Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-03 / 152. szám, kedd

Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusa második ülésszakának határozata Az 1957 novemberi moszkvai tanácskozások új szakaszt nyitottak a kommunista mozgalom fejlődésében Politikailag és elméletileg meg kell semmisíteni a jelenkori revizionizmust Amint az Oj Kína sajtóiroda jelentette, Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusa "második ülésszakán május 23-án határozatot hozott, amely (°>ljes mértékben jóváhagyja a kommunista- és munkáspártok képvise­lnek múlt év novemberében Moszkvában folytatott tanácskozásairól i iadott dokumentumokat, a Deklarációt és a Békekiáltványt. A határozat íegelégedését fejezte ki a Mao Ce-tung elvtárs vezette Kína Kommunista I ártja "küldöttségének a moszkvai tanácskozáson kifejtett tevékenysege f'lett. A határozatban ezután főleg a következőkről van szó: A kommunista- és munkáspártok 1 Spviselőinek moszkvai tanácskozá­sai, valamint az e tanácskozásokon jóváhagyott Deklaráció és Békekiált­vány új szakaszt nyitott a jelenlegi nemzetközi kommunista mozgalom­ban és minden dolgozót, a világ min­den békés, demokratikus és haladó erejét serkenti. A Deklarációt és a Békekiáltványt az egész világ kom­munista pártjai jóváhagyták és tá­mogatták. Az USA Kommunista Párt­ja 'is, amely kizárta soraiból a revi­zionista D. Gatest, osztja e doku­mentumok nézeteit. Egyedül a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége volt az, amely nemcsak nyíltan szembe szállt a szocialista országok kommu­nista- és munkáspártjai képviselői tanácskozásának deklarációjával, ha­nem VII. kongresszusán antimarxista és Lenin-ellenes, elejétől végéig re­vizionista programot hagyott jóvá és szembeállította azt a moszkvai ta­nácskozások deklarációjával. Tito és a • Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének további tényezői az elejétől végéig marxistaellenes, Lenin-elle­nés és revizionista programjukat védelmezve a JKSZ kongresszusán dühödt támadást indítottak a nem­zetközi kommunista mozgalom és a Szovjetunió vezette szocialista tábor ellen. Az amerikai imperializmusnak, az egész világ nemzetei legmegrög­zöttebb ellenségének hízelegtek, há­lájukat és elismerésüket fejezték ki „jótéteményeiért". A nemzetközi kommunista mozga­lomnak e szakaszában nagy és fontos feladata volt a szocialista országok kommunista és munkáspártjai kép­viselőinek deklarációjában kifejezett nézetek erélyes védelmezése, a mar­xizmus-leninizmus fő elveinek védel­mezése és a jelenkori revizionizmus elleni harc. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek ta­nácskozásáról kiadott deklaráció ál­talánosítja a nemzetközi kommunista mozgalomnak az utolsó száz év alatt, főleg az utóbbi negyven év alatt szerzett tapasztalatait, megvilágítja azokat az általános érvényű elveket, amelyeket minden ország kommunista pártjának érvényesítenie kell a szo­cialista forradalomban és a szocialis­ta országépítésben. A deklaráció to­vábbá kitűzi a széles néptömegek tömörülésének fő irányvonalát a kü­lönböző országok kommunista pártjai vezette, békéért, demokráciáért és szocializmusért vívott harcban. A deklaráció megvetette a különböző országok kommunista pártjai szolida­ritásának eszmei és politikai alapját, negerősítette a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységét. Ez olyan Drogram-dokumentum, amely új kor­szakot nyit a nemzetközi kommunista Mozgalomban. A fejlődés megerősíti a deklaráció következtetéseit nemzetközi helyzetnek a Dekla­rációban foglalt értékelése helyessé­géről tanúskodik az események fej­lődése. Az utóbbi félévben a szocia­lista tábor - a Szovjetunió, Kína és más testvéri országok gazdasági és kultúrális építésének gyors fellen­dülése észlelhető; Ázsiában, Afriká­ban és Latin-Amerikában az impe­rializmus és segítőtársai elleni nem­zeti felszabadító mozgalom még job­ban kibontakozott és egyes orszá­gokban ma heves harc folyik. Ezzel egyidejűleg az imperialista országok­ban új, komoly és mély gazdasági válság következett be. Ez a gazda­sági "válság elsősorban az USA-ban, a "legfejlettebb tőkés országban ke­letkezett és az amerikai gazdasági válság az egész tőkés világot sújtja. Ami a béke és a háború kérdését illeti, a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Románia és további testvéri országok a békés javaslatok egész sorát tették. A Szovjetunió elsőként szüntette be az atomfegyverkísérle­teket, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya és hazánk kor­mánya elhatározták, hogy Koreából kivonják a kínai népi önkénteseket. Ezek a tények az egész világ nem­zeteinek megmutatják, hogy a szo­cialista tábor országai a béke érde­kében készek maximális erőfeszítést tenni. Az amerikai imperializmus vezette agresszív tömb azonban fi­gyelmen kívül hagyja mindeddig az az egész világ nemzeteinek békevá­gyát és elutasítja az atomfegyver­kísérletek beszüntetését, nem hajlan­dó véget vetni a hidegháborúnak, csökkenteni fegyverkezését és kivon­ni csapatait Koreából s mindenféle módon halogatja a csúcsértekezlet összehívását. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek ta­nácskozásáról kiadott deklaráció megállapítja, ahhoz, hogy megalkuvás nélkül érvényesítsük a -marxizmus­leninizmus áitalános érvényű tanul­ságainak a minden egyes ország konkrét forradalmi gyakorlatával és országépítésével való egybekapcso­lása elvét, figyelmet kell szen­telni a revizionizmus és dogmatiz­mus leküzdésének. A Deklaráció hangsúlyozza, hogy a marxizmus-le­ninizmus elméleti alapja a dialekti­kus materializmus, hangsúlyozza, hogy harcolni kell a metafizika és j ideálizmus ellen. A deklaráció meg­: állapítja, hogy „a dialektikus mate­i rializmus alkalmazása a gyakorlati j munkában, a káderdolgozók és a szé­; les tömegeknek a marxizmus-leniniz­mus szeilemében való nevelése a kommunista és munkáspártok egyik legidőszerűbb feladata. Arra a kérdésre, mi jelenti ma a fő veszélyt a nemzetközi kommunista mozgalomban, a deklaráció világos és | egyenes választ ad: a jelenlegi fel­| tételek között a fő veszély a i revizionizmus, más szavakkal a jobb­j oldali opportunizmus, mint a mun­1 kásosztály forradalmi energiáját megbénító burzsoá ideológia megnyil­vánulása, amely a kapitalizmus fenn­tartását, illetve felújítását követeli. A deklaráció megállapítja, hogy „a burzsoá befolyásnak belső forrása a revizionizmus, külső forrása pedig az imperializmus nyomása előli meg­hátrálás". A deklaráció különös fi­gyelmet szentel a jelenkori revizio­nizmus keletkezésének és megálla­pítja, hogy „a jelenkori revizionizmus igyekszik gyalázni a marxizmus-le­ninizmus nagy tanait, „elavultaknak" nyilvánítja, olyanoknak, amelyek ma állítólag már elvesztették jelentősé­güket a társadalmi fejlődés szem­pontjából. A revizionisták arra tö­rekszenek, hogy kiirtsák a marxiz­mus forradalmi szellemét és megin­gassák a munkásosztálynak és a dolgozó népnek a szocializmusba ve­tett hitét. Fellépnek a proletár for­radalom és a proletariátus diktatúrá_ jának történelmi szükségessége ellen a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában, tagadják a marxista-leninista pártok vezető szerepét, tagadják a proletár nem­zetköziség elveit, azt követelik, mondjanak le a pártépítés lenini alapelveiről, elsősorban a demokra­tikus centralizmusról, azt követelik, hogy a kommunista párt forradalmi harci szervezetből valamilyen vita­klubbá alakuljon". A kommunista pártok egységének rendkívüli jelentősége Mi, kínai kommunisták éppúgy, mint a világ valamennyi országának kommunistái, örömmel állapítjuk meg, hogy e deklaráció közzététele után a szocialista tábor országainak testvérpártjai újabb sikereket értek el a szocialista forradalomban és a szocialista országépítésben, az esz­mei és politikai munkában, egységük és együttműködésük megszilárdításá­ban. A tőkés országok testvérpártjai ugyancsak előrehaladtak a revizio­nizmus és a jobboldali árulók elleni harcban, soraik megszilárdításáért, a párt marxista-leninista egységéért, harcképességének növeléséért, vala­mint a munkások, parasztok és a többi dolgozók széles tömegeivel való szoros kapcsolatainak megszilár­dításáért vívott harcban. Teljesen világos, hogy valamennyi ország kommunista pártjainak a marxizmus-leninizmuson alapuló egybetömörülése és egysége rendkí­vül jelentőssé válik a világ proleta­riátusának közös műve és az impe­rializmus ellen vívott közös harca szempontjából. Valamennyi testvér­pártnak meg kell szilárdítania köl­csönös kapcsolatait. Erélyesen har­colni kell az egységüket sértő min­den kijelentés és akció ellen. A deklarációban a revizionizmus­nak más szavakkal mint jobboldali opportunizmusnak meghatározását, amely a jelenlegi körülmények kö­zött a fő veszélyt képezi, a tények is megerősítették. „A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének programja, amelyet nemrégen fogadott el a Ju­goszláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusa, az alapvető kérdé­sek egész sorában elárulja a mar­xizmus-leninizmus alapelveit, szem­ben áll a deklarációval és ellenkezik a Békekiáltvánnyal. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége kongresszusának jogában áll programot kitűzni. Azonban vala­mennyi ország kommunista pártjai­nak ugyancsak joguk és kötelességük bírálni a JKSZ e revizionista prog­ramját és harcolni a marxizmus-le­ninizmus tisztaságáért. A JKSZ programja egyrészt azt állítja, hogy „az államkapitalista irányzatok növekvő hulláma a tőkés világban nyilvánvaló bizonyítéka an­nak, hogy az emberiség feltartóztat­hatatlanul és különböző utakon a szo­cializmus korszakába lép"; hogy az állami gépezet a kapitalista világban „a munka tulajdonjogi kapcsolatok, a szociális jogok és szociális szol­gáltatások, valamint további társa­dalmi viszonyok szabályozója", hogy „a magántőke szerepe . .. egyre na­gyobb méretű korlátozásának irány­zata nyilvánul meg", és hogy „a ma­gántőke tulajdonosait megfosztja egyes gazdasági és társadalmi ön­álló funkcióitól." A JKSZ programja másrészt a szocialista állam népi tulajdonára, vagyis az állami tulaj­donra mint „államkapitalizmusra" tekint és úgy véli, hogy ennek az úgynevezett „államkapitalizmusnak" alapján közvetlenül „bürokratizmus és bürokratikus etatiszMkus irányza­tok" keletkeznek. A JKSZ-nek prog­ramja ugyanígy becsmérli a szocia­lizmust és szépíti a kapitalizmust, rágalmazza a proletariátus diktatú­rátját és szépíti a burzsoá diktatúrát. Miről tanúskodik a JKSZ programja A JKSZ programja azt a nézetet vall­ja, hogy a tőkés államokon belül kiala­kulnak a „szocializmus tényezői", ha a munkásosztály „rendszeres nyomást gya­korol" a burzsoá államgépezetre és ha arra törekszik, hogy „döntő befolyást nyerjen" ebben az államgépezetben, ak­kor lehetségessé válik „a szocializmus fejlesztésének biztosítása." A JKSZ prog­ramja itt a proletár forradalomról, a ka­pitalista államgépzet felszámolásáról, a proletáriátus diktatúrájának megvalósítá­sáról való lemondás képtelen gondolatát alkalmazza és igyekszik meggyengíteni a tőkés országok munkásosztályának forra­dalmi akaratát. A JKSZ vezető csoportja úgy tesz, mint­ha valamiképp a szocialista tábor felett volna éppúgy, mint ahogy az imperialista tábor fölé helyezkedik, a valóságban azon­ban más a helyzet. Támadásainak élét mindig a Szovjetunió vezette szocialista tábor ellen irányítja, míg az amerikai imperializmust alig meri érinteni. Ez a vezető csoport politikai és gazdasá­gi jellegénél fogva egymástól alapve­tően különböző világrendszer fennállását — a szocializmus táborának és az impe­rializmus táborának fennállását — a „vi­lág két antagonisztikus katonai-politikai tömbre való feloszlásának" nevezi s ahogy csak erejéből telik, gyalázza a szocializmus táborát és szépíti az impe­rializmus táborát. Megjegyzendő, nem kevés olyan ország van, amelyek annak ellenére, hogy nem szocialista országok, a háború ellen és a békéért vívott harc­ra irányuló semleges politikát folytatnak, aktív szerepet játszanak a világbéke megőrzéséért vívott harcban; velük szemben áll az imperialista reakció, de ezek az országok a békeszerető nemze­tek rokonszenvét élvezik. Az úgynevezeti tömbök feletti álláspont, amelyet a Ju­goszláv Kommunisták Szövetségének ve­zető csoportja elfoglal, és amellyel alá­ássa a szocialista országok egységét, megfelel azonban az USA vezette impe­rialisták politikájának, amely a kommu­nizmus, a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen irányul. Ezért dicséretben és jutalomban részesült az amerikai impe­rialistáktól. A JKSZ programja felsorol néhány marxi-lenini idézetet, de csupán azért, hogy a marxizmus-leninizmus leple alatt megtévessze a népet. Ez a program gondolkodási módszerével a forradalmi materialista dialektikát szofisztikával he­lyettesíti, a feketét fehérnek nevezi és összekeveri egymással az igazságot a va­lótlansággal: a politika terén az államról szóló marxista-leninista elméletet az osztály feletti állam reakciós elméleté­vel helyettesíti, a forradalmi proletár in­ternacionalizmust reakciós burzsoá nacio­nalizmussal helyettesíti; a gazdasági po­litika terén a monopoltőkét védelmezi és elkendőzi a kapitalizmus és szocializ­mus közötti alapvető különbséget. A jugoszláv revizionisták elárulták a proletariátus osztályharcáról, a proletár forradalomról és a proletariátus diktatú­rájáról szóló marxi-lenini elméletet, egy­szeriben elvetették a proletár politikai pártról szóló marxi-lenini tanítást. A kom­munista pártnak a szocialista forradalom­ban és a szocialista országépítésben le­vő vezető szerepe felszámolásának képtelen elméletét hirdetik, a szocialista or­szágok kommunista és munkáspártjai el­len támadnak. rSonlmazzák a tőkés or­szágok kommunis H pártjait és azt mond­ják. hogy ezek a pártok „beszüntethe­tik működésüket, mint országuk társa­dalmi fejlődésének forradalmi alkotó és mozgató tényezői". Ezzel az eljárással feleslegesen aláásni és megbontani igye­keznek valamennyi ország kommunista pártjait. Ezt a szóról szóra revizionista programot, amellyel szakadást akartak előidézni a nemzetközi kommunista moz­galomban, éppen abban a pillanatban ter­jesztették elő, amikor elmélyül a kapita­lizmus általános válsága, amikor napról napra gyengül a jobboldali szocialisták re­vlzionizmusának a munkásosztály és a dolgozók körében kifejtett bénító sze­repe. Ez a program kapóra jön és szol­gálatot tesz az imperializmusnak, főképp az amerikai imperializmusnak oly jól jön, mint májusi eső. Kína Kommunista Pártja VIII. kong­resszusának második ülése úgy véli, hogy a Tájékoztató Iroda Jugoszlávia Kom­munista Pártjában levő helyzetről szóló határozatában foglalt bírálat, amelyet 1948-ban hozott és amely rámutat, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja elhajlott a marxizmus-leninizmustól és a burzsoá nacionalizmus útjára lépett, lényegében helyes és szükséges, azonban fogyatékos­ságok és hibák merültek fel e kérdés megoldásának akkori módszereiben. Pár­tunk akkor e bírálattal egyetértését nyil­vánította és támogatta azt. A Jugoszlávia Kommunista Pártjáról szóló második ha­tározat, amelyet a Tájékoztató Iroda 1949-ben hozott, hibás volt és a Tájé­koztató Iroda tanácskozásán akkor részt­vevő kommunista pártok később e hatá­rozatot semmisnek nyilvánították. Az SZKP KB N. Sz. Hruscsovval az élén 1954-től kezdeményezően igyekezett megjavítani Jugoszláviá iránti kapcsolatait és számos megfelelő intézkedést tett. Ez teljesen szükséges és helyes. Az SZKP ezen kezdeményezésével egyetértésüket nyilvánították valamennyi szocialista ál­lam és más országok kommunista pártjai. A Szovjetunióval közös lépéseket tettünk és felvettük a kapcsolatokat Kína és Ju­goszlávia, Kína Kommunista Pártja és a JKSZ között. Az SZKP és az illetékes kommunista pártok az egységre való tö­rekvésből kiindulva megfelelő önbírálatot gyakoroltak azon fogyatékosságokkal szemben, amelyek a múltban a Jugoszlá­viához fűződő kapcsolatok kérdésében felmerültek. Erélyesen harcolni kell a revizionizmus ellen A JKSZ-hez fűződő kapcsolatok megjavítása érdekében azóta a kom­munista pártok maximális jóakaratot nyilvánítottak és minden erejüket lat ba vetették, türelmesen várva arra, hogy a JKSZ vezető tényezői vissza­térnek a marxizmus-leninizmus pozí­cióira. A JKSZ vezető tényezői azon ban a kommunista pártoknak e törek­véseit figyelmen kívül hagyták, mind eddig nem tudatosították hibáikat és a legkisebb önkritikái következtetést sem vonták le belőlük. Sőt mi több, rendszeres támadásokat • intéztek a szocialista országok és kommjnista pártok ellen, rágalmazták őket és oly messzire mentek, hogy csatlakoztak az imperializmusnak a szocialista tá bor és a nemzetközi kommunista moz galom elleni támadásaihoz. A magyaroszági ellenforradalmi felkelés eseményeiben a legkevésbé sem .'rigylésreméltó szerepet játszot­ták: provokációkhoz és beavatkozá sokhoz folyamodtak. A JKSZ vezető tényezőinek csupán azért nem sike­rült szándékaikat megvalósítaniok, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető elvtársai helyes elvi álláspont ra he'yezkedtek, amelyet következete­sen érvényesítettek a felkelés elnyo­másánál és annak felszámolása után. Ma. amikor a moszkvai tanácskozások után elmélyült a kommunista pártok egysége, a JKSZ vezető tényezői prog­ramjukban következetesen marxista­ellenes, Lenin-ellene^ pozícióra helyezkedtek és ellenséges állás­pontot nyilvánítanak a szocia­lista országokkal és kommunista pártokkal szemben. A legkisebb kétséci sem fér ahhoz, hogy ezzel az állásfog­lalásukkal és akcióikkal Jugoszlávia vezető tényezői a nemzetközi kommu­nizmus sorain kívül helyezték magjkat, ami egyáltalán nem felel meg Jugo­szlávia becsületes kommunistái érde­keinek és a jugoszláv nép érdekeinek. Kína Kommunista Pártja VIII. kong­resszusának második ülése teljes egyetértését nyilványította a párt Központi Bizottságának azzal a hatá­ri tatával, hogy a Jugoszláv Kommu nisták Szövetságének VII. kongresz­szusára nem küld küldöttséget, hanem csupán megfigyelőket. A kongresszus egyhangú véleménye, hogy erélyesen ht-rcolni kell a nemzetközi kommu­nista mozgalomban levő jelenköri re­vizionizmus ellen. Pártunk nemes kö­telessége a nemzetközi munkásosztály iránt, hogy valamennyi ország testvér­pártjaival véglegesen megsemmisítse politikai és elméleti téren a jelenkori revizionizmust, megvédelmezze a mar xizrrust-leninizmust, megóvja a nem zetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus-leninizm-is ideológiai alap jár nyugvó egységét. Üdvözlő távirat Palmiro Togliattinak Moszkva (ČTK) — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára a párt Központi Bizottságának meg­bízásából Palmiro Togliattinak címzett üdvözlő táviratot küldött az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsá­gához és valamennyi tagjához, amely­ben a parlamenti választások során elért kimagasló politikai és erkölcsi győzelem alkalmából testvéri szívélyes üdvözleteit nyilvánítja. A dicső Olasz Kommunista Párt — hangzik a táviratban — súlyos próbát állt ki, leküzdötte a reakciós revi­zionizmus támadásait és ismét meg­győzően bebizonyította, hogy mélyen gyökerezik a népben, a munkásosz­tályban, a paraszt tömegekben és a lakosság középrétegeiben. Ez újabb bizonyíték árra, hogy a nemzetközi reakciónak a kommunizmus úgyneve­zett „válságáról" szóló koholmányai teljesen alaptalanok. Pártjuk válasz­tási győzelme és egyúttal a szocia­lista elvtársak nagy sikerei fontos szakaszt jelentenek az olasz nép de­mokratikus erőinek, fejlesztésében és megszilárdításában, a békéért és szo­ciális haladásért folyó harcában. Kívánjuk a testvéri Olasz Kom­munista Pártnak — hangzik a táv­irat befejező részében, — hogy to­vábbi sikereket érjen el a munkás­osztály és valamennyi olasz dolgozó jólétéért kifejtett hősi harcában és lankadatlan tevékenységében. Bécsben megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusa Bécs (ČTK) — Június 1-én Bécs­ben megkezdődött a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség IV. kong­resszusa. A kongresszus jelszavát „minden világrészben megszilárdítjuk az egységet és megerősítjük a nőknek a békéért, az egyenjogúságért és a boldogabb életért folyó akcióit" a vi­lágnyelveken kék színű transzparen­sek hirdetik. 76 ország nőküldöttsége jelent meg a kongresszuson, hogy 5 napig tárgyaljon a rájuk váró feladatokról, hogy a kongresszus jel­szavát — a béke, a nők egyenjogú­sítása és a gyermekek boldogsága — megvalósítsák az egész világon. Cseh­szlovákia 20 tagú küldöttségét Anežka Hodinová-Spurná, a Csehszlovák Nő­bizottság elnöke és a Nemzetközi Nőszövetség alelnöke vezeti. Eugénia Cotton asszony, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség elnöke „A nők szerepe és felelőssége a mo­dern világban és a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség feladatai" cí­men tartott főbeszámolót. ' Békemenet a Fehér Ház előtt New York (ČTK) — A New York-i békefelvonulás után az USA keleti partvidékének békeharcosai békeme­netet rendeztek Washingtonban is. A több mint 700 tüntető közül egyesek csaknem 100—200 km-es távolságról érkeztek. A béke-menet résztvevői 1 és fél órán át tüntettek a washingtoni Fe­hér Ház előtt az atomfegyverkísérler tek beszüntetéséért, az atomfegyverj­gyártás betiltásáért és e fegyverkészj­letek elpusztításáért. Az elnöki palán­tában a békemenet résztvevői ellent beavatkozásra 25 rendőrt helyeztek készenlétbe. Eisenhower elnök a da.­monstráció idején gettisburgi farmján tartózkodott. A Blitz indiai lap leleplezése Delhi (ČTK) — A Blitz indiai la? közölte dzsakartai tudósítójának cik­két, amelyben a következő tényeke közli a SEATO beavatkozásáról Indo nézia belügyeibe: A lázadók nem tarthatnák feni magukat oly sokáig, ha nem kapnánai külföldről fegyvereket. E fegyvereke a SEATO katonai tömbje a Standar Vacuum Oil Company és a Californ? Texas Oil Company (Caltex) ameri kai kőolajtársaságok útján szállitjí A lázadók a szingapúri amerikai kon zul útján is vásároltak fegyvereket. A Blitz közlése szerint a SEATi szingapúri titkos osztálya jelenleg ú . észak-szumatrai felkelés kirobbantá sára irányuló tervekkel foglalkozik. ÚJ SZÖ 4 * 1958. június 3. /

Next

/
Thumbnails
Contents