Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-11 / 160. szám, szerda

De Gaulle kormányának algériai politikája a figyelem előterében Mialatt de Gaulle kormánya igyekszik lecsillapítani a közvélemény fel­korbácsolt hullámait és ezzel megteremteni „az új alkotmány" elfogadta­tásának kedvező előfeltételeit, az ország demokratikus erői éberségre és az erőfeszítések egyesítésére intenek a köztársasági rendszer védelmének érdekében. Az ország minden részében létrejönnek és bővülnek a köztár­saság védelmének új bizottságai. A l'Humanité beszámolt arról, hogy de Gaulle tábornok nem élvezi a köztársaságiak bizalmát és soha sem érheti el azt, hogy elfelejtsék, hatalomrajutását csakis az algériai lázadóknak és a parlamentre gyakorolt nyomásuknak köszönheti. Megkezdődött az alkot­mányreform előterjesztése elleni kampány — jelentette ki a l'Humanité. Hétfőn ülést tartott a kormány de I £) e Gaulle Franciaországot Gaulle miniszterelnök elnökletével, i „ , , , . . atomfegyverekkel akarja A kormány jóváhagyta a miriiszterta­nács kiegészítését a következő ta­gokkal: A szocialista Thomas posta­ügyi, a független köztársasági Houdet földművelésügyi miniszter a gaulleista Michelet a háború volt résztvevőinek minisztere, a klerikális Búron köz­munkaügyi és Sudreau építésügyi mi­niszter lett. Az egészségügyi minisz­teri t.rcát még nem töltötték be. Erre vonatkozólag Malraux tájékoz­tatásügyi miniszter kijelentette, hogy ezt a tárcát de Gaulle valamelyik algériaira bízza. A kormány a többi között jóvá­hagyta a korzikai új prefektus kine­vezését és megerősítette Ely tábor­noknak vezérkari főnökké való kine­vezését. A kormány ülése mindössze 45 per­cig tartott. A háború utáni történe­lem során ez volt a kormány legrövi­debb ülése. Malraux tájékoztatásügyi miniszter az ülés befejezése után ki­jelentette, hogy vitára egyáltalán nem került sor, és hogy a kormány „a napoleoni idők szokását vette fel". Az Associated Press hírügynökség je­lentése szerint politikai tényezők az elnöki palotában kijelentették, hogy a kormány ülése bemutató volt és azt szemléltette, hogyan fognak le­folyni a „tanácskozások a jövőben". De Gaulle telefonösszeköttetést tart fenn Coty elnökkel és a kormány ülése csupán formaszerű s arra szol­gál, hogy jóváhagyja a már végre­hajtott intézkedéseket. felszerelni Maurice Schumann, katolikus párti po­litikus, de Gaulle miniszterelnök közeli barátja az ADN hírügynökség szerint jú­nius 9-én az UP amerikai hírügynökség párizsi levelezőjével folytatott beszélge­tésében kijelentette, hogy de Gaulle tá­bornok egyik fő célja Franciaországnak atomfegyverekkel való felszerelése és helyzetének megszilárdítása a NATO-ban. Egyúttal arra törekszik, hogy Francia­ország a NATO-ban nagyobb szereohez jusson, főképp azáltal, hogy a franciákat az eddiginél fokozottabb mértékben bíz­nék meg jelentős katonai funkciókkal. Schumann szerint de Gaulle Franciaor­szág és a Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei még szorosabb együttműkö­désének gondolatával foglalkozik. Százezer algériai fegyverben A Borba jugoszláv lap tudósítója Al­gériában az algériai nemzeti felszabadító hadsereg ellenőrzése alatt álló területen találkozott az algériai hazafiak haderejé­nek főparancsnokával. „Ma a háború ötödik évében — mon­dotta az algériai felszabadító hadsereg főparancsnoka — korszerű fegyverekkel felfegyverzett hadsereggé váltunk. Több mint 100 ezer jól felfegyverzett képzett és tapasztalt harcosunk van, akikhez egyre újabbak csatlakoznak," — mondot­ta a főparancsnok. Adenauernek és de Gaullenak „közös érdekeik" vannak Bonn (ČTK) — Adenauer bonni kancel­lár készségét nyilvánította, hogy a leg­szorosabb együttműködést fejtse ki de Gaulle kormányával, mivelhogy mindkét kormánynak „közös érdekei" vannak. Az ADN hírügynökség rámutat arra, hogy ezen „közös érdekek" keretében a bonni kormány elsősorban aktívan támo­gatja a de Gaulle körül tömörült mili­tarista köröket és erre főképpen Spei­del. volt nácitábornokot használja. Ade­nauer kormánya de Gaulle támogatásával egyúttal eleget tesz a nyugat-németor­szági konszernek követeléseinek is, ame­lyek határozottabb fellépést követelnek az algériai nemzeti felszabadító mozga­lommal szemben, mert féltik észak-afri­kai gazdasági érdekeiket. Harcok Algériában Algír (ČTK) — Salan tábornoknak, az algériai francia haderők főparancsnoká­nak vezérkara június 9-én közleményt adott ki. amely megerősíti, hogy az al­gériai nemzeti felszabadító hadsereg sza­kadatlanul folytatja harcát a francia gyarmati csapatok ellen. A közlemény be­számol arról, hogy a június 2-t61 8-ig tartó héten a harcokban 591 algériai éle­tét vesztette és 123 fogságba került. A franciák saját veszteségeikről nem szá­moltak be. Az algériai nemzeti felszabadítás frontjának felhívása Kairó (ČTK) — Az algériai nemzeti felszabadítás frontjának együttműködési és végrehajtó bizottsága, amely a múlt hét közepétől Kairóban az algériai fasisz­ta puccs után bekövetkezett helyzetről tárgyalt, hétfőn este közleményt adott ki, s abban felszólítja az algériai nemzeti felszabadító hadsereget, fokozza hősi har­cét a francia megszállók ellen. A bizottság a felhívásban utal arra, hogy de Gaulle tábornok e napokban az algériaikat a Franciaországhoz való csatlakozás gon­dolatával csábítja. Hangsúlyozza, hogy Franciaország ször­nyű katasztrófa szélén áll, és Franciaor­szágot csupán Algéria függetlenségének azonnali elismerése mentheti meg. Nehézségek az olaszországi koalíciós kormány megalakítása körül Az olasz köztársasági párt veze­tőséqe június 9-én elutasította a ke­reszténydemokrata párt ajánlatát koalíciós kormány megalakítására a kereszténydemokraták, köztársasá­giak és szociáldemokraták részvéte­iével. A köztársaságiak részvételéről a kormányban majd a párt októberi kongresszusán döntenek. A Francé Presse hírügynökség je­lentése szerint a szociáldemokrata párt nem hajlandó részt venni a ja­vasolt kormánykoalícióban. Az indonéz kormánycsapatok sikeres hadműveletei Celebeszen Dzsakarta (ČTK) - Az indonéz központi kormány ellen fellázadt szeparatista csoportok maradványai ellen harcoló kormánycsapatok meg­bízottja jelentette, hogy a kormány egységeinek Celebesz középső részé­ben a felkelők hatalma alól sikerült felszabadítani Ondai, Tombato és To­mato városokat. Észak-Celebeszen a lázadókat kikergették a Gorontai várostól északnyugatra fekvő Limbo­to és Batauh városokból. A kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére irányuló szovjet javaslat visszhangja New York (ČTK) - A Washington Post and Times Herald szerkesztő­ségi cikkben szólítja fel az USA kor­mányát, fogadja el a Szovjetuniónak a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére irányuló javaslatát. „Egyes nyugati országok, tehát az USA is - írja a lap -, felhasznál­hatnák a hatalmas szovjet piacot különféle típusú és speciális gépeik elhelyezésére, amelyeket Moszkva megvásárolna. A Szovjetunió és a nyugati országok közötti kereskede­lem fejlesztése nagymértékben hoz­zájárulna ezen országok közötti kap­csolatok rendszeresítéséhez". A Washington Post nézete szerint az USA-nak reviziő alá kellene venni a Battle törvényt, amely megnehezíti a hitelnyújtás feltételeit a Szovjet­unió részére. „A kormánynak min­denképpen törekednie kéne Moszkvá­val olyan kereskedelmi egyezmény megkötésére, amelyet mindkét fél hasznosnak és előnyösnek tartana" — véli a lap. Tokió (ČTK) - A Nisi Nippon Simbun japán lap június 10-i számá­nak vezércikkében kommentálja N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének D. Eisen­howerhez, az USA elnökéhez, a Szov­jetunió és az USA közötti kereske­delmi kapcsolatok kibővítéséről szóló 1958 június 2-i üzenetét. A lap véle­ménye szerint, amennyiben az USA elfogadja a Szovjetuniónak nagy­mennyiségű amerikai áru bevásárlá­sára irányuló ajánlatát, ez minden bizonnyal segítségére lesz az USA­nak, hogy enyhítse jelenlegi gazda­sági nehézségeit. A Magyar Népköztársaság gaz asági kérdései Budapest (ČTK) - Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz-, ponti Bizottságának titkára és a KB politikai irodájának tagja június 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt KB politäcai akadémiája előadásai­nak kéretében előadást tartott „A magyar gazdasági politika egyes kérdé­seiről és a hároméves tervről". Az előadás bevezető részében ki­emelte azokat a sikereket, amelyeket Magyarország azóta ért el, hogy a szovjet hadsereg felszabadította a fasiszta járom alól. Magyarországon az ipari munkások száma 1938-ban 332 ezret tett ki. Ez a szám 1957­ben 705 ezerrel emelkedett. Az ipari termelés 1955-ben az 1938. évi ter­melést 2,5—3 szorosan múlta felül. A munkások reálbére 1949-1956 csaknem egyharmadával emelkedett. A szocialista tervszerű gazdálkodás eredményei egyes hibák ellenére — hangsúlyozta Fock — Magyarország­nak olyan gazdasági fejlődést bizto­sítottak, amelyet a kapitalizmus alatt 3—4 évtized alatt sem érhetett el. A múltban elkövetett gazdasági po­litikai hiányosságokkal foglalkozva Fock Jenő kijelentette, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártjának II. kong­resszusa túlértékelte a népgazdaság forrásait és túlmagas feladatokat sza­bott az első ötéves terv keretében. Ezzel kapcsolatban útalt az építke­zési beruházások magas és a gépi beruházások alacsony szintjére, va­lamint a változatlan életszínvonalra az 1951-1953. években. Fock Jenő kijelentette, hogy az el­lenforradalom a magyar gazdasági életnek 22 milliárd forint kárt oko­zott, továbbá, hogy a jövő években Összeült az ENSZ gyámsági tanácsa Az ENSZ gyámsági tanácsa New Yorkban hétfőn megkezdte nyári ülésszakát. A napirendről szóló vitában I. I. Libanov szovjet küldött is részt vett. Követelte, hogy az ez idei nyári ülésszakon részesítsék előnyben a Csendes Öceán azon területein ural­kodó helyzet megtárgyalását, amelyek az USA közigazgatásában vannak és amelyeken az amerikaiak nukleáris fegyverkísérleteket végeznek. A szov­jet küldött felszólította a tanácsot, foganatosítson lépéseket e. kísérletek, beszüntetésére. Az USA küldötte azt felelte, hogy küldöttsége „csupán a' jövő héten" készül fel a vitára" ebben a kérdés­ben. a nemzeti jövedelem egy részét a hitetek kifizetésére kei! fordítani. A mezőgazdaságról szólva Fock Jenő hangsúlyozta, hoav a szocialista átépítés kedvezően folyik. A harma­dik ötéves terv fő céljául a lakosság reálbérének és jövedelmének állandó fokozását tűzte ki. Magyarország há­roméves törve keretében maradék­talan jl kiegyenlíti a baráti országok­tól kapott hiteleket. A szocialista iparban a hároméves terv során a termelés 22 százalék­kal emelkedik. Ez elsősorban a mun­katermelékenység fokozásával érhető el. A beruházásokra 32 milliárd fo­rintot irányoznak elő, ebből jelentős összeg jut a gépi beruházásokra. Fock Jenő ezután hangsúlyozta a szocialista országok közötti együtt­működés nagy jelentőségét, főképp a Szovjetunió hathatós segítségét. Előadásának befejező részében ki­emelte, a demokratikus centraliz­musnak a gazdaság irányításéban esz­közölt érvényesítésének eddigi ered­ményeit. Ezek közé tartozik a válla­latok önállósításának fokozása. Rá­mutatott arra, hogy 1958-ban meg kell szilárdítani és fokozni a gazda­ság irányításának szintjét. Emellett tanulmányozni kell a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaság­ban, Csehszlovákiában és Lengyelor­szágban felhasznált tapasztalatokat és foganatosított intézkedéseket. Indonézia Kommu­nista Pártjának küldöttsége elindult hazánkba Dzsakarta (ČTK) — Június 10-én repülőgépen Indonéziából Csehszlo­vákiába utazott Indonézia Kommunis­ta Pártjának küldöttsége, hogy D. N. Aiditnak, Indonézia Kommunista Pártja főtitkárának vezetésével részt vegyen Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusán. D. Aidit Dzsalkartában a küldöttség elutazása előtt hangsúlyozta, hogy Indonézia. .Kommunista Pártja kül­döttségének részvétele Csehszlovákia testvéri kommunista pártjának kong­resszusán hozzájárul a proletár in­ternacionalizmus további megerősíté­séhez. Románia népe életének fellendülése Bukarest (ČTK) - A Román Nép­köztársaság nagy nemzetgyűlése tíz évvel ezelőtt, 1948 június 11-én hagyta jóvá a legfontosabb ipari, bá­nya-, pénzintézeti, biztosító és köz­lekedési vállalatok államosításáról szóló törvényt. Ez jelentős lépés volt, amellyel a román nép 1947. de­cember 30-án megdöntve a monar­chiát, kikiáltva a köztársaságot a demokratikus forradalom betetőzése után munkásosztálya és a román munkáspárt vezetésével a szocializ­mus útjára lépett. A szocialista iparosítással tervsze­rűen bővítették a szocializmus gaz­dasági alapját, elsősorban a gépipart és az energetikai ipart. 1957 elejétől pontos program szerint valósítják meg elsősorban azon ágazatok építé­sét, amelyekre az országban meg vannak a legjobb természeti előfel­tételek. Ez főképp a kőolajipar és a földgázfejtés, a hazai nyersanyagokra támaszkodó vegyiipar, a mezőgazda­sági gépek és a közszükségleti cik­kek gyártása. 1957 végéig az ipari termelés 1948­taoz viszonyítva 4,2-szeresére emel­kedett. Főképpen a gépipar ért el je­lentős sikert, amelynek termelése nyolcszorosára nőtt és amely 1957­ben a román gazdaságnak vala­mennyi gép- és berendezés 83,2 szá­zalékát szolgáltatta, míg ezzel szem­ben az államosítás előtt Románia e tekintetben behozatalra szorult. A népi demokratikus kormány éveiben Románia a kifejezetten föld­művelő államból, gazdaságilag elma­radott országból magasan fejlett korszerű iparral rendelkező ipari és mezőgazdasági országgá lett. Ez a fejlődés elképzelhetetlen lett volna a Szovjetunió önzetlen segítsége nél­kül. A Román Népköztársaságot je­lentős mértékben támogatja a többi szocialista ország, közöttük a Cseh­szlovák Köztársaság is. Az első ötéves terv végén felszá­molták az írástudatlanságot és a második ötéves terv közepén beve­zették a hétéves általános iskolázta­tást. Az állam a dolgozóknak ingyen orvosi- és fürdőkezelést nyújt. A dolgozók százezrei töltik szabadsá­gukat a hegyekben és a tenger part­ján épített üdülőtelepeken. NYUGAT-NÉMETORSZÁG ATOMRAKÉTÁKAT GYÁRT 1954 NOVEMBERÉBEN Anthony Eden, Anglia akkori külügyminisztere az angol alsóházban felolvasta Aden­auer sajátkezű levelét: „Tisztelt Mi­niszter úr, van szerencsém értesíteni Önt, hogy tíz megawattnál kevesebb teljesítményű reaktor a következő két évben teljesen kielégíti a szövet­ségi köztársaság szükségleteit. A szö­vetségi kormány biztosítani szeretné, hogy a csakis békés célokra gyártott és behozott atomanyagok — plutó­nium, urán 233, urán 235 —, súlya évenként nem haladja meg a 3500 g-ot." Szépen hangzik ez a biztosítás s látszatra nem is sok a 3500 g atom­anyag s különben is mellette áll, hogy csakis békés célokat szolgál. De fi­gyelembe kell venni, hogy az Európai Védelmi Egyezség aláírása idején (Pá­rizs 1952. május 27-én) a nyugat­német kancellár 500 g-mal „teljesen megelégedett". A két év alatt tehát hétszeresen növekedett a szövetségi kormány atomanyagigénye! Különös tempó! S ez még csak a kezdet volt. Azóta immár négy éve Nyugat-Németország a Nyugat-Európai Unió és az Atlanti Szövetség elsőrangú tagja s már olyan követeléseket mer támasztani, hogy revideálják az eredeti szerződéseket, amelyek a fegyverkezés tekintetében bizonyos korlátokat szabnak meg számára. Persze felfogásuk szerint ez is csak formai kérdés. A kormány a szövetségi parlamenttől könnyű szer­rel kapott szabad kezet a Bundeswehr atomfelfegyverzésében s kötelezettsé­ge ide-oda — habozás nélkül foly­tatják azt. Csak most látszik, milyen kacsát hirdetett az Amerika Hangja és a Szabad Európa annak idején az­zal, hogy a német militarizmus meg­szüntetésére legjobb biztosíték az ország NATO-beli tagsága. Hiszen a párizsi szerződés kiköti, hogy Nyugat­Németország nem fog gyártani ABC (atom-, bakterikus és vegyi-) fegy­vereket, hadihajókat, bombázókat, tor­pédókat, sem irányitható fegyvere­KOMMENTÁRUNK ket... Am ez a kötelezettség: meg­taposott ígéret, mert a valóság más: Ez év március közepén elég volt, hogy a nyugatnémet kormány csak javasla­tot nyújtson be a Nyugat-Európai Unió és a NATO bizottságához páncél­törő rakéták gyártásának kérdésé­ben, Norstad azonnal támogatta s a bizottság londoni ülésén április 23-án már jóvá is hagyták a német indít­ványt. Tehát akiknek a feltételek be­tartása felett kellene örködniök, csak­nem postafordultával adták beleegye­zésüket a visszaéléshez. Akkor ugyan még „csupán" páncéltörőről volt szó, de Strauss hadügyminiszter május elején R. Crosmannak, a Daily Mirror szerkesztőjének adott interjújában már előre jelezte a további fejlődést. „Biztosithatom — mondotta a minisz­ter —, hogy Nyugat-Németország 3—4, sőt öt éven belül nem fog ren­delkezni saját gyártmányú atomfegy­verekkel. Nincs kizárva azonban, hogy ha esetleg más államok — főképp Franciaország — előállítják saját hid­rogénfegyverüket, benne lehet a Szö­vetségi Köztársaság keze is a dolog­ban." Beismerte ugyan, hogy Nyugat­Németországnak megvan tiltva az atomfegyverek gyártása, de hozzá­fűzte, hogy ez a helyzet nem tarthat örökké." Nemcsak, hogy „örökké nem tartott ez a helyzet", hanem egyenesen tisza­virág életű volt. Ez év április 8-án Rómában a „fegyverkezési háremszög" értekezletén már bizonyosan több szó esett az atomfegyverekről, mint a klasszikus fegyverek egységes gyártásáról. Két hónap múlva pedig, június 4-én Strauss már elő is állt vele. A NYUGATNÉMET HADÜGYMINISZ ľ,R ugyanis a nyugatnémet repülögyf rosok Bad Godesberg-i ülésén minden teketó­ria nélkül kijelentette; „Eléike/ett az idő. hogy Nyugat-Németország rakéta­fegyvereket gyártson", és a gyártulajdo­nosoknak máris 2,1 milliárd márka érté­kű megrendelést adott. Strauss kijelen­tette, hogy ennek a fegyvergyártásnak az olasz-francia-német fegyverkezési há­romszögben kell történnie, de hozzáfűzte, hogy Nyugat-Németországnak vezető sze­repet kell betöltenie ebben, Ez nem csupán politikai kérdés s jelentős fel­adatot kapnak benne a volt Repülőgép­ipari Birodalmi Szövetség tagjai Is, a be­vált fegyvergyárosok, akik természetesen Üdvözlik a bonni kormány döntését. A hadügyminiszter fel is sorolt jónéhány típust, amelyek gyártása számításba jön­ne s köztük olyanokat is, amelyeket atomtöltéssel lehet ellátni sőt „csakis úgy optimálisak". A godesbergi ülés óta több hivatalos személyiség igyekezett helyesnek feltün­tetni ezt a lépést. Heusinger volt nácista generális jelenleg a Bundeswehr főin­spektora június 6-án Adenauer pártjának esseni ülésén Európa térképe előtt állva bizonyítgatta, hogy Németország fekvésé­nél fogva a NATO európai övezetének legfontosabb területe, s elengedhetetlenül szükséges, hogy atomfegyverrel r«ndel­kezzen. Nem itallotta ezt még »/.z»í i t „erősítgetni", hogy „Németországát a szomszédjai mindig támadták." Két nap múlva a KDP düsseldorfi gyű­lésén maga Adenauer jelentette kl szem­forgatóin, hogy a Bundeswehr atomfel­fegyverzése és a német atomrakétagyár ­tás is — a békét szolgálja. „Hő vágyunk, s egyetlen célunk — áradozott a kan­cellár, hogy hozzájáruljunk az általános ellenőrzött leszereléshez." Ezután bujto­gatásba csapott át, biztatva a keresztény­demokrata ifjúságot. lépjen fel határozot­tan, söt durván az atomfegyverkezés el­lenzőivel szemben. A BONNI KORMÁNYNAK e veszélyes lépése joggal kelt aggodalmat a világ népeiben. Lengyelország és Csehszlovákia már töhbsrör is felhívták a .lyugatnémet kormány figyelmét a közép-európai atom­mentes övezet létesítésére, a Szovjetunió egyre a megegyezésen, a feszültség csökkentésén fáradozik s engedményekre kénes, hogy végre összeüljön az a mű­szaki bizottság, amely kidolgozná a kí­sérleti robbantások beszüntetése ellenőr­zésének tervezetét. De magában Nyugat­Németországban is hatalmas tömegmozga­lom folyik az ország atomfelfegyverzése ellen, s ha a bonni kormány mindezt fi­gyelmen kívül hagyva méqis a maga ve­szélyes útján halad, könnyű kitalálni, mik is a céljai, persze ennek következ­ményeiért felelősséget is kell vállalnia. —trik­tJ3 SZ«* 3 * 1858. június U 0

Next

/
Thumbnails
Contents