Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-30 / 179. szám, hétfő

A CSKP KB távirata Walter Ulbricht 65. születésnapjának alkalmából Drága Elvtárs! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az egész párt és Csehszlovákia egész dolgozó népe nevében forró elvtársi üdvözleteit és jókívánatait küldi önnek 65. születésnapja alkalmából. Ez alkalommal megemlékezünk az Ön sokéves forradalmi tevékenységéről, amelyet a német és a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett. Ma Németország Szocialista Egységpártja, amelynek ön hosszú évek óta első soraiban áll, bonyolult teltételek között döntő sikereket arat a szocializmus építésében a Német Demokratikus Köztársaságban és jelentős mértékben hozzájárul a nemzetközi forradalmi mozgalom egységének megszilárdításához. Ezek a tények kifejezésre jutottak a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor valamennyi országa egyre bővülő testvéri együttműködésében. Kifejezzük azt a szilárd meggyőződésünket, hogy az imperialista háborús erők elleni harcban a német nép eléri az egységes demokratikus és békeszerető Németország megteremtését és ezáltal beteljesül igazságos nemzeti vágya. Drága Elvtárs, jó egészséget és sok sikert kívánunk Önnek a német munkásosztály és valamennyi dolgozó, a szocializmus és a világbéke javára végzett munkájában. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Walter Ulbricht 65 éves V. Gomulka a gdanski „Hajósok napján Ma a hiba teljesen Jugoszlávia részén A nemzetközi reakcié törekvései azonosak a JKSZ irányzataival van Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének első helyettese ma tölti be életének 65. évét. Éppen ügy, mint Zápotocký elvtárs, szabócsaládból származik és hasonlóképpen, mint Gottwald elvtárs, az asztalosmesterséget tanulta. Szülei, a szociáldemokrata párt tevékeny tagjai vértezték fel őt az osztályellenséggel szemben folytatott első harcokra és megtanították a kapitalizmus gyűlöletére és a kapitalisták elleni küzdelemre. Az első világháborúban létrejött Spartakus szövetség egyik első tagja volt, lelkesen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét és annak programja mellett foglalt állást. 1918-ban Kari Liebknechttel és Wilhelm Pieckkel együtt Németország Kommunista Pártja bölcsőjénél állott. 1923-ban beválasztották az NKP Központi Bizottságába, 1928-ban pedig a birodalmi parlament képviselőjévé. A nácik erőszakos uralomrajutása után Berlinben maradt, s onnan irányította az illegális munkát. Csupán a párt vezetőségének utasítására távozott külföldre. A második világháborút W. Ulbricht a Szovjetunióban élte át. A „Szabad Németország" bizottság egyik alapítója lett, amely 1943-től ellenállásra buzdította a német frontkatonákat Hitler ellen. Éppen úgy, ,mint más német hazafiak is, életét kockáztatta a lövészárkokban. Elsősorban Sztálingrádnál, majd a bjelorusz fronton harcolt, ahonnan hangszórók, röplapok és más eszközök segítségével felhívta a német katonákat, ne engedelmeskedjenek Hitlernek. vV. Ulbricht a háború befejezése után Pieck és Grotewohl elvtársakkal együtt nagy érdemeket szerzett a munkásosztály egyesítésében Németország keleti részén, a munkásosztálynak a marxista-leninista Németország Szocialista Egy'ségpártjába való tömörítésében. W. Ulbricht elvtárs a német munkásosztály érdekében kifejtett ötvenéves tevékenysége után ma többet és szívósabban dolgozik, mint bármikor a múltban. A sokrétű munkán kívül, amely az első titkári funkciójából és az NDK miniszterelnöke első helyettesének tisztjéből hárul reá, elméleti cikkeket ír, interjúkat ad nyugati újságíróknak, a tudósokkal, művészekkel és az ifjúsággal rendezett számos vitán vesz részt, kimegy az üzemekbe, földművesszövetkezetekbe, találkozik a nyugatnémet munkásokkal, és mindenütt lelkesít, meggyőz és új, öntudatos harcosokat nyer a szocializmus egész Németországban való győzelme ügyének, a békeszerető és demokratikus Németország ügyének. S még arra is marad ideje, hogy lekedvesebb ifjúkori sportját űzze — sízzen, vagy kirándulásokat tegyen az NDK síparadicsomában — a Thüringiai-erdőben. W. Ulbrichtot gyűlöli a burzsoázia, gyűlölik a német és az amerikai militaristák és monopolisták egyaránt. Az ő személyében összpontosul minden haragjuk és minden támadásuk, amelyekkel a Német Demokratikus Köztársaságot illetik. A német nép azonban, elsősorban az NDK munkásai nagy megbecsülésben tartják a béke és a szocializmus ügvének e németo-"-«qi élharcosát, bíznak benne és szeretik őt. Ma dolgozószobájában a vörös szegfűcsokrok százai, Németországból és a külföldről érkező üdvözlő levelek és táviratok ezrei halmozódnak fel. Jó egészségét kívánnak neki és megköszönik a munkásosztály ügyéért végzett szívós munke ötven esztendejét. Az üdvözletek közül nem hiányoznak a Csehszlovákiából érkezett táviratok sem, mert Ulbricht elvtárs dolgozóink egyik legjobb barátja. Varsó (ČTK) — Szombaton, június 28-án a gdanski hajógyárakban ünnepi gyűlést tartottak a „Hajósok napja" alkalmából. A gyűlésen részt vett Wladyszlaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, Zénón Kliszko, a LEMP KB titkára és más hivatalos tényezők, valamint a gdanski hajógyáraknak több mint négyezer dolgozója. A gyűlésen beszédet mondott Wladyszlaw Gomulka, a LEMB KB első titkára. W. Gomulka taglalta Lengyelországnak a kereskedelmi hajózás fejlesztésében elért sikereit és megállapította, hogy az egyik tényező, amely a lengyel nép gazdasági sikereit elősegítette, az, hogy Lengyelország a szocialista országok társadalmához, a szocialista táborhoz tartozik. Hangsúlyozta, mily rendkívül fontos Lengyelország szempontjából a Szovjetunióval való szövetsége és testvéri barátsága. W. Gomulka ezután kijelentette: „Azt mondhatná valaki, hogy 13 szocialista ország van, a szocialista táborba azonban csak 12 ország tartozik. Egyikük ugyanis, Jugoszlávia, nem tartozik a szocialista táborhoz, és nem is akar tartozni, s ennek ellenére, amint egyes emberek állítják, az imperialisták nem támadnak ellene. Megengedik, hogy a szocializmust építse, jóllehet egymagában. Erre egyszerű a válasz. Jugoszlávia mint szocialista állam csak azért állhat fenn, mert fennáll a 12 szocialista állam közössége. Ennek tudatában van Jugoszláviának talán minden egyes kommunistája, minden egyes lakosa. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, amely hibás revizionista elméleteivel Jugoszláviát elszigeteli és elkülöníti a szocialista országok társadalmától, így megkárosítja a szocialista államok egyesült erőit és az egész nemzetközi munkásmozgalmat." „Senki sem tagadhatja, és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének is egyet kell értenie azzal — folytatta Gomulka —, hogy az egész nemzetközi reakció, minden agresszív imperialista erő minden eszközzel megkísérli a szocialista országok tábora egységének szétforgácsolását, vagy legalábbis meggyengítését és aláásását. Az imperialisták és a reakciósok a szocializmus ellenségei. Ha a jelenlegi konfliktusban támogatják Jugoszláviát, ezt csak azért teszik, mert meg akarják bontani a szocialista országok ' egységét. Szeretnének más szocialista országokat is arra késztetni, hogy Jugoszlávia nyomdokain haladva kilépjenek a szocialista országok táborából. Ebben a szocializmus számára különösképpen fontos kérdésben a nemzetközi reakció szándékai objektívan megegyeznek a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének irányzataival — függetlenül a JKSZ akaratától. Ez annak a konfliktusnak az alapja, amely a JKSZ és az összes kommunista és munkáspárt között keletkezett". W. Gomulka ezután kijelentette, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt legforróbb óhaja az, hogy a jugoszláv elvtársak letérjenek e téves útról, amelyet ma követnek, mert a jelenlegi konfliktusban elfoglalt álláspontjukat semmi sem menti. Az 1948 — 1954. évi konfliktustól eltérően ma a hiba teljesen Jugoszlávia részén van. W. Gomulka így folytatta: „Pártunk mindig őrködni fog a szocialista tábor egységén, mint legértékesebb tulajdonán, mindig a szocialista tábor valamennyi országa egységének politikáját fogja folytatni. Pártunk politikája e fő elvével összhangban harcolunk és harcolni fogunk minden ellen, ami ezt az egységet aláássa. Élesen bírálom a jugoszláv kommu^ nisták álláspontját — hangsúlyozta Gomulka —, mert ez rossz és ártalmas álláspont. Bírálom, mert remélem, hogy előbb-utóbb rájönnek állásfoglalásuk ártalmasságára." „A szocializmussal szemben ellenséges erők — folytatta W. Gomulka — és az agresszív imperialista körök minden lehetőséget felhasználnak, s nem riadnak vissza semmilyen eszköztől sem, hogy gyengítsék a szocialista országok egységét és zavart keltsenek országunkban is. Újabb példája ennek az a propagandahadjárat, amelyet ezek az erők a magyar bíróságnak Nagy Imre és a többi vádlott elleni bűnperben hozott ítélete körUI támasztottak." „A magyar bíróság szigorú ítélete a nem egészen két évvel ezelőtt lejátszódott tragikus magyar események utójátéka és mintegy befejezi annak az ellenforradalomnak vereségét, amelyre akkor Magyarországon sor kerUIt. Ha megemlítjük a magyarországi eseményeket, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akkor a magyar társadalmi rend sorsa forgott kockán. Míg a magyarországi ellenforradalom kommunistákat akasztott. Nagy Imre, mint a magyar kormány elnöke a rádióban kijelentette: „Senkit sem ér büntetés a fegyveres harcban való részvételért." (Szabad Nép 1956. október 29.) Nagy Imre, aki revizionista volt, megh t az ellenforradalom növekvő hullámának nyomása elől, a népi hatalommal szemben ellenséges erők nyomása ejfil, lépésről lépésre hátrált egészen az ellenforradalom előtti kapitulációin teljesítette annak feladatait, felszámolta a szocialista rendet Magyarországon. Bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből és az imperialista országok segítsérgét kérte. Ezeket a tényeket az egész világ ismeri." W. Gomulka a továbbiadban rámutatott, hogy a Nyugaton indított szovjetellenes és kommunistaellenes hadjárat a Nagy Imre feletti ítélettel kapcsolatban az imperialista köröknek azt a célját szolgálja, hogy megmérgezzék a nemzetközi légkört, kiélezzék a helyzetet, fokozzák a háborús veszélyt. Ugyanezt a célt szol>gálja Nyugat-Németország politikája, ahol megerősítik a Bundesvvehrt és azt atomés rakétafegyverekkel szerelik fel." Ezért a Nagy-ügy körül támasztott reakciós propaganda csak naiv embereket téveszthet meg — mondotta Gomulka, majd így folytatta: „Ezen eset példáján még élesebb fényben láthatjuk, milyen helyes volt pártunk állásfoglalása 19o6 októberének napjaiban, milyen helyes volt politikai vonalunk. Pártunk olyan politikát folytat, amely megfelel államunk érdekeinek, s az ország biztonságát és további szocialista fejlődését szolgálja. Ezért mindig szilárdítottuk és továbbra is szilárdítani fogjuk szolidaritásunkat és testvéri együttműködésünket hatalmas szomszédunkkal — a Szovjetunióval, a szocializmus minden országával — a nemzetköziség, a barátság és az egyenlőség alapján. Amikor a szociális igazságosság rendjét, a szocialista rendszert építjük, jól tudjuk, hogy ebben mily hasznos valamennyi azonos célt követő ország együttműködése." A csehszlovák kormányküldöttség lelkes fogadtatása Albánia „fekete és fehér aranyának" vidékén Június 28-án a csehszlovák kormányküldöttség visszatért Tiranába. A küldöttségnek V. Široký miniszterelnök által vezetett része Vlorából viszszatérőben meglátogatta a vlorai cementgyárat és a halkonzervgyártó kombinátot. Ezeket az új üzemeket a Szovjetunió és az NDK segítségével építették. Ma már önállóan irányítják azok a fiatal albán mérnökök, akik a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és más népi demokratikus országokban szerezték szakképzettségüket. Tiranába vezető útján a csehszlovák kormányküldöttség még megállt a Pátos város mellett levő albán kőolajmezőkön, ahol megtekintette a kőolajforrást. Ezen A Viliam Široký miniszterelnök ve- támogatja lelkesen a Szovjetunió bézette csehszlovák kormányküldöttség kés erőfeszítéseit, június 27-én a délutáni órákban Vlora kikötővárosba ment. Útjuk azon a területen vezetett, amely a múltban végtelen mocsarat képezett és amely terület lakosságának 70 százaléka maláriában szenvedett. Most ez a vidék az albán gazdaság egyik legértékesebb területe: itt terem az albán fehér arany a gyapot, és itt nyerik Albánia fekete aranyát — a nyersolajat, amely rendkívül fontos az albán népgazdaság fejlesztése szempontjából. A csehszlovák kormányküldöttség Durresből Vlorába vezető útja valóban az albán-csehszlovák barátság diadalútja volt. Az út mentén a lakosság mindenütt lelkes ünneplésben részesítette hazánk kormányküldöttségének tagjait. A küldöttség Vlorába való érkezése után a város lakossága nagygyűlésen manifesztálta forró barátságát Csehszlovákia iránt. Viliam Široký miniszterelnök a gyűlés résztvevőinek tolmácsolta Csehszlovákia dolgozóinak testvéri üdVözleteit, és jókívánatait fejezte ki azokhoz a sikerekhez, amelyekről a küldöttség albániai útja során meggyőződött. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia népe tisztelettel adózik az albán nemzet hagyományainak és örül azoknak az eredményeknek, amelyeket a nép a marxizmus-leninizmus halhatatlan tanaihoz hű Alján Munkapárt vezetésével elért. Široký elvtárs hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiának, mint a két világtáború határán fekvő országnak elsőrendű érdeke a nemzetközi fesültség enyhülése. Ezért teljesen álást foglal a közép-európai atomfigyvermentes Övezet létesítésére t'tt lengyel javaslat mellett, s ezért a helyen szovjet szakértők segítségével kiadós kőolaj- és földgázlelőhelyeket fedeztek fel, amelyek lehetővé tették az albán kőolajfejtés iénveges ni /élését. A küldöttség ezután meglátogatta a Vako Spira Földmüvesszövetkezetet. A csehszlovák kormán"'-utdöttség másik része Josef Jonáš tüzelöanyagügyi miniszter vezetésével június 28-án Skodrából visszatérve meglátogatta a Mati folyó mellett épült Kari Marx Vízierőmüvet. A csehszlovák kormánvküldöttség a délutáni órákban Tiranában megtekintette azt a cipőgyárat, amelyet csehszlovákiai szakértők segítségével szerveztek valamint ellátogatott a tiranai állami egyetemre. Este František Malik csehszlovák nagykövet ünnepi fogadást rendezett a csehszlovák kormányküldöttség tiszteletére. Véget értek a bolgár-magyar tárgyalások A revizionisták útja áruláshoz vezet Szófia (ČTK) — Szófiában június 27-én tartották Bulgária és Magyarország párt- es kormányküldöttségeinek záróülését. A tárgyalások végén aláírták a BNK és a MNK párt- és kormányküldöttségeinek közös nyilatkozatát. Egyúttal aláírták a kétféle illetőségű személyek állampolgárságának rendezéséről szóló egyezményt, valan.int konzuláris egyezményt a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között, Június 27-én Szófiában a két pártés kormánvküldöttség tárgyalásai végén a bolgár—magyar barátság hatalmas nianifesztációját tartották. A gyűlésen Todor Zsivkov után felszólalt Kádár János elvtárs, aki többet közt rámutatott, hogy a magyar kommunisták súlyos és közvetlen tapasztalatokat szereztek a revizionizmus veszedelmességét illetően. A magyar revizionisták csoportja 1956-ban ezen iránvú fejlődés valamennyi szakaszát megmutatta. A mi revizionistáink — mondotta Kádár János — a marxizmus-leninizmus „revíziójával" kezdték és egészen a népi demokratikus rendszer aláásásáig, a burzsoá reakcióval való szövetkezésig a nemzetközi munkásmozgalom elárulásáig, az imperializmussal való nyílt szövetségig mentek. Ez a revizionizmus törvényszerű útja. A gyarmati basáskodás alkonya A z első világháború előtti Eu- A Szovjetunió önzetlen támogarópa vajmi keveset tudott a tásán kívül döntő hatást gyatengeren túli színes bőrű népek szen- korolt a gyarmati és félgyarmati sorvedéseiről, mert m nyugati gyarmat- ban sínylődő nemzetek sorozatos megtartó államok politikusai 'fülbemászó mozdulására a több mint 600 milliónyi hangnemekben íratták meg az akkori kínai nép nemzeti felszabadító harca, ifjúsági regényeket és útleírásokat, Ha a századforduló előtti kínai állam mintha „a lusta afrikai négereknek nem is szerepelt gyarmatként a nyuegyenesen hálásaknák kellett volna gati hódítók nyilvántartási listáján, lenniök azért, hogy a gyarmatosítók a valóságban annál jobban kiszipoúttalan utakon keresztül vágták ma- lyózták a népet, — elsősorban a „nyílt gukat dzsungelbeli hazájukig, felfe- ajtók politikája" imperialista elve alapdezték és megszabadították őket ke- ján, — az országba különféle jogcímen gyetlen törzsfőnökeiktói és elhintve befurakodott és otthonosan let el epeköztük a művelődés magvait, rendes, dett nyugati kereskedők, uzsorások és dolgos embereket faragtak belőlük. Ha hasonló sötét múltú kalandorok, aztán még meg is tanították őket Az 1947—1948-as években Sanghajimádkozni, — ha akartak, ha nem, — ba vezető utamon szerencsés szemtaderék munkát végeztek". núja voltam a gyarmati népeknek már Többed magammal akkoriban én is akkor, úgyszólván egész Ázsiát végigelérzékenyültem a sápadt arcúak eny- söprö tömeg-megmozdulásának, nyi „önzetlen emberszeretetén". De A fogukat csikorgató nyugati tőkések elgondolkodva az olvasottakon, egy sajtó-zenészei erre abbahagyták edszép napon megkérdeztem iskolai ok- digi, talmi emberszeretetről fuvolázó tatómat, vajon létezik-e olyan fehér- bölcsődalukat és bősz harsonázásba bőrű nép, melyet viszont a színeseknek csapták át. kell megvédelmezniük másokkal szem- _,.^\,

méBÍ

S elveszett Szíria, Brit-Inben? Tanítóm furcsa kérdésen szem- diából szabad India lett Egyiptom már . . , ,, ... , másodízben űzte ki hazamból az angol látomást gondolkodoba esett, de csak- országbitorlóka

t, Ghana függetlenítette hamar leküzdve zavarát, rendre uta- magáti részbe

n Malája is, a hongkonsított, hogy ne tegyek fel ilyen ostoba gi ún. koronagyarmaton a kolonizákérdést, mert a fehér faj, — úgymond, torok „biztonsági okokból" leállítot— elég erős és művelt ahhoz, hogy ták hajógyárukat, bár Adenben és ne szoruljon nálánál alacsonyabb rendű Cipruson lapul még a brit oroszlán... népek segítségére De m

eddig ? így jóformán minden évNéhány év múlva azonban jóleső bÍ

n.™

9l r

h

ec

c'

ef

s

s,f

l lepattogzik a " • „Brit Világbirodalom ' címet viselő, megelégedéssel, sőt bizonyos káröröm- , ... mel megállapítottam magamban, hogy épületről egy-egy tégla, egy-egy elemi iskolabeli elképzelésem nem is »™dely... Kikezdte az ido vasfoga, volt olyan ostoba. Kamaszkoromban legújabban ugy akarjak az ant. i. kitört az első világháború, mely- . . S ólok megmentem a veszett nek második felében bizony egymás {

eJ

sze nf

e!

e

f' C

,P"« szigeután vetette harcba az ántánt a sze- te

n egymás ellen uszítják a oslakosnegáli négerekből, algériai arabokból ságot, — törököt görög ellen és viT « ^varosban halászelvérzésre ítélt bennszülöttekből fel- t,, ™ W " a állított gyarmati ezredeit, melyeknek pi

sJ

k°

s politikájuk. Inhekatombái segítettek megtölteni a doneziabtihanyatt-homlokmenekulnek jeltelen tömegsírokat. a benszulöttek veres verejtékéből meg. ' gazdagodott holland ultetvényesek. r\e az első világháborúbeli vér- Tangerben Franco fasiszta hordáit szo" áldozatok egyszerűen eltörpül- rongatják a marokkói szabadságharnek azon borzalmas hatjegyű számok cosok. Algériában negyedik éve vimellett, melyeket a második világ- sel reménytelen gyarmati háborút a égés követelt emberéletben a gyarma- francia imperializmus kétségbeesetten ti népektől. Ezért minden szemernyi kapaszkodva mind a tíz körmével Aligazságérzettel rendelkező ember fel- géria peremébe. A francia kormány, tételezné, hogy ennyi véráldozat elle- — akár a régebbi, akár a de Gaulle nében jogosan elvárhatták volna a há- 'féle, — ma talán az egyedüli, amely Iának vagy elismerésnek valamilyen nem akar tudatára ébredni annak, hogy álakban való megnyilvánulását azok közben nagyot fordült a világ kererészéről, akiknek érdekeikért vérez- ke. Akárcsak egy kivénhedt színész, aki tek. nem akarja belátni, hogy ideje lejárt. Amint azonban tudjuk, az egyoldalú Pedig, uraim, legördült a függöny, fegyverbarátságot úgy „hálálták meg" műsorváltozás lesz! Lépjenek le a poa nyugati rabszolgatartók, hogy a má- rondról, amíg nem késő és ne unsodik háború befejezése után irtó had- t ássák a világ közönségét elcsépelt járatot indítottak Jemen, Omán, Cip- nótáikkal, mert a „Gyarmati basáskorus, Indonézia, Egyptom, Vietnam és dás" című tragédiát az ifjú népek leAlgéria lakossága ellen. vették a műsorról. KOZICS EDE. ÜJ SZÖ 3 *' 1958. június 23.