Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-18 / 167. szám, szerda

i AKIK JÖVŐNKRŐL TANÁCSKOZNAKŠ Í B i b" £ g l U S B e u I £ si I I 1 1 % a. B B í s 8 c I I g i 4i I B Pártunknak dolgozóink boldogabb életéért folytatott és számtalan dicsőséges győzelmet aratott harca ma újabb nagyszerű fejezetéhez érkezett. Práíjában a CSKP kongresszusára a párt legjobb fiai, leányai jöttek össze, hogy tanácskozzanak jövőnk' ragyogó távlatairól, felmérjék roppant építő lendületünket, további lehetőségeinket. A sikerekben egyre gazdagabb évek, s a kongresszust megelőző hónapokban, napokban kezdeményezésekben a feladatok teljesítésében és túlszárnyalásában csúcsosodtak kJ. A XI. kongresszuson, amelyen pártunk előrelátó bölcsességgel tűzi ki a szocializmus építése mielőbbi befejezéséhez vezető pártvonalat, s a bányászok, kohászok, új villamos és a atomerőművek, lakások, gyárak építő, vasúti, mezőgazdasági dolgozók mellett, ott vannak a tudomány, irodalom lelkes munkásai, egyszóval népeink kiválóságai, építő életünk minden szakaszának képviselői. Ez mindennél ékesebben bizonyítja, hogy ez az ország népe és a népben gyökeredzik pártunk hatalmas ereje. A történelmi jelentőségű XI. kongresszus nemcsak belpolitikai életünkben rendelkezik történelmet formáló erővel, de rajta van a világ dolgozóinak a szeme is, akiket a kizsákmányolók elleni harcban megszilárdítanak, megacéloznak építő sikereink s egyben megmutatják nekik, hogyan fejlődik az ország, ahol a népet olyan erő vezeti a felemelkedés útján, mint a kommunista párt, a munkásosztály harcos élcsapata. Szövőszék mellől a kongresszusra Legfőbb gondja az emberek nevelése NEHEZEN HISZEM, hogy az egykori csehországi vasmunkás, Vladimír Borul úgy Z5—30 évvel ezelőtt azt gondolta volna, hogy egyszer a köztársaság egyik legnagyobb nehézipari üzemének igazgatójc lesz. Akkor lepődtem meg először — nem tudva róla honnan származik — mikor kezetfogt'am vele. A kemény kézszorításkor —lanis önkéntelenül vendéglátóm jobbjára tekintettem, mert már úgy a tapintásból is észrevettem, a kéz viselője valamikor munkás, vasas volt. Megvallom, azt gondoltam mielőtt beléptem volna hozzá, hogy kérdéseimre valami általam elképzelt vállalati igazgatóhoz illően majd csak úgy nagy vonalakban, általánosságokban válaszol. Tévedtem. Ha a legkomplikáltabb kérdésekre terelődött is a szó, akkor is a harmadik mondatnál már az emberekről beszélt. Ha Borul elvtársnak ezeket az embereket érintő szavaira gondolok, megértem miért sikerült neki immár a harmadik gyárban az, amitói sok elődjének a kezdeti kudarcok miatt elment a kedve a gyárirányítástol. Mindig odaküldte öt a párt, ahol a legjobban levoltak maradva a tervteljesítéssel. 1955-ben kinevezték őt a komáromi hajógyár igazgatójává. Abba az üzembe, amely keletkezése óta állandóan nagyon lemaradt a tervteljesítéssel, amely üzemről, ha szó volt, sokan csak lemondóan legyintettek. — Legelső dolgom az volt Komáromban — mondja, hogy szétnéztem az emberek kőzött, mert tudtam, hogy bármennyire pontosan kidolgozott terv szerint is akarunk dolgozni, ha célkitűzéseinknél elfeledjük a munkásokat, vagy csak elsiklunk problémáik felett, homokra építjük terveinket. Legelsősorban is be kell bizonyítani a munkások előtt, hogy lehetséges a terv teljesítése, hogy többet is lehet keresni, ha máshogy intézzük a gyár ügyeit. Ez persze nem ment könnyen, mert ebben az időben elég sokan voltak az üzemben, legelsősorban a technikusok között, akik elvesztették hitüket az első évek kudarcai miatt. Hogy mégis azoknak volt igazuk, akik hittek a gyár jövőjében, bizonyítja az is, hog» az utóbbi két év a'att la komáromi hajógyár ötször nyerte el a kormány és a szakszervezetek vörös zászlaját. — Tudja, mi nem tetszik nekem az itteni munkások viselkedésén? Az, hogy pl. ha a mester 25 éves, a munkás meg mondjuk 50, akkor is a fiatalabb mester tegezi az idős munkást, de a munkás csak azért, mert az a másik felettese nem tegezi őt vissza. Ez az első pillantásra nem látszik fontos dolognak, de azért jelképesen mutatja, hogy nálunk még sok javítanivaló van a vezetők és a munkások viszonyában. Tapasztalatból tudom, hogy Csehországban a legbensőségesebb baráti viszony van a munkatársak között, és mégis van tekintélye a mesternek, mérnöknek, ha az történetesen fiatalabb is. ILYEN DOLGOK foglalkoztatják Borul elvtársat amellett, hogy naponta mondhatnánk országos ügyeket intéz. Most is pl. rögtön a XI. pártkongresszus után Moszkvába megy, ahol a gyár számúra szóló megrendelésekről tárgyal. A gyár ugyanis 1960-tól kezdve amellett, hogy az eddigi típusú hajókat még továbbra is gyártani fogja, az eddiginél korszerűbb gyártásra fog áttérni, anélkül, hogy a gyárat kiszélesítenék. Itt előreláthatólag még sok problémát kell megoldani, mondja, de azért neveljük az új szakembereket, hogy számukra semmi • ne legyen lehetetlen. K. T. M. Az üzem küldöttje emény akaratú és edzett gozók életszínvonalának megja természetű emberek csak úgy alakulhatnak ki, ha az élet nehéz megpróbáltatások elé állítja őket. Csakis így érheti el valaki kitűzött célját. Ezek a gondolatok forogtak vitását, s csakis ez a párt az, amely meghozza az egész világ dolgozói számára a boldogabb jövőt. Később a Béke-üzembe került, a fonálmosó részlegbe. a fejemben, amikor a bratisla- Mint CSISZ-tag odaadó lelkeDxi,/. . 1 Ü _ , • • vai Béke-üzem kapuján' beléptem. Az üzemi őrség egyik tagja nagyon udvariasan útbaigazított és kisvártatva szemtőlszemben találtam magamat Raus József elvtárssal, az üzem küldöttjével, akit az a kitüntetés ért, hogy részt vehet pártunk XI. kongresszusán Prágában, Egyenes tekintetű, a kommunista egyszerűséget magán hordó fiatal elvtárs áll előttem. Rövid bemutatkozás, majd Raus elvtárs veszi át a szót. — Mint más munkásember gyermekének a múltban, nesedéssel dolgozott ebben a tömegszervezetben, majd a vezetőségbe is beválasztották. A Béke-üzem eleinte sok bajjal, gonddal, hiányossággal küzködött. .Most már annyira jutottak, hogy a rosszán túl vannak, a tervet 100 százalékon felül teljesítik, a gyártmányok minősége tetemesen javult, a selejtet a felére csökkentették, s az önköltség leszállításában is szép eredményeket értek el. — Az üzem eredményes munkáját csak úgy lehet biztosítani, ha minden dolgozó kivétel nélkül, de főleg a fiakem sem volt irigylésre méltó tals^g összefog, kezébe veszi a életem. Már korán megízleltem hibák kiküszöbölését és magáa nehéz munkát. Serdülő ko- val ragadja a többi, eddig taromban elkerültem hazulról. Községünkben, Jabloniceban akkoriban munka nem volt, s így kénytelen voltam a Csallóközbe menni, megélhetés után nézni. Apám 1932-ben elhagyta szülőföldjét, Argentínába ment, ahol a pampákon szolgálta a kizsákmányolókat. A szovjet hadsereg által való felszabadítás után már egészen más volt a helyzet. Raus elvtárs kilátásai és életlehetőségei egy csapásra megváltoztak. Belépett a kommunista pártba, mert tudta, hogy csakis ez a párt akarja a dollán még mellékvágányon álló dolgozót — mondja Raus elvtárs. CSISZ-tagjaink az egyes üzemrészlegeken versenyben állanak egymással, ez emeli a fiatalság önérzetét,' munkakedvét, s örömöt szerez neki. U aus elvtárs nagy örömmel megy Prágába. Azzal a meggyőződéssel búcsúztam el ettől az elvtárstól, hogy tudja mit akar, s amit akar, azt igazán akarja. Kitűzött célját el is éri, mert nem csak maga van, sokan vannak, akik támogatják nemes céljai elérésében. H. T. A kék hadsereg nevében fog beszélni Százezer kilométert futott le Alojz Mihálik, a kassai fűtőház mozdonyvezetője baleset, üzemzavar nélkül. A mozdonyt Mihálik elvtárs négy évvel ezelőtt vette át s úgy is beszél róla, mint a saját gépéről. - Gépemet úgy gondozom, mint anya a gyermekét. A kisebb javításokat a saját brigádommal végzem el. A jó karbantartási módszerrel jónéhány ezer koronát takarítottunk meg nemzetgazdaságunknak — mondja a példás mozdonyvezető, aki 24 éven át a személy- és tehervonatokkal megszámlálhatatlan kilométereket száguldott át a köztársaságban. Ebből mintegy 10 évet a csernő — kassai vonalon töltött. Ott volt a legjelentősebb mozgalom bölcsőjénél is. Mihálik mozdonyvezető kiváló eredményeit azért éri el, mert teljes mértékben magáévá tette a szocialista munkaversenyt. A munkaversenyben és a gazdaságosságban az első helyen áll a kassai mozdonyvezetők között. A kassai kerület mint példás dolgozót küldte a XI. kongresszusra. Mihálik elvtárs valóban nem megy üres kézzel Prágába, mert az elmondottakon kívül még azzal is büszkélkedhet, hogy partija a XI. kongresszus tiszteletére tett felajánlását magasan túlszárnyalta. Százhúsz tonna szén helyett 160 tonna fűtőanyagot takarított meg. Pártunk XI. kongresszusán a dolgozók legjobbjai között ott van Vilma Ďudatná, a Žilinai Slovena Textilüzem munkásnője is. A példás dolgozó szívesen beszél az őt ért nagy megtiszteltetésről. — Örömmel vettem tudomásul, hogy ott lehetek pártunk XI. kongresszusán, amelyen igyekszem további tapasztalatokat szerezni az üzemben végzett pártmunka számára Vilma Ďuratná már 15 éve dolgozik az üzemben és gazdag forradalmi tevékenység ékesíti múltját. Munkáját szerénység és a munkatársaihoz való nagy segítőkészség jellemzi. Tagja az üzemi pártszervezet bizottságának és Považský Chlmec község nemzeti bizottságának. Mindjárt az elején azokhoz tartozott, akik lelkes hívei voltak a haladó munkamódszerek bevezetésének. Most hat szövőgépen dolgozik és átlagosan 20 százalékkal teljesíti túl a normát a minőség betartásával. Ďuratná elvtársnő a XI. kongreszszuson tolmácsolja majd az üzem dolgozóinak szívélyes üdvözletét, akik a kongresszus tiszteletére elhatározták, hogy az év végéig kétmillió 960 ezer korona értékű terven felüli áruval gazdagítják népgazdaságunkat. A fontos munka egyik láncszeme Az érsekújvári állomáson már kigyúltak a lámpák, de az állomás épülete még mindig népes. Hiszen e fontos vasúti gócpontról a nap csaknem minden órájában indulnak vonatok a szélrózsa minden irányába. Ám az utasok közül aligha gondol valaki arra, hogy amíg egy vonat elindul, mennyi szorgos kéz munkájára, gondos előkészítésére van szükség. A roppant lánc egyik szeme a mozdonytisztítók munkája is. Egyrészt az ő alapos munkájuktól is függ, hogy a mozdony jól előkészítve, felszerelve kerüljön a szerelvény elé. A mozdonytisztítók csoportja mostanában két dologra büszke. Egyik, hogy állandóan túlszárnyalja a tervet, a másik, hogy soraikból került ki az érsekújvári vasúti csomópont kongresszusi küldötte. Ám, hogy a szálfanövésü fiatal Karol Halással néhány szót ejtsünk, várni kell kissé. A hatalmas Škoda-mozdony előkészítése már a befejezéshez közeledik, de mögötte még egy tolatómozdony szerénykedik. A mozdonynyal azonban nem várhatnak, tehát mi várunk. Amikor végre kis időt nyerünk Hálás elvtárs szerényen szabadkozik: — Mit is mondhatnék. Kis szünet után mégis beszélni kezd. — Mondanom sem kell, milyen boldog vagyok, hogy ott lehetek a XI. kongresszuson, ahol a párt kijelöli a szocializmus mielőbbi befejezésének útját. Nyugodtan elmondhatom a kongresszuson, hogy az érsekújvári vasutasok az első sorokban fognak harcolni a feladatok teljesítéséért, amelyek a szocializmus építése befejezésénél rájuk várnak. Igazán nem szükséges a sok beszéd. Karol Hálás valóban nagy megtiszteltetésnek veszi nagyszerű küldetését. Őszinte örömet lel benne, hogy az érsekújvári vasúti csomópont egyre jobban teljesíti igényes feladatát s ebből a nagyszerű munkából a fűtőház dolgozói példásan veszik ki részüket. Büszke a pártra, amelynek vezetésével a legnehezebb szakaszokon is javul a munka. Hálás elvtárs azonban azt is tudatosítja, hogy az igényes feladatok egyre fokozzák a kommunisták felelősségét. Jól tudja, hogy a párt XI. kongresszusán új, nagy élményekkel gazdagodik, s eltökélt szándéka, hogy a történelmi jelentőségű napok tapasztalatait megosztja majd a gócpont dolgozóival, hogy ne legyen egy ember sem, akit ne hatna át a szocializmus építése befejezésének nagy ügye. —ma—. NÉPÜNK szereti a pártot Most, amikor ezeket a sorokat olvassák, szép hazánk fővárosában, Prágában már megtelt a kongresszusi palota. Kezdetét vette pártunk XI. kongresszusa. A munkásosztály élcsapatának a legjobbjai, legfejlettebb tagjai jöttek most össze a fővárosban, hogy a jövőre nézve is irányt szabjanak egyre szépülő életünk szekerének. Az ország minden részéből eljöttek az elvtársak, közöttük láthatjuk azt a szép növésű, bátor tekintetű magas férfit is, akit egyformán jól ismernek az újvári, a párkányi járásban is. Hanzlik Jánosnak hívják. Már két éve vezető titkára a párkányi járási pártbizottságnak. Jómagam a kongresszus előtti napokban váltottam vele szót, de beszélgetés közben kiderült, hogy már előbb is találkoztunk. Vagy négy évvel ezelőtt amikor még az érsekújvári járási pártbizottságon dolgozott. Régen elharangozták már a delet a párkányi öreg toronyban, amikor átléptem Hanzlik Jánosék küszöbét. A járási pártbizottságon adták a tanácsot: — Ha beszélni akarsz vele, legjobb ha otthon csíped el, mert úgy tudjuk, mielőtt útra kelne, még egyszer végig akarja szaladni a járást. Hanzlik elvtárs éppen csak, hogy letette a kanalat, amikor rányitottam az ajtót. Kislánya ott sündörgött körülötte, csicsergett, csacsogott, akár egy kis pacsirta. — Ej, te kis huncut — pirongatja Hanzlik elvtárs tettetett komolysággal a kedvesen csacsogó csöpséget. „De most már csendben légy — simogatja a kislány szöszke haját. Nem kerítünk nagy feneket a beszélgetésnek, — üstökénél ragadjuk meg a dolog lényegét. — Életemnek egyik legszebb pillanata volt, amikor megtudtam, hogy a párt méltónak tart arra, hogy részt vegyek a kongresszuson. Nem is vagyok olyan régi tagja a pártnak ... mindössze 10 éves párttagság áll mögöttem — mondja Hanzlik elvtárs. Igen, Hanzlik János „csak" 1948-tól tagja a pártnak, de már a februári események bebizonyították, hogy tudja, hol a helye. Szilárd eltökéltséggel felsorakozott a régi pártharcosok mellé, akik örömmel fogadták soraikba a lelkes fiatal embert. Tíz év telt el azóta. A párt törődött Hanzlik elvtárssal. Lehetővé tette számára, hogy általános műveltségre tegyen szert és osztályöntudatát politikai műveltséggel párosítsa. Így lett az öntudatos tanítványból jó vezető, jó tanító, megalkuvás nélküli harcosa a pártnak, olyan harcosa, aki majd a régiek helyére áll s fiatalos lendülettel újabb győzelmek felé viszi a szocializmus zászlaját. — Tudom — folytatja Hanzlik elvtárs —, a kongresszuson azokkal az elvtársakkal is találkozom, akikkel felnőtt fejjel, a párt akaratának megfelelően, az iskola padjait koptattuk. Kicseréljük tapasztalatainkat. Jó tanácsot, útravalót adunk egymásnak. Tudom, nekik is vannak problémáik, épp úgy, mint nekünk. De mindamellett egyet büszkén mondhatok: a mi népünk szereti a pártot... Hanzlik elvtárs az utolsó szavakat olyan lelkesedéssel mondja, hogy szinte megfeledkezem róla, hogy tulajdonképpen hol is vagyok, miért jöttem, csak nagy szemét látom, amelyből az öntudat, a tettre kész erő tüze parázslik. — Tervbe vettük, hogy a jövő érdekében a legjobb dolgozók, szövetkezeti tagok, CSISZ-tagok soraibó' bővítjük a párt sorait... Tízesével jönnek, kérik felvételüket. Friss vér, fiatalos lelkesedés kerül a pártszervezetekbe s ennek eredménye nap nap után megmutatkozik. A szövetkezetekben és más munkahelyeken is egyre nagyobb munkaeredmények születnek. A megerősödött falusi pártszervezetek kezdeményezésére a szövetkezetek nagy része vállalta, hogy négy év alatt teljesítik az ötéves terv végére előirányzott termelési tervet. — Azf határoztuk, hogy csatornázással az idén legalább 300 hektár földet teszünk termővé. A határozatra a fiatalok nyomban feleltek. Megígérték, hogy a . nyáron 6 kilométer hosszú csatornát építenek, így 350 hektár földet tesznek termővé. Hát nem szeretie a mi népünk a pártot, amikor célkitűzését ilyen határozottan támogatja? Mint az ország minden részében, úgy a Garam menti nép is a múltban és a jelenben is a pártban látja jobb életének zálogát. A Garam vidék népe ma nem szegény. Ezrével épülnek az új lakások, minden 11. családra esik egy villany mosógép. Autón, motorkerékpáron járnak a munkások, a szövetkezeti tagok, s nagyon jól tudják, hogy mindez csak azért van így, mert van egy párt, amelynek programját mindenekelőtt a dolgozók jólétének állandó növekedése képezi. A Garam vidék népének a párt iránti ragaszkodása, szeretete a párt XI. kongresszusának tiszteletére tett 28 és félmillió korona értékű kötelezettségvállalásában is megnyilvánult, s Hanzlik János, akit ma már a kongresszuson találhatunk, büszkén elmondhatja: a párkányi járás! dolgozói becsülettel teljesítik ígéretüket, amely a hála jeléül szívük legmélyéről fakadt. (sz.i.) S ö 2 B I V š 4 B o I ÜJ SZŐ 5 * 1958. j*ni!á3 iét