Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-14 / 163. szám, szombat

RIPORT EGY ÉDESIPARI ÜZEMBŐL QJjj nhwel á f ahh PJ Utam célja ismeretes volt, mégis amikor beléptem az épületbe, szinte meghökkentem. Azt hittem, hogy nem jó helyen járok. Az volt a benyomásom mintha valamelyik egészségügyi intézményünkbe nyitottam volna be. Két dolog váltotta ki ezt az érzést. Az egyik a nagy tisztaság, a másik pedig az, hogy kivétel néikül mindenki hófehér köpenyt visel. Azt, hogy nem kórházban vagyok, hanem a bratislavai édesipari üzem „boszorkánykonyhájában", azt az itt terjengő illatok adták tudtomra. Karból és lysoform helyett a legkellemesebb orr- és ínycsiklandozó cukorkaízesltő anyagok egyvelege fogadott. Hogy az üzemet megtekinthessem és bepillantást nyerhessek a csokoládé és a különféle cukorkák, no meg a rágógumi gyártásának titkaiba, magamnak is fel kellett vennem a kötelező fehér köpenyt. így eleget téve az előírásoknak, megnyíltak az ajtók és körsétám alkalmával megtudtam egyet-mást, amit most átadok olvasóimnak. A csokoládét és csokoládécukorkák összes fajtáit, valamint a kakaóport, mint informátorom, Alojz Stavinoha, az üzem főmérnöke mondotta, a trópusokon honos kakaófa (latinul Theobroma) terméséből állítják elő. Az üzem a kakaófa, mandulához hasonló magvait Nyugat-Afrikából, a Felső-Guineában levő Gold Coastból (Aranypart) kapja. Itt van a világ legnagyobb kakaóültetvénye. A világszükségletnek mintegy a felét fedezi. A Koospol külkereskedelmi vállalatunk útján beszerzett és bálákban szállított kakaómagvakat először megpörkölik. Utána gép segítségével lehámozzák a magvakat. Ez a munka tisztasági szempontból egy emelettel feljebb történik. Magára a munkahelyre csőrendszer segítségével kerül egyenesen egy másik gépbe. Itt a gép megőrli a magvakat. A következő gép a kakaóolajat kisajtolja. A kakaókalácsot ismét gépi erővel szétzúzzák. Az innét kikerülő púderszerü por az üzletekhep árusított Stolhverck-kakaó. HOGYAN KÉSZÜL A CSOKOLÁDÉ? Tejcsokoládé, keserúcsokoládé, főzőcsokoládé stb., a kereskedésekben különféle néven árusított csokoládéféleségek a fentebb említett kakaóporból készülnek. Az egyik teremben öt egymás mellett álló hatalmas tartály látható. Egyenként 2000 kg menyItt csomagolják a töltött csokoládé bonbonokat STOLLWERCK nyiségü kakaópor fér beléjük. A gép tartalmának állandó keverésével 45 fok Celsius hőfoknál cukor és kakaóolaj hozzáadásával készül a csokoládé anyaga. Azután egy újabb gépbe kerül. Ez már önműködően szalagon futó formákba önti a csokoládéanyagot. HOGYAN KÉSZÜL A RÁGÓGUMI? Az alapanyag szintén külföldről, az óceánon túlról, Mexikóból származik. Spanyolul ott „marqueta"-nak hívják. A szó viaszt jelent. Nekem is az volt az érzésem, amikor megfogtam a szürkés-fehér anyagot, hogy padlóviaszt tartok a kezemben. Ügy vélem, nem lesz érdektelen, ha pár szóval elmondom, hogyan készül ez az anyag. Az őserdőben levő chiclefa (latinul Achras Sapota) szolgáltatja a chiletet. Ha kikereste a fát a chicléro, lasszot vet az egyik ágra és ennek segítségével tíz-húsz méter magasra, vagy még ennél is magasabbra felkúszik. A kötél hurka fent marad az ágon, a másik végét pedig a törzsre köti; a chicléro a kötélen ül, szemközt fordul a fával, s lábával a törzsnek támaszkodik. Ezután V betűket vág egymás alá a fa kérgébe. A legfelső V betű egyik csücskéből a gyanta az alatta levőbe csöpög, s így csöpög végig a fa törzsén, egészen a tövéhez illesztett zsákba. Ennek tartalmát üstökben sűrűre főzik. Jó alaposan kell habarni és keverni, hogy lehetőleg minden nedvességet elpárologtassanak belőle. Fateknőbe préselve megkeményszik és olyan anyag lesz belőle, mint amilyent nekem a StolKverckgyárban mutattak. Ezt a chiclét folyékony cukor és színesítő hozzáadásával puha, formálható anyaggá gyúrja, dolgozza a gép. Innét a megfelelő vastagságú anyagot a gép haránt és hosszirányban vagdossa. A csomagolás szintén gép erővel történik. Az üzem megtekintése után ismét a főmérnök irodájában vagyok, hogy a vállalat belső életéről, munkájáról szerezzek adatokat. Jóleső érzéssel kell megállapítanom, hogy ez az üzem is a tervet teljesítő vállalatok csoportjába tartozik. Évek hosszú sorári át teljesítik a tervet és hogy kézzelfogható bizonyítékát adjam ennek, a legutolsó évet, az 1957-t jegyeztem fel. Az eredmény a következő: A gyártás bruttó értékét 107,1 százalékra, a gyártott áru értékét 107,3 százalékra, a költségeket 97,1 százalékra, a nyereséget 177,3 százalékra, a forgalmi adót 107,4 százalékra teljesítették. Ezekből a számokból is látható, hogy a gyár kötelezettségeinek az egész évben eleget tett. Az elért sikerért minden negyedévben megkapták az Élelmiszeripari Minisztérium dicsérő elismerését, egy ízben a III. fokú és három ízben a másodfokú dicsérő elismerést. Nagyon jól működik az üzemen belüli önálló elszámolási rendszer (a chozraszcsot). Ezt nagyban elősegítik a rendszeresen tartott üzemi tanácskozások. A más üzemek látogatása alkalmával szerzett tapasztalatokat szintén jól felhasználják. A jól megszervezett munka eredményeképpen 545 dolgozónak van személyi számlája. A helyesen alkalmazott megtakarításért 44 000 korona prémiumot fizettek ki a dolgozóknak. Az újítók mozgalma szintén szép eredményeket tud felmutatni. Tavaly összesen 123 újítási javaslatot nyújtottak be. Ezek közül 95-öt elfogadtak, 45-öt már megvalósítottak. Az újítások félmillió korona megtakarítását jelentettek az üzemnek. A legjobb újításért Kubicsek és Szeda elvtársakat illeti a dicséret. Újításuk a szakmában egyedülálló, mert megrövidíti és gazdaságosabbá teszi a főzőcsokoládé gyártását. Az üzem dolgozói nemcsak a vállalatban kitűzött feladatokat teljesítik példásan, hanem a patronátusuk alatt álló Veľký Biel-i EFSZ-nek is hathatósan segítenek. Itt több ezer munkaórát dolgoztak le. Többek között 10 hold cukorrépa megművelését is elvégezték. Ezzel hozzájárultak legfontosabb nyersanyaguknak, a cukornak biztosításához. Ezenkívül kivették a részüket a galántai EFSZ aratási munkálataiból is. Az itt felsorakoztatott néhány adat keresztmetszetét adja egy jól irányított üzem életének, amely az átszervezés óta, április 1-től a trnavai és a piešťanyi üzemek hozzácsatolásával a régi Stollwerck helyett új néven FIGARO Bratislava elnevezéssel halad tovább az újabb sikerek felé. Vörösmarty Géza A CSKP XI. kongresszusának tiszteletére Habár az Időjárás nem kedvező, valamennyi tejfeldolgozó tizem!) n szorgalmasan dolgoznak és még szorgalmasabban •szervezik a tejbegyűjtést. Hasonló szorgos munka folyik a kerületi és járási nemzeti bizottságok tanácsainak begyűjtési osztályain. A tejfeldolgozó üzemek és velük együtt a begyűjtési üzemek dolgozói kötelezettléget vállaltak arra, hogy a CSKP XI. kongresszusát a legszebb ajándékkal — a tejbegyüjtési terv féléves feladatainak teljesítésével üdvözlik. Már csupán néhány nap választ el bennünket a kongresszustól. A tejfeldolgozó és begyűjtő vállalatok dolgozói kötelezettségvállalásának • teljesítéséhez azonban a júniusi napokban még 23 millió liter tejet kell begyűjteni, hogy szlovákiai méretekben is teljesíthessék a feladatokat. Ez nem csekély munka, fóleg ha tudatosítjuk, hogy 1958 áprilisában mindössze nem egészen 30 millió liter tejet gyűjtöttek be. Az összes kerületektől, de főleg a hátramaradó kassai és nyitrai kerületektol függ a tejbegyűjtés napról 'lapra való emelése. A feladat téT

1 " ;;ben hathatój segítséget nyújtana,

x az egységes földműves szövetkezetek. A szövetkezeti tagok szorgalmának köszönhetően nemcsak napról napra emelik a tejbeadást, de naponta 162 ezer liter tejjel többet adnak be, mint tavaly ugyanezen időszakban. Az utolsó májusi dekádban elért tejbegyüjtési eredmények (mikor Szlovákia összes kerületeiben száz százalékon felül teljesítették a feladatokat) a tejfeldolgozók és begyűjtési vállalatok intenzív tevékenységének bizonyítékát jelentik. Ezt az eredményt a nemzeti bizottságok aktív segítsége is előmozdította és egyúttal ösztönzésül szolgál további, még élénkebb szervezési tevékenységre. A számok mutatják meg legjobban, hogy milyen nagy hozzájárulás e 1 ötelezetíségvállaiás teljesítése. Az első félévben 15 millió liter tejet gyűjtenek be terven felül (34 millió literrel többet, mint tavaly ugyanezen időszakban), amivel alapvetően emelkedik a vaj, tejfel, tej és más tejtermékek gyártása, melyek értéke terven felül számítva 25 millió koronát jelent. Horváth József A bratislavai kikötőben és a hajójavító-részlegen serény munka folyik a nyári hónapok alatt. A kikötőben acélt, gépeket, olajat, papírt, cellulózét rakodnak az uszályokra, gépi berendezéseket a Távol- és KözépKeleten épülő üzemek számára. A Csehszlovák Dunahajózási Társaság hajójavító-részlegén is szorgosan dolgoznak a hajóállomány kijavításán. 1960 végéig rendbehozzák az összes motoros vízi járművet és villamos meghajtásra rendeznek be 60 uszályhajót. A Liptov-gőzhajón már folynak a javítási munkálatok. Felújítják a hajótestet és az eddigi fárasztó, kézzel végzett fűtést, önműködő fűtőberendezéssel helyettesítik. Évente 3000 tonna szén megtakarítása és három fűtőnek a nehéz munka alól való mentesítése válik ezzel lehetővé AMI NINCS A BORÍTÉKBAN A

z életszínvonalnak pénzben, bérben, fizetésben kifejezett emelkedésével már többször foglalkoztunk. A legtöbb ember csak azt nézi, amit a borítékban kap, azt tekinti munkája ellenértékének. Igen keveset beszél azonban a pénzben ki nem fejezhető, a borítékban meg nem található, a pénznél is lényegesebb más területekről. Tudatosítania kell köztársaságunk minden lakosának, hogy a szociális intézmények, az egészségügyi és más intézkedések hosszú sora is éppúgy hozzátartozik a fizetésünkhöz, azzal a különbséggel, hogy az előleg kifizetése, vagy az elszámolás napján nem kerül kézzelfogható bankjegy vagy csengő ércpénz formájában a borítékba. Lépten-nyomon érezzük azonban a társadalom, az állam gondoskodását rólunk és családunkról. Vegyük csak sorba az egyes területeket, melyek nemcsak reálbérünket, illetve jövedelmünket emelik ilyképpen, hanem egész életünkre döntő befolyással vannak. A dolgozók egészségügyi ellátása terén hatalmas eredmények születtek hazánkban. Ezzel már több ízben foglalkoztunk. A gazdasági eredmények mérésére nem találunk olyan döntő mutatószámot, mint amilyent az átlagos életkor meghosszabbítása jelent. Mindennél többet mond az, hogy hazánkban az általános életkor tíz évvel nőtt, azaz statisztikailag a férfiak 66,5, a nők 71,2 évig élnek. Ez már igazán szép átlagos életkor, amellyel elértük sok nyugati állam színvonalát. Pedig ha visszaemlékezünk a harmincas évekre, különösen Csehszlovákia keleti részén nagyon pusztítottak a fertőző betegségek, a csecsemőhalandóság, a különféle járványok. Sőt az éhségtől származó skorbut sem volt ritka jelenség. Ma már az orvostudomány fejlődése, az antibiotikumok használata és az általánossá váló orvosi és gyógyszerellátás megtörte a kaszás erejét.. A csecsemőhalandóság ma már az 1948. évi 1000 lakosra eső 1 évi élet. korig elhalálozott 83,5 gyermekről 26 gyermekre esett vissza. (Belgium = 49, NSZK = 42, USA = 27, Ausztria = 45, Olaszország = 49.). A csecsemők legjobb életbiztosítása, hogy a szülések 86,5 százaléka a szülóklinikákon folyik le. Ezt pedig a betegsegélyző téríti és a szülő anya ezenkívül segélyben is részesül. A második proletárbetegségben, a tuberkulózisban és a fertőző betegségekben elhaltak száma is a háború előttinek kis hányadára csökkent. Az egész fejlődésnek a gerince az, hogy a társadalombiztosításba nálunk 1956 végéig 5 509 000 dolgozó és azok hozzátartozói voltak bevonva és csaknem összesen 7,1 milliárd koronát fizettünk ki a betegbiztosításra, beleértve a segélyeket, anyasági, családi pótlékokat, üdülésre, temetésekre stb. 1949 óta kétszeresére nőtt a „fehérruhás hadsereg" — az egészségügyi dolgozók száma és elérte a 102 ezret. Addig, amíg 1949-ben Csehszlovákiában 1 orvosra 1100 lakos jutott, 1956ban ez a szám 684 lakosra csökkent. Szlovákiában pedig 1619 lakosról 799-re csökkent. A kórházi ágyak száma is 1948 óta 56 000-rel emelkedett és ezzel az egy kórházi és gyógyintézeti ágyra eső lakosok száma 101-ről 79,7-re csökkent. K

özismert dolog például, hogy az Egyesült Államokban úgyszólván ismeretlen a betegbiztosításnak ez az államilag szer• vezett formája. Ott, ha valaki megbetegszik, ráköltheti betegségére összes, nehezen összekuporgatott, megtakarított pénzét. Van egy bizonyos „statisztikailag" kifejezett árnyoldala is az ingyenes betegbiztosításnak. Látszólagosan több a beteg, azaz több az újonnan felderített betegség, ami a kórházakban és rendelőkben túlzsúfoltsághoz és az egészségügyi személyzet túlterheléséhez vezet, Ugyanilyen arányban növekedik a gyógyszerfogyasztás is. Sok esetben ez a mutatószám felesleges pazarlásra is utal. További ötéves terveink természetesen azzal is számolnak, hogy még kevés a kórházi férőhely és ennek megfelelően kormányunk ezen a téren is fokozza a beruházásokat. Egészségügyi középiskoláink és egyetemeink is fokozott mértékben képezik ki az egészségügyi személyzetet. A helyes beruházások kifizetődnek, mert jóval nagyobb ápolási és táppénzköltségeket tehetnek feleslegessé. Elsősorban azonban az egészség megóvásából származó mérhetetlen egyéni és társadalmi előnyökről van szó. Nézzük csak, az utolsó években milyen nagyarányú gondoskodás történt államunk részéről a gyermekbénulás! járvány elleni hősies küzdelemben, vagy a hatalmas náthalázjárvány elleni harcban. Milliókat áldozott kormányunk és mindezt a lakosságnak ingyen szolgáltatta. Vagy vegyük a tüdő- és rákszűréseket, melyek preventív jellegű intézkedések. Az előbb említett csecsemőhalandóság elleni küzdelemben elsősorban a baj két fő okát: a tudatlanságot és a szegénységet kellett korlátozni. A szocialista államnak megvan rá minden lehetősége, hogy necsak korlátozza, hanem teljesen meg is szüntesse ezeket az okokat. Pártunk XI. kongresszusa is minden bizonynyal nagy jelentőségű határozatokat hoz majd az egészségügyi és szociális gondoskodás terén. Külön fejezetet képez a szociális biztosítás. 1957-ben hazánkban a nyugdíjasok száma a nyugdíjbamenetel korhatárának leszállítása következtében megnövekedett. A kifizetett aggkori nyugdíjak és egyébb szociális biztosításokból eredő juttatások címén 1948-ban 3,5 milliárdot, 1957ben már 8,8 milliárdot fizettünk ki. N

álunk a szociális biztosítás rendszerébe tartozik a nyugdíjbiztosítás, mely az összes dolgozókra és a családtagokra is vonatkozik, abban az esetben, ha a családfenntartó elhalálozik. Nálunk már megszűnt az az idő, amikor a munkaképtelen öreg embernek a koldusbotot kellett a kezébe vennie, vagy pedig megalázott helyzetben a községi szegényházba került. Már nincsenek könyöradományok, koldusutalványok, szegényház, mint a kapitalista rendszerben, hanem szépen berendezett nyugdíjasotthonok. 1956 végén köztársaságunkban több mint 21 000 nyugdíjas lakott ezekben a házakban. Sokat áldoz az állam az ún. védőruhákra, munkacipőkre, munkaruhákra, ami évente több mint 1,2 milliárdot jelent. Ugyancsak nagy segítséget jelentenek az üzemi konyhák, ahol kedvezményes árakon étkezhetnek a dolgozók, azonkívül a villamos bérletjegyek. A szakszervezetek 1957-ben 239 ezer dolgozót küldtek üdülésre és erre a célra 77,3 milliót költöttek. Ugyanakkor 237 ezer beteg tartózkodott gyógykezelésen különféle fürdőkben és szanatóriumokban. Nem szabad megfeledkeznünk a gyermekekről való gondoskodásról sem. Ezrével létesültek új bölcsődék, óvodák és az iskolaköteles gyermekek számára napközi otthonok, ahol jutányos áron részesítik ellátásban őket és ezzel megkönnyítik az anyák munkáját A tanulóknak, és főiskolásoknak nyújtott ösztöndíj kérdésében is bőkezű az állam. Egyre nagyobb méreteket ölt a lakásépítés és a lakáskultúra fejlesztése. A mai korszerű lakásokban beépített szekrények, konyhabútor, a mosókonyhákban mosógépek nagy megtakarítást jelentenek minden lakó számára, összehasonlítva a háború előtti viszonyokkal, valamint más államokkal, megállapíthatjuk, hogy az átlagos lakbérek nálunk sokkal alacsonyabbak. M

indezekből azt látjuk, hogy az állam milliárdokat ad ki a lakosságra, amely ennek következtében többet költhet közvetlen személyes szükségleteinek kielégítésére. Ezért becsüljük meg jobban ezeket a szolgálatokat és gondoskodást, ha ezek nem is kerültek bele látható formában a borítékba. GREK IMRE ÜJ SZŐ 5 * 1958. június 14,