Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-06 / 155. szám, péntek

,Tapasztalatok a csábi porcelángyárban 4 párt vezető szerepének a felemelkedés útját jelenti Azt akarjuk, hogy a legrövidebb iűőn belül a nyitrai kerület legjobb üzemei közé kerüljünk, elérjük a komáromi hajógyár, az érsekújvári Elektrosvit és a többi élüzem színvonalát — mondotta mintegy másfél hónappal ezelőtt Jozef Ružička, a csábi porcelángyár igazgatója a párt nyitrai kerületi pártkonferenciáján. A kerület egyik legújabb üzemének igazgatója valóban komoly elhatározást jelentett be. Vajon mire alapozta merész állítását? Hiszen az üzem tavaly nem teljesítette a tervet, sok volt a selejt, baj volt a munkaszervezéssel, a technológiai eljárással, az égető kemencével és még sok mindennel. Ez mind egy kardcsapásra megszüpt volna ? Igazán nem. De amikor az igazgató a legközelebbi célról beszélt, már tudta, hogy jó úton vannak. Tavaly komolyan nekiláttak a hibák kijavításának, minek következtében az idei eredmények már igazán beszédesek. De menjünk szép sorjában. Kétféle export Zbehytől Radosina felé festői völgy terül el a szelid hullámú dombok között. Jó itt a föld, s dolgosak az emberek. A múltban mégis sokan keltek útra innen boldogulást keresni a nagyvilágba. Ez a rész is hozzájárult a tőkésrendszer szégyenletes emberexportjához, amely akkoriban az egész országra kiterjedt. A felszabadító szovjet hadsereg azonban e vidék lakosai előtt is feltárta a jövő távlatait és a párt vezetésével győzött a nép akarata, a radosinai völgybe új élet köszöntött be. A dolgozó parasztok nagyrésze a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodásr tért át és a völgy bejáratánál. Csáb község meHett, ma már az ország egyik legkorszerűbb üzeme ékeskedik. Három éve indult meg a munka a porcelángyárban és most már másfajta exportról beszélhetünk. Az üzem termelésének több mint a fele külföldre megy, s alig van ország a világon, ahova ne jutnának el a csábi porcelángyár termékei. Ámde, ha a porcelánról beszélünk, nem kell mindjárt valami díszes edényekre, vázákra gondolni, mert Csabon ezt valóban nem gyártják. Főképp különféle izolátorok és egyéb, a villamosw energia termelésénél szükséges porcelán alkatrészek készülnek itt. A munka látszólag egyszerű, de a valóságban nagyon igényes. A menynyiséget semmi esetre sem lehet a minőségtől elválasztani s eleinte éppen itt volt minden bajnak a gyökere. Csökken a selejt A csábi porcelángyár, mint a többi üzemünk, fokozott termelésre van beállítva. a termelési feladatok évről évre nőnek. Csakhogy ahhoz meg is kell teremteni a feltételeket. A főfeltétel, a korszerűen berendezett üzem, mindjárt az elején meg volt, de baj volt az emberekkel, a szaktudással, a technológiai eljárással. A selejt magas százaléka felfalta a tervet, mert hiszen a rossz termék senkinek sem kell. S ha közel hatvan százalék van belőle, az bizony nagy baj. Egyes vezetők, mesterek a tapasztalatok hiányára hivatkoztak, de az üzemi pártszervezetnek más volt a véleménye. A munkaszervezésben, s munkafegyelemben s a technikai felkészültség helytelen kihasználásában látta a hibákat. Mégsem lehet örökké a kezdeti nehézségekkel mentegetőzni. A pártszervezet ezért az üzem vezetőivel egyetértésben a legfontosabb munkaszakaszokra helyezte szét a kommunistákat és egyben arra ösztönözte őket, hogy példaadó munkájukon kívül jó agitátorok is legyenek. Nyitva legyen a szemük, hogy meglássák, felismerjék a hibák okait. A hatalmas égető kemence átlag 30 százalék selejtet „produkált". Meg kellett tudni miért. A gyár vezetősége a Csehországban levő Louny porcelángyárhoz fordult segítségért, ahonnan több szakembert küldtek ki Csabra, akik közül Krupka elvtárs több mint egy hónapig maradt az üzemben, amíg kijavította a hibát és megtanította az égetőket a kemence kezelésére. Jó munkája nyomán alig egynegyedére csökkent a selejt A beszélő görbék Azt mondtuk, hogy a selejt útilaput kapott. Ez valóban így van, de hozzá kell tenni, hogy még nem ment el teljesen, mert még 16-18 százalék maradt belőle. Az elvtársak bizakodnak, hogy nem sokáig fogják fékezni a termelés menetét a hasznavahetetlen termékek. Az üzemi pártszervezet különösen nagy súlyt helyez a termelési értekezletekre, mert így biztosíthatja legjobban, hogy a dolgozók tevékenyen kivegyék részüket az igazgatásból. Á termelési értekezleteken a vezetők, technikusok és a többi dolgozók együtt tanácskoznak a feladatok teljesítéséről, a felbukkanó nehézségekről. A figyelem mindig arra felé fordul, ahol szorít a csizma. Az egyik termelési értekezleten például arról volt szó, hogy az izolátorok gyűrűi gyakran szétválnak. Az értekezlet erre egy komplex brigádot állított össze, amely kivizsgálta a dolgot a gyártás kezdetétől a cspmagolásig. Kitűnt, .hogy a gyártási folyamatban több helyen volt hiba. A megfelelő intézkedések megtétele után már kifogástalan izolátorok kerültek ki a termelésből. Megemlítettük, hogy a porcelángyár évről évre nagyobb feladatok előtt áll. S ez természetes. Ám a felsorolt hibák miatt a terv és a valóság között nagy volt az eltérés. A tervezett feladatok görbéje erősen felfelé szökött, míg a teljesítésé lemaradt. Michal Koža, a gyár fiatal rhérnöke szerint ez az eltérés az idén már megszűnt és nem okoz gondot többé a feladatok nagysága. Most már látni, hogy a terv reális, sőt túlszárnyalható. A technológiai eljárások tökéletesítésében van a siker nyitja. Főtényezők: a termelési értekezletek és a komplex brigádok. Nagy segítséget jelent a személyes agitáció és a XI. kongresszus tiszteletére kifejlődött szocialista munkaverseny. A kötelezettségvállalás szerint a gyár dolgozói a második negyedévi tervet 105 százalékra teljesítik és emellett a munka jó megszervezésével 50 ezer koronát takarítanak meg. Hogy jó úton haladnak, bizonyítja az is, hogy az idei termelés a tavalyival szemben 200 százalékkal emelkedett. Az üzem április végéig az átlagos termelési tervet 109,3 százalékra, a munkatermelékenység tervét pedig 110,2 százalékra teljesítette, az önköltséget pedig 634 ezer koronával csökkentette. Mindenütt vannak tartalékok A nagy munkatermeket járva megnézzük a kőzúzdát, a nemrég még annyi gondot okozó kemencét. Koža elvtárs nagy lelkesedéssel beszél az egyes munkafolyamatokról. Szemléltető példával mutat rá, hogy a gyárban lépten-nyomon vannak tartalékok. A 7000-i számú izolátorok gyűrűit nemrég még ragasztották, ma pedig egy darabból esztergálják. (Ök ezt a munkát kopírozásnak nevezik.) S az anyaghulladék a „kopírozás" után ismét a préselőgépbe kerül. Ezelőtt a gyártási folyamat sokkal hosszabb volt. Az anyaghulladék megszáradt s így először a zúzdába került, majd a hígítóba s azután a présbe. Ez lényegesen megdrágította az izolátorok gyártását. Koža elvtárs a Szovjetunióban látta, hogy az ottani elvtársak milyen módon tökéletesítették az izolátorok gyártását, s javaslatára alapos előkészítés után Csabon is bevezették a szovjet módszert. « * # Ha a nyitrai konferencián merész kijelentésnek vettÜK a gyár igazgatójának szavait, ma már tudjuk, hogy a csábi porcelángyár dolgozói valóban elérhetik a nyitrai kerület legjobb üzemeinek színvonalát. A párt minden vonalon érvényesíti a befolyását. A szakszervezetben, a CSISZ-ben dolgozó kommunisták útján az összes dolgozók figyelmét ráirányította a feladatok teljesítésére és — amint mondottuk — egyre nagyobb mértékben vonta be az üzem igazgatásába őket. Ennek következtében a dolgozókat egyre jobban kezdte érdekelni a saját munkájuk, mélyebben behatoltak a termelés problémáiba. Ezt az is bizonyítja, hogy a gyárban minden tizedik ember újító. Amint láthatjuk, ha a párt érvényesíti vezető szerepét az üzemben, ez a felemelkedés útját jelenti. A csábi porcelángyár dolgozói ráléptek erre az útra. A kommunisták azonban nem pihenhetnek babéraikon, mert még mindig sokat kell javítani a munkán, még nincsenek feltárva az összes tartalékok, még mindig elég sok a selejt. A szocializmus építése befejezésével járó igényes feladatok megkövetelik, hogy teljesítésükért a kommunisták mindvégig folytassák a harcot. Miklya János FEJLETT ÁLLATTENYÉSZTÉS szilárd gazdasági alap Hogy télen minél több takarmány legyen Széna és silótakarmány, ebből kell minél többet biztosítani. Az is igaz, hogy elsősorban lucernából vagy bíborheréből legyen minél több szénánk s a silótakarmánynál a silókukoricának adunk elsőbbséget. Ilyen takarmányok télen is magas tejhozamot biztosíthatnak - erre az álláspontra helyezkedik Levanszky elvtárs, a tallósi EFSZ elnöke. A tallósi EFSZ tagjai ebben az évben annyi takarmányt biztosítanak, mint még soha. Egy-egy szarvasmarhára legalább 50 q zöld takarmányt akarnak lesilózni. Lesilózzák a keverékeket és egyéb takarmányféléket. A fejőstehenek részére silókukoricából készítenek silótakarmányt. Mivel a tehenek részére jó minőségű takarmányt akarnak tárolni, elhatározták, hogy 25 hektáron sorokba vetik a kukoricát, hogy sarabolható legyen s ezt akkor fogják lesilózni, amikor bekövetkezik a tejesérés állapota. Ügy döntöttek, hogy nyáron felhasználják a keverékeket s lucernából minél több szénát tartalékolnak télre. így akarják elérni azt, hogy a tél folyamán elegendő takarmányuk legyen. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta ••^HMMMMM

Hf »¥ ¥ » ¥ ¥ ************** A királyhelmeci járásban mondhatnánk napiprobléma az állattenyésztés fejlesztése. Noha ez év januárjától mintegy 1379 szarvasmarha-szaporulat mutatkozik ahhoz, hogy a tervezett állomány meglegyen, még 1266 szarvasmarhát kell szövetkezeteinkben összpontosítani. Mindez fokozott kezdeményezést kíván mind a JNB mezőgazdasági szakosztálya dolgozóinak részéről, mind pedig az EFSZ-ek vezetőitől is. Ha mérlegeljük a jelenlegi helyzetei, azt látjuk, hogy a szarvasmarhánál fennálló hiányok pótolhatók. Egyrészt a születendő borjak felnevelésével. másrészt a tagoktól való felvásárlással. A járás szövetkezetei ez évben igen ' nagy lendülettel láttak a szarvasmarhaállomány feltöltéshez. Lassabban megy ez a kibővült szövetkezetekben, de itt is vannak olyai.ok, ahol a tagság megértette az állatállomány összpontosításának fontosságát és dicséretükre legyen mondva, ezt is megvalósították. Például Borsiban alig tíz naD alatt 205 szarvasmarhával töltötték fel a közös állományt. így elérték, hogy a kezdő borsi szövetkezetben csak 15 szarvasmarha hiányzik a tervezett állományból. Mindebből világosan kitűnik, ahol törődnek az állatállomány U töltésével, ott ez megvalósítható. Nem mondhatjuk ezt el Zétényről, Nagykövezsdről, Radról, Őrösről, ahol még nagyszámú szarvasmarha hiányzik. Akaratlanul is felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges ez, amikor a bacskai EFSZ már 25, a leleszi pedig 45 darabbal túlszárnyalta a tervezett állományt. A válasz egyszerű: ahol a vezetőséa és a tagság előtérbe helyezték a szarvasmarhaállomány fejiesztését és a hiányok pótlásáért állandóan harcolnak, ott nincs megoldhatatlan feladat. Természetesen ahhoz, hogy eredményeket érjenek el, tinden adott lehetőséget ki kell használni s elvetni minden olyan nézetet, hogy a borjakat eladjáik, levágják, a marhát pedig szabadpiaci áron értékesítsék — akkor is ha feladatuk teljesítve van, — mert ebből jó bevételük van. Uovanakkor megfeledkeznek arról, hOQV kisszámú és kevés hasznot hajtó állománnyal nem lendítik fel a szövetkezet gazdaságát. Figyelmébe ajánljuk ezt a nagybári, zempléni, kisújlaki szövetkezetek vezetőinek, ahol az összpontosított állatállománynak rem biztosították a takarmány s így az állatok a minimális minőségen is aljl vannak. Bírálőlag kell ezt megemlíteni, nnrt ezekben a szövetkezetekben, annak dacára, hogy a körzeti zootechnikusok legtöbbet látogatják őket, vajmi kevés javulás tapasztalható. Ami a sertésállomány fejlesztését illeti, a régebbi szövetkezetekben igen szép fejlődésnek indult, sőt egyes k'vségekben a számbeli tervet jóval túlszárnyalták. Ezzel szemben még mindig jelentős fogyatékosságok vannak a kibővült El^SZ-ekben, ahol a hiányos szervező-munka miatt közel 2000 sertés hiányzik. A felsorolt adatok világosan mutatják, hogy mit es hol kell cselekedni. A helyzet nem valami rózsás, de nem reménytelen. A hiány pótolható, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy zootechnikusaink segítségével május 12-ig jóval több állat került a közösbe, mint amenynyi még hiányzik. Tehát minden elöfeltétel megvan, hogy ezt pótolják. Ám annál kritikusabb a helyzet a baromfiállomány fejlesztése körül,, amit legjobban bizonyít a tojásbegyüjtésben levő nagy lemaradás. A baromfitenyésztéssel szemben egyes szövetkezeteinkben még igen helyteler álláspontot foglalnak el. Sók helyen az a nézet honosodott meg, hogy ez nem gazdaságos és a baromfi beadására szóló kötelezettségüket juhgvapjúval pótolják. A járási zootechnikai szolgálat vállalta, hogy pártunk XI. kongreszszusáig a járásban biztosltja a szarvasmarhaállomány feltöltését. Leqfőbb ideje volna, ha legrövidebb időnbelül rendet teremtenének, a baromfitenyésztésben sürgős intézkedéseket tennének. Sok fogyatékosságról tettünk említést, amelyeket múlhatatlanul meg kel! oldani. A lehetőség r.egvan, sőt ! a szükséges eszközök után sem kell messzire menni. A járásban megvannak a források, ahonnan a hiányokat rövid időn belül pótolhatják, bzt azonban csak úgv valósíthatják meg, ha a JNB mezőgazdasági szakosztályának, s a zootechnikai szolgálat : dolgozóinak vállalását az egész járás 1 támogatni fogja. I - ki— Nem tévedt el? ÍQy- ilyen célzással fogadott Gesztete főutcáján Csank Jenő, a szövetkezet elnöke. Az ötven körüli férfi barátságosan mosolygott, s miután hamarjában kibogoztam szavának értelmét, arra gondoltam, hogy a napot legszívesebben most a hűvösre tenném. — Átkozottul süt. Kéklő hegyek övezik ezt a határmenti kis falucskát, s most olyan, mint egy aláfütött katlan... A csárda felöl félünnepi hangulat csiklandozza fülemet. — öblögetnek ... — Gyerünk sörre! Az utcán cicomás menyecskék szoknyájával incselkedik az enyhe szellő. A csárdával szemben épülő új szövetkezeti bolt árnyékában néhány szövetkezeti paraszt üldögél. Beszélgetnek ... — Emberek, gyerünk — szól oda az elnök, s fejével az iskola felé int. Itt lesz a szövetkezet havi gyűlése. S amint komótosan ballagunk az iskola felé, az elnök a szövetkezet életéről beszél. — Aztán jól figyelje meg az embe1 reket — mondja. — Szövetkezetünk — 1 a rimaszombati járásban — a legi fiatalabbak közé tartozik. Alig hét hó, napos ... Pólyában van még, de rövidesen kinövi. Arról mi gondoskodunk! ' Semmi kétség. Hisz e szavak mögött ' nemcsak a szövetkezet elnöke — egy• ben mint nemzetgyűlési képviselő is • — áll, hanem ott van a párt, ott vanMinden ember annyit ér, amennyit a köznek használ nak a becsületes szövetkezeti tagok, akiknek egyáltalán nem közömbös, milyen irányban, hova fejlődik a szövetkezetük. Ezt a gyűlésen is tapasztaltam, ahol az ügy iránt érzett felelősség és a kölcsönös bizalom uralkodott. Közösen gazdálkodnak s bíznak benne, bíznak erejükben. Többségben vannak a faluban, s tudják: akik még ma ingadoznak, húzódoznak a közöstől, azok holnap, vagy holnapután ott lesznek velük a közösben. Amiről a gyűlésen szó volt: az állattenyésztés fejlesztése, a munkák menete stb., mind-mind élénk vitát váltott ki a tagok körében s a megszilárdítás jegyében mindenütt a közösség akarata jutott kifejezésre. Régen jártam ebben a juiuban s most az elém táruló kép kissé csodálkozást, de annál inkább elismerést vált ki bennem. Valahogy mások az emberek, életük — más a falu képe. A helyi nemzeti bizottság épülete előtt elhaladva egy nagyméretű építkezés alapját pillantom meg. — Itt épül a kultúrház — mondja Csank Jenő, s miután kimagyarázza, hogy elöl emeletes lesz, meghogy hol milyen termeket terveznek — megkérdezem: — Mikor nézhetem itt r ég az első színdarabot? — Remélem, már az ősszel... — Hogyan építik? — Brigádmunkával. — S az anyag? — Azért fizetünk. Tovább haladunk, a Péterfala felé vezető úton. Meglepetésszerűen egy új falurész tárul elém. Egy tucat takaros téglaház. Közöttük két emeletes is. Istállóm, városba is beillenék... — Most látja a különbséget — mondja az elnök. — A mocsaras, nádas alvég és e között. Ott egészségtelen viskók — itt „paloták". Erről is gondoskodni kellett. — Ha már itt van, megmutatom az öreg fát. A kertek alján keskeny gyalogúton kanyarogtunk a major felett elterülő park felé. Az ősrégi lombos ják s a buja cserje között megszakadt a gyalogút és vékony gallyak segítségével felkapaszkodtunk az öreg fához. — Nocsak, ide a kézit. Megöleltük a fát, de bezzeg ... — Csak három ember éri át. Búcsút vettünk az öreg fától s lejebb egy tisztáson megálltunk. Az elnök, mintha megsejtete volna gondo'ataimat, elkezdi: — Ez a park azelőtt szép volt, gondozott. Amerre mentünk, szép járdák voltak, ma nyoma sincs. Pedig ... Látom az elnököt, bosszantja a dolog, s arra gondolok, amit előzőleg mondott, hogyha egy kicsit megerősödik a szövetkezet, átveszik és rendbehozzák ezt is. Talán majd akkor ... Es tervezgetünk. — Itt van ez a szép tisztás — mondom — két oldalt lombos fasor. — A fák alá lócákat... — Szabadtéri színpadot... — Nyári mulatságokat... De elég is ebből ennyi. Illetve elég lenne. Igaz, kedves gesztetei fiatalok? Igen, rátok gondoltunk, amikor a volt sétányokon botladoztunk, amikor képzeletben a lócákon kuncogó fiatalokat, öregeket láttunk, vagy amikor — szintén csak képzeletben — az öreg fa alatt levő tisztáson veletek együtt vígadtunk. Milyen szép ... Lehet — és ezt nagyon szeretném —, hogy ezek a képzeletbeli képek egyik legközelebbi látogatásom alkalmából valóságok lesznek. Megérné a szorgalmat — a magatok örömére. • Miután megtudtam, hogy a faluban hét tanító tanít, mint mindig ilyen esetben, kérdéseim tárából elővettem a következőt: — No, és végeznek-e iskolánkívüli munkát? — Nagyon, keveset. — Semmit! — Az igazgató elvtárs, az igen! Az előtt le a kalappal ... Hét tanító közül íme egy, akit dicséretre érdemelnek. Meglepő ez a tény, meglepő, hogy a tanítók ilyen közömbösséget tanúsítanak a szövetkezet, a falu kulturális élete iránt, s minden szemrebbenés nélkül elviselik, hogy az emberek kézlegyintéssel nyilatkoznak munkájukról. Persze ehhez olyan természet kell, amely arra is képes, hogy köszönés, vagy annak fogadása helyett, oldalra fordítja a fejét! Ninčs szándékomban behatóbban foglalkozni a tanítók népnevelő munkájával — amire nagy szükség lenne a fiatalok körében is — mindenesetre a tanító és tanítónő elvtársak megvizsgálhatnák lelkiismeretüket, hogy a jövő alkalommal megcáfolhassák állít fsaimat. * Amikor másnap kora reggel az elnök kikísért az autóbusz-megállóhoz, mintegy útravalóul megjegyezte: — Remélem, jól körülnézett, megfigyelte az embereket. Aztán írja meg, amit látott, hallott, — úgy, ahogy látta, hallotta. S most, amint mondanivalómat leírtam, ide kívánkozik még egy mondat: Csank Jenő. a szövetkezet elnöke nagyszerű ember, olyan kommunista, aki minden tudását, erejét a szövetkezet fellendülésének szenteli. Szereti az embereket, megbecsüli és munkára serkenti őket. Elve: Minden ember annyit ér, amennyit a köznek használ. S ez meghozza gyümölcsét! Kerekes István ÜJ SZÖ 5 * 1958. június 10.