleg Malik libanoni miniszter és Irak képviselőjének részvételével diplomáciai tárgyalások folynak. Mivel az angol nyomás ellenére is az USA vonakodik egyelőre az amerikai egységeket közvetlenül hadba vetni. Dulles a libanoni népfelkelés elnyomására a Bagdadi Paktum országainak egységeit akarja felhasználni. Áz Egyesült Arab Köztársaságnak Libanon belügyeibe való koholt „beavatkozása" ellen „védelmi" intézkedések köpönyege alatt az imperialista ügynökségek mozgósítanak az arab országokban ás előkészítik Libanonnak a Bagdadi Paktumba való bevonását. Nem is régen, az USA sok zajt csapott azon álcázott szándékával, hogy a kaDcsolatok javítására törekszik az Egyesült Arab Köztársasággal. A valóságban azonban az EAK elleni ellenséges állásfoglalásában . még aljasabb módszerekhez folyamodik, mint azelőtt: az arab nemzeti erők elleni frontális támadása alapjának kibővítésére törekszik. Az arab nemzeti erők fő támasza az EAK. „Az amerikaiaknak különleges logikájuk van — írja a Al-Gumhurija egyiptomi lap — nem ismerik el a hatszázmillió lakosú népi Kínát és azt állítják, hogy Kínát az ötmillió lakosú Tajvan képviseli. Elismerik Izraelt, mint hatalmat, de nem akarják tudomásul venni a százmillió arab jelenlétét. Az USA a szabad világ védelmezőjének szerepében tetszeleg, azonban az igazi szabadságot mindenütt elnyomja. Támogatja Samunt a libanoni nép ellen és az Eisenhowerdoktrinát a felszabadító mozgalom elnvorrására alkalmazza. Emellett azt állítja, hogy ez a doktrína a kommunista veszedelem ellen irányul. "Ä. V. „Ötletes" álláskeresők Mr. Cottnak, az egyik nagy New York-i rádió- és televíziós társaság igazgatójának egv nap különös csomagot hoztak: egy kalitkát. A kalitkában egy riadt postagalamb nézett pislogva a mindenható igazgatóra. Vajon mi keresnivalója van egy postaqalambnak ott. ahol a hírközlés céljaira a technika legújabb vívmányait alkalmazzák? A rejtély akkor oldódott meg, amikor megtalálták a galamb lábán levő tartóban elhelyezett cédulát: egy állástalan fiatalember levelét. Ebben azt kérte, írja rá az igazgató a cédulára, hogy mikor hajlandó őt fogadni állásügyben, s azután engedje szabadon a galambot. Ez a kis példa csak egy a sok ezer közül, amely azt bizonyítja, hogy az amerikai munkanélküliek százezrei már a legképtelenebb ötletekhez folyamodnak egy-egy állás elnyeréséért. Azokat a valamikor nagyon elterjedt állástkereső leveleket, amelyek úgy kezdődnek, hogy ,,Én vagyok az Ön embere, siessen és alkalmazzon" ma már olvasatlanul dobják papírkosárba a nagy cégek személyzeti osztályai, amelyeknek fő feladata — mint azt az Esquire c. chikagöi lap megállapítja — az álláskeresők légiójának elhárítása. Oj ötletek kellenek, s akadnak is szép számmal. Egy Ctifton Fadirnan nevű munkanélküli úgy jutott álláshoz, hogy elgázoltatta magát egy biztosító társaság elnökével és közölte vele, hogy választhat a kártérítési per és az alkalmaztatás között. Jerry MonettI jógyomrú állástalan pedig nem kásahegyen, hanem szendvicshegyen rágta át magát, hogy munkához jusson. Odaállt a Coney Islandi híres Nathan's büfé elé s addig falta órákon át az utolsó pénzén vett szendvicseket — nyilván nagyon éhes lehetett —, amíg a tulajdonos meghatódott ennyi lelkesedés láttán és alkalmazta őt. Az amerikai munkanélküliek ma még egy helyen viszonylag könnyen juthatnak alkalmazáshoz: a hadseregnél. Ez után azonban nem nagyon törik magukat.—re A belpolitikai helyze

t Burmában U Nu új kormánya bizalmat kapott A burmai szövetségi parlament bizalmat szavazott az új U Nu kormánynak. A fasisztaellenes Népi Szabadságliga két szárnya közötti harc az U Nu kormány bizalmi szavazásával érte el tetőfokát a burmai parlamentben. A fasisztaellenes Népi Szabadságpárt mindeddig a legfontosabb politikai szervezet volt, amely több pártot és szervezetet foglalt magában. Ezek között vezető szerepet töltött be a szocialista párt. A szocialista párt vezetői U Tjo-Neim és U Ba Schwein voltak. A fasisztaellenes Népi Szabadságliga elnöke és egyúttal a miniszterelnök U Nu volt, aki mint független politikus szerepelt. A liga ez év januári III. kongreszszusán ellentétek nyilvánultak meg főképp abban a kérdésben, milyen módon lehetne elérni az ország belső békéjét. A két ellentétes szárny nem tudott megegyezni a liga főtitkárának személyében sem. U Nu május 6-án rádióbeszédében a ligában uralkodó ellentétekkel foglalkozott. Kijelentette, hogy a frakciók a ligát már hosszú idő óta kettéosztják. Utalt arra, hogy 1956 júniusában lemondott miniszterelnöki tisztségéről, hogy a ligát megtisztítsa a „tisztátalan elemektől". Május felében U Ba Schwein U Nu-t lemondásra szólította fel. A miniszterelnök nem volt hajlandó eleget tenni a felszólításnak. A vita a ligából a parlamentbe jutott, amelyet június 5-re összehívtak. A képviselőket a liga mindkét szárnya igyekezett megnyerni a maga javára. Á Nemzeti Egységfront ebben az időben nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelenti, hogy a két szárny harcában U Nu-t fogja támogatni mind a parlamentben, mind pedig a parlamenten kívül. A nyilatkozat összehasonlította a két párt politikáját és az összehasonlítás U Nu javára dőlt el. A nyilatkozat hangsúlyozta továbbá, hogy U Nu a bandungi értekezlet kezdeményezőinek egyike és az a vezér, aki képes megőrizni a békét. Ezzel szemben a Nemzeti Egységfront úgy véli, hogy U Tjo Neim csoportja nem képes betartani és érvényesíteni a békés egymás mellett élés elveit. Június 4-én a parlament ülése előtt U Tjo Neim csoportja visszahívta minisztereit a kormányból, és a parlament ülésén U Ba Schwein javaslatot tett arra, hogy U Nu kormányától vonják meg a bizalmat. U Ba Schwein javaslatát június 9-én 127 szavazattal 119 ellenében elvetették. Burma parlamentje bizalmat szavazott U Nu kormányának és U Nu-t megerősítette miniszterelnökségi tisztségében. Huszonöt éves a moszkvai melro ÍBEÍBBBBBIERBBRBBRBSIHRBBBBBBBBSBBBBBÜBlSSffiBSSnSSBKBSIS Moszkvai tartózkodásom egyik legnagyobb élménye a metró volt. Sokat hallottam róla már azelőtt is, gyakran foglalkoztatta képzeletemet, de bevallom, sohasem sikerült olyan csodásnak, lenyűgözőnek elképzelnem, mint amilyen a valóságban. Érthető tehát türelmetlenségem, mellyel Moszkvába érkezésem után első dolgom volt" a metró megtekintése. Az eredmény az volt, hogy órákig utazgattam rajta, majdnem valamennyi állomáson kiszálltam, hogy aprólékosan tanulmányozzam épületeit, állomásait, ezen építészeti csodákat, szobrokat és mindegyiken újabb és újabb látványosságot, különlegességet fedezzek fel. Az átszállási lehetőségeket is könnyűszerrel megtamdtam és mondhatom, magam is csodálkoztam, mily gyorsan sajátítottam el a tájékozódás művészetét az első pillanatokban idegennek tetsző nagyvárosban. De Moszkváról minden inkább állitható, mint az, hogy idegen. Lépten-nyomon meggyőződhetik erről az, aki széles, végeláthatatlan utcáit járja, aki lakosaival beszélgetésbe elegyedik, hatalmas áruházainak pultjai között forgolódik. A hatmillió lakosú Moszkva forgalma olyan óriási, hogy elképzelhetetlen volna a forgalom akadálymentes lebonyolítása a földalatti vasút — a metró nélkül. A metró 50—70 méter mélységbe nyúlik a föld alatt, ahonnan lehetetlen megítélned, milyen fent az időjárás, fagy van-e, vagy kánikula, tél, vagy nyár. Ha a metró épületében rálépsz a szalagrendszerű, állandóan mozgó gumilépcső első fokára, arcodat máris kellemes, friss levegő csapja meg. A föld gyomrába érve az egyes emeleteken különböző irányba kínálkoznak az átszállási lehetőségek. A térképek és feliratok tanulmányozása közben, a jól megvilágított állomások falairól, mennyezeteiről, pilléreiről freskók, mozaikok, építészeti stukatúrok, mellszobrok és életnagyságúnál is nagyobb szobrok köszöntenek. Nekem a legjobban a Kijevi körút állomása tetszett, melyen a hófehér árkádokat elefántcsontszínű szegély övezi. Másnak a tetszését talán egy másik állomás ragadta magával, de annyi bizonyos, hogy a moszkvai metrónak nincs vetélytársa. A moszkvai metró a legszebb és legnagyobb a világon! Nemcsak építkezési stílusáért, hanem pontosságáért és az ott uralkodó tisztaságért is csodálják a külföldiek. Sehol egy eldobott, vagy ottfelejtett papírszelet, epetleg szemét, vagy hulladék! Ez a példás rend és tisztaság azonban nemcsak a moszkvai földalatti szorgalmas személyzetének köszönhető, hanem az utasoknak is. Az emberek vérében van a rend! Senkinek sem jutna eszébe eldobálni, szétszórni a számára feleslegessé vált holmit. Arra vannak a szemétládák, melyeket a lakosság nagy gonddal tart számon. A moszkvai metró egyes állomásain óránként mintegy 36 szerelvény halad keresztül. A vonatok naponta körülbelül két és félmillió utast szállítanak rendeltetési helyükre, de a kiés beszállás ennek ellenére is példás fegyelmezettséggel történik, úgy hogy a kocsik az állomásokon egy teljes percet sem állnak. A moszkvai metró építéséhez 1933 májusában — huszonöt évvel ezelőtt — kezdtek a Komszomol tagjai. Tízezer fiatal ember tettrekész, kitartó munkás keze fogott a Komszomol téri alagút áttöréséhez, hogy hazájának és fővárosának lehetővé tegye a modern technika vívmányának az élvezet**. 1935 májusában, két évvel később munkájuk jutalmaként megindult a metró első vonalán a forgalom. 1938 májusában már négy vonal volt üzemben és így ment ez tovább, az évek során újabb és újabb állomások és vonalak születtek a föld mélyében. Az állomások karbantartásának, gondozásának köszönhető, hogy mindegyik, még a legrégibbek is, olyanok, mintha csak tegnap adták volna át " forgalomnak. Márványdíszítményeik fényesek, mint a tükör, megláthatod bennük magad és a folyosók útvesztőinek átszállóin a világoszöld és világoskék vonatok hatvan kilométeres sebességgel futnak be. Nemrégen a metró újabb vonallal, a Scserbakovval gazdagodott, mely Moszkva szívéből az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításhoz vezet. De a metró idei fejlődése ezzel nem ért véget. Ez évben még egy új vonalat hoznak a moszkvaiak forgalomba, mely a Lenin-hegyen levő Lomonoszov Egyetemhez visz majd. E vonal különlegessége az lesz, hogy a Központi Sportstadion állomása után a pálya elhagyja rejtekét és felbukkan a felszínen, áthalad a Moszkva folyón keresztül vezető hídon, hogy ismét eltűnjék a mélységben. A moszkvai metrónak egyelőre nincs vetélytársa. Hogy mit hoz a jövő, ki tudja? Annyi bizonyos, hogy a leningrádiak és a kijeviek már követik példaképüket és nyomdokába léptek. A hárommillió lakosú Leningrád földalatti vasútjának első része már forgalomban van és Kijev egymillió lakosával nemrég fogott hozzá metrója építéséhez. E két világváros rövidesen metrójával is méltó társává válik Moszkvának. Kardos Márta A munkások helyzete Nyugat-Németországban Nyugat-Németországban a gazdaság megélénkülését,' amit a háború utáni és a fegyverkezési konjunktúra idézett elő, gyakran hangzatosan „gazdasági csodának" nevezték. Az utóbbi időben azonban a „gazdasági csoda" körül feltűnő csend lett, főképp azután, hogy az amerikai depresszió árnyéka ránehezedik Nyugat-Németország gazdaságára. A bonni köztársaság egyike azoknak a kapitalista államoknak, amelyeken szemléltetően megmutatkozik a kapitalizmuson belüli ellentét. A féktelen, csupán a profit diktálta termelés, valamint az, hogy ezzel a tervszerűtlen, ösztönös termeléssel a tömegek vásárlóereje nem tud lépést tartani. Ez az ellentét, a kapitalizmus szükségszerűen bekövetkező túltermelésből eredő válságának oka egyre jobban sújtja a munkásosztályt. A kapitalisták a válság következményeit mindig megkísérlik a dolgozókra hárítani. Ez ellen a munkásosztály csak egységes fellépéssel tud védekezni. Az utóbbi időben a nyugatnémet munkásság számos hatalmas sztrájkharcot vívott s bizonyos eredményeket ért el. Ezek az eredmények azonban jelentősebbek lehetnének, ha a reformista szociá'demokraták és szakszervezeti dolgozók munkásegységet megbontó befolyása nem éreztette volna hatását és nem fosztotta volna meg a dolgozókat harcaik teljes sikerétől. Egyre mélyebbé válik azonban az a szakadék, amely a munkásság széles tömegeit az opportunista vezetőktől elválasztja. Egyre hatalmasabb erővel hat a dolgozókra a Szovjetunió és a népi demokratikus államok nagy példaképe, amelyek békében akarják országukat építeni és a világbékét veszélyeztető minden atomfegyver alkalmazását be akarják szüntetni. A fenyegető atomhalál ellen a bonni köztársaság atomfelfegyverzését elítélő tömegtüntetések és felvonulások, amelyeken a munkásság május 1-én s azóta is tiltakozik, mindezt tanúsítják. A gazdasági hanyatlás a legsúlyosabban a bányászokat sújtja. Az UP amerikai hírügynökség adatai szerint csupán április folyamán 135 700 nyugatnémet bányásznak kellett csökkentett műszakszámban dolgoznia. Ezt a vállalkozók a szűnni nem akaró eladási nehézségekkel indokolták. A termelési kiesés 187 ezer tonnát tesz ki. A nyugatnémet kőszénbányák hányóin több mint hatmillió tonna szén és koksz hever. Mit jelent a kihagyott műszak a bányász és családja számára? Több mint húsz márkával kevesebb bért, s ez sokat jelent a háztartásban egy olyan országban, ahol a bérszint az egész kapitalista Európában egyike á legalacsonyabbaknak. (összehasonlítás kedvéért megjegyezzük, hogy a francia bányászok reálbére kb. 30 százalékkal magasabb, mint a nyugat-németországiaké. De Franciaországban nem reformista, hanem kommunista a bányászok többsége!) Ezzel egyidejűleg számos üzemben elbocsátásokra került sor, s elsősorban az idősebb bányászokat bocsátják el. A többi bányásznak fokoznia kell a munka ütemét egészen a teljes fizikai kimerültség határáig. Az egy főre eső müszakteljesítményeket szüntelenül emelik. Míg januárban 1605 kg-ot tett ki, februárban már 1620 kg-ot, márciusban 1623 kg-ot. A salzgitteri iparvidéken a legnagyobb vállaltat teljesen beszüntette az új dolgozók felvételét. Az ötven éven felüli bányászokat mind elküldték. A goslari Rammelsberg Ércbánya r. t. bányászainak munkavédő ruháikat, beleértve a gumicsizmát és szerszámaik javítási költségeit is, maguknak kell fizetniök. Az acélipar a legutóbbi hivatalos hírek szerint kapacitásának csak 80— 85 százalékával dolgozik. Számos nagyolvasztóban tüzelnek ugyan, hogy tartsák a hőfokot, de nem töltik meg érccel. A helyzet döntő megjavulásának kilátásai nagyon csekélyek, mivel a megrendelések erősen csökkennek. Az új rendelések mindössze 2—3 hónap termelését jelentik, az előző év kétszer annyi megrendelésével szemben. Az építőiparban, főleg a textiliparban is csökkennek a megrendelések. Például ez év januárjában a múlt év ugyanezen hónapjával szemben a belföldi megrendelések a ruházati iparban 6,5 százalékkal, a cipőgyártásban 32 százalékkal, sőt a textiliparban 33 százalékkal csökkentek. Ez a textilipar egyes ágaiban, mint pl. a kötöttáruiparban oly katasztrofális következményekkel jár, hogy a 71 ilyen üzem közül 35-öt teljesen le kellett állítani. Az alkalmaztatottságnak ehhez a csökkenéséhez hozzájárul a közszükségleti cikkek és a legfontosabb élelmiszerek árainak szüntelen emelkedése. Erhard nyugatnémet gazdasági miniszter azon állítására, hogy az árak 1958-ban szilárdak maradnak, a Fuldauer Zeitung azt válaszolja, hogy „tulajdonképpen nem lett volna szabad megfeledkeznie arról, hogy ez év első négy hónapjában többek között a következő áremelkedésekre került sor: a liszt és kenyér ára négy pfenniggel, a fagyasztott hús ára 10 százalékkal, a hal, a bajor sör, a belföldi dohányáruk 20—30 százalékkal, a barnaszénbrikett tonnája három márkával, az acéllemezé 4 százalékkal, a különleges nyersvasé 3,6 százalékkal, a nitrogéntartalmú műtrágyáé 5 százalékkal, a vasúti díjszabás és belföldi hajóteherszállítás illetékei 10—20 százalékkal emelkedtek ..." Az újság még több példát hoz fel, amelyek alapján rámutat a különböző szolgáltatások áremelkedésére így pl. növekedtek a kórházi kezeltetés költségei is. Cikkét azzal a megállapítással fejezi be, hogy ez a felsorolás semmiképpen sem teljes. A wiesbadeni tartományi statisztikai hivatal április havi jelentése teljes mértékben megerősíti a Fuldauer Zeitung adatait, sőt kimutatja azt is, hogy a burgonya ára 5,1 százalékkal, a tojásé 5,7 százalékkal, a húsé 3,6 százalékkal emelkedett. Mindez természetesen növeli a kereslet és kínálat közötti ellentétet, így tehát fokozza a válságot és a munkások számára a reálbérek csökkentését jelenti. Emellet a nyugatnémet munkásokat különféle intézkedésekkel, pl. rafinált bérezési rendszerrel, a futószalag meggyorsításával, kimondott hajcsármódszerekkel egyre nagyobb munkaintenzitásra kényszerítik. Nagyrészt ez a magyarázata a termelés azon emelkedésének, amelyet a statisztikai hivatal 1957-ben 7,5 százalékban állapít meg. Ez az emelkedés egyes iparágakban még ennél is nagyobb és a vegyiiparban, a bőrmegmunkáló iparban, a fafeldolgozó és műanyaggyártó iparban, valamint a nyomdaiparban munkaóránként 10— 20 százalék közöt mozog. Ha a munkabérek hányada a nemzeti jövedelemben csökken, akkor a monopoltőke részesedése szükségszerűen növekedik. Erről azonban hallgatnak a polgári statisztikák. A nyereségek emelkedéséről csak részleges képet ad az osztalékok emelkedése, amelyek csupán 1957-ben 22 százalékkal növekedtek. A berlini Német Gazdasági Intézet összehasonlította a Dortmund-Hörder Hütten Union konszernben a bérek és a tőkés profitok fejlődésének ütemét: Átlagbérek Nyereség - és fizetések 1953/1954 100 100 1956/1957 137 279 A tőkések profitja tehát ötszörte ovorsabban növekedett, mint a nominális bérek, a reálbérekről nem is beszélve. V. Spitz Nem egyedüli eset E napokban Ulmban a rendőrség „szándékos hamis tanúvallomás" cimén letartóztatott egy Adolf Glowenka nevű nyugat-berlini kereskedőt. Ez ennyiben rendben is volna, mert ugyebár hazudozni nem szabad. Ám a dolognak komolyabb háttere van s nem az ártatlan mellébeszélés miatt, hanem elsősorban e „háttér" miatt kellene az illetőt bíróság ' elé állítani. Adolf Glowenka, a hitleri Sicherheitsdienst egyik alakulatának volt parancsnoka. Legényei Tylzsben embertelen módon tömegesen kínozták és mészárolták a gyüjtőtábor áldozatait. A háború után az alakulat tagjait bíróság elé állították: a volt parancsnok ügyes húzással megjátszotta, hogy e perben tanúként szerepelt volt legényei ellen. A játszmába azonban valahogy hiba csúszott be és a ,,Herr Oberscharführer" véletlenül szembekerült volt sofőrjével, aki kivallotta, hogy a parancsnok az egyes „akciókon" személyesen részt szokott venni és szemtanúja legényei rémtetteinek. A tekintetes bíróság közömbösen hallgatta végig a leleplező vallomást, azután, hogy a dolog mégse legyen annyira szembeötlő, Glowenkát letartóztatták. S itt a dolog fonákja: nem azért — amiért pár éves fegyházat érdemelne —, hogy e gyilkos alakulatnak volt parancsnoka, vezetője, irányítója, hanem azért, mert állítólag hazudott, azt állítva, hogy a per előtt nem beszélt össze egyetlen tanúval sem. Az ulmi törvényszéknek ez az eljárása felháborító,, de sajnos nem egyedüli a hitleri szellemi örökséget felújító Nyugat-Németorszáqban: Április elején például Offenbachban egy Zind nevű volt gyilkost, egyébként oktatási tanácsost, aki gyilkos múltjával hencegett, azért ítéltek el, mert ,,sértegette a halottak emlékét". De felsorolhatnánk még jónéhány embert, pl., akik annak idején orvosi képességeiket a fasizmus szolgálatába állítva „kísérleti operációkat" végeztek a koncentrációs táborok áldozatain, s habár a nürnbergi perbén ítéletet mondtak ki felettük, a bonni kormány jóvoltából szabadlábon járnak. Gerta Oberhauser fasiszta orvosnő, aki a „kísérleti nyulak" orvosi ellenőre volt, még kártérítést (s kapott dolgozószobája berendezéséért, s a nyugatnémet szövetségi orvosi kamara pedig megengedte neki, hogy dolgozzon. S ha még tovább folytathatnám a felsorolást kormánytanácsos, sőt miniszter tisztséget betöltő emberekről, kiderülne, hogy a bonni kormány elismerését Hitlernél szerzett érdemeikért kapták. Csak természetes, hogy mindez mélységesen felháborítja a világ, s különösen Európa népeit, akik saját bőrükön tapasztalták a német fasizmus kegyetlenségét. — trik — ÜJ SZŐ 4 * 1958. június 14.