Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-03 / 152. szám, kedd

A szocialisták szavazatainak segítségével DE G A U L L E T BEIKTATTÁK Duclos elvtárs felszólalása a szavazás előtti vitában • Tüntetések Párizsban • A nemzetgyűlés megszavazta a kormány algériai teljhatalmát Vasárnap az esti órákban a francia nemzetgyűlés többsége jóváhagyta de Gaulle tábornok beiktatását, miután de Gaulle bemutatta kormányát és előadta programját. A szavazást viharos vita előzte meg, amelyben felszólaltak de Gaulle hívei és ellenfelei is."*árizs szerte vasárnap délután és este a baloldali erők heves tüntetései folytak a köztársaság védelméért és a de Gaulle-kormány megalakítása ellen. A szavazás eredményét a késő esti órákban közölték: 329 képviselő foglalt állást de Gaulle beiktatása mellett, 224 ellene szavazott. Ez azt jelenti, hogy de Gaulle tábornok csupán a szocialista képviselők segítségével került hatalomra, akiknek egy része Guy Mollet-vel, a párt főtitkárával az élén a beiktatás mellett szavazott E szavazatok nélkül de Gaulle nem nyert volna többséget. A De Gaulle beiktatásáról tartott vitában többek közt felszólalt Jacques Duclos 'elvtárs, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának elnöke is. Duclos elvtárs felszólalása Duclos elvtárs beszédének bevezető részében hangsúlyozta, hogy az új kormány iránti bizalom megszavazása rendkívül komoly, következményekkel jár Franciaország életére és jövőjére. Duclos rámutatott, hogy a városok és falvak néptömegeinek a személyes hatalom felállítása elleni tiltakozása széles visszhangot keltett még a nemzetgyűlésben is. A parlamentre azonban nyomást gyakoroltak, hogy elérjék a többséget. De Gaulle nyilatkozatával foglalkozva kijelentette, hogy e program meglepően homályos és hogy a teljhatalom megszavazása után a parlamentet egészen októberig vagy esetleg még hosszabb időre elnapolnák. A személyes hatalom összeegyeztethetetlen a parlament rendes tevékenységével. Franciaország jelenlegi helyzetét az utóbbi 11 év kormányainak kommunista-ellenes politikája okozta, amely Franciaország függetlenségének korlátozását, a pusztító háborúk folytatását és a dolgozók törvényes követeléseinek elutasítását jelentette. 7 Duclos hangsúlyozta. Hogyha de Gaulle meg kapja is a többséget, ez nem felel meg a francia nép vágyainak és akaratának. Emlékeztetett arra, hogy lehetséges lett volna a köztársaság védelmének kormányát megalakítani, amely a parlamentben többízben megnyilvánult köztársasági többségre támaszkodott volna. Az ilyen kormány meghozhatta volna az algériai probléma békés megoldását és a nemzet szükségleteinek és érdekeinek megfelelő gazdasági és szociális politikát hirdethetett volna ki. A kommunista parlamenti csoport elnöke beszédét a következő szavakkal fejezte be: „A vállainkon nyugvó felelősségünk tudatában elutasítjuk de Gaulle tábornok beiktatását abban a biztos tudatban, hogyha ma győz is ő, az utolsó szó a népé lesz. Hiszünk a haza jövőjében, bízunk a francia nép előrelátásában, bátorságában és erejében, amely oly dicső múltra tekint vissza. Mielőtt lelépnék erről az emelvényről, fel akarom hívni a francia nők és férfiak millióit, a köztársasági szabadságjogokhoz hű milliókat, egyesüljenek szabadságunk védelmére. Le a diktatúrával! Éljen a Köztársaság! Éljen Franciaország! Tüntetések Párizsban Június 1-én vasárnap az egész délelőtt folyamán Párizs különféle helyein a dolgozók tüntettek de Gaulle tábornok ellen. A Köztársaság-téren tartott hatalmas tüntetésen kívül, amelyen többezer párizsi vett részt, tüntettek a város másik oldalán a Olasz-téren is. A Sully hídon a tüntetők erős rendőrségi alakulatokba ütköztek, amelyek megkísérelték a tüntetők szétkergetését. Az Altalános Szakszervezeti Szövetség CGT kommunista, szocialista és szakszervezeti tagjainak felhívására, valamint a „Force Ouvriere" felhívására a dolgozók, Párizs Boulogne elővárosában a világháború áldozatainak emlékművénél gyülekeztek. A sok ezres tömeg fegyelmezetten tüntetett a köztársaság mellett, de Gaulle ellen. Csaknem ötezer tüntető gyűlt össze a 10. párizsi kerületben a földalatti vasút állomásánál és ugyanannyi a Trinité templomnál. Több mint hatezer tUntető „A köztársaságot megvédjük", „A fasizmust nem tűrjük" jelszavakat hangoztatva gyülekeztek a Belleville téren. A tüntetők között volt e negyed városi képviseletének számos tagja is. Ezenkívül még Párizs sok helyén tüntettek a dolgozók és nyilvánították elszánt akaratukat a köztársaság megvédésére. A nemzetgyűlés jóváhagyta a kormány Algériára szóló teljhatalmát Párizs (ČTK) - Június 2-án délelőtt megkezdődött a nemzetgyűlés ülése, amelynek napirendjén a következő kérdések szerepeltek. 1. A kormány Algériára szóló teljhatalmának felújítása. 2. A kormány franciaországi teljhatalmára tett javaslat, amit de Gaulle tábornok vasárnap kért. Ez a teljhatalom december l-ig maradna érvényben. 3. Az alkotmány 90. cikkelyének, a parlament és a végrehajtó hatalom közötti jogkör megoszlását érintő cikkelynek megváltoztatására tett törvényjavaslat. Az ülés a kormány tagjainak részvételével kezdődött de Gaulle tábornok kivételével, aki nem volt jelen. A DPA hírügynökség szerint a rövid vitában a felszólalók bírálták azt a tényt, hogy de Gaulle tábornok kormánynyilatkozatában nem terjesztette elő az algériai politika világos programját. A kommunista képviselők csoportjának nevében Waldeck-Rochet szólalt fel. Bejelentette, hogy a kommunisták a kormánynak nyújtandó teljhatalom ellen fognak szavazni, mert de Gaulle tábornok nem világította meg Algériában folytatandó politikáját. Waldeck-Rochet hangsúlyozta, hogy a kommunista párt nem egyezhet bele a teljhatalom megadásába azok számára, akik Massu ejtőernyős tábornokkal barátkoznak, aki többek között az algériai kínzásokért felelős. Caillavet radikálszocialista képviselő szintén azt követelte, világítsa meg a kormány algériai politikáját és feltette azt a kérdést, vajon szándékszik-e a kormány feloszlatni az algériai „közjóléti bizottságokat", megsemmisíti-e határozataikat és foganatosít-e megfelelő intézkedéseket e fellázadt kisebbség ellen. A kormány Algériára szóló teljhatalmának megadása mellett szavazott 337 képviselő, a teljhatalom ellen 199 képviselő. A megszavazott törvény ugyanolyan intézkedéseket tartalmaz, mint az előző három francia kormánynak megadott teljhatalmak. A nemzetgyűlés a kormány által előterjesztett második javaslat és teljhatalom-javaslat megtárgyalását következő ülésein folytatta. A kormány a nemzetgyűlési bizottságok módosító javaslatairól tárgyal Június 2-án, hétfőn délelőtt a La Perouse szállodában a francia kormány ülést tartott de Gaulle tábornok elnökletével. Amint HouphouetBoigny miniszter közölte, a nemzetgyűlés bizottságainak a de Gaulle által követelt Franciaországra szóló teljhatalmat érintő módosító javaslatairól tárgyaltak. Ezek a módosító javaslatok bizonyos mértékben megváltoztatják a de Gaulle által a nemzetgyűlés elé terjesztett eredeti javaslat értelmét. A nemzetgyűlés bizottságai azt követelik, hogy a teljhatalom többek között ne vonatkozzon a polgári szabadságjogokra, a szakszervezeti tevékenységre, a bírósági ítéletekre és más fontos kérdésekre. MERRE TART FRANCIAORSZÁG? Bár az utóbbi napok és órák lefolyása nagyon világosan mutatta, hol végződhetnek majd a franciaországi drámai események, az ország barátainak milliói világszerte figyelemmel kísérték a párizsi eseményeket. Amikor a rádióállomások az éjjeli órákban végső érvénnyel megerősítették, hogy de Gaulle tábornok lett a 26. háború utáni francia kormány miniszterelnöke, ismét felmerült ez a kérdés: Hova halad Franciaország? Természetesen nagyon korai volna végleges következtetéseket levonni. Mindössze néhány alapvető tényt lehet összefoglalni, rámutatni a kialakult helyzet körülményeire, józanul megítélni a lehetőségeket. A francia burzsoáziának sikerült de Gaulle tábornokot a miniszterelnöki székbe ültetni, habár de Gaulle politikai pártja az 1956. január 2-i parlamenti választásokon gyakorlatilag letűnt a politika porondjáról és habár a francia közvélemény ezen ítélete még kifejezőbben érvényesült az ez év áprilisi kantonális választásokon, amikor a gaulleisták 3 százaléknál alig valamivel több szavazatot kaptak. Még a május 13-án az algériai katonai fasiszta puccsot és a korzikai felkelést követő események sem döntötték meg azt a tényt, hogy de Gaulle tábornok hatalomrajutása nin' csen összhangban a francia néptö' megek vágyaival. Az egész „hadmű• veletet" az erőszakos államfordulat > fenyegetésével a kulissza mögötti polii tikai fondorkodások segítségével, a . polgárháború mesterségesen nagyított > veszedelmével való ijesztgetéssel sike> rült végrehajtani. A már negyedik éve tartó algériai háború, amely anyagilag megtépázta Franciaországot, a francia közvélemény nem csekély részében fáradságot és elkedvetlenedést keltett a burzsoá pártok szakadatlan huza-vonája miatt. Ez egyszersmind felkeltette a soviniszta és nacionalista hangulatot. Ilyenkor Franciaországban szokássá vált, hogy a kispolgári elemek egy része történelmi recept szerint az úgynevezett „kemény kéz" rendszerében keresi a „boldogulást". Az utóbbi napokban a franciaországi álbaloldaliak számára kedvenc politikai hitvallásnak bizonyult az a megállapítás, hogy „de Gaulle jobb, mint a Népfront". Nem lenne helyes azt állítani, hogy a május 13-át követő események egy bizonyos, a legkisebb részletekig előre kidolgozott terv szerint folytak le. Kezdetben katonai puccsal kísérleteztek, amely Algériában kezdődött és amelynek második felvonását Párizsban akarták megjátszani. Ez a terv nagyőri erős ellenállásba ütközött és elsősorban a kommunisták érdemeként a félúton megfeneklett. A puccsistáknak visszakozniok kellett — és más taktikát választaniok. Ebben a fázisban de Gaulle tábornokot már aktívan kezdte támogatni Pflimlin miniszterelnök és Mollet, a szocialista párt főtitkára is. Az események kibontakozása ismeretes. Főképpen a szocialista párt vezetői Mollettel az élén mindent megtettek, hogy meghiúsítsák a baloldal közös fellépését a köztársaság védelmére. De Gaulle nem úgy kerül hatalomra, mint ahogy azt a szélső jobboldal eredetileg elképzelte, vagyis a parlament és a köztársasági intézmények romjain. De Gaulle nem lép fel a korlátlan diktátor hatalmával. De Gaulle kénytelen volt a nemzetgyűlés elé járulni, ki kellett jelentenie, hogy tiszteletben tartja a köztársaságot, és kormányát csaknem valamennyi burzsoá párt vezetőiből fogja összeállítani, akiket lenézett. Nem állíthatott össze kormányt saját kénye-kedvére a Soustelle, vagy Palewski típusú engedelmes hívők soraiból. Befejezésül szükséges még annyit megjegyezni, hogy ezen új kormány hatalomra jutásával sem változnak meg az ország áldatlan gazdasági és politikai helyzetének okai. Ezek továbbra is fennállanak és befolyást gyakorolnak. Ezek között első helyen az algériai háború áll. Franciaországban két különböző társadalmi erő találkozik és gyakorol kölcsönös befolyást egymásra. A franciaországi változás nem változtat a világ erőviszonyaiban mutatkozó alapvető tényeken. A béke, demokrácia és szocializmus erőinek javára fejlődő ismert állapot továbbra is érvényes. Mindenesetre szilárdan kell hinni a francia nép demokratikus hagyományaiban, forradalmi szellemében, szabadságszeretetében. Szilárdan kell hinni és bízni a francia nép legnagyobb pártjában, a Kommunista Pártban. Franciaország történelme során különféle korszakokon ment át és végül mindig a nép került ki győztesen. Ez kétszeresen érvényes most is. J. H. Megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt VII. rendes kongresszusa Szófia (ČTK) - Június 2-án délelőtt Szófiában a Párt Házának kongresszusi csarnokában ünnepélyesen megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt VII. rendes kongresszusa. A kongresszuson 960 küldött vesz részt Bulgária minden tájáról, ezenkívül a testvéri kommunista- és munkáspártok 30 külföldi küldöttsége, továbbá hazai és külföldi vendégek. A konqresszust Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg. Ezután valamennyi jelenlevő tisztelettel adózott a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló azon tényezői emlékének, akik a Bolgár Kommunista Párt VI.- és VII. kongresszusa között eltelt időben hunytak el. A küldöttek megválasztották a kongresszus munka és díszelnökségét, titkárságát, bizottságait és jóváhagyták a kongresszus következő napirendjét: 1. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának jelentése — előadja Todor Zsivkov, a párt Központi Bizottságának első titkára; 2. a Központi Revíziós Bizottság jelentése, előadja Jordán Katrandzsiev, a Központi Revíziós Bizottság elnöke; 3. a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának irányelvei a Bolgár Népköztársaság fejlesztésének harmadik ötéves tervével (az 1958—1962-évekre) kapcsolatban. A beszámolót Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke tartja; 4. a Bolgár Kommunista Párt központi szerveinek választása. Ezjtán a Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságágának első titkára tartotta beszámolóját a napirend első pontjának értelmében. Csehszlovákia Kommunista Pártja KB küldöttsége Bulgáriában Szófia (ČTK) - Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége Václav Kopecký elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Partja Központi Bizottsága politikai irodája tagjának vezetésével június 1-étn a délutáni órákban koszorúkat helyezett el Georgi Dimitrov Mauzóleumában és Vaszil Kolárov sírján. A küldöttség ezután megtekintette a Sztálin-duzzasztógátat, a Szófia közelében épült legnagyobb bolgár vízíerőművet. Este a többi külföldi pártküldöttséggel együtt részt vett a Bulgária szabadságharcában elesett hősök tiszteletére rendezett nagy manifesztáción. A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának vezetésével vasárnap felkereste Georgi Dimitrov Mauzóleumát. A küldött, ség ellátogatott a szovjet hadsereg emlékművéhez és a Hősök emlékszobránál koszorúkat helyezett el. Szófia lakosságának ezre: lelkesen üdvözölték a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét. Baloldali győzelem a svédországi parlamenti választásokon Stockholm (ČTK) — Június 1-én a svédországi parlamenti választáson a baloldali pártok jelentős sikert arattak. A szociáldemokrata és a kommunista párt megszerezték a mandátum többségét, úgyhogy a parlamentben megszavazzák a köteles általános nyugdíjbiztosításról szóló törvényt, amelyet a burzsoá többség eddig meggátolt. . A kommunista párt a munkáspártok egységének érdekében sok körzetben annyira támogatta a szociáldemokrata pártot, hogy felszólította híveit, szavazzanak a szociáldemokrata jelöltre. A kommunisták áldozatkészsége a szociáldemokraták javára egy komHeves harcok Libanonban Bejrut (ČTK) — A viszonylagosan nyugodt legutóbbi napok után június 1-én Libanonban új harcok lobbantak fel, a népi erők és a kormánycsapatok között. A legsúlyosabb öszszetűzésre Tripoliban és Bejrutban került sor. A bejrúti Basta negyedben vasárnap több bomba robbant. Bejrutban és más libanoni városokban már negyedik hete tart az általános sztrájk. Csupán nagyon kevés üzletet tartanak nyitva. Az ellenzéki vezérek június 1-én kijelentették, hogy a sztrájkot Samun elnök lemondásáig folytatják. munista mandátum elvesztésébe került. A szavazatok arányszáma és a mandátumok megoszlása az egyes pártok között a következőképpen alakult: (Zárójelben közöljük az 1956. évi választási eredményeket): A szociáldemokrata párt 46,9 százalék 112 mandátum (44,6 százalék, 106 mandátum), Konzervatív párt 18,7 százalék 44 mandátum (17,1 százalék, 42 mandátum), Liberális párt 18 százalék 38 mandátum (23,8 százalék, 58 mandátum), Centrum párt (agrár szövetség) 13 százalék 32, mandátum, (9,4 százalék, 19 mandátum), Kommunista párt 3,4 százalék, 5 mandátum, (5 százalék, 6 mandátum). Ceylonban tovább tart a nyugtalanság Colombo (ČTK) — A ceyloni kormány megbízottja június 1-én jelentette, hogy a sziget tamilok által lakott északi tartományában és a keleti tájakon nyugtalanság uralkodik. A kormány megbízottja hangsúlyozta, hogy az országban kihirdetett rendkívüli állapot hatodik napja után a biztonsági szerveknek a fenti két terület kivételével sikerült felszámolni a tamil és szingaléz nemzetiségű lakosság közötti zavargásokat. A hősök örökké élnek BULGÁRIÁBAN a tegnapi napot, június 2-át azoknak a hősöknek emlékünnepévé szentelték, akik hősiesen küzdöttek és életüket áldozták a bolgár nép felszabadításáért a török rabszolgajárom és a fasiszta elnyomás alól. Június 2-án halt meg Christo Botev a bolgár nép nagy költője és szabadságharcosa. E napon a bolgár nemzet hálatelt szívvel emlékszik meg sok ezer hőséről, akik az elnyomók elleni harcban estek el a csatamezőn. A bolgár nemzet dicsőségteljes történelmében arany betűkkel jegyezték fel a sok derék hazafi nevét, akik életüket áldozták Bulgária felszabadításáért, a dolgozó nép örömteli életéért. Ezek között van a felejthetetlen és halhatatlan Christo Botev is. Christo Botev forradalmi zászlaját még magasabbra emelte Bulgária fiatal munkásosztálya, élén a kommunista párttal. A párt az ország megújhodott örömteli élete valamennyi vívmányának legméltóbb védelmezője, a munkásosztály nagyszerű harcainak vezére, a kapitalizmus és fasizmus elleni harc szervezője lett. Botev áldozatkész, hősies életének példáján és forradalmi dalain felbuzdulva Bulgária hős népének fiai és leányai Bulgária Kommunista Pártjának vezetésével bátran szembe szálltak a kapitalista rendszerrel a szocializmus győzelméért. A fasisztaellenes harcban a kommunistákkal vállvetve küzdöttek egy sorban Bulgária nemzeti agrárszövetségének tagjai. A közösen kiontott vér pecsételte meg a testvériséget, a barátságot és egységet a munkásosztály és a dolgozó parasztok között. így acélozódott a Hazafias Front, amely az 1944. szeptemberi győzelem alapját képezte. A SZOVJETUNIO és más szocialista országok testvéri segítségével Bulgária arculata napról napra változik, népe új életét építi, a békéért és a szocializmusért harcol. g. m, Az Arab Országok Ligájának ülése Bengázi (ČTK) — A líbiai Bengáziban június 1-én tartották az Arab Országok Politikai Bizottságának második titkos ülését, amelyen Madzsid Kaabar, líbiai miniszterelnök elnökölt. Az Associated Press hírügynökség közlése szerint Basir Abar, libanoni küldött ezen az ülésen megismételte az Egyesült Arab Köztársaság elleni vádját. ÜJ SZÖ 3 * 1958. május 28.