Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-30 / 179. szám, hétfő

A CSKP KB távirata Walter Ulbricht 65. születésnapjának alkalmából Drága Elvtárs! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az egész párt és Csehszlovákia egész dolgozó népe nevében forró elvtársi üdvözleteit és jókívánatait küldi önnek 65. születésnapja alkalmából. Ez alkalommal megemlékezünk az Ön sokéves forradalmi tevékenységé­ről, amelyet a német és a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett. Ma Németország Szocialista Egységpártja, amelynek ön hosszú évek óta első soraiban áll, bonyolult teltételek között döntő sikereket arat a szocializ­mus építésében a Német Demokratikus Köztársaságban és jelentős mér­tékben hozzájárul a nemzetközi forradalmi mozgalom egységének meg­szilárdításához. Ezek a tények kifejezésre jutottak a Német Demokrati­kus Köztársaság és Csehszlovákia, valamint a Szovjetunió vezette szocia­lista tábor valamennyi országa egyre bővülő testvéri együttműködésében. Kifejezzük azt a szilárd meggyőződésünket, hogy az imperialista hábo­rús erők elleni harcban a német nép eléri az egységes demokratikus és békeszerető Németország megteremtését és ezáltal beteljesül igazságos nemzeti vágya. Drága Elvtárs, jó egészséget és sok sikert kívánunk Önnek a német munkásosztály és valamennyi dolgozó, a szocializmus és a világbéke ja­vára végzett munkájában. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Walter Ulbricht 65 éves V. Gomulka a gdanski „Hajósok napján Ma a hiba teljesen Jugoszlávia részén A nemzetközi reakcié törekvései azonosak a JKSZ irányzataival van Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének első helyettese ma tölti be életének 65. évét. Éppen ügy, mint Zápotocký elvtárs, szabó­családból származik és hasonlókép­pen, mint Gottwald elvtárs, az asz­talosmesterséget tanulta. Szülei, a szociáldemokrata párt tevékeny tag­jai vértezték fel őt az osztályellen­séggel szemben folytatott első har­cokra és megtanították a kapitaliz­mus gyűlöletére és a kapitalisták elleni küzdelemre. Az első világháborúban létrejött Spartakus szövetség egyik első tag­ja volt, lelkesen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmét és annak programja mellett foglalt állást. 1918-ban Kari Lieb­knechttel és Wilhelm Pieckkel együtt Németország Kommunista Pártja böl­csőjénél állott. 1923-ban beválasz­tották az NKP Központi Bizottságá­ba, 1928-ban pedig a birodalmi par­lament képviselőjévé. A nácik erő­szakos uralomrajutása után Berlinben maradt, s onnan irányította az ille­gális munkát. Csupán a párt vezető­ségének utasítására távozott külföld­re. A második világháborút W. Ul­bricht a Szovjetunióban élte át. A „Szabad Németország" bizottság egyik alapítója lett, amely 1943-től ellenállásra buzdította a német frontkatonákat Hitler ellen. Éppen úgy, ,mint más német hazafiak is, életét kockáztatta a lövészárkokban. Elsősorban Sztálingrádnál, majd a bjelorusz fronton harcolt, ahonnan hangszórók, röplapok és más esz­közök segítségével felhívta a német katonákat, ne engedelmeskedjenek Hitlernek. vV. Ulbricht a háború befejezése után Pieck és Grotewohl elvtársak­kal együtt nagy érdemeket szerzett a munkásosztály egyesítésében Né­metország keleti részén, a munkás­osztálynak a marxista-leninista Né­metország Szocialista Egy'ségpártjá­ba való tömörítésében. W. Ulbricht elvtárs a német munkás­osztály érdekében kifejtett ötvenéves tevékenysége után ma többet és szívó­sabban dolgozik, mint bármikor a múlt­ban. A sokrétű munkán kívül, amely az első titkári funkciójából és az NDK mi­niszterelnöke első helyettesének tisztjé­ből hárul reá, elméleti cikkeket ír, in­terjúkat ad nyugati újságíróknak, a tu­dósokkal, művészekkel és az ifjúsággal rendezett számos vitán vesz részt, ki­megy az üzemekbe, földművesszövetke­zetekbe, találkozik a nyugatnémet mun­kásokkal, és mindenütt lelkesít, meggyőz és új, öntudatos harcosokat nyer a szo­cializmus egész Németországban való győzelme ügyének, a békeszerető és de­mokratikus Németország ügyének. S még arra is marad ideje, hogy lekedvesebb ifjúkori sportját űzze — sízzen, vagy kirán­dulásokat tegyen az NDK síparadicsomá­ban — a Thüringiai-erdőben. W. Ulbrichtot gyűlöli a burzsoázia, gyűlölik a német és az amerikai mili­taristák és monopolisták egyaránt. Az ő személyében összpontosul minden haragjuk és minden támadásuk, ame­lyekkel a Német Demokratikus Köztár­saságot illetik. A német nép azonban, elsősorban az NDK munkásai nagy meg­becsülésben tartják a béke és a szocia­lizmus ügvének e németo-"-«qi élharco­sát, bíznak benne és szeretik őt. Ma dolgozószobájában a vörös szegfű­csokrok százai, Németországból és a kül­földről érkező üdvözlő levelek és távira­tok ezrei halmozódnak fel. Jó egészségét kívánnak neki és megköszönik a munkás­osztály ügyéért végzett szívós munke öt­ven esztendejét. Az üdvözletek közül nem hiányoznak a Csehszlovákiából érkezett táviratok sem, mert Ulbricht elvtárs dol­gozóink egyik legjobb barátja. Varsó (ČTK) — Szombaton, június 28-án a gdanski hajógyárakban ünne­pi gyűlést tartottak a „Hajósok nap­ja" alkalmából. A gyűlésen részt vett Wladyszlaw Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt KB első titkára, Zé­nón Kliszko, a LEMP KB titkára és más hivatalos tényezők, valamint a gdanski hajógyáraknak több mint négyezer dolgozója. A gyűlésen beszédet mondott Wla­dyszlaw Gomulka, a LEMB KB első titkára. W. Gomulka taglalta Lengyelor­szágnak a kereskedelmi hajózás fej­lesztésében elért sikereit és megálla­pította, hogy az egyik tényező, amely a lengyel nép gazdasági sikereit elő­segítette, az, hogy Lengyelország a szocialista országok társadalmához, a szocialista táborhoz tartozik. Hangsú­lyozta, mily rendkívül fontos Lengyel­ország szempontjából a Szovjetunió­val való szövetsége és testvéri ba­rátsága. W. Gomulka ezután kijelentette: „Azt mondhatná valaki, hogy 13 szocialista ország van, a szocialista táborba azonban csak 12 ország tar­tozik. Egyikük ugyanis, Jugoszlávia, nem tartozik a szocialista táborhoz, és nem is akar tartozni, s ennek el­lenére, amint egyes emberek állítják, az imperialisták nem támadnak elle­ne. Megengedik, hogy a szocializmust építse, jóllehet egymagában. Erre egyszerű a válasz. Jugoszlávia mint szocialista állam csak azért állhat fenn, mert fennáll a 12 szocialista ál­lam közössége. Ennek tudatában van Jugoszláviának talán minden egyes kommunistája, minden egyes lakosa. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, amely hibás revizionista elméleteivel Jugoszláviát elszigeteli és elkülöníti a szocialista országok társadalmától, így megkárosítja a szocialista államok egyesült erőit és az egész nemzet­közi munkásmozgalmat." „Senki sem tagadhatja, és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének is egyet kell értenie azzal — folytatta Gomulka —, hogy az egész nemzet­közi reakció, minden agresszív impe­rialista erő minden eszközzel megkí­sérli a szocialista országok tábora egységének szétforgácsolását, vagy legalábbis meggyengítését és aláásá­sát. Az imperialisták és a reakciósok a szocializmus ellenségei. Ha a je­lenlegi konfliktusban támogatják Ju­goszláviát, ezt csak azért teszik, mert meg akarják bontani a szo­cialista országok ' egységét. Sze­retnének más szocialista országo­kat is arra késztetni, hogy Jugoszlá­via nyomdokain haladva kilépjenek a szocialista országok táborából. Ebben a szocializmus számára különösképpen fontos kérdésben a nemzetközi reak­ció szándékai objektívan megegyez­nek a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének irányzataival — függetle­nül a JKSZ akaratától. Ez annak a konfliktusnak az alapja, amely a JKSZ és az összes kommunista és munkás­párt között keletkezett". W. Gomulka ezután kijelentette, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt legforróbb óhaja az, hogy a jugoszláv elvtársak letérjenek e téves útról, amelyet ma követnek, mert a jelenle­gi konfliktusban elfoglalt álláspont­jukat semmi sem menti. Az 1948 — 1954. évi konfliktustól eltérően ma a hiba teljesen Jugoszlávia részén van. W. Gomulka így folytatta: „Pártunk mindig őrködni fog a szocialista tá­bor egységén, mint legértékesebb tu­lajdonán, mindig a szocialista tábor valamennyi országa egységének po­litikáját fogja folytatni. Pártunk po­litikája e fő elvével összhangban harcolunk és harcolni fogunk minden ellen, ami ezt az egységet aláássa. Élesen bírálom a jugoszláv kommu^ nisták álláspontját — hangsúlyozta Gomulka —, mert ez rossz és ártal­mas álláspont. Bírálom, mert remé­lem, hogy előbb-utóbb rájönnek állás­foglalásuk ártalmasságára." „A szocializmussal szemben ellen­séges erők — folytatta W. Gomulka — és az agresszív imperialista körök minden lehetőséget felhasználnak, s nem riadnak vissza semmilyen esz­köztől sem, hogy gyengítsék a szocia­lista országok egységét és zavart keltsenek országunkban is. Újabb pél­dája ennek az a propagandahadjárat, amelyet ezek az erők a magyar bí­róságnak Nagy Imre és a többi vádlott elleni bűnperben hozott ítélete körUI támasztottak." „A magyar bíróság szigorú ítélete a nem egészen két évvel ezelőtt le­játszódott tragikus magyar esemé­nyek utójátéka és mintegy befejezi annak az ellenforradalomnak veresé­gét, amelyre akkor Magyarországon sor kerUIt. Ha megemlítjük a magyarországi ese­ményeket, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy akkor a magyar társadalmi rend sorsa forgott kockán. Míg a ma­gyarországi ellenforradalom kommunistá­kat akasztott. Nagy Imre, mint a ma­gyar kormány elnöke a rádióban kijelen­tette: „Senkit sem ér büntetés a fegy­veres harcban való részvételért." (Szabad Nép 1956. október 29.) Nagy Imre, aki revizionista volt, megh t az ellenfor­radalom növekvő hullámának nyomása elől, a népi hatalommal szemben ellen­séges erők nyomása ejfil, lépésről lépés­re hátrált egészen az ellenforradalom előtti kapitulációin teljesítette annak feladatait, felszámolta a szocialista ren­det Magyarországon. Bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződés­ből és az imperialista országok segítsér­gét kérte. Ezeket a tényeket az egész világ ismeri." W. Gomulka a továbbiadban rámutatott, hogy a Nyugaton indított szovjetellenes és kommunistaellenes hadjárat a Nagy Imre feletti ítélettel kapcsolatban az im­perialista köröknek azt a célját szolgálja, hogy megmérgezzék a nemzetközi lég­kört, kiélezzék a helyzetet, fokozzák a háborús veszélyt. Ugyanezt a célt szol­>gálja Nyugat-Németország politikája, ahol megerősítik a Bundesvvehrt és azt atom­és rakétafegyverekkel szerelik fel." Ezért a Nagy-ügy körül támasztott reakciós propaganda csak naiv embereket téveszt­het meg — mondotta Gomulka, majd így folytatta: „Ezen eset példáján még élesebb fény­ben láthatjuk, milyen helyes volt pár­tunk állásfoglalása 19o6 októberének nap­jaiban, milyen helyes volt politikai vo­nalunk. Pártunk olyan politikát folytat, amely megfelel államunk érdekeinek, s az ország biztonságát és további szocialista fejlődését szolgálja. Ezért mindig szilár­dítottuk és továbbra is szilárdítani fog­juk szolidaritásunkat és testvéri együtt­működésünket hatalmas szomszédunkkal — a Szovjetunióval, a szocializmus min­den országával — a nemzetköziség, a ba­rátság és az egyenlőség alapján. Amikor a szociális igazságosság rendjét, a szo­cialista rendszert építjük, jól tudjuk, hogy ebben mily hasznos valamennyi azo­nos célt követő ország együttműködése." A csehszlovák kormányküldöttség lelkes fogadtatása Albánia „fekete és fehér aranyának" vidékén Június 28-án a csehszlovák kormány­küldöttség visszatért Tiranába. A küldöttségnek V. Široký miniszter­elnök által vezetett része Vlorából visz­szatérőben meglátogatta a vlorai cement­gyárat és a halkonzervgyártó kombiná­tot. Ezeket az új üzemeket a Szovjetunió és az NDK segítségével építették. Ma már önállóan irányítják azok a fiatal albán mérnökök, akik a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában és más népi demokratikus országokban szerezték szakképzettségüket. Tiranába vezető útján a csehszlovák kormányküldöttség még megállt a Pátos város mellett levő albán kőolajmezőkön, ahol megtekintette a kőolajforrást. Ezen A Viliam Široký miniszterelnök ve- támogatja lelkesen a Szovjetunió bé­zette csehszlovák kormányküldöttség kés erőfeszítéseit, június 27-én a délutáni órákban Vlo­ra kikötővárosba ment. Útjuk azon a területen vezetett, amely a múlt­ban végtelen mocsarat képezett és amely terület lakosságának 70 száza­léka maláriában szenvedett. Most ez a vidék az albán gazdaság egyik leg­értékesebb területe: itt terem az albán fehér arany a gyapot, és itt nyerik Albánia fekete aranyát — a nyersolajat, amely rendkívül fontos az albán népgazdaság fejlesztése szempontjából. A csehszlovák kormányküldöttség Durresből Vlorába vezető útja való­ban az albán-csehszlovák barátság diadalútja volt. Az út mentén a la­kosság mindenütt lelkes ünneplésben részesítette hazánk kormányküldött­ségének tagjait. A küldöttség Vlorába való érkezé­se után a város lakossága nagygyűlé­sen manifesztálta forró barátságát Csehszlovákia iránt. Viliam Široký miniszterelnök a gyűlés résztvevőinek tolmácsolta Csehszlovákia dolgozóinak testvéri üdVözleteit, és jókívánatait fejezte ki azokhoz a sikerekhez, amelyekről a küldöttség albániai útja során meg­győződött. Hangsúlyozta, hogy Cseh­szlovákia népe tisztelettel adózik az albán nemzet hagyományainak és örül azoknak az eredményeknek, amelyeket a nép a marxizmus-leni­nizmus halhatatlan tanaihoz hű Al­ján Munkapárt vezetésével elért. Široký elvtárs hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiának, mint a két világ­táború határán fekvő országnak el­sőrendű érdeke a nemzetközi fe­sültség enyhülése. Ezért teljesen álást foglal a közép-európai atom­figyvermentes Övezet létesítésére t'tt lengyel javaslat mellett, s ezért a helyen szovjet szakértők segítségével kiadós kőolaj- és földgázlelőhelyeket fe­deztek fel, amelyek lehetővé tették az albán kőolajfejtés iénveges ni /élését. A küldöttség ezután meglátogatta a Vako Spira Földmüvesszövetkezetet. A csehszlovák kormán"'-utdöttség másik része Josef Jonáš tüzelöanyagügyi mi­niszter vezetésével június 28-án Skodrá­ból visszatérve meglátogatta a Mati folyó mellett épült Kari Marx Vízierőmüvet. A csehszlovák kormánvküldöttség a dél­utáni órákban Tiranában megtekintette azt a cipőgyárat, amelyet csehszlovákiai szak­értők segítségével szerveztek vala­mint ellátogatott a tiranai állami egye­temre. Este František Malik csehszlovák nagy­követ ünnepi fogadást rendezett a cseh­szlovák kormányküldöttség tiszteletére. Véget értek a bolgár-magyar tárgyalások A revizionisták útja áruláshoz vezet Szófia (ČTK) — Szófiában június 27-én tartották Bulgária és Magyar­ország párt- es kormányküldöttségeinek záróülését. A tárgyalások végén aláírták a BNK és a MNK párt- és kormányküldöttségeinek közös nyi­latkozatát. Egyúttal aláírták a kétféle illető­ségű személyek állampolgárságának rendezéséről szóló egyezményt, vala­n.int konzuláris egyezményt a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköz­társaság között, Június 27-én Szófiában a két párt­és kormánvküldöttség tárgyalásai vé­gén a bolgár—magyar barátság ha­talmas nianifesztációját tartották. A gyűlésen Todor Zsivkov után fel­szólalt Kádár János elvtárs, aki töb­bet közt rámutatott, hogy a magyar kommunisták súlyos és közvetlen ta­pasztalatokat szereztek a revizioniz­mus veszedelmességét illetően. A magyar revizionisták csoportja 1956-ban ezen iránvú fejlődés vala­mennyi szakaszát megmutatta. A mi revizionistáink — mondotta Kádár János — a marxizmus-leninizmus „revíziójával" kezdték és egészen a népi demokratikus rendszer aláásá­sáig, a burzsoá reakcióval való szö­vetkezésig a nemzetközi munkásmoz­galom elárulásáig, az imperializmus­sal való nyílt szövetségig mentek. Ez a revizionizmus törvényszerű útja. A gyarmati basáskodás alkonya A z első világháború előtti Eu- A Szovjetunió önzetlen támoga­rópa vajmi keveset tudott a tásán kívül döntő hatást gya­tengeren túli színes bőrű népek szen- korolt a gyarmati és félgyarmati sor­vedéseiről, mert m nyugati gyarmat- ban sínylődő nemzetek sorozatos meg­tartó államok politikusai 'fülbemászó mozdulására a több mint 600 milliónyi hangnemekben íratták meg az akkori kínai nép nemzeti felszabadító harca, ifjúsági regényeket és útleírásokat, Ha a századforduló előtti kínai állam mintha „a lusta afrikai négereknek nem is szerepelt gyarmatként a nyu­egyenesen hálásaknák kellett volna gati hódítók nyilvántartási listáján, lenniök azért, hogy a gyarmatosítók a valóságban annál jobban kiszipo­úttalan utakon keresztül vágták ma- lyózták a népet, — elsősorban a „nyílt gukat dzsungelbeli hazájukig, felfe- ajtók politikája" imperialista elve alap­dezték és megszabadították őket ke- ján, — az országba különféle jogcímen gyetlen törzsfőnökeiktói és elhintve befurakodott és otthonosan let el epe­köztük a művelődés magvait, rendes, dett nyugati kereskedők, uzsorások és dolgos embereket faragtak belőlük. Ha hasonló sötét múltú kalandorok, aztán még meg is tanították őket Az 1947—1948-as években Sanghaj­imádkozni, — ha akartak, ha nem, — ba vezető utamon szerencsés szemta­derék munkát végeztek". núja voltam a gyarmati népeknek már Többed magammal akkoriban én is akkor, úgyszólván egész Ázsiát végig­elérzékenyültem a sápadt arcúak eny- söprö tömeg-megmozdulásának, nyi „önzetlen emberszeretetén". De A fogukat csikorgató nyugati tőkések elgondolkodva az olvasottakon, egy sajtó-zenészei erre abbahagyták ed­szép napon megkérdeztem iskolai ok- digi, talmi emberszeretetről fuvolázó tatómat, vajon létezik-e olyan fehér- bölcsődalukat és bősz harsonázásba bőrű nép, melyet viszont a színeseknek csapták át. kell megvédelmezniük másokkal szem- _,.^\, méBÍ S elveszett Szíria, Brit-In­ben? Tanítóm furcsa kérdésen szem- diából szabad India lett Egyiptom már . . , ,, ... , másodízben űzte ki hazamból az angol látomást gondolkodoba esett, de csak- országbitorlóka t, Ghana függetlenítette hamar leküzdve zavarát, rendre uta- magáti részbe n Malája is, a hongkon­sított, hogy ne tegyek fel ilyen ostoba gi ún. koronagyarmaton a kolonizá­kérdést, mert a fehér faj, — úgymond, torok „biztonsági okokból" leállítot­— elég erős és művelt ahhoz, hogy ták hajógyárukat, bár Adenben és ne szoruljon nálánál alacsonyabb rendű Cipruson lapul még a brit oroszlán... népek segítségére De m eddig ? így jóformán minden év­Néhány év múlva azonban jóleső bÍ n.™ 9l r h ec c' ef s s,f l lepattogzik a " • „Brit Világbirodalom ' címet viselő, megelégedéssel, sőt bizonyos káröröm- , ... mel megállapítottam magamban, hogy épületről egy-egy tégla, egy-egy elemi iskolabeli elképzelésem nem is »™dely... Kikezdte az ido vasfoga, volt olyan ostoba. Kamaszkoromban legújabban ugy akarjak az an­t. i. kitört az első világháború, mely- . . S ólok megmentem a veszett nek második felében bizony egymás { eJ sze nf e! e f' C ,P"« szige­után vetette harcba az ántánt a sze- te n egymás ellen uszítják a oslakos­negáli négerekből, algériai arabokból ságot, — törököt görög ellen és vi­T « ^varosban halász­elvérzésre ítélt bennszülöttekből fel- t,, ™ W " a állított gyarmati ezredeit, melyeknek pi sJ k° s politikájuk. In­hekatombái segítettek megtölteni a doneziabtihanyatt-homlokmenekulnek jeltelen tömegsírokat. a benszulöttek veres verejtékéből meg. ' gazdagodott holland ultetvényesek. r\e az első világháborúbeli vér- Tangerben Franco fasiszta hordáit szo­" áldozatok egyszerűen eltörpül- rongatják a marokkói szabadsághar­nek azon borzalmas hatjegyű számok cosok. Algériában negyedik éve vi­mellett, melyeket a második világ- sel reménytelen gyarmati háborút a égés követelt emberéletben a gyarma- francia imperializmus kétségbeesetten ti népektől. Ezért minden szemernyi kapaszkodva mind a tíz körmével Al­igazságérzettel rendelkező ember fel- géria peremébe. A francia kormány, tételezné, hogy ennyi véráldozat elle- — akár a régebbi, akár a de Gaulle ­nében jogosan elvárhatták volna a há- 'féle, — ma talán az egyedüli, amely Iának vagy elismerésnek valamilyen nem akar tudatára ébredni annak, hogy álakban való megnyilvánulását azok közben nagyot fordült a világ kere­részéről, akiknek érdekeikért vérez- ke. Akárcsak egy kivénhedt színész, aki tek. nem akarja belátni, hogy ideje lejárt. Amint azonban tudjuk, az egyoldalú Pedig, uraim, legördült a függöny, fegyverbarátságot úgy „hálálták meg" műsorváltozás lesz! Lépjenek le a po­a nyugati rabszolgatartók, hogy a má- rondról, amíg nem késő és ne un­sodik háború befejezése után irtó had- t ássák a világ közönségét elcsépelt járatot indítottak Jemen, Omán, Cip- nótáikkal, mert a „Gyarmati basásko­rus, Indonézia, Egyptom, Vietnam és dás" című tragédiát az ifjú népek le­Algéria lakossága ellen. vették a műsorról. KOZICS EDE. ÜJ SZÖ 3 *' 1958. június 23.

Next

/
Thumbnails
Contents