Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-05 / 154. szám, csütörtök

Jó munka nyomán nő a pártszervezet tekintélye A ROZSNYÓI Vasércbányák igaz gatóságán járva megkérdeztük Krbavec elvtársat,' az egész üzemi pártbizottság elnökét, hová érdemes elmenni tapasztalatokért, hol harcolnak legeredményesebben pártunk XI. kongresszusa tiszteletére tett felajánlások valóraváltásáért. Krbavec elvtárs a rudníki bányát ajánlotta, mint olyat, ahol minden szempontból legjobban dolgozik a pártszervezet. A bánya az év első napjától kezdve jóval 100 százalékon felül teljesíti a tervet, s az önköltséget több mint 57 ezer koronával csökkentették. n Mindez nem véletlen, hiszen a pártszervezet a termelési problémák megoldásának élén halad. A jó munka nyomán pedig nő a pártszervezet tekintélye, s új tagjelöltekkel erősödik. Jóleső érzés ezeket az eredményeket papírra vetni pártunk nagy eseménye, a XI. kongresszus küszöbén. De még megkapóbb érzés keríti hatalmába \ rudníki bányába érkezőt, amikor végigmegy az erdőktől szegélyezett völgyben" épült házsorok a piros és szürke cserepes új bányász, családiházak között. A KOMMUNISTÁK nem rejtik véka alá az eredményeket. A verseny helyzetéről szóló két sűrűn gépelt oldal világosan beszél arról, hogy a tavalyinál lényegesen jobb a műszaki felkészülés, előkészítették, a munkahelyeket, a gépeket, megjavították a szállítást, a bányafaellátást, új eredmények elérésére lélkesítették az embereket, akik nélkül a legszebb munkahelyen a legjobban kijavított gép is élettelen. Nem rejtik véka alá a sikereket azért sem, mert e sikerek buzdítok, meggyőzik a tömegeket a termelékenység növelésének lehetőségeiről, a párt igazáról. Bátran mondhatjuk tehát, hogy ott, ahol kollektív a vezetés a pártszervezetben, érvényesül a bírálat, a pártdemokrácia, bátran feltárják a hibákat és keresik kijavításuk módját, a vezető elősegíti és bátorítja a dolgozók kezdeményezését és a dolgozókra támaszkodik, ott bizonyos, hogy a termelésben leküzdenek minden akadályt. Imrich Kúrián elvtársról, a pártszervezet elnökéről már az igazgatóságon is elmondták, hogy megjegyzéseivel, javaslataival sűrűn felkeresi a gazdasági vezetőket. Persze Kúrián elvtárs sem nem igazgató, sem nem főmérnök, hanem vájár. Kommunista, aki idestova egy évtizede tagja a pártnak. Munkahelye mindössze néhány négyzetméter kőfal, innen küldi ki társaival a sok-sok csille vasércet, de igyekszik gondját viselni az egész bányának. Tudja, hogy itt ő és minden dolgozó társa a gazda, s ezért meszszebbre lát, mint ameddig a karbidlámpa fénye világít a sötét bányafolyosókon. — Vannak azonban olyan vezetők is, akik nem ezt látják Kúrián elvtárs megjegyzéseiben, nem erre gondolnak, amikor jóformán minden pártgyűlésen vagy szakszervezeti értekezleten felszólalását hallgatják — mondja Ondrej Koltáš elvtárs, az akna műhelybizottságának elnöke. Kétségtelen, akadnak olyanok, akik nem szeretik, ha valaki „mindenbe beleavatkozik", vagyis, ha nyilvánosan bírálja a hibákat. De elhamarkodott ítélet lenne feltételezni azt, hogy Csillik elvtárs, a rozsnyói bányák igazgatója is azok közé tartoznék, akik lehetetlenné akarnák tenni a szókimondó állásfoglalásokat. Hiszen ő maga is, mint vájár a föld gyomrában ismerte meg és sajátította el a bányászat minden csínját-bínját. Kétségtelen azonban, hogy Csillik elvtárs többet és alaposabban foglalkozhatnék a bányában dolgozók kérdéseinek megoldásával és kielégítő megválaszolásával. Igazán megérdemelnék, hiszen éppen a rudníki bányában a vasérctermelés állandó emeléséért vívott harcban egyre több új típusú ember formálódik, akik nem esnek kétségbe, ha torlódnak a nehézségek és persze a sikerektől sem szédülnek meg. Nemcsak a bajok okait kutatják, hanem a jő, de nem eléggé egyenletes eredmények is felkeltik érdeklődésüket. Érdemes lenne tehát elemezni panaszaikat, talán mégis meg lehetne oldani, hogy a már régen betervezett rakodógépet megkapják. Ondrej Babič, Ján Urbán és Sebesta elvtársaknak a bánya legjobb technikusainak lakáshelyzetén is lehetne talán változtatni, hogy ne kelljen a szomszéd faluból gyalogolniok. A bánya látná hasznát, ha több időt szentelhetnének a munka megszervezésének, előkészítésének. Persze Kúrián elvtárs nemcsak „felfelé" bírál, és ez arra vall, hogy az ő bírálata őszinte és helyes úton halad. Munkatársainak hibáit sem nézi el, lógóst nem tűr meg csapatában. Ha valaki hosszabb ideig vele dolgozik, abból bizonyos, jó bányász lesz. De néha odapillant a szomszédos csapatokhoz is, nem fukarkodik a jó tanácsokkal, éppen ezért élvezi társainak, a pártszervezetnek és sok vezetőnek a bizalmát. TERMÉSZETES, a verseny nem fejlődik küzdelem nélkül. A pártszervezetnek sok mindennel kell megbirkóznia. Vannak még fegyelmezetlenek, semmivel sem törődök. A kommunisták és odaadó pártonkívüliek mindenütt vannak, észreveszik a nehézségek okait, felhívják rá a párt, vagy a szakszervezet figyelmét, javaslatot tesznek az akadályok elhárítására. Feltárják a kézzelfogható tartalékokat azzal, hogy gazdaságosabban bánnak a robbanó anyagai, szerszámmal, s más bányaberendezéssel. így született meg Július Bagáč, Kerekes Zoltán, Jozef Longauer és mások elhatározása, hogy a fúrófejek gondos kezelésével, a robbanóanyag használati utasításának szigorú betartásával pártunk XI. kongresszusának tiszteletére 39 337 koronát takarítanak meg az év végéig. A pártszervezet kezdeményezése nyomán a műszaki vezetők és munkacsoportvezetők mind jobban megtanulják, hogyan kell a dolgozók aktivitását fokozni. A tervet mindig idejében felbontják szakaszokra, körletekre, munkahelyekre, sőt megjelölik minden egyes bányász feladatát is. Ez a munkaversenynek világos célokat ad. Ennek alapján röpgyűléseken beszélik meg a dolgozókkal a terv teljesítésének lehetőségeit. A pártszervezet, a szakszervezet a világos, meghatározott feladatok birtokában sokkal nagyobb segítséget nyújt a műszaki vezetőknek. A rudníki aknában igen eleven a verseny értékelése, jó a verseny eredményeinek ismertetése. A leszálló csapatok meggyőződhetnek arról, hogy előző nap mennyi és milyen minőségű vasércet adtak, hogyan állnak a terv teljesítésével és azt is tudják, menynyit kerestek. Ez komolyan ösztönzi a bányászokat teljesítményük fokozására. — Mindannyiunktól függ, hogy valóra váljanak az ígéretek. Lelkiismeretünk csak akkor lehet nyugodt, ha valamennyi munkahelyen rendszeresen teljesítik, túlteljesítik a tervet — mondja búcsúzóul Palicsko Sándor elvtárs, az akna vezetője. Jónéhány dolgozóval beszélgettünk a bányában, s beszélgetésünk során meggyőződhettünk arról, hogy az üzemi pártszervezet bizottságának tagjai, Imrich Kurian, Ondrej Bankó, Babič, Kerekes és a többi tagok, továbbá pártcsoportbizalmiak meggyőző szavakkal, példamutató magatartással formálják munkatársaik gondolkodásmódját. Ján Koltaš és a Forradalmi Szakszervezeti bizottság tagjai pedig minden figyelmet a szocialista munkaverseny szervezésére irányítanak. SOK MINDENRŐL nem esett itt szó. Egy cikk keretében nem elemezhető hosszasan, hogyan hárítanak el minden akadályt verseny közben. Tény azonban, ahol ilyen funkcionáriusok vezetnek, viszonylag könnyebben küzdik le az akadályokat, gyorsabban haladnak előre. Bizonyosra vehetjük, hogy a most következő napok tetőpontját fogják jelenteni a szélesen kibontakozott versenynek. ígéret erre az akna bányászainak öntudata, alkotó lelkesedése, a párt iránti bizalma és odaadása. ígéret erre az a számos értékes kötelezettségvállalás, amelyben világosan megjelölték, hogyan fogják köszönteni pártunk kongresszusát, hogyan fognak hozzájárulni a szocializmus építésének befejezéséhez, Erdösi Ede Szepsi új bútorgyártó üzemet kapott A múlt év novemberében több mint fé.millió korona berjházással Szepsiben egy korszerű bútorgyártó üzem építését kezdték meg. — Nem volt az olyan egyszerű, — mondja Vykukel Béla, a területi famegmunkáló vállalat igazgatója. A Magasépítészeti Vállalat csak úgy vállalta a munkát, ha az építkezéshez szükséges faanyagot mi biztosítjuk. A járási nemzeti bizottság az üzem építőéhez minden segítséget megadott és többször is ellenőrizte a munka menetét. Az építkezésen dolgozók becsületesen betartották Ígéretüket, és május l-re az üzem elkészül, A tágas, jól felszerelt műhelyekben negyven munkás kap alkalmazást. Komplett hálószoba bútorokat fognak itt gyártani, kezdetben havonta 30-at. — Az üzemet tovább fogjuk szélesíteni egv anyagraktár épülettel. Az építkezés legnagyobb részét brigádmunkával végezzük el — mondja Kassai elvtárs. Az üzemnek eddig négy műhelye volt a járásban. A járásban dolgozó asztaiosok, akik a múltban csak a legprimitívebb körülmények között dolgozhattak, örömmel vettek tudomást arról, hogy az új üzemben öltözők, hidegmeleg-vízü zuhanyok és más szociális berendezések is épültek. Az új üzem vezetését Bacsó István asztalosra bízták, aki már 8 éve dolgozik a vállalatnál. A hálószobabútorok iránt nagy az érdeklődés. Az új üzem feladata lesz tehát, hogy a járás dolgozóinak igényeit minél jobban kielégítse. Mózes Sándor. Szakszerű irányítás, nagyobb hasznosság A jó szakember sokat ér egy szövetkezetben, sőt rövid idő alatt gyökeres változást vihet végbe. Ezt az állítást vonatkoztathatjuk a pólyáni szövetkezetre is. Például alig egy pár hete, hogy Matyi János átvette a zootechnikus funkcióját, s máris nagy változás tapasztalható az állattenyésztésben. Míg ezelőtt alig napi 205 liter tejet fejtek a 144 tehéntől, ma már 316 liter a napi begyűjtés ugyanazz-1 a takarmánymennyiséggel, ami ezelőtt volt. Természetesen ezt pontosan és szakszerűen adagolják és állandóan pontos időben végzik az etetést. Ugyanakkor az' sem hallgathatjuk el, hogy ehhez a nagy fellendüléshez még igen sokban az is hozzájárult, hogy bevezették a hasznosság szerinti jjtalmazást. Simon Barnabás, Simon Géza, Pásztor, József. Simon Gyula, Szabó Ferenc és Vaszil Mihály tudják, hogy gondos munkával nagyobb hasznosságot érnek el, és az ő jutalmuk :s jóval több. A változás nemcsak a szarvasmarháknál tapasztalható, d< a sertésállománynál is lényeges javulás állott be. Míg a hasznosság szerinti jutalmazás nem volt bevezetve, alig 0,19 kg volt az egy sertésre eső napi súlygyarapodás, azóta, mióta itt is a hasznosság szerint dolgoznak, 0,39 kg-ra emelkedett. Szabó István és Hornyák István sertésgondozók egész más kedvvel végzik a munkájukat, sőt határozottan kijelentik, hogy a tervezet*. 0,40 kg-os súlygyarapodással szemben rövidesen 0.45 kg-ot is elérnek. - ki-i Van idő művelődésre is Néhány évvel ezelőtt falvainkon olyan hangokat is hallottunk, hogy a szövetkezetek megalakítása után semmire sem marad idő a munkán kívül. A valósáq azonban más. Ma falvainkon egyre jobban terjed a kulturális tevékenység. Bottovo községben a színjátszó csoport a húsvéti ünnepek alatt sikerrel szerepelt. A műkedvelő színjátszó gárda meglátogatta a szomszédos, tornaijai járásbeli Orávka községet, aztán Felsőpokorágyot és május 10-én és 11-én a breznói járásban, Michalová és Polhqra községben vendégszerepelt. A színdarabot Štefan Kolesár tanító tanította be. Ez még azonban lem minden. Bottovo községben a helyi vöröskeresztes csoport és a nőbizottság is jól dolgozik. A műkedvelő színészgárda most a falu lakosságát ismét meg akarja lepni. Elhatározták, hogy a bevételből a kultúrotthonba televíziós készüléket vásárolnak. A faluban már van mozi, még az idősebbek is szívesen eljárnak. Amint látjuk, változik falvaink képe. Ehhez azonban meg kell mondani, hogy csak olyan ütemben, ahogyan a lakosság törődik a kulturális tevékenységgel. S. Kasár, Rimaszombat. A védnökségi üzem is segít A szárazság elleni küzdelemben be- ! gítenek öntözni a földeket. Jelenleg csületesen megállják helyüket a nagymácsédi szövetkezetesek is. Munkájuk sikerességét nagymértékben elősegíti a szövetkezet fölött védnökséget vállalt Galántai Kerületi Traktorjavító Üzem, sót a galántai tűzoltók is sehat öntöző alkalmatosság szórja az éltető vizet a földekre. A kerületi javítóüzem és a tűzoltók segítségével naponta 65—70 hektárt is megöntöznek. A franciaországi helyzet drámai alakulása háttérbe szorította egy időre a többi eseményeket. Pedig a libanoni fejlemények megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. A Beirutból érkező hírek, amelyek e kis földközi-tengeri ország nyugtalan, zavaros helyzetéről számoltak be, egyre nagyobbmérvű eseményekről tudósítottak: az országban felkelés tört ki, amely lassan polgárháború jellegét öltötte, s a harcok ma is dúlnak. Mint az ilyen esetekben számtalanszor, most is nagy szerepet játszanak a külföldi erők, az intervenció zsákmányra mindig éhes és mindig lecsapni kész imperialista nagyhatalmak, elsősorban az USA. Ha meg akarjuk érteni a libanoni fejleményeket, a különféle, de egymással szorosan összefüggő momentumokat, — ha csak röviden is, — vissza kell pillantanunk az ország történelmébe, meg kell vizsgálnunk politikai, gazdasági és társadalmi adottságait. Libanon több mint másfél millió lakásának — a többi arab országtól eltérően — ahol a lakosság többsége muzulmán vallású — csak a fele tartozik az izlám egyházhoz, a másik fele keresztény, a maronita szekta tagja. Ezáltal vallási okokból is megoszlik az ország lakossága és a keresztények inkább a nyugati államok felé húznak. Az állami hivatalokban lévő fő tisztségek is a vallási hovátartozás alapján oszlanak meg, az ország politikai életében tehát nagy szerepet játszik a vallási megoszlás és az egyházak között harc folyik az állami apparátus kulcspozíciójáért. A köztársaság elnöke — az erre vonatkozó megegyezés alapján — csak maronita lehet, míg a miniszterelnök szunitamuzulmán. A lakosság szociális helyzetét tekintve figyelembe kell venni, hogy Libanon elmaradott gazdaságú ország: gazdaságának alapját a mezőgazdaság képezi, amelyben a lakosságnak mintegy fele dolgozik. A termőföldek nagyrészt nagybirtokosok, vallási szervezetek és az állam kezén vannak. Ipara fejletlen, főleg a kézműves és háziipar virul, ennek következtében a munkásosztály számbelileg gyenge — alig 35 ezer főre tehető. Hosszú évezredeken keresztül Libanon az ozmán birodalomhoz tartozott, 1918-ban francia csapatok szállták meg; 1920-ban a Népszövetség Franciaországot bízta meg az ország igazgatásával. Mindez az állapot egészen 1943-ig tartott, amikor a fokozódó függetlenségi népmozgalom nyomására Libanon alkotmányából törölték a francia fennhatósági rendszerről szóló rendelkezést. A külföldi csapatok azonban csak 1947-ben hagyták el az ország területét. Ekkor vált Libanon önálló köztársasággá. Ebben nagy szerepe volt a Szovjetuniónak, mert a Biztonsági Tanácsban erélyesen követelte a külföldi csapatok kivonását Libanonból. Az arab világban ez az ország elsősorban földrajzi helyzeténél fogva játszik fontos szerepet. Közbeékelve fekszik ugyanis Szíria és Egyiptom — az Arab Egyesült Köztársaság két alkotó állama között és határos az imperialista politikát folytató Izraellel. Államformája köztársaság, de kormánya reakciós, amely — mint egyetlen arab ország — a szuezi agresszió idején sem szakította meg kapcsolatait Franciaországgal. Politikai életére nagy kihatással van továbbá, hogy Washingtonnak 1957-ben sikerült rákényszerítenie Libanonra az Eisenhower-doktrinát. Azáltal, hogy a tervet elfogadta, ténylegesen lemondott semleges, az imperialista katonai tömbökön kívüli politikájáról és a Bandungi Értekezlet határozataival ellenkező politikát kezdett folytatni, jóllehet annak határozatát elfogadta. Az ország, amely nagy nyomásnak van kitéve az imperialista hatalmak, főleg az Egyesült Államok részéről, amelyek igyekeznek e központi fekvésű államot bevonni katonai tömbjébe, az Eisenhower-doktrina elfogadása következtében eszközzé vált arra, hogy megbontsa a nemzeti függetlenségükért harcoló arab nemzetek egységét. Ez világosan látható abból a számos összeesküvésből, amelyet Szíria és Egyiptom függetlensége ellen libanoni területen szőttek. Bejrut vált a szabadságszerető arab nemzetek elleni merényletek főhadiszállásává. ^ Az ország vezető politikusainak ezt az arab érdekekkel és a nép érdekeivel ellenkező politikáját nem nézhetik tétlenül a széles néptömegek. Ez már megnyilvánult az 1957. évi parlamenti választásokon. Mint ismeretes, e választásokba beavatkozott az Egyesült Államok, hadihajóit a libanoni partok elé küldte, hogy ezáltal nyomást gyakoroljon a választókra a reakciós kormány érdekében. Már akkor számos áldozatot követelő összetűzésre került sor a lakosság és a rendőrség között. E puskaporos helyzetben te

r_ mészetesen elég volt egy szikra, hogy robbanásra kerüljön sor. Amikor meggyilkolták Naszib Metnit, a Telegraph című lap tulajdonosát és főszerkesztőjét, aki az ország függetlenségéért harcoló lelkes hazafi volt, országszerte tömeges tüntetések törtek ki az országnak az imperialistáktól függő politikája ellen. Üjból véres tüntetések, zavargásokra került sor, amelyek során a katonaság és rendőrség amerikai fegyverekkel támadt a tüntetők ellen. Kitört az általános sztrájk, sok helyütt barrikádokon harcolt a nép. Tripoliszban a népi erők vették kezükbe az uralmat. Az országnak e rendkívül válságos helyzetében mutatkozott meg teljes meztelenségében az uralkodó körök népellenes, imperialista párti beállítottsága: Washingtonhoz folyamodtak katonai segítségért. Hogy a közvéleményt megtévesszék és eltereljék magukról a felelősséget, Libanon urai — bevált szokás szerint — az Egyesült Arab Köztársaságot vádolták meg azzal, hogy támogatta a libanoni nép megmozdulásait és a felkelés kitörésének kirobbantását. Ezt a képtelen állítást azonban erélyesen megcáfolta az a május 15-i nyilatkozat. amelyet Libanon vezető párt.iai, politikai szervezetei írtak alá. Ez a nyi • latkozat minden kétséget kizáróan leszögezi, hogy a libanoni általános felkelés népfelkelés, amelynek egyedüli célja az ország függetlenségének megszilárdítása az egyenlőség, igazságosság és testvériség kivívása Libanon minden polgára számára. Az Egyesült Államok imperialista körei azonban, akiknek a libanoni kormány, nevezetesen Samun libanoni államfő már ürügyet szolgáltatott a beavatkozásra, nem maradt tétlenül. Hamarosan fegyvert szállított Bejrutba a hazafias mozgalom véres elfojtására. „Segítő akciójába befogta a szintén befolyása alatt álló Irakot is, ahonnan a kormánycsapatok megerősítésérea legutóbbi két hét alatt több mint ezer katona és tiszt érkezett Libanonba Ugyancsak ilyen céllal küldték e napokban Glubb angol tábornokot, a jordániai arab légió volt parancsnokát is Bejrutba, hogy az angol kormány hivatalos megbízásából közreműködjék a felkelés elnyomásában. Az utóbbi hetek folyamán egymás után érkeznek hírek fegyverszállításokról, repülőgépek rendelkezésre bocsátásáról — a Közel-Keleten való bevetés céljából — sőt az amerikai haditengerészet 6. flottilája parancsot kapott, hogy a libanoni partvidék közelében tartózkodjék és készenlétben álljon „minden eshetőségre". A fent felsoroltakból világos, hogy az Egyesült Államok — megsértve az ENSZ és a nemzetközi jog szabályait — durván beavatkozott Libanon belügyeibe. Azonban e katonai segítségnél is tovább megy a politikai beavatkozás: Amerika Libanon uralkodó köreit megtorló intézkedésekre oúzdítja a nép ellen, közvetlen katonai intervencióval fenyegetőzik, hogy ezáltal megfélemlítse a szabadságukért harcoló arab kelet nemzeteit. A Közel-Keleten kialakult veszélyes helyzet, amelyet méltán nevezhetünk újabb háborús tűzfészeknek, és amit még súlyosabbá tesz az amerikai katonai beavatkozás, szükségessé tette, hogy a Szovjetunió erélyesen állástfoglaljon az ügyben. A legutóbbi közzétett szovjet nyilatkozat, teljes komolysággal leszögezi, hogy az „ilyen akciók komoly következményekkel járhatna nemcsak a libanoni állam sorsára és függetlenségére, hanem veszélyezteti az egész Közel- és KözépKelet békéjét is." —cs-n ÜJ SZÖ 5 *1958. június 5.