Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-28 / 177. szám, szombat

1 ÚJ szó Tanultak egymástól Lz állami gazdaság nánai igazgatóságához tartozó részlegek állat­tenyésztési dolgozói munkájának értékelését június 18-án tartotta az igazgatóság a párkányi kultúrházban, ahol mintegy 125-en jelentek meg a legjobb dolgozók közül. 63-nak, mint a legjobbaknak 15 ezer korona értékű betétkönyvecskét osztottak ki. A megjutalmazottak legtöbbje a régi dolgozók soraiból való, akik megtiszteltetésnek veszik, hogy az állami gazdaság dolgozói lehetnek. Ilyenek Krizsán József a csenkei gazdaságból, kinek első negyedévi fejési átlaga 13,5 liter, Stiffner Ferencé 11,23, Tóth Sándoré az újmajori gazdaságból 11,15 liter. Több kötelezettségvállalás is történt, Pl. Szűcs János, a karvai részleg anyasertés-gondozoja kötele­zettséget vállalt a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére, hogy anyánként 14, sőt 16 malacot fog elválasztani; Domin Erzsébet kötelezettséget vállalt, hogy évi fejési átlaga nem 11 literen alul, de azon felül lesz. Az értékelés, a felszólalások s a jutalmak kiosztása után a legjobb dolgozók közös vacsorán cserélték ki tapasztalataikat, tanultak egymástól, s az éjszakai órákban azzal az elhatározással és erős akarattal tértek vissza munkahelyeikre, hogy az eddig elért eredményeket túl fogják teljesíteni, hogy a legközelebbi kiértékeléskor még szebb eredményekről tudjanak beszámolni. |emcsak az állattenyésztésben dolgozóknál tapasztalható a jóakarat és igyekezet, megvan ez a növénytermelésben dolgozók közt is. Most, a kapálás s az aratás idején mindenki azzal az elhatározással indul munkahelyére, hogy becsületes munkájával emelje a hektárhozamokat. Az igazgatósághoz tartozó gazdaságokban már learatták a repcét, aratják az őszi árpát, valamint a magfüvek kaszálása is folyik. Nagy József, Újmajor reljesírik A járás egyik EFSZ-ében sincs oly kevés szemestakar­mány, mint a tallósi szövet­kezetben. Ez a tavalyi vihar következménye, amely súlyos károkat okozott járásunkban. Ennek ellenére a tallósi EFSZ ama szövetkezetek közé tarto­zik, amelyek sertéshúsból a legjobban teljesítik beadásu­kat. Ezt úgy érték el, hogy a tél folyamán felhasználták a takarmányrépát, a burgonyát, a lucernaszecskát és a többi tartalmasabb takarmányfélé­ket. A szövetkezet sertéshús­ból teljesítette az első félévi beadást s már csak kb. 20 mázsa hiányzik ahhoz, hogy teljesítsék a harmadik negyed­évi beadást is. A kötelező be­adáson kívül az EFSZ idáig 72 mázsa sertéshúst adott el sza­bad áron. Ir-' teljesíti a tallósi EFSZ pártunk XI. kongresszu­sa tiszteletére vállalt kötele­zettségét, amelyben vállalta, hogy 100 mázsa sertéshúst ad terven felül és a kötelező be­adást november l-ig teljesíti. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta ARATJÁK A REPCÉT A Bajcsi Állami Gazdaság haraszti részlegén június 15-én megkezdték az őszi repce aratását 3 traktorral. A 10 hektárt learatták, ezen jelül még S hektár fűmagot magnak, és a hét végefelé megkezdik az őszi árpa ara­tását is kombájnnal. Az idei aratás sikeres elvégzésére a gazdaság dolgozói jól felkészültek. Az Látogatás aratást a tervezett határidő előtt akar« ják elvégezni. Eddig a traktorosok közül Benyó Ernő, Krivának József és Gogola Ist­ván tűntek ki munkájukkal. A repce a nagy szárazság ellenére is megadti a magját, 15 mázsát hektáronként. Psenák József, Bajcs a tardoskeddi szövetkezetben A Drinovcei Mezőgazdasági Számvi­teli Iskola növendékeivel tanulmányi kirándulás keretében meglátogattuk a tardoskeddi EFSZ-et. Kiránduló csoportunkat nagy sze­retettel fogadták az ottani iskola nö_ vendékei Tóth Margit tanítónő ve­zetésével. Mindjárt első este a tele­vízió műsorában gyönyörködhettünk, ami ezen a vidéken, még nem annyi­ra ismeretes. Másnap délelőtt Érsek­újvárra látogattunk el, az „Elektro­svitbe". Itt a gyár vezetősége lehe­tővé tette számunkra, hogy megis­merkedjünk a gyár munkameneté­vel. Délután ismét Tardoskedden vol­tunk, ahol az egységes földművesszö­Aratásra készen A SZENCI ÁLLAMI GAZDASÁG igazgatósága a múlt évek tapasz­talatai alapján pontos tervet készí­tett az idei aratás elvégzésére. A terv kidolgozásánál derekas munkát vé­geztek a párt- és a tömegszerveze­tek vezetői. A veszteségnélküli be­takarításnál »nagy szerepet játszik majd a munkaverseny is. Berendezkedtek a kombájnnal való cséplésre, gondoskodtak a gabona szárításáról. A pusztafödémesi gaz­daságban a határban való cséplésre rendezkedtek be, a porosi gazdaság­ban szárító berendezéseket szerelnek lel. Minden gazdaságban gondoskodnak a betakarítás pontos nyilvántartásá­nak vezetéséről. Minden cséplőgép­hez a vetőmagra előkészített zsáko­kon kívül 550 zsákot biztosítottak. Megszervezték a munkacsoporto­kat a szalma begyűjtésére is. Ezek a csoportok gondoskodnak a pelyva betakarításáról. A sürgős munka közben nem feledkeznek meg az éve­lő takarmányfélék gondozásáról sem. Fertőtlenítették a magtárakat, a tá­roló helyiségeket. Figyelmük kiter­jedt a tűzvédelmi intézkedések pon­tos betartására, tökéletesen működik majd az első segélyt nyújtó szolgálat is. MINDEN GAZDASÁGBAN ünne­pélyes keretek között kezdik meg az aratást. Az előkészületek azt mutat­ják, hogy a Szenei Állami Gazdaság dolgozói az idei aratási, cséplési és beszolgáltatási feladataikat tökélete­sen akarják elvégezni. Ľ. K 1 a p u c h, Szene [ 1.1 Az őrösi szövetkezetben az asszo­nyok és lányok is éppúgy kiveszik rjszüket a munkából, akárcsak a férfiak. Meg kell említeni Mokrí Ilon­kát, akí a szövetkezetbe majdnem mindennap eljár dolgozni. Maga egyelte ki a ráeső cukorrépát és a takarmányrépát is. A szövetkezet­ben dolgozó nők vállalták, hogy ez­után még jobban fognak dolgozni. Majernyík László, örös Körtvélyes község lege­lője megfelelő, meszes ta­lajú. Még május közepén kimegy rá vagy 30 darab növendékmarha és csak szeptember közepetáján jön vissza. Mire visszatér­nek, alig lehet rájuk ismer­ni, úgy kifejlődnek. És még inkább kifejlőd­tek volna, de a legelón nem volt ivóvíz. A jószág min­den nap lejött a hegyről, 7 kilométerre a völgybe kö­sziklás úton vizet inni. A helybeli lakosságnak régi álma és vágya volt, hogyan lehetne a hegyen vizet teremteni. Még 1942­ben eladott a legelötársulat 200 köbméter fát, hogy az árán kutat ássanak. Négy helyen is próbálkoztak, de víz nem volt. Ezek után mindenkinek elment a ked­ve a további kutatástól. 1957. őszén az egész község szövetkezeti falu lett. A legelő is közös tu­lajdonba ment át. A ve­zetőség gondolkodni kez­dett, hogyan lehetne a dol­gon segíteni, mert az állat­állományt fejleszteni kell. Ojra felvetődött a kérdés: Kassán épül Szlovákia legmodernebb uszodája, mely a legkorszerűbb berendezés­sel lesz ellátva. Az uszoda épüle­tében büffé, klubhelyiség és fod­rászüzlet is lesz. A nagy terem falait Ondrus Károlyné kassai fes­tőművésznő hat nagyméretű színes mozaik képe díszíti majd. Az uszo­da építését az előzetes tervek sze­rint 1960-ban fejezik be. Wagenhuber Adél, Kassa kutat ássanak-e a hegyen, De a munka megkezdö­vagy pedig a völgyből nyo. dött, s hihetetlen gyorsa­massák fel a vizet. Amel­lett döntöttek, hogy fel­sággal haladt. Közben Ta­más szövetkezeti elnök, 'nyomatják a vizet, mivel Polgár könyvelő elhozatták, A valóra vál t g|Qm az eddigi próbálkozás a kútásás körül nem sikerült. Akkor kételkedtünk, hát­ha nem fog sikerülni. De Kacsmarik József agronó­mus kijelentette: — Ne féljetek fiúk, a víznek a hegyen kell lennie, csak akarat kell hozzá! Kötelezettséget vállaltunk a pártkongresszus tisztele­tére, hogy a víz 10 nap alatt a hegyen lesz. Me­rész vállalkozás volt, gon­dolkodtunk is rajta eleget. . Aztán Kacsmárik József a legjobb vízvezeték sze­relőket küldte el hozzánk. Tóth János vezetésével Se­ne, Domonkos szerelök jöt­tek dolgozni. Amikor meg­látták a hegyet, ahová a csöveket kellet felvezetni, bizony elbámultak. a motort, mely a vizet fel­nyomja. A hegytetőn egy 300 hektoliteres tartályt helyeztek el, amelyben a tartalékvíz lesz. Hat szö­vetkezeti tag vitte a csöve­ket a sziklákon felfelé, vállon is, kézben is. — Gyerünk fiúk, holnap a hegyen mosakszunk — bíztatta őket Zsebík. — Nem lesz abból sem­mi — mondja az egyik szövetkezet es. — Lent a vízgyűjtő me­dence készen van — je­lentette Vozár. — A víztartály a hegyen áll — mondta Zsebík. — Ma estére összeszerel­jük a csöveket, nem mara­dunk mi sem le — toldotta meg Bene szerelő. Reggel körülálljuk a mo­tort és gondterhelt arccal nézzük Bene szerelőt, ami­kor beindítja a masinát. A víz a csövekben elin­dul felfelé a meredek hegy­oldalon. Felvidul az arcunk. Az álom valóra vált. 10 nap helyett 7 nap alatt elvégez­tük a munkát. Jöhet a gulya vizet inni, először. Jön Spisák, a pásztor. Csak nézi a vizet, hinni sem akar a szemének, hogy nem kell már minden nap lejárni a völgybe itatni. Aztán Zsebík és Bene megfogják Spisák pásztort, a friss vízben jól megmos­datják. Es örül mindenki, hogy ami az elmúlt rend­szerben hosszú évtizedekig nem sikerült, most egy hét alatt sikerült. Zsebík épít­kezési csoportvezető szá­mítja a kiadásokat, mibe kerül a víz a hegyen. Ki­derül, hogy súlygyarapo­dással egy hónap alatt ki lehet egyenlíteni a költsé­get. Zsebík Sándor, Körtvélyes Az adott szó kötelez Üzemeinkben, szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban most különö­sen az foglalkoztatja dolgozóinkat: vajon hogyan is állunk a XI. párt­kongresszus tiszteletére tett köte­lezettségvállalásokkal? Megtettünk mindent annak érdekében, hogy amit vállaltunk, azt meg is valósítsuk? Ezt vitatták szombaton este a li­bádi traktorosbrigád traktorosai is. Ugyanis vállalták, hogy a XI. párt­kongresszus befejezéséig, vagyis 21-ig elvégzik az őszi repce és az őszi árpa aratását a libádi szövetkezet­ben. Vasárnap reggel Gőz Imre, Paulkó Imre, Pásztor István az őszi repcébe rándultak, de gépre ült a brigád­vezető Nagy Károly és Frey agronó­mus is, s estére a 12 hektár repcét learatták, csütörtökön pedig meg­kezdték a 20 ha őszi árpa aratását. Varga József, a gépállomás munkairányítója 2. A harmad szövetkezetben is jól halad a munka. A vetett takarmány már kazlakban van, a fogatosok egy­mással versenyezve hajnali négy-öt órától hordták a lóherét és lucernát. A gondozott kapásnövények arról ta­núskodnak, hogy az asszonyok is jó munkát végeznek, példásan megka­pálták és kiegyelték a cukorrépát, hasonlóan a burgonyát és a kukori­cát. Varga János, Harmac Szükség van ránk l/istárkány főutcáján állok. Fi­gyelmem az új kultúrházra és a körülötte szorgoskodókra te­relődik. Nézem a fejlődő falut, a sok új házat s örömmel állapítom meg, hogy a kistárkányi szövet­kezetesek tudnak építeni és van jó ízlésük. Olyan kultúrházat építet­tek — mondhatnánk saját erejük­ből, — hogy hasonlóval kevés köz­ség rendelkezik, sőt még Király­helmecen sem láthatunk ilyet. No de hálás is ezért az ifjúság, ami legjobban megnyilvánul a szövet­kezeti munkáknál. A kistárkányi fiatalok igen jó hírnévre tettek szert a járásban. Kezdeményezésüket példaként szok­ták felhozni az ifjúsági értekez­leteken, nemegyszer részesültek dicsérő elismerésben. így elmélkedem a hallásból jól ismert kistárkányi ifjakról, amikor 10—13 tagú fiatal csoport fordul be a főutcára. Hamar felismerem, 15—16 éves lányok és fiúk, kezük­ben kapával, éppen a földekről jön­nek. Hozzájuk csatlakozom, be­szédbe elegyedem velük. Megtudom, ők a szövetkezet legfiatalabb dolgozói. A napfény valamennyiüket barnára égette. Oj utánpótlás, ók azok, akik a nyolcéves iskola el­végzése után a mezőgazdaságot választották. — Nem mentünk mi idegenbe, mint sokan tették. Nagy szüksége van ránk a szövetkezetnek is. Elmondják, hogy jól érzik ma­gukat a szövetkezetben s van olyan nap, amikor két munkaegy­séget is megkeresnek. Nem bán­ják-e az iskola elhagyását, Berta Irén adja meg a kielégítő választ: — Iskolába? — néz kérdő pil­lantással. — Ha akartunk volna, megvolt a lehetőség, de mi a me­zőgazdaságot választottuk, mert hát utódokra is szükség van a szövetkezetben. Nálunk meg lehet mindenki elégedve. Tavaly csak nyáron dolgoztam s év végén oszta­lékként 4000 koronát kaptam kéz­hez — mondja boldogan. így látja ezt Balogh Gyula is, aki bár más pályára készült, mégiscsak hazajött a szövetkezeibe. De majd­nem valamennyi így nyilatkozik, amiből könnyen meg lehet állapí­tani, hogy igen tájékozottak a ter­melésben és érdeklödnek a nagy­üzemi gazdálkodás iránt. O ok volna még a mondani­^ való, de a becsületes mun­ka után a fiatal gyomor ugyancsak követeli a magáét. Búcsúzunk, a kis csoport elsiet, ki-ki saját ott­hona felé. —ki— •4+444•••4 4 4 •••••••••i MH H M vetkezet vezetőségével beszélget­tünk. Az egész vezetőséget együtt találtuk, már vártak ránk. Beszédük nyílt, őszinte. Elmond­ják, hogy a szövetkezet 1994 ha te-* rületen gazdálkodik, amiből a kerté­szet 96 ha. Gabonájuk a száraz idő­járás következtében közepes, de an­nál szebbek a kapások, és annál is szebb termést ígér a 17 ha paradi­csom, a 15 ha dinnye, a 15 ha do­hány, a 28 ha fűszer és 14 ha bol­gár paprika. . Az állatállomány is szép és gon­dozott. A munka körül sincsen baj. Takarmányuk már kazlakban van és a nagy szárazság ellenére is sike­rült nekik mindent elpalántálni. A meghitt beszélgetés közepette észre sem vettük, hogy vége a dél­utánnak. Este hatkor a kultúrköz­pontban rendeztek ismerkedési estet tanítványaink számára; a szövetke­zet nagy szeretettel vendégelte meg tanítványainkat. Itt az elnök szólt néhány szót hozzájuk, szavai min­dig csengeni fognak fülünkben: „Örülök, amikor látom az ifjú gár­dát, amely tanul és a mezőgazdaság­ban akar elhelyezkedni, ahol most sok új, szakképzett emberre van szükség, hogy jobban és többet tud­junk termelni." Prisztács József, Dernő A helyes úton A NAPRÁGYI SZÖVETKEZÉT 1952­ben alakult meg. Jelenleg 150 ha összterületen gazdálkodik. Az elmúlt évben a munkaegység értéke 9 koro­nát tett ki. — Ez idén minden feltétel megvan arra, hogy a munkaegység értéke emelkedjék — mondja Hubay Mária, a szövetkezet könyvelője, aki egyben a helyi CSISZ-szervezet elnöke. Amint mondotta, szorgosan dolgo­zik a naprágyi nép. Naponta ötvenen is vannak a kapálásnál, leginkább asszonyok, s ami a fő, a fele fiatal. A dohányt már kétszer megkapálták s a kukoricán kívül, amit most ka­pálnak, nincs más kapálni való. A jövő héten már az új burgonyát ássák. Jó hasznot vár belőle a szövetkezet. A szarvasmarhaállományuk egész­ségi szempontból kifogástalan, amit az elmúlt heti vizsgálatok bizonyí­tanak. HOGY A FIATALOK a falun jól érez­zék magukat a munka után is, a hét folyamán a HNB egy helyiséget ad a CSISZ-szervezetnek legyen hol szórakozniok, mivel a községnek még nincs kultúrotthona. Németh János, Tornaija Küszöböljük ki a hibákat * Szövetkezetünk az utóbbi időben jól működik, de még mindig „becsúsz­nak" olyan hibák, amelyek hátráltat­ják a gazdálkodást. Csarnahón a hibát íeginkáb a vezetőség egy része követi el, mert a parlagokról a szénát saját portájukra szállítják. Ez szabályta­lanság s bizonyos mértékig hátráltat­ja a tP'-'ígot a munkájában. A vezetőség Kovács János elnökkel az eddig előfordult hibákat igyek­szik kiküszöbölni. Szövetkezetünkben most már egyesek dicséretet érde­melnek munkájukért, mint például Necli Károly kertész, aki nagyon jól dolgozik a zöldségesben. Az állatgon­dozók is jó munkát végeznek, köztük Szoták Mihály és Kiss Ferenc akik a betervezett sertésállomány növelését 100 százalékra teljesítették. Még szabad idejüket is arra használják fel, hogy a sertések tiszták legyenek, mi­vel Ily módon megakadályozzák a kü­lönféle betegséqek fellépését. Reméljük, hogy szövetkezetünk néhány év múlva a példás szövetke­zetek közé fog tartozni.. SZOTÁK SÁNDOR, Gsarnahó ÜJ SZÓ 5 £ 1958. június 23.

Next

/
Thumbnails
Contents