Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-05 / 154. szám, csütörtök

Josef Ládd kiállítása a Nemzeti Galériában NEM NEHÉZ BESZÁMOLÓT ÍRNI arról a kiállításról, ahol Josef Lada nemzeti művész alkotásai kerülnek a közönség elé. Bármennyire hézagos is lehet a leírás, az olvasó a legszerényebb megjegyzések alapján is maga elé képzelheti a kiállítás egész anyagát. Hiszen ki ne ismerné ennek a nagy művésznek olyannyira jellegzetes munkáit, ha már mást nem, legalább is Hašek regényének, a „Švejknck"-, úgyszólván az egész világon elterjedt figuráit... Kevés illusztrátornak sikerült oly pontosan kifejeznie az író elképzeléseit, mint Ladának a „Švejk" esetében. Lada éppúgy teljes jogú alkotója a švejknek, mint Hašek, — rajzaival kiegészítette, végiggondolta az író elképzeléseit. Ha Hašek Szövegét olvassuk, mindjárt Lada alakjait képzeljük magunk elé és fordítva. Lada volt az, aki az író fogalmait, jellemrajzait formákba konkretizálta ... Ezeket az illusztrációkat csupán azért említettem a beszámoló elején, mert úgy vélem, hogy Lada alkotásainak ezt a részét ismerik a legtöbben, még azok is, akiknek egyébként semmiféle kapcsolatuk sincs a képzőművészettel. A kiállításon természetesen soksok egyéb mű is bemutatásra kerül, amely mind részét képezi egy sokrétű, mégis ritkán egységes életműnek. A kiállítás tulajdonképpen annak a nagyszabású tárlatnak egy része, amelyet Prágában rendeztek a művész hetvenedik születésnapja alkalmából. A kiállítás célja az volt, hogy bemutassa Lada egész fejlődését életművének keresztmetszetében. Sajnos, mire a tárlat egy része Bratislavába érkezett, már csak emlékkiállításról beszélhetünk, mivel Josef Lada nemzeti művész azóta már nincs az élők sorában. Lada a cseh képzőművészet nemzeti törekvéseinek megvalósítója volt, egyenes folytatója Mikuláš Aleš életművének. Éppúgy, mint Aleš, ő is az egyszerű emberek, elsősorban a falusiak életét örökítette meg hangulatos képekben. Éppúgy, mint Alešnél, az inspirációk kimeríthetetlen forrásai a gyermekkori emlékek, ahonnan minden művészi megnyilvánulásának friss bája ered. Kifejezésmódja utánozhatatlanul egyéni, erősen stilizált, mégis érthető bárki számára. Ritkán lehet egy művész elveit, művészetének lényegét oly pontosan meghatározni, mint ezt Josef Ladánál tehetjük. Egész életművén a kiforrott egyéni stílus adta kifejezési biztonság vonul keresztül. A témakör szintén élesen meghatárolt, — megfelel a „Lada-i" forma egyszerű logikájának. Szinte egyedülálló eset a művészeknél, hogy valaki a kiforrott, egyéni kifejezési módot oly könnyedén érje el, mint Lada. Alkotásainak szinte kezdettől fogva jellemző vonása a szilárd, pontosan vezetett, vastag kontúrvonal, a kolorált síkokra bontott kompozíció, mellyel gyermekiesen bájos hangulatokat ér el, amellett, hogy a kifejezés ereje, a szerkezet világos és szilárd logikája szintén érvényesül. Az egész „ladai" életmű optimista jellegű, nem más, mint egy gazdag, megelégedett, egyszerűen tiszta élet hangulatos emlékképekbe való tömörítése. Szintén egyedülálló az a következetesség, amellyel Lada kitartott meghatározott elvei mellett a modern művészélet zajos tengerében. Egyéni megnyilvánulásmódja mindvégig mentes maradt a legkülönfélébb irányzatok, „izmusok" és divathullámok hatásától. (Kivételt képez a szecesszió, amellyel Lada pályájának kezdetén került kapcsolatba.) LADA MŰVÉSZETE őszinte szubjektív megnyilvánulás, minden egyes műve egyéni átélésből ered. Alkotásainak teljes megértése érdekében szükség van a művész életkörülményeinek ismeretére. Ügy hiszem, nem lesz érdektelen, ha e cikk keretében rövid áttekintést nyújtunk a művész életéről. Múlt év december 17-én volt hetven éve annak, hogy Josef Lada megszületett egy kis csehországi faluban, Hrušicén. Szülei a falu őslakói közé tartoztak, elődei, — akik meglehetős vagyonnal rendelkeztek, — évszázadok óta ezt a helyet lakták. Josef Lada édesapja már nehezebb körülmények között élt. A család elszegényedett, és ö maga cipészmesterséagel tartotta el négy gyermekét. A falusi környezet, — Hrušice — mély hatással volt Josef Lada egész életművére, éppúgy, mint Mikuláš Aleš, aki rajzaiban állandóan visszatért szülőfalujához, Miroticéhez, Josef Lada is száz meg száz variációban örökítette meg a hrušicei templomot, amely a falu fölé emelkedik fehér tornyával, az egyes portákat, a határt, a falu jellegzetes alakjait, — az éjjeliőrt, az erdészt, és a volt pajtások egész seregét. Lada gyermekkora óta szenvedélyesen rajzolt. Minden érdekelte, amit maga körül látott, az emberek, a tárgyak, az állatok világa. 1901-ben, 14 éves korában pályaválasztás előtt állt. Szívesen tanult volna tovább, de ehhez nem volt anyagi lehetősége, így beállt inasnak egy prágai szobafestőhöz, hogy terveit legalább részben megvalósíthassa és mégis valami kapcsolata legyen a festészettel. Ezen a helyen azonban csalódott, és egy hónapon belül otthagyta mesterét. Nemsokára egy könyvkötőnél helyezkedett el, ahol négy éven keresztül dolgozott. EBBEN A KÖRNYEZETBEN egy úi világ, — a könyvek, az irodalom világa nyílt meg a számára. A kezébe került könyvek elragadták képzeletét mind tartalmukkal, mind kiállításukkal. Itt ismerkedett meg Aleš, Braunerová, Adolf Kašpar illusztrációival. A bekötésre váró folyóiratok útján megismerkedett a fiatalabb művészgeneráció, — Sláviček Jíránek, Hofbauer, Preisler, švabinský, Böttinger alkotásaival. A műhelyben kezébe kerültek a külföldi képzőművészeti lapok is, mint a „Simplicissimus", „Jugend", „Fliegende Blätter" „l'Assiette au beuere", melyekből megismerkedett az újabb művészeti irányzatokkal, elsősorban a szecesszió programjával. Ebben a környezetben és az említett hatások alatt érlelődött meg Ladában a gondolat, hogy életét a művészetnek szentelje. Beiratkozik A. Jakesch-nek, az iparművészeti iskola professzorának esti rajztanfolyamára, melyet két éven keresztül látogat, később az iparművészeti iskola rendes tanulója lesz. Mivel azonban nem tudja alávetni magát az iskola konzervatív, akadémikus szellemének, egy szemeszter után otthagyja ezt a környezetet. Ettől kezdve egyedül folytatja tanulmányait, egyedül mélyíti ismereteit és egyedül old meg minden problémát. Ez a módszer felel meg a legjobban Lada egyéniségének. Első művei, (illusztrációk) különféle prágai lapokban, mint a „Máj", „Noviny Mládeže", „Veselá Praha" — voltak közzé téve. Kezdeti müveit a korabeli szecesszió szellemében alkotta. Ebben az időben keletkeztek azok a bájos rajzok, melyekkel a „Jancsi és az aranyhajú Izolda" című mesét illusztrálta. 1909-ben Lada egy szatirikus lapnak („Karikatúry") a szerkesztője és természetesen első grafikusa is. Az itt megjelent rajzok már magukon viselik alkotójuk egyéni bélyegét, ebben az időben már megtalálta azt az egyéni kifejezési formát, melyet a sajátjának nevezhet. Az illusztrációk egész sorát alkotja ekkor, és elsősorban meséskönyvek díszítésével foglalkozik. (Érben, Božena Nemcová meséi). Ezek a művek a mai napig a gyermekkönyvtárak legkedveltebb kötetei közé tartoznak. Ezekkel a művekkel megismerkedhettek a magyar gyerekek is, mivel utólag megjelentek a csehszlovákiai magyar könyvkiadónál is. Lada a meséskönyvek lapjainak százait borította be ki

r meríthetetlen fantáziájának termékeivel. Megörökítette és a gyermekek számára könnyen megjegyezhető formákba rögzítette a népmesék alakjait, a királlyá vált szegénylegényeket, hercegnőket, tündéreket, varázslókat, a megszemélyesített állatok egész seregét, és a mesék végtelen birodalmának sok-sok lakóját. Jaroslav Hašekkel 1907-ben ismerkedett meg. A két életfelfogásban és mentalitásban egymáshoz oly közel álló művész bensőséges barátságot kötött és jónéhány vidám, kalandokban gazdag évet töltött el együtt. Ennek a barátságnak köszönhető a közös nagy alkotás, a „Švejk". LADA EGÉSZ ELETÉN KERESZTÜL megőrizte optimista életfelfogását, és még az olyan nagy csapások sem tudták megtörni ezt a kiegyensúlyozott művészt, mint leányának tragikus halála, aki 1945-ben, közvetlenül a háború befejezése előtt vesztette el életét Prága bombázása során. 1951ben felesége, hűséges élettársa hagyta itt a már idős művészt. Ezek a szomorú emlékek természetesen nyomot hagytak művészetében is, de az élet szépségébe, a boldogsághoz való jogba vetett hitét még ekkor sem veszítette el. Életműve át van szőve ezzel a hittel, és ez a bizalom a legnagyobb érték, amit Josef Lada embertársainak adhatott. Krónkiájának előszavában a művész maga írta a következőket: „Életem vidám volt, néha ugyan egy kissé szomorú is, — de minden esetre nagyon szép és egy kis humorral mindig elviselhető." JANKOVICH IMRE A prágai „D 54" Színház nagy sikerrel szerepel a Szovjetunióban. Művészeink Moszkva, Leningrád és Kijev közönsége előtt a Švejk színdarab-változatával, Brecht Koldusoperájával, V. Dik: Patkányfogó c. darabjával és más művekkel lépnek fel. Egy Jugoszláviában élő 24 éves fiatalember, Fragina Sajn összeállította a cigány ábécét, elkészítette a cigány nyelvtant, számos cigány verset, dalt gyűjtött össze és 25 000 szavas szótárt szerkesztett. Moszkvában a napokban befejezték a koreai művészekkel közösen készített „Testvérek" című filmet. Most forgatják a hindu-szovjet közös produkciót: Két szív könyve. WVWWWVWVWVWWj Juan Ramón Jiménez: (1881—1958) Költő a lovon Alkonyat. Levél se moccan. Langyos, csöndes, opálos est. Költő lova lába koccan ... Egyetlen levél se moccan ... Édes szellő leng a vízen, illatoz a víz, a nádas, szellőszárnyon illat izen ... Halántékon, bíbor vizén .. . Költő lova lába koccan ... Egyetlen levél se moccan! Még a szív se fájdul bele. Smaragd illat szárnya viszi és a minden vegyül vele ... Még a szív se fájdul bele ... Jő a költő, nyeregben ül... Egyetlen levél se rezdül. .. Parti arany vízbe merül. Megáll a nap, mereng kissé, míg csöndesen elszenderül... Bíborarany vízbe merül... Szürkület. Gally,lomb se moccan Langyos, csöndes, opálos est. Költő lova Iába koccan ... ügyetlen levél se moccan ... Fordította Sipcs Győz A város és a falu kulturális élete CSALLÖKÖZARANYOS A falu kulturális életéről Czimer Laios küldött kimerítő beszámolót. Levelében elmondta, hogy falujokban a Csemadok helyi szervezete a múltban is eredményesen dolgozott s ez igyekezetben ma sem lankad. Hosszú időn keresztül a Cigány, ma pedig a Csalódások című színművel aratnak szebbnél szebb sikereket. Munkájukhoz segítséget nyújtanak a Komáromi Magyar Területi Színház tagjai, akik tanácsokkal, útmutatásokkal látják el Csallóközaranyos műkedvelőit. Levelezőnk tudósítása befejező részében ezeket írja: — A műkedvelő színészek legtöbbje az idősebb korosztályhoz tartozik. Hol vannak a fiatalok? Miért nem kapcsolódnak be ők is tevékenyen a falu kulturális életébe? CSATA Hrubják Emil levelezőnk tudósításában a Csemadok csatai helyi csoportjának munkájáról szímolt be. Levelében többek között elmondta, hogy Csatán jelenleg a Csemadok színjátszói végeznek elisme. éjre méltó munkát. Legutóbb például a Boci — Boci tarka című zenés vígjátékkal arattak szép sikert helyben és a környező falvakban. A csataiak színjátszó együttesében szép számmal szerepelnek szlovák nemzetiségű dolgozók is, ami azt bizonyítja, hogy Csatán a Csemadok jó munkájával osztatlan elismerést érdemelt ki. Levelezőnk tudósítása további részében arról számol be, hogy a helyi csoportban felmerült a kérdés: nem lenne-e időszerű, a színjátszó együttes müsorpolitikáián változtatni és az esztrádműsorok, vígjátékok stb. után műfajilag is nehezebb darabot rpűsorra tűzni? A Csemadok vezetősége 0s a színjátszó együttes érzi, hogy erre a műsorváltoztatásra szükség van. Egyrészt a közönség nevelése szempontjából, másrészt pedig azért, hogy a szereplők is tökéletesíthessék tudásukat. Ehhe-; azonban szükséges lenne, ha több segítséget kapnának, elsősorban a helybeli tanítóktól. A Csemadok helyi szervezetének elnöke Sági István elvtárs. 0 a mozgatója a falu kulturális életének. H« valakit a kultúrmunkáért dicséret illet, akkor ő az első. KISTÄRKÄNY Oj kultúrház, éledő kultúrélet a címe annak a tudósításnak, amelyet Lackó József, kistárkányi levelezőnktől kaptunk. Lackó elvtárs tudósításában töbek között elmondta, hogy a falu lakossága brigádmunkával kultúrházat építet, amelyben már tevékeny kulturális élet folyik. Legutóbb például Mikszáth Kálmán A Noszti fiú esete Tóth Marival című színművét mutatták be nagy sikerrel. A szereplők mindannyiai megállták helyüket és egyaránt dicséretet érdemelnek. Játékuk példamutatás lehet azok számára, akik még nem kapcsolódtak be a kulturális életbe. BRATISLAVA Mészáros Dezső tjdósításában arról számol be, hogy a Magasépítészeti Vállalat dolgozóit az elmúlt napokban a Bratislavai Pedagógiai Főiskola műkedvelői felkeresték és karöltve a Csemadok helyi szervezetével színes, ötletes kulturális műsorukkal igazán vidám hangulatot teremtettek a munkások között. A kedves szórakoztató kultúrműsor változatos táncszámokkal ért véget. Levelezőnk a Magasépítészeti Vállalat munkásai nevében köszöni az együttesek játékát és kéri: máskor is látogassák meg a dolgozókat. <b) oooo Farkasverem VLČIA JAMA Erős drámai alkotás, Jirí Weiss államdíjas rendező Farkasverem című korrajza egy polgári család környezetéről és erkölcsi viszonyairól. Jarmila Glazarová azonos című regényét vette témája tárgyául. Történetének központja a Rýdl-házaspár élete. A férj, Róbert és a feleség, Klára között nagy a korkülönbség, az asszony jóval idősebb férjénél. Érzi, hogy elvesztette vonzóerejét, férje egyre jobban elhidegül és eltávolodik tőle, mégis mindenáron meg akarja őt tartani. A férj életében bonyodalmat okoz fogadott elárvult rokongyermekük, Jana jelenléte. Fiatalságának bája lenyűgözi Róbertet, hiába próbál menekülni: szerelmes a lányba s a lány sem közömbös iránta. Az öregedő, úrhatnám természetű Klárát senki sem szereti, Jana élete is örökös lelki vívódások közepette telik a házban. Farkasveremben van a szó szoros Négy lépés a fellegekben (ŠTYRI KROKY V OBLAKOCH) Csalódott a néző, aki Mario Soldati olasz filmrendező Négy lépés a fellegekben című közös olasz-francia produkciójú filmjéből, Fernandellel a főszerepben, vígjátékot várt. A híres francia komikus e témájával elég drámaias történetben játssza a főszerepet. A sors kifürkészhetetlen akaratából üzleti útja során egy fiatal lány védencévé lesz. Az anyaság előtt álló és szülei birtokára hazatérő lányt kell fedeznie azzal, hogy férjének adja ki magát. A j végén mégis kisül a i turpiság, de Fernandel érteimében és csak a család öreg háziorvosának tanácsa és segítsége menti öt ki Klára hirtlen halála után, amikor Róbert már házasságot ajánl fel neki. Rýdlék családi körzetének nyomasztó légköre a film minden egyes jelenetét feszültséggel telíti. A tömör és minden részletében jól átszőtt filmmese egy családi drámán keresztül megismerteti a nézőt a kor (a burzsoá köztársaság évei) szellemével, társadalmi, erkölcsi nézeteivel. A rendező figyelme minden kicsiségre l^terjedt és ez fokozza a film művészi értékét. A Farkasverem a csehszlovák filmgyártás egyik legsikerültebb idei alkotása. Örömmel tennénk ezt a megállapítást a jelenünk problémáival foglalkozó filmekről is, de sajnos sem • tárgyukkal, sem meseszövésükkel és művészi színvonalukkal nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A Farkasveremben kitűnő jellemalakításokat látunk. Nagy elismeréssel nyilatkozhatunk Jiŕina Sejbalová Klárájáról és a jövő nagy reménységének Ígérkező bájos fiatal Jana Brejchová Janájáról. meleg szívű szavai megmásítják a szigorú apa kemény szívét. Ez a film meséje dióhéjban. Remek típusábrázolással találkozunk a másodrendű szerepekben is, ezenkívül a rendező úgy vezeti végig a cselekményt, hogy mindvógig lekössék a néző figyelmét. A filmcselekmény gördülékeny. Legfőbb érdeme a filmnek, hogy szórakoztat; nagy fogyatékossága azonban, hogy egy olyan komoly drámai témát, mint amilyen a lányanya problémája, naivsággal határos felületességgel kezel, s így a mű nem hat a valószínűség erejével. (L) ÜJ SZ'* 6 * 1958. június 10.