Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-06 / 155. szám, péntek

A szocializmus erői és a kommunista pártok egysége csak a revizionizmus eiieni harcban szilárdulhat meg N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a Bolgár Kommunista Párt Vli. kongresszusán N. Sz. Hruscsov, az SZKP küldöttségének vezetője, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, beszédet mondott a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának június 5-i ülésén. Bevezetőben Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, az egész párt és a szovjet nép testvéri üdvözletét tolmácsolta a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának. Kijelentette, hogy a bolgár nép kommunista pártjának vezetésével nagy lépést tett előre a szocialista társadalom építésének útján. Ez újból meggyőzően bizonyítja, hogy a szocializmus fölényben van a kapitalizmussal szemben. A statisztikai adatok objektíven visszatükrözik azt a tényt, hogy a szocialista fejlődés útjára lépett népi Bulgária sokkal naavobb sikerek aratott népgazdaságának és kultúrájának fellendítésében, mint kapitalista szomszédai: Görögország és Törökország. Szilárd meggyőződésünk - jelentette ki Hruscsov - nincs messze az az idő, amikor a szocialista országok elhagyják a legfejlettebb tőkés országokat is, nemcsak az ipari termelés növekedésének ütemében, hanem a termelés mennyiségében is. Hruscsov ezután a szocialista országok gazdasági együttműködésének néhány kérdésével foglalkozott, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő országok kommunista és munkáspártjainak képviselői moszkvai értekezletével kapcsolatban, majd kijelentette: — A szocialista táborhoz tartozó országok gazdasági együttműködésének ésszerű megszervezése kétségtelenül meggyorsítja az egyes országok termelőerőinek fejlődését és az egész szocialista tábor gazdasági hatalmának gyarapodását. Ä szocialista országok egysége növeli a szocialista világrendszer erejét Hruscsov ezután rámutatott, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek novemberi tanácskozásához hasonlóan, a nemrég megtartott moszkvai értekezlet is megmutatta a szocialista országok népeinek megbonthatatlan egységét és mély érdekeltségét, hogy továbbra is erősítsék kapcsolataikat, fejlesszék és tökéletesítsék a szocialista tábor államainak együttműködését. Magától értetődik, hogy mindegyik szocialista ország önállóan dönti el, milyen formában működik együtt a többi szocialista országgal. Ebben nincs és nem is lehet semmiféle kényszer. Ámde teljesen ki lehet-e használni a szocializmus győzelme céljából a szocialista országokban megtalálható gazdag lehetőségeket, ha mindegyikük önmaga cselekszik, mint mondani szokás, saját szűk körében mozog? - folytatta Hruscsov. Meg lehet-e kellőképpen védelmezni a szocializmus vívmányait a mai nemzetközi viszonyok között, ha a szocialista országok külön-külön cselekszenek? Természetesen nem! Csak a szocialista országok egysége biztosíthatja a szocialista világrendszer előnyeinek lehető legteljesebb kihasználását, növeli a világrendszer erejét és hatalmát az új háború megakadályozásáért folyó harcban és a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Az élet meggyőzően bebizonyította, hogy a szocialista táborhoz tartozó országok egységének megerősödése nem sérti egyik ország nemzeti érdekeit sem, sőt ellenkezőleg, az országok nemzeti függetlenségének és szuverenitásának szilárd bzitosítéka. A szocialista táborhoz tartozó országok összefogását mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok egysége biztosítja. Ez az egység a marxizmus-leninizmus megingathatatlan és a történelmi tapasztalatokkal igazolt elvein alapszik. Az utóbbi évtizedben a kommunista pártok sok újjal gazdagították a marxizmus-leninizmust Hruscsov ezután arról beszélt, milyen óriási mértékben gyarapítja a szocialista forradalom és a szocialista építés elméletét és gyakorlatát Kína Kommunista Pártja, amely mesterien párosítja a marxizmus-leninizmus általános igazságát a saját országabeli forradalom és szocialista építés konkrét gyakorlatával. A marxista-leninista elmélet fejlesztése szempontjából igen értékes az is, hogy az európai és az ázsiai szocialista országok kommunista és munkáspártjai alkotó szellemben oldják meg az átmeneti időszak problémáit. A mezőgazdaság kérdéseiről szólva kifejtette Hruscsov, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek formái, amelyeket a Bolgár Népköztársaságban dolgoztak

1 ki és alkalmaznak, jó példa arra, hogyan lehet helyesen összeegyeztetni a mezőgazdaság szocialista átalakításának általános törvényszerűségeit Bulgária konkrét viszonyaival és sajátosságaival. Az önök pártjának tapasztalatai újból beigazolták, hogy bármilyenek legyenek is a nemzeti sajátságok, a parasztok széles tömegei nem közeledhetnek más úton a szocializmushoz, mint a lenini szövetkezeti tervnek az életben kipróbált útján. Ezután áttért arra, hogy a testvéri kommunista és munkáspártok jól megértették, milyen nagy jelentőségük van a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak a marxizmus-leninizmus továbbfejlesztése szempontjából. E pártok megállapították, hogy ezek a határozatok új szakasz kezdetét indították el a nemzetközi kommunista mozgalomban, elősegítették e mozgalom továbbfejlődését. De ha a marxizmus-leninizmus elméletének a mai viszonyok közötti alkotó szellemű feilesztéséről beszélünk, akkor nem lehet hallgatni azokról az elvileg helytelen állításokról, amelyeket a Juaoszláv Kommunisták Szövetségének programtervezete tartalmaz. Ez a tervezet azt mondja, hogy „a marxista gondolkodás az utóbbi évtizedben elmaradt a modern társadalom fejlődése mögött", és hogy ennek következtében „sok űr támadt a mai társadalmi problémák további tudományos marxista megvilágításában, különösen pedig a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszak törvényszerűségeinek és ellentmondásainak megvilágításában." Hogyan lehet azt állítani, hogy az utóbbi évtizedben elmaradt a marxista-leninista gondolkodás fejlődése, különösen pedig az átmeneti időszak törvényszerűségeinek kidolgozását illetően? Hiszen éppen ezekben az években vitt be oly sok újat a marxista-leninista elméletbe a Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész nemzetközi kommunista mozgalom! Ezekben az években, az emberiség történelmében elsőnek, felépült a szocializmus a Szovjetunióban. Egy sor európai és ázsiai országban, a kommunista pártok vezetésével, a hatalom forradalmi úton átment a munkásosztály kezébe, létrejött és kifejlődött a proletárdiktatúra új formája, a népi demokrácia. A szocializmus kilépett egy ország keretei közül és világrendszerré vált. — Nem világos-e, hogy amikor azt állítják: „űr" van a marxista-leninista elmélet fejlődésében, akkor összeütköznek a valósággal? Ezek az állítások véleményünk szerint azt bizonyítják, hogy a jugoszláv vezetők semmibe veszik a szocialista építés más országokban kialakult gyakorlatát, a testvéri kommunista és munkáspártok tapasztalatait. Az elmélet gyaftbrlat nélkül porzótlan virág Hruscsov ezután visszautasította a JKSZ programtervezetének azt a vádját, hogy a szocialista országok kommunista és munkáspártjai „prakticisták". Majd így folytatta: — Mi, kommunisták, óriási jelentőséget tulajdonítunk a forradalmi elméletnek, sikereinket éppen annak köszönhetjük, hogy mindig a marxista-leninista tanítást követjük. Az elmélet gyakorlat nélkül: porzótlan virág! Előfordul, hogy a kert virágzik és az ember örül a virágzó fák láttán. Arra számít, hogy ősszel a kert majd gazdagon terem és megjutalmazza az embert munkájáért. De elmúlik a virágzás ideje, s az ember látja, hogy az elhervadt virágok helyén nem marad magház, tehát gyümölcs sem lesz, s ez nagy keserűség. Az ember úgy érzi, hogy csalódott jó reményeiben és várakozásában. Ilyen kegyetlenül csalódnak az emberek az elmélet porzótlan virágaiban is. Az emberek, ha néhány elméleti frázishős ékes beszédét és elmélkedéseit hallgatják, néha lelkesedésbe törnek ki és kezdik elhinni az ilyen emberek hangzatos frázisait. De azután meggyőződnek róla, hogy a gyakorlatban semmi sem lesz a szép szavak üres ígéretek maradnak, amelyeket semmi sem köt az élethez. És amikor az emberek meggyőződnek róla, hogy az ilyen „teoretikusok" puffogó frázisai magház nélküli terméketlen virágok, puszta fecsegések — elfordulnak az ilyen „teoretikusoktól" és „elméleteiktől". A marxista-leninista elmélet életerejét abból meríti, hogy a munkásosztály harcából született, a gyakorlattal szüntelenül kapcsolatban fejlődik, válaszol az emberiség legidőszerűbb kérdéseire. Nem szeretnék senkit sem megsérteni, de fel kell tennem a kérdést, amely mindenütt foglalkoztatja a becsületes kommunistákat — folytatta Hruscsov. — Az imperialista főkolomposok, akik el akarják törölni a föld színéről a szocialista államokat és meg akarják fojtani a kommunista mozgalmat, ugyanakkor miért támogatják pénzzel az egyik szocialista országot, miért adnak neki előnyös hiteleket és ingyenes alamizsnát? Hiszen senki sem hiszi el, hogy a világon két szocializmus van: az egyik, amelyet a világreakció vadul gyűlöl — és a másik, amely elfogadható az imperialisták számára, s amelyet segítenek és támogatnak. Ennek az országnak a képviselői azt állítják, — folytatta Hruscsov —, hogy mi letérünk a marxizmusleninizmus útjáról és ők képviselik a helyes álláspontot. Eléggé furcsa helyzet áll elő: az imperialisták ennek az országnak a révén akarják „továbbfejleszteni" a marxizmus-leninizmust. Ugyanakkor, amikor az imperialisták egyesült erővel támadnak a szocializmus, a munkásosztály ellen, egyes vezetők, akik magukat a szocializmus bajnokainak nevezik, igyekeznek megtörni a munkásosztály lendületét a kapitalizmus elleni harcban, gyengíteni akarják a munkásosztály élcsapatát, az egyes kommunista és munkáspártokat, el akarják altatni éberségüket, lazítani akarják a szocialista országok egységét. Hruscsov hangsúlyozta: azok az imperialista remények, hogy aláaknázhatják a szocialista államokat, már önmagukban kudarcra vannak ítélve, amint ez mindannyiszor meg is történt az imperialistákkal, amikor a kommunista és munkáspártok egységének meggyengítésére építették számításaikat. Nem nyugszunk bele az ideológiai kérdések elferdítésébe Hruscsov a továbbiakban megállapította, hogy a kommunista és munkáspártok teljes egységükről tettek tanúbizonyságot, amikor határozottan elítélték a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programtervezetének a marxizmus-leninizmussal ellentmondó revizionista tételeit. Ezzel összefüggésben több észrevételt tett az SZKP és a JKSZ kapcsolatairól. A többi között emlékeztetett arra a kezdeményezésre, amelyet 1955-ben az SZKP tett, hogy megszüntesse az 1949— 1955. között fennállott konfliktust, rendezze a két ország viszonyát, marxi-lenini alapon helyreállítsa a kapcsolatot és az együttműködést az SZKP és a JKSZ között. Az élet azonban megmutatta, hogy a múlt terhe túl súlyosan nehezedett a jugoszláv vezetőkre, akik képtelenek voltak szakítani hibás nézeteikkel, nem tudtak szilárdan a marxizmusleninizmus alapjára állni. A jugoszláv vezetők a viszonyok rendezése után is szovjet'ellenes kijelentéseket tettek, kirohanásokat intéztek a szocialista tábor és a kommunista testvérpártok ellen. Különösen nagy károkat okoztak a szocializmus ügyének a jugoszláv vezetők a magyar események idején elhangzott nyilatkozataikkal és cselekedeteikkel. A budapesti ellenforradalmi lázadás idején a jugoszláv nagykövetség lényegében központjává vált azoknak, akik harcra keltek a magyar népi demokratikus rendszer ellen, a Nagy— Losonci-féle kapituláns, áruló csoport menedékhelye lett. Emlékezzenek Tito példátlan pulai beszédére, amelyben védelmébe vette a magyarországi lázadókat, s azt a testvéri segítséget, amelyet a Szovjetunió a magyar népnek nyújtott, „szovjet beavatkozásnak" nevezte. Ebben a beszédben nyíltan felszólította más szocialista országok bizonyos erőit, hogy kövessék az úgynevezett „jugoszláv irányvonalat". Jól tudjuk, milyen ez az irányvonal. Aki akarja, hát kövesse ezt a vonalat. De azok a pártok, amelyek valóban a marxizmus-leninizmus álláspontján vannak, nem követik. Hruscsov kijelentette, hogy a jugoszláv vezetők a szocialista országok és a testvérpártok ellen irányuló szakadár cselekedeteikkel Jugoszláviát és a JKSZ-t elszigetelték a szocialista országoktól és a nemzetközi kommunista mozgalomtól. Annak a korábbi megállapodásnak ellenére, hogy a JKSZ küldöttsége majd részt vesz a szocialista országok testvérpártjainak készülő tanácskozásán és a tanácskozás nevében kiadandó nyilatkozattervezet kidolgozásában — a jugoszláv vezetők eltértek a megállapodásoktól. Ügy döntöttek, hogy saját külön platformmal — a JKSZ programtervezetével — állnak elő. Hangsúlyozva, hogy ez a program a jugoszláv kommunisták belügye, Hruscsov kijelentette, hogy mivel ez a tervezet más pártokról és a szocialista országokról célzatos, sértő megállapításokat tartalmaz és revízió alá veszi a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletének alapjait, az SZKP egyenesen kötelességének tartotta, hogy megbírálja ennek az okmánynak marxista-ellenes tételeit. Nekünk az volt a véleményünk és az ma is — mondotta —, hogy a népek békéjéért és biztonságáért folyó harcban minden módon erősíteni kell az összes országok együttműködését. Ezt a kapcsolatot mi fenn akarjuk tartani a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal is. Ha pártvonalon nem valósul meg az együttműködés, állami vonalon akkor is normális kapcsolatokat fogunk fenntartani Jugoszláviával, s ezeket a kapcsolatokat tovább is fejlesztjük. Ugyanakkor nyíltan kijelentjük, nem fogunk belenyugodni az ideológiai kérdések elferdítésébe, őrködni fogunk a marxi-lenini pártok egységén és harcolunk a forradalmi elmélet tisztaságáért. A szocializmus győzelméért vívott harc megköveteli a nézetek egységét . A Jugoszláv Kommunisták Szövet; ségének lapjában a Komunyisztban e j napokban cikket közöltek a belgrádi deklaráció aláírásának harmadik évfordulója alka'mából — mondotta a továbbiakban Hruscsov elvtárs. Első tekintetre úgy tűnhet, hogy ez a cikk nyugodt hangnemű és célja a JKSZ és más testvérpártok közötti kapcsolatokban keletkezett feszültség enyhí, tése. A va'óságban azonban e cikk nagyon helytelen és igyekszik mentegetni a jugoszláv vezető tényezők álI lásfoglalását. így pl. a c:kk azt állítja, hogy a szocializmusért vívott harc fő tartalma a békeharc Ezzel az állítással nem érthetünk egyet. Kétségtelen, hogy azok, akik a szocializmusért harcolnak, következetesen küzdenek a békéért is. A békéért harcol azonban számos olyan tényező is, akik nem támogatják a szocializmus elveit. Sőt a békéért harcolnak egyes konzervatív pártiak, lelkészek éts különféle burzsoá közéleti és politikai dolgozók. Természetes, hogy egyesítjük velük erőfeszítéseinket a békeharcban. Más dolog azonban a szocializmus győzelméért vívott harc. Itt nem bízhatunk a munkásosztály és a kapitalisták, a kommunistt és burzsoá pártok egvesült törekvésében. A szocializmus győzelméért vívott harc megköveteli a marxizmus-leninizmus elveit valló munkásosztály pártjai nézeteinek és cselekedeteinek egységét, valamint a szocializmust* építő nemzetek kölcsönös segítségét. (Taps) Azt a nézetet vallottuk és valljuk ma is. hogy minden téren meg kell szilárdítani valamennyi állam együttműködését a békéért és a nemzetek biztonságáért vívott harcban. Ilyen kapcsolatokat akarunk fenntartani a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal is. Mi azonban, mint kommunisták ennél többet akarunk: kölcsönös megértést és együttműködést akarunk elérni Pártvonalon. A jugoszláv kom•unisták nem kevés forradalmi tapasztalattal rendelkeznek éj nagy érdemeik vannak a közös osztályellenségeink elleni harcban. Jugoszlávia munkásosztálya és egész dolgozó népe jelentősen hozzájárult a fasizmus elleni harchoz a második világháborúban. Ha azonban nem sikerül az együttműködés pártvonalon, rendes kapcsolatokat fogunk fenntartani és fejleszteni Jugoszláviával állami vonalon. Egyúttal nyíltan kijelentjük, hogy nem nyugszunk bele az ideológiai kérdések kíforgatásába és a marxistaleninista pártok egységének őrhelyén frgunk állani, harcolni foaunk a forradalmi elmélet tisztaságáért. Mindig szigorúan őrizni fogjuk a kommunizmjs harcosai nagy marxistaleninista nemzetközi hadseregének eovségét — mondotta a továbbiakban Hruscsov elvtárs. A Szovjetunió, Kína, Bulgária és a többi szocialista országok testvéri kommunista pártiai, az egész világ kommunista pártjai egységesen és szilárdan egybetömörülve erélyesen harcolnak a jelenkori revizionizmus ?lien. Valamennyi ország kommunistái fennen lobogtatják a marxista-leninista győzelmes zászlót és e dicső lobogó alatt biztos léptekkel haládnak dicső céljuk felé. (Hoszszantartó taps). Elvtársak! A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa Bulgária építése fontos időszakának eredményeit értékeli és meghatározza a szocializmus felé való további előrehaladásának útjait. Nem kétséges, hogy harcos kommunista pártja köré tömörült bolgár nép sikeresen teljesíti azokat az űj feladatokat is, amelyeket eléje tűznek. A bolgár munkásosztály és az egész bolgár nép joggal büszke lehet kommunista pártjára! Évtizedeken át megacélozodott az imperialista reakció és a fasiszták elleni könyörtelen harcokban, harcra lelkesítette a munkásoszt... vt és a dolgozó parasztságot a szabad szocialista Bulgáriáért. Az önök pártját Dimitroj Blagojev és Georgij Dimitrov, a marxizmusleninizmus iránti mélységes odaadás és ezen elvektől való eltérés iránti kérlelhetetlenség szellemében nevelte. Ezek a pompás tulajdonságok újult erővel nyilvánulnak meg a bolgár kommunistáiknak a szocializmus felépítéséért, az összes szocialista ország megbonthatatlan barátságáért és egységéért, a kommunista és munkáspártok egységéért vívott kitartó harcában. A Szovjetunió Kommunista Pártja mint testvérpárt mindig szoros kapcsolatban állott a Bolgár Kommunista Párttal és örömmel állapítja meg, hogy a Bolgár Kommunista Párt helyes irányvonala és mind a szocializmus felépítését érintő kérdésekben, mind a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiben folytatett helyes politikája vezetőségének marxista-leninista érettségéről, Központi Bizottságának képességeiről tanúskodnak. (Hosszan tartó taps). Hruscsov elvtárs beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Meggyőződésünk, hogy a kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok továbbra is erősödni és virulni fognak közös nagy művünk javára, amelyet szolgálunk és amelynek eléréséért ha-colunk — a kommunista társadalom, a világ legigazságosabb társadalma felépítésének javára. (Hosszan tartó taps). ÜJ SZÖ 4 * 1358. június 6.