Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-04 / 153. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. június 4, szerda 30 fillér XI. évfolyam, 153. szám. A HELYI ÉS AZ ORSZÁGOS ÉRDEKEK Az Állami Ellenőrzés Minisztériuma nemrégen foglalkozott a téli stadionok építésének kérdésével. Az utóbbi években ugyanis meglepő jelenség az, hogy a stadionok úgy nőnek, mint a gomba eső után, pedig sok közülük nem is volt betervezve. A stadionok építéséhez sok nehezen beszerezhető anyag is szükséges, amelyekben néha más és sokkal fontosabb építkezések szűkölködnek. Miért írunk erről ? Természetesen nem azért, mintha ellenségei volnánk a jégkorongozásnak. Mi is kívánjuk azt, hogy a téli stadionok száma gyarapodjék, de szigorúan a terv szerint, lehetőségeink szerint. A példát azért hoztuk fel, mivel ennek alapján szemléltetően meggyőződhetünk arról, hogy egyes esetekben az egész népgazdaság érdekeinek kárára érvényesülnek helyi érdekek. Az adott esetben „a kezdeményezés" oly erőteljes volt, hogy leküzdött minden akadályt, amely más fontos építkezések esetében legyőzhetetlen „objektív körülménynek" minősült volna. A stadionok terven felüli építéséről rendszerint tudtak a különféle helyi tényezők, az üzemigazgatók, a pártszervezetek, sőt a kerületi nemzeti bizottságok is, és támogatták ezt. Éppen ezért szigorú eljárás indult, hogy az ilyen esetek ne ismétlődjenek meg. Az elmúlt években gyakori jelenség volt, hogy a helyi érdekek az országos érdekek kárára előnyben részesültek. Erre a népgazdaság irányításának jelentős centralizáltsága mellett került sor. Annál inkább el lehetünk készülve arra, hogy hasonló irányzat lesz majd észlelhető még nagyobb mértékben a vállalatok és a nemzeti bizottságok jogkörének lényeges bővítése után. Ez a veszély, habár eddig még nagyobb méretekben nem nyilvánult még meg, mégis fennáll. Valaki enr^ek alapján felvetheti a kérdést, vajon helyes-e ilyen körülmények között növelni a vállalatok és a nemzeti bizottságok jogkörét és felelősségét. Az ilyen kérdés felvetése jogosult volna abban az esetben, ha az említett „lokálpatrióta" tendenciák volnának az egyedüli, avagy túlsúlyban levő következményei a jogkör bővítésének. A helyzet azonban természetesen nem ez. Már most, két hónap elteltével világosan láthatjuk, hogy az ipar átszervezésének első időszakában ezek a változások főleg pozitív eredményekkel járnak. Az igazgatás közelebb került a termeléshez, jobban elégíti ki annak szükségleteit, az irányító munkát leegyszerűsítettük, és hála ennek, a problémákat, a fogyatékosságokat gyorsabban oldjuk meg, sokkal jobban és hatékonyabban tudjuk felhasználni forrásainkat és tartalékainkat, csökkenteni tudtuk igazgatási apparátusunkat, stb. Naiv dolog volna természetesen úgy vélekedni, hogy valamilyen csodatevő igazgatási rendszert teremtettünk így, amelynek bevezetésével szinte, mint varázsvessző suhintására eltűnik minden kedvezőtlen jelenség. Éppen ezért az irányítás, a tervezés és a pénzügyi ellátás új rendszere nem feledkezik meg olyan intézkedésekről sem, amelyek segítségével a legcélszérűbben szembeszállhatunk a már említett káros irányzatokkal. Ha azonban elgondolkozunk a kérdésen, feltétlenül arra a következtetésre jutunk, hogy az ilyen intézkedések nem oldják meg teljes egészében a problémát, hiszen a lokálpatrióta irányzatok gyökereit az emberek gondolkozásmódjában kell keresnünk. Itt mutatkoznak meg konkrét formában a burzsoá gondolkodás maradványai, anélkül, hogy azt tudatosítanánk. Ezzel a ténnyel számolniok kell elsősorban a pártszervezeteknek, ha ilyen egészségtelen irányzatokkal szemben hatékony harcot akarnak folytatni. A legkomolyabb kérdés az, hogy a vállalatok és a nemzeti bizottságok felelős dolgozói hogyan ítélik meg saját munkájukat, miként értelmezik jogkörüket és felelősségüket. Sajnos, vannak olyanok, akik a lokálpatrióta érdekek érvényrejuttatása útján akarnak szert tenni „népszerűségre", elfeledkezve arról, hogy az ilyen népszerűség homokra épül, nem tartós. Csak az ügy javára válhat, ha a pártszervezet a legerélyesebben elejét veszi az ilyen „önnépszerűsítésnek". Vannak azonban olyan egyének is, akik meg vannak győződve róla, hogy hasonló esetben a lehető leghelyesebben jártak el, „védik a nép érdekeit". Vajon ä szűk lokálpatrióta szempontok érvényesítése az országos érdekek és szükségletek kárára szolgálja-e dolgozóink érdekeit ? Vajon ezek érvényesítése nem jelenti-e vonzó lepel alatt valójában a dolgozók érdekeinek megkárosítását? Vegyünk csak egy példát a sokból. Az utóbbi években gyakran találkoztunk olyan üzemi vezető dolgozókkal, akik úgy „védték" a dolgozók érdekeit, hogy nyugodtan megtűrték a bérpolitikában a rendetlenséget, szemet hunytak, ha egyes esetekben a kereset nem állt összhangban a végzett munkával. Sok embernek magától értetődően tetszett, hogy több pénzt kapott, mint amennyit megérdemelt. De a következmény? Sok millióval túllépték a béralapot és egyes vállalatokban erre még ma is sor kerül. Vajon ez szolgálja-e a becsületes munkások érdekét? Az igazat megvallva azok, akik így „védték" a dolgozók érdekeit, valójában a munkakerülőket, a lógósokat támogatták és ártottak a becsületes dolgozók igazi érdekeinek. Látjuk tehát, rendkívül fontos, hogy a pártszervezetek meg tudják ítélni, melyek a jogos helyi követelmények és érdekek, amelyek teljes mértékben összhangban állnak valamennyi dolgozó érdekeivel, és melyek a társadalom érdekeit veszélyeztető hamis lokálpatrióta irányzatok. A jogos érdekeket támogatniok kell, az indokolatlan érdekek elJen erélyesen küzdeniök kell. Van sok jogos helyi érdek és szükséglet. S nem egy esetben a nemzeti bizottságok, az üzemigazgatók, a pártszervezetek és más tényezők nem érvényesítik ezeket az érdekeket olyan lelkesedéssel és energiával, mint például a téli stadionok építését. A jogos helyi érdekek és szükségletek kielégítése rendkívül nagy jelentőségű. Ezek az érdekek ugyanis nemcsak összhangban állnak az országos érdekekkel, hanem segítséget is nyújtanak azok megvalósításában, gyarapítják az országos forrásokat, feltárják a rejtett tartalékokat, és hozzájárulnak a társadalmi gazdagság gyarapításához. A párt ezért mindig támogatta és továbbra is támogatni fogja az ilyen jogos, indokolt helyi érdekek érvényre jutását, s u—anakkor megrendszabályozzuk azokat, akik a káros lokálpatriotizmus hordozói. A munkahelyekről jelentik: kongresszusi felajánlásainkat teljesítjük IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍ kai, azaz 6335 tonna szénnel termeltek többet a tervezettnél. A bányászok szava A kladnöi KI. Gottwald Szénbánya dolgozői a párt XI. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy az első félévben terven felül 15 ezer tonna szenet termelnek. A bányászok jő munkakedvvel fogtak hozzá vállalásuk teljesítéséhez s ma már büszkén jelentik: „Kötelezettségvállalásunkat teljesítettük!" Az első félév végéig még több száz tonna szenet termelnek. Újítók a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére Májusban 105.5 százalék A nyitrai kerület gépipari üzemeinek újítói is elhatározták, hogy hozzájárulnak a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére indított felajánlási mozgalomhoz. A verseny első három hónapja alatt a kerületben 147 újítójavaslatot valósítottak meg. amelynek révén több mint egymillió korona megtakarítást nyen népgazdaságunk. A többi újítójavaslatok megvalósításáról fokozatosan döntenek. A legtöbb termelési újítást a komáromi hajógyárban javasolták ^s valósították meg. Itt minden száz alkalmazottra 2,35 elfogadott újítő^ javaslat esik és ezek révén a meg.>takarítás 11 ezer korona. A nyitrai kerületben a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére indított verseny-* ben megvalósított újító javaslatokért már csaknem 64 ezer korona jutáid mat fizettek ki. Hazánk bányászai május havában 368,425 tonna szénnel fejtettek többet terven felül és tervüket 105,5 százalékra teljesítették. Az év elejétől a terven felül kifejtett szén rnenynyisége már meghaladja az 1 650 000 tonnát. A szlovákiai bányák közül a novákyi barnaszénbánya érte el a legjobb eredményt, és a legeredményesebben járult hozzá ahhoz, hogy Szlovákia összes szénbányái 3,3 százalékf§ 'fis j Már a negyedik bányakörzeti rekordot érték el a CSKP. XI. kongresszusának tiszteletére Az Ostrava-Karvini Bánya kiépítési nemzeti vállalat 24 tagú munkacsoportja Josef Bosik előmunkás vezetésével a karvinai Csehszlovák Hadsereg Nagybánya 9. emeletén végzett munkájánál már 1958. február eleje óta a legjobb teljesítmények elérésére törekszik és ezzel akarja üdvözölni a CSKP XI. kongresszusát. Hónapról hónapra új bányakörzeti rekordokat érnek el a 6 méter széles és 4,20 méter magas formavágat | építésén. Josef Bosik kollektívája februárban 43,6 méteres rekorderedményt, márciusban 44 méteres, áprilisban 51 méteres és legújabban májusban 51,5 méteres eredményt ért el. Ennél a rekordnál 1270 köbméter földet kellett átvágni és 13184 formakockával kikövezni a vágatot. Minden egyes kocka 41 kg-ot nyom. Ha tekintetbe vesszük, hogy csaknem kizárólag kétkezi munkáról van szó, íkkor nyilvánvaló, hogy a Bosik munkacsoport teljesítménye bámu'atraméltó. "S •é* Mg- * Jr. sjpr^ n S m Kassán és Smeral és Mojzes utca sarkán egy új gyönyörű lakóház emelkedik a magasba. A házat a Magasépítészeti Vállalat dolgozói épí* tették a vasércbányatervező vállalat dolgozói számára. Lipták felvétele A mezőgazdaságot választották A prešovi kerületben egyre több fiatal választja az iskolapad után a mezőgazdaságot. Ez nem ösztönszerűen történik, hanem a középiskolákban, elsősorban a kommunista tanítók a föld, a mezőgazdasági munkák szeretetére nevelik a növendékeket. Eddig a kerUlet 8 éves iskolából több mint 700 fiatal választotta a mezőgazdaságot. A 8. osztály elvégzése után a fiatalok azonban nem lépnek mindjárt a gyakorlati életbe, hanem különböző szakiskolát végeznek, hogy minél hatékonyabb legyen majd a munkájuk. A mezőgazdaságot választó fiatalok egy része (az ukrán nemzetiségűek) a medzilaborcei mezőgazdasági iskolákban tanulnak majd saját anyanyelvükön. A bratislavai Dimitrov Üzemben befejezéséhez közeledik az új fajtájú műtrágya, a termofcszfát kísérleti üzemrészlegének építése. Képünk a gépesítési berendezéseket ábrázolja, melyet a Győzelmes Február Űztem bratislavai-račai szerélő-üzemének dolgozói készítettek Hogyan biztosíthatunk munkaerőket az ostrava-karvini bányakörzet számára A köztársaság kerületi nemzeti bizottságai munkaerő szakosztályainak vezető dolgozói Ostravában arról tanácskoztak az ostrava-karvinái tárnák Igazgatóival, hogyan biztosítsanak elegendő számú munkaerőt a bányakör* zetben a nyári hónapok alatt, hogyan gátolják meg a nem állandó dolgozók távozását a tárnákból és hogyan biztosítsák a szervezett munkaerőtoborzási terv teljesítését a bányák számára. Az ostrava-karvinái bányakörzetben állandóan nagy a munkaerő-hullámzás. Az év első négy hónapjában 9634 dolgozó érkezett a bányakorzetbe és 8267 dolgozó hagyta el a bányákat. Az év első üt hónapjában stabilizált munkaerő toborzás keretében 3532 dolgozó helyett, csupán 2182 dolgozót nyertek meg. A szervezett munkaerő-toborzást legjobban a gottwaldovi kerUlet teljesíti, amely már most biztosítja a harmadik negyedévben szUkséges munkaerőket. Az olomouci és nyitrai kerületben is jól halad a toborzás. Az aktíva résztvevői kötelezettséget vállaltak arra, hogy a legnagyobb figyelmet mindenekelőtt az ostravakarvinai bányákban már jelenleg dolgozó nem állandó munkásoknak szentelik. ELSŐRENDŰ FELADAT a beadás rendszeres teljesítése A dolgozók hiánytalan ellátása nagyrészt attól függ, hogyan teljesítik szövetkezeteink, állami gazda ságaink és az egyénileg gazdálkodó parasztok kötelező beadásaikat. Ez úttal beszámolunk, mi a helyzet ezen a téren a rimaszombati já rásban. A járásban több szövetkezetet említhetünk, melyek kötelességük tudatában nagy súlyt fektetnek a beadás teljesítésére. Ezek közül ki kell emelnünk a hrachovói, kocihai, Maié Teriakovce-i, dobócai, majoini és a mikulovői szövetkezeteket, melyek marhahúsból már teljesítették egészévi beadásukat. Hasonló a helyzet a sertéshús beadása

1 terén is. Bár itt még nem beszélhetünk az egész évi beadás teljesítéséről, azonban a félévi tervet már egész sor szövetkézet teljesítette, sőt túl is szárnyalta. Igy például a kocihai szövetkezet félévi terve 2892 kg, ehelyett beszolgáltatott 3516 kg-ot, s ezenfelül több mint 10 mázsát adott állami felvásárlásra. Ide tartoznak még a rimaszombati, cserencsényi, drienčanyi, Horné Lahoranyi, jesztei és a sliezkéi szövetkezetek, melyek félévi kötelező beadásukat sertéshúsból túlteljesítették. Lényegében ezt mondhatjuk a tojás és a tejbeadásról is. Egyes szövetkezetek, mint például a cserencsényi, felsőpokorágyi, stb. havonta jóval túlteljesítik előírt tejbeadásukat. A cserencsényi szövetkezet április végéig több mint 12 000 literrel, a drienčanyi 11000 literrel, a felsőpokorágyi pedig 4000 literrel adott be több tejet terven felül. A tojásbeadás terén megemlíthetjük a rimaszombati szövetkezetet, mely már teljesítette egész évi tervét, s terven felül több mint 10 000 tojást juttatót, piacra. A? ilyen kötelességtudó szövetkezetnek köszönhető, hogy a rimaszombati járás az év elejétől az említett termékekből 100 százalékon felül teljesíti felvásárlási tervét. Mindazonáltal azonban még mutatkoznak hibák a begyűjtés terén, különösen az egyénileg gazdálkodókat illetően. Az egyénileg gazdálkodók része nem tesz eleget kötelességének, mint például Feleden, Baktin, Bátkán, Jánosiban, Ozsgyánban, stb. A kérdéssel a járási nemzeti bizottság behatóan foglalkozik, s arra törekszik, hogy ezeket az egyénileg gazdálkodókat meggyőzze kötelező beadások teljesítésének szükségességéről. A felvásárlási üzem dolgozói is nagyobb figyelmet szentelnek a kérdésnek. (ks)