Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-06 / 155. szám, péntek

De GAULLE Ml J 1 ír C Aigéfižban : fA hadseregben bízom Az arab országok kétségei » Az algériai nemzeti felszabadítás Irontja de Gaulle tervei ellen N. Sz. Hruscsov vála sza a nukleáris leszerelésért folyó angol mozgalom tagjainak levelére Moszkva (ČTK) - A nukleáris leszerelésért folyó mozgalom London walthamstowi negyedének bizottsága április 27-én N. Sz. Hruscsovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez levelet intézett, amelyben rá­mutat arra, hogy a mozgalom részvevői örömmel fogadják a szovjet kormánynak az atomfegyverkísérletek beszüntetéséről szóló határozatát és sajnálatukat fejezik ki, hogy Nagy-Britannia és az USA kormányai nem követik ezt a példát annak ellenére, hogy a közvéleménykutatás szerint Angliában a lakosság 70 százaléka foglal állást az atomfegyverkísérletek beszüntetése mellett. A bizottság hasonló levelet intézett MacMillanhoz, Nagy-Britannia mi­niszterelnökéhez és Eisenhowerhez, az USA elnökéhez, A Szovjetunió iondoni nagykövetsége június 3-án átadta a nukleáris leszerelésért folyó mozgalom bizottságának N. Sz. Hruscsov válaszát. De Gaulle tábornok szerdán dél­után az algíri Nyári Palotában az úgynevezett közjóléti bizottság tag­jaival tárgyalt. De Gaulle a bizottság egyik tagjának közlése szerint kife­jezte egyetértését azzal, hogy a köz­jóléti bizottságok folytassák tevé­kenységüket s egyben jóváhagyta Algéria Franciaországhoz való csato­lásának elvét. Nyeregben a puccsisták De Gaulle tábornok az algériai puccsista népjóléti bizottság tagjaival folytatott tanácskozása után kísére­tével rövid látogatást végzett De Grasse csatahajón. A hajó felsorako­zott helyőrsége felett tartott szemle után rövid beszédet mondott, amely­ben főképpen azt értékelte, hogy a hadihajó parancsnokai az algériai puccs napjaiban a szárazföldi haderők tábornokai mellé állottak abban a pillanatban, amikor Algériában „nagy dolog ment végbe: » megvalósult a tmqijjhodás és szilárd testvériség jött létre". De Gaulle tábornok beszédét e szavakkal fejezte be: „Bárcsak el­terjedne ez a mozgalom egész Fran­ciaországban !" De Gaulle tábornok a De Grasse hadihajóról kíséretével az algíri Fóru­mon épült kormánypalotába ment, amely előtt gyülekezeti a város és környék lakossága. De Gaulle tábor­nok útközben még csapatszemlét tartott és pontosan 19 órakor a kor­mányépület erkélyére lépett, am !yet a tábornok tiszteletére állami lobo­gókkal és a lotharingiai kereszttel díszítettek fel. Salan tábornok, a fanatikus tömeg rivalgása közepette megnyitotta a manifesztációt. Ezután Jaques Sous­telle, a puccs szervezőinek eoyike szó­lalt fel, és kifejezte jókívánatait saját magának, a közjóléti bizottság­nak és az összegyülteknek „azon pil­lanat alkalmából, amslyrs már három hete vártunk", — s ezen de Gaulle algériai látogatását értette. Szavai a fanatikus kiáltások és a puccsista jelszavak hangoztatásának új viharát idézték elő. A rivalgás tetőfokára ért, amikor de Gaulle a mikrofonhoz lé­pett. Í5e. Gaulle tábornok beszéde De Gaulle beszédének bevezető ré­szében fenntartás nélkül kifejezte szolidaritását a május 13-i puccs szervezőivel. Kijelentette: „Megértet­tem önöket. Tudom, mi történt itt. Látom, mit akartak cselekedni. Lá­tom, hogy az az út, amelyre itt Al­gériában léptek, a megújhodás és testvériség útja". Teljes ellentétben azzal a ténnyel, hogy az algériai városok börtöneit ártatlan emberekkel töltik meg, hogy a katonai bíróságok kegyetlen íté­leteket hoznak, hogy az algériaiak és a haladó franciák kínzása és sanyar­gatása tömegjelleget öltött és hogy a gillotin nem szárad meg az ontott vértől, de Gaulle tábornok nemcsak több ízben hangoztatta a muzulmánok és gyarmatosítók nem létező „test­vériségét", hanem a gyarmatosítók puccsát „a megújhodás kezdetének" minősítette. De Gaulle dicsőítette a hadsereget, amely már negyedik éve rendez vér­fürdőt Algériában és kijelentette, hogy a hadseregben „bízik ma és a jövő­ben is". Demagóg módon „az élethez szükséges eszközöket" ígért „azok­nak, akik ezekkel nem rendelkeztek", méltóságot azoknak, akiktől azt „meg­vonták" és hazát azoknak, akik „két­ségbe vonhatták, hogy lett volna ha­zájuk". De Gaulle kijelentette, hogy Algériában „a lakosságnak csupán egy „kategóriáját" ismeri el, mégpe­dig „10 millió franciát". Ezzel teljesen megvonta az algériaiktói önrendelke­zési és nemzeti jogukat, ami az al­gériaiak igazságos harcának célja. De Gaulle ezután nagyon ködösen fogalmazott mondatokban felvázolta, hogy „három hónapnál hamarabb" „ünnepélyes alkalommal" akarja meg­mutatni, hogy Algéria lakossága egy vonalon választja meg „képviselőit". De Gaulle hozzáfűzte: „E választott képviselőkkel együtt majd meglátjuk, mi a további teendő". De Gaulle beszédéből mindenki ki­veheti ugyan azt, amit akar, azonban semmi esetre sem jelét annak, hogy az algériai konfliktust az algériai nemzeti felszabadítás frontjának kép­viselőivel akarja megoldani. A nemzeti felszabadítási front de Gaulle beszédérő 1 Az algériai nemzeti felszabadítási front képviselői Tunéziában de Gaulle tábornok algériai beszédével kapcso­latban kijelentették, hogy az nemképez alapot az egyezkedésre, mert nem ismeri el a függetlenség elvét, ame­lyért Algéria népe harcol. Rámutatnak arra, hogy „de Gaulle tábornok Al­géria valamennyi lakosát franciákká akarja tenni, ahelyett, hogy nemcsak, hogy elismerné, hogy az algériaiak élnek, hanem, hogy szabad algériaiak akarnak maradni". Tunéziai politikai körök ugyancsak azon nézetüket fejezték ki, hogy de Gaulle tábornok nyilatkozata még job­ban elmérgesíti a kapcsolatokat Fran­ciaország és Észak-Afrika között. A Reuter hírügynökség rabati tudó­sítójának közlése szerint de Gaulle beszéde kiváltotta a marokkói politi­kai korok felháborodását is. A korzikai puccsisták küldöttsége de Gaullenál Thomaz ezredes puccsista „kor­mányzó" vezetésével június 4-én re­pülőgépen Algírba érkezett a korzikai közjóléti bizottság küldöttsége. A küldöttség tagjai között volt Arrighi volt képviselő is, akit a köztársaság elleni összeesküvéssel való részvétel miatt megfosztottak mandátumától. A korzikai lázadók küldöttsége de Gaulle tábornokot arra kérte, hogy Algériából visszatérőben tartózkodjon „legalább egy órát Korzika szigetén". „Nem közölték, vajon a tábornok ele­get tesz-e kérésüknek". Az arab országok képviselői kételkednek de Gaulle algériai terveinek meg valósításában New York (ČTK) - Fahdil Dzsa­mali, Irak ENSZ-beli küldötte június 4-én New Yorkban de Gaulle tábor­nok azon tervéről, hogy Algéria kér­dését a lakosság megfranciásításával fogja megoldani, kijelentette, hogy megvalósíthatatlannak és reményte­lennek tekinti. Kifejezte azon meg­győződését, hogy az algériai nemzeti felszabadítási front ezt a tervet vi?z­szautasítja és az iraki diplomata nézete szerint ez a jelenlegi hely­zetben a döntő. Massu tábornok diktatúrát követel Franciaországban Algír (ČTK) - De Gaulle minisz­terelnököt Algírba érkezése után június 4-én a közjóléti bizottság tagjai fogadták. A Francé Presse hírügynökség június 5-én hírt közöl arról a beszédről, amelyet ezen al­kalommal Massu ejtőernyős tábornok, a bizottság elnöke mondott. Massu sürgette a diktatúra bevezetését Franciaországban és követelte, hogy a francia politikai életből zárjanak ki minden olyan személyt, aki jelen­tős nyilvános funkciót töltött be s hogy „számolják fel az eddigi rend­szert". A francia fasiszták nyelvén ez elsősorban a páriament leépítésé­nek követelményét jelenti. A dikta­túra szervei megteremtésének első lépéseként Massu tábornok javasolta, hogy a kormány ismerje el a pucs­csista bizottságok létezését. A francia néppel való szolidaritás megnyilvánulásai India Kommunista Pártjának tit­kársága június 4-én nyilatkozatot közölt, amelyben tolmácsolja szoli­daritását a francia nép és a francia munkásosztály harcával, amelyet a negyedik köztársaság védelmére a reakciós tábornokok és fasiszta ösz­szeesküvők támadásai ellen folytat. A nyilatkozat hangsúlyozza továbbá, hogy India Kommunista Pártja tel­jes mértékben támogatja Algéria né­pét függetlenségi harcában. • • • Torino, észak-olaszországi ipari városban június 3-án az olasz nép szolidaritásának manifesztációja volt a fasizmus ellen a köztársaságért küzdő francia harcosokkal. A mani­fesztációt a kommunisták, a szocia­listák, az ellenállási mozgalom és az olaszországi szakszervezetek kép­viselői rendezték. Az olasz antifa­siszták, akik a francia partizánokkal vállvetve küzdöttek, a manifesztáción a francia szabadság védőinek szoli­daritásukat fejezték ki. Hasonló ma­nifesztációk voltak más olasz váro­sokban is. Az amerikai tábornokokat aggasztják a franciaországi események Párizs (ČTK) - A Francé Observa­teur hetilap cikket közölt arról, hogyan reagál a NATO főparancsnok­sága a franciaországi eseményekre.. A folyóirat hangsúlyozza, hogy Franciaország az amerikai stratégák­nak elsősorban földrajzi fekvése miatt fontos. A lap szerint az ame­rikai stratégák attól félnek, hogy a de Gaulle kormány-uralma csak ideiglenes és hogy Franciaország a jövőben különböző belső küzdelmek­ben fog hányódni és ezáltal az At­lanti Paktum politikájának szempont­jából nagy mértékben csökken je­lentősége. Ehhez a lap szerint hozzá­járul az is, hogy mindeddig semmi pontosat nem tudnak de Gaulle tá­bornok nézeteiről a nemzetközi hely­zetre vonatkozólag. E- körülmények között a NATO pa­rancsnokságának a lap szerint új irányelvet kell követnie, vagyis az úgynevezett „perem-stratégiára át­térnie", amelyben Franciaországnak csak alárendelt szerep jut és a NATO haderőinek többségét a NATO perem­államaiban fogják elhelyezni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák Spanyol­ország jelentőségét, amely eddig formálisan még nem is tagja a NATO-nak. De Gaulle Constantineben Algír (ČTK) — De Gaulle miniszterelnök a francia kormányküldöttség többi tagjai­nak kíséretében június 5-én délelőtt a kelet-algériai Constantine városba érke­zett. ahol ünnepélyesen fogadták. Constan­tine főterét, ahol de Gaulle beszédet mondott az idegen légió ejtőernyős egy­ségei és harckocsik sora övezte. A DPA hírügynökség e katonai intézkedéseket az­zal magyarázta, hogy Constantine térségé­ben az algériai felszabadító hadsereg nagyszámú csapatai folytatnak hadműve­leteket. A Francia Szocialista Párt elhalasztotta kongresszusát Párizs (ČTK) — A Francia Szocialista Párt irányító bizottsága június 4-én elha­tározta, hogy a párt rendes kongresz­szusát, amelyet június 19—21-én kellett volna Párizsban tartani, későbbi időpontra halasztja. Párizsi politikai körökben rá­mutatnak arra. hogy e határozat háttere a párt jobboldali vezetőségének azon ag­godalma. hogy a párt júniusi kongresz­szusán kétségkívül megnyilvánulna a párt belsejében beállott szakadás. A de Gaulle kormány gazdasági problémái Párizs (ČTK) — Pinay pénzügyminiszter, aki június 3-án átvette hivatalát, fogadta az újságírókat és megismertette őket azon gazdasági intézkedésekkel amelye­ket a közel jövőben a kormány szándék­szik végrehajtani. Ezen intézkedések közé tartozik az államkölcsön kibocsátása és az árak „rendezése", amely elsősorban a dolgozókat sújtja. A DPA hírügynökség rámutat arra, hogy július 1-én esedékes 24 millió dollárnyi részletfizetés arra a hitelre, amelyet az USA nyújtott Franciaországnak. Az USA külügyminisztériumának közlése szerint a francia kormány mindeddig nem kért halasztást. Pinay miniszter — a New York He­rald Tribúne közlése szerint kijelentette —, hogy Franciaország „nem lesz abban a helyzetben, hogy teljes mértékben részt vegyen a hat nyugat-európai ország kö­zös piacán", amely 1959. január 1-én lép érvénybe. Pinay miniszter kijelentése, — s Francé Presse hírügynökség jelentése sze­rint —nem oszlatta el az USA kétségét Franciaországnak „a közös piacon" való igazi részvétele lehetőségét illetőleg. Fő­képpen a Wall Street Journal a monopó­liumok new yorki csoportjának lapja fe­jezte ki kétségét. Árdrágulás Olaszországban Róma (ČTK) — Az Unita cikket közöl a kormányon levő 'keresztény­demokrata párt gazdasági politikájá­ról. A cikk hangsúlyozza, hogy a kor­mány uralma alatt nagymértékben emelkedtek az árak. A bor nagyke­reskedelmi ára áprilisban márciushoz viszonyítva 22,7%-kal drágult, emel­kedett a gyümölcs, az olaj, a bárány­hús, a baromfi, a tej és tejkészítmé­nyek ára is. Az árdrágulás még job­ban kitűnik az áraknak a múlt év ugyanezen időszakával való összeha­sonlításban. Az 1953. évet véve alapul, 1957 áprilisában az ármutató 109,3 százalékot, ez év áprilisában 113,4 szá­zalékot tett ki. N. Sz. Hruscsov a többi között rá­mutat arra, hogy a Szovjetunió min­denkor ac atom- és hidrogénfegyver­kísérletek teljes és feltétlen beszün­tetése mellett foglalt és foglal állást. A Szovjetunió követeli e fegyverek gyártásának és a velük való kísérle­teknek beszüntetését, az eddigi kész­letek megsemmisítését és a megfe­lelő ellenőrzés bevezetését. A Szov­jetunió már gyakorlati lépéseket tett, amikor 1958. március 31-től egyol­dalúan beszüntette e fegyverkísérle­teket. Nem titkolom — írja N. Sz. Hrus­csov levelében, —, mélyen elszomorí­tott bennünket, hogy Nagy-Britannia és az USA kormányai nem tartották lehetőnek, hogy a nukleáris fegyver­kísérletei a Csendes-óceán térségé­ben kövessék a Szovjetunió példáját és figyelmen kívül hagyják a nem­zetek követelését. Nagy-Britannia és az USA hidrogénbombarobbantási kísérletei a Csendes Oceán térségé­ben" azt mutatják, hogy ezen országok kormányai továbbra is folytatni akar­ják a lázas atomfegyverkezést. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a csendes-óceáni nagy kiterjedésű veszélyes övezet önké­nyes kijelölésének gyakorlata, amint azt Nagy-Britannia kormánya meg­valósítja, ellentétben áll a nemzet­közi tengerhajózási jog elveivel. Nagy-Britannia kormánya e területen a világ e részei nemzeteinek akarata ellenére végez nukleáris fegyverkí­sérleteket. E kísérletek veszélyez­tetik a legközelebbi szigeteken lakó emberek egészségét és életét, korlá­tozzák a szabad hajózást, a halásza­tot és más államok jogainak meg­csonkítására vezetnek. A Biztonsági Tanács szerdán este folytatta Tunézia panaszának tárgya­lását a francia haderőknek Tunézia területén elkövetett agresszív akciói­val kapcsolatban. Ahmed Mesztiri, Tu­nézia igazságügy minisztere, a tuné­ziai küldöttség vezetője hangsúlyozta, Tunézia ragaszkodik azon követelésé­hez, hogy vonják ki a francia egysé­geket az ország területéről. Georges Picot, a francia küldött, tekintettel a francia kormány azon .kívánságára hogy ezt a kér- | A nukleáris fegyverkísérletek betil­tásának ellenzői, — akiknek sajnos, nagy befolyásuk van az önök orszá­gában is, — azt állítják, nem lehet be­szüntetni a kísérleteket anélkül, hogy ne vezessék be azezen kísérletek be­szüntetése feletti ellenőrzés rendsze­rét. Emellett azt híresztelik, hogy a nukleáris fegyverkísérleteket titokban is lehet végezni. Az adott esetben nincs ok az ilyen aggodalomra. A mai tudomány már ezt a lehetőséget tel­jesen kizáró eszközökkel és módsze­rekkel rendelkezik. Ezt elismerik a világtudomány tekintélyes képvise­lői és a nyugati hatalmak államfér­fiai, közöttük D. Eisenhower, az USA elnöke is. Tekintettel arra, hogy a nyugati hatalmak kijelentették, szakértőkkel kell kivizsgáltatni az atom és hidro­génfegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény teljesítésének ellen­őrzésével összefüggő technikai rész­leteket, a szovjet kormány hajlandó erre is. Hajlandók vagyunk e célból benevezni szakértőinket. Azt óhajt­juk azonban, hogy a technikai szak­értők munkája e kérdésben a lehető legrövidebb előre megállapított idő­ben véget érjen. Befejezésül engedjék meg, kifejez­nem azt a reményemet, hogy az atom- és hidrogénfegyverkísérletek azonnali beszüntetését követelő nem­zetek kívánságának végül mégis ha­tása lesz és az emberiség megsza­badul a fenyegető súlyos és jóváte­hetetlen következményektől, ha a nukleáris fegyverkísérleteket minde­nütt örök időkre beszüntetik. Tisztelettel N. Sz. Hruscsov dést közvetlen tárgyalás útján oldják meg, javasolta a Biztonsági Tanács ülésének elnapolását, hogy ez a ta­nácskozás végbemehessen. Tunézia küldötte elvben egyetértett ezzel a javaslattal, azonban azzal a fenntar­tással élt, hogy a Biztonsági Tanács további ülését pontosan június 18-ra tűzzék ki. Miután további javaslatokat nem terjesztettek elő, az elnök a tunéziai panasz megtárgyalását június 18-ra I halasztotta. A szovjet kormány hajlandó részt venni a Déli Sark békés felhasználásáról szóló értekezleten Moszkva (ČTK) - A TASZSZ köz­lése szerint a Szovjetunió amerikai nagykövetsége június 2-án választ adott az USA május 2-i levelére az Antarktisz kérdésében. A válasz hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány hajlandó részt ven­ni a Déli Sark kizárólagosan békés célokra való felhasználásáról és ezen terület valamennyi országa szabad tudományos kutatásáról szóló érte­kezleten egyúttal hozzájárulni a nemzetközi szerződés megfelelő ja­vaslatának előkészítéséhez. A Szov­jetunió kormányának nézete szerint azon tény elismeréséből kell kiindul­nia, hogy az Antarktiszt valamennyi országnak kizárólag békés célokra szabad felhasználnia. A Szovjetunió nagykövetségének levele hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unió fenntartja magának az orosz tenqerhajósok és tudósok felfedezé­sein és kutatásain alapuló jogukat, beleértve a déli-sarki területi igé­nyek jogait is. Nagy-Britanniában egyre terjed a sztrájkmozga ont London (ČTK) — A londoni autóbusz­közlekedés alkalmazottainak és a londoni kikötömunkásoknak elkeseredett sztrájk­harca mind nagyobb támogatásra talál a? ország többi dolgozóinak sorában. A lon­doni kikötömunkások sztrájkja, amelyet a Smithfield-londoni csarnok alkalmazottai sztrájkjával való szolidaritásból és a sztrájktörök felvétele elleni tiltakozásul kezdtek, június 4-én kiterjedt az Essex­grófság Tilhury városának temzel kikö­tőjére is. London 29 ezer kikötőmunkása közül mintegy 18 ezer sztrájkolt. A hulli és kardiffi kikötőmunkások megtagadták a rakományok kirakását a Londonból hir­telenében odairányított hajókból. Az an­gol lapok véleménye szerint a londoni ki­kötőmunkások sztrájkja általános sztrájk­ba csap át. A londoni autóbuszközlekedési vállalat alkalmazottjainak sztrájkja már ötödik hete folyik, mert MacMilian miniszter­elnök június 4-én a szakszervezeti ve­zetőkkel folytatott tárgyalásai során nem volt hajlandó teljesíteni a sztrájkolók igazságos követeléseit. A helyzet komolyságéról tanúskodik az a tény is, hogy MacMilian június 4-re összehívta a kormány külön ülését. A brit Általános Szakszervezeti Szövetség főta­nácsa június 4-én délután ugyancsak rendkívüli ülést tartott. Magyar tudósok találmánya Budapest (ČTK) - Két magyar or­vos, Kiss Ferenc és Zselyonka László egyetemi tanárok és két mérttök Ba­rabás János és Libik Albert több éves kutatás után újfajtájú kondenzátort szerkesztettek, amely új utat nyit a gyógyászati kutatások terén, A kon­denzátor a fénysugarakat a mikrosz­kópban megfigyelt tárgyra úgy összpontosítja és irányítja. 'iogy le­hetővé teszi a felületi és egyúttal a térbeli megfigyelést is. A kondenzátor bármi'yen tipusú mikroszkópnál alkal­mazható. Ezáltal lehetséges lesz mikroszkóppal megfigyelni a legki­sebb részecskéket is, amelyeket ily módon eddig lehetetlen volt tanulmá­nyozni. A magyar tudósok új műszerére már több állam adott szabadalmat. A közeljövőben előreláthatólag be­vezetik a sorozatos gyártást és a kondenzátorokat az egész világba fog­ják szállítani. Tunézia panasza a Biztonsági Tanács előtt / Oi SZ'* 3 *• 1958. június i.

Next

/
Thumbnails
Contents