Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-01 / 150. szám, vasárnap

jöoő nemzedéke — gyermekeink, üvmepére »ooci«oooooooooooo< A gyermekekről való gondoskodás mindnyájunk ügye K i ne ismerné azt az örömet, amelyet gyermekének első fo­gócskája, szavai, avagy első bátortalan lépései okoznak? És ez­szel szemben ki nem élt át szoron­gató gondterhes napokat és éjsza­kákat kisfia, lánya, vagy unokája betegágya mellett? Nem csak arról van azonban szó, hogy a gyermekek örömet vagy bánatot okoznak a csa­ládban! Az ifjúság minden nemzet jövője és reménysége! Ezért ma már nem szívesen tér­nek vissza gondolataink a közelmúlt­ba, amikor a nyomorúság szomorú árnyaként lengett minden bölcső felett, az anyák és az újszülöttek nagyfokú halandóságának veszélye. Ma már szinte el sem hisszük, hogy Szlovákiában még 1946-ban ezer új­szülött közül 147 meghalt és egyes visszamaradt kerületekben még na­gyobb volt az elhalálozások száma. Az állam most már jóval születé­sük előtt gondoskodik a megszüle­tendő gyermekek egészségéről. Min­JC&mi utasak í E,készült a sáp i gy^ekouhon Reggel még hatot sem üt az <ra, amikor Bratislavá­ban a Radlinský utcai egészségügyi központ udvaráról kigördül egy fehérre festett autóbusz. Belsejében apró emberkék számára szabott puha ülések és 16 hófehér ágyacska van beszerelve. 1949 óta vezette be a nem­zeti bizottság azt a szolgálatot, hogy a kis gyermeke­ket hazulról autóbuszon, szakfelügyelet mellett elszál­lítják a távoleső bölcsődékbe. Amikor a fehér autóbusz kora reggel végigfut városunk utcáin, a munkába siető felnőttek, szülők, mosolygó szemmel kísérik az ablakból integető apró emberkéket. Naponta harmincöt-negyven gyereket szed össze a város legkülönbözőbb és legtávolibb utcáiról a „böl­csőde-autóbusz". S bármerre megy 50 — 60 km hosszú napi útján, Feri bácsi, a sofför mindig találkozik „régi utassal", óvodásokkal, iskolásokkal, akiket név szerint ismer, akiket valamikor ezen a fehér autóbuszon ko­csikáztatott a bölcsődébe. A kocsi belsejében Terézia Nováková nővér vigyáz a kis utasokra. Az ágyacskában megigazítja Olinka és Péterke párnáját, igazságot tesz a játék miatt összekoccant gyerekek között, 'a megál­lóknál átveszi a szülőktől a gyermekeket. — Nővérke, legyen szíves mindjárt vetkőztesse le, mert meleg van. Nővérke, szóljon a bölcsődében, hogy a szalmakalapot hagyják Dusán fején. Ilyen kérésekkel indítják útnak gyermekeiket a ma­mák és Terézke nővér szívesen teljesíti kérésüket. Hisz azért van itt, hogy a mamák helyett vigyázzon a kis utasok minden mozdulatára. H. S. Tfz idén Sápon a nemzetközi gyermeknap a békés -*­1 örömnek és vidámságnak kettős ünnepe mind a gyermekek, mind a felnőttek számára. Elkészült a falu gyermekotthona és éppen június 1-én adják át rendeltetésének. Hazánkban nap nap után milliós értékű gyárakat, lakóházakat, kórházakat és más épületeket adnak át, hogy szolgálják a köz javát, s ezekhez viszonyítva a sápi gyermekotthon parányi épület. Ám mégis emlí­tést érdemel, hiszen vagy félszáz ember ezen át is­meri rendszerünk gondoskodását, építő munkánk való­ságát és ütemét. A gyermekotthon épülete nem új. Valamikor az ura­sági bérlő lakása volt s belsejét és udvarát is a mél­tóságos úr tekintélye és magas fal zárta el a falubéliek elől. Később laktanya lett, majd irodákat helyeztek el benne, s ekkor eléggé megrongálódott. A HNB egyik gyűlésén pár évvel ezelőtt, amikor felmerült a gyer­mekotthon építésének kérdése, valaki felvetette, ren­dezzék be xa „Václavek-házat" e célra. Az ötletből terv, a tervből valóság lett. A tavalyi választások előtt az átépítés már az akciós tervben szerepelt, s íme egy év múlva kész is az otthon. Az úri szobák helyén most két tágas terem: a pihenő- és foglalkozási szoba áll, majd a mosdó, a konyha és az éléskamra következik. A falra, játszó gyermekeket festettek, az ablakok tága­sak, fehérek, a padló kijavítva — barátságos, otthonos környezet az emberpalánták számára. Az átépítés ösz­szesen 70 ezer koronába került, de ennek vagy egy­harmadát a lakosság társadalmi munkával dolgozta le. Ez a községben az összefogásnak első nagyobb és szép példája. Különösen azok a szülők segédkeztek lelkesen, akiknek gyermekei az új otthon mindennapos vendé­gei lesznek. * Amikor ott jártam, a kis ágyak, az apró székek és alacsony asztalok üresen, csendesen vártak, a játékok társtalanul álltak. De ha majd elhangzanak az ünne­pélyes megnyitó szavai, vidám zaj tölti el a helyisége­ket. Összebarátkoznak a gyermekek a berendezéssel, a felszereléssel, a nevelőnénivel. Harminc gyermek (ennyi a faluban a 3-6 éves gyermek) szülei zavarta­lanul végezhetik majd napi munkájukat, s ugyanakkor a sápi gyermekek olyan nevelésben és gondozásban részesülnek majd, amely a múltban csak a városi gyer­mekek kiváltsága volt. Petrik József den jövendő' anya a terhes nők ta­nácsadóiban működő orvosok rend­szeres felügyelete alatt áll. Ma már az összes szülő nők számára bizto­sítjuk a szülés közben szükséges szakszerű segítséget. Míg a felszaba­dulás után Szlovákiában nem volt egyetlen szülészeti osztály sem és csak bonyolult szülések esetében — gyakran már későn — szállították be az anyákat a kórházakba, ma már huszonnyolc, összesen 365 ágyas szü­lészeti osztály áll csupán Szlovákiá­ban a nők rendelkezésére és egyre növekszik ezen osztályok száma. Az anyák túlnyomó többsége ma már erre berendezett intézetekben hozza világra gyermekét és hazánk­ban a legkisebb a világon a szülő anyák és az újszülöttek halandósá­gai. (Ezer élve született gyerek kö­zül 46 hal meg.) A felszabadulás után kiépült ha­zánkban a bölcsődék, az óvo­dák, a napközi otthonok és az iskolai étkezdék hatalmas hálózata. Emellett egyre javul ezen intézmé­nyek belső tartalma és munkája is. A legutóbbi időben különösen nagy súlyt helyeznek a gyermekek helyes nevelésére. Szinte hihetetlen az az örvendetes tény, hogy amikor Szlovákiában 1945­ben csaic egy 25 gyermek számára berendezett bölcsődével rendelkez­tünk, ma már 9102 férőhelyes 319 bölcsőde áll a három évnél fiatalabb gyermekeink rendelkezésére. A há­rom évnél idősebb és hat évnél fia­talabb gyermekek számára berende­zett óvodák száma szintén eddig so­ha sem tapasztalt mértékben gyara­podott. Számuk hazánkban a leg­utóbbi tíz év alatt majdnem az ötszörösére emelkedett, úgy, hogy ma már mintegy- 300 ezer gyermek látogatja ezeket az intézményeket. Példátlan figyelmet fordítunk az iskolaköteles ifjúságra. Ma iskolaor­vosok gondoskodnak a tanulóifjúság egészségéről. Rendszeres betegség­megelőző orvosi vizsgálatokkal hoz­zájárulnak a betegségek kezdeti for­máinak leleplezéséhez és így sokkal jobban és gyorsabban gyógyíthatjuk ezeket a betegségeket. A tanulóifjúság jelentős része pio­nír-táborokban üdül a nyári szünidő alatt. A gyermeküdültetés további formája a nemzetközi béketáborok, amelyekben a csehszlovákiai gyer­mekek más európai országokból ha­zánkba érkezett gyermekekkel együtt töltik szünidejüket. Azonkívül, hogy a gyermekek a természetben tölthetik szünidejüket, a legutóbbi időben a tanév kereté­ben is bevezettük az úgynevezett „Iskolákat a természetben." Ezekbe az iskolákba elsősorban a nagyvárosi és az ipari városokban élő gyerme­kek kerülnek. A gyermekek — rend­szerint egész osztályok itt a nyári vagy őszi hónapokban megedződnek és kifejlődik bennük a kollektív szel­lem. Az egészségileg gyenge gyermekek rendelkezésére gyermek-gyógyinté­zetek és szanatóriumok állnak, ahol egészségügyi és nevelés'i dolgozók részesítik őket mindennemű szak­szerű gondozásban. Az iskolából kikerült gyermekek számára a hivatás megválasztását is jelentős mértékben megkönnyítik. Iskoláink utolsó évfolyamait felke­resik a tanintézetek, valamint az üzemi tanonciskolák tanulói és dol­gozói, hogy elbeszélgessenek a diá­kokkal munkájukról és a tanoncin­tézmények örömteljes életéről. Ugyanakkor az iskolákból egész osz­tályok tesznek látogatást az üzemek­ben és a tanintézetekben, ahol a diá­kok a helyszínen ismerkedhetnek meg azzal'a munkával, amely mellett dönteni fognak. Ezenkívül hazánk minden járásá­ban elhelyezési bizottság működik, amely gondoskodik a diákoknak az egyes szakmák szerinti elhelyezésé­ről. A munkaerőosztály a munkaerő­szükséglet tervének megfelelően irá­nyítja az egyes foglalkozási ágaza­tokba való toborzást, a tanintézetek képviselői pedig aszerint, hogy mi­lyenek a kérdéses tanuló képességei. Az utolsó szót a kérelmező egészségi állapotának értékelése után az ifjú­sági orvos mondja ki. K edves olvasók! Most a nemzet­közi gyermeknap alkalmából gondolkozzunk el egy kicsit ifjúságunk mai élete felett. Hazánk­ban ma már van miért örülniök a gyermekeknek! A leglelkiismerete­sebben gondoskodunk róluk és a leg­nagyobb anyagi eszközöket fordítjuk egészségük megóvására és megelé­gedésük megalapozására. De túl gyakran csak arra fordítjuk figyel­münket, hogy a gyermekek jól élje­nek és ne szenvedjenek semmiben hiányt. Gondoskodunk szórakozásuk­ról, minden kívánságuk teljesítéséről és emellett gyakran figyelmen kívül hagyjuk azt, ami a legfontosabb, — a nevelési eredményt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az életben nem áll majd mindig va­laki gyermekeink oldalán, aki gon­doskodik róluk és segítséget nyújt nekik az életben előforduló nehézsé­gek leküzdésében. .Az elkényeztetett gyermekek fel­készületlenül lépnek az életbe és sa­ját elképzeléseik szerint oldják meg problémáikat. Emellett gyakran nem arra törekszenek, hogy becsületes munkával birkózzanak meg a nehéz­ségekkel, hanem különféle utakon is megkerülik őket, csakhogy elérjék céljukat. A mi gyermekeink bizony örül­hetnek. Mi felnőttek á gyer­mekek anyagi biztosításához adjuk hozzá szeretetünket, becsüle­tes nevelő munkánkat, hogy a gyer­mekek hazánk jó, becsületes polgá­raivá fejlődhessenek. — drc — Útban az élet felé Ok is szerették az életet TALÁN kicsit furcsán hangzik a cím, de mégis fedi a valóságot, mert az a ".^ét és fél­száz fiatal lány és fiú, akik most a komáromi mezőgazdasági iskola padjaiban ülnek, valóban útban vanak az élet felé. Az igazi élet szá­mukra csak akkor kezdődik, amikor majd ta­núságot tesznek érettségükről, s mint a tár­sadalom értékes tagjai kikerülnek a gyakorlati életbe. Tágas park ölén, lombos fák mögé rejtőzve áll az iskola. Mellette a diákok otthona. Most még pezseg az élet a többhektáios parkban, a másfélszáz hektáros iskolagazdaságban, de pár hét múlva elcsende. edik az iskola kör­nyéke. A diákok szabadságra mennek, egy xészük véglegesen búcsút mond a négy év alatt megszokott falaknak, laboratóriumoknak, fának, virágnak, hogy belépjen az életbe, s he­lyüket átadják azoknak, akik a nyolcéves ál­talános iskola elvégzése után életcélul a me­zőgazdaságot választják. Délidőben köszöntünk a fiatalokra. Csopor­tosan zsibonganak a tágas udvaron. Közép­termetű férfi áll a nyurga diáktík között. Berze István mérnök, az iskola igazgatója. —' A járási spartakiádra készülünk. Éppen most érkeztünk Komáromból - mondja. i— Az idén indul útjára iskolánkból a ne­gyedik „eresztés" - mondja az igazgató —, Örülök, hogy a tőlünk kikerült fiatalok az élet minden szakaszán állják a „sarat." A mi­nap beszéltem Soós Erzsivel. Tőlünk a nyitrai mezőgazdasági főiskolára ment harmadmagá­val. kimondta, hogy valamennyien jól megáll­ják helyüket... Elhiheti, jól esett ez a hír ... Hogy diákjaink hogy érzik magukat, arról, azt hiszem jobb lenne, ha ők beszélnének. BESZÉLJENEK hát a liákok! ] Vékonydongájú, értelmes lepénykével pa- < rolázok. Lencsés Ferinek hívják. Azt mondja:; — Még csak egy éve vagyok itt, de meg- i csúfolnám az igazságot, ha valami rosszat! mondanék. A koszt, a lakás jó... Tanulnivaló j van bőven, ^e amellett szórakozásra, sportra ; is jut idő ... j Lencsés Feriről még csak annyit, hogy mi- ' előtt az iskolába jött volna, már egy évig \ a sókszelőcei EFSZ tagja volt. Részt vett a szö- < vetkezeti tagok téli iskolázásán, ahol jó meg- ) figyelő képességével vonta magára a figyelmet, j Az iskola vezetője egyszer aztán így szólt! hozzá: < — Feri *iam, neked pedig iskolába kell men- j ned. ! Feri el is jött, de nem egyedül. Magával 5 hozta Csernyánszki Ferit és Szovics Ferit, akik- : ne'k a helye még alig hűlt ki a ny lcosztályos ä iskola padjában. > Csernyánszki Feri már ott tooog barátja J mellett. Látszik raita, hogy mondani akar va- í lamit. Meg is szólal: — Otthon se volt jobb dolgunk, mint itt. A tanulás mellett sportolunk, táncolunk da­lolunk ... Futball, ping-pong csapatunk járási méretben is híres. Zenekarunkat, tánc és szín­játszó csoportunkat már a környező favakban is sokan megtapsolták. Amíg az elsős "kkel beszélgetek, lassan elő- j szivárognak az „öreg diákok' is. ök már rö­videsen véglégesen átlépik az iskola kapuját.; Kilépnek az életbe, hogy szorgalommal, tudá­suk értékesítésével fizessék vissza a „tan- i díjat". Szarka István tudja, hogy a háború, a nyomor, az éhezés az emberi társadalom terméke és mint ilyen a társa­dalmi rend megfelelő megvál­toztatásával elkerülhető. Raj­tunk, az embereken, az emberi­ségen múlik tehát, hogy legfőbb kincsünk, gyermekeinh sorsa mentes legyen mindeien meg­próbáltatásoktól, hogy időnként ne járja be a világsajtói az éhe­ző indiai és számtalan más or­szágbeli gyermeknek cingárlábú, felpuffadthasú képe, hogy ne találkozzunk olyan mementók­kal, mint a fasizmus által kon­centrációs táborokba vetett s ott a legtöbb esetben elgázositott csecsemők, apró gyermekek, serdülő életrsvágyó fiatalok drót sövény mögött rettegve meghúzódó ábrázolása. De mindez: a koncentrációs táborok esztelen tömeges gyer­mekgyilkolása, a hirosimai óvó­dák céltalan és gyalázatos el­pusztítása, a jövő atomháború­jának tervszerű előkészítése, a módszer, Ü A BRÜSSZELI VILÁuKIÁLLÍ- is jó, csak éppen ; TÁS VATIKÁNI CSARNOKÁNAK amit a Vatikán ajánl az atom ' beiáratánál hat nagyméretű háború megakadályozására olyan, amelyben milliónyi gyermekélet képmontázs ábrázolja az em- amivel — már 'csak történelmi kallódna el értelmetlenül ­beriség fő csapásait. Az egyiken, tapasztalataink alapján sem mindez emberek műje és mint i amely a jövő atomháborúját érthetünk egyei. A vatikáni ilyen megakadályozható Erre ; akarja szemléltetni, az atom- propaganda ugyanis a háborút, kell gondolnia a gyermeknap ; robbanások közismert, égbe- de az éhséget és a nyomort alkalmával minden ' szü'őnek ; nyúló atomfelhő-gombája lát- is mint elkerülhetetlen isten- minden érző embernek aki \ ható, amelyből — a légűrben csapásokat mutatja be, amelyen gondtalan biztonságában, ' szebb ; tehetetlenül és elveszetten — az imán kívül nem segit sem- jövöjébet látja élete lea­; 'egy kis gyermek zuhan alá. mi. főbb célját és értelmét A kép hatásos, sőt a szándék Minden gondolkodó ember ' sz— L ÚJ SZÖ 4 * 1958. június 1.

Next

/
Thumbnails
Contents